Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-03 / 52. szám

V * • PETŐFI NÉPE • 1986. március 3. AZ SZKP XXVII. KONGRESSZUSÁRÓL JELENTJÜK Meggyilkolták Olof Palmét • Kádár János megtekinti Moszkvában a Kongresszusi Palota csar­nokában rendezett kiállítást. (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió mindig megta­lálta a megfelelő választ az el­lene intézett kihívásokra. „Ha rá- kényszerítenek bennünket, haté­kony választ találunk az űrfegy- verekri- is. Ezt nem mi akartuk.'' Juti, Pitrov, a szverdlovszki területi pártbizottság első titká­ra szór, mazta a dolgozó kol­lektívák gazdasági érdekeltségén alapuló rendszer bevezetését.­Margarita Zselnyina pszkovi orvosnő a kórházak és rendelő- intézetek műszaki felszereltségé­nek javítása, korszerűsítése mel­lett szállt síkra és méltatta a túl­zott alkoholfogyasztás ellen ki­bontakozott országos mozgalom társadalmi jelentőségét. Igor Gorbacsov, a leningrádi Állami Akadémiai Drámai Szín­ház főrendezője nemes pátosszal szólt arról, hogy a művész mun­kájának csak akkor van értel­me, ha magasrendű erkölcsiséget szolgál, ha áthatja a népbe, a humanista eszményekbe vetett hit. Borisz Vologyin, a rosztovi te­rületi pártbizottság első titkára arról tájékoztatta a kongresszust, hogy a pártbizottság határozott -intézkedéseket tesz a kollektív vezetés elvének érvényesítéséért, az e vonatkozásban elkövetett hibák kiküszöböléséért. Konsztantyin Petrov bányász, a párt egyik veteránja az 1985 áprilisi KB-ülés irányvonala mel­lett tett hitet, majd Gumer Usz- manov, a tatár területi pártbi­zottság első titkára hívta fel a szakembereket olyan technika és technológia kidolgozására, amely a régebbi kőolajlelőhelyek továb­bi " kiaknázását is lehetővé ten­né. Áttörésről, lényeges eredmé­nyekről még nem tudott beszá­molni a kongresszusnak a múlt év végén életre hívott Állami Ag­rár-Ipari Bizottság elnöke, Vsze- volod Murahovszki), aki a gazda­sági szemlélet hiányában, az igé­nyesség csökkenésében jelölte meg a mezőgazdaság elmaradá­sának fő okait. Szilárd állami felvásárlási terv, közgazdasági­lag megalapozott árrendszer, a terven felüli eladások ösztönzé­se mellett szállt síkra. Az uljanovszki terület ipari termelése négyszeresére emelke­dett, mezőgazdasági termelése majdnem megkétszereződött az utóbbi másfél évtized alatt — kqzölte a területi pártbizottság el­ső titkára, Gennagyij Kolbin. Vaszilij Gyinkov kőolajipari miniszter a vezetése alatt álló minisztériumnak a kőolaj- és földgázipar fejlesztésére kidolgo­zott terveit ismertette, szólt a tudományos bázis bővítésének szükségességéről, a tudományos- termelési egyesülések felállítá­sáról, az olajbányászok lakás­problémáiról. A szovjet szakszervezetek több mint 137 milliós tagsága fokoz­za aktivitású^ mind a termelés­ben, mind a szociális szférában. Ezt illusztrálta hozzászólásában Sztyepan Salajev, a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsá­nak elnöke, sürgette továbbá a demokratikus elvek érvényesíté­sét a termelés irányításában. Ezután lezártnak nyilvánítot­ták az SZKP KB politikai beszá­molójáról és a Központi Revíziós Bizottság jelentéséről tartott vi­tát. Az első három napirendi pontra vonatkozó határozati ja­vaslatokat előkészítő bizottság nevében ezután Jegor Ligacsov emelkedett szólásra, majd a kongresszusi, küldöttei egyhangú­lag jóváhagyták áz SZKI* ICöz- pp/tü .^Bizottságának politikai irányvonalát és gyakorlati tevé­kenységét, a Központi Bizottság politikai beszámolójában foglalt következtetéseket és feladatokat, egyhangúlag elfogadták a politi­kai beszámolóval kapcsolatos ha­tározatot. Alekszandr Jakovlev, az SZKP új szövegezésű programját elké­szítő bizottság nevében tette meg előterjesztését, majd a kongresz- szus egyhangúlag elfogadta az SZKP programjának új szövege­zését és az erre vonatkozó hatá­rozatot. Georgij Razumovszkij, az SZKP szervezeti szabályzatának módo­sítását véglegesítő bizottság ne­vében szólalt fel. Javaslatára a kongresszus ugyancsak egyhan­gúlag elfogadta az SZKP módo­sított szervezeti szabályzatát és az ezzel kapcsolatos határozatot. Egyhangú határozatban hagyta jóvá a kongresszus a Központi Revíziós Bizottság jelentését és a bizottság új szabályzatát is. Ezzel a szombati ülés befeje­ződött. Az SZKP XXVII. kong­resszusa ma délelőtt folytatja munkáját. (Folytatás az 1. oldalról.) rendőrség közlése szerint Lisbeth Palme asszony is könnyebben megsebesült a merénylet során. 0 mintegy 1,80 méter magas, kö­rülbelül 35 éves, sötét hajú férfi­ként írta le a gyilkost. Palme asszony elmondta továbbá, hogy már korábban feltűnt neki két fiatal férfi, aki két héten keresz­tül időnként felbukkant a laká­suk közelében és „furcsán visel­kedett”. Az 1927. január 30-án született Palme második alkalommal volt Svédország miniszterelnöke. Mos­tani megbízatása 1982 óta tar­tott, előzőleg 1969 és 1975 között töltötte be ezt a tisztséget. Emel­lett a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt elnöke és a Szocia­lista Internacionálé alelnöke is volt. Az egyetemen politikai tudo­mányokat tanult, a svéd törvény- hozásnak 1957 óta volt tagja. 1963-ban már tárca nélküli mi­niszter, 1965-ben a távközlési ügyek, majd 1967-ben az oktatási minisztérium irányítója volt. Ingvar Carlsson miniszterel­nök-helyettes a szombat hajnali órákban átvette a kormányfői te­endők intézését, ő tájékoztatta a kormány többi tagját is a történ­tekről rendkívüli kabinetülésen. A politikust gyászoló stockhol­miak vörös rózsákat — a szociál­demokrata párt szimbólumát — és gyertyákat visznek Palme ott­hona elé, illetve helyeznek el a gyilkosság színhelyén. A zászló­kat félárbocra vonták — Svédor­szág gyászol. A svéd miniszterelnöki hivatal szombati bejelentése szerint Pal­me temetése minden valószínű­ség szerint március 15-én lesz. Szombat reggelre már a világ számos vezető politikusa is kife­jezte a gyilkosság feletti megdöb­benését. A részvéttáviratok és nyilatkozatok méltatják a szociál­demokrata politikusnak a lesze­relés, a demokrácia és az emberi jogok melletti elkötelezettségét. Emlékeztetnek továbbá arra is, hogy a fejlődő országok olyan po­litikust vesztettek el személyében, aki szilárdan pártjukat fogta az „Észak—Dél” tárgyalásokon, s az úgynevezett Brandt-bizottsá- gon keresztül rendszeresen fel­hívta a figyelmet a fejlett ipari és a szegény országok közötti sza­kadékra, az igazságtalan nemzet­közi munkamegosztásra. Laurent Fabius francia kor­mányfő Lisbeth Palme asszony­hoz intézett részvéttáviratában nagy államférfinak és személyes jóbarátjának nevezte Palmét. Fernandez Ordonez spanyol kül­ügyminiszter ugyancsak döbbe­netének adott hangot a gyilkos­sággal kapcsolatban. Jaszuhiro Nakaszone japán miniszterelnök a lelkiismeretéhez hű politikus­ként jellemezte a meggyilkolt miniszterelnököt. Kaare Willoch norvég miniszterelnök olyan ál­lamférfiként méltatta Palmét, aki mindig azon eszmék szellemében cselekedett, amelyekben egész életében hitt. Ronald Reagan amerikai elnök nyilatkozatában mély gyászának adott hangot. A TASZSZ szovjet hírügynökség je« lentésében kiemelkedő államfér­finak és közéleti személyiségnek nevezte Palmét. Nicaraguában háromnapos gyászt rendeltek el, ezzel is kifejezve, hogy Palme személyében a sandinista rend­szer hű támogatóját veszítették el. Javier Perez de Cuellar meg­rendülésének adott hangot Palme meggyilkolása miatt. Az ENSZ főtitkára méltatta a svéd politi­kusnak a világszervezet javára, valamint a. nemzetközi béke és együttműködés érdekében kifej­tett tevékenységét. Együttérzé­sét fejezte ki Brian Mulroney ka­nadai kormányfő és a mexikói külügyminisztérium is. Raoul Alfonsin argentin elnök az em­beri jogok fáradhatatlan védel­mezőjeként méltatta Palmét és egynapos gyászt rendelt el. Ra- dzsiv Gxndhi India miniszterelnök ke olyan bölcs államférfiként méltatta Palmét, akire a világ sokáig fog emlékezni. Részvéttávirat Olof Palme svéd miniszterel­nök tragikus halála alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke részvéttáviratot küldött a svéd kormánynak. * A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ugyan­csak táviratban fejezte ki rész­vétét a svéd Szociáldemokrata Munkáspárt végrehajtó bizott­ságának Olof Palme pártelnök elhunyta alkalmából/0"' * ■ Lázár György befejezte uljanovszki látogatását A lenini emlékhelyeket ke. msie fel uljanovszki tartózko­dásának második napján, szombaton Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnöke és Rajnai Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagjai, moszkvai magyar nagykövet. Az SZKP XXVII. kongresz- szusán részt vevő magyar párt. küldöttség tagjai ellátogat­tak a Lenin-centenárium al­kalmából létesített Len i n-mú­zeum- és -emlókműkomp.le- xumba. A múzeum központi részében eredeti formájában található Vlagyimir Iljics Ut- janov szülőháza. Lázár György a látogatás végén beirt a múzeum emlék, könyvébe, és interjút adott a, szovjet televíziónak. Az MSZMP küldöttségének tagjai ezután abba a mú­zeumházba látogattak, amely­ben az Uljanov-család 1878— 1887. között lakott. Küldöttségünk tagjai vi­rágkosarat helyeztek el a Szimbirszk felszabadításáért 1918-ban elesett vörusgárdis- ták, internacionalisták — köz­tük 12 magyar — Volga-partl emlékművénél. A magyar pártküldöttség tagjai kétnapos uljanovszki látogatásukról szombaton dél. után' visszatértek Moszkvá­ba. Mérleg félidőben Két fundamentális pártokmány, két kong­resszusi beszámoló egyhangú jóváhagyásával, több mint 60 szovjet felszólalással vonható meg az SZKP XXVII. kongresszusa első felé­nek „technikai” mérlege, ötezer szovjet kül­dött és 113 országból érkezett 152 külföldi delegáció részvételével február 25-én kezdő­dött meg a szovjet kommunisták legmagasabb pártfórumának tanácskozása, amelynek poli­tikai mérlege már a „félidőben” mind törté­nelmi, mind nemzetközi összehasonlításban messze nem szokványos. „Üj időszámítást megnyitó”, „rekordokat döntögető”, „tabukat kikezdő” kongresszusról írnak, akik az előadói beszéd és a legszenve­délyesebb felszólalások közvetlen hatása alá kerültek, de a fejlődésnek új dinamikát, új dimenziókat adó, egészséges elégedetlenséget ébresztő, a tettekre épülő munkastílust meg­honosító, messze előretekintő kongresszusról beszélnék a tárgyilagosabb megfigyelők is. Természetes, hogy nem minden felszólalás emelkedik a legmagasabb politikai általáno­sítás szintjére, de a mértékadó megnyilatko­zások azt jelzik, hogy nem „rendes”, hanem sok értelemben rendkívüli pártkongresszus­ról van szó. „Az igazság leckéje" Az egészséges megújulási folyamat kezde­tét mind az előadói beszéd, mind a hozzászó­lások egyértelműen az SZKP Központi Bi­zottságának 1985. áprilisi ülésében jelölték meg, amely mindenekelőtt új magatartási normákat hirdetett meg. Mihail Gorbacsov fogalmazását követve a pártkongresszus is „az igazság leckéjéből” indult ki, tehát egy­részt abból, hogy a múlt felelős elemzése megnyitja az utat a jövő felé, másfelől, hogy a féligazságok fékezik a reális politika ki­dolgozását, akadályozzák az előrehaladást. A felszólalók egyetértettek azzal, hogy ha meg­kezdődött az átalakítás, nem lehet beérni félintézkedésekkel. A vezetés részéről cél­irányosság és határozottság kell, majd meg kell győzni az országot a választott út he­lyességéről, a dolgozókat erkölcsileg és anya­gilag egyaránt érdekeltté kell tenni a cé­lok megvalósításában, biztosítva minden szin­ten a fegyelmet, a felelősséget és a szerve­zettséget. A tömegek aktív és tudatos részvétele nél­kül és rend nélkül nem lehet megvalósítani a gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsí­tását — ebben egyetértés alakult ki szerte a Szovjetunióban és különösen a pártkongresz- szuson. Természetesen mind az SZKP KB politi­kai beszámolója, mind a hozzászólások il­lusztrálni voltak kénytelenek, hogy egy idő óta az országban, az ország fejlődésében a problémák gyorsabban terebélyesedtek, mint ahogy megoldódtak: csökkent a dinamizmus, fokozódott a bürokratizmus, sok határozat született a végrehajtás szigorú ellenőrzése nélkül, nagy hibáik elkövetőit csak másik karosszékbe helyezték, nem büntették a be­osztó sál való visszaélést. Nyíltság és kritika Borisz Jelcin, a moszkvai városi pártbizott­ság első titkára, mindjárt a kongresszus el­ső vitanapján lenyűgöző nyíltsággal beszélt. Rámutatott, hogy a vezetők egész sorának nincs bátorsága idejében és tárgyilagosan ér­tékelni a helyzetet, saját személyes szerepét, kimondani az olykor keserű igazságot. Ki­alakultak az úgynevezett bírálatmentes öve­zetek, amelyeknek felszámolását megkezdte a tavaly áprilisi KB-ülés, folytatja a párt- kongresszus, betetőzi az új szövegezésű párt­program és a módosított szervezeti szabály­zat. Jegor Ligacsov felszólalásában katego­rikusan kijelentette, hogy egyetlen pártszer­vezet, egyetlen tisztségviselő sem maradhat az ellenőrzésen, a kritikán kívül. Újító szellemű pártkongresszus lévén ezút­tal is felvetődött a szocializmus értelmezé­sének, a szocialista jellegnek néhány kérdése számos tervezett vagy megkezdett intézke­déssel kapcsolatban. A Központi Bizottság politikai beszámolója, amikor állást foglalt „a szocialista' gazdasági mechanizmus legko­molyabb átalakítása” mellett, felhívta a fi­gyelmet egy jelenségre: „Sajnos, elterjedt egy olyan álláspont, ami­kor a gazdasági mechanizmus bármilyen megváltoztatásában szinte a szocializmus el­vétől való eltávolodást látnak... Az irányí­tás, miként a szocialista termelési viszonyok egész rendszere tökéletesítésének legfőbb kri­tériuma a társadalmi-gazdasági felgyorsulás, a szocializmus tényleges erősödése”. Vszevolod Murahovfzki), a múlt év végén életrehívott Állami Agrár-Ipari Bizottság el­nöke felszólalásában igen egyértelmű volt: „A termelés volumenének növelésében és a termékminőség javításában fontos szerepet hivatott betölteni a szocialista piac. Semmi félnivalónk nincs ettől. A piacnak határt szab a szocialista rendszer, határt szabnak az ál­lamnak a termelésben és az elosztásban el­foglalt kulcspozíciói”. Igen találó volt az a kongresszuson el­hangzott hasonlat is, amely szerint a kriti­ka és az önkritika az az üzemanyag, amely nélkül nem működhet a szocializmus nagy­teljesítményű motorja. A kritika azonban nem öncél, hanem eszköz, a fejlődés egész­séges Iránya és dinamikája biztosításának eszköze. Ezért Vagyim Zaglagyin és mások nyugodtan eloszlathatták azokat az aggodal­makat, hogy a XXVII. pártkongresszus túl nyíltan beszél a fogyatékosságokról, s ez túlzott nyíltság esetleg árthat a szocializmus ügyének. Hogyan lépünk a XXI. századba? A vita (résztvevői egyébként egyetértettek azzal, hogy amikor arról van szó, miképpen lép a Szovjetunió a XXI. századba, sokkal többről is szó van: milyen szociallzmuskép alakul ki a világban, milyenek lesznek a szo­cializmus világpozíciói, milyennek ígérkezik az emberiség holnapja. Bár a gazdasági kérdések konkrétabb tár­gyalása még hátra van, a kongresszus máris állást foglalt amellett, hogy a gazdasági fej­lődés ütemének felgyorsítását komplex mó­don kell értelmezni. E felgyorsításnak együtt kell járnia aktív társadalompolitikával, a szociális igazságosság elvének következetes érvényesítésével, a szocialista demokrácia elmélyítésével, a politikai és ideológiai in­tézmények munkamódszereinek megújításával. Hangsúlyt kapott, hogy a forradalmi gya­korlat sikere elképzelhetetlen forradalmi el­mélet nélkül. A kongresszusi szónokok fel­hívták a figyelmet fontos elméleti és politi­kai következtetéseket tartalmazó dokumen­tumok megjelenésére, amilyenek voltak a már említett áprilisi KB-ülés anyagai, a tu­dományos-műszaki haladással és az ideo­lógiai munka gyakorlati kérdéseivel foglal­kozó országos értekezletek társadalomtudo­mányi szempontból sok újat mondó anyagai, nemkülönben a kongresszus előtt országos vitára bocsátott okmánytervezetek. A szellemi élet kérdései ugyancsak sok hoz­zászólásban hangot kaptak. A bírálat ele­mei itt sem hiányoztak, akár a filmgyártás­ról volt szó, akár az iskolaügyről, vagy álta­lában a kultúra megítéléséről, ami kemény megfogalmazásra sarkallta a szovjet kulturá­lis minisztert. Pjotr Gyemicsev elmondta, hogy a Szovjetunióban kevesebb színház van, mint 1941 előtt volt, és kifakadt azok ellen a pénzügyi és tervező szervek ellen, amelyek a legutóbbi időkig a gazdaságra nehezedő nem jövedelmező terhet láttak a kulturális épí­tőmunkában. Középpontban a biztonság A kongresszus első hetében a nemzetközi kérdések viszonylag háttérbe kerültek a ha­talmas lendületű belpolitikai, gazdaság- és társadalompolitikai vita hatására. Ám a po­litikai beszámoló, Eduard Sevardnadze kül­ügyminiszter beszéde és jó néhány más fel­szólalás érdekesen, ugyanakkor keményen foglalkozott a világimperializmus, ezen belül az amerikai imperializmus jellemzésével, a monopolista totalitarizmus és a szervezett reakció nemzetközi tomlbolásával, azzal a problémával, hogy a szocializmusnak tartó­san egy olyan rendszerrel kell együttélnie, amelynek a nevéhez véres háborúk, milltariz- mus, népirtás, állami szintre emelt terroriz­mus fűződnek. Szovjet részről és a külföldi küldöttségve­zetők részéről egyaránt elhangzott, hogy a szocialista közösség, a Szovjetunió civilizált viszonyt akar a két rendszer államai között, persze nem fogja engedni, (hogy a kapitaliz­mus a szocializmus megszületését „történelmi hibának” minősítve, fegyveres intervenciók­kal, aknamunkával, blokáddal, szankciókkal próbálja „kijavítani” ezt a „hibát”. A kongresszuson kedvező fogadtatásra ta­lálták a szovjet biztonságpolitikai koncep­ciók, az elégséges katonai erőről elhangzott fejtegetések, valamint az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésére, ezen belül a Biztonsági Tanács állandó tagjainak vezetői részvételével megtartandó kerekasz- tal-értekezlet és a gazdasági-biztonsági világ- konferencia összehívására vonatkozó Javas­latok. A kongresszus első munkahete most átad­ja a stafétabotot a gazdasági tervek megvi­tatásának, az elvi-politikai alapvetésből meg­történik az átmenet a gyakorlati' cselekvés, a múlt és jelen (kritikus elemzéséből az épí­tés konkrét feladatai Irányában. Pillantás a hétre A hét első felében változat­lanul Moszkvára figyel a vi­lág. Az SZKP XXVII. kong­resszusa az előzetes tervek szerint csak csütörtökön ér véget, s talán ennek is kö­szönhető, hogy bizony alig- alig van más említésre méltó előrejelzés a hírügynökségek naptáraiban. HÉTFŐ: A ciprusi görögök képviselői Genfben Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár egyik helyettesével tárgyalnak. KEDD: Az előzetes elkép­zelések szerint Genfben véget ér a szovjet—amerikai lesze­relési tárgyalások újabb for­dulója. Gorbacsov január 15-1 javaslatai ugyan kedvező lég­kört teremtettek a megbeszé­léshez, ám az elutasító ame­rikai magatartás nemigen vál­tozott. SZERDA: Fontos belpolitikai eseményre készülnek déli szomszédaink. A tavasszal tar­tandó parlamenti választá­sokra Jugoszlávia-szerte meg­kezdődnek a küldöttjelölő köz­gyűlések. CSÜTÖRTÖK: Korábbi in­diai látogatását befejezve Ausztráliáiba érkezik Lho Sin Jong dél-koreai miniszterel­nök. PÉNTEK: Gibraltáron spa­nyol—brit tárgyalások kez­dődnek egy légügyi enyez- ményről. A megbeszélések ki­menetele valószínűleg függ majd a néhány nap múlva megrendezendő spanyol NATO-referendum eredmé­nyétől is. SZOMBAT: A nemzetközi nőnap fontos tudományos hír­rel is szolgál: a szovjet Vega- program keretében felbocsá­tott két űrállomás mintegy tízezer kilométerre megköze­líti a Halley-üstököst. VASÁRNAP: Számos kül- ' földi vendég jelenlétében ün­nepélyesen beiktatják tisztsé­gébe Mario Soarest, Portugá­lia új elnökét. MEGSZÁMLÁLTÁK AZ ÁGYÚGOLYÓKAT — RAJZOLT A KÖZÖNSÉG IS Győzött és búcsúzott a diákigazgató Szenzációval is szolgáltak a kecskeméti főiskolai Erdei Fe- renc-napok. A névadó eddig rej­tőző ifjúkori szépirodalmi alkotá­saiban gyönyörködhették az egy­begyűltek. Az emlókünnepség révén tehát valamivel többet, újat tudunk a politikus agrárköz­gazdászról. A vidám hangulatú rendezvé­nyek közül a legnagyobb érdek­lődéssel várt tanár—diák mécs. csen csak az volt a meglepetés, hogy a hallgatók milyen könnye­dén győzték le a tanárokat. Weim- per Attila másodéves is biz- - tosra vette győzelmét az Igazga­tóválasztáson. Hívei igencsak ügyeskedtek. A feladatnak meg­felelően gyorsan megszámlál­ták, hogy hány ágyúgolyó talál­ható a közeli Hunyadi-emlékmű környékén (241), sikerült rávenni egy tanárt is indexe behozatalá­ra, a diákok által kért oldal föl- olvasására. Dr. Szabó Sándor Igazgatóhelyettes iktatta be rö­vidéletű tisztségébe a diákigazga­tót, aki a főiskolával kapcsolatot tartó gazdaságoktól ajándéko­kat is kapott. Hegyi Füstös László három lsü- lön-külön csoportot is megrajzol­tatott a Pannónia Filmstúdió mű­termében készült alkotások be­mutatásával együtt szervezett műsorban. Mondani sem kell, hogy a vetített filmeket olyan szívesen fogadták kicsik és na­gyobbak, mint a Ciróka együttes Pázmán lovag című mesejátékéit. Sándor György humoraűiista ön­álló műsorainak javát mutatta be. Az Igencsak vázlatos tudósítás­ból sem maradhat ki: lapzárta­kor, vasárnap este kezdődik a Zoltán dzsessztrió műsora az au. Iában. A diákkirály hamarosan átadja hivatalát, de remélhetően sokan és sokáig emlékeznek a ko­moly-tréfás, igazi diáknapokra, a kertészeti főiskolások rendez­vényeire. H. N. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom