Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1985. október 5. Gorbacsov és Mitterrand sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) cia nukleáris fegyverekről, az elnök kijelentette: „nem lenne ésszerű azt gondolni, hogy ilyen tárgyalás lehetséges”. Az elnök azzal indokolta ezt az állásfogla­lását, hogy a francia nukleáris fegyverzet nem mérhető össze a nagyhatalmak fegyverzetével, így Franciaországnak egy ilyen tárgyaláson „nem lenne alkudo­zási tere”. Franciaországnak arra kell ügyelnie, hogy nukleáris fegyverzete „a hitelesség küszö­bén felül maradjon”. A közepes hatótávolságú euró­pai nukleáris eszközök kérdéséről szólva Gorbacsov kijelentette, hogy a Szovjetunió legújabb ja­vaslataival az előrelépést kívánta szolgálni, ki akart mozdulni a je­lenlegi helyzetből, amikor igen nehéz e fegyverekről tárgyalni. A francia nukleáris ütőerőt ille­tően a főtitkár ismételten hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió ed­dig sem akarta, s ezután sem kí­vánja azt valamiféle szovjet— amerikai ellenőrzés alá vonni. „Nincs olyan előzetes követelé­sünk, hogy Franciaország csök­kentse nukleáris erőit, vagy ál­lítsa le nukleáris fejlesztési prog­ramját. Csupán azt akarjuk, hogy kezdjünk megbeszéléseket ezek­ről a fegyverekről, tanulmányoz­zuk a problémát és közösen ku­tassuk fel megoldásának lehető­ségeit” — mondotta Mihail Gor­bacsov. Hozzáfűzte még, hogy a közepes hatótávolságú európai nukleáris fegyverekre vonatkozó új szovjet javaslatról a legköze­lebbi jövőben levélben tájékoztat­ja Thatcher brit miniszterelnö­köt. A Szovjetunió indítványaira várja az újabb brit reagálást, mi­vel a ma ismeretes londoni állás­pont egy korábbi helyzet ered­ménye. Az új javaslatok új vá­laszt igényelnek. A későbbiek során kérdésekre válaszolva Mihail Gorbacsov ki­jelentette még, hogy a Szovjetunió a közelmúltban európai területein leszerelt közepes hatótávolságú rakétáit nem telepítette, s nem is akarja áttelepíteni az ország más részeire. Az SZKP KB főtitkára röviden érintette a novemberi genfi szov­jet—amerikai csúcstalálkozó esé­lyeit is. A korábbiakhoz képest bizonyos mértékig biztatónak ne­vezte azt az amerikai magatartást, amely Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszternek a múlt hónapban Reagan elnökkel és Shultz ame­rikai külügyminiszterrel megtar­tott találkozóján volt tapasztal­ható. Az amerikai vezetők ezút­tal nem utasították el azonnal, és nem minősítették rögtön pro­pagandafogásnak az új szovjet javaslatokat. Anélkül, hogy a csúcstalálkozó eredményeit ille­tően jóslásokba bocsátkozott vol­na, Mihail Gorbacsov leszögezte: „A magunk részéről reméljük, hogy komoly, számottevő ered­ményeket tudunk elérni Géni­ben”. összességükben nagyra értékel­ve és tartalmasnak, fontosnak ne­vezve Francois Mitterrand-nal és más francia vezetőkkel folytatott tárgyalásait, Mihail Gorbacsov a pénteki sajtóértekezleten kije- jelentette: a Szovjetunió fontos partnerének tekinti Franciaorszá­got a nemzetközi élet kérdéseinek megvitatásában. A két ország a nemzetközi helyzet megítélésé­ben több szempontból nem ért ugyan egyet, s így volt ez a mos­tani párizsi tárgyalásokon is, ez azonban nem csökkenti párbeszé­dük jelentőségét. A különböző nézőpontok megléte még bizonyos előnyökkel is jár. Arról mindenképpen meggyő­ződhettünk, hogy a Szovjetunió­hoz hasonlóan Franciaország is hatalmas felelősséget érez a bé­kéért, ez pedig megfelelő alapot biztosíthat a nemzetközi helyzet javítását szolgáló közös, párhuza­mos, vagy éppen egyéni akciók kidolgozásához — szögezte le a főtitkár. A párizsi tárgyalásokon sok szó esett, éspedig nem csupán a múlt felidézéseként, az enyhülési kor­szakról — mondotta Gorbacsov: Szovjet részről most úgy érzik — tette hozzá —, hogy más orszá­gokban is megvan a tényleges igény a visszatérésre a korábbi rendezettebb nemzetközi kapcso­latokhoz. Az ennek elősegítésére irányuló szándék diktálta a fegy­verkezési hajsza megfékezésére irányuló legújabb szovjet javas­latokat. Éreztük az utóbbi három napon folytatott tárgyalásokon, hogy a francia vezetés és szemé­lyesen Mitterrand elnök átérzi ezeknek az indítványoknak a fon­tosságát és alkotó jellegét. Mihail Gorbacsov a fegyverke­zés fékezése szempontjából a leg­fontosabbnak nevezte annak meg­akadályozását, hogy a támadó fegyverek kikerüljenek a világűr­be. Ennek érdekében ma már konkrét lépésekre van szükség — mondotta —, s ha valaki tovább­ra is kitart csupán a szép szavak­nál, azt szovjet részről politikai demagógiának, a közvélemény fél­revezetését szolgáló törekvésnek tekintik. A Szovjetunió talán még az Egyesült Államoknál is job­ban tisztában van azzal, hogy milyen következményekkel járhat az űrfegyverkezési tervek megva­lósítása. A világűr militarizálását szolgáló lépések megtétele esetén nem tudjuk, hogy képesek le- szünk-e valaha is tárgyalni a fegyverzetek korlátozásáról, s nehéz elképzelni, egyáltalán ho­gyan közelíthetjük meg ezt a kér­dést — jelentette ki az SZKP KB főtitkára. A nem szorosan politikai ter­mészetű kétoldalú szovjet—ameri­kai kapcsolatokról szólva a fő­titkár hangsúlyozta, hogy szovjet részről továbbra is a tudományos­műszaki, kereskedelmi és gazda­sági együttműködés fejlesztését kívánják. Példaként említette, hogy szóba került egy újabb szov­jet—francia közös űrrepülés le­hetősége. Elképzelhető az is, hogy szovjet és francia részvétellel szé­lesebb körű nemzetközi összefo­gás valósul meg a beláthatatlan energiatermelési lehetőségeket rejtő irányított termonukleáris reakció kutatása érdekében. Mihail Gorbacsovnak feltettek egy kérdést a Szovjetunió és Iz­rael diplomáciai kapcsolatainak lehetőségéről is. Az SZKP KB fő­titkára közölte, hogy minél gyor­sabban előrehalad a közel-keleti probléma átfogó rendezése, an­nál hamarabb sor kerülhet a két ország diplomáciai viszonyának helyreállítására. A szovjet diplomáciai kolónia elutazott Bejrutból A bejrúti szovjet kolóniának mintegy hatvan tagja — egy újabb terrorakció megelőzésére — szer­dán délben elhagyta a libanoni fővárost. A szovjet diplomaták feleségei és gyerekei a Haladó Szocialista Párt harcosainak vé­delme alatt a Suí-hegységen ke­resztül utaztak Damaszkuszba, ahonnan repülővel mennek to­vább Moszkvába. Mint már je­lentettük, a mégy szovjet állam­polgár elrablói, s egyikük gyilko­sai további támadásokkal fenye­gették meg a libanoni szovjet képviseleteket. A még életben le­vő túszok sorsáról péntek délutá­nig semmiféle új hír nem érke­zeti A (különböző híreszteléseket cá­folva szovjet források a nap fo­lyamán hivatalosam is megerősí­tették: a megbocsáthatatlan bűn- cselekmény és provokáció ellené­re a nagykövetség és a képvisele­tek folytatják munkájukat Nyu- gat-Bejrútban. s aktivitásuk kor­látozásáról sincs szó. A washingtoni külüigyminiszté­rium legújabb bejelentése szerint az elmúlt napokban egy újabb amerikai éSVegy brit állampolgárt raboltak el Bejrútiban. Eddig a három szovjet diplomata mellett hat amerikait, négy franciát, há­rom britet és egy olaszt tartottak fogságban különböző terrorista csoportosulások. Az északi Tripolitaam elvben már megkezdődött a háborúsko­dásnak véget vető damaszkuszi egyezmény végrehajtásai bár a nap folyamán még voltak kisebb lövöldözések a városban. A határozott szíriai fellépés és Háfez Asszad elnök személyes közreműködése nyomán létrejött egyezmény mindenki számára szavatolja a politikai szabadság­jogokat. rendelkezik az azonnali tűzszünetről, a milíciák kivonásá­ról. a fegyverek összegyűjtéséről, valamint a libanoni erők. oldalán a szíriai katonai alakulatok bevo­nulásáról Tripoliiba. Délután a szíriai fővárosiban Rasid Karami libanoni kormányfőnek, a tripoli koordinációs bizottság elnökének felügyeletével egyfajta megbékü- lési találkozót tartottak az eddig egymással küzdő felek (képviselői. Sfci '(äor! .21 BtOó IS'Cat* ­______________________■ • n t-* ; -1 rr ’ ;\rn ’> p,T OVS-bD A ne HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Kádár János baráti munkalátogatása Prágában. — Losonczi Pál angolai tárgyalásai után Zimbabwéba érkezett. — Reagan a Fehér Házban fogadta Husszein jordán királyt. KEDD: Várkonyi Péter felszólalása az ENSZ-közgyűlésen. — A szov­jet küldöttség Genfben letette a tárgyalóasztalra az új javaslato­kat. — Szovjet diplomatákat raboltak el Bejrútban. SZERDA: Mihail Gorbacsov Párizsba érkezett és nyomban megkezdte eszmecseréjét Mitterrand elnökkel. — A TASZSZ nyilatkozatban ítélte el az izraeli légierő tuniszi támadását. — A francia állam­fő elutasította Reagan meghívását az október végi „hetes csúcs­találkozóra”. CSÜTÖRTÖK: Mihail Gorbacsov a párizsi parlamentben ismertette az új szovjet kezdeményezéseket. — Reagan elnök védi az izraeli akciót, Shultz külügyminiszter elítélte. — Elindult útjára az új amerikai űrrepülőgép, az Atlantis, amelynek legénysége titkos katonai feladatokat hajt végre. PÉNTEK: Lord Carrington NATO-főtitkár Washingtonban a kisebb atlanti tagországok rosszallását juttatja kifejezésre. — Az OPEC Bécsben az olajtermelés új szabályozását eredménytelenül vitatta meg. — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a tuniszi panasz tárgyalá­sát elnapolta. A hét három kérdése Miként összegezhetők Gorbacsov párizsi útjának eredményei? A világ rendkívüli érdeklődés­sel f'gyelte-fogadta a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának franciaországi útját. A hírmagya­rázók mindenekelőtt arra hívták fel a figyelmet, hogy Gorbacsov első nyugati útja — pártfőtitkárrá történt megválasztása óta — Pá­rizsba vezetett. Mihail Gorbacsov először ven­déglátójának mondotta el, mi­lyen javaslatokkal készül a Szov­jetunió a novemberi szovjet— amerikai csúcstalálkozóra, és Mitterrand elé tárta azt az indít­ványt, hogy az európai közép-ha­tótávolságú nukleáris fegyverek dolgában külön szovjet—francia tárgyalásokra is kerüljön sor. Ezt követően a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságában nyilváno­san adta elő a szovjet elképzelé­seket, ami rendkívüli visszhan­got váltott ki. A világ most tud­hatta meg, immár hiteles formá­ban, hogy a Szovjetunió valóban valamennyi támadó űrfegyver be­tiltását javasolja, hadászati és kö­zepes hatótávolságú rakétáinak a felét pedig kész leszerelni! Kü­lön figyelmet érdemel, hogy Gor­bacsov hangsúlyozta: a Szov­jetunió hajlandó közvetlen tár­gyalásokra Franciaországgal, il­letve Nagy-Britanniával. Ez vál­tozást mutat abban az álláspont­ban, hogy az USA-val folytatan­dó, az európai rakétafegyvere­ket érintő tárgyalásokon az ame­rikai fegyverekhez hozzá kellene számítani a francia és a brit fegyvereket is ... Gorbacsov nyíltsága, amely például megmutatkozott a párizsi televíziónak adott interjúban is, nagy hatással volt a franciákra, de a világsajtó jóvoltából másutt ugyanúgy a széles tömegekre. Va­lószínű, hogy Washingtonban újabb „propaganda-pontvesztést” kénytelenek elkönyvelni. Miért váltak újra véressé a közel-keleti események? Az idei tavaszon és nyáron megsokasodtak a diplomáciai • Szovjet—francia csúcstalálkozó Párizsban Mihail Gorbacsov és Francois Mitterrand részvételével. A kép a díszvacsorán készült. puhatolózások a Közel-Keleten, hogyan lehetne mégis tárgyaló- asztal mellé ültetni arabokat és izraelieket? S a próbálkozások egyik fő iránya az volt, hogy „szalonképessé” akarták tenni a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezetet. Főleg Jordánia királya, Husszein tett erőfeszítéseket ez irányban. Nem minden eredmény nélkül, mert például Thatcher brit minisztérelnök kilátásba helyez­te, hogy a Downing street 10 alatt, a hivatalában hajlandó lesz fogadni a PFSZ küldöttségét. S bár cáfolták, nincs kizárva, hogy Robert Murphy amerikai elnöki küldött jordániai útja során érint­kezésbe lépett a palesztinok kép­viselőivel is. Egyedül Izrael szél­sőséges körei tiltakoztak az ellen, hogy valaha is tárgyaljanak „a terrorista PFSZ”-szel. Tel Avivnak kapóra jött a lar- nacai hármas gyilkosság. Egy jachton három izraelit megölt egy titokzatos kommandó, amelynek három tagja közül — a Daily Mail szerint — az egyik angol volt. A véres eset után az izrae­li kormány bejelentette, hogy visszavágásra készül. Ez néhány nap múlva meg is történt, amikor izraeli harci gépek Tunisz mel­lett a PFSZ központját szétbom­bázták. A több tucat halott között nem volt ott Arafat... Jogos a kérdés: hogyan jutot­tak el 2460 kilométer távolságra az izraeli bombázók? Egy NATO- ország repülőterén szánhattak le, egy repülőgép-anyahajón töltöt­ték fel őket üzemanyaggal, vagy a levegőben egy másik ország — ki lehet találni: melyik — gépei? Mindenesetre Washingtonban he­lyeselték az izraeli megtorlást, mondván, terroristákkal így kell bánni. Aligha van ezzel összefüggés­ben szovjet diplomaták bejrúti el­rablása, bár nincs kizárva, hogy bizonyos titkosszolgálatok is fel­bujtóként szerepeltek a szélső­ségesen reakciós mohamedán szervezet terrorakciója mögött. Hozhat-e eredményt a szovjet—kínai tárgyalások újabb fordulója? Most már teljes rendszeresség­gel kerül sor tavasszal és ősszel felváltva a két fővárosban a Szov­jetunió és a Kínai Népköztársa­ság külügyminiszter-helyettesei­nek vezetésével a küldöttségek tárgyalására. Hogy mi hangzik el ott, arra vonatkozóan csak szűk­szavú tájékoztatást nyújtanak a kommünikék. így egyelőre csak maga a tárgyalássorozat ténye je­lent pozitívumot. Most Pekingben tárgyalnak... Mindenesetre Kínának az utób­bi időben észrevehetően javultak az államközi kapcsolatai a Szov­jetunióval, s a többi szocialista országgal is. Természetesen nem elegendő, ha csak tudósok és mű­vészek, sportolók és diákok cse­réje lesz több és több, s még az sem döntő jelentőségű, hogy fo­kozatosan növekszik az árucsere a két ország gazdasága között. Szükséges lenne, hogy a világpo­litikában is közeledjenek Moszk­va és Peking nézetei, szándékai. Egyelőre különösen az ázsiai kér­désekben helyezkedik más állás­pontra Kína, s itt még aligha vár­ható közeledés. Pálfy József Megkoszorúzták Kis Ernő sírját Gyönke Sándor belgrádi nagy­követ vezetésével tegnap délelőtt Zrenjaninba látogatott a Magyar Népköztársaság küldöttsége. A delegációban voltak még: Gál Csaba százados, a katonai attasé helyettese. Stroger Pál. a nagy­követség első titkára és Varga Imre kulturális attasé. A küldött­séget a zrenjanini községi képvi­selőtestület épületében Bogdana Glumac Levakov, a községi kép­viselőtestület elnöke, Milenko Odaivióh, a községi végrehajtó ta­nács elnöke és más községi tiszt­ségviselők fogadták. A vendégek ezt követően ellátogattak a nép­színház felújított épületébe és a modern galériába. Délben a magyar küldöttség a Zrenjanintól hét kilométerre levő Elemérre utazott, ahol megkoszo­rúzta Kis Ernőnek, az 1848— 49-es magyar forradalmi hadsereg tábornokának sírját. A magyar felszabadító harc és az 1848,'49-es forradalom veresé­ge után. 1849. október hatodikén, az osztrák hadsereg parancsnoká­nak, Haynau tábornoknak a ren­deletére megtorlásul 13 magas rangú magyar tábornokot végez­ték ki Aradon. Ez az esemény az aradi vértanúk kivégzése néven isimert a történelemiben. Köztük volt Kis Ernő, a magyar forradal­mi hadsereg tábornoka is. akinek holttestét 1872. október hetedikén titokban Katarimfeldből (a mai Ravni Topolovác) az eleméri ró­mai katolikus templom 'kriptájá­ba vitték. Erről az eseményről 1978. október 6-a óta emléktábla is tanúskodik. Az SZVSZ ünnepi ülése MOSZKVA A Szakszervezeti Világszövetség megalapításának negyvenedik év­fordulója alkalmából rendezett ünnepi üléssel pénteken befejező­dött az SZVSZ Főtanácsának 37. ülésszaka. A jubileumi ünnepség elnöksé­gében a világszervezet vezetőin kívül helyet foglaltaik a nemzet­közi szakszervezeti mozgalom ve­teránjai. az SZVSZ régi harcosai, köztük Apró Antal, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnöke. Az ünnepi ülésen, a felszólalók méltatták a Szakszervezeti Világ- szövetség munkájának jelentősé­gét és a nemzetközi szakszerve­zeti mozgalomban betöltött szere­pét. A főtanácsülés ünnepi nyilat­kozatot fogadott el, amely megál­lapítja : a Szakszervezeti Világszö­vetség alapítóinak öröksége arra késztet bennünket, hogy állhata­tosan harcoljunk az egységért, s szolidaritásért. Az ünnepi ülés felszólalói kö­zött volt Gáspár Sándor, az SZVSZ és a SZOT elnöke. A főtanácsülés után Andrej Gromiko, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnö­ke fogadta az SZVSZ elnökét. Gáspár Sándort, főtitkárát, Ibra­him Zakariát és a Szakszervezeti Világszövetség alelnökeit. ÖNKRITIKUS ÉRTÉKELÉS Szakszervezeti választás a Dutépnél A Szakszervezetek Országos Tanácsának közelgő kongresszu­sára készülve a megye szervezett dolgozóinak legnagyobb hányadát éli nap vá­las*tóéjsj$s*tziétiei.. tartottak. A munkásszálló nagytermében ösz- szegyűlit 125 küldött először a vállalati szakszervezeti bizottság elmúlt öt» évben végzett munká­ról szóló beszámolóját hallgatta meg, Szabó .Tibor vszb-titkár előadásában. Az önkritikus hang­vételű értékelés kitért a szakszer­vezeti tevékenység minden terü­letére, s nem hallgatta el azo­kat az összefüggéseket sem., ame­lyek a mozgalmi munka hibái és a vállalat nehéz .gazdálkodási helyzete között fennállnak. Az előadást a számvizsgáló bizottság jelentése követte, majd a beszá­moló feletti vitára került sor. A hozzászólásokban különös hangsúlyt kapott a munkaver- seny-mozgalom visszaesése, ami a felszólalók szerint ügyök oka a tervektől elmaradó gazdasági tevékenységnek. Dr. Fáy Ferenc vezérigazgató megállapította, hogy ebben , az évben — idáig —. nem sikerült előhbrelépní, ezért az új vezetés tovább fokoz­za (majd a számonkérést. A mun­kafegyelem megszilárdítására ed­dig tett intézkedések a vállalat­nál „paprikás hangulatot” váltot­tak ki, de ezek elengedhetetlen teltételei az eredmények elérésé­nek. A vezérigazgató ehhez kérte az új szakszervezeti vezetés tá­mogatását. Cvianov István, a vállalati pártbizottság titkára úgy értékel­te, .hogy a szakszervezeti munka az elmúlt ölt évben javult, de a k íván.atostót el maradt. Dr. Kőrös Gáspár, a szakszer­vezetek megyei tanácsának ve­zető .titkára kifejezte reményét, hogy a vállalat — nem utolsó­sorban a szakszervezeti aktivis­ták segítségével — két-’három éven belül stabrlizáljia gazdasági helyzetét. Keresztes János, az Építő-, Fa- és Építőanyagipar.i Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára részletesen elemezte az elhang­zott beszámolót, s a jelent és a jövőt illetően az abban foglal­takkal hasonló megállapításra jutott. A küldöttek ezután megválasz­tották a 15 tagú vállallati szak- szervezéti bizottságot, amelynek elnöke Döme László, titkára pe­dig Szabó Tibor -lett. B. F I ELFOGADOTT TÖRVÉNYJAVASLAT Vita az 1984. évi költségvetésről Az országgyűlés terv- és költ­ségvetési bizottsága Bognár Jó­zsef elnökletével tegnap kibő­vített ülést tartott a parlament­ben. A testület tagjai, valamint más országgyűlési bizottságokból megjelent képviselők megvitat­ták a Magyar Népköztársaság 1984. évi költségvetésének a vég­rehajtásáról szóló jelentést. A szokásoknak megfelelően elő­ször az ülésen megjelent más or­szággyűlési bizottságok képviselői összegezték a testületi üléseiken elhangzott észrevételeket. Az egyes bizottságok nevében felszólalók egyöntetűen elfogadásra ajánlot­ták az 1984. évi költségvetés vég­rehajtásáról szóló törvényjavas­latot: Stadinger István, az építé­si és közlekedési bizottság elnö­ke, Pesta László, a szociális és egészségügyi bizottság elnöke, Bölcsey György, a jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottság. Hell- ner Károly, a kereskedelmi bi­zottság titkára, Varga János, a mezőgazdasági bizottság tagja. A ..vendég” hozzászólókat kö­vetően — Horváth Lajos (Bara­nya megye), a terv- és költség- vetési bizottság titkára és még hatan szólaltak fel. Az elhangzott véleményekre, kérdésekre Rácz Albert államtit­kár, az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnöke. Hoós János országos tervhivatali államtitkár, Szakali József, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. Ma­darast Attila pénzügyminisztériu­mi államtitkár válaszolt. Jászkunság-kutatók tanácskozása Félegyházán (Folytatás az I. oldalról.) tek a nyelvemlékkutaitás tapasz­talatai a Kiskunság, a Nagykun­ság és a Jászság néprajzi felfe­dezéseinek eredményei. Ma reggel a történeti szekció előadásaival folytatódik a tanács­kozás. Időhiány miatti természe­tesen a kutatási eredményeknek csak rövidített közreadására van lehetőség, a konferencia teljes anyaga 1986 első felében a Bács- Kiskun és a Szolnok megyei mú­zeumi igazgatóság kiadásában fog napvilágot látná. H. K. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom