Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

1985. december il. * PETŐFI NÉPE • X BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK BULIV, TISZAK.ÉCSKEI GYÁREGYSÉG: A példamutatás erejével A tanácstagi munka új vonásai írta: dr. Árvay Árpád, a megyei tanács vb-titkára Valaha szerény telep volt — ma a tiszakécskei a legna­gyobb, legtöbbet termelő gyáregysége a Budapesti Li­kőripari Vállalatnak. Az ex­portra is eladható szeszes ita- lokon kívül üdítők tekinté­lyes választékát állítják elő. Jók a gazdasági eredmények, jó a közösségi szellem — így jellemzik a városi jogú nagy­község — nemsokára város - lakói a munkahelyet. A napokban megtartott beszá- moló taggyűlésen kitűnt: eb­ben komoly része van a párt- ilapszervezetnek is. Nem csak szóval agitálnak Zárnbori György, az alapszer­vezet titkára a három ^csoportba tömörült harmincegy kommunis­ta ez évi tevékenységéről beszá­molva minden lényegeset érintett. Üzemről lévén szó, természetes, hogy a gazdasági munka segítése, ellenőrzése szerepelt legnagyobb súllyal mondanivalójában. Az év eleji, nálunk rendkívüli­nek számító időjárás őket is hát­ráltatta: nemegyszer hófúvások . állták útjukat az üdítőital-szállí­tó gépkocsiknak. Mivel a raktá­rozási lehetőségek korlátozottak, kénytelenek voltak csökkenteni a termelést, ami mintegy 1,5 millió palackos lemaradáshoz vezetett. Csakhogy ebbe nem nyugodtak bele: később kommunista műsza­kokat kezdeményeztek, hogy utol­érjék magukat. Derekasan dolgoz­tak a pártonkívüliek is, akik lát­hatták: a kommunisták nemcsak szóval agitálnak, hanem példát is mutatnak a munkában. A pártta­gok külön még egy műszakot le­dolgoztak az üdítőüzemben a le­maradás megszüntetéséért. Az összefogás, egyetakarás meghozta a várt sikert: a negyedéves ter­vet teljesítették. Az esztendő vége elé derűsen tekinthetnek: nem hagynak kielé­gítetlenül egyetlen megrendelést sem. Megbízatás szerint Ki mint tesz eleget pártmegbí­zatásának? — a beszámoló ezt a kérdést sem hagyta válasz nélkül. A három munkásőr helytállásá­ról parancsnoki dicséretek, kitün­tetések tanúskodnak. Szintén hár­man tagjai a helyi tanácsnak, sőt egyikük a végrehajtó bizott­ságnak és a megyei tanácstestü­letnek is tagja. Elismerés övezi munkájukat a településpolitikai feladatok népszerűsítésében, meg­oldásában. A szakszervezetben és a KISZ-ben tevékenykedők mér­hetően segítették e tömegszerve­zeteket céljaik elérésében. Az MHSZ-ben és a szocialista brigá­dokban feladatokat ellátókat sem érheti elmarasztalás. Nagy súlyt helyezett az alap­szervezet az agitációban az or­szágos és a községbeli, illetve munkahelyi gazdasági, politikai ' Az üdítőitalok széles választékát állítják elő az üzemben. teendők közti összefüggések fel­tárására, megértetésére. A XIII. pártkongresszus határozatának mélyreható tanulmányozása a kö­vetkező időszakban is folytatódik, a jobb végrehajtás érdekében. Ahol javítani kell A városi jogú nagyközségi párt­végrehajtóbizottság véleményét az ez évi gyáregységi pártmunká­ról Lovas Albertné vb-tag ismer­tette. A kommunisták törekedtek a felmerülő problémák gyors meg­oldására, hatékony volt a gazda­ságpolitikai agitációjuk, határo­zottabban kiálltak a párt politiká­ja mellett, erősödött a KISZ és a szakszervezet pártirányítása —, de körültekintőbb lehetett volna egyes taggyűléseik előkészítése, s még javítható a vezetőség mun­kájának átfogó jellege, jövőbeni feladat a szervezeti szabályzat kö­vetkezetesebb érvényesítése is. Ez utóbbi azzal kapcsolatos, hogy az idén egy-két alkalommal kevesen jelentek meg taggyűlé­sen. Mentségükre — a kritika jo­gosságának elismerése mellett — azt hozta fel Zámbori György tit­kár, hogy a több műszakos ter­melés miatt néha nehéz minden­kinek megfelelő időpontot válasz­tani. A vita a minősítés elhangzása után bontakozott ki. Lovas Lász­ló, az MHSZ-klub titkára a fiata­lok hazafias, honvédelmi nevelé­sét akadályozó tényezőkről be­szélt, amelyek a közigazgatás te­rületi átszervezéséből adódták. A várossá válás bizonyára segít. Fegyver Béla arra mutatott rá, hogy a több műszakos munkarend nehezíti a pártcsoportok rendsze­res értekezleteinek megtartását. Frissiben megoldott problémák Dr. Kiss Margit, a volt kecske­méti járás pártbizottságának nyu­galmazott titkára a megyei párt- bizottság üdvözletét átadva szólt hozzá az elhangzottakhoz, érint­ve a pártélet több fontos kérdé­sét. Hangsúlyozta, hogy a kommu­nisták példamutatása — amiről a beszámolóban is szó esett — na­gyon sokat számit napjainkban. A tagfelvétellel kapcsolatosan ki­fejtette: csak arra érdemes, az MSZMP-hez méltó emberek so­rainkba fogadását tartja helyes­nek, óvta az alapszervezetet a mindenáron való létszámnövelés­től. Az életszínvonal tervezett emelésének feltételéről, az eddi­ginél hatékonyabb termelőmun­káról beszélve kiemelte: vissza kell állítani á nyolcórás munkaidő becsületét. A Buliv kécskei gyár­egységében dolgozó pártalapszer- vezet munkájának több vonását elismeréssel méltatta dr. Kiss Margit. A taggyűlés javában tartott, amikor Ruzsinszky László igaz­gató és Zvekán Ferenc főmérnök visszaérkezett Budapestről, a vál­lalat központjából, ahol a VII. öt­éves tervet tárgyalták. Hozzászó­lásában" Ruzsinszky László a ti­szakécskei kollektíva várható fel­adatait ismertette, kérve a tag­ságot, hogy a hallottakat adják tovább az üzemben. Egyebek közt magasabb értékű termékeket elő­állító kézi palackozással bővül 1986-ban a tevékenységük. El­képzelhető, hogy az üdítőitalgyár­tásnál növelni kell majd a mű­szakszámot, mert többet várnak tőlük, s előreláthatólag újabb dol­gozókat vesznek fel. Az igazgató a tagság segítségét kérte a jövő­beni teendők elvégzéséhez. A vitában a későbbiekben Nagy József a pártonkívüliekkel való foglalkozás szélesítését szorgal­mazta. Tóth Mihály az üzemi kol­lektíva — munkában való — egy­ségességét hangoztatta. Amikor háromműszakos termelésre volt szükség — egy szóra jött minden­ki, a pártonkívüliek is. Fegyver Béláné vezetőségi tag, titkárhe­lyettes egyetértését fejezte ki, s csatlakozott Mérő Lászlóné is, aki elmondta: a problémákat nem gyűjtik össze a taggyűlésekre, ha­nem észlelésük után nyomban megoldják azokat. Ez az alapszer­vezet cselekvőképességén kívül a jól szervezhető, összetartó munka­helyi kollektívának köszönhető. A tagság végül elfogadta a be­számolót és a pártmunka továb­bi javítását célzó jövő évi felada­A tanácsi munka értékét az adja meg, hogy milyen eredménnyel munkálkodnak a lakos­ság életkörülményeinek javításán. Ebben fe­jeződik ki a tanácsok népképviseleti-önkor­mányzati jellege. A tanácsok kötelessége a jó gazda gondosságával törődni választóik anyagi ellátásával, kulturális, szellemi életük fejlesztésével. Ez a sokrétű tevékenység je­lenti a lakosság érdekképviseletét. Megtenni mindent az ott élők érdekében — a lehető­ségek határain belül —, hogy jobb, tartal­masabb legyen az élet. t Az érdekek sokfélék Mindez rendkívül bonyolult, szerteágazó munkát jelent. Ugyanis az érdekek sokféle­sége létezik egyidőben, ami mozgatja az em­beri cselekvéseket, vagy meghatározza egy- egy csoport vagy terület lakosságának ma­gatartását. Az alapvető, érdekek általában megegyez-' nek a lakosság nagy többségének érdekével. Így például az mindenkinek jó, ha. lakóhe­lyén zavartalan a kereskedelmi ellátás, vagy ha az egészségügyi és a szociális gondosko­dás megnyugtató. Ugyanakkor hatnak a pil­lanatnyi, a rövid távú érdekek is, a távlati érdekekkel egyidőben. A szükség által ki- kényszerített választás mindig nehéz, mert ilyen vagy olyan lemondással jár. Ebben az esetben a józan megfontolás, az érvek gon­dos mérlegelése segíti a döntéshozatalt. Nem mindegy, hogy iskolát bővítenék ott, ahol a népesedési előrejelzés a közeli jövő­ben nem mutat gyermekszaporulatot, vagy a vezetékes vízellátást javítják, ami viszont sürgető feladat lehet. Ezekben az ügyekben a tanácstestületek döntenek. Amíg azonban szavazásra kerül a sor, vélemények, érvek csapnak össze az adott közösségben, amelynek a középpontjában a tanácstag áll. A tanácstag kerületének vá­lasztott képviselője, választói érdekeinek megszemélyesítője. Munkájában ma már döntő a különböző érdekek felismerése, és annak a közéleti képességnek a kifejleszté­se, hogy a testületben differenciáltan tudja képviselni választói érdekeit. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy alaposan ismerje választókerületének igé­nyeit, az egész település gondjait. Mit mutat a vita ? A lakosság településfejlesztési hozzájáru­lásával kapcsolatos társadalmi vita jól tük­rözi ezt a folyamatot. Nézzünk egy-két pél­dát megyénkből. A Bajai Városi Tanács legutóbbi ülésén felmérte az eddigi munkát és kertelés nélkül világított rá a legfőképpen tapasztalatlanságból eredő szervezési hiányos1 Ságokra. Itt hangzott el, amit ma a tanács­tagi munka lényegének lehet tekinteni. A tanácstagnak szinte naponta kell tanulnia a demokratizmus új és új formáit, a lehetősé­gek felismerését és alkalmazását. A településfejlesztési hozzájárulás a helyi önállóság további növekedésének tipikus pél­dája, minden szokatlansága ellenére, vagy éppen azért. Az e körül kialakult társadal­mi méretű vita is ehhez kötődik. A lakosság mond rá igent vagy nemet, és a fejlesztési célok is a lakosság véleményén alapulnak. E vélemények megismeréséhez viszont sok­oldalú, őszinte párbeszédet kell folytatni a lakossággal. E párbeszédet sok helyen vállal­ták a tanácstagok és a népfrontaktivisták. Ugyancsak ezen a tanácsülésen vált' ismétel­ten nyilvánvalóvá: ahol a pártszervezetek politikai, szervezési tapasztalataikkal az ügy mellé álltak, ott a kívánt eredmény nem maradt el. A lakossággal való kapcsolattartásnak szám­talan változata van. Igen eredményesnek bi­zonyul a munkahelyi kollektívák, az itteni fórumok bevonása a tanácsi munkába. Ez történt Tiszakécskén is, ahol a tanácselnök külön levélben fordult a választókhoz, amely­ben ismertette az utóbbi öt év alatt elért eredményeket, és felsorolta azokat a tenni­valókat, amelyek a település fejlődése szem­pontjából leginkább szükségesek. Ennek rang­sorolásához a tanácstagok a lakossági véle­mények alapos ismeretében nyújtottak se­gítséget. Lehetőség, jog, kötelesség / A lakossági érdekek képviselete nagymér­tékben függ a tanácstagok testületi tevé­kenységétől. Az üléseken való aktivitás, a vitakészség, az ellentmondások feltárása ré­sze a helyes döntés kialakításának. A mind bonyolultabbá váló életviszonyok ehhez azt követelik, hogy minden szinten javítani kell a tanácstagok informáltságát. Ehhez jó ala­pul szolgálnak a népfronttal közösen végzett, a tanácstagi munkával kapcsolatos ismerte­tő előadások és az ide tartozó, új ismereteket adó témák feldolgozása. Az itt hallottakat jól hasznosíthatják a tanácstagok a falugyű­léseken, a városkörzeti tanácskozásokon, a munkahelyi és rétegtalálkozókon. A tanács­tagok által tolmácsolt választói észrevételek igen 'sokrétűek. Az előzőeknél nem kevésbé fontos az egyedi ügyek közlése is. A figyel­men kívül hagyott, vagy rosszul elintézett állampolgári ügyek, azon túl, hogy állampol­gári jogokat sértenek, károsan befolyásolják a közhangulatot is. A tanácstag joga és kötelessége eljárni vá­lasztói érdekében az illetékes tanácsi szer­veknél. Sajnos ma még elég ritka, hogy a ta­nácstag egyedi problémát jelezzen ott, ahol ezt kötelesek megvizsgálni és döntést hozni. Ugyancsak ideje érvényt szerezni annak az új jogosítványnak is, hogy a tanácstagok vé­leményezhetik a szakigazgatási szervek dön­téseinek tervezeteit, ha azok a választókerü­letükben lakó állampolgárok életkörülménye­it, jogait és kötelességeit jelentősen befolyá­solják. Annál is inkább szükséges ezekben az ügyekben a tanácstag részvétele, mert az ilyen ügyek döntő többsége közvetlenül lakossági észrevételen, javaslaton alapul. Hosszú távú feladatok A választások során a megyében 1953 pót­tanácstagot választottak. A póttanácstagi mandátum a választók jelentős százalékának a bizalmát törvényesíti. A póttanácstag gya­korlati, közéleti szerepe lényegesen több, mint amit a törvény megfogalmaz. Ugyanis nem­csak akkor válik a póttanácstag a közélet tevékeny részesévé, ha a tanácstagi mandá­tum megüresedik, hanem kezdettől fogva aktív szereplője a képviseleti munkának. A póttanácstag a tanácstagi munka segítője. Ma már sok választókerületben elsősorban — és ez így helyes — maguk a tanácstagok igény­lik a póttanácstagok közreműködését a la­kossági kapcsolattartásban. Kikérik a véle­ményüket arról, milyen gondok jelentkeznek a lakosság körében, és mi a véleményük a megoldást illetően. Elmondhatjuk, hogy tanácsaink igénylik a póttanácstagok részvétélét sokrétű munká­jukban. Az illetékesek a tanácsülési anyagot rendszeresen megküldik részükre és a tanács­ülésekre meghívást kapnak. Részt vesznek a tájékoztató előadásokon, ahol a tanácstagi munkához nélkülözhetetlen ismereteket sze­reznek, Kalocsán például a póttanácstagok­nak ugyanúgy megküldték választókerületük helyzetének pontos leírását, mint a tanács­tagoknak. Kérték őket, hogy kapcsolódjanak be a képviseleti munkába. Városainknál szép számmal kerültek különböző tanácsi bizott­ságokba, és ugyancsak számítanak rájuk a lakó- és utcabizottságok újjáválasztásánál is. A képviseletnek szerves része az ellenőr­zés. A tanácstestületnek, a bizottságoknak és külön-külön minden tanácstagnak kötelessé­ge figyelemmel kísérni a döntések megvaló­sítását, az államigazgatási apparátus műkö­dését. Lényeges, hogy az apparátus politi­kai-szakmai felelősséggel munkálkodjon együtt a képviselettel. E folyamatban a hatáskörök tisztázottak. Az összhang tökéletesítésében a tisztségviselőknek hosszú távra szóló felada­taik vannak. totoalt. A. Tóth Sándor \ A BEAVATKOZÁS MEGISMÉTELHETŐ Lombikbébi-program A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján egy­két hónap múlva megkezdik a szervezeten kívüli megtermé­kenyítést. Országunkban is meg­kísérlik létrehozni a terhessé­get azoknál az asszonyoknál, akik­nél ez természetes módon nem lehetséges. Miként dr. Csömör Sándor professzor, a klinika igaz­gatója elmondta, a lombikbébi­program során azoknak a nők­nek a megtermékenyítését segí­tik elő, akiknek mindkét peteve­zetéke annyira elzáródott, hogy azt műtéttel nem lehet megnyit­ni, vagy mindkét petevezetékét el kellett távolítani — például méhen kívüli terhesség miatt —, a petefészkük viszont jól műkö­dik, a magzat kedvező feltételek között fejlődhet az anyaméhben. E beavatkozás feltétele az is, hogy a leendő anya 35 évnél fia­talabb és egészséges legyen, ne szenvedjen magas vérnyomás, szív-, vese-, cukor- vagy más betegségben. Az ennél idősebb nőknél még a természetes úton létrejövő terhesség kihordása is kétséges. A hasüregi beavatko­zás, bár a legkorszerűbb mód­szerekkel, eszközökkel végzik majd — mint minden műtét —, az egészséges szervezetet is meg­terheli, a betegek számára koc­kázatos. Természetesen a férjnek is egészségesnek kell lennie. Országunkban a házastársak hat-hét százalékának nem szü­lethet gyermeke természetes megtermékenyítéssel. Ezek kö­zül mintegy hatvanat készítettek elő az utóbbi egy évben a beavat­kozásra. Ezekben a hetekben a szakorvosok ismételten meg­vizsgálják a jelölt házastársakat, s először azoknál teszik lehetővé a megterm'ékenyülést, akik a legfiatalabbak és leginkább megfelelnek minden követel­ménynek. Rendre — egy-másfél éven belül —, mindannyiuknál megkísérlik a.z utód létrehozását. A külföldi tapasztalatok sze­rint a szervezeten kívüli meg­termékenyítéssel létrehozott ter­hességek 10 százaléka fejeződik be szüléssel. A lombikbébi-prog­ram tehát nem oldja meg a med­dőség problémáját, de mint min­den beavatkozást, amely ered­ménnyel kecsegtet, meg kell kí­sérelni. Meggyőződésünk: ér­demes vállalni e kockázatot. Ez a beavatkozás egyébként többször megismételhető. t1 mber- közpon­tú társadal­munkban egyre ritkább, s mind •szokatlanabb a 19 éves Udvardi Erikáéhoz hasonló életút. A kívülálló azt még csak meg­értené, hogy szüleit, Udvardi Károlyt és Ud­vardi Honát (akiket a hivatali emberek fel­tehetőleg költött névvel jegyeztek be szüle­tési anyakönyvébe) nem ismerte, s még ma sem ismeri. ' Nem 6 volt az egyetlen, akit világra jöve­telekor nem várt szeretetteljes családi fészek, aki soha nem ismerhette meg, mit jelent az édes szülők óvó gondoskodása, aggódó tekin­tete. Sőt bizonyára a jövőben is lesznek a szülői hivatás gyakorlására alkalmatlan, ér­demtelen felnőttek, akik gyermekükön kö­nyörtelenül túladnak, hogy aztán valamelyik állami intézet viselje gondját az ártatlan ap­róságnak. Az azonban már nehezen érthető, hogy olykor elkerüli figyelmünket az ilyen gyermekek vergődése. Miért nem vagyunk segítőkészebbek irányukban?! Udvardi Erikát (aki Kiskunfélegyházán született, 1966-ban) alig egyéves korában egy éltesebb kiskunhalasi asszony vette magá­hoz a kecskeméti csecsemőotthonból. Amíg az asszony élettársra nem lelt, még csak ne- velgette a kicsit; ám utána — 10 éves ko­rában — a kunfehértói gyermekotthonba ad­ta. Innen általános iskolai tanulmányainak‘ befejezése után visszakerült — a közben Jánoshalmára költözött — nevelőszülőkhöz. Ügy tűnt, a kislány ezzel révbe ér, lesz otthona, gondjai megoldódnak. Sorsa azon­ban másként alakult. Nevelőanyja gyógyít­hatatlan beteg lett. A kislány több éven át édesanyjaként ápolta őt. Talán a haldokló asszony ezért is ígérte meg Erikának, hogy a házuk felére őt jelöli majd örököséül. Eb­ből végül is nem lett semmi. Nevelőanyja halála előtt végrendeletet írt, amelyben a há­zat egyik rokonára hagyta. Erika pedig nem maradhatott tovább nevelőszüleinél. Tizenhat évesen hagyta el nevelőszülei há­zát, egyetlen fillér nélkül, volt egy kevés megtakarított pénze, de azt sem vihette ma­gával. Pedig már 14 éves korától dolgozott a HÖDIKÖT jánoshalmi üzemében. Most is ott van a munkahelye. Gyermekfelügyelői kísérettel jött el nevelőszülőjétől, aki azon­ban sorsának további alakulását nem kísérte figyelemmel. Egyik barátnőjének ne velőszülei hez költö­zött 1200 forintos albérletbe. Egy évig marad­hatott itt. Következő albérlete már 1500 fo­rintot kóstált, a háztulajdonos megtűrési haj­landósága itt is egyévnyi időtartamra szólt. Ezután néhány hónapra üres szobát kapott (egy ággyal, asztallal) „potom” hétszázért, majd kényszerűségből egyéb helyeken há­nyódott, jelenleg is albérlő 1500 forintért. Erika megkísérelt Jánoshalmán lakáshoz jutni. A tanácsi vezetőkhöz fordult, érdeklő­dött, kérte segítségüket (magam is interve­niáltam megsegítésének előmozdítása érde­kében), azonban áz illetékes jelenlétemben tett ígéreteit parttalannak találtam, a kérdé- ■ ses lakáshozjutás horizontjának távolságát szinte beláthatatlanná tették. Van a kislánynak 30 ezer forint megtaka­rított pénze, ami a havi 3 ezer forint kere­setét figyelembe véve számottevőnek mond­ható, de lakásépítéshez (még az induláshoz is) a mostani árviszonyok mellett fölöttébb kevésnek bizonyul. Munkahelyének központ­jából — Ignácz Jánosné szakszervezeti tit­kár és Juhász Györgyné üzemvezető aktív 'közbenjárásának köszönhetően — az utóbbi idő óta havi 600 forint albérleti hozzájárulást kap. Ez a korábbi helyzethez képest jelentős segítség; azonban nem fogadható el végleges megoldásnak. Megnyugtatóbb lenne, ha a he­lyi tanács fölkarolná a hozzátartozó nélkül hányódó kislány lakásgondjának intézését, hogy ne kelljen kiszolgáltatottan, megtűrt emberként élnie. Südi Bertalan ' r X Ki segíti Erikát?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom