Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-02 / 77. szám
1986. április 2. 0 PETŐFI NÉPE • 3 Kiaknázni a testületben rejlő bölcsességet Interjú dr. Buda Gáborral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala általános elnökhelyettesével A 23. kecskeméti jogásznapok alkalmából A tanácsok gazdasági önállóságának továbbfejlesztése címmel tartott előadást dr. Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának általános elnökhelyettese. Erről a hosszú, mindannyiunkat érintő folyamatról kértünk tőle interjút. — Nem foghatjuk fel a tanácsok gazdasági önállóságának továbbfejlesztését úgy, hogy egy ötéves terv keretében valameny- nyi problémát meg lehet oldani — mondta Buda Gábor. — Hanem csak akként, hogy az alap- koncepció, a politikai célmeghatározástól eltelt idő minden egyes fázisát a mérleg serpenyőjébe tesszük. Lényegében a VII. ötéves tervidőszak új tanácsi szabályozórendszer-változása ezeknek a felismeréseknek az összegzése. Eme összegzés alapján fogalmazódtak meg a tennivalók mind a tanácsok bevételi forrásai meghatározásánál, mind a rendelkezésükre álló- eszközök felhasználásának oldásában, a kötöttségek megszüntetésében. — Tehát egyfajta cél, hogy a központi bevételi források hányada csökkenjen és a helyi bevételi források növekedjenek? Vagyis azok képezzék a nagyobb hányadot? — A politikai elképzelés alapvetően az volt, hogy a tanácsok a náluk levő intézmények, s a lakosság ellátását szolgáló szervezetrendszer működtetését, fejlesztését többségében a helyben képződő forrásokból tudják finanszírozni. Ez az elképzelés, elvi célmeghatározás viszont eddig még nem valósult meg. A VII. ötéves terv során a helyben képződő forrás és a központi állami támogatás csaknem azonos mértékű. Ez annak az eredménye, hogy a gazdasági szabályozás változása, a gazdálkodó szervezetek, vállalatok, szövetkezetek jövedelemtermelő képességének megítélése, prognosztizálása nem vált egyértelműen mérhetővé, számszerűsít- hetővé. Viszont a tanácsi gazdálkodás folyamatosságát olyan megrázkódtatásnak nem lehet kitenni, hogy a napi finanszírozás eszközfeltételei ne legyenek meg. Tehát akár nagyobb állami támogatással is, de biztonságos, szabályozott forrásokkal kellett, hogy rendelkezzenek. A perspektivikus cél mindenképpen az, hogy a helyben képződő források aránya legyen nagyobb. De ez a forrásszerkezet olyan jól prognosztizálható legyen, hogy elbírja egy középtávú terv időbeli kritikáját is. A megelőző időszakokban mind a működési költségvetés, mind a fejlesztési alap felhasználásában egy sereg olyan kötöttséggel kellett számolni, amelyek a központi akarat megvalósítását adminisztratív úton, közvetlen szabályozással oldották meg. Ez sem a célcsoportnál, sem a költségvetés különböző előírásainál nem bizonyult helyénvalónak, ebből fakadóén ezeknek a feloldására kerül sor a VII. ötéves terv során. A korábbi két pénzalap helyébe az egységes pénzalap lépett, amelyen belül elsőbbséget kell biztosítani a működési-fenntartási költségeknek. A fejlesztés olyan mértékben lehetséges, amilyen mértékben a bevételi forrásokból a működési fenntartás után a pénzeszközök rendelkezésre állnak. — Most megkapták a döntési jogkört a tanácsok, ön szerint e^ég érettek már ahhoz, hogy az ezzel járó felelősséget is bátran merjék vállalni? — Ez mindig nagyon nehéz kérdés globálisan, mert a kerek számban 1500 helyi tanács közül — nyugodt lelkiismerettel mondhatom — a többség ilyen. De adódhatnak helyek, ahol ez az érettség talán azért hiányzik, mert a testületben rejlő bölcsességet nem aknázzák ki, nem veszik kellőképpen figyelembe, nem tartják eléggé tiszteletben. Ma azt mondjuk, merjünk bátran lépni, a döntés jogát a helyi tanácsnak kell leadni, annak összes kockázatával együtt, mert örök igazság, hogy úszni vízben lehet megtanulni, felelősen dönteni meg csak akkor, ha van rá lehetőség. — Éppen mostanában váltott ki viharokat a településfejlesztési hozzájárulás. Ezzel kapcsolatban melyek az általános tapasztalatai? — A vihar — amit alapvetően a tömegkommunikációs eszközök keltettek — főként a fővárosi és nagyvárosi tapasztalatok alapján keletkezett. Nem volt elég kitekintés az első időben a vidékre, a kisebb településeken, főként t a községekben kialakuló helyzetre. Ma azt mondhatom, hogy a községek több mint 90 százaléka igenlő választ adott a teho-ra, s a városok háromnegyed része szavazta meg. A fővárosi kerületeknél sajátos helyzet alakult ki, mert nehezen lehetett olyan célt megjelölni, amely egy 100—150 ezres kerületben valamennyi állampolgár által elfogadhatónak minősüljön, vagy mindenkinek az érdekeltségét felkeltse, a hozzájárulását megnyerje. — Gondolom, ez kellő tapasztalat volt ahhoz, hogy az ilyen akciók előtt megfelelő érvanyagot kell gyűjteni. — Azt hiszem, hogy ez a nagy erőfeszítés sokirányú lakossági kapcsolatkeresés, a szocialista demokratizmus kibontakoztatása is volt. A demokratizmust nem elég csak kinyilatkoztatni, azt művelni is kell, és értelmes tartalmat is adni neki. Hogy ez volt-e a legszerencsésebb, talán most ne vitassuk, de mindenképpen ez is iskolája lehet, és olyan új út, amelyen meg kell tanulni járni, eligazodni, keresni a legjobb módszereket, számolva a buktatókkal is. Természetesen van az országos helyzetkép, és ezen belül a másmás helyi adottságok, amiket mindig a helyi testületeknek, tanácsoknak kell elemezni. Hogy az általuk képviselt lakosság milyen anyagi körülmények között él, milyen célokért hajlandó áldozatot hozni. Ezt a központból nem lehet megítélni. Való igaz, hogy senki nem szereti, ha a zsebébe nyúlnak, és az ő érdekeivel egybe nem eső célokért forintokat kell áldozni. De ha ezeket a célokat jól jelölik meg, településrészekre határozzák meg, akkor azért többnyire egyetértésre lehet jutni, mint ahogy ezt igazolják is az adatok, amelyek szerint a települések többsége igenlően válaszolt. — ön nagyon szorosan kötődik Bács-Kiskun megyéhez. Vizsgálta már az itteni tapasztalatokat? — Arra még nem volt lehetőségem, hogy a megyei tapasztalatokat e témában megvizsgáljam. Azt nagyon jól tudom, hogy Bács-Kiskun megye települései sajátosak. Hiszem, hogy a megye jó hagyományait továbbviszi, s hogy nem ellenzője az újnak, hanem keresője a jó megoldásoknak, módszereknek. Biztos, hogy a települések jó részében találnak olyan célokat, amelyekért az állampolgárok ugyanúgy tudnak ma lelkesedni, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt, amikor a kofa is gyerekcipőben járt, mint ahogy most a teho. Tuza Béla Negyedszázad a gépjárművezető-képzés szolgálatában Az autóközlekedési tanintézetről szólva sokan önkéntelenül Is Thernesz Tibornéra gondolnak Baján és környékén, de még Kalocsán és Kiskunhalason is. A fél megyére terjed ki ugyanis az iskola hatóköre: évente tízezer tanuló vesz részt a különböző tanfolyamokon, és öt-hatezer a jogosítványt szerzők száma. Thernesz Titoorné alapítója volt az iskolának és 25 éven át igazgatója is. Megkérdeztem: — Mi vezérelte, amikor fáradhatatlanul dolgozott a kulturált közlekedés tanításáért? Einstein mondásával válaszolt: „Csak azt az életet érdemes véglgélni, amelyet másokért élünk.” Ezt fogadta el önmaga számára. Baján születtem — mesélte —, a munkám, a családom mindig a városhoz kötött. Négy polgárit végeztem, majd felvettek a leány kereskedelmi iskolába azzal a feltétellel, hogy a tandíjfizetés helyett édesanyám bejár takarítani, öcsém születése miatt ezt nem tudta teljesíteni, így kereskedő- tanuló lettem. A felszabadulás után az ÁFOR jogelődjénél kezdtem dolgozni, alig tizennyolc évesen lettem a kirendeltség vezetője. Innen küldtek a Gazdasági-Műszaki Akadémia belkereskedelmi szakára tanulni. (Ezt nevezték vörös akadémiának.) Az iskola elvégzése után a földművesszövetkezet következett, majd 1961-tő! a mai napig a közlekedési tanintézet igazgatói teendői. Most pedig a nyugdíj, de nem a tétlenség, a>zt nem is tudnám elviselni. Az iskolák szakfelügyeletét látom el, és a II. körzeti pártalapszervezet titkára vagyok. Mindkét megtisztelő megbízatás lehetővé teszi, hogy megmaradjon az emberekkel kialakított ikapcsolatom, hogy benne maradhassak az élet és a munka sűrűjében. Thernesz Tiborné szívesebben dolgozik, mintsem beszól' róla. Pedig a megalakuláskor, huszonöt évvel ezelőtt csak két kis bogárhátú autó jelentette Hz intézet oktatóeszköz-állományát. Később néhány kiselejtezett járművet kaptak a fővárosi taxi- vállalattól. A képzésben, a színvonal emelésében gyökeres változást jelentett az 1969-es oktatási reform. A gyakorlati órák számát tizenötről harmincra emelték, az addig 3 perces vizsga időtartamát pedig 30 percre. Hatan végezték a munkát: egy vizsgabiztos, három oktató, egy adminisztrátor és az igazgatónő. A következő öt esztendőben a dolgozók létszáma negyvenötre nőtt, az iskola működési területe pedig a fél megyére terjedt ki. Olyan körülmények közé kerültek, hogy elmondhatták: az övék az ország egyik legszebb tanintézete. És övék lett az első tanpálya is, amely egész Európában másodikként létesült. A nemzetközi gépjárművezető-képző szervezet — amely akkor vette fel Magyarországot a tagjai közé — következő közgyűlését Baján rendezte, megbecsülve ezzel a hazai képzés és a bajai tanintézet eredményeit. Égymás után épültek a tanpályák: Kalocsán 1979-ben létesült, majd egy évvel később komplett kirendeltséget hoztak létre. Kiskunhalason 1982- ben épült a tanpálya, most pedig egy teljes oktatóbázist adtak át. Ezzel megoldódok Baja, Kalocsa és Kiskunhalas, valamint e városok vonzás- körzetének gépjárművezető-képzése. A továbbiakban az oktatóeszközöket kell fejleszteni: a képmagnó, a számítógép is helyet fog kapni a tanításban. — Hálás vagyok a sorsnak, hogy módot adott megvalósítani elképzeléseiméit — mondotta az igazgatónő. — De hálás vagyok annak a kollektívának is, amely segített és mindig mellettem állt. Amellyel öröm volt együtt dolgozni: munkatársaim tudták, hogy szeretem a közösséget, és jólesett, hogy én is érezhettem a szeretetüket. Gál Zoltán SZEGÉNY GAZDAGOK!? Gazdag ország vagyunk és pazarló. Nem becsüljük igazán értékes kincsünket, a vizet. Nemrégen egy nagyüzem mosdójában jártam. A felszerelt tizennégy csap — hét mosdó, hét zuhanyzó — közül tíz csöpögött vagy folyt. Pedig még nincs is itt a nyár, amikor ezer hektószámra folyik el a víz. Vajon meddig mehet ez így? Oly korban élünk, amikor szomjas a világ. Az éltető nedű hiánya miatt százezrek éheznek az egyenlítőhöz közelebb eső vidékeken. Mi pedig a dúsgazdagok tompultságával nem is vesszük figyelembe a természetvédők és a hidrológu- sok figyelmeztetéseit. Pedig a hírbombák már robbantak! Szomorú tény: víztermelő kapacitásunk öt százaléka már ma elszennyeződött, s forrásterületeink hatvanöt százalékát ugyanez fenyegeti. A kútmérgező anyagokart lehetetlen eltávolítani a talajból, vagyis a romlás maradandó. A források pótlása és bővítése újabb százmilliókkal terhelné meg a költségvetést. (Azért írtam feltételes módiban, mert tudom: nem egy — több települést érintő — fontos vízbázis építési tervére kellett még krónikus gondok esetén is nemet mondani az Országos T ervh i vaitaiban.) Ne áltassuk magunkat. Nincs víz, amely ne kerülne pénzbe! Tavaly például csaknem öt- milliárd forintjába került az államkasszának, hoigy a városokat és a kisebb-nagyobb községeket egészséges ivóvízzel ellássa. És milyen furcsáin oszlik meg ez a pénz. Vannak olyan magánvillák, amelyekben két, három fürdőszoba is üzemel — államilag dotált vízzel. Sokan olcsón élvezik ezeket az áldásokat városi és üdülőkörzeti lakásban is. Mások pázsitot locsolnak közipénzen. Olyan időben, amikor egy-egy kisebb településen ivóvízre sem telik. Ráadásul a városiban olcsóbb is e folyékony kincs, mint a községekben, ahol jelentős részben társadalmi munkában épülnek a vízművek. Mi a teendő? Először is olyan szemléletet kell kialakítani, hogy az állampolgárok tudják (érezzék) annak jelentőségét, hogy hazánkban — s főleg megyénkben — mindenütt van elég, egészséges ivóvíz. Aztán tanuljunk meg spórolni ezzel a kinccsel. (Ugye gyorsan rájöttünk arra, miért nem érdemes fölöslegesen pazarolni az üzemanyagot?) Másodsorban, lássuk minden esetben egységesen a víz- és a szennyvízproblémát. A sok fölhasznált vízből sok szennyvíz lesz, melynek elvezetése, tisztítása — noha ez létérdek — a legtöbb esetben megoldatlan. Erről a tényezőről a nagyívű vízhálózat-fejlesztő programok korában megfeledkeztünk. A problémával szorosan összefügg, hogy most már radikális intézkedések szükségesek a vízlelőhelyek védelmében. Becslések szerint országosan 54 ezer tonna nitrogén szennyezi felszín alatti vizeinket. Mentessé kell tenni kút- jaink környezetét — egyre táguló körben — a szennyező forrásoktól. Ma még gazdagok vagyunk. Érdemes már most elkezdeni a jól átgondolt takarékosságot. Farkas P. József GYAKORLATON • Farkas Fekete Tibor munkásőr tüzelőállásban. Az első negyedévet 5.6 millió tonna szén kitermelésével zárták a szénbányavállalatok dolgozói. Ez ugyan 350 ezer tonnával kevesebb. mint amennyit eredetileg terveztek, de a lakosság közvetlen ellátására ígért mennyiséget leszállították: 1 millió 280 ezer tonna szenet adtak át az első negyedévben a belkereskedelemnek, annyit, amennyit a szerződésekben vállaltak. Az orssság négy brikettgyárában a tervezettnél 20 000 tonnával több brikettet állítottak elő. Ennek Is köszönhető, hogy a tűzép-telepek már hosszabb ideje elegendő fűtőanyaggal rendelkeznek. Az év első negyedében egyes időszakokban a kemény hideg akadályozta az egyenletes termelést a külfejtése« bányákban. A dorogi és a mátraaljl szénbányavállalatok elsősorban ezért nem tudták teljesíteni első negyedévi tervüket, s ez kedvezőtlenül befolyásolta az egész szénbányászat tervteljesítését. A legjobb teljesítményt az oroszlányi és a veszprémi bányászok nyújtották, de túlteljesítették három4á Nyáinádi József rajparancsnok parancsot ad: Tűz! havi tervüket a borsodi bányászok is. Kedvező változást jelentett az első negyedévben, hogy az Ipari Minisztérium és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete március I-ejével felfüggesztette a szabadnapi — szombati, vasárnapi — terme- lőmüszakok szervezését a bányákban. Azóta több idő jut a berendezések karbantartására, a vágatok építésére, a fejtések kialakítására. Korábban ugyanis a többtermelés céljából az új frontokat előkészítő brigádokat is a széntermelésre voltak kénytelenek beosztani, s ezért elmaradt a vágathajtás. Márciusban 103 százalékra teljesítették vágathajtási tervüket a bányavállalatok, javult a bányaművelés egyensúlya, az előkészítés és a termelés összhangja, örvendetes változást jelent az is, hogy a tavaly megítélt bérpreferenciák és az idei 10 százalékos bérfejlesztés hatására megindult a munkaerő áramlása a bányászatba, és egyes helyeken már válogatni is tudnak a jelentkezők között. Megelőzhető a gyermekkori fogszuvasodás Megelőzhető a gyermekkori fogszuvasodás — állapítja mega Központi Stomaltológiai Intézet tánsintézeteivel együtt nemrég közzétett módszertani levelében. Az ajánlás ismerteti azokat az eljárásokat, amelyekkel a körzeti orvosok, fogorvosok, védő- nők, a bölcsődei gondozónők, óvónők, pedagógusok, egészségnevelők elősegíthetik a gyermek- és * serdülőkori fogszuvasodás megelőzését. A szakemberek aláhúzták: szükséges, hogy az egészségügyi és oktatási intézmények a legszorosabban együttműködjenek, összehangolják ezirányú tevékenységüket, társadalmi összefogással küzdjenek e népbetegség ellen. A több évtizedes nemzetközi tapasztalatok szerint jelentős mértékben csökkenthető a fogszuvasodás, ha a gyermekeknek kiskoruktól fluoridokat adagolnak. Országunkban ez szervezetten a gyermekközösségekben lehetséges, amíg meg nem valósul a só nagyüzemi fluorozása. Az 1—3 éves gyermekek 20 százaléka a bölcsődékben, a 3—6 évesek mintegy EC százaléka az óvodákban részesülhet úgynevezett fluorprofilaxisban. A gyermekiközösségeket nem látogató gyermekeknek a gyermekegészségügyii szolgálat szakorvosai, illetve a körzeti orvosok rendelik majd a Dentocar vagy más fluoridtar- talmú tablettákat. Ezeknek az adagolása csakis orvos javaslatára, előírás szerint történhet. E fiuonidtantalmú tablettákat naponta kell adagolni. Szuvasodást csökkentő hatásuk jelentősen fokozható, ha a fogakat fluoridtaritalmú készítményeikkel dörzsölik be. Erre az Elmex gélt használják, a 4 évesnél idősebb gyermekeknél ar, óvodában, iskolában hetente egyszer — meghatározott napon — nővér, .pedagógus', vagy szakképzett gondozónő irányításával. Ajánlatos, hogy a helyi kezelés időszakában mindennap az aminfluoridot tartalmazó Elmex fogpasztával tisztítsák a fogakat. Az új fogkrém hamarosan a hazai kereskedelmi forgalomba kerül. Mindezek együttes használatának eredményéként a fogak szuvasodása 50 százalékkal csökkenhet. Az egészséges táplálkozás is elősegíti a szuvasodás megelőzését — hangsúlyozzák a szakemberek. Ezért szükséges, hogy a tenhesdket gondozó orvos, nővér felhívja a kismamák figyelmét a rendszeres fogápolás, a szájhigiéne, a szoptatás fontos^ sáigára. Az áttörő tejfogakat ugyanis nagymértékben károsíthatja a cukros tea, szörp, esetleg szénsavas üdítő. Fontos az is, hogy a tejfogak megjelenése után fokozatosan rágásra késztető ételeket, sok gyümölcsöt, biológiailag értékes táplálékokat adjanak a gyermeknek. A módszertani levél is hangsúlyozza: az édességek fogyasztása után a gyerekek azonnal mossanak fogat. A gyermekeket ellátó általános körzeti és gyermekorvosi, illetve fogorvosi szolgálatok segítsék a gyermekközösségek táplálékainak mgválasztását, étrendjének kialakítását; ezzel előmozdíthatják az egészséges táplálkozási szokások kialakítását — hangsúlyozza az ajánlás. Az aprócska fák tövében zizzent az elsárgult, megszáradt aljnövényzet; két szürkeruhás munkásőr kúszott előre, araszolva. Lélegzetüket visszatartva foglalták tüzelőállást, parancsra várták ... Németh István golyószórós, a solti Rákóczi Tsz erőgépvezetője, s Németh János, a solti Kossuth Tsz erőgépkezelője feszülten figyelt. Az előbbi 1977, az Utóbbi 1983 óta tagja a testületnek, s az egyhetes összevonáson — azért tartják kora (tavasszal, hogy a mezőgazdasági munka ne szenvedjen hátrányt — jó eredményt éritek el a kiképzésben. Ezúttal „ellenséges” csoport felszámolását biztosították ... A fák között bujkálva keresett egyre jobb és jobb kilátást biztosító fedezéket Farkas Fekete Tibor munkásőr, az Állampusztai Célgazda- ság gépkocsivezetője. Azt a feladatot kapta, hogy biztosítsa az előretolt járőrt, nehogy oldalba „kapják” őket. Rejtőzködve, egyik fedezékből a másikba jutott el egy jókora fa törzse mellé. Elégedetten csinált helyet magának, hogy tökéletesebb legyen a rálátás... — Figyelem!... Figyelem! ... Tűz! — Nyámádi József rajparancsnok, a solti Kossuth Tsz gépkocsivezetője irádión adoltt parancsot a felszámoló csoportnák. S ebben a pillanatban megelevenedett az aprócska fenyves. Golyószórók, géppisztolyok ropogtak, a munkásőrök egyre szorosabbra zárták a gyűrűt a felderített diverzánsok körül... Az alegység gyakorlatát megszemlélte Cseri József megyei parancsnokhelyettes is, aki elégedetten gratulált a Csupó Imre nevét viselő kalocsai munlkásőregység solti rajának. Gémes Gábor A szénbányászat első negyedéve Vizeink értéke
