Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

2 • PETŐFI NÉPE 9 1988. március 21.

MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA

(Folytatás az 1. oldalról.)

nácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilváníthatják”. Megállapította azt is, hogy megszűnt a sajtónak a tőkétől való függése, és kinyilatkoztatta, hogy minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé.

A két világháború közötti ellenforradalmi korszakban az 1914. évi sajtótörvény számos rendelkezését hatályon kívül helyezték, illetve módosították. Az akkori sajtójog — a rendszer jellegének megfelelően — fokozatosan korlátozta, majd teljesen felszámolta a sajtó szabadságának még a látszatát is.

— A felsisabadulást követő éveknek a sajtóval kapcsolatos jogszabályai a demokratikus, majd a szocialista átalakulás Igényeit szolgálták. A szocialista sajtószabadság elvét rögzítette az 1949-ben elfogadott alkotmány is. Ennek alapján történt meg 1959-ben a sa.itójog alacsonyabb szintű szabályozása, amely jelenleg is gerincét adja a ma érvényes sajtójogi normáknak.

Társadalmunk élő lelkiismerete

Talán ez a rövid történeti áttekintés is megfelelően illusztrálja azt a szoros összefüggést, amely az adott társadalmi és gazdasági viszonyok, a politika, a közéleti tevékenység, valamint a sajtó, a tájékoztatás között mindig is fennállt — mondta a miniszter, majd így folytatta:

— Nem tagadjuk, hogy ez így van a szociahzmus körülményei között is. A mi sajtónk is á társadalmi berendezkedésünknek megfelelő eszméket vall, s ezek gyakorlati érvényesítéséért dolgozik. Ennek során különösen kiemelkedő szerepet tölt be a szocialista demokrácia kiteljesítésében. Ehhez egyrészt az ismeretek közvetítésével teremti meg a feltételeket.

Társadalmunkban ugyanis alapvető demokratikus követelmény, hogy az építőmunkában, a hatalom gyakorlásában, a közügyek intézésében való aktív részvételhez szükséges ismeretek eljussanak a lakosság széles rétegeihez: A párt-, az állami és a társadalmi szervek mellett egyre növekvő feladatok hárulnak ebben a tömegtájékoztatási eszközökre, az írott és az elektronikus sajtóra egyaránt. Ma, amikor az információrobbanás korát éljük, a tömegtájékoztatásnak ez nagyon- is felelősségteljes tevékenysége. Hiszen a sajtónak a rendelkezésre álló óriási mennyiségű információból kell kiválasztani azokat, amelyek a társadalom ér- oeklődésére számot tarthatnak, és az állampolgárok részére hasznosak. E lényegre törő ismeret- közléstől is csak akkor várható el azonban megfelelő eredmény, ha a tájékoztatás megbízható, kellően gyors és aktuális. Ez még tovább növeli a sajtó felelősségét, de azokét is, akiknek kötelessége a sajtó információkkal való ellátása.

A szocialista demokráciának emellett az is alapvető követelménye, hogy minden becsületes és jószándékú állampolgár számára biztosítsa a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét politikánkról és politikai gyakorlatunkról. Az állampolgár ugyanis így válhat csak a politika kialakításának is cselekvő részesévé. A párt-, állami és társadalmi szervezetek által biztosított különböző lehetőségeken túl a tömegkommunikációs fórumoknak ebben Is rendkívül fontos szerepük van.

Fontos követelmény, hogy a szocialista sajtónak így a mi sajtónknak is politikailag elkötelezettnek kell lennie, és ezt az elkötelezettséget mindenkor nyíltan vállalnia kell. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a sajtónak a szocialista eszmék terjedését, a szocialista viszonyok fejlesztését, a szocialista értékrend megszilárdítását kell szolgálnia.

Semmilyen körülmények között nem lehet ezért szószólója a szocializmustól idegen, a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét sértő eszméknek és nézeteknek. A sajtószabadságon tehát mi az alkotmányos és törvényes lehetőségek olyan kihasználását értjük, amely megfelel haladó társadalmi céljainknak, a nép érdekeit szolgáló progresszív törekvéseinknek és a szocialista társadalom felépítését szolgálja.

A félreértések elkerülése végett hangsúlyozni kell azonban, hogy szocialista eszméink és politikánk szolgálatán nemcsak a dicsérő szót, eredményein*: elismerését és reális méltatását értjük, hanem azt is, hogy 'a sajtó bátran és nyíltan, ugyanakkor azonban körültekintően és felelősségteljesen tárja fel mindazokat a problémákat és hiányosságokat, amelyek laz élet legkülönbözőbb területein jelen vannak és amelyek megoldása vagy megszüntetése előbbrevi- he'ti társadalmunk fejlődését. A sajtó végül is csak így válhat

társadalmunk élő lelkiismeretévé, és csak így felelhet meg alkotmányos hivatásának.

A törvény előkészítése során alapvetően ilyen elvi platformról indultunk ki, és úgy gondoltuk, ha sikerül e célokat jogi normákba öntenünk, ez feltétlenül hozzájárulhat ahhoz, hogy a sajtó minden eddiginél jobban szolgálja a szocialista magyar társadalom előréhaladását.

Nyújtson hiteles képet

Markójla Imre ezután elmondta: '

— A törvényjavaslat előkészítése többéves, nagy figyelmet és körültekintést igénylő munkát jelentett. Ebben a munkában részt vettek a sajtóval és a tájékoztatással legközvetlenebb kapcsolatban lévő állami és társadalmi szervek képviselői, a munkálatok koordinálására pedig az Igazságügyi Minisztériumban — a Tájékoztatási Hivatal közreműködésévél — kodi- fikációs bizottság alakult. A közös munka eredményeképpen elkészült törvénytervezetet szakmai-társadalmi vitára bocsátották.

A viták során abban mindenki egyetértett, hogy szükség van az egységes, átfogó sajtótörvény megalkotására és hogy ennek során milyen főbb elvi és gyakorlati, „célkitűzésekét kövessünk.

Á miniszter a beterjesztett töryéíiWAViaplat. < rendel kezéseiről szólva kiemelte, hogy azok hűen tükrözik az előkészítő munka célkitűzéseit; a törvény megalkotása során megfogalmazott alapelvek megvalósulása nyomon követhető az egyes szabályokban is. A javaslat bevezető része tartalmazza a törvény hatályára, a sajtó feladatára, valamint a felvilágosítás-adási kötelezettségre vonatkozó szabályokat!.

— A törvényjavaslat a sajtó feladatát az állampolgároknak a tájékoztatáshoz való jogához kapcsolva határozna meg. Az állampolgárok valósághoz hű, időben történő tájékoztatásáról ugyanis a sajtó köteles gondoskodni. A sajtóval szemben alapvétő követelmény, hogy nyújtson hiteles képet a Ma.gyar Nép- köztársaság politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről, adjon hírt a nemzetközi élet eseményeiről, a maga eszközeivel segítse elő a különböző országok és népek jobb megismerését, a kölcsönös megértést és a béke megóvását.

A sjajtó azonban ne. egyszerűen ismereteket közvetítsen, hanem feltáró, elemző tevékenységével segítse elő a nemzetközi politikai, a hazai társadalmi összefüggések és folyamátok megértését, mozgósítson a cselekvésre. A Sajtó feladatai közé tartozik a? is, hogy a. szocialista, társadalom fejlődését gátló, nyugalmát zavaró, a szocialista törvényességet és erkölcsöt sértő jelenségekkel szemben határozottan fellépjen.

E követelmények megvalósítása során a sajtónak tartózkodnia kell attól, hqgy jogosítványait visszaélésszerűen gyakorolja. A javaslat ennek legkirívóbb példáit kategorikus tilalmak formájában fogalmazza meg.

Nyilvánvaló azonban, hogy a sajtó csak akkor tud megfelelni e törvényi hivatásának, ha hozzájut a feladatai ellátásához szükséges információkhoz. Ezt biztosítják a javaslatnak azok a rendelkezései, amelyek az állami szerveik, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek felvilágo- sftás'-adási kötelezettségének szabályait tartalmazzák, és amely elől e szervek csak akkor zárkózhatnak el, ha a felvilágosítás állami, szolgálati, üzemi vagy imagámititlkot sértene.

Amennyiben az adatszolgáltatásra illetékes személy a tájékoztatást alaptalanul megtagadná, vele szemben bírósági jogvédelem igénybevételére, illetve felelősségre vonásra kerülhet sor. Ezáltal megszűnik a le- ihe'tősége annak, hogy a tájékoztatásra kötelezettek a közérdekre történő alaptalan hivatkozással kizárhassák munkájukból a társadalmi nyilvánosságot és ellenőrzést, megkísérelve ezzel a •hibák vagy esetleg a bűnös magatartások eileplezését.

A javaslat a tájékoztatás hitelességét azzal is biztosítani kívánja, hogy előírja: a sajtó részére felvilágosítást adó személy a valóságnák megfelelő felvilágosítást köteles adni. A félrevezető vagy hamis tájékoztatást á jogszabályok szintén szankcionálják: a jogsérelem jellegétől és fokától függően büntetőjogi, polgári jogi vagy munkajogi jogkövetkezmények alkalmazására kerülhet sor.

Természetesen az is előfordulhat, hogy a felvilágosítást adó személy védelméről kell gondoskodni. Különösen akkor, ha a közérdekkel ellentétes tevékenységre vagy mulasztásra hívta fel a figyelmet, és ennek következtében hátrányoktól tarthat. A javaslat ezért a közérdekű bejelentést, illetőleg javaslatot tevő személyeket megillető fokozott védelmet biztosítja a sajtó részére felvilágosítást adó személynek is.

Kötelesek megvizsgálni

A továbbiakban a miniszter elmondta: közéletünk demokratizmusa megkívánja, hogy a sajtóban megjelenő közérdekű észrevételek ne maradjanak érdemi válasz nélkül. A sajtó munkája csak akkor lehet hatásos, ha a hibák, a hfányosságok feltárását az érdekelt szervek intézkedése követi, ha a társadalom figyelmére, érdeklődésére számot tartó közérdekű bejelentések és javaslatok nem maradnak visszhang nélkül. A törvény ezért előírja, hogy, ha a sajtó ezt igényli, az érintett szervek kötelesek a bejelentést megvizsgálni és megválaszolni.

Természetesen ahhoz is fontos társadalmi érdékek fűződnek, (hogy a válasz — szükség esetén — Ugyanolyan nyilvánosságot kapjon, mint amilyet a közérdekű felvetés kapott. Ezért, ha az érintett szerv kéri, a sajtó nem zárkózhat el a válasz nyilvánosságra hozatada előd. A választ tartalmi változtatás nélkül kell nyilvánosságra hozni. iNem köteles tehát a sajtó a választ teljés terjedelmében közölni, de csak olyan rövidítést alkalmazhat, amely a válasz lényegét nem változtatja meg.

A sajtó megnövekedett szerepe és a sajtóra háruló fokozott felelősség kapcsán Markója Imre rámutatott:

— A sajtóval szemben támasztott növekvő igények ^szükségessé tették, hogy a törvény rendezze a sajtó szervezetének és a sajtó munkatársainak alapvető jogait és kötelességeit. E köriben szabályoztuk az időszaki lap alapításának és kiadásának feltételeit, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Magyar •Távirati Iroda működésének •legfontosabb szabályait, valamint az újságírók alapvető jogait és kötelességeit.

Teljesült a régi kívánság

— A sajtó munkatársainak régi kívánságát teljesíti a törvényjavaslat, amikor rögzíti az újságírói hivatás gyakorlásával összefüggő jogokat és kötelességeket. A jogok és kötelességek a maguk összességében kifejezik azt a különleges helyzetet, amelyet az újságíró társadalmunkban elfoglal. Ezek a rendelkezések az Információ megszerzésének és felhasználásának, az újságíró és a felvilágosítást adó személy közötti kapcsolat kérdéseinek, végül az újságírói tevékenység önállóságának és függetlenségének szabályaival foglalkoznak.

— A javaslat önálló fejezetet szentel a sajtó igazgatási szabályoknak. A sajtóigazgatás a sajtójognak a gyakorlat által a legnagyobb érdeklődésre számot tartó területe.

E rendelkezések talán legtöbbet vitatott része az engedélyezési rendszer volt. A törvényjavaslat á viták során elhangzott szélsőséges nézeteket elkerülve alapvető elvként azt tartotta fenn, hogy a sajtótermékek előállításához és nyilvános közléséhez engedélyre van szükség. Az engedélyező hatóságokat a törvény végrehajtási rendelete lényegében, a jelenlegi szabályozással egyezően jelöli meg. Ugyanakkor az engedélyezés alól mentesített sajtótermékeket a javaslat lényegében szóle- sebhkörűen és egyértelműbben határozza meg, mint az eddigi szabályozás.

Végezetül arról a kérdéskörről szólt a miniszter, amelynek a jelentősége éppen azáltal növekedett meg, hogy a javaslat szabályai a sajtó mozgásterét, cselekvési szabadságát lényegesen megnövelték, ez pedig a sajtószervek vezetőinek a felelőssége.

— Tisztelt Országgyűlés I A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata értelmében nagy és felelősségteljes feladat hárul a sajtóra,

a tömegtájékoztatásra, a párt és a kormány politikájának megismertetésében, a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásban, a közvélemény formálásában, a közéleti magatartás és a társadalmi cselekvés kialakításában.

A törvényjavaslat előterjesztésekor a kormány nevében is kijelenthetem, hogy a most ismertetett jogi szabályozás a politikai, az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek és az egész társadalom tevékeny támogatása mellett alkalmas a sajtó munkájának a továbbfejlesztésére, és megfelelő kereteket ad szocialista társadalmunk által a sajtó

elé kitűzött feladatok teljesítéséhez.

Befejezésül Markója Imre kérte az országgyűlést, hogy a sajtóról szóló törvényjavaslatot a kulturális bizottság beterjesztett módosító javaslataival együtt fogadja el és iktassa az ország törvényei közé.

A TÖRVÉNYJAVASLAT VITÁJA

Tóth János (Budapest, 37. vk.), az országgyűlés kulturális bizottságának titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója, a MTESZ főtitkára hangsúlyozta: a törvényjavaslat a tájékoztatáspolitika jobb, hatékonyabb megvalósulását szolgálja. Ehhez

azonban az informátor, vagyis a tájékoztató és az újságíró harmonikus együttműködése szükséges.

Dr. Fodor László (Borsod-Aba- új-Zemplén megye, 19. vk.), a

Népszava főszerkesztője rámutatott: Olykor még zavarja a sajtó munkáját, hogy a közvéleményt informálni hivatott szerveik elzárkóznak a tájókiozatás elől, ami

mögött esetleg a közvélemény lebecsülése, vagy a nyilvánosságtól való félelem húzódik meg.

Kállai Ferenc (országos lista) Kossuth-díjas színművész az alkotó véleménycsere fontosságát hangsúlyozva demokráciánk egyik legfőbb biztosítékának nevezte a sajtó jogait és kötelezettségeit rögzítő törvényt.

dr. südi Bertalan: \ nyilvánosság erejével

— A törvényjavaslat indoklása a sajtó feladatai közé sorolja — naigyon helyesen — a szocialista törvényességet sértő jelenségek feltárásában való aktív közreműködést, azok megalapozott bírálatát, a velük szembeni fellépés kötelezettségét. Ismereteink és tapasztalataink szerint a sajtó az ilyen követelményeknek többnyire eleget tesz, törekvése azonban nem minden konkrét esetben érvényesülhet az elvárt társadalmi igények szerint. Megtörténik, hogy egyes szerkesztőségek bizonyos közéleti torzulások feltárásában következetlenekké válnak, s úgymond a korábban nyilvánosan szóvá tett és jogosan kifogásolt ügyek iránti érdeklődésében fékezik, olykor „leállítják” ambiciózus munkatársaikat. E mindenképpen ártó jelenséget nemcsak a címemre küldött levélgarmadák alapján, hanem személyes tapasztalatból is állíthatom. Az ilyen ügyek közül legkülönösebb számomra annak a buszkalauznőnek az esete, aki egykori vállalata belső mechanizmusát érintő, jobbító szándékkal tett közérdekű bejelentése következményeként az utcára került. Igazára az általa megkeresett hivatalos szervektől kapott válaszlevelek is utalnak, tékát közérdekű bejelentése helytállónak tűnik. Valamilyen oknál fogva ennek ellenére máig sem részesülhetett az ilyenkor szokásos jogorvoslatban.

Ü©r tudom, az állami szerveken kívül a sajtószerkesztőségek is szép számmal kapnak aláíratian levelet az olvasóktól. Közülük azokról szándékozom szólni, amelyek a közérdek védelmében születnek — névtelenül. Megítélésem szerint ezek a bejelentések egyféle bizalmatlanságról árulkodnak. A kárvallottak egzisztenciális lejáratása is jelzi, hogy a közérdekű bejelentések — legyenek bármennyire előremutatóak — milyen következménnyel járhatnak a jóhiszemű bejelentőre nézve. Az ilyen cselekményeket ma már többnyire kifinomult eszközökkel követik el, a tettenérés éppen emiatt csak alig ed- képzelhető. S a közérdekű bejelentést tevőik egy része névtelenségének oka — szerintem — a szavatolt jogvédelem gyakorlati foghí- jasságában lelhető fel leginkább. E témakörhöz kapcsolódóan keletkezett az alábbi aggályom: a törvényjavaslat kilátásiba helyezi, hogy az újságírót a közérdekű bejelentést, illetve javaslatot tevő védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott védelem illesse meg hivatása gyakorlása során. A Minisztertanács sajtótörvénnyel kapcsolatos végrehajtási rendelettervezete azonban azt sugallja, hogy a sértett újságíró nem minden konkrét esetben érvényesítheti majd jogorvoslati igényét.

Nyugtalanító rendellenessége közéletünknek az Is, hogy az állampolgárok panaszos levelei gyakran nem azok kezébe kerülnék, akiknek címezték őket. Más

esetekben föl cserélik a panaszügy alanyainak sorrendjét. Ahelyett, hogy előzőleg meghallgatnák a panasztevőt, illetékességre hivatkozással alsóbb szervekhez továbbítják az ügyet kivizsgálásra, véleményezésre. Végül a bepanaszolt szervhez kerül a levél, majd az általa küldött — számos esetben szerecsenimosdatással felérő — viszontválasz birtokában a segítségül hívott szerv kioktatja a panasztevőt, avagy tudatja vele, hogy panasza megalapozatlan. E jelenség némely sajtószerkesztőségben is felfedezhető.

Azt is furcsállom, hogy egyes tisztségviselők valósággal irtóznak a sajtó nyilvánosságától. Mintha a tisztességesen elvégzett munkánk és közösségközpontú közéleti tevékenységünk birtokában nem a segítőnk és barátunk lenne a sajtó. A nagy nyilvánosságtól rettegők jobbára a szervezett felelőtlenség hívei közül kerülnek ki. Az ilyenek munkájuk presztízséit a gondok, a hibák takargatásával igyekeznek megvédeni, ha már a teljesítményük színvonallá ezt nem teszi lehetővé számukra. Ilyen esetekben aztán olykor a sajtó sem tud mit kezdeni, mert szimpatizánsainak ódzkodása miatt számos autentikus vezető jó' megnyilatkozásait kényszerül nélkülözni, főleg az adott helyi közösséget érintő, érdeklő témában.

Ennyiben szándékoztam néhány közéleti rendellenességre irányítani a Tisztelt Ház figyelmét, s gyérítésük határozottabb, bátrabb elősegítésére kérni, biztatni a sajtó felelős munkatársait.

Befejezésül: választókerületem több településének pedagógusai kértek, kezdeményezzem az általános iskolai szövetkezeti tagcsoportok munkájának bemutatására, eredményeik rendszeres népszerűsítésére egy önálló, országos folyóirat életrehívását.

BERECZ JÁNOS:

A dolgozó ember tiszteletét hirdesse

— A sajtó munkásainak is köszönhető, hogy népünk egyre hitelesebben látja országúnk belső helyzetét, a világban elfoglalt helyét, fejlődésének lehetőségeit éB akadályait.

Főként az elmúlt három évtized sók példáját mutatta annak, hogy milyen befolyása, ereje van a sajtónak, értve alatta egyszerre a nyomtatott és az elektronikus újságét. Átmeneti •megingás után részese volt annak a nagy társadalma tevékenységnek,'amely megvédte és megszilárdította a dolgozó nép •hatalmát, létrehozta a nemzetközi tekintélyű szocialista magyar mezőgazdaságot, elfogadtatta a reformfolyamat intézkedéseit, eredményesen szolgálta a szocialista demokráaia kibontakoztatását, a nemzeti közmegegyezés megteremtését. A magyar sajltó kiállta és ma is kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját.

Helyesek, beváltak a sajtópolitika elved, gazdagok a tapasztalataink, s megérett a helyzet arra, hogy törvényiben is rögzítődjenek. Közismert, hogy nálunk a sajtó irányítását az önállóság, a felelősségvállalás és a köz szolgálatának követelményei határozzák meg. Ideológiai ellenfeleink öncenzúrának nevezik ezt az állapotot, rájuk jellemzően, mert csak a cenzúra •burzsoá attika Írnia zásában képesek gondolkodni. Nagyon szeretnék, ha az általunk régen elvetőit cenzúra elemeit azért itt fellelhetnék. De erre nincs semmi reményük. Hiszen a mi irányító gyakorlatunk az öntudatra, a magyar nemzet szolgálatának elvére és a felelősség felemelő vállalására épül. Ezt rögzíti az elfogadásra ajánlott sajtótörvény.

Berecz János a későbbiekben a törvényjavaslat első sorait idézte: „A Magyar Népköztársaság

alkotmánya biztosítja a sajtó- szabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Népköz- társaság alkotmányos rendjét.”

Ezek a mondatok azt fejezik ki, hogy hazánkban gondolat- és véleménynyilvánítási szabadság van. Ezek a szavak a magyar nemzet évszázados küzdelmeinek egyik fontos célját, a sajtó- szabadság biztosítását rögzítik. A sajtószabadság egyaránt tükrözi és szolgálja a társadalom fejlődését. Nem lehet gondja e szabadságjog megfogalmazásával, megértésével annak, aki tisztán látja népünk érdekeit.

A sajtószabadság, amely ná^ lünk nemcsak eszme, hanem tár- ' sadattmi gyakorlat és elvekre, jogokra, az azokat élő-gyakorló ember felelősségére épül. Valljuk, hogy ez a gyakorlat lényegét illetően különbözik a katonai-ipari komplexum által fizetett, ellenőrzött és megtűrt burzsoá sajtószabadságtól. Bár tudjuk, hogy azon is áttör »haladó sajtó hangja, az emberiség sorsáért felelősséget érző újságírók missziója. De mi nem méricskéljük, nem hasonlítgat- juk magunkat a burzsoá jogokhoz. Mi éljük és egyre gazdagabban gyakoroljuk a szocialista sajtószabadságot, amelyet most törvényben is kívánunk rögzíteni.

Pártunk XIII. kongresszusa, amelynek irányelveiről előzetesen az egész ország véLeményt alkotott és mondhatott, határozatba foglalta1: „Fejlődésünknek fontos feltétele, hogy teljesebben bontakozzanak ki a szocialista társadalmi rendben, a dolgozók alkotóképességében rejlő lehetőségek, nagyobb követelményeket támasszunk az irányításban és a Végrehajtásban egyaránt.” Hogyan is lehetne mindennek eleget tenni a sajtó szolgálata nélkül? De folytassuk az idézetet, merít mondanivalója csak így lesz teljes: „határozott, egyértelmű fellépésre van szükség a szocialista eszmékkel és céljainkkal összeegyeztethetetlen .megnyilvánulásokkal szemben.”

Sajnos nem mondhatjuk el, hogy ezekkel a jelenségekkel már végleg leszámoltunk társadalmunkban. Időről időre fellobbannak a más népeket lebecsülő nacionalista, soviniszta nézetek. Fel-felbukkannak hamis próféták, akik a nemzeti egység megbontására törekszenek, a burzsoá eszmeáramlatok előtt hajbókolnak, azok kiszolgálására biztatnák .nemzetünket. iMivel itthon nem terem babér a számukra, egyre dühödtebben szolgálják az imperialista propagandát, bizonyítva ezzel, is hogy idegen érdekeket képviselnék az oly sokat hangoztatott nemzeti és demokratikus jelszavak mögött. Ügy gondolom, számunkra niem kétséges, hagy a tervezett törvény éppen a saj-