Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ3T2K! PETOFt NEPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA w XL., ÉVF. 301. SZÁM 1985. december 24. KEDD Ára: 2,20 Ft Kdkmes karácsonyi ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknak! Y érdezzék csak meg Európát: mikor unatkozott (utoljára?’’ A kérdést Bálint György tette jel, idestova fél évszázada, de hát faggathatnánk ma is földrészünket. Európa izgatottan figyelt Genfre, Európa izgatottan figyel a Szovjetunióra, Európa izgatottan figyel az Egyesült Államokra ... Megéltünk már «eresebb és kegyetlenebb izgalmakat, szegény jó mesterünk a hírlapírásban, Bálint György ott is veszett a nagy pusztulásban, ám — sajnos — ritkán adódó reményteli pillanataink ugyancsak feszültek. Félünk. Talán nem is a legborzalmasabbtól, attól a már csillagokig nyújtózó, egyetemes véggel fenyegető ,háborútól, mert azért bízunk abban: a történelem mégsem ismétli meg önmagát, és ez a négy évtizedes viszonylagos béke, melynek jubileumát éppen az idén ültük meg, hozott annyi értéket, hogy legyen mit féltenünk, és ez a közös felelősség összekapcsol bennünket. Félünk. A terroristáktól is, persze, mert ki tudja, mikor kerülhet reánk a sor: repülőre szállunk, mert gyorsan szeretnénk otthon lenni, s megeshet, aljas politikai játékok eszközei, netán áldozatai leszünk. Félünk. .A félelemnek van nemes fajtája is, olyan, amely igazán méltó az emberhez, mert voltaképpen bizakodást fejez ki. Félünk, hogy lemaradunk. Nincs Európában nemzet és állam, közösség és egyén, ahol ne tapasztalhatnánk azt a félelmet, hogy a gazdaság, a tudomány, a kultúra versenyében rosszabb helyre 'szorul, nem tudja pozícióit megvédeni, esélytelenebb lesz a konkurenciában. Bizony, Európa ma sem unatkozik. Európa bizakodik is. Igaz, kétségek között vergődve, előítéletektől megvertem, örökös bizalmatlansággal, nem is beszélve a felhalmozott fegyverekről... Európa mégis bizakodik, mert tárgyal és kereskedni akar, mert ismeri a béke remélhető hasznait. Nem is olyan régen, éppen Budapesten lehettünk tanúi annak, hogy milyen nehéz szót értenünk nekünk, európaiaknak, ■még akár olyan problémában is, mint a kultúra. Mert ki vitatná, hogy világnézeti és politikai megosztottságban élő földrészünket egyesítenie kell közös tradícióinknak? Homérosz egyformán mindannyiunké. És Thomas Mann is egyformán azoké, akik — József Attila rendkívül pontos meghatározásával élve — vállalják a fehérek közötti európaiak rangját. Ügy látszik azonban, hogy nem egyformán értünk egyet, de azért láttuk a soksok akaratot is: tegyük hasznoscsen fasiszta diktatúra! Tíz—húsz esztendővel ezelőtt Portugáliára kellett néznünk aggódva, meg Franco generális még mindig betilthatta Garda horcát, meg a görög ezredesek rémtettei tartották sakkban képzeletünket. Kütünk, amelyet pillanatnyilag — bizalmatlanságaink áldozataiként — biztonságunkra kell fordítanunk. Ennek ellenére: Európa viszonylagos jólétben él. Egyes országokban jobban, sőt sokkal jobban, másutt tűrhetőKérdezzük meg Európát sd egymás számára magunkat, mindannyiunkat. Még vitatkozni is tanulnunk kell, az együtt töltött néhány ezer esztendő még kevés volt ehhez. Budapesten is láthattuk, hogy nem adtuk fel a reményt, egyszer majd megértjük egymást akkor is, ha tudjuk, hogy kinek-kinek mgs az istene, s vannak, akik hitüket nem a túlvilágra bízzák, hanem az emberekre, a munkára. Stockholmban is reménykedtünk. Mint ahogyan reménykedtünk Madridban is, hogy a korábbi évekre is hivatkozzam. Helsinki adta ezt az új bizakodást számunkra, hogy lám, Európa alapérdekeit — mindennek dacára — fölismerheti. Mennyire igaza volt Bálint Györgynek! Igenis, Európának „egységes világra volna szüksége és egységes világképre. Nagy tömegeknek megint egyöntetűen kellene jónak és rossznak, szépnek és csúnyának ítélniök bizonyos dolgokat. Svédországtól Görögországig megint mindenütt egyformán kellene reagálni egyforma behatásokra.” , Dehogyis kell ehhez feladni egyéniségünket, világnézetünket! A világkép egysége azt is jelentheti: az európai egyformán tudja, hogy a háború — rossz és a béke — jó. Svédországtól Görögországig egyformán kellene reagálni arra, ha nem tisztelik az embert, ha nem tisztelik a másik véleményét, egyformán kellene minősíteni az erőszakot. Egyébként pedig meg kellene őrizni Európa sokszínűségét. Mert igy szép Európa és így kerek a világ. Ha tanulunk egymástól, ha vitatkozunk egymással, és közben tiszteljük és szeretjük egymást. Vannak dolgok, amelyek kizárják egymást. Például a fasizmus és a demokrácia. Gondoljuk csak el, hogy milyen szerencséje van ennek a mi mai Európánknak: földrészünkön most ninlönböző rendszerekben élünk, s ugyan miért tagadnánk: e különböző rendszerekben sokféle veszélyek leselkednek reánk. Akadnak, akiket egy háború és az utána következő négy évtized sem tanított meg arra, hogy ki volt Hitler, ki volt Mussolini, ki volt Horthy, ki volt Antonescu, ki volt Salazar, ki volt Pétain. Ébereknek kell lennünk, mert katolikusnak és luteránusnak, pravoszlávnak és zsidónak, reformátusnak és jehovistának közös érdeke, hogy a múlt ne ismétlődjék meg. Közös érdeke ez a szocialistának és a kapitalistának is. De azért örüljünk egy kicsit félelmeink, bizonytalanságaink közepette: addig már eljutottunk, hogy fasiszta ország nincsen Európánkban. Sokan élünk Európában. Különböző nyelveken beszélünk, és kinek-kinek mást jelent Adam Mickiewicz, Heinrich Heine, Victor Hugo, Petőfi Sándor, Mihai Eminescu, avagy Alekszandr Puskin. Közös akaratra vágyott Ady Endre, a magyar jakobinus és a szlovák poéta, Hviezdosláv válaszolta néki, hogy forrjon hát egy akarattá a vágy. Tudjuk, hogy messze vagyunk ettől a szép álomtól. A fegyvereket letettük, s még azt se mindenhol — gondoljunk csak Ciprusra, meg az írekre —, de az indulatok és előítéletek lépten-nyomon szembekerülnek egymással. Méltatlanul Európához, méltatlanul a humanizmushoz. A türelem erényére lenne szükség, annak a fölismerésnek győzelmére, hogy gazdagítanunk kell egymást, és nem öncsonkítással foglalkozni. Mily rengeteg munka vár reánk ezen a terepen! A munka, egyébként, közös programunk kellene hogy legyen. Mennyien kiszámolták már, hogy mi mindent lehetne csinálni abból a summából, amelyet pillanatnyilag fegyverekre kőién, de seholsem fenyeget az éhínség. A munkanélküliek millióiról sem elfeledkezve, az ellátási gondokat is tudva bizonyos helyeken, szóval, mindennel együtt, még mindig elégedettek lehetünk. Európán kívül azonban vannak Európának további kötelezettségei: azokon a helyeken, ahol az éhínség megszokott renddé lett, ahol még nem tanultak meg dolgozni, és azokon a helyeken, ahol a természet mostohán bánt az emberrel. Ezt a kötelességet különböző módokon értelmezhetjük. Vannak; akik okosan felfogott gazdasági érdekként kezelik, vannak, akik a humanizmust tartják cselekedeteik mozgatórugójának. Akár így, akár úgy, Európa felelőssége a világért kétségtelen. A felelősség nemcsak a miénk, osztozunk rajta más földrészekkel, de a magunk részéről sohasem feledkezhetünk meg. A közös munka, a közös béke tehát nemcsak a mi érdekünk. De a mi felelősségünk is. Jól tudta Bálint György, hogy „a szabadság és a rend korszakára vágyunk". Messze vagyunk még ettől a céltól, de azért közelebb, mint akkor, amikor ő leírta ezeket a szavakat. S legyünk bármily türelmetlenek, azért a haladás tényeiről se feledkezzünk meg! önelégültségre nincsen oka Európának, Európa egyetlen zónájának sem. Igen, félünk, szorongunk, bizalmatlanok vagyunk és bizakodunk, gyanakszunk, holott még szivósabb, még eredményesebb munkára lenne szükségünk. Igen, vitatkozunk, s még nem mindenkor ismerjük a disputa nemes törvényeit. Igazán nem unatkozunk, nem unatkozhatunk. reményről azonban nem J mondhatunk le. Mi lenne a világból, ha már fi. Európa is lemondana a reményről. E. Fehér Pál Eredményes évet zár a SZIM Termékek hosszú távra Kizárólag a hatékonyság javításával, a tavalyinál harminc dolgozóval kisebb létszámmart érte el idei jó eredményeit a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyára. Az ötszázmilliós árbevétel melleit a tervezett 150 milliós nyereség helyett 180 millió forintot könyvelhettek el. ® A közelmúltban kerüli a SZIM Fejlesztő Intézetéből a kecskeméti gyár forgácsolómühelyébe a képen látható MC—500-as megmunkáló központ. A gépet a Baruffaldi-revolverfejek házainak megmunkálására telepítették ide. Felvételünkön: Bene Ferenc az egyik kész srtkatrész méreteit ellenőrzi. Az eddigi két, úgynevezett stratégiai termékhez 1985-ben „felzárkózott” egy harmadik is. (Ezek a gyártmányok azért kapták ezt az elnevezést, mert gazdaságosan/ termelhetők és mind bel-, mind pedig külföldön hosszú távon jól értékesíthetők.) A golyósorsók és a közúti fékek mellett idén kezdték gyártani az elektromechanikus szerszámtartókat. Korábbi saját termék a golyósorsó, amely a számjegyvezérlésű gépek, géprendszerek mozgatását, „pozicionálását” hivatott elvégezni. Rendkívül pontos megmunkálást igényel. A közúti fékeket NSZK-licenc alapján gyártják. Napjainkban már innen kerülnek ki az Ikarusz buszok és a Rába kamionok fékrendszerének vezérlő elemei. Az új terméket, az elektromechanikus szerszámtartót az olasz Baruffaldi cég licence alapján kezdték készíteni. Ez a korszerű automatikus berendezés a számjegyvezérlésű esztergajellegű gépeknél program szerint, önr működőén cseréli a megmunkáló szerszámokat. A kecskeméti gyárban ebben az esztendőben előállítottak még pneumatikus gépeket is, harminc- millió forint értékben pedig szolgáltatást végeztek, amely főleg saját termékeik javításából adódott G. B. Hatszáz gyermek fenyőünnepe (3. oldal) A megyeszékhelyen, az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendezték meg szombaton a kisdobosok és úttörők hagyományos fenyőünnepét Rács-Kiskun általános iskoláinak a mozgalmi munkában legjobb eredményt elérd tanulói kaptak meghívót a gazdag programra. A mintegy hatszáz kisdobos és úttörő köszöntötte a mozgalom negyvenedik évfordulóját is. Az eseményekről kép- Ssszeállításban számolunk be. Építő demokratizmus Dunavecsei beszélgetés a jövőről dr. Cravero Róberttel (3. oldal) Az Országos Tervhivatal elnökhelyettese milyen érzéssel mond búcsút 1985-nek? Csökken-e a város és a falu közti különbség a VII. öltéves itervidőszakban? Hogyan menedzselhetők a legelmaradottabb települések? — néhány iaiz interjú kérdései közül. Emlékezés Erdei Ferencre (4. oldal) „Mindig használni akart" — Gorbacsov is tanulmányozta — címek a jeles politikus, tudós és ínó születésének 75. évfordulójára készített egész oldalas ösz- szeáUftásfoól. JjSL.iSfM ÉLŐVÉ TESZIK A MÚLTAT (7. oldal) Hogyan ünnepelték régen a karácsonyt Kalocsán. Szakmá- ron, öregcsertőn, Jánoshalmán, Nagyba- racskán és más megyei településeken? Kik és miként őrzik a hagyományokait? — erről esik szó riportunkban.
