Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-09 / 288. szám

4 « PETŐFI NÉPE • 1985. december 9. EMELKEDŐBEN A RÁKÓCZI CSILLAG SAJTÓPOSTAl j A z 1985-ös gaz­dálkodási évet várhatóan 3 millió forin­tos nyereséggel zárja a kelebiai Rákóczi Csilla­ga Termelőszövetkezet. Talán a kevésbé hozzá­értők is kitalálják, hogy nem üstökös tempójú emelkedésről van szó. Csupán azt jelzi a cím, hogy a 30 millió forin­tos „mínuszt” eredmé­nyező évek sorozata után a t jság és az új vezetőség elindult egy felfelé ívelő úton. t _____________________________ A 4024 hektáron gazdálkodó szövetkezet területe az ország­határ mentén két község hatá- iában italálható. A talajadottsá­gok nagyon eltérőek. Kelebia környékén erdővel, nádassal ta­golt. fagyzugos, nagyüze­mi növénytermesztésre alkal­matlan földek vannak. Lényege­sen kedvezőbb adottságú a tom­pái rész. A szövetkezetben fő tevékenység az álatjtenyésztés — broilercsirke-, törzskacsa- és lúd- tenyésztés, juhászat —, összeté­telében megfelel az adottságok­nak. Volt is, lesz is tennivaló. Ez derült ki Csatári József főmező- gazdásv szavaiból, mikor a leg­sürgetőbb feladatokról kérdez­tem. — A broilercsirketelep olaj­tüzelésű kazánjait vegyestüzelé­sűre cseréljük fel, ügy egyhar- madána csökkenthető a fűtési költség. Az épület padozatának és szellőzőberendezéseinek javí­tása sem tűr halasztást. A jövő­ben nagyobb figyelmet kell for­dítanunk a naposasibék minősé­gének ellenőrzésére az átvételkor. A broiler egész évben jövedel­met biztosít, de nem mindegy', hogy mennyit. A . juhállomány egy részét vál­lalkozóknak adtuk bérbe. A törzskacsa- és lúdtenyésztéssel Minden fillér számít <M A gépek karbantartására az eddiginél nagyobb gondot kell fordí­tani. (Achív felvétel) min ; gondunk, jól illeszkedik a szövetkezet termelésszerkezetébe, hozzájárul a keltetőtelep jobb kihasználásához. Mindenképpen szeretnénk megteremteni a maxi- máilis állategészségügyi feltétele­ket és fokozni az eszközellá- tcttsáigot. A dolgozóknak munka­ruhát, csizmát, köpenyt kell ad­nunk. A csirketelepen például a itápból három-négy tonnát visznek vödrökben mindennap öt-hat méter távolságba. Ide egy szállítócsiga beszerelése in­dokolt. A veszteséges ültetvények ki­vágása folyamatban van. A par­lagterületeket hasznosítjuk, a nagyüzemileg nehezen művelhető földeket bérbeadjuk. Megszün­tetjük a monokultúrás termesz­tést és felszámoljuk a gyomfer- tőzöttséget. A talajerő-gazdáiliko- dásunk fő célja az ástállótrágyá- zás. A szalma—trágya csereak­cióban öt mázsa dstállótrágyáért egy mázsa alomszalmát adunk. A gépparkot is alakítaná, fej­leszteni kell. Ehhez nélkülözhe­tetlen egy alkatrészraktár létre­hozása. A meglévő gépeket az eddiginél jobban, tervszerűbben kell karbantartani. Több erőgé­pet fogunk alkalmassá tenni a közúti közlekedésre is. Minden­képpen emeljük a gépesítettség színvonalát, 'hogy a munkákat idejében és kellő minőségben tudjuk elvégezni. A jó pénzügyi, számviteli mun­ka, a bizonylati fegyelem, az eredményes gazdálkodáshoz elen­gedhetetlen. Ezen a téren is léptünk. A termelőszövetkezet minden tagjának, dolgozójának tudnia kell, hogy a további fejlődésnek, a szövetkezeti vagyon gyarapo­dásának kemény, kitartó munka a feltétele. S még valami — hangsúlyozta a főmezőgazdász — előnyös üzleteket kell kötni. Nemcsak elmélet, amit mon­dott, ugyanis ottjártunkkor „ütött nyélbe” egy megállapodásit a zagyvarékasi Béke Tsz képvise­lőivel, akik az eddiginél maga­sabb áron veszik meg a pecse­nyekacsát, mint a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat. Minden fillér számit. L. Szabó László TÖBB TERMÉK - KEVESEBB ENERGIÁVAL A magyar vállalatok többsége megértéssel fogadta az Ipari Minisztérium és az Országos Energiagazdálkodási Hatóság takarékossági felhívását. Hiszen köztudomású, energiaforrá­saink korlátozottan gyarapíthatók. kivált egyik évről a má­sikra. Az import döntő hányadát szállító Szovjetunió kiter­melőipara tartósnak tűnő problémákkal küzd. (Egyre távo­labbról, egyre nehezebb körülmények között kell a nyers­anyagokat kitermelni, szállítani; az alapvető energiahordo­zóknak már ma is csaknem felét Szibéria adja, s 1990-re ez az arány elérheti a 60 százalékot.) A Szovjetunió —■ s ez végül is természetes — igyekszik növekvő költségeit elismertetni. Számunkra viszont ez azt jelenti, hogy csak ilyen feltételek mellett tudnánk energiahordozó-importunkat növelni. Ami maradt S hazai lehetőségeink sem rózsá­sa bbak. Például a szén termelé­sét bőviíthetnénk, ám ennek is határit szab, ‘hogy új szénbánya telepítése meglehetősen költséges. Végül — noha természetesén itt nincs mód minden szempontot sorraveronú — ma olyan nagy az energetikai beruházásokra költött pénz aránya, hogy az nemcsak nem növelhető, hanem bizonyára már a következő tervcflküusban csök­kenteni kell — egyszerűen azéirt, hogy több jusson a gazdaság más területein az elengedhetet­len fejlesztésekre. A számításé k szerint — mint azt dr. Varga Sándortól, az OEGH főenergetikusáitól meg­tudtuk — az idén legfeljebb 1 százalékkal használhat föd több energiát az ország, mint tavaly. Ez nem kis mennyiség ('mintegy 20 petajoule, hozzávetőlegesen a Paksi Atomerőmű éves termelés­növekedésének harmada). Csak­hogy már az első félévben éhnél többet elhasznált az orszáig, jó­részt a rendkívül hideg év eleji hónapok emésztették fel a több­letet. A továbbiakban tehát abból kell kijönni, ami „maradt”. Vagyis az úgynevezett anyagi ágazatok a tavalyinál kisebb energiamennyiséget hasznáflhat- • nafk fel Mindezt természetesen úgy, hogy a gazdaság lassanként érzékelhető ütemváltása ne lany­huljon, hogy se a belföldi ter­melés, se az export tervezett számni ne kerüljenek veszélybe. Végül is összességében az a cél hogy a termeléshez felhasz­nált cnbrgia az idén kevesebb legyen, min' tavaly, s emellett sok helyütt még a korábbinál is többet kell termelni. Az így megtakarított energiamennyiség­nek kell ugyanis fedeznie a la­kosság fogyasztásának növekedé­sét. Megállapodás a vállalatokkal így érthető talán, mi az oka annak, hogy most már aligha­nem minden vezető odafigyel vállalata energiagazdálkodására. Dr. Varga Sándor elmondta, hogy már az év első felében ki­választották a legtöbb energiát fogyasztó vállalatokat. Az így kijelölt 84 vállalattal (ezek aiz ipar energiaiigényének mintegy kétharmadát használják fel) az Országos Energiagazdálkodási Hatóság és az Energiafelügyelet megállapodást kötött. Eszerint 25 gazdasági egység vállalta, hogy 5 százalékkal kevesebb energiát használ fel az idén, mint 1983-ban, amikor köztudot­tan viszonylag legkisebb volt a fogyasztás. (E vállalatok között olyanok vannak, mint például a .székesfehérvári Könnyűfémmű, a Tungsram, a Borsodi Vegyi Kombinát.) A megtakarításra — termelési terveik teljesítése mel­lett — úgy nyílik módjuk hogy különböző energiagazdálkodást racianalifeáló beruházásokat hoz­nák tető alá. A 84-ből további 20 vállalattal abban állapodtak meg, hogy nem használnak több energiát a ta­valyinál, míg 39 vállalatnak — egyetértésükkel — feltételül szabták. hogy egyszázaléknyi tevmelésiiérték-növekedéshez csu­pán 0,25 százalék energiatöbble­tet használhatnak fel. (Megjegy­zendő: ez a mutató meglehetősen szigorú, nagyjából fele annak, amit országosan el szeretnénk érni.) Elkerülhető a korlátozás Hogy e megállapodásnak na­gyobb nyomatóka legyen, úgyne­vezett többletenergia-igénybe vé­teli díjat is megállapítottak a kormányzati szervek. Az általá­nos energiafogyasztáson belül •meghatározták mind a 84 válla­latnál, hogy mennyi villamos energiát, olajat, illetve földgázt fogyaszthatnak. Ha e kontingen­seket túllépik, dupla — sőt a gázért két és félszeres — díjat kénytelenek fizetni. Ugyanakkor a vállalatok esetleges többletigé­nyüket más energiahordozóval, így például szénnel nem fedez­hetik. Mivel a nélkülözhetetlen meg­takarításhoz további fogyasztók bevonására is szükség volt, túl •az említett 84, energiára „legéhe- sebb” cégen, még háromszáz vállalatot kiválasztottak. Közü­lük ötvenet — mint a 84-et kK>- rábban — az OEGH és az Ener- giafelügyelet szakemberei jártak végig, a többi 250-et pedig a (körzeti energiafelügyeletek, illet­ve a területi energiábizottságok képviselői látogattak meg. Ha ez a 384 vállálat nem fo­gyaszt többet a megállapodások­ban rögzítetteknél, 15 petajoule lesz a megtakarítás az előző év­hez képest. S ez egyáltalán- nem jelentéktelen mennyiség — a vailóbain biztonságos energiaellá­táshoz azonban nem bizonyos hogy elegendő. Az ipari minisz­ter ezért feltezólitotta a (többi tárcáit és főhatóságot, valamin/t a megyei tanácsok elnökeit is, tegyenek meg mindent az ener- gitakiairiék osságért. Ha mindenütt mindenki ko­molyan veszi teendőit, akkor re­mélhetően nem kerül sor olyan mértékű ipari energiakorlátozá- sotkra, mint az elmúlt télien. Ha­csak a napi középhőmérséklet nem csökken minusz 13 Cellsius- fok alá. Ez ugyanis az a határ, amíg a „források" — a kőolaj, a földgáz, a szón, az erőművek és így tovább — jelen lehetősé­geink szerint korlátozás nélkül bírják a terhelést. S most e források közé az immár nagyon komolyan veendő megtakarítás is „besoroLt”. Trömböczky Péter Mikor szűnnek meg a bócsai telefongondok ? A bócsai Szomor Sándorné a kisközség egész lakossága nevé­ben kereste fel szerkesztőségün­ket az alábbi levéllel: A telefon azért van, hogy se­gítségével elintézze a legsürgő­sebb dolgát az ember, s kérel­met, üzenetet, vagy éppen üd­vözletét továbbítson. Nálunk minderre nagyon szűkös a lehe­tőség, s hogy miért, talán meg­magyarázza egyetlen tény: órák­ba telik, mikorra szabad vonalat kapunk. Ez a sajnálatos körülmény nem véletlen, hiszen a helyi posta­központunk műszerfala alig na­gyobb egy hűtőszekrénynél, s hogy mennyire régi, elavult, bi­zonyítja a rajta felejtett felirat: „Magyar Királyi Posta tulajdo­na”. Nagyon indokolt az itteni postai korszerűsítés. A másik problémánk, hogy napközben csupán reggel 8 és délután 4 óra között van hivata­los telefonszolgálat, s aiki utána szeretne — mert ideje csak ak­kor engedi — telefonálni, az nem teheti, hiszen a segélykérő csak rendikívüli esetben használható. Volna, aki vállalkozna arra, hogy két műszakban (6 és 22 óra kö­zött) tartana telefonügyeletet. Nem tudom, miért nem fogadha­tó el az ilyen ajánlat? A jogos észrevételeket a Bács- Kiskun megyei Távközlési Üzem vezetőjéhez, Gyenes Gézához jut­tattuk el, aki ezeket közölte: — Fejlesztési terveink között szerepel a bócsai és a térségbeli helységek telefonhálózatának modernizálása. Mivel e beruhá­zás összköltsége meghaladja ta­lán a 100 millió forintot is, me­lyet központi költségvetésből nem tudunk fedezni, így a lakosság segítségére számítunk. Úgyneve­zett telefonkötvényeket bocsátot­tunk iki — ezzel1 kapcsolatosain hir­detésünk is megjelent a Petőfi Né_ pe november 18-i számában —, melyeket a Kiskőrös, Gőgös Ig­nác u. 2. szám alatti ügyfélszol­gálati kirendeltségünknél lehet jegyezni. Ha a kedvezően kama­tozó, darabonként 25 ezer forin­tos értéklapjaink idejében gazdá­ra találnak, akkor körülbelül 2 év múlva megkezdődhet a kivi­telezés. Számításaink szerint a bócsaiak 1988-ban már bekapcsolódhatnak a távhívásos rendszerbe, ami ter­mészetesen lehetővé teszi a helyi telefonigények folyamatos kielé­gítését. Addig azonban türelmet kérünk az érdekelt lakosoktól, akik részére nem tudunk a jelen­leginél szélesebb körű telefoná­lási lehetőséget biztosítani tech­nikai okokból. Segélykérésre ren­delkezésükre áll az esti, éjszakai telefonvonal, ám az egyéb témá­jú beszélgetések ilyenkor csak az egyéni előfizetők lakásán, illetve hozzájárulásával bonyolíthatók le. ÜZENJÜK „Menjünk világgá” jeligére, Balota- szállásra: A saját jogon nyugellátás­ban részesülő idős emberek (nők a betöltött 60. év, férfiak a betöltött 65. év fölött) a nemzetközi vasúti for­galomban is jogosultak kedvezményes utazásra. A nyugdíjasok utazási utal­ványa ellenében megkapják az úgy­nevezett BES (nyugdíjas) igazolványt — ára megközelíti a 300 forintot —, melynek birtokában menetjegyet kér­hetnek külföldi célállomásra. A vas­utak 30—50 százalékkal adják olcsób­ban az Ilyen bllétákat. Kovács Istvánnak, Tiszaalpárra: A pontos és gyors postai kézbesítés­nek elengedhetetlen feltétele, hogy rendelkezésre álljon a címzett min­den szükséges adata (pl. utcanév, házszám). Persze gyakran előfordul, hogy ezeket nem ismeri a feladó, aki­nek küldeménye átvételét, továbbítá­sát nem tagadhatja meg a postahiva­tal, ha a borítékon közület (vállalat, intézmény, hatóság) neve szerepel, az irányítószámmal együtt. Ha ön Hyen esetben ennek az ellenkezőjét tapasz­talta, a dolog szabálytalanságot sej­tet, melyről célszerű tájékoztatni a Szegedi Postaigazgatóságot. Azt a kutyafáját! Gyanútlanul ballagok lakó­helyem utcá­ján, amikor hirtelen kutyák vesznek körül, s szaglászva, morogva kí­sérnek egy ideig. Azután új járókelőhöz csatlakoznak, aki rémülten pillant erre is, arra is, miköz­ben fohászko­dik, hogy meg­ússza a dolgot harapás nélkül. Ekkor ovisok, iskolások tűn­nék fel, mire a négylábúak csapata feléjük viharzik. A félő- sebb gyerekek sírva fakadnak az ijedtségtől. Kisvártatva élesen csikorgó hang hasít a levegőbe, egy sofőr fékezett hirtelen, hogy elkerülje az autója előtt átfutó állatot. Ez azért hagyta faképnél társait, hogy feldöntse a közeli kukát, és valami ehetőt keres­sen a széttúrt hulladékhalmaz között. Az előzőek alighanem minden­kit meggyőznek arról, nincs az jól, hogy sűrűn lakott települé­sen szabadon kóborolhatnak a •kutyák. Szerintem házőrzőkről van szó, melyek a feledékeny (fe­lelőtlen) gazdájuk jóvoltából ve­szik birtokukba a közterületet. Ideje lenne már valamit tenni az ilyesféle szabálytalanságok fel­számolása érdekében ... — mond­ja sokak nevében az egyik tisza- kécskei olvasónk. A közérdekű ügyben beszéltünk az illetékes tanács vb-titkárával, aki a következőket válaszolta: — Tudunk e sajnálatos esetek­ről, s ha bizonyítékunk van, fe­lelősségre vonjuk az ebtartás sza­bályait megsértő tulajdonost. Per­sze nehezíti helyzetünket, hogy a belterületen fegyverrel nem le­het vadászni a kóbor kutyákra, az úgynevezett befogásuk pedig körülményes, éppúgy, mint an­nak kiderítése, kié az állat. Ezúttal is — mint más esetben — az állampolgárok tehetnek a legtöbbet, azáltal, hogy nagyon komolyan veszik és szigorúan be­tartják az előírást, miszerint ut­cán, téren, parkban csak pórázon vezetve és szájkosárral felszerel­ve sétáltatható a kutya, melyet az udvarban sem szabad pányva nélkül tartani, ha minduntalan kiszökhet onnan. A szerk. megjegyzése: A választóikkal közvetlenül ta­lálkozó tanácstagok Tiszakécskén — s másutt is — sokat tehetnek annak érdekében, hogy a kutya­tartás jogi tudnivalóit megismer­jék a kerületükben, ök ezzel kap­csolatosan nemcsak tájékoztathat­nak, de figyelmeztethetnek, sőt szabálysértési eljárást is kezde­ményezhetnek. Van cserépkályha, s még sincs? Solton, a Bok­ros u. 83. szám alatt lakik Ko­vács Sándorné, aki — idős, be­teg férjével együtt — szin­te retteg a tél­től. De nem azért, mert hiányzik ott­honából a tűz- revaló, hanem a nagy telje­sítményű fűtő- eszköze miatt, mely a gyártás óta — ennek alig másfél éve — még egyszer sem szolgáltatott meleget, csak okot a bosszanko- dásra. Az elgondolkodtató részle­teket így panaszolja olvasónk: — Tizenegyezer forintomba ke­rült tavaly júliusban a házi cse- répkálya megépítése. Működésé­nek igazi főpróbájára a tél ele­jén került sor. Begyújtása után azonnal füstölni kezdett; arra gon­doltam, a „beüzemeléskor” ennek így kell lennie. Mikor kiderült, egyáltalán nem szűnik a pipázá- sa, én lettem „pipás”. Nem lepett meg, amikor az egyik napon szét­esett. A történtekről értesítettem az illetékes vállalatot, ahonnan több­szöri levélbeni sürgetés után csak idén májusban jött a helyszínre a műszaki ellenőr és egy szakér­tő, akik megállapították, hogy a kályhát újra kell rakni, s még hozzátették: intézkednek e mun­ka egy héten belüli elvégzéséről. Kértem, hogy e feladattal ne az építőt bízzák meg, hiszen kissé bizalmatlan vagyok vele szemben, mire azt a választ kaptam, a hi­bát előidézőjének kell korrigálnia. Végül nem az Ígért időn belül, hanem legalább négy hónap el­teltével, körülbelül szeptember derekán jelent meg nálam a már ismerős mester. Amint befejezte teendőjét, közölte; ha megint re­pedést látunk, szóljunk rá homo­kot és öntsük le vízzel. Jóllehet, megjegyeztem e furcsán egyszerű technológiát, mégsem alkalmaz­tam októberben, mikor újra füs­tölt a kályhám, majd pedig szét­hullott a felső része. Azóta hívom, várom a hozzáértőket, egyelőre hiába. Mostanában, az évszakhoz ké­pest szerencsére még enyhe az időjárás, de félek, hogy elöbb- utóbb végképp beköszönt a hideg tél, és akkor... Ez a „van cse- répkálya, s még eines" állapot nem sok jóval biztat. • Mindezekhez hozzáfűzzük: a megrendelésre létesített cserép­kályha üzemkezdettől fennálló hi­bájának helyrehozása kivitelezői­szolgáltatói feladat, mégpedig a garanciális kötelezettség alapján! Javul a tüzelőellátás Katymáron A közelmúltban két egymás utáni héten is foglalkoztunk a , katymári tüzép-teliepen történ­tekkel. Először — K. L.-né olva­sónk közlése nyomán — szóvá tettük, hogy a szénre, fára vára­kozók sorában előnyt élveznek az utalvánnyal rendelkezők, s ea hátrányos az alkalmi vásárlók ré­szére. Második alkalommal — Fa- bisovics Józsefné panaszára hi­vatkozva — megírtuk, az utalvá- nyosok jó része nem tapasztaltja a kedvező megkülönböztetést, sőt nekik is az a legnagyobb prob­lémájuk, hogy hónapok óta nem kapják meg a tüzelőjüket. Az ellentmondásos panaszokat kivizsgálta a bácsalmási áfész, .melynek kereskedelmi főosztály- vezetője, Piukovics Lajos tájékoz­tatott bennünket a megállapítá­sokról és az intézkedésekről: — A katymári telepünkön no­vember 11-e óta van érvényben a szabályozott vásárlás rendje. E szerint az áru megvétele, il­letve kiszolgálása az előjegyzé­seknek megfelelően történik, füg­getlenül alttól, ki fizet utalvány­nyal vagy készpénzzel. Az Igények szerinti tüzelőellá- tás érdekében igyekszünk min­den lehetőt megtenni. Fából pél­dául nemrégen közvetlenül a termelőktől sikerült beszereznünk nagyobb mennyiséget, s ennek eredményeként nem korlátozzuk az eladását. A szénértékesítési helyzetünk nem rosszabb és nem jobb az országos átlagnál. Vala­melyest azonban javult a kínála­tunk azáltal, hogy röviddel ezelőtt 115 tonna import szén érkezett a községbe. Még körülbelül 100 tonna jön az utolsó negyedév vé­géig, ami tovább mérsékli a vá­sárlás körüli feszültséget. Csupán a brikett Iránti fokozott kereslet zökkenőmentes kielégítésére nem vállalkozhatunk. Végezetül: a szociális okiból rá­szoruló emberek tüzelőjéről meg­különböztetett módon gondosko­dunk, a névsort a .tanács adja' te­lepünk vezetőjének. Szerkeszti: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 2T-611

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom