Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

1985. december 11. • PETŐFI NÉPÉ • 5 KÖRÜLHATÁROLT FELADATOKKAL - POLITIKUSABBAN Merre tart a KISZ? A kecskeméti pedagógus KISZ-szervezetek vezetőivel találkozott a közelmúltban Varga-Sabján László, a KISZ Központi Bizottságának titkára. A fórumon az ifjúsági szervezet közelgő XI. kongresszusát előkészítő feladatok mellett szó esett a KISZ újítási törekvéseiről is. — Milyen változások várhatók a fiatalok politikai tömegszerve­zetében? — kérdeztük a KISZ KB titkárát. — Célkitűzéseink fő gondo­lata az, hogy megszüntessük azt a helyzetet, hogy a KISZ az ifjú­ság egyetlen szervezete. A fiata­lok jövőjéért felelős egyéb álla­mi szervek, intézmények aktívabb közreműködésével olyan ifjú­sági szevezeti struktúra kiala­kítására törekszünk, amelyben a KISZ egyfajta hegemon szere­pet tölt be. A KISZ politikai jel­legét szeretnénk erősíteni, vál­lalva azt is, hogy várhatóan egyes rétegekben — például a tizenéve­sek körében — csökkenni fog a szervezettségünk. De, aki belép a szervezetbe, attól komoly, felelős­ségteljes munkát várunk. — Ml indokolja ezt a lépést? — Az a felismerés, hogy a KISZ egyedül nem képes az if­júság sokrétű érdekeinek érvé­nyesítésére és érdeklődésének kielégítésére. Az elmúlt években az ifjúság helyzetének nehezedé­se folytán sok olyan dolgot kel­lett vállalnunk, melyeknek meg­oldása nem a mi feladatunk, és nem is vagyunk arra képesek. Ilyenek — itt Bács-Kiskunban is például — a fiatalok lakáshely­zetének megoldására tett erő­feszítéseink, a munkaközvetítés, és sorolhatnám tovább. Vagyis: fontos társadalmi méretű prob­lémák ifjúsági mezbe öltöztek. Ez azzal is együtt jár, hogy a KISZ csak bizonyos rétegek gondjaira koncentrált, ez pedig elsősorban a pályakezdő, azaz a felnőtt fia­talok csoportja volt. Amellett, hogy ezek között is szaporodott azoknak a száma, akik legkü­lönfélébb — vitathatatlanul lé­tező — problémáik megoldatlan­ságáért is egyre inkább a KISZ-t tették felelőssé, nevelési, sza­badidő-szervezési funkciónk hát­térbe szorulásával, már-már el­vesztettünk egy jelentős tömeget: a középiskolás korú fiatalokat. — Hogyan valósul majd meg ez a „kevesebbet — kevesebben — politikusabban” — elv a gyakor. latban? — Világosabbá kell tenni, hogy kinek mi a feladata. Hogy a kö­zépiskoláknál maradjak: a szer­vezet „felhígulását” jórészt az okozta, hogy aki csöppnyi Indít­tatást is érzett a közösségi mun­ka iránt — egyéb szervezeti for­ma híján — csak a KISZ-be lép­hetett be. A jövőben lehetőség nyílik az iskolákon belül a diá­kok érdeklődése, kedvtelése alap­ján tömörülő öntevékeny csopor­tok kialakítására, melyeknek működéséért az intézmény állami vezetése felel. A KISZ-szervezet „csak” a diákság legaktívabb tag­jait tömöríti, s ellenőrzése az is­kolai pártszervezet feladata lesz. A diákcsaportok mintegy kon­centrikus körökként veszik kö­rül ezt az aktív magot, amelynek a diákmozgalom motorjaként kell működnie. A mozgalomhoz legközelebb álló szervezetek mun­káját — pályázat alapján — a KISZ KB anyagilag is támogat­ja. Központi költségvetésből is szánunk erre a célra, s remélhe­tőleg áldoznak a fiatalok szabad idejének hasznos eltöltésére a megyék, városok is. — Nem ró ez újabb terheket a pedagógusokra? — Akik közreműködnek a diák­csoportok irányításában —, mert a diákok felkérik őket erre —, ugyancsak részesülhetnek a KISZ erkölcsi és anyagi elismerésé­ben. De elsősorban azt szeret­nénk, ha a társadalom egyéb szer­vezetei. intézményei — szakszer­vezet, népfront, különböző egye­sületek — lépnének be az iskola kapuin, s vállalnának többet az ifjúság neveléséből, saját erő­forrásaik és aktivistáik révén. Ne maradjon csupán szépen hangzó szólam, hogy ez: össztársadalmi feladat. Szabó Klára KONGRESSZUSI SZÁMVETÉS AZ NDK-BAN 3 Tettekkel a sikerekért NDK-beli utazásom alatt két ipari nagyüzemben, a helyszínen is tapasztalatokat szerezhettem a kongresszusi előkészületekről. Magdeburgban, az Ernst Thäl­mann Művekben kaptunk tájé­koztatást a kábelgyár gazdasági, párt-, ifjúsági, és szakszervezeti vezetőitől. Igazi német nagyüzem ez, amelyet még Krupp alapított, de a régi gyárból ma már legfel­jebb csak az épületek használha­tók. A gyár ma egy hatalmas ipa­ri kombinát része. Már a létszám­eloszlás is érzékelteti ezt, hisz a kombinát 28 ezer alkalmazottjá­ból csupán 13 ezer dolgozik Mag- deburgban, a többi az ország kü­lönböző részein telepített nehéz­darukat gyártó üzemekben, az évi 56 ezer tonna acélt termelő metallurgiai bázison, a mikro­elektronikai üzemekben, a hen­gerművekben. A Thälmann Művekben készí­tett gépek, berendezések 60— 80 százaléka exportra kerül. Ed­dig a Szovjetunió megrendelésé­re 30 hengerművet gyártottak és építettek fel a helyszínen.' Kubá­nak, Szíriának, Etiópiának ce­mentgyárakat adtak el. Algériá­ban dróthúzósort építettek. Cseh­szlovákiában acélmű, Bulgáriá­ban hengermű hirdeti a német munkások és műszakiak jó mun­káját. Világszín vonalú szer vezés Nem vagyok acélipari szak­ember, mégis bátran állíthatom, hogy az a precizitás, ahogyan a dróthúzó üzemben a munkát meg­szervezték, világszínvonalon áll. Ezek az okos és igen nagy érté­ket előállító gépek (másodpercek alatt száz méter különböző vas­tagságú, összetételű drótot ál­lítanak elő. Sebességük 360 óraki­lométer. Érzékenységükre jel­lemző, hogy egy esetleges drót-' szakadáskor 1,8 tonna anyag (acél, üveg, réz) megy tönkre. Igencsak vigyázni kell tehát az üzembiztonságra. A kombinátban ötezer egye­temet végzett szakember dol­gozik. Az ezeregyszáz főt fog­lalkoztató tervezőüzem, a saját alkatrészgyártás és főként a mikroelektronikai üzem el sem képzelhető a szakemberek állan­dó képzése, utánpótlása, tovább­képzése nélkül. A pártszervezet munkája min­den tekintetben érződik. A mű­helyekben jó a hangulat. A mun­kabrigádok valóban gazdái a rá­juk bízott részlegnek, nemcsak a termeléssel, hanem a dolgozók napi gondjaival is törődnek, gon­doskodnak a szórakozási, spor­tolási lehetőségekről, és ami a legfontosabb: hatékonyan kéz­ben tartják a lakás- és egyéb szociális ügyeket. Háromezer párttag A Thälmann Művek magde- burgi üzemeiben háromezer párt­tag, a munkások és alkalmazot­tak 23 százaléka tevékenykedik negyven alapszervezetben. Leg­fontosabb itt is, mint bárhol má­sutt, az ideológiai-politikai mun­ka. Most természetesen a XI. párt- kongresszus áll ennek a közép­pontjában, és minden, ami a kongresszus előkészítésével jár. A kongresszusi felajánlásokról külön könyveket lehetne írni. Jellemző, hogy a megyei pártlap 1984-ben több mint 200 ezer le­velet kapott, amelyekben az ol­vasók kongresszusi felajánlá­saikról beszámolva azt is megír­ták, hog* ők maguk mit várnak a kongresszustól. A levelekben korántsem csak „lelkesednek”, hanem az élet minden területén jelentkező hibákat is elmarasztal­ják, kérik a vétkesek felelősség­re vonását, javaslatokat tesznek a meglévő hiányosságók kija­vítására. Különösen sok szó esik a szolgáltatásokkal kapcsolatos anomáliákról, az áruellátás, a kereskedelem fogyatékosságairól, de kemény szóval ítélik el a köz­lekedésben jelentkező brutalitást, az ittas vezetést, a társadalmi mo­rál egyéb, más módon való meg­sértését. Változó élet A Delitsoh körzetében műkö­dő külszíni fejtésű barnaszén­bányában járva hasonló tapasz­talatokat szereztünk, mint Mag- deburgban. Itt az új párttitkár, Rudi Johannes adott tájékoztatót a pártszervezet kongresszusi munkájáról. Ennek a bányának a sorsa sajátos módon kapcsolódik a pártkongresszusok sorához. A IX. kongresszus határozta el a bánya megnyitását, a X. idősza­kában fejlődött fel a termelés. Most a XI. pártkongresszus után kezdik a felső szint kitermelését, úgyhogy körülbelül 2100-ig lesz még itt munka, és ki tudja, ak­korra milyen új technológia, mi­lyen újabb lehetőségek terem­tődnek a további szénkihozatal számára. A külszíni művelés megváltoz­tatta a környék életét. A járás 40 százalékán bányákat alakítot­tak ki, 21 községet telepítettek át. Az újdonsült bányászok zöme ezekből a községekből került ki. Ebben a fejtésben 1800 bányász, és magas szintű gépi technika biz­tosítja a folyamatos termelést. Naponta négy műszakban folyik a munka. Céltudatos fiatalítás A bányászok főként fiatalok: négyszázan 18—24 évesek, a má­sik négyszáz pedig 25—30 éves. Általában mindenütt érződik a céltudatos fiatalítás. Ezt mutatta a vezetőségválasztás is. — A párt vezető szerepe nálunk természetes — mondta Rudi Jo­hannes párttitkár. És a látottak, hallottak alapján igaza is 'lehet. A tagfelvétel eredményei min­denesetre biztatóak. A XI. kong­resszus tiszteletére 22 új tagot vettek fel, közülük 14-et az FDJ ajánlására. Jövő áprilisig további 24 tagjelölttel kívánják erősí­teni a pártot. A szakszervezet fel­építése, feladatköre hasonló a miénkhez. A bányaüzemben 10 alapszervezetben 350 szakszer­vezeti aktivista, főként a munka- verseny szervezésében vállal részt. Felvilágosító szavuk a termelés és a szociálpolitika összefüggését hangsúlyozza. Nemcsak általá­ban, hanem közvetlen, napi szin­teken is, például az üzemi étke­zés, üdülési beutalók, és főként a lakáselosztás tekintetében. Az kapja az első lakást, aki a mun­kában is az elsők között van. Ez náluk szabály, amelyet mindenki komolyan vesz. A fiatalok iskoláztatása, pá­lyaválasztása, továbbképzése el­választhatatlan az üzemtől, ahol ők maguk, vagy szüleik dolgoz­nak. Delitschben például — ahol egyébként az igazgató maga is nő —, úgy oldják meg a terhes­ségi és a szülés utáni időszak so­rán keletkező jövedelemkiesést, hogy a terhes nők és a kismamák részére munkahelyet biztosíta­nak a Sonnebergi Babagyárban. A bánya továbbra is teljes fize­tést ad a gyesen lévő kismamák­nak. a babagyárnak pedig ki­egyenlíti a termeléskiesés költ­ségeit. Vasvári Ferenc Következik: 4. Egy termelőszö­vetkezeti egyesülésben. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET A kun településnevek eredete JERNEY JÁNOS’ Keleti utazása a’ magyarok’ őshelyeinek kinyo­mozása végett. 1844 és 1845. (Pes­ten, 1851.) című jeles művét for­gatva ismét tudatosodott bennem az az érdekes történeti jelenség, hogy az ilyen vagy olyan okból lakóhelyüket megváltoztató né­„BAJA. Ez Bogata faluval együtt I. osztálybeli a’ szucsavai czinatban, moldvai okolban, Kantakuzeno Demeter herczeg’ birtoka. Itt tartózkodásomról és nyomozódásomról ... most egyedül az 1410-dik év körül épült kath. templom’ romjaiban található sir­’s egyéb kőeiruliékek föilíratai , előadamdók.” Baja és Kunbaja neve közismert. De a síremlékek közül is akad megyénket érintő: „10. Kecskeméti Ambrus ferenczi szerzetesé, a’ mennyire az egymásba csudálatosán szerkesztett be­tűk és kigondolt számjelek’ összerakásából kivehet­ni 1618-dik évről. A’ tábla szép mészkő, már deré­kon ketté törött, négy felöli iratán kívül 12 sort vi-’ sei, a’ verskészítő Oláhfalvi Péter neve fölül bevé­setten áll Alsóbb mezején kiállólag ügyessen fara­got szerzetes képe, jobbjában keresztet, baljában könyvet tartva. Hosszasága 5, szélessége 2 láb.” A sírfelirat négy latin distichon: Kecskeméti Amb­rus jámborságát dicséri. Nyilvánvaló, hogy Ambrus barát Kecskemétről került Moldvába: a ferencesek működését a törökök is megtűrték. „BENEFALVA. Ma Benest; I. oszt. falu a' teku- csi czinutban zeletni okolban Bikes, Bócsfalu és Rekettyés körül.” A Kiskunságban: (Ladány)bene, Bócsa, Rekettyés — ez utóbbi határrész Halas és Majsa között. , „BOCSFALVA. Ma Bocsest, I. oszt. falu a’ teku- csi czinutban zeletini okolban Bikes, Rekettyés és Karcsa faluk közelében. Honunkban, Bócsa puszta, most Pestmegyében, hajdan a’ kis kunok’ halasi székéhez tartozott, melly Mátyás kir. 1475-diki, Bu­dán kelt levelében Bochazállás ának iratik; az 1570—72-diki összeírásban „Bochia” már mint pusz­ta jő elő. Ugyan abban Bochia nagykunsági falu most Karszaghoz tartozó puszta. A’ kunoktól vala tehát közdivata e’ névnek.” „BUGACZ. Bogicse, I. oszt. falu a’ románi czinut­ban, szereti fölső okolban, Dzsidafalva félegyháza, attól két órányira. 90 kath. csángó magyar lakossá­ga eloláhosodott. Túl a’ Szereten. Bugacz puszta most Pest vármegyében egykor a’ kis kunokhoz Ha­lasszékhez tartozott, ’s a’ budai káptalan 1465-diki levelében Bugacz-háza néven iratik.” Külön figyelmet érdemel ebben az idézetben a Dzsidafalva félegyháza kifejezés. A ’félegyháza’ önálló helységnév vagy helynévi utótag jelentésével-eredetével már sokszor és sokan foglalkoztak. JERNEY is a maga felsorolásában igen gyakran említi. A Halas név ismertetésével (lásd alább) azonban mintegy elszólja magát: ’félegyhá­za’ helyett ’fiókegyház’ szót használ. Azaz a ’fél­egyháza’ jelentése ’fiókegyház’ (latinul: filialis ecc­sen a Kiskunságba, a Nagykun­ságba és az ország más részeire költöztek, magukkal hozták fal­vaik-városaik nevét is. Ezekből szemelgetünk most, már csak azért is, mert jónéhány ottani helynév mai megyénk neveivel azonos. lesia): azaz a központi anyatemplomhoz (mater ecc- lesia) tartozó távolabbi (külterületi) templom vagy kápolna; mai nevén ’’leányegyház”. „HALAS vagy HALAUCSEST. Régente Halas­nak hívatók. I. oszt faüfu á románi czintunbar» moldvai okolban, szereti vicariatusban, Boldog szűz születésére szentelt anyatemplommal, melly 26 fiók­egyházat számít. 1300 kath. csángó és székely-ma­gyar lakosa már nem tudnak magyarul. Martinottl József a’ missio praefectusa Jássziban, 1779-ben már olaszosítva „Alautscheschty” néven említi. HORKA vagy HORGA. II. oszt. falu a’ tutovai vagy berládi czinutban városi okolban Banka falu mellett. E’ helyen úgy látszik az Erdélyt elfoglaló Tuhutum vezér fiának Horkának, Gyula vezér’ aty­jának neve él; a’ Tutova név is nem kis hasonlatos- ságú lévén Tuhutuméval. Van Harka puszta Pest­megyében, melly hajdan Kiskunsághoz tartozott né­mi 1465-diki oklevél szerint. MADARAS. Ma Madaraest, II. oszt. falu a’ jász­vásári czinutban karligaturi okolban. ... Némi 1690- diki moldovan oklevélben olvasom: „Din hotorul Maedaerzsacsirol” melly a’ madarasiak határát je­lenti.” Van Madaras Erdélyben is (Csijímadaras), a Nagy­kunságban is (Kunmadaras), és megyénkben is. Ugyanígy Baja, Halas stb. "MAJSA. Most Mojsa, II. oszt. falu a’ szucsavai czinutban moldvai okolban. A’ magyarhoni több, jelesen kiskunsági helyneveknek megfelelése olly eredetet árul el. REKETTYES. Most Rekitosza, I. oszt. falu a’ te- kucsi czinutban zeletini okolban Bocs és Bikes fa­luk mellett. TÖRTELFALVA. Oláhul Turtujest, II. oszt. falu a’ niamczi czinutban pietri okolban, Tatáros falu mellett. Kún László kir. egyik orgyilkosa Törtei (Turtule) kún fő ember, kitől a’ régente Kúnsághoz, most Pestmegyéhez tartozó helység nyeré nevét, a’ moldvai Cumaniában is hagya emléket e’ faluban.” Nem érdektelen az sem, hogy azok az egykori moldvai helységek, amelyeknek a nevét a kunok magukkal hozták Magyarországra, éppen úgy egy­más közelében feküdtek a Kárpátokon túl, mint az Alföldön: pl. Majsa, Bócsa, Halas, Rekettyés. S ezen a nyomon elindulva érdemes lenne megvizsgálni: az ilyen jellegű biztosan kun helységnévcsoportok hol fordulnak/ még elő az ország egész területén. Mert ebből arra is lehetne következtetni, hol tele­pedtek meg a kunok nagyobb tömegben szerte e ha­zában. Bognár András pék, törzsek, kisebb-nagyobb nép­csoportok magukkal viszik hely­neveiket is új szálláshelyükre. Ilyenek voltak a kunok is. Ismeretes, hogy a kunok jó ideig a mai Moldva területén él­tek — maradékaik most is meg­vannak ott. Ám amikor tömege­KÉPERNYŐ Börtön Egy süllyedő világot állított új­ra és újra a józan ész, az emberi tisztesség törvényszéke elé Kodo- lányi János. Regényeivel, elbeszé­léseivel kapcsolatban sokan és gyakran leírták a szívfacsaró, a megrázó, a döbbenetes jelzőket. Saját maga is végrendeletnek te­kintette műveit. A Börtönt sajnos nem olvastam, így nem tudom eldönteni, hogy miért sikeredett ilyen egysíkúra, ilyen sematikusra a pénteken es­te sugárzott Kodolányi-tévéfilm. Azt gondolom: az író több belső rezdüléssel, több lélektani moti­vációval hitelesítette Nagy Varga János magateremtette börtönét, A Kecskeméten kedvelt Csendes László — nyilván rendezői uta­sításra — is elsősorban az efféle figurához tapadó gesztusokat, az indulat külszíneit, a gyötrő va­gyonszerzési szenvedély felszínes torzitásait érzékeltette. Kár, mert — még így is nyilvánvaló —, hogy egy visszafogottabb stílus­sal hiányzó, erőteljes egyénisége lehet a magyar filmnek, a magyar tévéjátékoknak. A Börtön kudarcáért elsősor­ban a rendező hibáztatható. He­lyenként népszinműves hangvé­tele feleselt a történet mélyebb rétegeiben rejtőző általános embe­ri igazságokkal, az írói szándék­kal. Sok ötlet, sok érdekesség,, sok időszerű, hasznos tanács, sok (olykor felesleges, magyarázkodó) * beszéd, feltehetően sok tévénéző — így összegezhető, az — úgy tu­dom — második Hétvége. Nekem a Házigazda: a miniszter tetszett a legjobban. Még-még dohogunk a tohonya- ságot, a hozzá nem értést elnéző közöny miatt. Oda se rántunk ér­demek el-elmaradozó elismerése miatt. Érthető. A jó példa, a ki­váló teljesítmény, a nehézségeket legyőző elszántság, leleményesség roppantul kellemetlen az elvagyo- gatók számára. Netán másnak is föltűnik; így is lehet. Csodálkozunk, hogy a hazánk­ba látogató külföldiek kedve­zőbben nyilatkoznak eredménye­inkről, mint gondolnánk. A köz­vélemény ugyanis alig-alig is­meri új ipari üzemeinket, a tech­nológiai forradalom vívmányait, világszinvonalú termékeinket. Ezért örvendeztem a Kapolyi László ipari miniszter által be­mutatott „magyar csodáknak”. Tetszett a tényszerű tájékozta­tás, a közérthető szakszöveg. Amikor be-becsúszott egy-egy csak beavatottak számára isme­rős kifejezés, Vitray Tamás ud­variasan lefordította számunkra, lefordíttatta a nyilatkozóval vagy — mint az idegen nyelvű filmek­nél — felirat tudatta a megfelelő magyar szöveget. Szívesen írnék szépet és jót, mint egyik-másik korábbi szege­di beszélgetés után az Erdei Fe­renc Művelődési Központban fel­vett, A művelődés otthonai című gondolatcseréről, ha meggyőzőb­ben, elgondolkoztatóbban szól vál­lalt témájáról. Nem éreztem „sze- gediségét”, vagyis egy adott táj sajátos egyediségét. Értem, mind meghatározóbbak az általános, az egész országban érvényesülő jellegzetességek. Kü­lönben is: miért ne nyilváníthat­nának véleményt országos ügyek­ben vidéki szakemberek? Csak az adásidő második részébén bon­takozott ki a sorozatcímben jelzett „beszélgetés”. Addig a fölszólalók, alig-alig kapcsolódva az elkez­dett gondolatmenethez, mondták a magukét. Végül is sok hasznos észrevétel elhangzott, kimondattak kemény igazságok (például a korábbi mű­velődéspolitikai irányítás és a közérdeklődésben, a közgondol­kodás színvonalában, a társadal­mi szokásokban kifejeződő reali­tás mind feszítőbb, mind aggasz­tóbb ellentmondásai), nagyszerű javaslatokat hallottunk, sok min­dent megtudtunk a művelődési otthonok teljesítményeiről, lehe­tőségeiről, gondjairól. A beszélge­tők — közéjük számítom Pavlo- vits Miklós szerkesztő-műsorve­zetőt is — elismert közművelődé­si szakemberek. Mégsem lettünk okosabbak, mégis csak kiapizs- gáljuk a gondok okát, bizonyta­lanabbnak érezzük e művelődési intézményhálózatról kialakult képet, mint a műsor előtt. A műsorvezető időnként — ke­vés sikerrel — megkísérelte ösz- szekapni a szétfutó szálakat, meg­próbálta indokoltatni a különbö­ző állításokat, a kultúra mikénti értelmezésének gyűrűibe fogni a kibontakozást serkentő javasla­tokat. Mi tagadás, félreérthető, aggasztó nézetek is megfogal­mazódtak az adásban. (A jövőben nem kell választania egyetlen mű­velődési intézménynek Bartók- mű bemutatása, vagy hagyma­termesztési tanfolyam között. Mindkettő másként szükséges.) A világon mindenütt az azonosan gondolkodók, az azonos célokat szolgálók hozták létre, tartották fenn, szervezik a társas otthono­kat. A gazdakörök, a munkásott­honok, a legényegyletek, a kaszi­nók többnyire megtalálták szere­püket, közönségüket. Tagjaik bár­mikor bemehettek kisebb-nagyobb helyiségeikbe, szórakozhattak, ta­lálkozhattak. Sajnos — mint er­re e sorok írója is évtizedek óta újra és újra felhívta az illetékesek figyelmét — az éltető hagyomá­nyokat kiiktatva, jogos szórako­zási igényeket mellőzve palotá­kat építettek szabadidő-központok helyett. Ráadásul az új intézmé­nyek dolgozóit mindinkább el­foglalták a működtetés, az ön- fenntartás gondjai. Messzire vezetne ez a gondolat- menet — szó se esett erről a mű­sorban — nem is tértem volna ki rá, ha éppen a nagy fenntartási költségekre hivatkozva nem kér­dőjelezték volna meg többen is a művelődési otthonok elsődle­ges értékteremtő (!) feladatát. Magam is az úgynevezett gazda­ságossági szemlélet hive vagyok: de a művelődésügyben más kel­lene legyen a mérce. A pillanat­nyi közönségigény negligálása épp olyan hiba, mint a szocialis­ta kultúra oéljjainak feladása. Holtai Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom