Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-12 / 291. szám

PETŐFI NÉPE • 1985. december 12. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ÉLETÉBŐL TALÁLMÁNYA GYÁRTÁSÁT Kf.S/ÁTI ELŐ MONGÓLIA Mezőgazdasági program az ezredfordulóig Nyugdíjban az igazgató A Mongol Népi Forradalmi Párt központi bizottsága leg­utóbb fontos határozatot hozott a mezőgazdaság fejlesztéséről, és a lakosság 2000-ig szóló élelmi­szer-ellátásáról. A határozat a mezőgazdasági termelés fokozott intenzívvé tételét, és a lakosság életszínvonalának jelentős eme­lését tűzte ki célul. A mongol mezőgazdaságban je­lenleg a foglalkoztatottak 36 szá­zaléka dolgozik, a nemzeti jöve­delem 25 százaléka, az exportbe­vételek 60 százaléka származik a. mezőgazdaságból. A 255 termelő-' szövetkezet, 48 állami gazdaság, és 14 takafmánytermelő-üzem több mint 124,5 millió hektáron gazdálkodik, ebből mintegy 1,2 millió a szántóterület. Az állatállomány a most vé­get érő VII. ötéves íterv átlagában 24 millió. A kedvezőtlen időjárá­si viszonyok és az ezzel összefüg­gő takarmánynehézségek miatt azonban az 1981/82 közötti ked­vező folyamat megtorpant. Az MNFP határozata feladatként je­löli meg a munkaerő és az anya­gi eszközök teljes mozgósítását az állatállomány növelésére, és az állomány minőségének javítá­sát. Fokozott gondot kell fordítani a szántógazdálkodásra, amely a mezőgazdasági termelés több mint egyötödét jelenti. A párt 1981. év­ben tartott XVIII. kongresszusa megállapította, hogy normális időjárási viszonyok esetén a me­zőgazdaság képes kielégíteni a la­kosság gabona-, burgonya-, fő­zelék- és takarmányszükségletét. Nem kis dolog ez, ha meggondol­juk, hogy az évben csupán 95— 110 nap alkalmas mezőgazdasági termelésre. Fokozott gépesítéssel akarják elérni, hogy az elkövet­kező 15 évben megduplázódjon az ' ország mezőgazdasági termelése. A program első szakaszában, 1990-ig az évi hústermelést 16 százalékkal, • növénytermesztést 10 Százalékkal kívánják növelni. 2000-ig 400 ezer hektár új szántó­terület létesítését tervezik. A program. aláhúzza, hogy az ország ellátásának fő útja az ál­lattenyésztés termelékenységé­nek rendszeres növelése. Ennek érdekében fel kell használni a tu­dományos-technikai haladás és a belső tartalékok valamennyi le­hetőségét. A mongol párt fő célja a lakos­ság anyagi és kulturális jólétének rendszeres emelése. A KB hatá­rozata, hogy a cél elérésének leg­főbb eszköze az elkövetkező évek­ben a mezőgazdaság fejlesztési programjának maradéktalan meg­valósítása. O. L ROMÁNIA Erőműlánc épül az Oltón Walter Menyhért, a kecskeméti Mezőgép Vállalat kiskőrösi gyáregységének igazga­tója számos kitüntetést őriz ugyan szekrényé­nek fiókjaiban, életének mégsem ezek a leg­többet mutató jelzőpontjai. Pályafutásának az az érdekessége, hogy fontosabb állomásai egyben határkövei a hazai mezőgazdasági gépgyártás felszabadulás utáni történetének. A megyeszerte ismert szakember szülőfalujá­ban Császártöltésen, Somogyi György gépla­katos mesternél tanulta meg hivatásul válasz­tott foglalkozásának alapjait. Kezdetben a környékbeli gazdák cséplőgépeinek javításá­val foglalkoztak, majd — leszerelése után, — Walter Menyhért a császártöltési gépállo­más lakatosa lett. Bár később dolgozott a megyeszékhelyen is, mindig megmaradt e nemzetiségi község lakójának. A közben el­telt évekről otthonában beszélgettünk. — A gépállomások feladata kezdetben az üzemeltetés minden területére kiterjedt. A miénk volt a gép, mi alkalmaztuk a trak­torost, a mi dolgaink közé tartozott a javí­tás, karbantartás. 1957-ben történt az első átszervezés, ekkor a gépállomásokat járási székhelyenként összevonták. Én Kiskőrösre kerültem munkagépmechanikusnak, majd művezetőnek. 1959-ben elment a főmérnök, s engem neveztek ki a helyére, mert a köz­ségekben — Kiskőrös még az volt —, műsza­ki diplomásokat nemigen lehetett találni. Le­velezőn elkezdtem a gépipari technikumot, s a második átszervezésre, 1964-re be is fejez­tem. Ez a szocialista nagyüzemi mezőgazda­ság konszolidációjának időszaka volt, a gé­peket átvették a szövetkezetek, állami gaz­daságok. Gépjavító állomássá alakultunk át, a traktorosok elmentek, de a szerelők egy ré­sze maradt. A kisebb javításokat a gazdasá­gok ezután már maguk végezték, s hogy élet­képesek maradjunk, valami olyasmit kellett elkezdeni, amihez más nem ért. — Sikerült? — Igen. Az S 100-as traktorok felújítására szakosodtunk. Országos hírű műhelyt hoztunk létre, nemcsak a mezőgazdasági üzemek, ha­nem a bányák és az építőipari vállalatok is velünk dolgoztattak — Nemsokára újabb átszervezés követke­zett. 4 — 1968-ban már rutinszerűen végeztük ezt a munkát, saját tervezésű készülékekkel és célszerszámokkal, szalagszerű technológiával dolgoztunk. Ekkor azonban minden megyei gépjavító állomást összevontak, így jött lét­re a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat. Én a kecskeméti központba kerül­tem termelési osztályvezetőnek. — Mi történt közben Kiskőrösön? — Gyantással kellett volna foglalkozni, de ehhez hiányzott a gyártmány, az eszköz és a szakember, vagyis minden. Aki ugyanis valaha dolgozott az iparban, tudja, hogy mi­lyen nagy különbség van a javítás és a gyár­tás között. Az utóbbi másfajta szakértelmet, nagyobb technológiai fegyelmet, alapvetően más szemléletet kíván. Kiskőrösön ennek nem voltak hagyományai, az emberek kezd­tek szétszéledni. — Ekkor kapta ön a feladatot az irányzat megváltoztatására, a gyártó tevékenység meg­szervezésére. — 1969. október 15-én kineveztek gyáregy­ségigazgatónak. Az első töt év hosszú mező­. gépes szolgálatom legnehezebb időszaka volt. önálló termék híján ipari kooperációval, szerkezeti elemek gyártásával indult a műn- ka. Bedolgoztunk a csepeli Transzformátor­gyárnak, Autógyárnak, a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárnak. Mindez a fog­lalkoztatást biztosította, de a gyáregység fej­lődését nem. — Hogyan sikerült élőbbre lépni? — 1973-ban érintkezésbe léptünk az NDK­beli Fortschritt Kombinát torgaui mezőgazda- sági gépgyárával, s e kapcsolat eredménye­képpen a P 437-es kultivátor gyártását Kis­kőrösre telepítettük. Kezdetben az akaraton kívül semmi másunk sem volt, de nagyon kellett a siker, mert szóba került a gyáregy­ség átadása az IGV-nek. Az azóta elért ered­mények bizonyítják, hogy sikerült megala­pozni a talajművelő gépek gyártását. — Meddig jutottak ezen az úton? — A torgauiaknak nemrég adtuk át a tíz­ezredik kultivátort. A kecskeméti központ­ban kifejlesztett, hasonló célú hazai beren­dezések is itt készülnek. Az NSZK-beli RAU cég licence alapján gyártott magágyelőkészí­tő gépek tovább javították a kiskőrösi gyár­egység termékszerkezetét, amely ma korsze­rűnek mondható, termékeink bel- és külföl­dön egyaránt piacképesek. Az eddig meg­szerzett pozíciók megtartásához azonban ko­moly technológiai korszerűsítésre volna szük­ség. — Nyugdíjba vonulása után ennek „ki­harcolását” hagyta hát utódaira. Most mivel telnek napjai? — Rengeteg a dolgom. Sok időmet elvesz a másfél hektár szőlő is, de a saját találmá­nyomnak, egy középnyomású, háztáji perme­tezőszivattyú gyártásának előkészítése a leg­főbb gondom. Bálái F. István ■ Évente mimttegy 1 midMÓ tonna széna kerül lie a kaszálókról. Ennek, mint taikarmánytartaléknaik óriási a szerepe, amikor például a magas hótakiairó időszakosan akadályozza a legeltetést. Nemrégiben elnöki dekrétum­mal szigorú katonai ellenőrzés alá helyezték «z energetikai lé­tesítményeiket Romániában. Az intézkedést a szervezésben és a vezetésben tapasztalt súlyos hiá­nyosságokkal indokolták. A dek­rétum részletesen taglalja az energiaágazat szakmai föladatait, egyúttal intézkedik arról, hogy minden egységhez vezényeljenek katonai parancsnokot, hozzátar­tozó katonai csoporttal, amely a szakmai vezetéssel együttműköd­ve ellenőrzi, és szükség esetén behajtja a katonai munkarend megszabta feladatok teljesítését. A romániai sajtó folyamato­san nagy teret szentel az ener­giatakarékosságnak, és beszá­mol az új energiaitermelő üze­mek létesítését célzó erőfeszíté­sekről. Az üzemeket arra köte­lezik, hogy az energiaigényes munkafolyamatokat az éjszakai műszakókra ütemezzék be, a nagy mennyiségű energiáit igény­lő berendezéseket a reggeli és esti csúcsidőszakon kívül mű­ködtessék. A vállalatok a kiutalt árammennyiséget semmi körül­mények között nem léphetik túl. Szigorú korlátozások vannak érvényben az egyéni áriamfo- gyasztókkal szemben is. Az egyes lakásokra kiszabott árammeny- nyiség túllépése e&eitén súlyos büntetéseket szabnak ki. Tilos bármiféle hőisugárzó, az erősebb égők használata, előírás, hogy a fogyasztási csúcsidőszakokban az emberek ne mossanak, vasal­janak, ne használjanak elektro­mos háztartási eszközöket. Álta­laiban azt javasolják, hogy a háztartási munkákat a nappali órákban végezzék. A rendelet a tanácsokat az. energiafogyasztás folyamatos, szigorú ellenőrzésé­re szólítja fel, és arra, hogy a közvilágítást a legszükségesebb­re csökkentsék. A lapok sorozatban foglalkoz­nak az energiahiány leküzdését célzó, újabb erőművek építéséről szóló munkálatok ismertetésé­vel. Az Elóre cikksorozatban is­merteti a Kárpátok déli * részén átfolyó Oltón eddig 'létesített és most épülő erőmülánc munkála­tait. Megtudjuk, hogy a 80-as évele elejéig majd másfél tucat erőmű készült el a folyó közép­ső szakaszán Govorátal a Vö- rös toronyi-pzorosig. Most feljebb költöztek az építők. Az Avrig- Fogaras közötti Olt-szakaszon öt kisebb vízierőművet terveztek, összesen 71 megawatt teljesít­ménnyel. Az erőműlánc első tag­ját a következő ötéves terv fo­lyamán kívánják átadni. Kisér- liefi célból kip tefiijesíitményű hidrocemtrálé épül feljebb az Oltón, Bikszádnál, a tusnádi­szoros kijáratánál. Itt a tározó partja mentén üdülőövezete^ 'kívánnak létesíteni, egészen az ország egyik Leglátogatottabb üdülőtelepéig, Tuanádfürdőig. A terveik szerint a bikszádi erő­műnek jövőre már áramot kell szolgáltatnia. A romániai sajtó megírta, hogy az ország 1985. évi energetikai beruházási tervét csupán 77,8 százalékban teljesítette. A ter­vezett 46 új létesítményiből, amelynek összteljesítménye 2134 megawattéra lenne, az első tíz hónapban csupán 11 készült el 345 megawattóra iteljesátmény- nyel. Jövőre pedig továbbbi 1592 megawattóra kapaoiitáá üzembe helyezését tervezik, amelynek majdnem a felét vízi-, a nagyobbik felét pedig szén- energiával állítanák élő. Mindez az építőm unka szervezettségének jelentős javítását teszi szüksé­gessé. HAZUNK TÁJA A kert téli védelme A fagy ellen védeni kell a gyümölcsöst, a szőlőt, a fagy­érzékeny évelőket, az évelő dísznövények legtöbbjét, vala­mint a mediterrán származású, de szabadban tartott' fagyér­zékeny növényeket. Amikor é&'djoíúiart telepített csemetefák törzsét csomagoló­papírral gondosan betakar­juk, nem csupán a téli hide­gek elten védjük. Főleg er­dő melletti gyümölcsösökben, kemény teleken, a nyulak és az őzek tetemes kárt okozhat­nak a fiatal csemeték törzsé­nek és vesszőinek körülrágá- sával. A takarásra megfelel a kö­zönséges csomagolópapír. A törzset egészen a korona-el­ágazásig gondosan tekerjük körül a papírral, és spárgával is kössük át. A törzs takará­sára ne használjunk szalmát, vagy kukoricaszárat, mert ezekben számos kártevő és kórokozó áttelelhet. A szőlőt takarhatjuk, amíg a talaj nem fagyott. A tőhöz húzzunk annyi földet, hogy legalább ötven centiméter ma­gasan védje. Tavasszal, nyitás­kor a földet távolítsuk el, mert a rügyek kipállhatnak. Az újonnan telepített éve­lőket (tulipán, jácint, nárcisz) és a díszfüveket, a szabadban telelő babér-, füge-, gránátal- mabokirot szintén takarni kell. Az évelőknek elég 4—5 cen­timéter vastag érett vagy fé­lig érett ikomposzttakarás. Az örökzöldek többségét megvédhetjük, ha bőséges ön­tözés után a növényt kb. egy méter átmérőjű körben őszi lombbal, vagy félig érett kom- poszttal, esetleg szalmával, tö- rekkel takarjuk. A könnyű, nagy térfogatú takaróanyagot néhány ásónyi földdel is rög­zítsük, hogy a szél el ne vigye, T. E. Biotechnológia és számítástechnika az állattenyésztésben A Kecskeméti Állattenyésztő Vállalat — a MÉM, a PM és az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság közös elhatározásával — kuta­tó-fejlesztő vállalati besorolást kapott. A ne­ve 1985. október 1-től: Dél-alföldi Állatte­nyésztés-Fejlesztő Vállalat. A besorolás azt jelenti, hogy az eddigi tevékenységi köréből a hasznos háziállatok szaporítását elősegítő termékenyítőanyag-termelést, a szaporo­dásbiológiai gondozást, a fajtanemesítést se­gítő törzskönyvezést, az apaállat-jelöltek, va­lamint ivadékaik vizsgálatát és a törzste­nyésztési munkát fejlesztési tevékenységként elfogadták. Dr. Bulla Géza igazgatóhelyettes­sel az új feladatokról beszélgetünk. — A vállalat tehát bizalmat kapott, mert a célként kitűzött kutatási-fejlesztési feladatokat sikeresen teljesíti. — így van. Az említettek két fő csoportba tartoznak. Egyik a bio­technológiai módszerek: a ter- mékenyítőanyag-termelés és -tar­tósítás tökéletesítése, a házi­állatok szaporításában a mester­séges termékenyítés, az embrió­előállítás, mélyhűtés, -átülte­tés, vaJfemint -ikresítés. Ide tartó zik az állattenyésztési kutatások folytatása, és azok eredményei­nek gyors elterjesztése az üzemi gyakorlatban. Megkezdtük a kap­csolatok kiépítését a kutatóhe­lyekkel, és megpályáztunk olyan feladatokat, mint például a ser­tések mesterséges termékenyí­tésének gazdaságosabb megol­dása. Működési területünkön: Bács, Békés és Csongrád megyé­ben a nagy számú sertésállomány minőségi javítása ezt különösen időszerűvé teszi. Fontos, hogy az átlagos háztáji körülményeknek leginkább megfelelő, jó minősé­gű vágásterméket adó sertéseket tudjanak tenyészteni a kisgazda­ságok. Nem csupán szaporítóanya­got adunk a tenyésztőknek, ha­nem kidolgozzuk a legalkalma­sabb teljesítményvizsgálati mód­szereket is. — Milyen állatfajoknál terve­zik az embrióátültetést? ' — A szarvasmarha- és a juhál­lomány genetikai értékének nö­veléséhez fontos eszköz az emib- rióátültetés gyakorlatának ki- szélesítése. E módszerrel a na­gyon drága tenyészállatok he­lyett lényegesen olcsóbb, de azo­nos genetikai értékű embriókat importálhatunk. További előny, hogy egy-egy kiváló hazai anya­állattól több utódot nevelhetünk, mint hagyományosan, és elő­nyös tulajdonságaik gyorsab­ban terjednek. Jelenleg nincs megnyugtatóan megoldva a ser­tés- és a juhtermékenyítő anyag fagyasztása, ami a tartós tárolás módja. Emiatt friss anyaggal dol­gozunk. Feladatunk a tartós tá­rolás megoldása; kezdeti eredmé­nyeink már vannak. — A másik feladat a tenyész- tósszervezés fejlesztése, a törzs­könyvezés és a tenyészérték-becs- lési módszerek korszerűsítése. — Ebben már a számítástech­nikát is felhasználjuk. Az adatok gyűjtése és nyilvántartása nél­külözhetetlen a tudatos, színvo­nalas üzemi tenyésztői munkához és az apaállatok célszerű kivá­lasztásához. A tenyészérték- becslés óriási adatigényét azzal jellemezném, hogy egy-egy te­nyészbika genetikai értékének megállapításához 24 ezer egyen­letet kell megoldani, ami csak számítógéppel lehetséges. A te- nyésztósszervezés jelentőségét jól bizonyítja, hogy például a ha­zai tenyésztésű bikák terméke­nyítőanyaga ma már nemcsak mennyiségben, hanem minőség­ben is elegendő az ország egész szarvasmarha-állományának sza­porításához, ezáltal a termóke- nyítőanyag-import a minimális­ra csökkenthető. — Vannak más elképzeléseik is? — A vázolt főbb fejlesztési fel­adataink mellett tárgyalunk: gyephasznosítási kísérletek in­dításáról, melyek a művelés, va­lamint a juhtenyésztés, a szapo­rítás, a íjuhtejtermelés és -feldol­gozás gazdaságos módszereinek kidolgozására irányulnak. — Miben látja kibővült feladat­körük gyakorlati hasznát? — Azt szeretnénk, ha az eddi­ginél is eredményesebben járul­hatnánk hozzá az állatitermék- termelés gazdaságosságának ja­vításához, aminek Bács-Kiskun megye természeti és közgazdasá­gi adottságai között kiemelkedő a jelentősége. Ennek érdekében kapcsolatainkat az egyetemek­kel, intézetekkel, a fejlesztésre fogékony termelőüzemekkel és társvállalatokkal úgy igyek­szünk kiépíteni, hogy a kutatási eredmények hasznosulási idejét rövidítjük, a befdktetésefc mielőb­bi megtérülésének céljából —, hangoztatta végezetül a vállalat igazgatóhelyettese. Kereskedő Sándor Búcsúzáskor a feleségem lá- " gyan megcsókolt, és taná­csokkal látott el: — Ne szomorkodj, drágám, vi­gyázz mindenre, jól zárd el a gázt, a vízcsapot, a virágokat na­ponta locsold meg, és ami a leg­fontosabb: fejezd be a regényt, amin olyan szorgalmasan dol­gozol. Ja, és még valamit! Min­den este hívj fel telefonon! Aztán kocsiba ült és elhajtott. Nekem meg nagy kő esett le a szivemről. Örömömben máris megléptem hazulról, és kiültem a szomszédos kávéház teraszára. Olyan boldog ábrázattal terpesz­kedtem el a fonott karosszékben, hogy látszott rajtam: csodálato­san szép két hét vár rám. Nem csoda, hogy ábrándozni kezdtem. Éreztem, történnie kell valami­nek, valamilyen meghökkentően szokatlan dolognak. Amikor ez a felismerés megerősödött bennem, a fantáziám elszabadult. Mondjuk, ide gurul a bejárat­hoz egy legújabb gyártmányú sportkocsi. A volánnál szőke, szemkápráztatóan szép tündér ül, mélytüzű, kék szemekkel. Lágy mozdulatokkal letekeri az ablakot, csábító szemeivel hosz- szan néz rám, majd muzsikáló hangon megszólít: — Elnézést uram, ugye, ha nem tévedek, ön Jirzsi Cupák, a hi­res író? — Nem téved, drága hölgyem — mondom én, és közben ciga­rettám füstjét elegánsan fújom magam elé. — Ö, drága mester, micsoda boldogság Önt látni! — áradozik a tündér. — Nincs kedve mellém ülni erre a szabad ülésre? — És hová vinne el, drágasá­gom? — Ú mester, bárhová! A világ végére is! Ahová parancsolja! így hát indulok, beülök a hölgy mellé, és máris kezdetét veszi egy csodálatosan szép utazás. Termé­szetesen kettesben a szemkápráz­tatóan szép tündérrel. Ábrándozásomból autókürt éles, durván bántó hangja zökkertt vissza a valóságba. Felpillantok. A bejáratnál modern sportkocsi. A volánnál fiatal, szőke, szem­kápráztatóan szép nő ül, mélytü­zű szemekkel. Letekeri az abla­kot, és megszólít: — Elnézést, uram, ugye, ha nem tévedek, Ön Jirzsi Cupák, a híres író? — Nem téved — mondom én, és köhögni kezdek a cigarettám füstjétől. — Végtelenül örülök, hogy megtaláltam — szól a hölgy. Le­gyen kedves, és szálljon be gyor­san a kocsiba! — Hóvá akar vinni? — kérdem az izgalomtól kissé remegő han­gon. — Nem messze innét, úgy ti­zenöt—tizenhat kilométerre a kedves felesége a kocsival meg­csúszott a síkos úton, és az árok­ban kötött ki. Nincs nagy baj, a kocsi eleje behorpadt, és kész. Na, üljön be gyorsan, menjünk, ne várakoztassuk a feleségét! Mit tehettem? Beültem a kocsi­ba, és elindultunk. Kettesben a szemkápráztató, szép, szőke tün­dérrel. Jakub Oblomovszkij Fordította: Kiss György Mihály « ŰJ NÉV — ÚJ FELADATOK A SZŐKE TÜNDÉR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom