Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-10 / 263. szám
4 • PETŐFI NÉPÉ • 1985. november 10. A PÁRT MUN KA GYAKORLATÁBÓL Célravezető cipőgyári munkamódszer Tizenöt éve jelentkezett munkára Kiskunfélegyházán az Alföldi Cipőgyár Kiskunsági Gyárába Fekete Margit. Szívesen fogadták, bár képesítése — kertészeti szakiskolát végzett, s a Rákóczi Téeszben dolgozott — nem „passzolt” a gyár profiljához. A fiatal nőből azonban nem hiányzott az akaraterő, mert már abban az évben tanulni kezdett a cipőipari technikum kihelyezett tagozatán, nemsokára megszerezte a technikusi minősítésit, ma műszakvezetőként dolgozik. — Szeretek itt, mert sok minden ideköt. A KISZ-nek 1966 óta voltam a tagja, megválasztottak KISZ-titikárnak is, s 1976-ban felvettek a pártba. Két munkatársam volt az ajánlóm, s én nagyon megörültem ennek, kitüntetésnek vettem. Az alapszervezet kommunistái 1980-ban titkárnak választottak meg, s ezt ebben az éviben megismételték. A városi ipártbizottságnaik 1983 óta vagyok a tagja, a pártépítési munkabizottságban is tevékenykedem ... Nehéz a dolga Fekete Margitnak, ugyanis a legnagyobb létszámú pártaiapszervezet irányítása hárul rá. — Negyvenen vagyunk az alapszervezetben, s ebben az éviben eddig négy új párttagot vettünk fel. Szerencsére úgy választják ki az új párttagokat — támaszkodunk ebben a KlSZ-alapszerve- zetre is —, hogy ezt az arányt évek óta tartani tudjuk. Főleg fiatalokat, fizikai munkásokat, s nőket nyerünk meg a párt részére. Ebben az évben három ■nővel, egy férfival, három 30 évien aluli fizikai munkással gyarapodott az alapszervezet. A vezetőség héttagú, s munkamódszerünket úgy alakítottuk ki, hogy mindenkinek megvan a saját reszortja, s a munkáról be kell számolnia. A taggyűlések látogatottsága — annak ellenére, hogy két műszakban dolgozunk — nagyon jó. Aki igazolatlanul hiányzik, az a következő taggyűlésen elmondja, miért nem volt jelen... Ebben az évben hét taggyűlést tartott az alapszervezet, amelyek témái jórészt gazdaságpolitikai tennivalók voltak. A művezetőket számoltatták be, készültek a kongresszusra, az ifjúság helyzetét vitatták meg. A négy párt- csoport nagyon aktív, ha nincs taggyűlés, akkor a pártcsoportok tagjai jönnek össze, vitatják meg. gondjaikat, a termeléssel vágy más egyébbel kapcsolatos tennivalóikat. Az idei pártoktaítást, amely októberben kezdődött, mindenki számára kötelezővé tették, a XIII. kongresszus anyagát tanulmányozták. A részvétel igazán jó, általában 90 százalékos. — Taggyűléseinkre meghívjuk a témától függően a KlSZ-veze- tóket, tagokat, pártonkívüli mű- szakvezetőket, Az összejövetelt mindig munkaidő után tartjuk, de nagyon ügyelünk arra, hogy délután 4 óra előtt befejezzük. Szükség van erre, hiszen indulnak az autóbuszok, s az édesanyák a gyermekeikért. A pártalapszervezöt titkára 1980-ban végezte el az egyéves pártiskólát, a tanultakat jól hasznosította munkájában. Népszerű, megbecsült ember, igaz, sokat is dolgozik. — A városi pártértekezleten beszámoltam a vállalat ügyes-bajos dolgairól, a pártápítésről és a munkásőr-utánpótlásról, az elképzeléseinkről. A napi munkáról is szóltam, arról, hogy akár a délelőtti, akár a délutáni műszakban igen sok társadalmi munkát kell vállalni a kommunistáknak. Magam főként a délutáni műszak után maradok itt többször, mert csakis így tudom rendesen ellátni párttikári teendőimet. Szüleimnél lakom, otthon nem kell csinálnom semmit. Fekete Margit úgy megszerette a gyárat — s őt is munkatársai hogy el sem tudnia képzelni más munkahelyet. A másfél évtized ailatt volt része jóban és kellemetlenségben is, de Hlyen az élet — mondta —, így kell elfogadni. Erkölcsileg, anyagilag megbecsülik, véleményét kikérik. A megbecsülést illetően egy bizonyíték: Kiskunfélegyházáról elsőként őt választották meg a múlt évben a X. Békekonferencián az Országos Béketanács tagjává. Gémes Gábor Áruk, árak, beruházások A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamai felismerték: az élelmiszer-ellátást egy-egy ország saját erőből csak jelentős többletköltséggel tudja megoldani. Az integráció valamennyi résztvevőjének közös érdeke a bolgár szőlő-, zöldség- és gyümölcstermesztés, a kubai cukornád-, vagy a magyarországi haszonállat- és gyümölcstermelés, a szovjet gyapottermesztés tudatos fejlesztése. A tagországok összehangolt mezőgazdasági politika kidolgozását tűzték ki célul, hogy a mezőgazdasági áruforgalomra ne csak a kedvezőtlen mezőgazdasági években kerüljön sor, hanem az beépüljön az integráció mindennapos gyakorlatába. Fontos előrelépést jelent, hogy a KGST legutóbbi csúcsértekezlete elismerte a mezőgazdasági termények, élelmiszerek stratégiai jelentőségét, és ennek megfelelő eszközök ..hadrendbe állításáról” is határozott. 80-as évek: „agrárfordulat” Közismert, hogy a szocialista országokban jelenleg sem mennyiségben, sem minőségben nem kielégítő az élelmiszer-termelés. Ez annak ellenére így van, hogy az elmúlt húsz éviben a közösség országai erőteljesen növelték részesedésüket a világ agrártermeléséből: jelenleg a vitáig gabonatermelésének 19, a cukorrépa- és a hústermelésnek 46—46, a tejtermelésnek 28 vszázall'ékáit adják. Egyidejűleg azonban nőtt a térség importtól való függése, mert különösen az állati eredetű termékek lelőállífiálsában elmaradt az élelmiszer-termelési a növekvő fogyasztási igényektől. A bécsi (székhelyű Nemzetközi Gazdaságkutató Intézet pozitívan értékeli, hogy az idén Kelet- Európábán a kedvező terméseredmények jóvoltából javul az önellátás. A KGST országai a hetvenes évek elején gabona- tsizükfc'égletüiknek mintegy 90 százalékait fedezték saját forrásból, tíz évvel később már esek 84 százalékát, amit a kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett főként az agrárpólitika hiányosságai okoztak. A legtöbb országiban qsak a nyolcvanas évekre érlelődött meg a felismerés, hogy alaposan át kell értékelni a korábban mostohán kezelt agrárgazdaság jelentőségét, változtatni kell a sok (évtizedes beruházási szerkezeten. Ennek a valóságos „agrárfordulatnak” a keresztülvitele napjainkra azért is különösen nehéz feladattá vált, mert rohiamolsani nőtt a íeti'lesztés költségigénye. A mezőgazdasági fejlesztés az iparosítás korszakába jutott — ez indokolja a költségemelkedést. Szovjet szakemberek' számítása szerint is például a gépvásárlások, az ipari nyersanyagok drágulása felerészben indokolja a termelői költségek növekedését, és azt eredményezi, ho£v romlik a mezőgazdasági termények önköltségé éri a felvásárlói árak közti viszony, lanyhul a termelői érdekeltség. A korszer^ technológiák elterjesztését^- a fogyasztás szerkezetének [' javítását, a kölcsönös élelmiszer-szállítások növelését, a mezőgazdaság anyagi, Korszerű terménytárolás A gabonafélék termelésének gyors növekedése, a korszerű technológia szerinti kukoricatermesztés rohamos elterjedése mind több szemes termény korszerű tárolását, igényli. A megoldás: olyan tárolóhelyek létesítése, amelyek kedvező költséggel, gyorsan kivitelezhetők, biztosítják a szakszerű kezelést, és megfelelően gépesítettek. Erre a célra igen alkalmasnak bizonyulnak a fémsilók. A fémsilók lábas vasbeton alépítményen nyugszanak. A tornyok lemezből hajlított modulelemekből horganyzott csavarokkal szerelhetők össze. Függőleges síkban az elemek merevítettek. A légmentes zárást különleges tömítőanyag biztosítja. A tető- szerkezet önhordó vagy támasztott kivitelben készül, kúpszöge 10—25 fokos szokott lenni. A tetőszerkezetre épül a mechanikus terményelosztó, a tetőajtó, a tető- szellőző ventillátor, a védőkorlát. A korrózió elleni védelmet az előkészített felületre több réteg- , ben felhordott műanyagbázisú festék biztosítja. A termény teljes átszellőztetését a kúpos betonalapra felszerelt körcsöves szellőző szondával és nagyteljesítmé^- nyű ventillátorral oldják meg. A fémsilóknál a vízszintes szállítást 20—100 tonna/óra teljesítményű láncos szállítókkal valósítják meg. A kitárolás többnyire csigás szállítóikkal történik. A vezérlés külön helyiségben elhelyezett vezérlőpultba épített kézelőgombok segítségével egyszerű és áttekinthető. A kívánt technológiai folyamatoknak megfelelő villamos berendezések (motorok) működését jelzőlámpák mutatják S'vezérlőpultban elhelyezett folyamatábrán. Á termény hőmérsékletét tornyonként beépített mérők érzékelik; a hőmérséklet alakulását műszer regisztrálja. Képünkön öt hazai gyártmányú fémsilót láthatunk ideálisan, vasúti vágány mellé telepítve. • Impozáns látvány az 53 méter magas irányítótorony, ahonnan mindkét repülőtér forgalmát irányítják. • Utashíd — busz helyett. FERIHEGY 2. Elkészült hazánk új légikikötője, a Ferihegy 2. A 10 milliárd forint költségű beruházással a Ferihegyi Repülőtér a légitársaságok legnagyobb és leggyorsabb gépeit is képes fogadni korszerű kifutópályáin. KGSr-ÉI EI MISZERPROGRAM műszaki bázisának kiszélesítését határozta el a tavalyi moszkvai tanácskozáson a KGST legfőhb vezetői testületé. A fejlesztés korlátái E feladatok óriási fejlesztési igényeket támasztanak 'a tagországokkal szemben,. A jelén- ’,egi külgazdasági helyzétben (ugyanis' a meaőgazddfe'ági behozatalra rendszeresen rászoruló országokban emelkednek az ólemiHszenimport költségei, de növekednek a kemény devizakiadások a saját szükségleten felül .termelő országokban, Bulgáriáiban és Magyarországon is. A különbség mindössze any- nyi, hogy ez utóbbiaknál a mezőgazdasági gépekre, a műtrágyára vagy a növényvédő szerre fordítható tőkés valuta meny- nyisége jelenti a fejlesztés korlátját. A szocialista országok közgazdászai egyebek között ezzel magyarázzák, hogy „gyengült a ■kölcsönös mezőgazdasági ter- mlénycsere”) vagyis, hogy a 'KGST-országok töniellláitásí céljával gyakorta kerül ellentmondásba a konvertibilis devizáért való élelimiszer-eliadás, a „kemény” áruk szigorú szembeállítása a köcsöinös áruforgalomban. A KGST-tago rsaáigofc e dilemma feloldását abban látják, hogy „biztosítani kell az exportőr országok számára az ösztönzés gazdasági feltételeit”, amivel kiküszöbölhetők az együttműködés e zavarai. A terményértékesítésihez fűződő (érdekeltség fokozásától remélhető, hogy megoldódnak a gyatra minőségből, a szállítási határidő-elcsúszásból, a keresett, „kemény cikkek” hiányából, vagy a tőkés piaora történő értékesítésből fakadó gondok. Közös áldozatvállalással Szakértők szerint a tagországok szállítási kedvét a fejlesztés közös finanszírozásával is lehetne fokozni. Az alma vagy a hús vásárlója is érdekelt ab- bans hogy javuljon a szállítások színvonala, és ezért ő is részt vállalhatna a szállító ország hűtőházi láncának vagy szállítási parkjának bővítésében. Másrészt — a szakemberek szerint — előre lehetne lépni az árrendszer korszerűsítésében. A KGST-tagországok az agrár-külkeresikedelemiben is az általános árképzési elveket alkalmazzák, vagyis la termények szerződéses árai alapjául a megelőző évek világpiaci árainak átlagát veszik. így az elmúlt évtized mezőgazdasági árai is magukon viselik két olaj- és nyersanyagár-robbanás hatását, de az agrárárak csak mérsékeltebben követték a mezőgazda- sági termelőeszközök. drágulását. Szélesebb körben llehetne alkalmazni az ösztönző, idényjellegű árakat, ami a friss zöldség é,s gyümölcs szállítása, termelése időtartamániaiki meghosszabbodását eredményezheti. A beruházási, termelési együttműködés, a közös anyaigi áldó-' zatvállalás nemcsak a termelői kedvet javítja, de bővíti a vevő vásárlási lehetőségeit is, így valamennyi tagországnak érdeke. M. J. Síró lovak A tavaszi hóolvadás után, mikor a föld szagát hozta felénk az északi szél, megkezdtük a trágyaszállítást az éhes földekre. A munkával késésben voltunk, és bizony nagy erőfeszítéseket kellett tennünk, hiszen a kocsik sokszor tengelyig süllyedtek a fekete sárba. Az egyik derengő hajnalon arra lettem figyelmes, hogy az idősebbik fogatos elakadt. Elkezdte csépelni a lovakat. Azok „fűrészeltek” .. . — az egyik előre, a másik hátra, olykor térdre rogytak, majd a verés okozta kínjukban felugrottak, és a földhöz vágták magukat. Nem bírtam tovább nézni. Szóltam a fogatosnak: — Miska bácsi, ne bántsa ezeket a szerencsétlen párákat! Hiába veri őket, úgysem in* dúlnak. Na ... meg is kaptam érte a magamét... Mit akarok én, aki még hátulgombolós nadrágban jártam, mikor ő már régen lovas ember volt... Ne magyarázzak neki! Mit értek én a lovak nyelvén? Ember kell oda, nem gyerek. Törődjek a magam dolgával — kiáltotta. Nem magyaráztam sokat, csak nagyon határoáottan mondtam, azonnal hagyja abba a verést, a kiabálást. Erre ő, mint aki vérig lett sértve, úgy dobta oda a gyeplőt — mutassa hát meg az agronó- mus elvtárs, ha olyan sokat tanult, hogy mit tud! Majd meglátjuk, mennyire ért az állatokhoz. Nemcsak papíron kell ám az ilyesmit megtanul- ni!.. . Széjjelnéztem az egybegyűlt tömegen, akik a majorból kerültek elő, és nyugodtan azt mondtam: — Kérem, menjenek távolabb, és ne szóljanak bele, hogy mit csinálok. A két pára ott állt a sártenger közepén. Testüket vércsíkok borították a korbácsütésektől. A tajték habzott rajtuk. Lábuk remegett, szemük vérben forgott. Óvatosan hozzájuk mentem, és szóltam, mintha barátaim lettek volna. Régi szavamjárása volt a „rmir- ' ja”. Most is így szólítottam őket. Először elborult tekintettel hallgattak, és pillantásra sem méltattak. A fájdalom elbénította őket. Majd, ahogy hallgatták szavaimat, mind jobban kezdtek figyelni. Észrevették végre ! ! ! Jól van — mondtam, de nem tettem a kezem rájuk. Tudtam, hogy egyetlen rossz mozdulat mindent elronthat. Mikor már annyira lecsillapodtak, hogy a légzésük is helyreállt, nagyon óvatosan mindkét lónak megcirógattam a homlokát. Eligazítottam a szemükbe csüngő sörényüket, köziben állandóan beszéltem hozzájuk. Lassan a szutyakjukat is megcirógattam. Kezdték szagolni kezemet, éreztem forró leheletüket. Mikor először értem hozzájuk, szinte felnyögtek, mint a verésből felocsúdott gyermekek, kiket szüleik utólag cirógatnak. Azután az egyik, majd a másik lónak emeltem fel és engedtem le a lábát. Ezzel éreztettem, hogy nem bántom őket, de érezzék, hogy erőm is van. így teltek a percek. A majorbeliek némán hallgattak, és figyelték minden mozdulatomat. Egyszer közelebb, majd távolabb mentem a lovakhoz, és szóltam hozzájuk. Eszem ágában sem volt még ekkor elindítani őket. Közben megfigyeltem, hogy a szekérnek melyik fele süllyedt el jobban. Azt is néztem, hogy melyik ló erősebb és „jobb” szívű. Főleg az utóbbi a döntő. Ezt a lovak lábállásából, az istrángok, szügyellők elhasználtságából állapítottam meg. Az inasabb, az első lábaira „imádkozóbb”, vagyis hajlot- tabb volt. Döntő szempont ez, mert ezek a lovak éppen a jószándékuk végett lesznek idő előtt ilyenné. Teltek a percek. A lovak aléltságukból lassan felocsúdtak, a hangomra figyeltek. Tudtam már, hogy nem fognak cserben hagyni. Vállaltam a kockázatot, mindent feltéve egyetlen lapra. A lovak vagy bizonyítanak mellettem, vagy elbuktam, és vehetem a sátorfámat ... Megkíséreltem, hogy elindítsam őket. Nagy erőfeszítéssel elfordítottam a kocsi rúd- ját a jobbik ló felé, és oldalt álltam, hogy láthassanak. A hajtószárat kiakasztottam, és a bakon hagytam. Az ostort sem markoltam meg. Mégegyszer odamentem hozzájuk, rájuk néztem, és megsimogattam őket; ekkor szóltam hozzájuk alig hallhatóan, de nagyon határozottan, a pusztán tanult csikósok nyelvén. Erre mintha csak villanyáram érte vona őket, szinte nekihasaltak, szemük kidülledt az erőfeszítéstől. A jobbik ló hamarabb fogott, és ráhúzta a rudat a gyengébb szívűre. Amikor ez érezte, hogy a kocsi megmozdult, ő is elkapta a rá háruló terhet, az utolsó pillanatban, és a tengelyig süllyedt kocsi elindult a feneketlen sárból. Az emberek egy darabig némán néztek maguk elé, mintha csodát láttak volna. Miska bácsi lassan elindult a kocsija felé, levette a bakról a nyolcfonatú eperfagyökér- ostort, és ott, mindenki szeme láttára baltával széjjelvagdalta. Majd odajött hozzám, és felémnyújtotta a kezét. Ez a kézfogás nekem nagyon sokat ért... Péterfia Gyula
