Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-26 / 277. szám
1985. november 26. • PETŐFI NÉPE • 3 A VÖRÖSKERESZT SEGÍTETT Összefogás egy hajósi kisfiú gyógyulásáért Önzetlenség, segíteni »karás, együttérzés — keresem azokat az emberi tulajdonságokat jelölő szavakat. amelyeknek köszönhetően, talán, véget ért egy család nyolcévi kálváriája. Üzemek, szocialista brigádok, magánemberek küldték el a Vöröskereszt első kérésére forintjaikat, hogy egy kisfiú végre, mint a többi egészséges gyerek, felszabadultan nevethessen. És Gábor ma már mosolyog. A Vöröskereszt megyei vezetőségének irodájában — lglódi Miklós titkár társaságában — beszélgetünk Mihó Istvánnéval, aki azért utazott most ide Hajósról, hogy közölje az örömhírt: megérkeztek Münchenből, ahol kisfián elvégezték azt a bonyolult operációt, amire a szervezet segítsége nélkül talán soha nem kerülhetett volna sor. Az édesanya arcán keserű árkok, a megpróbáltatások soha el nem múló nyomai jelennek meg, ahogy kérésemre az előzményekről kezd mesélni. — Gábor már élete első hetét is a szegedi klinikán töltötte. Aztán ötéves koráig háromszor műtötték meg, ugyanott. Egyik sem sikerült. Felkerestük e betegség budapesti specialistáját, dr. Kontroll Elemér professzort, aki sajnálattal közölte: tudja, mit és hogyan kellene csinálni, de mivel ő soha nem végzett ilyen műtétet, nem vállalja. Ö ajánlotta a müncheni Hecker professzort, akihez nyolcvankettőben turistaként jutottunk ki. A nyugatnémet gyermeksebész azonnal igent mondott, s közölte a műtét árát is. — Azóta három év telt el. — Ennyi időt vett igénybe, míg sikerült elintézni itthon, hogy engedélyezzék a külföldi gyógykezelést. — No, és hogy előteremtsék rá az anyagiakat, nem? — Végül — s ezt nem is tudom, hogyan köszönjem meg azoknak az embereknek, akik segítettek —, ez ment a legkönnyebben. Mikor az Egészségügyi Minisztériumban megmondták, hogy 70 ezer •forintot tudnak a műtétre adni, minden eszünkbe jutott: OTP- kölcsön — azóta sem tudom, advolt a baj: a záróizomzat hiánya miatt a fiam egyáltalán nem tudta tartani a vizeletet. Emiatt maradt ki az iskolából is: én nem bírtam tovább, hogy mindig, a téli hidegekben is persze, nedvesen járt haza ... — Münchenben sikerült meggyógyítani? — Reménykedünk. A profesz- szor azt mondta, körülbelül kilenc hónap, míg kiderül, eredményes volt-e a műtét. Először is meg kell tanulnia bánni ezzel az új izommal. Nem könnyű neki, de iparkodik: néha már tiz percig is sikerül... Jövőre kell visszamennünk kontrollra, s egy kisebb plasztikai műtétre! — Ezt szintén a Vöröskereszt fedezi? — Ha egy mód van rá, nem kérjük újra a segítségét. A következő. kiutazást szeretnénk magunk állni. — Természetesen, ha mégis szükségük lesz rá, a fennmaradt összegből támogatjuk a kisfiú újabb operációját is — mondja a Vöröskereszt megyei titkára. — S mi lesz a többi pénzzel? — A Vöröskereszt megyei végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy a Mihó Gábor műtétjére adományozott összeget teljesen elkülönítve kezeli, és hasonló gondokkal küszködő emberek megsegítésére tartja fenn. Szabó Klára • Gábor, újra itthon. (Pásztor Zoltán felvétele) nának-e ilyen célra —, rokonok, ismerősök, akiktől kérni lehetne. Bicsérdi Lászlóné védőnő — a hajósi vöröskeresztes titkár — javasolta, forduljunk a Vöröskereszthez segítségért. — Százhatvan felülbélyegzett csekket küldtünk szét júliusban a megyei vöröskeresztes alapszervezeteknek, melyeken ez állt: Mihó Gábor 8 éves hajósi kisfiú külföldi műtétjére — veszi át a szót lglódi Miklós. — Kevésnek bizonyult: száznyolcvankét befizetés érkezett — a többi sima postai csekken —, összesen 750 ezer 850 forint. Három hónap alatt. Ebből 200 ezret adtunk oda Mi- hóéknak. — A férjem munkahelye, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság 50, az enyém, a hajósi József Attila Tsz pedig 30 ezret ajánlott fel. A MALÉV ingyen adta oda-vissza a repülőjegyet — sorolja Mihóné. — A minisztérium 70 ezer forintjára így nem is volt szükségünk. — Végül mennyibe került, s mi is volt tulajdonképpen ez a műtét? — 10 és fél ezer márkát fizettünk a kórházi kezelésért, s tetemes kiadást jelentett az én majd egyhónapos kinntartózkodá- som költségeinek fedezése is. Október 6-án operáltak ki egy izmot Gábor lábfejéből, amit aztán 23- án ültettek a húgycsőhöz. Mert ez CIKKÜNK NYOMÁN Válaszol a lakásszövetkezet A Petőiül iNópében november 12-én bíráló dikk, illetve nyilatkozat jelent meg a kecskeméti V áro'sközpon t i Lakásfennitalritó Szövetkezet munkájával kapcsolatban. Szövetkezetünket olyan színiben tűnte a fel, mintha a Horváth Döme utoaii szövetkezeti tagok érdekeit nem képviselné. „Mert a lakók hiába fordultak immár számtalanszor a lakásszövetkezethez — ahova havonta és lakásonként több száz forintot fizetnek és amely érdekvédelmi szerv is — senki nem törődik a panaszokkal, a jogos felháborodással” — írja a cikk. Ezen állítást cáfolják mindazon intézkedéseink, amelyek a Horváth Döme utcai lakásokban lakó szövetkezeti tagok érdekében történtek. Ügy a Bácsberhéz, mind pedig a Dutép Vállalathoz több levelet írtunk a fűtésrendszerrel és egyéb hibák kijavításával kapcsolatban. A hibák sürgős elhárítása végett szinte naponta telefonáltunk a Dutép Vállalat illetékes építésvezetőségéhez. Kifogásoltuk a bejárati ajtókat ás, melyek életveszélyesek. a vagyon- és közbiztonság szempontjából sem megfelelőek, a beköltözés kezdete óta. A Dutép Vállalat mindaddig nem intézkedett, amíg ezt táviratilag is nem közöltük. Ezek után hívta meg a nyíregyházi Fémmunkás gyárat helyszíni egyeztetésre. A felveítt jegyzőkönyvben rögzítettük. hogy az ajtók konst- rukoióhibásalk, a bennük levő üvegek emiatt törnék ki. Az ebből adódó esetleges balesetekért, valamint a vezeték- rendszer lefagyásaiért felelősséget nem vállalunk. Több esetben kifogásoltuk a fűtésrendszert, melynek beszabályozása a Dutép vezérigazgatójának állítása szerint is csak 1985. március 14-én történt meg. Megjegyezzük, hogy a szövetkezeti tagok beköltözése már 1985. január első napjaiban megkezdődött 64 lakás- ‘ ba. A fűtési rendszer nem kielégítő működése nem annak a következménye, hogy szövetkezetünk nem állított megfelelő szakmai felkészültségű üzemeltetőt, hanem kivitelezési h'ba. aimiít az is bizonyít. hogy az IKTV nem volt hallandó a hőiközpontot a lakások átadásakor átvenni. Amennyiben a fűtési rendszer működése megfelelő, a beszabályozása tökéletes, a víztelenítő és beszabályozó szelepeik rögzítve vannak a lakások átadásako-. akkor nem merülhetett volna fel olyan kifogás és panasz, hogy hidegek a lakások, nem kielégítő a hőmérséklet, ami természetszerűen nagyban befolyásolta az ott lakók 'közérzetét. Amennyiben szövetkezetünk erre a célra külön szakembert alkalmazna, ez több mint százezer forint terhet róna évente az ott lakóikra. Ismereteink szerint sehol nem alkalmaznak távfűtéses épületeknél ilyen irányú feladatokra külön üzemeltetőt, különösen nem a garanciális idő letelte előtt. Az IKTV végül is 1935. március 27-én a Dutéptől és a 'Bác&bertől üzemelésre átvette a hőiközpontot, de tudomásunk van arról, hogy az IKTV 1985 októberében a fennálló hibák'kijavítása végett visszaadta a Dutép Vá1- lalatniak. A rendszerből körülbelül hát köbméter víz eltűnt, ennek következtében a lakások hőmérséklete nagymértékben csökkent. Szövetkezetünk — mivel sem a Bácsber (annak ellené- • re. hogy egy éviig köteles a garanciális hibák kijavítását a kivitelezővel szemben érvényesíteni). sem a Dutép Vállalat részéről a beköltözés pillanatától fennálló hibák kijavítására érdemi intézkedést nem tapasztalt, kénytelen volt a szövetkezeti tagok érdekeinek védelmében a bírósághoz fordulni. A megjelent cikkből igazgatóságunk levonta azt a tanulságot, hogy nem elegendő a szövetkezeti tagok érdekeit csak a külső, szervekkel szemben megvédeni, hanem szükséges a megtett intézkedésekről. azok eredményeiről (eredménytelenségeiről is) részükre széles körű tájékoztatást adni. Dr. Madarász Gyula elnök Dr. Kovács Béla eLnökhelvettes | DECEMBER 1-TÖL Változások a gépek munkavédelmi minősítésében A gépek, berendezések, járműveik mintegy 10 százaléka a megfellelő munkavédelmi óvintézkedéseik nélkül igen veszélyes munkaeszköz lenne. Ezért a vállalatoknak! ezeket a gépekét, 'berendezésekét a gyártás, a forgalmazás, illetve az üzembe helyezes előtt meg kel vizsgáltatniuk az arra kijelölt intézményekkel. A termelőeszközök munkavédelmi vizsgálatában korábban sok volt a bizonytalanság, mert az egyes ágazatok vezetői egymástól részben eltérően szabályozták a minősítésre köteles termelőeszközök körét, s munkavédelmi szempontból is eltérő követelményeket támasztottak. Ezt a ibizonvtalian- eágot szünteti meg a minősítésre kötelezett gépek, berendezések december elsején életbe lépő egységes, a népgazdaság egészére érvényes jegyzéke. Ezt az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség munkatársai állították össze együttműködve a minisztériumok, a minősítő intézmények szakembereivel. Egységesen fogalmazták meg a berendezések vizsgálatával szembén támasztott általános munkavédelmi követelményeket is. így ezután nem fordulhat elő. hogy míg egyes iparvállalatoknál a legszigorúbb munkavédelmi előírások megtartásához kötik ögy-egy új gép gyártását vagy használatát, addig azt a berendezésit másutt miniden előzetes vizsgálat nélkül működtethessél!, mint amire korábban a kisiparban volt példa. A minősítő vizsgálatok elvégzésére az ágazati minisztériumok az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőséggel egyetértésben több minit 30 intézményt jelöltek’ ki. Az érintett intézmények munkatársai az új követelményekből adódó feladatainkat a napokban megvitatták az irányító szervek képviselőivel. A korábbi tapasztalatokból okulva megállapodtak abban, hogy ezt a'munkálj az eddiginél nagyobb körültekdmitéssel végzik, amihez az egységes követelmények megfelelő alapot adnak. awi Gondolatok a tanácsi gazdálkodásról Növekedett a tanácsok önállósága, a közigazgatás demokratizmusa. Az önkormányzati jelleg erősítésének, fokozatos kiteljesedésének megteremtődtek a lehetőségei. Ám az is az igazsághoz tartozik, hogy a pénzhiány mellett számos egyéb akadály is nehezíti a fejlesztési munkát. Beszélni kell erről is. Ez indokolja az alábbi cikk közlését. A tanácsi gazdaságot, így Bács-Kiskun megye lakosságát is közvetlenül érintő gondokról kívánok szólni az alábbiakban. Keveset beszélünk a tanácsi költségvetést, az intézményi ellátást érintő évközi, folyamatos áremelkedésekről. Ez ugyanis nem annyira feltűnő, hiszen az évközi áremelkedések ellentételezésére, az ellátási színvonal megőrzésére hivatottak az úgynevezett költségvetési automatizmusok. Eszerint 1984-ben átlagosan 1,3 százalékkal emelkedett a költségvetés kiadási lehetősége, leszámítva a fejlesztéseket. Nem kell külön hangsúlyozni, — látható —, hogy az automatizmusok mértéke messze elmaradt a valóságos áremelkedéstől. Volt olyan terület — például a gyógyszeres kötszerellátás —, ahol 14, illetve 20 százalékos volt az áremelkedés, és ez alapvető gondokat okozott a megye kórházaiban. Az alacsony mértékű automatizmus, és az ezt jóval meghaladó áremelkedések együttes hatására az intézmények egy részénél stagnált (ha nem csökkent) az ellátás színvonala. Végeredményben ezt erősítő következménye volt az áremelkedéseknek, hogy csökkent a készletfelhasználás és az eszközbeszerzés lehetősége, a készletszintek a minimális mennyiség közelébe vagy az alá estek. A hiánygazdálkodás tehát e területen is rányomta bélyegét az ellátás színvonalára. Nem is szólva a szolgáltatások árváltozásairól. Jobban vigyázni értékeinkre Állami szinten többször meghirdetett, társadalmilag elfogadott és helyeselt célkitűzés az állóeszközök és épületek állagának óvása, az értékek megőrzése. Bács-Kiskun- ban különösen fontos' ez, hiszen a megye ingatlanállományának 45 százaléka 21 évnél öregebb, 29 százaléka pedig meghaladja a 61 évet. Az ilyen épületek, eszközök bruttó értékei kicsik, a felújításuk, állagmegóvásuk pedig nagyon sokba kerül. A képződő állóeszköz-fenntartási előirányzat 1984-ben is jóval elmaradt a szükségestől. A múlt évben felújításokra, az e célra rendelkezésre álló 245 millió forinton felül, még 33 millió forintot fordítottak szabad pénzeszközeik, tartalékaik terhére a megye tanácsai. Bács-Kiskun megye egészségügyi intézményeinek (kórházainak) túlnyomó része régi, még a század elején épült. Felújításuk több évtizedet késett. Ezért kiemelt feladat volt a kórházak rekonstrukciója, és a szociális otthonok felújítása is. A pénzeszközök a kiskunfélegyházi és a kecskeméti kórház rekonstrukcióját tették lehetővé, amelyek folyamatban vannak. Az ugyancsak elavult oktatási és gyermekvédelmi, valamint közművelődési intézmények nagyjavítására is jóval kevesebb pénz jutott a szükségesnél. Látni kell, hogy nincs kellő fedezete az értékek megőrzésének. Feltétlenül indokolt, hogy a népgazdaság az eddiginél jóval többet fordítson a nem termelő ágazatok állóeszközeinek megóvására. Ugyanis: amelyeket ma elmulasztunk karbantartani, felújítani, azokért holnap már sokszoros árat kell fizetni. A gazdálkodó szervezetektől származó, úgynevezett megosztott bevételek ' tervének teljesítésében évek óta bizonytalanságot okoz, hogy a Pénzügyminisztérium — a szabályozórendszer változásával összefüggésben — év közben módosítja a tervszámokat. A tanácsi önállóság tényleges megvalósítása érdekében indokolt, hogy a gazdálkodó szervezetektől származó tanácsi bevételek tervszámát éves szinten rögzítsék. A tanyai élet gátjai Szinte már közhelynek számít az a megállapítás, hogy Bács-Kiskun tanyás megye, mivel itt a lakosság 17 százaléka külterületen, tanyán él. E településforma gazdasági jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A tanyaiak nagyon kemény munkával — hátrányos helyzetükkel nap mint nap megküzdve — biztosítják megélhetésüket. Tény az is, hogy a tanyaiak közül kerül ki a nagyüzemek munkaerő-szükségletének jelentős része, s külterületen él az ipari munkások egyötöde. Emlékezetes, hogy a megye állami, politikai és társadalmi szervei —felismerve ezt a körülményt, és tudomásul véve a településszerkezet adottságait —, 1973-ban megindították a tanyavillamosítást. A megyei tanács átlagosan 30 százalékos támogatást ad azoknak a tanyatulajdonosoknak, akik villamosítanak. 1973 és 1985 között összesen 6800 tanyába jutott el a villamos energia. A korábban villamosítottakkal együtt ma 15 500 tanyában — az összesnek 40— 45 százalékában — ég a villany. A tanyavillamosítás nem általános az országban. Nem is alakult ki hozzá szervezett támogatási rendszer. Az évi 3— 5 millió forintos támogatást elsősorban a megyei tanács adja, ezen felül — eseti tárgyalások alapján — az Országos Tervhivatal is nyújt segítséget. Szükséges lenne, hogy központi erőforrásokból folyamatos legyen ez a támogatás. El kell mondani azt is, hogy körülbelül 500 kilométer hosz- szú olyan tanyai villamos hálózat van a megyében, amelyet műszaki állapota miatt eddig nem vett át az áramszolgáltató vállalat. Ezeket igen nagy ráfordítással — elsősorban az érdekelt mezőgazdasági nagyüzemek, valamint a megyei tanács segítségével — lehet korszerűsíteni. A célszerű az lenne, ha az áramszolgáltató vállalat — a jelenlegi állapotban, vagy méltányos hozzájárulás mellett — úgy venné át ezeket a hálózatokat, hogy nem követeli meg a teljes átépítést, hiszen ez sokszor 50— 100 ezer forint többletköltséget jelent tanyánként. Bírság helyett támogatást Termelési és társadalom- politikai céljainkkal nem áll összhangban a külterületek építésügyi szabályozása sem. A lakosság nem érti — az építési hatóságok is csak nehezen tudják követni — azokat a korlátozásokat, amelyek e területen fennállnak. A központi szabályozás abból indul ki, hogy a külterület általános építési tilalom alatt áll, ahol csak bizonyos mentesítések érvényesíthetők (például régi tanyák korszerűsítése, illetve 25 négyzetméteres bővítése, tartósan fennmaradó tanyás területeken való építés stb.). Ugyanakkor az ott élők igénye ennél nagyobb, ezért átépítik, bővítik, melléképületekkel kiegészítik tanyájukat. Vagyis: engedély nélkül építkeznek. Ezt 1981-ben még súlyosbította, hogy az ÉVM külterületen a legmagasabb kategóriába helyezte az építésrendészeti bírságot. Itt 20—40 százalék a büntetés, a belterületi 10—20 százalékkal szemben. A szigor nem érthető, hiszen a tanyai építkezés a termelési kedvet, a helybenma- radás szándékát fejezi ki, tehát hasznos a társadalomnak. Ezért inkább támogatni kellene, mintsem szigorúan bírságolni. Dr. Bak István országgyűlési képviselő .. . . í 'vé vv TAVERNA SZÁLLÓ 49 Megnyílt Budapest legújabb szállodája, a Váci utcai Taverna. A háromcsillagos 224 szobás (420 ágyas) szálloda 873 millió forint beruházási költséggel 24 hónap alatt készült el; Flnta József tervei alapján az osztrák AST és a Budapesti Lakásépítő Vállalat kivitelezésében. Töltésgarázsok Szegeden A várost övező árvédelmi körtöltést is kihasználják a garázsgondok megoldására a szegedi garázsépítő szövetkezetek. Főként azok az új lakótelepek jutnak ilyen módon garázshoz, amelyeknek a szélső házsorai a töltés mentén épültek. A szövetkezetbe tömörült autótulajdonosok egy része — megfelelő építési engedéllyel és a helyi vízügyi igazgatóság egyetértésével — a töltés belsejében alakítja ki a garázsát. A félkör, illetve boltív alakú hátsó falak erősítik az árvédelmi töltést. A sorgarázsok betontetejét földdel, illetve gyeppel borítják, s így a garázsok teteje kitűnően alkalmas játszótérnek is. E megoldás révén sem a játszótér, sem a garázs nem csökkenti a lakóházakat övező parkterületet. A terv szerint több száz ilyen töltésgarázst alakítanak ki a városban. Ugyancsak a jobb területkihasználásra megépült az új lakótelepek első, 76 férőhelyes kétszintes parkolóháza, amelyet hamarosan újabbak követnek. Csongrádban, túlnyomórészt Szegeden, az utóbbi másfél évtizedben kétezer korszerű gépkocsitárolót alakítpttak ki a garázsszövetkezetek, s a következő tervidőszakban újabb ezret építenek. i
