Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-10 / 263. szám
1985. november 10. • PETŐFI NÉPE • 3 A DÍVSZ évfordulóján • Az alapító tanácskozás egy pillanata. Az idei esztendő jó néhány, számunkra fontos kerek évfordulót hozott. Ezek sorában méltó helyet foglal el a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megalakulásának 40. évfordulója. Annál is inkább, hiszen a második világháborúban aratott győzelem 40. évfordulója, a Helsinki Záróokmány aláírásának 10. évfordulója nemcsak a naptárban, hanem politikai értelemben is egybeesik a DÍVSZ ünnepével. A második világháború idején a háború és a fasizmus gyűlöletétől áthatva 1942 novemberében Londonban nagyszabású nemzetközi ifjúsági tanácskozást rendeztek. A résztvevő 28 ország antifasiszta fiataljai közös harcra hívták fel a világ ifjú nemzedékét. Ekkor született az az elhatározás, amely 1945. november 10-én teljesedett be. A Londonban összehívott ifjúsági világkonferencián a vendéglátó ország 5000 képviselője mellett 63 ország 30 millió fiataljának nevében 1431 küldött jelent meg. A konferencia befejezésének napján, a londoni Albert Hallban az ifjúsági világkonferencia képviselői megalakították a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget. Az a cél vezérelte a résztvevőket, hogy eltüntetik a földről a fasizmus nyomait és megteremtik az ifjúság világméretű, mindenfajta diszkriminációtól mentes egységét. A békéért, a biztonságért A DÍVSZ egész történetét a béke és a biztonság ügyéért való határozott kiállás kísérte végig és kíséri ima is. „Egységbe ifjúság! (Előre a tartós békéért!” — szólt a londoni alakuló ülés jelszava, amely ma is ott található a világszövetség emblémáján. A szervezet már az 1950-es években hatalmas aláírásgyűjtési kampányt szervezett a stookihol- ftú és'bécsi békefelhívás támogatására, az atomfegyver betiltásáért. Különleges helyet foglal el a DÍVSZ békeakcióiiban az európai kontinens, az emberiség két legpusztítóbb háborújának színhelye. A hidegháborús időszak után, a hatvanas években egyre több Ifjúsági szervezet ismerte fel, hogy a fiatal nemzedék alapvető érdeke a béke és a biztonság megőrzése és megszilárdítása,. A DÍVSZ tagszervezetei 1967-ben, Varsóban meghatározták feladataikat a kontinens biztonságának megteremtéséért. Az európai ifjúsági együttműködés ,ma sem szünetel. Az 1984 novemberében, Svédországban rendezett tanácskozáson a kontinens legjelentősebb ifjúsági szervezetei a stockholmi konferenciával kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. Szolidaritás a föld népeivel A világszövetség bókéért való küzdelme 'és imperializmus elleni harca kezdettől fogva összekapcsolódott a felszabadulásért és nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és társadalmi haladásért küzdők sokoldalú támogatásával. Nemzeti Kongresszus (ANC), a SWAPO, a Polisari.o Front harcával is. A fesztiválmozgalmak A DÍVSZ egyre szélesedő befolyása lemérhető a mindmáig legjelentősebb kezdeményezésének, a fesztiválmozgalomnak a sikeréből is. Nem túlzás azt állítani, hogy egy-egy VIT nemcsak az ifjúsági mozgalom eseménye. A résztvevők sok millió fiatal nevében elhangzó' állásfoglalásai a nemzetközi közvélemény érdeklődésére is számot tartanaik. Az egymást követő fesztiválok állás- foglalásai bebizonyították, hogy az ifjú nemzedék kész harcolni az imperializmus, a gyarmatosítás és az újragyarmatosítás ellen. Ami az impozáns számoknál is lényegesebb: az eltérő körülmények között élő, más és más gondolkodású, világnézetű és pártállású fiatalok egyre jobban és többen érdeklődnek a fesztiválmozgalom iránt. Ezt bizonyította az idén a Moszkvában megtartott XII. VIT is. A fesztivál a nemzetközi ifjúsági mozgalomnak fontos és sikeres állomása, eddigi legreprezentatívabb találkozója volt. Ugyanakkor tükrözte azt is, hogy a nyolcvanas évek ifjúsági mozgalmában bonyolultabbá váltak a párbeszéd feltételei. Az egymást követő fesztiválok állásfoglalásai bizonyították, hogy az Ifjú nemzedék olyan társadalmat akar, amely mindenki számára biztosítja a tanuláshoz, a művelődéshez való jogot, s lehetőséget, ad a képességek szabad és teljes kibontakoztatására. Mindez megegyezik a Dl VISZ alapokmányának célkitűzéseivel. A DÍVSZ szakosított szervezetein kívül említést érdemel a CÍME A, amely elsősorban a fejlődő országokban élő gyermekekért rendez szolidaritási akciókat és a BITEJ, amely a nemzetközi ifjúsági turizmussal foglalkozik. Jövőre Budapesten A felszabadulás után újraszerveződő magyar ifjúsági mozgalom küldöttei, a magyar ifjúság képviselői ott voltak 1945 novemberében a londoni alakuló kongresszuson és szervezetünk azóta is aktívan közreműködik a DÍVSZ politikai céljainak valóra váltásában; ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy hazánk ad otthont a világszervezetnek és a főtitkári posztot a KISZ képviselője tölti be. A tervek szerint pedig jövőre Budapest lesz a házigazdája a nemzetközi ifjúsági szervezet soron következő, XII. közgyűlésének. Befejezésül szólnunk kell a jövőről is. Az idén, a berlini ülés után új lendületet kap az 1982- ben meghirdetett leszerelési világkampány, mely elindítja a Reagan „csillagháborús” terve elleni tiltakozó akciót; a fiatalok az Egyesült Államok elnökéhez címzett levelezőlapok ezreivel fejezhetik ki egyet nem értésüket a világűr miliitarizálásával. Aláírásgyűjtő akció kezdődik az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) bebörtönzött vezetőjének, Nelson Mandelának a kiszabadításáért, valamint nicaraguai szolidaritási kampányt szerveznek, melynek népszerűsítésére több nyelven jelentetett meg plakátot a világszövetség. Szilárd Gábor MECSEKI BARANGOLÁS — KECSKEMÉTI KOCOGÓNAP • Dugoli- tyék Jánoshalmáról érkeztek — tízen. (Róka László fotói! • Babérkoszorút is kapott az első helyezett família családfője: Ba- ranyi Ml- ttály Petőfi Népe-hétvége • Szaladni tilos! Gyaloglóverseny a kecskeméti főtéren. Szikrázó őszi reggel. Az ország még alszik — háromnapos ünnep elé nézünk —, alszik a bányászfalu is: Mázaszászvár főutcáján csak a kutyák nyilvánítanak kórusban véleményt elszánt csapatunkról. „Normálisak vagy-tok-tok- tok?!" ' Kétségkívül kell hozzá némi fanatizmus, hogy ez a ki- lencvenegy- néhány ember — a Petőfi Népe november 7-i, mecseki túrájának résztvevője — a pihenésnek épp ezt az igen kemény erőkifejtést igénylő formáját választotta. Huszonöt hegyi kilométer elé nézünk. A legfiatalabb vándor öt, a legidősebb ötvenéves. Egyikük sem kezdő a természetjárásban. Kezdő viszont a vezető beosztású, harmincas, s a fitos kis adminisztrátor. Fél órája ismerik egymást, de teljes közöttük az egyetértés: kilónyi sarat cipelve bakancsukon cuppognak karöltve — tegnap eső volt —, s szidják „aki ezt az egészet kitalálta”. Kajánul — s némi elégtétellel figyelem őket pár óra múlva, mikor a lány nyalábnyi pompás falevéllel fut be a pihenőhelyre, a férfi pedig már arról panaszkodik, milyen kár, hogy nem hozott fényképezőgépet, „hiszen ez fantasztikus!" Régi ismerőseimben, a kiskunfélegyházi 608-as és a bajai 609- es szakmunkásképző diákjaiban sem csalódtam. Előbbieket Iványi Ferenc, az utóbbiakat pedig Takács Miklós tanár úr navigálja. „Miki bá.” igyekszik kordában tartani az idősebbek több helyről . verbuválódott csapatait is, ám nem sok sikerrel. A kétgyermekes asszonyka hiába is próbálja, nem tud lépést tartani a tinikkel. Szétszóródunk. És természetesen: eltévedünk. Ez már igazi túra: keressük az útfeleket, fürkésszük a nyomokat, hallgatjuk okosainkat („én megmondtam, hogy amarra kellett volna menni"), és nevetünk, nevetünk egymáson, magunkon, mindenen. Koromsötét van, mire végcélunkhoz, a hidasi vasútállomásra érünk. Mindenki befut: különböző irányokból. De megvagyunk. Van, aki sebeit nyalogatja, mások fekvőtámasz-versenyt kezdeményeznek. A kicsik fogócskáznak. Történetek cserélődnek a nap kalandjairól. Mindenkinek akad egy jó sztorija. Egyvalaki eskü- dözik csak: többet soha! De ész- reveszem: fülel, mikor következő túránkról beszélünk... Mikor a mecseki kirándulók izomlázuk megszüntetésén fáradoztak, hasonló állapot előidézésért buzgóikodtak egy másik Petőfi Népe-rendezvény résztvevői, Kecskeméten. Pénteken tartott családi kocogónapunk is sok érdeklődőt vonzott: huszonegy família — többségük három— négy fővel — startolt reggel az első versenyszámban. Mert a kocogás, bizony, csak alibi volt: az ártatlan fedőnevű program két állomásán különböző megpróbáltatások vártak a családtagokra. Tekéztek, lőttek, versenyt gyalogoltak, sakkoztak, úsztak, közben — pihenésképpen — megnéztek egy sportfilmet és kitöltöttek egy sporttotót. Noha — nem én mondtam! — a játékban „csak úgy” is érdemes volt részt ' venni, megérte küzdeni a díjakért is. És nemcsak Baranyi Mihály családjának, akik az IBUSZ tízezer forintos társas- utazását szerezték meg első helyezésükkel. A ranglistán mögéjük került kilenc család is értékes nyereményekkel térhetett haza. Különdíjat kaptak a Jánoshalmáról érkezett Dugolityék. A házaspár hét gyermekét, s egy oldalági rokonát hozta el a kecskeméti tömegsportnapra; a legnépesebb család — s egyben a mezőny legfiatalabb tagja, a kéthónapos Nárcisz is elégedett volt szolgáltatásainkkal. Nemtetszését legalábbis egyetlen egyszer sem fejezte ki — sírással. Itt mondunk köszönetét azoknak, akik a mások öröméért áldozták ez a napot: a szervezésben, levezetésben segítő társainknak. Részesei a sikernek a létesítményeiket térítésmentesen rendelkezésre bocsátó vagy más módon közreműködő gazdálkodó egységek, intézmények, szervezetek is: a MÁV SE, az MHSZ városi vezetősége, a Moziüzemi Vállalat, a Mokka presszó, az Árpád söröző, a Vízmű Vállalat és a megyei KISZ-bizottság. Felajánlott díjaival tette emlékezetessé a résztvevők számára kocogónapunkat az IBUSZ megyei igazgatósága, a Centrum Áruház, az Alföld Kereskedelmi Vállalat, a Baromfifeldolgozó Vállalat, az UNIVER ÁFÉSZ, a Likőripari Vállalat, az Árpád Söröző, az AMFORA-Üvért, az Állami Biztosító, a Mokka presszó, és a Bács-Kiskun Megyei Lapkiadó Vállalat. A végén többen megjegyezték: érdemes lenne ebből hagyományt teremteni. Rajtunk nem múlik! Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy hamarosan közöljük november 23-i pirtói és 30-i pilisi — szintén egy-egy napos — túránk részletes programját, a jelentkezés módját, feltételeit. Szabó Klára NAGYOBB FELELŐSSÉGGEL AZ ELLÁTÁSÉRT! Miért nem volt kenyér az ünnepekre? Az elmúlt négy évtizedben a szolidaritási akciók sorát indította útnak a DÍVSZ, így például 1950—53 között az USÁ és szövetségeseinek koreai agressziója ellen. A legnagyobb szabású szolidaritási akció a vietnami nép igazságos harcának támogatására bontakozott ki az 1960-as évek második felében. A szervezet végrehajtó bizottságának 1968 márciusi, budapesti ülése ifjúsági világkampányt hirdetett: „A vietnami nép győzelméért, a szabadságért, a függetlenségért, a békéért 1”, mely célul tűzte ezer tiltakozó tüntetés megszervezését és 100 ezer dollár összegyűjtését. A kampány egyik legkiemelkedőbb rendezvénye, a Helsinkiben megtartott vietnami szolidaritási világtalálkozó, ahová 78 ország több mint 200 ifjúsági és diákszervezete küldte el képviselőit. A DÍVSZ támogatja a függetlenségért harcoló arab erőket és szolidáris a palesztin nép hazájáért. törvényes, nemzeti jogai biztosításáért folytatott igazságos harcával. Részt vállal a haladó latin-amerikai erők imperialista- ellenes harcának segítésében, támogatja a chilei nép harcát a fasizmus ellen és szolidáris Közép- Amerika küzdő népeivel. Orvosbrigádot küldött a harcoló Nicaraguába. nemzeti csoport ségített a kávé betakarításában, a CIMEA játékok tízezreit gyűjtötte a nicaraguai gyerekeknek. A világ- szervezet szolidáris az Afrikai Szerdán kisebb fajta népvándorlás kezdődött Kecskeméten a kenyérért. Akadozik, hiányos az ellátás — kapjuk a hírt — mindenfelé sort állnak a boltokban. Vevő vevő hátán Szerda este. Széchenyivárosiak és a peremkerületek lakói a kecskeméti városközpont élelmiszer- üzleteit járják. Legtöbben már szeretnének otthon lenni. Ám a legfontosabb élelemre még várniuk kell. A Szabadság téri csemegebolt kenyerespolca 15 órától üres. A Centrum élelmiszerosztályán három óra hosszat (!) duzzad a sor, mire a kenyérszállító autó megérkezik. Az UNIVER piaccsarnoki áruházában is jelzik, hogy fogytán a kenyér. Tizenöt óráig elkel az utolsó vekni. A Róbert Károly körúti sütőüzem előtt szállítók hosszú sorban várnak gépkocsijaikkal az újabb sütésre. Nagykőrösi utcai Konzum-üzlet: déltől egy dekagramm kenyerük sincs. A kereskedelmi vállalat Rákóczi úti ABC-jében ajánlják, menjünk a Nagykőrösi sütőipari szaküzletbe. Rohanás oda. Vevő vevő hátán. Mialatt a szűk, kis üzletben az emberprésen átsajtolódva a kiszolgálónak fizetek két, meleg vekniért, azon töprengek: kinek rosszabb, a pult túlsó, vagy innenső oldalán lévőknek-e? Több órás várakozás után végre hozzák a következő, friss sütésű, szállítmányt. Este kilencig tart a kiszolgálás, amikor Máté Jánosné vezetőhelyettes arról számol be: a nyújtott idejű eladással javult a helyzet. Lapzárta után Szóltak a hangosbemondón A Május 1. téri UNIVER nagyáruházban 18—20 óra közt tetőzik a sorban állás. Hangosbemondón tájékoztatják a vevőket, hogy csak egy kilogramm kenyeret szolgálnak ki mindenkinek. Az áruház húsz mázsa kenyeret rendelt, a szokásos mennyiség dupláját szerdára. A sütőipari vállalat kedden előszállítással átadott háromszáz kilogrammot. Délig ezzel a csekély készlettel gazdálkodtak. A „felmentő” szállítmány — 1300 kilogramm — ugyan javított az ellátáson, de 12.30-tól 15 óráig az is elfogyott. Aztán már csak este hatkor hoztak legközelebb kenyeret. Lapzártakor kapjuk az értesítést a városi tanács kereskedelmi csoportvezetőjétől, hogy november 7-én 7-től tizenegy óráig kenyér- és tejárusításra nyitva lesz négy kecskeméti üzlet. Szinte a végső pillanatban sikerült nyomdába küldenünk a közérdekű információt. Éjjel kettőig dolgoztak a pékek! Csütörtökre megnyugodtak a kedélyek. A „népvándorlásként” indult keresés a kenyérért alábbhagyott, annyira, hogy kilenc—tíz órakor már épp, hogy csak szállingóztak a vevők a kijelölt üzleteknél. A Szabadság téri csemegeboltban felesleg is maradt. Száz kilogrammot átküldték a piaccsarnoki élelmiszer-áruháznak. Az viszont hetven kilogrammot küldött tovább a Wesselényi utcai büfébe. Ürrá lettek a hiány- helyzeten a Május 1. téri nagyáruházban. Száz kilogramm kény érfeíeslegüíket végül a Mokka presszó értékesítette. E nehéz órákban helytálltak a Sütő- és Édesipari Vállalatnál. A munkások, műszakjuk végén nem mentek haza, hanem tovább dolgoztak november 7-re virradóan hajnali két óráig, hogy huszonnyolc kereskedelmi pótrendelést teljesíthessenek. Négyszázharminc helyett ötszázhatvan mázsa kenyeret sütöttek. Így tudták végül fedezni a helyi, valamint a kerekegyházi, a lakiteleki és az izsá- ki lakosok szükségletét. A következő, nagyobb ünnepig talán nem veszünk részt hasonló őrjáraton. Hogy ne érjen újabb meglepetés és bosszúság bennünket, célszerű néhány tanulságot már most megszívlelni. Az ünnepi felkészülés a várható kereslet pontosabb felmérése — alaposabb körültekintést kíván a termelőktől és forgalmazóktól egyaránt. Tanulságok — mindenkinek Már nem az első eset, hogy például a Szabadság téri üzletben — de másutt is — zárás előtt elfogy a kenyér. Hétköznap délben megfordultam olyan szerződéses boltban, ahol egykedvűen jelentette az eladó: „Már elfogyott a kenyér!” Egyetértünk azokkal, akik a napi élelmiszerekre vonatkozólag nagyobb ellátási, felelősséget követelnek. Meddig tűri a tanács azt a kirívó állapotot — mutattak rá többen —, hogy a piaci boltokat délben már bezárják? A vásárlási lehetőségek szűkítése ilyen helyzetben megbocsáthatatlan. Nem lenne teljes a kép, ha abból kihagynánk a vevőket, ök is segíthetnek megelőzni a szerdaihoz hasonló kellemetlenségeket, helyes fogyasztói magatartással. Például úgy, hogy tájékozódva — és jókor tájékoztatva — csak az üzleti zárvatartás idejére és nem három—négy napra vásárolnak kenyeret. Kohl Antal
