Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

I

4 • PETŐFI NÉPE

1985. december 11.

Egyetértés Katymáron

I Százasok klubjában a tsz |

Megyénk déii határvidékén, Katymáron járunk. A feliratok a boltokban és az intézményekben is arra utalnak, hogy a 2750 lélekszámú faluban délszlávok, németek és magyarok laknak. De él itt néhány szlovák család is. A község központjában egy szépen rendbehozott sváb porta előtt zöldre, pirosra mázolt Hoffer-traktor hirdeti: itt található az Egyetértés Tsz irodája.

— Szövetkezetünkben is hasonló az arányszám a nemzetiségek között, de ez sosem okozott problémát — tájékoztat szobájában Vágvölgyi János elnök. — Az Egyetértés Tsz egyébként tizenkét éve jött létre a három korábbi helybéli szövetkezet egyesülése nyomán. Jelenleg hétszáz tagunkból négyszáz az aktív dolgozó. összterületünk négy és fél ezer hektár, s ennek döntő többsége szántó. A föld 21 aranykoronás, közepesnek mondható. Növénytermesztési ágazatunk búza, kukorica, napraforgó, őszi káposztarepce, borsó és takarmány- növények termesztésével foglalkozik. Eredményesen dolgozik szarvasmarha- és sertéstelepünk. Az előbbi kettőt a műszaki ágazat szolgálja ki. Ezenkívül van még egy 40 asszonyt foglalkoztató varrodánk és egy 20 tagú építőbrigádunk is. A múlt esztendőnk különösen jól sikerült, de itt jön a „pénzügyminiszterünk”, támassza alá ő is, amit mondok — fordul a belépő Gál Antal főkönyvelő felé.

Az ősz hajú férfi papírok között kutat, bár tisztában van ő minden számmal.

Növénytermesztők

rekordja

— Ilyen évünk még nem volt! A kukorica kivételével „bejött” minden — mondja a főkönyvelő, majd sorolni kezdi az adatokat. — Búzából, melyet ezerháromszáz hektáron vetettünk, hektáronként 6 tonna termett. Ez nagy rekordnak számít nálunk. Az árpa 6,3 tonnás átlaga is javította a statisztikát. A borsó három és fél tonnás termése hektáronként ugyancsak a tervezett mennyiség túlteljesítését jelenti Viszont egy kicsit gyengébben sikerült a kukorica. Szépen hozott az állattenyésztés, és a varroda is gyarapította a közös vagyont. Olyan jók lettek a számok, hogy a kollégák azt mondogatták nekem a zárszámadás előtt, hogy viccelek. Az 1984-es évben 170 milliós termelési érték mellett 30,1 millió forint nyereségünk lett.

— Eredményünk alapján bekerültünk a „százasok klubjába” — folytatja az elnök. — Pontosabban a 76. helyre tornásztuk fel magunkat a tsz-ek jövedelmezőségi listáján. Ez a helyezés már magában is gyönyörű, de különösen akkor, ha hozzátesszük: az előző évben még a 340,-ek vol- - tunk. Ezek persze csak számok. Sokkal többet jelent, hogy a nagy nyereségből tízmilliót félre tudtunk tenni, hiteleink pedig a minimálisra csökkentek.

Pár pillanatra elhallgat, majd hozzáteszi:

— Kétségtelen, a nyolcvannégyes év nagyon bejött, de ennek alapjait már esztendőkkel előtte leraktuk. Javuló gazdálkodásunknak köszönhetően négy éve már 8—9 százalékkal tudtuk emelni a tagok jövedelmét.

— Sajnos, az idei esztendő nem les* olyan jó, mint a 84-es — veGONDOK ÉS REMÉNYEK A BÁCSALMÁSI RUHAGYÁRBAN

El a holtpontról!

A már évek óta tartó nehéz külgazdasági helyzetben 198.» sem hozott gyökere^ fordulatot. A cserearányok számunkra kedvezőtlen alakulása, a tőkés protekcionista intézkedések, a belső nehézségekkel párósulva gondokat okoztak a népgazdaság szinte minden ágazatában. Ez alól nem kivétel a konfekcióipar sem: sőt, itt még inkább éreztették hatásukat a felsorolt jelenségek. *

• A varrodában áttör Alnf eket készítenek az asszonyok a bajai NETT- nek bérmunkában.

szí át a szót Gál Antal. — A kukorica átlaghozama javult, de a búzáé csökkent, és csupán gépalkatrészekre hárommillióval többet fizettünk ki az áremelések miatt, mint tavaly. —

— Drágábbak lettek az alkatrészek, és a munkagépek a kiszáradt talajban jobban koptak és törtek — egészíti ki a tsz-el- nök. — Lám, milyen rapszodikus az időjárás! Két hete még olyan kemény volt a föld az aszály miatt, hogy nem lehetett szántani. Ma meg, pár napos eső után, vissza kellett a tábla széléről fordulni a gépekkel, mert elsüllyedtek a sárban. A traktorosokat ha- zaküldtük.

Negyedszázada

nyeregben

Kérésemre felkeressük az egyik közelben lakó traktorost, Gyömbér Józsefet. A keménykötésű ember nem tölti tétlenül a kényszerpihenőt: az idős ház udvarán betonoz. Kukoricatárolót épít.

— Nem bírok én munka nélkül meglenni — mondja a bemutatkozás után. — Szívesebben szántanék, mert az sürgősebb. Reggel kimentem az M—4-es táblára a Rábával, de vissza kellett jönni, mert csúszkált és kikapart a gép. Sehogy sem bírt haladni az ázott földön.

Szinte megsértődik, mikor megkérdezem: tudja-e, hogy a szövetkezet bekerült a „százasok” közé.

vk; Hogyne t^nám?,„tv. kérdez vissza egyből. — Számon tartjuk mi, régi tagok, az ilyesmit. Ráadásul van összehasonlítási alapunk is. ötvenkilenc óta dolgozom a tsz-ben. Eleinte volt olyan, hogy zárszámadásnál még mi tartoztunk a közösnek. Most meg? Büszkék lehetünk, hogy itt dolgozunk. Mert ugye: „pénz beszél, kutya ugat”, tartja a közmondás. Tavaly csaknem nyolcvanezret kerestem a nyereséggel együtt.

Elbúcsúzunk. A varrodához vezet utunk. Megtudom az elnöktől, hogy az üzemet három éve alakították át egy régi kultúrteremből. Helyette másik épületben kaptak helyet a fiatalok. Jelenleg 40 helybéli asszony dolgozik itt. A varrodában kellemes meleg fogad. A világos, tágas teremben gyermekingeket állítanak össze az asszonyok. Találomra megállók az egyik gép mellett, hogy kezelőjével, Mártinké Györgynével néhány szót váltsak. 1

— Korábban az irodagépipari vállalat helybéli üzemében dolgoztam, de egyre kevesebb munkánk volt, így 82-ben, a varroda indulásakor átjöttem — emlékezik a történtekre Martinkóné. — Nagyon jó, hogy létrehozták ezt az üzemet, mert így nem kell naponta Bácsalmásra vagy Bajára utazgatnom. Két gyermekem van. Gondolhatja, milyen fontos egy családanyának itt, ' helyben dolgozni.

Este a tehenészeknél

Alkonyodik már, mire a szakosított szarvasmarhatelepre érkezünk. Az egyik istállóban éppen a féjés tennivalói foglalják el a gondozókat. A szomszédos borjúnevelőben szénát rak az

5—6 hónapos állatok elé két asz- szony, Erdélyi Jánosné, és Pillér lstvánné. Az ezt követő szussza- násnyi szünetet használjuk föl rövid beszélgetésre.

— Már 18 éve vagyok a tsz- nél — mondja Erdélyiné. — Ezalatt mindig a jószágok mellett dolgoztam. Kemény, inkább férfinak való munka ez. Gondolja csak meg: nem könnyű a szalmabálákat a kézikocsira felrakni! Az igaz, jól is keresünk.

— Éberen kell figyelni, mert az állatelhullás „jelentkezik” a mi borítékunkban is — egészíti ki Pillémé. — Fontos, hogy szeretjük a jószágot. Sokat vagyunk közöttük. Nem egy esetben hamarabb észrevesszük a betegséget, mint az állatorvos, de ez természetes is.

A szövetkezet központjában búosúzáskor Vágvölgyi János még egy fontos dologra hívja föl a figyelmem:

— Nem szabad elfeledkeznünk arról a sok segítségről sem, amit a szomszédos gazdaságoktól kaptunk. A Bácsalmási Állami Gazdaság például segített a kukorica vetésében és silózásban is, mikor meghibásodtak gépeink. A bácsalmási Petőfi Tsz pedig műtrágyaszórót adott kölcsön. Nem is tudom számontartani, hányszor javítottunk a tőlük köl- csönlkapott aflíkátnészekkel. Gazdasági eredményeink nekik is köszönhetőek. Igaz, mi is kombájnoltunk már búzát az állami gazdaságnak, amikor kérték.

Erről beszélgettünk Juhász Gézával, a Szegedi Ruhagyár vezér- igazgatójával — figyelmünket elsősorban a megyénkben működő bácsalmási ruhaüzemre összpontosítva.

— Kérem, mutassa be a vállalatot!

—•. Három gyár adja vállalatunk gerincét: a szegedi, a bácsalmási és a szehtesi. A gyáraknak telephelyeik vannak: Bácsalmásnak például Tataházán és Kele- bián. Ezenkívül 14 áfész-szel és tsz-szel állunk kooperációs kapcsolatban. Központi apparátusunk is számos feladatot ellát. Biztosítja a termelés feltételeit — így a varrodai szabványellátást, a teljes gépfelújítást, raktározást és a szállítást —, összehangolja a gyárak közti együttműködést. Másrészt nagy sorozatú gyártás keretében hasznosítjuk a számítógépeink adta anyagoptimalizálási lehetőségeket. Időben számolva, az éves feladataink 18 százalékát a központban végezzük el.

— Miként osztják szét a feladatokat at gyáraik között?

— Technológiai specializáció alapján. így Bácsalmáson elsősorban a vattaruházati cikkek előállítására és a köpeny gyártásra rendezkedtünk be, Szegeden pedig azokat á műveleteket végezzük, amelyeknél az utolsó feladat a formapréselés.

— Mondjon néhány szót a bácsalmási üzem helyzetéről!

— Mindenekelőtt le kell szögezni néhány tényt. Vállalatunk termékstruktúrája nagyrészt kötött; jelentős mennyiségben állítunk elő közületi ruházatot, és más olyan cikkeket — például iskolaköpenyeket —, amelyeknél gazdaságossági szempontokra nem nagyon lehetünk figyelemmel, s értékesítésükkel sem igazodhatunk a piaci, kereslet—kínálati viszonyokhoz. Gyártanunk kell! Ez a körülmény nehezíti a bácsalmásiak- helyzetét. Termelési biztonságot ad ugyan, de a nagy gondunk az, hogy nem tudjuk lehetővé tenni gyárainknak termékszerkezetük önálló megválasztását. Ugyanakkor a konfekcióiparban, így nálunk is, az összköltség 13—14 százaléka a bérköltség. Ez hatalmas arány.

Mindezek mellett Bácsalmáson nagy a fluktuáció, csökken a létszám.

— Mivei magyarázható ez?

— A kétműszakos munkarendhez képest nagyon alacsony fizetést tudunk csak adni. Emellett eddig megoldatlan volt a szakmunkás-utánpótlás. Utcáról pedig nagyon nehéz becsábítani bárkit is a varrógépek mellé. Továbbá: az elmúlt tél egyedül ebben a gyárunkban okozott jelentősebb termeléskiesést. De nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a vezetőségben személyváltozások történtek.

— A vállalat vezetősége hogyan keresi a kiutat a nem éppen rózsás helyzetből?

— Ügy vélem, a létszámcsökkenés megállítható, hiszen a jövő évben végez az első teljes osztály a bácsalmási szakmunkás- képzőben. Másrészt vállalatunknál dolgozunk a bér differenciálását meghatározó hatékonysági mutató továbbfejlesztésén. Ez a következőket jelenti: ezután a gyárak önállóan döntik el, hogy az érdekeltségi alapot milyen arányban fordítják bérfejlesztésre és beruházásra.

A bácsalmásiak gondjait az egész kollektíva átérzi. A szentesi és a szegedi gyár nagyon megértő volt bajban lévő társával. Lemondtak egy bizonyos nagyságú bérfejlesztési alapról —, ami pedig tervteljesítésük arányában járt volna nékik —. és ez Bácsalmásé lett, annak ellenére, hogy tervmutatóik alapján ezt nem kaphatták volna meg. Korábban nagyobb béremelést hajtottunk végre a bácsalmási művezetőknél és a vattaruházat gyártásában részt vevőknél.

S még egy dolog, személyes élményem alapján. Tavaly télen ellátogattam Bácsalmásra, és csodálattal tapasztaltam, hogy az iszonyú hideg ellenére milyen kitartással dolgoznak az asszonyok. Ez nem akármilyen i hjpzaáállás!

Mindezek bizakodással töltenek el, s mivel az utolsó negyedévben valószínű, hogy tervteljesítők lesznek, nyugodtan kijelenthetem: az alagút végén látszik már az első fénysugár.

Bundula Csaba'

ŰJ SZOVJET AUTÓ

Szép példái ezek egymás kölcsönös megsegítésének, melyek bizonyára jelentősen előrelendítették a katy- máriak szekerét is. Ügy gondolom, talán még fontosabb, hogy nemcsak a szövetkezet nevében, hanem a feladatok végrehajtásában, a munkában is megtalálható az

EGYETÉRTÉS.

) -.-■■■■ ■

Gaál Béla

TTogy mi lesz itt nálunk a feladata? Elmondom kedves fiatal kollégám. Brigádokat kell patronálnia, különös tekintettel a kulturális vállalásra. Ismeri maga a francia impresszionistákat?

— Igen. Rémlik egy kevéssé. De azért utána kell néznem.

— Nézzen. Ehhez természetesen időt biztosítunk. Azután pedig, hogy felkészült, bemegy a műszak végén, mondjuk a tmk-brigádhoz és azt mondja: mindenki üljön le, ahová tud. Bemutatkozni nem kell, majd a bizalmi bejelenti, hogy tőlünk jött. Csak közvetlenül viselkedjék, ez nagyon fontos.

Mondhatja azt is, hogy: helyezzék kényelembe magukat szaktársaim. (A szakikáim már nem járja. Az anno dacumál is túlzás volt.)

Azt is mondhatja, hogy: tegyék fel nyugodtan fáradt lábaikat az esztergapadra, és dőljenek hátra, ha ez jólesik. Ha mindez megtörtént, bejelenti, hogy előadást fog tartani a francia impresszionizmusról. Na most, ha nem repül el ebben a pillanatban egy kalapács a füle mellett, akkor nyert ügye van. Elkezdheti az előadást. Csak arra ügyeljen, hogy kívülről mondja a szöveget.

— Ezt nem értem. Miért ne olvashatnám? Esetleg bizonyos dokumentumokkal is illusztrálva.

— Mert ha olvas, vagy a dokumentumok közt lapozgat,

nem tudja folyamatosan szemmel tartani a hallgatóságot.

— Erre miért van szükség?

— Mert nemcsak kalapács van egy tmk-mühélyben, hanem franciakulcs is, ami szintén súlyos szerszám.

— Rendben van. Megtanulom a szöveget. Csak azt nem tudom, miért kell minden áron az impresszionistákról beszélnem. Beszélgethetnénk például a televízió múlt heti műsoráról, kinek mi tetszett, vagy a házikertekben termeszthető szőlőfajtákról, meg ami közben szóba jön, mert az ember akkor beszélget a legnehezebben, ha nem érdekli a téma.

— Meg ha már menne hazafelé. Ugye ezt akarta mondani, kedves tapasztalatlan, ifjú kollégám? Az ilyesmiről szó se lehet. Először is van egy munkaterv, azután, ami a legfontosabb: miféle vállalás az, ami érdekli az embereket, ami örömet okoz nekik. Hol van akkor az erőfeszítés?

— Különös tekintettel a kulturális vállalásra...

— Ne vicceljen, fiatalember, inkább a francia impresszionizmusban mélyedjen el, mert arról kell előadást tartania.

— Bocsánat, azok a kimutatások, ha meg szabad kérdenem, amiket lapozgatni tetszik, mit tartalmaznak?

— Ó, ez nem lényeges. A temetői parcellákról készültek.

— És kik nyugosznak ezekben a parcellákban?

— Akik nem tudtak idején elhajolni a franciakulcs elől.

Mester Attila

A szovjet autóüzletekberv mü-ben kezdtek megjelenni a Togliattiban (Kujbisév megye) levő autógyárban készült VA/— 2108 típusú új kocsik. Az* év végéig 35 000 ilyen autót szándékoznak kibocsátani.

Ez a kocsi, amelynek konstrukciójában sok az újdonság, a szovjet autógyártásban fordulatot jelent egy elvileg új szerkesztési séma irányába. A motor keresztirányú elhelyezése és az elsőkerék-meghajitás a technika mai fejlettségi szintjén lehetőséget nyújt arra, hogy az alacsony géposztályba tartozó személyautót kompaktabbá és könnyebbé tegyék. Az új kocsi 120 milliméterrel megrövidült, a tömege viszont a VÁZ—2105 modellhez képest 100 kilogrammal csökkent. Az utastér kényelme viszont lényegesen nagyobb lett. Az utastér 60 milliméterrel meghosszabbodott, eltűnt a jelentős (teret elfoglaló 'hajtóműszekrény, csökkentek a padlóailaigút méretei. A kocsi szélessége nem változott, de a hajlított oldalüvegek révén érzékelhetően megnőtt az utastér belső szélessége.

A VÁZ—2108 az első olyan háromajtós szovjet kocsi, amelyben az univerzális teher- és személyszállító kocsiszekrény a sportkocsik jellemző dinamikus formájával párosul.

Az új fűtő- és szellőzőtrend• Az új kocsi a próbapályán.

szer nemcsak két és félszer nagyobb teljesítményű az előzőnél, hanem egyidejűleg az utastér több pontjára szállítja a levegőt, és biztosítja az egész utastér és az üvegek egyenletes felmelegedését is.

A kocsiban elhelyezett kényelmes ülések fej támasszal, fokozat nélküli dőlésszabályozó szerkezettel vannak efllátva. Ez a legjobb ergonómiai feltételeket teremti meg a vezető számára. A kapcsolókarok, nyomógombok, pedálok, a kormány és az ellenőrző műszerek elhelyezésle szintén azt a célt szolgálja, hogy minél kényelmesebbé tegye az autó Vezetését. Az utastérben lényegesen csökkent a zajszint, és javult a kitekintés.

A kocsi csökkentett tömege, a (kielégítő teljesítményű motor, a kocsiszekrény áramvonalassá©» révén az autó jól gyorsul, és nagy sebességet tud elérni. Kevesebb korrigáló kormánymozdulatra van szükség, s következésképpen gyorsabban és veszélytelenül vehetők a kanyarok, különösen csúszós utakon és emelkedőkön.

A szovjet autógyártóknak ez a sikeres bemutatkozása arra az évre esett, amikor 60 éves fennállásáról emlékezik meg az ágazat. j

• Évente 25 milliós árbevételt hoz

a szarvas- ^ marha-ágazat.