Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-26 / 277. szám

4 • PETŐFI NÉPE O 1985. november 26. MEZŐGAZDASÁG Miért hanyatlik a kiegészítő tevékenység? Mit keres az ipar a mezőgazdaságban? — te­szik fel sokan már manapság is a kérdést, ho­lott a mezőgazdaság ipari tevékenysége már be­vált gyakorlatnak számít. Olyannyira, hogy a kiegészítő tevékenység árbevétele évente meg- -haladja a 110 milliárd forintot, az összes bevé­telnek több mint harmadát adja. Létjogosultsá­ga a hagyományokkal és a mostani nemzetközi tapasztalatokkal egyaránt igazolható. Volvo és Shell De nem kell a múltba tekinteni ahhoz, hogy a tevékenységek .»keveredésére” találjunk pél­dákat. A Volvo cég például nemcsak autókat szerel, hanem zöldségféléket is hajtat, vagy a Shell a benzin lepárlásán kívül növényvédő sze­reket is gyárt. Másképpen fogalmazva, a vál­lalkozás szabályai szerint mindenki azzal fog­lalkozik, amihez ért, s főképpen, amit mások­nál jobban képes csinálni. Mindenféle munka végső célja ugyanis a jövedelem fokozása egy- egv gazdaság, vállalat, szervezet számára. Könnyű tehát kiásni a gyökereket, nem ne­héz napjaink valóságában példákat találni a szerteágazó vállalkozásokra, amelyek csoportjá­ba tartozik voltaképpen a mezőgazdaság kiegé­szítő tevékenysége is. Találkozik a termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok törekvése az ér­vényes gazdaság- és agrárpolitikai elképzelé­sekkel. Kell is, hogy találkozzon, hiszen nélkü­lük aligha boldogulnának a még oly vállalkozó szellemű vezetők is. A gazdaságok élvezik az erkölcsi és anyagi tá­mogatást egyaránt, amikor kiegészítő tevékeny­ségre vállalkoznak. Szükség is van a munkájuk­ra. mert szinte minden esetben valamely hiány mérséklésén is fáradoznak. Az esetek többségé­ben a vállalkozást alapos piackutatás előzi meg, s előbb lesz a terméknek vevője, mint hogy gyár­tását elkezdenék. Új versenytársak A mezőgazdaság kiegészítő tevékenysége a piac törvényei szerint fejlődik. Voltak és vannak hiánycikkek, tehát adott a kereslet, s akik en­nek kielégítésére vállalkoznak, fejleszthetik te­vékenységüket. Így történt ez a kiegészítő te­vékenységben is, s 1981-ben 17 százalékkal, egy év múlva 19 százalékkal növekedett a termelés értéke. 1983-ban viszont már gyülekeztek a bal­jós jelek, mert csak 7,7 százalékkal bővült a ki­egészítő tevékenység, változatlan áron számít­va. Tavaly sok helyütt megtorpantak, mert or­szágos átlagban mindössze 0,8 százalékos volt a növekedés, s ez számos gazdaságban nyilván­valóan érezhető csökkenést jelentett. Az idén folytatódnak a mezőgazdaság számára kedvezőt­len változások, s jó esetben szinten marad, de többek szerint változatlan áron is csökken a ki­egészítő tevékenység termelési értéke. (Bács- Kiskunban a növekedés ütemének mérséklődése következett be.) Lázasan kezdték kutatni az okokat, s persze jó néhányra fény is derült. Számottevően csök­kent egyik-másik kiegészítő tevékenység jöve­delmezősége, emelkedtek terhei, s nőtt a terme­lés eszközigényessége is. A kisebb jövedelmet adó tevékenységeket a gazdaságok önként visz- szafejlesztették. Számos melléküzemnek azért kellett búcsút mondani, mert a gazdaság köz­pontjától távol dolgozott, s így ellenőrizhetetlen­né vált. Csökkent az ipar kooperációs készsége is, magyarán, kevesebb megrendelést kaptak a mezőgazdasági nagyüzemek. De erre az időre esik a kisvállalkozások térhódítása, s miután ezek mozgékonyabbak, rugalmasabbak, eleve kilátás­talan versenyt teremtettek. Leggyakrabban ezeket az okokat emlegetik, s arról kevesebbet beszélnek szakmai körökben is, hogy voltaképpen várható volt a kiegészítő te­vékenység megtorpanása. Egyre többen vállal­koztak ugyanis, s ezt nem követte a lehetőségek bővülése. A szegényebb tsz-ekben A kiegészítő tevékenység fejlesztéséhez is előbb kell pénz, beruházás, mert enélkül csupán álom marad a majdani jó üzlet. S manapság egyre több befektetésre van szükség, hiszen a kevés­bé eszközigényes termelésnek már van gazdája, s a lehetőségek elsősorban másutt kínálkoznak. Bizonyos, hogy a kiegészítő tevékenység ha­nyatlása elsősorban a kedvezőtlen termőhelyen gazdálkodó üzemeket viseli meg, hiszen nekik van nagyobb szükségük a szerény jövedelem ki­pótlására. Ám aligha feledhető, hogy a hanyat­lás mostani mértéke nem okozhatna nagyobb megrázkódtatást. S hogy mégis ez történik né­hány helyen, annak nem csupán a kiegészítő tevékenység megtorpanása az oka: rendkívül ala­csony a mezőgazdasági termelésből származó jö­vedelem, s az ipari munkák elmaradása* ezt az ellentmondást nagyítja fel. V. Farkas József Miklóstelep névadója MEGMUNKÁLÓKÖZPONTOK EXPORTRA A Csepel Művek Szerszám- gépgyárának legkorszerűbb termékei közé tartoznak a nagy pontossággal dolgozó, számítógéppel vezérelt meg­munkálóközpontok. Kifejlesz­tettek egy úgynevezett törpe változatot is. Ebből az idén 20 darabot gyártanak. A gé­pek háromnegyed részét ex­portálják a. KGST-országok- ba, valamint az NSZK-ba, Franciaországba, Ausztriába, Indiába és Kínába. Természe­tesen a hazai ipari vállalatok is megismerkedtek az új CNC- géppel. TÁRGYALÓTEREMBŐL: Börtönben a tolvajtriumvirátus Tavaly decemberben a bajai Sóház utca 8. szám alatt lakó Horváth Béla segédmunkás össze­találkozott egyik ismerősével, Nyári László felvonókezelővel, aki szintén a Duna-parti városban, a Fehérló utca 7. szám alatt lakik. Beszélgetés közben a két fiatal­ember kölcsönösen elpanaszolta, hogy kevés a fizetés, nehezen le­het megélni belőle. Horváth ja­vasolta, hogy helyzetükön közö­sen változtassanak, s mindjárt el is mondta elképzelését. Jól ismeri a tüzép bajai telepét, mert ko­rábban gépkocsivezetőként ott dolgozott. Tudja, hogy különféle árukat el lehet onnan lopni, s ezeket értékesítve, jó summa ütné a markukat. Az ötletre mindketten aludtak egy-két hetet. Talán azért is me­ditáltak ennyi ideig a dolgon, mert korábban különböző vétsé­gek elkövetéséért a bíróság mind­kettőjüket felelősségre vonta, de úgy látszik, nem használt a ko­rábbi büntetés, mert végül is megállapodtak a terv végrehajtá­sában. Az egyik éjszaka Horváth Béla nővérének személygépkocsijával elmentek a tüzép bajai telepé­hez. Bemásztak a kerítésen, s ki­nyitották a telep mintaboltjának raktárát. Nem volt nehéz dolguk, mert a raktár kétszárnyas ajtaja nem volt bezárva, csupán egy lán­cot kellett kiakasztaniuk a vas­pántból. Körülnéztek a raktárban, aztán pakolni kezdtek. Elvittek négy ABG 3-as típusú gázégőfejet, ami összesen 85 ezer 600 forintot ér. Áz égőfejeket különböző sze­mélyeknek eladták. Teltek-múltak a „jobb napok”, s az idén tavasszal Horváth Béla Rácz József ismerősével találko­zott össze. Rácz ugyancsak Ba­ján, a Tinusz utca 10. szám alatt lakik, s ugyancsak volt már bün­tetve. Arról panaszkodott isme­rősének, hogy nincs pénze, s sze­rezni kellene valahonnan. Jó társ­hoz fordult, mert Horváth már mondta is a receptet, a korábbi sikeres akcióval kommentálva, illetve mintegy bizonyítva a pénz­szerzés lehetőségét. így aztán azt javasolta Rácznak, hogy Nyárival együtt hármasban keressék fel Volt királyi tanácsos, orszá­gos borászati kormánybiztos, a vj.skoronarend lovagja, Kecske­mét város díszpolgára, a- „Pour le Mérité Agricole” francia ér­demérem tulajdonosa. Ma Mik- lnstelepen működik a Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borá­szati Kutató Intézetének egyik kísérleti telepe, melynek alapí­tójára, Miklósvári Miklós Gyu­lára emlékezünk. 1832. november 26-án szüle-' tett (a Borsod vármegyei Finké községben. Iskoláit Eperjesen. Miskolcon és Buda­pesten végezte, 16 évesen, be­állt a szabadságharc honvédéi közé, ahöl kitűnő lovas hírében állt, s hamarosan hadnagyi, majd főhadnagyi rangot kapott. Világosnál ő is letétté a fegy­vert. büntetésből besorozták a császári seregbe közkatonának. 1855-iben főhadnagyként szerelt le, s hazatért Borsod megyei birtokára, gazdálkodni. Bekap­csolódott a politikai élétbe, 1875- töt 1881-ig az edélényi válasz­tókerületet képviselte az ország- gyűlésen. Az 1879. évi székesfehérvári tc-r mé nyki állításon figyeltek fel reá, mint jónevű szőlőbirtokos­ra. Miklós Gyula ekkor hátait fordított a politikának, s ezután l>ehatöbban foglalkozott a szőlé­szettel és borászattal. A székes- fehérvári terménykiiálUítás evé­ben kinevezték borászati kor­mánybiztosnak, az ő feladata volt a magyarországi szőlőkul­túrán elhatalmasodj filoxéra el­leni védekezés, a szőlő- és bor­der melói jkouszerűsítése, gazda­ságosabbá tétele. Már az első évbein foglalko­zott egy nagyobb homokterület szőlőtelepítésével. 1880-ban fel­ügyelt Kecskemét határában • Miklósvári Miklós Gyula Szánkás és Úrihegy között elte­rülő 200 holdas területre, me­lyet jónak ítélt egy „országos állami mintatelep” létesítésére. Az előkészítő munkálatok 1883 tavaszán kezdődtek meg. A te­lepnek két feladata volt: egy- i-észt a filoxéra pusztítása elle­nére á házai jó minőségű szőlő­fajták fenntartása és ezek vesz- szőinek szaporítása, másrészt a •homoki (szőlőművelés korszerű­sítése. A telep igazgatójává Ko- ritsánszky János szőlészeti és borászati vándortanítót nevez­ték ki. A télepet 1884. szep­tember 17-én ünnepélyes kere­tek között avatták fél. Gróf Széchenyi Pál földművelésügyi •miniszter javallatára a telep létrehozásában döhftő szerepet vállaló kormánybiztoísiróH „Mik- lóstélép"-nék nevezték el. Az alapítás utáni első évben a különböző bor- és csemege­NAPSÜTÉSBEN, HAVAZÁSBAN Az erdő haszna Arany idő! — mondogatjuk, és jókat szippantunk a nyáriasan enyhe levegőből november máso­dik vasárnapján a Lakitelekhez közeli Sarok-erdőben. Kísérőnk­ben, Moravecz Gyulában emléket ébresztenek a narancssárga és vöröses kérgű, sudár fenyők. Még kerületvezető erdész korában, az ő „keze alatt” — értő gondosko­dásával — fejlődött az idén húsz­esztendős Sarok-erdő. Megvan annak a sora... A vékony törzsű faállományt éppen gyérítik. Itt találjuk, a mai kerületvezető erdész, a fiatal Tóth András irányításával dolgo­zó Nimród I. szocialista brigádot. Részben családi közösség is a munkacsapat, hiszen vezetője, Dávid Mátyás mellett itt látjuk feleségét, 16 éves fiát és egyik testvérét. Megélhetésük alapja az erdő. Az asszony kiváltképpen a jó levegőt szereti Havonta négy­ezer forintot keres. Jól jött laz idén is a természetbeni juttatás. Száz kéve gallyat és három köb­méter fát kapott. Az, hogy a fakitermelés hoz-e — és mennyi — hasznot, jórészt rajtuk áll. ismét a tüzéptelepet „gázégőfej- ügyben". Megismétlődött a lopás, azzal a különbséggel, hogy ezt már hár­man követték el. Maguk is meg­lepődtek azon, az egyébként tény­leg érthetetlen dolgon, illetve mu­lasztáson, hogy a raktár most sem volt bezárva, így könnyűszerrel bejuthattak oda. Három gázégő­fejet és két Kombifég K—18-as típusú gázkazánt hoztak el. Ezek összértéke 132 ezer forint, tehát értékesítés után ennyi pénzen osz­toztak. Nem sokkal ezután Horváth Bé­la és Rácz József egy éjszaka is­mét pénzszerző körútra indult. Bemásztak a kapun keresztül N. P. bajai lakos házának udvarába, és a nyitott teraszról elvittek egy C 21-es típusú gázkazánt, ami 19 ezer 100 forintot ért. Folytatva bűncselekmény-soro­zatukat, az idei nyár elején Hor­váth Béla és Nyári László sze­mélygépkocsival elutazott Dél- Dunántúlra, hogy olyan gázcsere- telepet keressenek, ahonnan pb- gázpalackot lehet lopni. így ju­tottak el Mázaszászvárra, ahol a DÉGÁZ Vállalat gázcseretelepét szemelték ki tervük megvalósítá­sára. Jól körülnéztek, s részlete­sen kidolgozták akciójukat, majd mint akik jól végezték dolgukat, hazamentek. Egy hét múlva ke­resték fel ismét a mázaszászvári gázcseretelepet. A szellőzőnyílás vasrácsát kifeszítették, bemász­tak, s 18 töltött gázpalackot hoz­tak el, aminek összesen 31 ezer 413 forint az értéke. Minden bizonnyal a bajai „tri­umvirátus” folytatta volna a bűn­cselekmény-sorozatot, ha a rend­őrök nem állják útjukat. S mi­vel ez történt, letartóztatták őket. A Bajai Városi Bíróság ősszel tárgyalta ügyüket, a hozott jog­erős ítéletet. Horváth Béla első­rendű vádlottat — mint különös visszaesőt — halmazati büntetésül háromévi — Nyári László másod­rendű vádlottat halmazati bünteté­sül egy év hathónapi, Rácz József harmadrendű vádlottat pedig egy­évi szabadságvesztésre ítélte a bí­róság. A szabadságvesztést mind­hárman börtönben töltik. A rendőrség a vizsgálatok so­rán az ellopott és értékesített tár­gyak jelentős részét megtalálta és lefoglalta. A bíróság a vádlot­takat kártérítésre kötelezte. Tárnái László szóló-fajtákból több minit egy­millió gyökeres vesszőt kínáltak eladásra. 1890-ben Miklósitelepen 20 höldas szőlőiskola, 17 holdnyi amerikai szőlőanyateliep, 440 fajtából ál'ló európai fagyűjte­mény volt, s a 70 holdas európai szőlőanyatelepen 10 fajta cseme­ge- és 35 fajta borszőlőt ter­mesztettek. Miklós Gyula nevéhez fűződik az „Országos Központi Minta­pince” építése is, melyet 1881- ben Budapiesiten hoztak Hétre. Itt a korszerű borkezelést mutat­ták be, ezenkívül pincemestere­ket képeztek, s az ott kezelt borok értékesítésével foglalkoz­tak. A borkereskedelem szerve­zettebbé tétele érdekében Mol­nár Istvánnal, a budiad vdncél- lérképezde igazgatójával össze­állították a „Borászíati törzs- könyv”-et. Miklós Gyulának jelentős ér­demei voltak a szőlészeti-borá­szati szakoktatás szervezésében. Alsó-, közép- és felsőfokú okta­tásban részesülhettek a hallga­tók. A konytak gyártása az 1870- es évektől került előtérbe. Mik­lós Gyula iis foglalkozott birto­kán konyakkészitéssel. tapaszta­latait a „Borászati Laipiolk”-ban publikálta. Rengeteget utazott, felkereste az ország minden pontját, ahol szőlővel és borral foglalkoztak. Ellenőrzött, tanácsokat adott, tanfolyamokat, kísérletekét szer­vezett, gyakorlati bemutatókat tartott. Óriási energiával végez­te munkáját, s mindez egészsé­gi állapota romlásához vezetett. 1894. május 2-ria virradó éjsza­kán egy végzetes szívroham kö­vetkeztében »Budapesten meg­halt. Dr. Szilágyi Attiláné könyvtáros — Megvan annak a sora, ho­gyan kell ezt csinálni! — segít el­igazodni munkájukban Dávid Má­tyás. — Mi. férfiak, ezzel a tíz- kilogrammos Stihl fűrésszel vá­gunk. Fontos, hogy a görbe ré­szeket a fáról eltávolitsuk, s a hosztoló méteres lécével és ka- corkésével pontosan jelölje meg azokat a helyeket, ahol majd to­vább kell vágni. Nagy figyelmet és felelősséget kíván ez a műve­let, hiszen ilyenkor dől el: milyen célra tudja majd eladni a fát az erdőgazdaság. A rönköt egy jános­halmi üzembe továbbítjuk. Ame­lyik fa görbe, az csak farostle­meznek való. Nézni kell, hogy szú- és rovarrágott-e. Ettől, a hosszúságtól és egyéb minőségi tényezőktől függ, hogy végül is exportra, papírgyártásra, tűzifá­nak vagy más felhasználásra ér­tékesítjük. A Kiskunsági Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság nyárjasi erdé­szetében a Nimród I. nem ok nél­kül aranyfokozatú szocialista bri­gád. Egyike a legjobbaknak a munkaversenyben részt vevő er­dei közösségek közül. Tudják, milyen sok pénzt veszíthet a gaz­daság azzal, ha például lóvonta­tás közben megsértik a lábon ma­radt törzseket, vagy ha figyel­metlenségből értékes papírfarön- köket tennének a tűzifa közé. Több ezer forint az árbevételi különbség az eltérő minőségű és rendeltetésű faanyag köbmétere között. Hétvégén is dolgoznak — Az erdei munkások szinte együtt élnek az erdővel! — jegy­zi meg kísérőnk, Moravecz Gyula felhasználati műszaki vezető. Ar­ra gondoltam, kizárólag Dávidék jól összeszokott csapatára utal, vagy arra a lakókocsira, amely az úton, rossz időben menedéket nyújt számukra. Igen, erre a lel­kes kis csapatra is vonatkozik a kijelentése — ám a fa útját a termelőktől a felhasználókig raj­tuk kívül még sok ember helyt­állása egyengeti. Lakitelek felől gépkocsi robog velünk szemben az erdei úton. Kalauzunk jókor észreveszi: — Álljunk meg! ök a mi em­bereink! Hétvégén is szállító gépkocsi­vezetővel — Hajnal Jánossal — és rakodóival: Kecskés Józseffel és Bodor Károllyal étkezik a nyi­tott platójú ZIL, üresen, a laki­teleki vasútállomásról jövet. A sofőr miniszteri kitüntetést is kapott már, és kiváló dolgozó. Szombaton három, ma, vasárnap két vagont raktak meg papírfá­val dupla bérért, és azoknak a — hétvégi munkát is magában fog­laló — versenyvállalásoknak a részeként, amelyeket az SZKP XXVII. kongresszusa alkalmából tettek, ök is hozzájárulnak ahhoz, hogy az erdészet jó évet zárjon: teljesíthesse 4200 köbméteres ex­port- és 24 ezer 390 köbméter vas­tag fára szóló belföldi szállítási tervét. Ennek viszont az is fel­tétele, hogy a MÁV mindegyik állomáson kiállítsa a hétvégek­re kért vagonokat! Az erdészet tőserdei kerületé­ben gyűjtőkkel találkozunk. Dósa Lászióné, mialatt férje a Kecs­kemét—Szikrai Állami Gazdaság udvarosaként dolgozik, a szép, verőfényes vas árnap délei őttön lányával gallyat és fahéjat szed. Engedélyt kértek a kerületveze­tőtől, hogy négy köbméter hul­ladékkal kiegészíthessék otthoni tüzelőkészletüket. — A cserépkályhánkat megra­kom fahéjjal és gallyal, kevés sze­net öntök a tetejére, s nincs gon­dunk a fűtéssel ezekben a szén­hiányos hetekben sem — mutat Dósáné az összerakott húsz kéve tüzelőre. Háztartásában hasznát veszi a hulladéknak: tavaly is járták az irtásokat. 5? Megéri gyűjteni Az exportfeladatok és a belföl­di szállítások mellett a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság is alkalmat ad a lakosságnak a fa­hulladék hasznosítására. Mialatt a Dunán jugoszláv uszályokra hordják az export-farönköket — december végéig még nyolc uszály fát is át kell adniuk déli szom­szédunknak, hogy idei, 140 millió forintos exporttervüket valóra válthassák —, szállítanak a tü- zépeknek, és nem zárkóznak el a gyűjtők kérése elől sem. Papp László igázgató arról számol be: nő az érdeklődés a Szedd magad! hulladékfa-akció iránt. A november eleji aranyidőnek azonban ekkorra már vége Fa­gyos tél tereli a havat a Duna menti erdei utakon. A barátság­talan idő mégsem szegi a gyűj­tők kedvét. Egyre-másra jelent­keznek Sükösdön is, Halmos Lász­ló erdészetvezetőnél, hogy a ke­mény ágfa köbméteréért 160 és a lágyért 100 forintot befizessenek. A miskei Harangozó István, a felsőszentivánii Császár József, az érsekhalmi Háberbusch István, a du&noki Bayer Csaba, a bácsbo- kodi Forgács Mihály és mások így javítanak — önerőből — tü- zelőellótásukon. — Megéri? A válasz egyértelmű: igen, hi­szen egy köbméter kemény ágfa 800 kilogramm. Egy mázsa tehát nem kerül többe húsz forintnál!» Van-e manapság ennél olcsóbb tüzelő? Kohl Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom