Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-05 / 54. szám

1986. március 5. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ÜDÜLŐK, ÜZLETEK MEG A TÖBBIEK Ki, miért fizet adót? Az 1986-os év, eddig lega­lábbis, az adóváltozások je­gyében tett el. Igaz, már he­tekkel a módosítások előtt nyilvánosságra hozták az il­letékesek, mennyivel emel­kednek az általános jövede­lemadó kulcsai, várhatóan ki jár jobban és ki rosszabbul. Még az év elejére is maradt a változásokból, az Elnöki Ta­nács 1985. évi utolsó ülésén törvényerejű rendeletet foga­dott el a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról. Az okokat valószínűleg már sokan ismerik, hiszen minden egyes adóváltozáskor elismét- lik az illetékesek. Az adózás, mint kötelezettség, alapelve a közteherviselés, vagyis min­denkinek keresete, vagyona alapján kell hozzájárulnia a közösség kiadásaihoz. 12 ér után Ezt nemcsak a közgazdaság szabályai, hanem a társadal­mi igazságérzet is megköve­teli. Az épületek adózásának megváltoztatása mellett szólt még egy érv: a korábbi ren­delet tisztes múltra tekintett vissza, még a hatvanas évek elején született. S magyará­zatiképp alig szükséges ehhez hozzátenni, hogy mind mérté­keiben, mind elveiben egy ko­rábbi vagyoni, ár- és pénz­ügyi helyzetet tükrözött. S a legutóbbi módosítása is régen, 1974-ben született. Azóta nemcsak az életszín­vonal emelkedett jelentősen, hanem a lakosság vagyoni helyzete is megváltozott. Az elmúlt húsz év alatt új üdü­lőtelepek nőttek ki a földből, jóival több a gépkocsi, s így a garázs, sőt a műhelyekből sem lett kevesebb. A kisvállalko­zások életrehivása a penziók, az üzletek építésének is új lendületet adott. Az Elnöki Tanács döntése értelmében az összes építmény adózása meg fog változni, de 1986. január elsejétől, az el­ső fordulóban csak a nem la­kás céljára szolgáló építmé­nyek adózása módosult. A ko­rábbi rendszertől eltérően a nem lakás célú épületek: te­hát üdülők, az azokhoz tarto­zó garázsok, üzletek, raktá­rak, műhelyek, orvosi rende­lők, penziók, műtermek, csó­nakházak a lakásokra és csa­ládi házakra vonatkozó befi­zetéstől függetlenül adóznak. A mintegy 183 ezer építmény­nél — körülbelül ennyit érint az új rendelet — nem veszik számításba, hogy a tulajdonos maga használja-e vagy eset­leg bérbe adja valakinek. Differenciáltan Az adó alapját egyöntetűen az építmény értéke határozza meg. Vagyis, az adó mértéke differenciáltan alakul attól függően: , felkapott üdülőhe­lyen vagy egy távoli pusztán áll-e például a víkendház. Itt is a kisebb „vagyonnal" ren­delkezők járnak jobban, mert az adó mértékét az építmé­nyek alapterületének arányá­ban állapítják meg', s minél nagyobb az alapterület, annál progresszívebben nő az elvo­nás. Az adó négyzetméteren­kénti összege 20-tól 120 forin­tig terjedhet, de a konkrét összeget már a helyi tanácsok határozzák meg. Vagyis a helybéliek kezében van a dön­tés. Egy kiemelt üdülőövezet központi részén fekvő épít­mény adóját akár a közpon­tilag meghatározott mérték 50 százalékával is felemelhetik, de ugyanannyival lehet pél­dául rossz környezeti adottsá­gok esetén csökkenteni, a ren­deletben meghatározott összeg egytizedéig. (Igaz, az adó ak­kor sem lehet 500 forintnál kevesebb.) A magasabb jövedelműek Valószínűleg az új rendel­kezés nem örvend majd nagy népszerűségnek, hiszen sokak­nak a korábbinál több pénzt kell befizetniük. De azért ar­ról sem feledkezhetünk meg, hogy például egy üdülőtelep kialakulása nemcsak a víkend- ház-tulajdonosoknak kerül pénzébe, hiszen meg kell épí­teni az alapközműveket, ga­rantálni az ellátást valami­lyen módon, s rendben tarta­ni az egész környéket. Másrészt a költségvetés nö­vekvő terheihez a lakosság­nak szintén hozzá kell járul­nia. De ez nem azt jelenti, hogy mindenki egyformán,, ugyanannyi összeget tesz a „közös kalapba”. Elsősorban a magas jövedelmű, illetve va­gyonnal rendelkező állampol­gárok fognak a korábbinál több adót fizetni a közteher­viselés mindenhol elfogadott elvének megfelelően. S a he­lyi tanácsoknak adott önálló­ság — amennyiben élnek ve­le — garantálhatja, hogy a lehető legigazságosabban ha­tározzák meg, figyelembe vé­ve a területfejlesztési szem­pontokat is, a nem lakás cél­jára szolgáló épületek adóját. L. M. • Klőbb-utóbb úgyis kibaji... • Hószem. • Tőlem eshet, úgyis a tavaszt várom. Hull a pelyhes... (Strasse? András felvételei) • Ez a márciusi tél kési boszorkányság! VITA AZ IFJÚSÁGRÓL A jövő héten lezárjuk a KISZ kongresszusi levelével január 20-án indított vitasorozatun­kat az ifjúsági mozgalom helyzetéről, gond­jairól, megoldásra váró feladatairól. A „Mi a teendőnk?” című — minden KISZ-bizottságon és alapszer­vezetben megtalálható — dokumentumban felvetett kérdé­sekre, a hozzászólások tanúsága szerint, érzékenyen reagál­tak fiatal és idősebb olvasóink egyaránt. Felhívjuk azok fi­gyelmét, akik a még nem érintett témákkal kapcsolatban sze­retnék gondolataikat közkinccsé tenni, levelüket legkésőbb március 14-ig juttassák el szerkesztőségünkbe. A borítékra kérjük írják rá: Mi a teendőnk? Mi a teendőnk? A KISZ legyen ismét élcsapat! Egyetértek azzal, hogy elérke­zett az ideje egy alapos, átfogó szabályzatmódosításnak. Renge­teget beszéj-ünk arról, hogy fia­taljaink érdektelenek, közömbö­sek a iKISZ-szel szemben. Hosz- szú ideje vezetőként dolgozom az ifjúsági mozgalomban, és saj­nos tapasztalnom kellett, moz­galmunk hogyan süllyedt a 60- as évek szintjéről a mai „mély­pontig”. Ismert az a tény, hogy a KISZ megalakulása után hosz- szú ideig jobban megválogatták, kit vesznek fel. Nem volt az, hogy általános iskola után a kö­zépiskolába, ipari iskolába irat- kozással „automatikusan" tagja lett a »fiatal a KISZ-nek. Azt is lehetne mondani, hogy a KISZ akkor valóban a fiatalok élcsa­pata volt. Valaki mondhatná er­re, hogy abban az időben nem volt annyi televízió, nem volt videomagnó stb., így a progra­mokra könnyebb volt mozgósíta­ni. Ebben is van igazság, de ép­pen ezért kell nekünk, fiatalok­nak megtalálnunk az utat, amely a mai viszonyok között visszaál­lítja a KISZ élcsapat jellegét. A kiadványokban olvasható tervezett változások csak hozzá­segítenek ehhez, de végleges meg­oldást nem jelentenek. Az, hogy a felvételi korhatárt megállapít­juk, az, hogy a tagdíjat duplájá­ra emeljük, kidomborítjuk a KISZ politikai, jellegét, persze szükséges. De ezzel még nem ér­jük el, hogy a fiatalok akarja­nak KISZ-tagok lenni. Véleményem az, hogy olyan programokat kell szervezni, ame­lyek közt lehetőleg minden fia­tal találja meg a magának leg­megfelelőbbeket. Nagyon fontos, hogy a rendezvényeket gondos igényfelmérés, előkészítés és szer­vezőmunka előzze meg. Ezért ezekre a feladatokra a legalkal­masabb fiatalt válasszuk ki. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek nem könnyű teendők. Az is biztos, 'hogy a kongresszus után nem egy-két nappal, hanem hó­napok, sőt évek múlva fog kide­rülni: a változtatások, amelyeket végrehajtottunk, helyesek vol- ta'k-e vagy nem? Az is lehet, hogy „menet köz­ben” korrigálnunk kell. A vál­tozásoknak azt kell szolgálni, hogy a KISZ visszanyerje régi tekintélyét, tudjon megújulni a saját, és az egész fiatalság szá­mára. Marczi Albert, a Fémmunkás Vállalat (kecskeméti gyára KISZ-bizottságának titkára HATMILLIÁRD 187 MILLIÓ FORINTOS FORGALOM­Számvetés a Tisza Füszértnél Szegeden Futó Antal elnökleté­vel ülést tartott a napokban a Tisza Füszért vállalati tanácsa. A pár hónapja alakult huszon­hat fős kollektív vezető testület fontos — Csongrád és Bács-Kis- kun megye lakóit érintő — gaz­dálkodási kérdésekben foglalt ál­lást. A szakszervezeti bizalmiak­kal és más fórumokon korábban már megvitatott terv 1986-ban 6 milliárd 187 millió forintos nagy- és .1 százaléknál alacso­nyabb részarányú kiskereskedel­mi áruforgalmat tűz ki célul. Nyereségre 94,7 millió forintra számítanak. Beruházásra 10 mil­lió forintot költenek, s a béreme­lés mértéke eléri a 7 százalékot. Mindennek alapfeltétele az ed­diginél jobb munka és a dol­gozók tulajdonosi szemléletének erősítése, hogy a Tisza Füszért felzárkózhasson az élenjáró vál­lalatok közé. Ezt hangsúlyozta hozzászólásában dr. Benedek Ti­bor igazgató, és hozzáfűzte, hogy az 1986. évi terv teljesítése csak minimális követelmény a válla­lati gazdálkodás továbbfejlesz­tésében. Ez utóbbi feladatnak a részeként árukínálatukat és ke­reskedelmi módszereiket mégin- kább a helyi szükségletekhez igazítják. Profilbővítésre és ha­tármenti árucsere-növelésre is tö­rekszenek, s néhány raktárházat megnyitnak a fogyasztók közvet­len ellátására, hogy ily módon is piaci információkhoz jussanak. Szólt az igazgató az élelmiszer- kereskedelem alacsony árréséről, de utalt arra is, hogy ésszerű koc­kázattal és hatékonyabb költség­gazdálkodással munkájukon to­vább javíthatnak. — Ne a fenntartási, hanem a szállítási költségeket csökkent­sük! — kérte az igazgató ebben is a tanács tagjainak segítségét. — Jobb szállításszervezéssel a VII. ötéves tervben mintegy 30 millió forintot takaríthatnánk meg. Foglalkozott a tanácsülés a terv­időszak öt esztendejének felada­taival is — az ez évi forgalmat 1990-re 8 milliárd 129 millió fo­rintra akarják növelni —, majd hozzászólások következtek a na­pi munkával kapcsolatos gondok­ról. Bányai József, bajai fiókigaz­gató a raktározási feltételek ja­vítását sürgette. Mateisz János, szegedi raktáros a fizikai dolgo­zók képviseletében támogatá­sukról biztosította a vállalatot terve megvalósításában. Egyben jelezte, hogy az annak idején rosszul megépített raktárház be­ázik. Emiatt nyolc dolgozó, je­lenleg is beteg, táppénzes. Ha­sonlóan dolgozó társai érdekében kért gyors intézkedést Kökény László, aki a kecskeméti Füszért- raktárházból érkezett. Ott a lá­nyok és asszonyok, épület- és fű­tési hiba miatt, 7—8 Celsius-fo- kos hidegben végzik napi mun­kájukat. Dr. Benedek Tibor igazgató megígérte, hogy a panaszok or­vosláséiban gyors segítséget nyújt. Ugyanakkor tűrhetetlennek ne­vezte azt az állapotot, hogy épí­tőipari mulasztások következté­ben a raktárak állagromlása he­lyenként már veszélyezteti a ke­reskedelmi forgalmazást. A vál­lalat kára emiaitt több tízmillió forint, emellett pereskedni is kénytelen az egykori kivitelező­vel. KELEBI A: Gyümölcsöző ' együttműködés Kelebia lakói és az ott tevé­kenykedő határőrök együttmű­ködése hagyományosan jó kap­csolatokon alapul. A követelmé­nyeknek megfelelően dolgoznak az önkéntes határőrcsoportok, s az önkéntes rendőrökkel közö­sen hozzájárulnak a határ biz­tonságos őrizetéhez, a közrend és közbiztonság fenntartásához. A gazdasági szervezetek veze­tői támogatják az önkéntes segí­tők mozgalmát. A település a Kiváló Határőr Község cím bir­tokosa. A község dolgozóinak többsége aktívan támogatja a határőröket a határsértések meg­akadályozását célzó munkában. A forgalomellenőrző ponton szol­gálatot teljesítő határőröknek so­kat segítenek a MÁV és a pénz­ügyőrség dolgozói is. A határőrök, a helyi pártbizott­ság és a tanács termékeny mun­kakapcsolatának jelentős múlt­ja van. Rendszeres közöttük a közös segítségnyújtást célzó esz­mecsere. Jó gyakorlat, hogy az állami, katonai ünnepeken, a szocialista versenyben elnyert cí­mek átadásánál a'község vezetői is jelen vannak. A határőrség hi­vatásos állományú beosztottjai — a tényleges és a nyugállo­mányban lévőket is beleértve — aktívan tevékenykednek a köz­ség társadalmi-politikai életé­ben. A fiatal határőr KISZ-esek pedig, „utánpótlási” megfonto­lásból, rendszeresen foglalkoz­nak a helyi fiatalokkal. Eleven az úttörő határőrgárda szervezeti élete, rendszeresek a foglalkozások. A községi MHSZ- munkát a határőrök együttmű- ködésii terv szerint segítik. A he­lyi kulturális és sportélet meg­felel a követelményeknek; Ke­lebia labdarúgó-csapatának iga­zolt játékosai között évről évre öt-hat sorállományú katona is található. S. B. A nagymama és a piros telefon A nagymama sohasem tanult a hanghullámokról, az elektro­mágnesről, az áramerősség és az áramfeszültség összefüggéseiről. Fogalma sincs a mikrofon, a hangszóró szerkezetéről. Számá­ra ma is csoda, ha valakinek a hangját fölismeri a rádiót hall­gatva, telefonálva. A nagyma­mának fáj a lába, ritkán mozdul­hat második emeleti lakásából. Két fia az ország távoli szögleté­ben él, egy napig kell dolgoz­niuk a vasúti jegyért, ha látni akarják a nagyit. Kettőig, ha az unokákat is fölpakolják. Elhatározták, telefonnal lepik meg hetedik évtizedének vége felé baktató édesanyjukat. Mint a mesében: volt szabad vonal, éppen a nagyobbik gyerek szü­letésnapján szerelték föl a készü­léket. Boldog volt a nagymama. Mi­lyen csodálatos világban él, ör­vendezett. Fölveszi a kagylót, hívhatja az orvost, hozzá hason­lóan nehezen mozduló barátnő­jét, még talán egyszer a rádiót is fölhívja, amikor a nyugdíja­sok véleményét tudakolja erről- arról a riporter. Hálás a tele­font kitaláló sok embernek, szí­vesen megszorítaná kezüket. El sem férnének szobájában, talán még a bérházban sem. Küldene házi kalácsot a szép piros készü­lék készítőinek, ha tudná, kik­nek címezze a csomagot. Háromszor is elolvasta a gye­rekeitől kapott használati utasí­tást, míg nekidurálta magát és fölemelte a kagylót. Búgott, és óvatosan, lassan, szép sorban tár­csázta a nagyra kirajzolt számo­kat (szemüveg nélkül is lássa a mama!). Közben azon töprengett, hogy ki veszi föl a kagylót. Ta­lán a menye? Vagy gyógyszerész fia? Netán Pisti vagy öcsi. Kü­lön-külön mindegyikkel beszél­ni fog, kerül, amibe kerül. Csak sikerüljön. Kicsenget a készülék. „Itt a nagymama.” Semmi vá­lasz. Elbizonytalanodott. Be­mondta a nevét, és azt, hogy kit keres. Nem tévedhetett, bizto­san jó számokat hívott. Valamit mégis elrontott? Vagy a vonal hibás? Űjból közölte, hogy kivel szeretne beszélni. Fiatal, cigarettától rekedtes női hang hervasztotta el örömét. Először alig akart hinni a fü­lének. Ilyet is mondhatnak neki, akit mindenki tisztelt a gyárban, akinek előre köszönnek a lakó­társak, akinek egy csúnya szó so­ha nem hagyta el a száját? De kétszer is a fülébe piszkolta va­lahol, valaki: — Szórakozz a k... anyáddal. Hetekbe telt, amíg újra pró­bálkozott a piros telefonnal. H. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom