Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-12 / 291. szám

1985. december 12. • PETŐFI NÉPE • 5 Battonyán még most épül a gyermekfalu, s máris megoszlanak a vélemények a segítő szán­dékú akcióról. Főképp azon vitatkozunk, jótó-e a „csonka” nevelőcsaládok? Lányokat keresnek — nevelőanyukának. Az is kérdés még, hogy a ne­velőszülők státuszt kapjanak, s havonta járjon nekik fizetés, mondjuk a megyei tanácstól. Fize­tett szülőket csak kísérleti jelleggel alkalmaznak néhány városunkban. Bács-Kiskun megyében is tervezik, de ez még a jövő elképzelése. Egyelőre más tényekkel számolunk. Az állami gondozot­tak 25 százaléka él nevelőcsaládnál. Ez országos adat. Megyénkben 1632 állami gondozott gyer­mek közül 647-en találtak náluk otthonra. Riportunkban olyan nevelőszültfuert kerestünk fel, akik példája követendő lehet Cseppet sem állítjuk, hogy életük gondtalan, ez kiderül a beszélgetések­ből. S azon se csodálkozzunk, hogy nem, vagy ne­hezen tudják megfogalmazni: miért vállalják a ne- velőszülőáködést ? Nevelőszülők Faragóék — Miért vállalom? Mit mond­jak...? — gondolkodik el Fara­gó Imréné, aki Izsákon, a Kos­suth utca 107-ben lakik. — Nem tudnám másképp elképzelni az életem, csak úgy, hogy mindig le­gyenek körülöttem gyerekek. Az enyémek már elkerültek a csalá­di háztól, Kecskemétre és János­halmára. A fiam cukorbeteg, ő itt van. S Hajnalka, aki szintén a miénk már. Mindent megveszek neki. Nézze, most ezt a farmer- nadrágot hoztam a ruhásboltból. Ügy érzem, és a férjem is, hogy szeret bennünket a kislány. Azt mondtam neki: tanulj szorgal­masan, hogy tizennyolc éves ko­rodra önálló lehess, saját lábad­ra állhass. Ha beköltözünk Kecs­kemétre jövő ősszel, az izsáki há­zat ráíratom. Ezt még nem is tudja! Most már jó tanuló, de kezdetben igencsak döcögött, el­sőben meg is bukott. Negyedikes, most mandulagyulladása van, azért találja itthon. A fiam segít neki a tanulásban, mindjárt hoz­zákezdenek az orosz gyakorlá­sához ... — Hogyan került hozzánk Haj­ni? Itt nyaralt az unokám, s egész nap az utcán játszottak Hajnal­kával, akinek a nagyapja szem­ben szomszédunk. Nemigen tö­rődtek vele, a szülei tanyán lak­tak. Börtönben ülnek most is, úgy tudom. Nálunk evett, ivott, sőt még itt is aludt. így maradt később végleg nálunk, a kecske­méti Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet segített elintézni az ügye­ket. Egyszer meglátogatta az any­ja, hozott szőlőt, csokoládét. Mondtam neki, ne jöjjön ide. Nem is láttuk azóta. Rengeteget szoru­lok a nagyapjától is, rámkiabál: mit nevelem az unokáját!? A múltkor valamit hozzám vá­gott ... Inkább ők törődtek vol­na vele, annak idején. De még csak a szüleiket sem találták, amikor be kellett fizetni a kis­lánynak a napközi díjat. Mi se­gítettünk rajta, ősszel négyezer forintot, tavasszal kétezer-két­százat kapunk az intézettől, ru­házkodásra. Persze ennél jóval többet költők a kislányra, kvarc­órát, pulóvereket is kapott már. Nem szeretném, ha az iskolában megkülönböztetnék a többi gye­rektől ... Nagyék Soltvadkerten, a Medicorban dolgozik a Nagy család szinte miniden tagja. Itt találkozom a nevelőt»inkával, s két lányával. — Tíz esztendővel ezelőtt hatá­roztuk el férjemmel, hogy ma­gunkhoz veszünk az intézetből egy fiút és egy lányt. Amikor el­jöttek velünk, azon a napon öt Wéber-gyerek került Vadkertre. Néhány esztendeje hozzánk köl­tözött a harmadik testvér, Anikó, mert régebbi helyén nem terem­tettek számára megfelelő környe­zetet. A többi testvérrel is ösz- szejárnak, tartják a kapcsolatot, csak eggyel nem barátkozhatnak, megtiltották neki. Mária most ment férjhez, lakodalmában öt- venen mulattak. Édesszülei nem voltak itt, nem is akarták a gye­rekek, hogy meghívjuk őket. Rossz emlékeket őriznek róluk. Egyszer elmentünk Lajosmizsére, felkerestük az anyukát, apukát, de akkor azt mondták: ne men­jünk többé oda ... — Öröm, gond? — kérdez visz­• A legkisebb lány: Hajnalka, Faragóék nevelt lánya. Gyuláné. — Nem sokáig bírom,- a kezem-lábam mór gyönge, ízüle­tes. A Nők Lapjában olvastam egy cikket a minta-nevelőszülők­ről, akik fix fizetést kapnak. Ír­tam a lapnak levelet, s azt a vá­laszt kaptam, hogy ez csak kísér­let. Nem a pénzért ágálok, hi­szen a családi pótlékot rendesen megkapom. Mindenki tudja, hogy amit a nevelőszülők vállalnak, nem lehet kifejezni forintokban. Három értelmi fogyatékos kis­lány van nálunk. Sárika 13 éves, nem jár iskolába, pedig Kecs­keméten megpróbáltuk felvetet­ni a kisegítőbe. Nem felelt meg a követte 1 ményekmek. Jutkát is felmentették a tanulás alól, ti­zenkilenc éves lesz februárban. Nem ismeri a betűket, pedig járt órákra. Margitom a konzervgyár­ban kapott munkát, olyan tedd ide, tedd oda feladatokat bíznak rá, de jól keres. Ruhákat veszünk belőle, szépen járatom. Nézze meg, a szobájában milyen rend van... Itt sorakoznak a szek­rényben a szoknyái, szépen néz • A soltvadkertl Nagy család fo­tóalbumából. (Schmidt Anttfl montázsai) sza Nagy Mihályné. — Sok volt és van most is. Az egyik kislányt kisegítő iskolába vették fel, pe­dig nem lett volna szükséges. Át­kértem rendes tagozatra. Ki akarták rakni, hogy 16 évesen nem járhat iskolába. Könyörög­tem, hadd fejezze be a nyolcadi­kat. Ma már férjnél van. Itt dol­gozik a gyárban, megtalálja a számításait. A másik lány ipari tanuló Kiskőrösön. A kisfiú még általános iskolás. Ragaszkodnak ők is hozzánk, igaz, mindent meg­kapnak, mintha sajátjaim lenné­nek. Szeretem a gyerekeket. Nem sikerült bölcsődében élhelyezked­nem, hogy állandóan kicsik kö­zött lehessek. Ha elkerülnek tő­lünk a Wéber-gyerekek, újakat veszünk magunkhoz. Kovácsék ki, ha felöltözik. Nyáron még moziba is elmegy, bár fél a sö­tétben. Most szóljon hozzá, mind­járt húSzescstemdős, és fiél a mu­musoktól. Jutkának pedig az a mániája, hogy eltöri á késeket, s mindent rombol, ami a kezébe akad. Margit fizetését is eltün­tette egyszer, a karóráját meg kicsempészte a tévésszobából... — Nem szabad mérgelődni ve­lük, hisz nem tehetnek arról, hogy értelmi fogyatékosok. El kell fo­gadni ő’ket így. Mondogatják so­kan Kécskén, miért csinálom? Hát, hová küldeném őket? Ne­künk nincs saját gyermekünk; azoknak tartjuk a lányokat. Sok mindenről le kell mondani, az igaz. Egy percig sem lehet a gye­rekeket egyedül hagyni, mert olyasmit csiinálnak, amiért az éle­tükkel fizethetnének. Meglágyul a szívem, amikor újra olvasom egyik volt neveltem levelét, amit a minap kaptam Egerből: „Drága Ilonka néni, vigyen ki magához, jó leszek!” ... Vargáék — Huszonöt éve kezdtem — emlékszik a tiszakécskei Varga Huszonhét családtagnak vesz karácsonyi ajándékot Kovács Antalné. Köztük nemcsak saját gyerekeinek, unokáinak, hanem neveltjeinek is. Több mint húsz esztendeje nevelőszülők Ková­csék Kecskeméten, az Árok ut­cában. — Jelenleg hat állami gondo­zott tartozik családunkhoz. Móni, Julika, Feri, Ica tíz, tizenegy éve­sek, Rozi tizennyolc, Zsolti pe­dig három. Két fiú, Attila és Zoli Dunapatajon van hétközben a nevelőotthonban, Ok is gyakran hazajáginak ide. Jó nagy lakásunk van, elférnek a gyerekek. Segí­tenek a házimunkában, de min­dig a lecke az első. Szerencsére jó tanulók. Most lettem nyugdí­jas, így egyre több időm lesz ve­lük foglalkozni. Munkahelyem, a TIT is ad néha kedvezménye­ket, például nyáron faházakat kapunk nyaralásra. — A lányokat még kiházasít­juk, utána nem hozunk ki gye­rekeket az intézetből. Bár ..., egy ikerpárt még szeretnék felnevel­ni. Olyan egyformákat, hogy ne tudjam megkülönböztetni őket. Ibolyának jól sikerült a házassá­ga, két kislánya van. Marika most vá'lt el, hároméves lányával soká­ig albérletben lakott. Saját uno­káinkat. — hárman vannak — sem szeretjük jobban, mint a lá­nyok gyerekeit. Mamának hív­nak .. . — Mii kapnak karácsonyra? Megígértem, ha megtanulják, az órát használni, akkor mindannyi­an karórát találnak a fenyőfa alatt. Az ünnepen plafonig érő fát állítunk. Némelyikük nálunk lá­tott életében először karácsony­fát. Szépen feldíszítjük, énekeket, verseket mondanak a gyerekek, amikiet tőlem tanultak. A szere­tet ünnepén mindig hozok ki az intézetből egy gyereket, de csak néhá ny napra. Amikor valame­lyik évben vissza kellett mennie a kislánynak, azzal búcsúzott: „ugye, az én anyukám vagy?” — Az — válaszoltam boldogan. Borzák Tibor A világ zsebkönyvekben Húsz esztendővel ezelőtt kez­dődött a magyar könyvkiadásban egy sorozat, mely a Gyorsuló idő nevet viseli. Ez az elnevezés Marx György fizikus nevéhez fűződik, akinek a Kimeríthetetlen amyag című műve széles körben népsze­rűvé lett hirtelen, annak idején. A sorozatban Szent-Györgyi Al­bert Nobel-dijas tudós is már a kezdet kezdetén „letette névje­gyét”. A későbbiek során nem kisebb tekintélyek, mint Kádár János, Aczél György, Illyés Gyu­la, Czeizel Endre és Granasztói Pál vallott munkásságáról, elkép­zeléseiről. A Magvető Könyvkiadónak ez a húsz évvel ezelőtti kezdemé­nyezése nem maradt hatás nél­kül. Miután a kiadói törekvések nyomán az olvasók közelebbről megismerkedhettek a varázslással, a sumér nyelvvel, a néphagyo­mányokkal, a nyelvészeti kérdé­sekkel, a gazdaságtörténettel, a német romantika művészeti ered­ményeivel stb., és miután a köte­teik lapozgatása során eljuthat­tak Portugáliába, Dél-Ameriká- ba, Libanonba és Bulgáriába, egy­értelműen azt könyvelhették el magukban, hogy az ilyen zseb­könyvsorozat hozzájárulhat min­dennapi műveltségünk, tájéko­zottságunk gazdagításához. Áz egyes kötetek lapjain he­lyet kaptak idáig az említettek mellett történelmi, szociológiai, pszichológiai és ideológiai kérdé­sek, témakörök. A szerzők között szűkebb hazánkhoz — megyénk- hez — többen is szorosan kötőd­nek. Ilyen Bánlaky Pál, Varga Csaba, Kunszabó Ferenc, Száraz György és Páskándi Géza. Miközben két évtizedes törté­netéről adhat számot e nagysze­rű sorozat — mely időközben kül­lemében megújult — jó alkalom nyílik a teljességre törekvés nél­kül is az összegezésre. Aki ven­né a fáradságot, hogy a csaknem kétszáz eddig megjelent kötet tartalmát, művészi értékét érté­kelje, az bizonyára megérdemel­né, ha sikeres munkát végzett, a kandidátusi címet. Mert nem ki­sebb dologról van szó ebben az esetben, mint arról, hogy korunk minden lényeges, valamirevaló tudománya, tudományága helyet kap a szerény kivitelezésű, de rangos sorozatban. Érdemes len­ne elgondolkodni azon, hogy ezek a „zsebekbe kívánkozó” szerény kötetek milyen mértékben járul­nak hozzá népünk közművelődé­séhez, történelmi-filozófiai tu­datához, a világról alkotott né­zeteihez. Nemrégiben az egyik tudomá­nyos értekezleten hathatósan került szóba ismeretterjesztésünk színvonalának tervszerű emelé­se. Az egyik résztvevő nem vélet­lenül szólott ennek a nagyszerű sorozatnak a szerepéről, jelentő­ségéről. Hangsúlyozva azt, hogy a tudomány és az ismeretterjesz­tés nem két különböző fogalom, hanem egyazon dolog két szerves része. Ezek után csupán annyi kí­vánkozik még ide, hogy felgyor­sult korunkban a kutatók, tudó­sok által elért eredményeket szükségszerűen gyors ütemben kell eljuttatni sokakhoz. Ilyen szempontból is dicsérendő a Gyor­suló idő könyvsorozat. V. M. KONGRESSZUSI SZÁMVETÉS AZ NDK-BAN 4. Egy termelőszövetkezeti egyesülés A termelőszövetkezet bejára­tánál átható krumpliszag foga­dott, és néhány markáns arcú, ha­tározott férfiú, az LPG, vagyis a termelőszövetkezet vezetői. Szabályosnak nemigen volt ne­vezhető a tsz bemutatása, érző­dött, hogy nem terveztek meg semmit előre, de talán így vált igazán érdekessé. Itt van mindjárt a burgonya- tárolás. Ez a tsz a rosslaui já­rásban van, közel Haliéhoz, ahol a burgonyatermesztésre alkalmas éghajlat, földminőség és az erdő­ségek jellemzik a mezőgazdasá­got. Kooperációs munkaszerveze­tük azt a célt szolgálja, hogy biz­tosítsák a helyi élelmiszerellátást, és jelentős mennyiségű termést adjanak közellátásra, a többi kö­zött burgonyából is. Ehhez szük­séges a burgonya gépi szelektá­lása, téli tartósítása, amit olcsón beszerzett, de jól hasznosítható tároló- és hűtőgépekkel oldanak meg. Idén nem volt jó a burgo­nyatermés, ezért már rég végez­tek a szelektálással, a tárolni va­ló burgonyát elhelyezték a szárí­tógépek rekeszeiben, de a munka még korántsem fejeződött be. Ottlétemkor éppen hogy csak elkezdték a répaszedést. Az állat- tenyésztésre szakosodott terme­lőszövetkezetekben pedig úgysem szünetelhet a munka egy pillana­tig sem. A „Flemming kooperáció", amint arról Gerhardt Sitting el­nök tájékoztatott bennünket, sza­kosított szervezettségű. Az egye­süléshez négy termelőszövetkezet tartozik. Egy a szükséges takar­mányt és a burgonyát, répát ter­meli meg, a másik háromban pe­dig állattenyésztés folyik. A négy egységet — melyek önálló terme­lőszövetkezetek is — közös párt- szervezet, FDJ-vezetőség irányít­ja. Közös költségvetéssel gazdál­kodnak, együtt sírnak-nevetnek az érv végi zárszámadások idején. A kooperációban 1200 tag dol­gozik, fele állattenyésztő, szak­gazda. A tagokat tizennégy köz­ségből toborozták. Az első tsz- község már 1960-ban megalakult ezen a környéken, de a szakoso­dás itt csak 15 év múlva vette kezdetét. A burgonyatermő terü­let 1250 hektárnyi. Az állatte­nyésztők hatezer szarvasmarhát, 20 ezer sertést, 12 ezer szárnyast, háromezer fejőstehenet, ötezer birkát gondoznak, birtokukban van 50 hátasló is, az itteniek elő­szeretettel űzik a lovassportot. Az évi gabonatermés 3200 tonnát tesz ki, ebben az ágazatban 600 tsz- gazda dolgozik, többségük nagy teljesítményű gépekkel. A koope­ráció tulajdonában van 120 trak­tor, 24 kombájn, 8 daru, és sok kisebb, de ügyes célgép. Itt is jellemző a tudatos fiata­lítás. Az állattenyésztők között például a legöregebb is csak 42 éves. A gépékről negyvenéves korban mindenkit levesznek, és könnyebb, nem fizikai erőt kívá­nó munkát bíznak rá. Az után­pótlásra nagy gondot fordítanak. Ennek az alapelvnek az érvénye­sülését szolgálja a tízéves poli­technikai iskola, amely teljes vertikumában a kooperációra, il­letve a termelőszövetkezetek min­dennapi tevékenységére támasz­kodik. A tsz legjobb szakembe­rei oktatják itt az alapismerete­ket. A fiatalok a tsz gépein ta­nulják meg a szerelést, a jármű­vek kezelését. 1979 óta száznál többen szereztek politechnikai szakképzettséget. Közülük 86 vég­legesen is letelepedett. Ehhez per­sze tudni kell, hogy aki tíz év­re leszerződik, annak a termelő- szövetkezet előlegezi, és tíz év után el is engedi a lakásvásár­lásihoz szükséges 10 ezer márkát. Nem csoda, hogy a katonaság le­töltése után a legtöbb fiatal ide jön vissza, itt keres menyasz- szonyt, itt nősül, és itt válik hasz­nos munkát végző tsz-taggá. A nyugdíjasok helyzete is elfogad­ható. Végzett munkájuk alapján 400 márkát kereshetnek a nyug­díjukon felül, és minden jogot ugyanúgy élvezhetnek, mint a tsz aktív tagjai. (Végre.) Vasvári Ferenc Számítástechnikai vetélkedőnk a harmadik for­dulóval félidejéhez érkezett. Ezúttal már a prog­ramozás alapos ismeretére volt szükség a feladat megoldásához. így is sok helyes megfejtés érkezett. A versenyben vezetők névsorát, a negyedik fordu­ló feladatait és a szokásos sorsolás nyerteseit a jövő héten, csütörtöki számunkban (közönjük. A harmadik forduló helyes megfejtései a köveit, kezők: ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK Az alábbi hibák voltak a közölt programban: A 10-es sorban bekért távolság értelemszerűen csak pozitív lehet, ezért be kell iktatni egy 15-ös sort, ami a bekért távolságértéket vizsgálja. Az 50-es sorban az INT (X%/(S-+-P)) előtti szór- •. zótényező helyesen: (S+P) és nem (S+P —1), mert nyeréskor olyan helyre kell lépni, hogy a két .játékos távolsága 3+8 többszöröse legyen. A 100-as sorban az L után lemaradt a %-jel. A 110-es sorban azt vizsgáljuk, hogy a Te lépé­sed 3 és 8 közé esik-e, ezért AND helyett OR a he­lyes logikai művelet. A 130 és 140 sorokat fel kell cserélni egymással. KÖZÉPISKOLÁSOK A következő hibák voltak a programban: A 20-as sorban hiányzott a sor' végéről a GOTO 40 utasítás. Az 50-es sorban ei külső előjelfügg­vény argumentumában —1 heljrett +1 áll, hiszen ez az összetett függvény tulajdonképpen azt vizs­gálja, hogy a T pont beleesik-e az [X, Y] interval­lumba. (Ha beleesik 1, ha nem, 0 lesz a függvény- érték) A 70-es sorban két hiba is volt. A kiíratás után hiányzott az utasításelválasztó kettőspont, valamint a H<1 feltételvizsgálat helyett H<+/2 a helyes. A 80-as sorban szintén két hiba volt. Egyrészt az RND (0) szorzója helyesen (H+l), mert ha H ma­radna, akkor a kukac jobb végpontját nem tekin­tené a program a felére zsugorodott kukac egy le­hetséges jobb végpontjának. Másrészt a sor végén GOTO 20 a helyes vezérlés. A 100-as sorban a H>30000 feltételvizsgálat helyett olyan feltételvizsgálat kell, ahol a jobb oldal egy 8192 és 16 383 közötti szám. Például a 100-as sor helyesen: 100 IF H>15000 THENI20 Ennek oka: Ha a feltétel jobb oldalára nem a [8192, 16383] intervallumba eső számot írunk, akkor a gép nem enged meg olyan kukacnagyságot, amely pedig megengedett lenne, illetve nagyobb kukacot akar venni, mint az egész [1, 30000] intervallum hossza; Á feladatban (közölt program nem vizsgálta meg. hogy a kukac valóban az [1, 30000] intervallum­ba esik-e. Ezt például a 100-as és 110-es utasí­tások között lehet elvégeztetni. Mi ezt az alábbi 105-ös és 106-os sorokban valósítottuk meg: 105 VEL=RND (0) 106 IF 1—(X%—H)>VEL*(H+1) OR VÉL* (H+l) >30000— (X%+H) THEN 105 A 110-es sorban X% definiálásában H/2 helyett H a helyes; az RND (0) szorzója H helyett (H+l), valamint a 105 és 106-os sorok miatt RND (0)-t VEL-el jelöljük át. Ezeken kívül a sorban az Y%=X%+H és H=2*H utasítások sorrendje felcserélődött. Így a 110-es sor helyesen: 110 X%=X%—H+VEL* (H+l) : H=2* H :Y0/, = X°/o+H : GOTO 30 A fenti javításokkal bővített programok termé­szetesen mindkét korosztályban csak egy-egy lehet­séges megoldást mutatnak be. Bármely más töké­letes megoldást hasonlóan maximális pontszámmal jutalmazunk. A FŐDÍJ: EGY-EGY PRIMO Barátom, a számítógép Vetélkedő általános és középiskolásoknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom