Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

Előrejelzés az ország területére ma estis: Nyugaton, északnyugaton Is megnövekszik a felhőzet. Átmenetileg országszerte borult, párás Idő, sokfelé eső, néhol hő várható. Időnként kisüt a nap, kevesebb helyen várható csapadék. A déli szél napközben Időnként megélénkül. A legmagasabb nappali hő­mérséklet pénteken 4 és I fok között alakul. világ Proletárjai, egyesüljetek! PETŐFI NÉPE AI MSZMP BACS-KISKIIN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLI. évf. 68. szám Ára: 1,80 Ft 1986. március 21. péntek IDŐJÁRÁS Tizenkilenc „A magyar proletárforra- dalom még a vakot is látóvá teszi." Lenintől származnak a sokszor idézett szavak — az orosz proletárforradalom ve­zére a magyar proletárforra­dalom vezetőihez küldött üze­netében írta e mondatot. Egy világforradalomban gondolko­dó teoretikus és gyakorlati po­litikus szavai ezek, amelyekkel az ugyancsak világforradalmi távlatokban cselekvő kis for­radalmi párt világforradalmi jelentőségű lépéséj üdvözöl­te: a Kommunisták Magyaror­szági Pártját a hatalom meg­ragadása után. Hogy mivel tette látóvá a va­kot a magyar munkásosztály? Elsőképpen azzal, hogy az egész világ előtt bebizonyította: a munkásság győztes forradal­ma korántsem orosz sajátosság, hanem a kor, a proletárforra­dalmak korának sajátossága — az imperializmus végképp meg­szakadt, s megkezdődött a ka­pitalizmusból a szocializmus­ba való világméretű átmenet kora. A Tanácsköztársaság köny- nyen „látóvá" is tehette a va­kot. A történelemben ugyanis soha nem volt annyira egyér­telmű a forradalom és az el­lenforradalom nemzetközisé­ge, mint az oroszországi októ­ber után. Erőt és felelősséget adott a forradalmároknak az a körül­mény, amit Kun Béla, a Bu­dapesti Munkás- és Katona Tanács 1919. április 19-i ülé­sén megfogalmazott: „Két világáramlatnak harca csap össze a Magyarországi Tanács- köztársaság fölött: az imperia­lista kapitalizmus és a bolse­vista szocializmus... Ez a nemzetközi osztályharc kér­dése ... Amikor mi megalapí­tottuk a proletárdiktatúrát Ma­gyarországon, nem arra alapí­tottuk számításainkat, hogy mi képesek leszünk majd ka­tonai erővel, rendszeres hábo­rúval megbirkózni az antant csapataival. Nem hittük azt, hogy azzal a hat divízióval, amelyet a fegyverszüneti szer­ződés a Tanácsköztársaság szá­mára engedélyezett, meg tud­juk állítani azt az offenzívat, amely minden oldalról fenye­get bennünket. Hangsúlyoz­tuk és hangsúlyozzuk, hogy mi a Magyarországi Tanácsköztár­saság sorsát a nemzetközi pro­letárforradalomra alapítottuk”. Folytathatjuk a lenini mon­dat értelmezését a'Tanácsköz- társaság alkotását illetően is. Kádár János szavait idézve a Magyar Tanácsköztársaság 133 napos fennállása azért is né­pünk történelmének kiemel­kedő szakasza, mert „létrejöt­te azt jelentette, hogy hazánk­ban először került minden ha­talom a dolgozó nép kezébé.” A munkáshatalom sú­lyos örökséget vett át a megbukott tőkés-földbirtokos rendszertől, amely rendkívül kimerült országot hagyott ma­ga után. Rendkívüli erőfe­szítéseket tett is a termelés és az elosztás megszervezésére, a tanácsrendszer gyors kiépü­lése és működése, a pénzinté­zetek, az ipari és a kereskedel­mi vállalatok államosítása, s a népgazdaság megszervezé­se, a szűkös lehetőségek köze­pette is a dolgozók ellátásá­nak bizonyos javítása, jelen­tős szociálpolitikai intézke­dések kezdeményezése és be­vezetése, a munka- és életkö­rülmények emberibbé válá­sa mind-mind mutatta, hogy a dolgozók új világa épül. A proletárhaza védelmében létrejött a magyar Vörös Had­sereg. A forradalmi honvéde­lemnek alapja mindenekelőtt a munkásság elszántsága, to­vábbá mindazok segítsége, akik tisztelettel tekintettek az antanttal dacoló tanácsha­talomra, és készek voltak tá­mogatni az ország védelmét. Az antant katonai túlereje megdöntötte a Duna völgye el­ső proletár hatalmát. A prole­tárhatalom emléke azonban tovább élt a munkásság és a földműves szegénység tuda­tában, éltetve a reményt, hogy ismét fölvirrad a győzelmes forradalom napja. P. G. A KISZ KB VÖRÖS VÁNDORZÁSZLAJA Kitüntetés a Kismotor- és Gépgyár bajai fiataljainak • Az aranykoszorús Kiváló Ifjúsági Brigád vezetője, Párducz Lajos századmilliméter pontossággal dolgozik. Ünnepi ifjúsági nagygyűlés ke­retiében vette ót .tegnap a Kismo­tor- és Gépgyár bajai gyárának Lőwy Sándortól elnevezett KISZ- szervezete a KISZ Központi Bi­zottságának Vörös Vándorzászla­ját. A magas kitüntetést —, ame­lyet immár másodszor érdemelt ki az üzem ifjúsága — Szállási Béla, a KISZ megyei bizottságá­nak titkára adita át Mezőfi Jó­zsefnek, a KISZ-szervezet titká­rának. A vándorzászlót főként a szocialista brigádmozgalomban végzett jó munkával érdemelték ki. Védnökséget vállaltak az ex­portra készülő termékek felett, aminek példásan eleget tettek. i G. Z. ELFOGADTÁK AZ ILLETÉKEKRŐL ÉS A SAJTÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYT Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka Csütörtökön, 10 órakor a Parlamentben megkezdődött az ország- gyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke. Sarlós István, az országgyűlés elnöke nyitotta meg a tavaszi ülés­szakot. Az időközi választásról szóló jelentést Pesta László jegyző is­mertette. A február 22-i időközi választáson Zala megye 5. számú or­szággyűlési képviselői választókerületében megválasztott dr. Czoma László képviselőt az országgyűlés igazoltnak jelentette ki. Az országos választási listán — elhalálozás folytán — megüresedett két képviselői hely betöltésére az országgyűlés Boldizsár Ivánt — két tartózkodással — és dr. Schöner Alfrédot — egy tartózkodással — képviselővé választotta. Az országgyűlés Kárpáti Ferenc képviselőt — miniszterré történt megválasztására tekintettel — a külügyi bizottságban viselt tagsága alól felmentette; majd dr. Búzás József né képviselőt a kereskedelmi bizottság, Boldizsár Iván, Duschek Lajosmé és dr. Schöner Alfréd kép­HETÉNYI ISTVÁN ELŐTERJESZTÉSE Méltányos közteherviselés Hetényi István előterjesztésé­ben hangsúlyozta, hogy a kor­mány megbízásából olyan tör­vényjavaslat elfogadását kéri, amely minden magyar állampol­gárt közvetlenül érint. A tör­vényt a kormány azért kezde­ményezte, mert az 1966-ban ho­zott jogszabály most már végleg elavult. Az akkor meghatározott mértékek mára az ár- és jöve­delmi viszonyúk lényeges átala- kulásla miatt részben túl ala­csonnyá, részben túl magassá váltak. De ami ennél is fonto­sabb: társadalmi, gazdasági fej­lődésünket más rendező elvek alakítják, ma másként véleke­dünk például az ésszerű szemé­lyi vagyon mértékéről, a tulaj­don köréről, mint húsz évvel ezelőtt. Sok vonatkozásban vál­tozott lakáspolitikánk is, és ezt az illetékszabályoknak is tük­rözniük kell. iA pénzügypolitikai koncepció egyik sarkalatos pontja a mél­tányos közteherviselés elvének következetesebb érvényrejutta- tása. — folytatta a miniszter. Az illetékek egyik része nem más, mint meghatárözott va­gyontárgyak után — a megszer­zéskor fizetendő — egyszeri va­gyonjellegű adó. Méltányos és igazságos ugyanis, hogy minden­ki anyagi lehetőségei függvé­nyében járuljon hozzá a közter­hek arányos viseléséhez. Az il­leték másik fajtája az eljárási illeték, amely hozzájárulás a bí­róságok, államigazgatási szervek eljárásának költségeihez, de az esetek többségében semmikép­pen sem jeleníti az eljárás költ­ségeinek teljes megfizetését. E két, immár évszázados múltra visszatekintő illetéknem fenn­tartását — megfelelő belső vál­tozásokkal — továbbra is indo­koltnak tartjuk. A rendelkezé­sek egyszerűsítésének szándéka viszont arra vezetett, hogy az eddig ugyancsak hagyományos harmadik illetéknemet, az ok­irati illetéket megszüntessük, il­letve egy részét beolvasszuk a megmaradó illetékekbe. A józan mértékű illetékek le­hetővé teszik, hogy a mentessé­gek, kedvezmények rendszere is ésszerű körre szoruljon vissza. A miniszter a továbbiakban az egyes ililetéknemek főbb vonásai­ra és összefüggéseire hívta fed a figyelmet. — A vagyoni javak újraelosz­tásához — például az öröklés­hez, az ajándékozáshoz, az adás­vételhez kapcsolódó illetékek a társadalom értékítéletét hiva­tottak kifejezni az egyes va­gyontárgyaktól, azok megszer­zésének módjáról. Ellentmondó szempontok összhangja Hogyan ítéljük meg azt a va- gyonfelihailmozódást, amely az öröklés útján végbement? Az örökség erőteljes adóztatása ese­tén nem veszélyeztetnénk-e azt az ösztönző erőt, mely ma a csa­ládok jelentős részénél érvénye­sül az utódókról való gondosko­dás sarán? Másfelől a nagyérté­kű örökségek mennyiben állnak összhangban a társadalmi esély­egyenlőségről vallott nézeteink­kel? Több, egymásnak részben ellentmondó szempont összhang­ját kellett megteremteni. Mindezek figyelembevételével az ingyenes vagyonszerzés ese­tében a fizetendő illeték tovább­ra is az örökhagyó, az ajándéko­zó és a vagyonszerző közötti ro­koni kapcsolat jellegétől és a vagyon értékétől függ. Ez azt jelenti, hogy igen csekély az 11- letékteher a közvetlen hozzá­tartozók közötti kisebb értékű vagyonmozgás esetén, de lénye­gesen napmbb a távdlabbi ro­konok között, illetve sávosan progresszív a vagyoni érték nö­vekedése esetén. Az ár- és jöve­delmi viszonyok változására te­kintettel az öröklési és ajándé­kozási illetékek a javaslat sze­rint általában 20—40 százalékkal alacsonyabbak lesznek, mint a * ma hatályban lévők. Az általános szabályokat néhány indokolt mentesség, illetve kedvezmény egészíti ki: például a 100 000 fo­rint alatti ingó örökség, a taka­rékbetét, illetve a kötvény örök­lése illetékmentes. Miai és előre látható gazdasá- - gi viszonyaink közepette a leg­inkább elterjedt és figyelmet ér­demlő vagyontárgy a lakás. A lakáspolitikai célokkal való össz­hang megkívánja —, és ennek az igénynek a javaslat követ­kezetesen eleget tesz —, hogy a lakás megszerzésének általában igen jelentős terhét az illeték érzékelhetően ne fokozza. A la­kásvásárlás esetén fizetendő il­leték például — amely néhány éve még 17 százalék volt és ma 5 százalék — a javaslat szerint csak 2 százalék lesz. A lakás­építést szolgáló telekszerzés il­letékmentes lesz, ha a lakás va­lóban megépül. Lakás öröklése, ajándékozása1 esetén pedig az egyébként járó illeték felét kell csak fizetni. A vázolt elvek érvényesítése bizonyos esetekben megkívánja az illeték emelését is. Így pél­dául növekszik a nem lakáshoz kapcsolódó használati jogok ala­pításának illetéke és a 20 év óta változatlan összegű gépjármű- átruházási illeték. Egyszerűsített eljárás Tökéletesítjük az fllétékeljá- rást is. A forgalmi értékek meg­állapítását a jövőben kizárólag az illetékhivatalok látják el. Az illetékek második nagy cso­portja: az eljárási illeték. Ez azon alapszik, hogy aki az álla­mi szervekét „dolgoztatja”, az vállaljon részt ennek költségei­ből. Ez azonban nem lehet olyan mértékű, hogy az állampolgárt jogainak érvényesítésében az illeték gátolja. Az egyes konkrét államigazgatási eljárások költsé­gei nem, vagy csak nagy nehéz­ségek árán lennének megálla­píthatók. Ezért széles körben átalányjellegű eljárási illetéket indokolt meghatározni. Ennek célszerű mértéke 100 forint, s ez egyszerre helyettesítheti az ed­dig külön-külön lerovott bead- Ványi és kiad vány i illetéket. Egyes eljárások illetéke részben bonyolultabb voltuk miatt, rész­ben mert nagyobb vagyoni ér­tékkel kapcsolatosak —, az ál­talánosnál, magasabb lesz. Ille­tékmentességet biztosít a javas­lat az alapvető állampolgári jo­gok érvényesítésével, illetve a kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos eljárásokban.. A mindennapi életben gyak­ran találkozunk különböző ható­sági díjakkal. Lényegüket te­kintve ezek is illetékek: például a személyi igazolvány vagy a munkakönyv kiállításának díja. Ezeket az illetékes szervek jog­szabályai határozzák meg. Újra­szabályozásira — a díjak sokfé­lesége miatt — most nem vál­lalkoztunk, a ma létező díjakat a törvényjavaslat nem érinti. A bírósági eljárási illetékek rend­szerében a szabályozás egysze­rűsítésén és az elavult mérté­kek átfogó korrekcióján, léhe- tőség szerinti egységesítésén túl, további lényeges változást neim javasolunk. A törvényjavaslat megítélé­sénél fontos szempont, hogy az hogyan érinti a költségvetési be­vételekét. A számítások azt mu­tatják, hogy az új szabályok ha­tására az állam illetékbevétele tízmilliárd forintot megközelí­tően alakul majd. Ebből körül­belül 4 milliárdot a lakosság, ihatmilliárdot pedig a gazdálko­dó szervezetek fizetnek. A teljes összeg körülbelül egyharmada ta­nácsi bevétel, kétharmadával rendelkezik a központi költség­vetés. Azt javasoljuk, hogy az új törvény 1986. július 1-jén lépjen hatályba. Végezetül a miniszter kérte az országgyűlést, hogy az illetékről szóló törvényjavaslatot, a beter­jesztett módosításokkal vitassa meg és fogadja el. Módosító indítványok a vitában Dr. Bölcsey György (Budapest, ,63. vk.), az országgyűlés jogi, igazgatáisi és igazságügyi bizott­ságának titkára, a tönvényjavas­viselőt a külügyi bizottság, Weibl Elemér képviselőt a településfej­lesztési és környezetvédelmi bizottság tagjává megválasztotta. A törvényhozó testület tudomásul vette a Népköztáirsaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés december 21-én berekeszt,ett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését. Ezután az or­szággyűlés elnöke bejelentette, hogy a Minisztertanács megbízásából Hetényi István pénzügyminiszter benyújtotta az illetékekről szóló törvényjavaslatot, dr. Markója Imre igazságügy-miniszter a sajtóról szóló törvényjavaslatot, továbbá három képviselő interpellációt nyúj­tott be. • Hetényi István pénzügy- miniszter. A képviselők döntöttek az ülésszak tárgysorozatáról: 1. Az illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszámolója az építő- és az építőanyagipar helyzetéről és feladatairól; 4. Interpellációk. Ezután Hetényi István pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Iáit bizottsági előadója Budapest XXI. kerületi tanácsának elnöke hangsúlyozta: az illetékekről szó­ló törvénytervezet hűen tükrözi az országgyűlési bizottságok érde­mi javaslattevő szerepét. A bi­zottságok, az igazságosabb teher­viselést szem előtt tartva a gya­korlathoz jobban igazodó költ- ségemelési, illetve -csökkentési indítványokkal egyaránt éltek. Elmondta, hogy a házastársi bontóperek tervezett illetékével kapcsolatban olyan érvek is el­hangzottak, hogy az összeg nagy­sága konzerválhatja a rossz, a társadalom számára sem kívá­natos családi kapcsolatokat is. Akik az illeték változatlanul ha­gyását javasolták, azzal érvel­tek, hogy ezzel is segítsük elő a rossz házasságok felbontását. Ez­zel szemben a bizottság vélemé­nye az volt, hogy az illeték nagy­sága a helyre nem hozható, meg­romlott házasságok felbomlását nem fogja megakadályozni, de várhatóan visszatartó hatása lesz a meggondolatlan perindításra .— mutatott rá. Élénk vita forrása> volt az el­járási illetékek és az igazgatási szolgáltatások díjainak megál­lapítása is. A bizottság állás­pontja az volt: a törvény sze­rinti szabályozás életszerűbb lesz, jobban igazodik az érték­viszonyokhoz, ugyanakkor sok­oldalú mentességre és a méltá­nyosság alkalmazására is módot ad. Bölcsey György végezetül a testület nevében javasolta, hogy a bizottság által beterjesztett módosító indítványokkal a tör­vényjavaslatot a képviselők fo­gadják el. Dr. Horváth Jend (Budapest 1, vk.), a budapesti ügyvédi kama­ra elnöke hangsúlyozta, hogy az illetékekről szóló törvény megfe­lelően segíti gazdaságpolitikai, társadalompolitikai feladataink megvalósítását. Megkönnyíti pél­dául a lakáshoz jutást, s a csök­kenő anyagi terhek következté­ben felgyorsulhat a lakásforgalom is. Dr. Tallósy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Ferrokémia Ipari Szö­vetkezet jogtanácsosa az ille­tékről szóló törvénytervezethez két kiegészítő javaslatot tett: a lakásingatlan illetékmentes ha­szonélvezetét rögzítő szabály ki­bővítését ajánlotta képviselőtár­sainak azzal, hogy e kedvezmény bizonyos értékhatárig vonatkoz­zon az üdülőkre, a hétvégi há­zakra és a zártkerti ingatlanok­ra is. A módosítás azokat az in­gatlanokat érintené, amelyeket kisjövedelmű emberek saját mun­kájukkal alakítottak ki, művel­tek meg, s amelyek így nem a va­gyonszerzést szolgálják. A tár­sadalmi igazságosságot javítaná, ha ezeket az ingatlanokat nem terhelné a haszonélvezeti jog uitán járó illeték — hangsúlyoz­ta. Ugyancsak javasolta, hogy a gyermektelen házaspárok eseté­ben a túlélő házastárs illetékfi­zetés nélkül örökölhesse a közös munkával szerzett lakásingat­lant. Ennek szükségességét az­zal indokolta, hogy ez a prob­léma általában kis keresetű, idős nyugdíjasokat érint. A napirendi pontokhoz több felszólaló nem lévén, Hetényi István válaszolt az elhangzottak­ra. Dr. Tallósy Frigyes javasla­taira reagálva kiemelte: a saját és a kormány véleménye szerint nem szükséges ezekkel az indít­ványokkal módosítani a törvény- javaslat tervezetét. Indoklásként elmondotta: a lakásnak az üdü­lőtől .való megkülönböztetésére hangsúlyt helyez a törvény, de ezzel nem kisebbíti az állampol­gároknak a pihenéshez való jo­gát. Mindazonáltal helytelen len­ne az üdülőtulajdont — még ha csak bizonyos értékhatárig, a ja­vaslattevő szerint 500 ezer fo­rintig — azonosítani a lakástu­lajdonnal. Az sem kívánatos, hogy a közösen szerzett lakást a túlélő házastárs illeték nélkül örökölhesse, • ugyanis így a gyer­meket nem vállaló családok jut­nának pótlólagos előnyhöz. He- témyi István kérte az országgyű­lést, hogy tekintsen el a képvi­selő által javasolt módosítások­tól. Az országgyűlés a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottság módosító javaslatát öt tartózko­dással elfogadta. A képviselők külön szavaztak abban a kérdés­ben, hogy elfogadják-e a dr. Tallósy Frigyes képviselő felszó­lalásában elhangzott további mó­dosításokat. A javaslat mellett 193-an, ellene 90-en szavaztak, kilencen tartózkodtak a szava­zástól, tehát elfogadták a képvi­selő indítványát. Ezután határozathozatal kö­vetkezeit: az országgyűlés álta­lánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben is — egy tartózkodással — elfogadta a törvényjavaslatot. MARKÓJA IMRE EXPOZÉJA Felelősségteljes feladat hárul a tömegtájékoztatásra Markója Imre bevezetőben hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaságban az állampol­gárok alapvető jogait és köteles­ségeit az alkotmány tartalmaz­za. Most az egyik legfontosabb al­kotmányos jogunknak, az állam­polgárok alapvető politikai jogai közé tartozó szólás- és sajtósza­badságnak az alapelveit és a legfontosabb jogi garanciát ösz- szefoglaló, magas szintű jogsza­bály tervezete került az ország- gyűlés elé. Ez első szocialista sajtótörvényünk. Megalkotásával ismét egy alkotmányos alapjo­gunk kap részletes, törvényi szin­tű szabályozást. Történelmi visszapillantásként a miniszter egyebek között fel­idézte: — A magyar sajtójog fejlődé­sének igen fontos állomása volt a Tanácsköztársaság sajtójoga. A mai magyar szocialista sajtó közvétlen történelmi előzmé­nyét ebben a korszakban talál­juk meg. A Tanácsköztársaság valósította meg történelmünk során először a munkásosztály sajtójának szabadságát. Ezzel összhangban a Tanácsköztársa­ság 1919. június 28-án elfogadott alkotmánya kimondta: „A Ta­(Folytatás a 2. oldalon.) !

Next

/
Oldalképek
Tartalom