Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-01 / 230. szám
i 9 PETŐFI NÉPE • 1985. október 1. FÉNYMAG, RESZELŐ, RAKLAP Mit exportáltak az orgoványi Sallai Tsz-ből? Az 1900 hektáron gazdálkodó orgoványi Sallai Termelőszövetkezet eredményes év zárására készül. Igaz, a nyári aszály több növényük terméshozamát kedvezőtlenül befolyásolta, így például búzából 400 hektáron alig érték el a 36,6 tonnás hektáronkénti átlagot. Rozsot 200 hektáron termeltek, ez a gabona hektáronként 36 mázsás terméssel „fizette meg” a gondoskodást. Libor János, a közös gazdaság elnöke mégis bizakodó. — Mindent elkövetünk azért, hogy a kieséseket pótoljuk — mondta. — Néhány éve átlag 15 hektáron termelünk fénymagot, és ennek a kedvelt madáreledelnek jó piacot találtunk az NSZK-ban. Állattenyésztésünk is jó eredményeket produkál, a saját közösben gondozott állományon túl igen sok háztáji gazdaságban is foglalkoznak tehéntartással és borjúneveléssel. Mintegy öt évvel ezelőtt vettük fel a kapcsolatot a Kéziszerszámgyár kecskeméti reszelőgyárával. Kezdetben alig néhányan seMUNKASPORTRÉK kezdtük a raklapok javítását. Az idén már újak gyártásával is foglalkozunk, nem utolsósorban azért, mert ezek a termékek igen keresettek az NSZK-ban. Ebben az évben már 5 ezret gyártottunk, illetve adtunk át a megrendelőknek, s december végéig még ugyanennyit visznek el a kamionok. Ez a tevékenység az idén mintegy 2,3 millió forinttal növeli a közös gazdaság árbevételét — mondta befejezésül Libor János. O. L. • Szabó II. Istvánná tizenhét évig dolgozott a baromfinevelőben. Ennek az ágazatnak a megszűnése után került alapitó tagként a reszelőgyártókhoz, s azóta egyike a legjobb teljesítményt elérőknek. gítették a nagyüzem termelését, majd 1983— 84-ben építettünk egy saját üzemet. Jelenleg 87-en dolgoznak itt, és évente 1 millió 400 ezer reszelőt adnak át a gyárnak. A reszelők gyártásával egyidőben meg• Meggyes! Sándor szakmunkás az exportra kerülő raklapok egyik készítője. COpauszky László felvételei) Termálvíz a termelés szolgálatában A föld gyomrában húzódó szénhidrogénmezőkkel együtt gyakran jelentős mennyiségű termálvizet is feltárnak a kutatók. így az olajkutak elapadását követően marad még hasznosítható természeti kincs: a geotermikus energia is. A kiskunmajsai Jonathán Tsz határában 1982-ben hgrom olajkút merült ki. Az Országos Kőolaj- ás Gázkitermelő Tröszt szakemberei a rétegvizsgálatok ismeretében felajánlották, hogy alkalmassá teszik a berendezéseket termálvíz kitermelésére. A szövetkezet elfogadta az ajánlatot, 5,5 millió forintért ismét „termőre fordítottak" két kutat. Munkájuk nyomán 1900 és 2100 méter mélységből 72—74 fokos forró víz tört hamarosan a felszínre. Első lépcsőben a szövetkezet saját kivitelezésben 1984-ben termálstrandot épített a kiskunmajsaiak és a környékbeliek nem kis örömére. A strandolni vágyók boldogsága érthető volt, hiszen eddig legközelebb Kiskunfélegyházán vagy Kiskunhalason fü- röd'hettek. A fürdő kivitelezésével egyidőben a kutakból csővezetéket, mellé hőközpontot és hidegvizes kutat is kiépítettek, amelyek a későbbi fejlesztéseket segítik. A következő beruházás már a geotermikus energia termelésbe állítását szolgálja. Az Agroter- mál GT kidolgozza a racionalizálási pályázatot, amelynek elnyerése esetén a jövő esztendőben 44 ezer férőhelyes broiler- csirke-tel,epet építenek, amit a feltörő meleg víz fűtene. 1987- ben újabb, hasonló telep építését tervezik. Most folynak a kivitelezés munkái egy 500 négyzetméter alap- területű kísérleti fóliaháznak. A TSZKER újítása alapján a JoMezőőrök Különös eset történt az egyik állami gazdaság földjén: a szolgálatot teljesítő mezőőr káposztalopáson ért két férfit, akik — a mezőőrt észrevéve — autójukba vágták magukat, s elszeleltek. Erre a mezőőr fegyverét használta. A gumikerekekre célzott, de elszámította magát, és belelőtt a személyautóba: a bent- ülők életveszélyes sérülést szenvedték... Az eset kapcsán kézenfekvő a kérdés: jogosan használta-e fegyverét a mezőőr? És egyáltalán, mennyire gyakoriak a hasonló epizódok? Vajon a mezőőri szolgálat képes-e ellátni a feladatát? Talán sejthető, a szóban forgó esetben a mezőőr túllépte a hatáskörét, súlyos hibát követett el. Fegyverét csak önvédelemből használhatta volna. Sietve hozzáteszem: hasonló eset nagyon ritka, sokkal gyakoribb az olyan, amikor a lefülelt tolvajok a fenyegetéstől, sőt a tettlegesség- től sem riadnak vissza. Ebből is látható, a mezőőri szolgálat nem tartozik a könnyű mesterségek közé. Az egykori csőszök örökébe a 60-as években léptek a mezőőrök, a hálózatot 1968-ban szervezték meg. A mai mezőőri szolgálat alapjait 1980-ban rakták le. Két évvel később újabb rendelet született, amely engedélyezte, hogy a tanácsok és a mezőgazdasági üzemek együttesen is foglalkoztathatnak mezőőrt, illetve tágította a mezőőrök munkavállalási lehetőségeit. Jelenleg mintegy 5000—6000 mezőőrt foglalkoztatnak az országban. Az alkalmazás feltételei sokrétűek. Szolgálatot csak büntetlen előéletű, fegyvertartási engedéllyel rendelkező, politikailag és erkölcsileg megbízható, rátermett személyek vállalhatnak. A munkakör fokozott felelősségét tükrözi, hogy a szolgálatba lépők esküt tesznek. A mézőőri hálózat kialakítását nehezítette — részben ma is nehezíti — a feladat lebecsülése. 1982-ig jobbára olyanokra bízták ezt a munkát, akik másutt nem kellettek. De három éve — az említett rendeletnek köszönhetően — már fiatalok, sőt diplomások is vállalják ezt a munkakört. Az újabb jelentkezőket elsősorban a természet közelsége és szépsége csábítja a határba. Sokan — az egészségesebb életkörülményekért — még az alacsonyabb fizetést is vállalják. A mezőőrök kiválasztása ma még eléggé esetleges, a nyolc általános iskolai végzettség nem kötelező. A jelentkezők négy előadást hallgatnak meg, majd vizsgát tesznek. A szolgálatba lépők közül nem mindenki kér fegyvert, van, aki a használatát nem tartja szükségszerűnek. Az biztos, hogy a jövőben^ jobban kell törődni a mezőőrök kiválasztásával, szakmai képzésükkel. Különös tekintettel a fegyverhasználatra. Megengedhetetlen ugyanis, hogy a helyzetet rosz- szul felismerő, netán hatalmaskodó mezőőr fegyvert fogjon a néhány szem cseresznyét eltulajdonítóra. Általában ott működik jól a mezőőri szolgálat, ahol körültekintően szervezték meg az üzemi rendészetet. Ennek keretében megoldható a rendszeres szakmai képzés, az ellenőrzés, a mezőőrök védelme. A mezőőri munkában sok függ a fellépéstől. Az agresz- szív ember könnyen felbőszítheti a fülön csípett tolvajt, amiből konfliktus lehet. A jó mezőőr higgadt, tapintatos, s a nehéz helyzetekben is feltalálja magát. Abból indul ki: az emberek azért fogadnak fel mezőőrt, mert hasznosnak, nélkülözhetetlennek tartják a munkáját. Ha pedig annak tartják, a tolvajok ellenében is támogatják. Számíthat rájuk.Cs. J. náthán Tsz magára vállalta a referenciaüzem szerepét. A speciális, duplafalú építményben — melynek vázszerkezetén folyamatosan áramlik a meleg víz — zöldségféléket termesztenek. A kísérlet1 sikere esetén a későbbiekben több ezer négyzetméternyi felületen így termelnek zöldséget a gazdaságban. Gaál Béla • A TSZKER ipari ágazatának dolgozói már építik a kísérleti fóliasátor váz- szerkezetét. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Ki a család szégyene? Aki együttérzésre vágyik, nehezen tűri mások sajnálkozását. A bonyolult, a képzettnél is sokszor többet produkáló élet viszont nemigen tesz különbséget a két fogalom között. Ez csak az ember sajátja, amely ha hiányzik, felfoghatatlan, féktelen indulatokat válthat ki, ami legtöbbször majdnem tragédiába torkollik. A kecskeméti Lengyel Györgyné családjában is azóta nem fér meg a békesség, amióta nagyobbik asszonylányát hazaengedték a kórházból. Bár évek óta tartó sehizophréniáját hosszabb ideig kezelték Budapesten, az orvosi vélemény szerint további intézeti ápolást nem igényelt. Betegsége miatt viszont elvált tőle a férje, így édesanyjához volt kénytelen visszaköltözni. Itt lakott még a húga és a bátyja, egy külön lakrészben, a szobából nyíló konyhában. A gyógykezelés és a válás után nagyobb összeget kapott az asz- szony, így egy ideig a család többi tagját sem zavarta az ottléte, bár az utcabeliek szánakozó megjegyzéseit nehezen viselték el. Időnként az édesanyja még a boltba is elküdte vásárolni, de később inkább a bátyjára, Lengyel Győző Pálra bízta ezt a teendőt, mert a család egyre inkább szégyellni kezdte, hogy a beteg nő furcsa módon kiöltözve jelent meg az utcán. A gyerekek, persze emiatt igen sokszor csúfolták, hiszen hol gyermekruhát • Valami baj történt. Ifjú Kovács Ferenc édesapjával a válogató gépsort javítja. (Pásztor Zoltán felvétele) Apa és fia a gyárban 1. Régi géppel — mai lendülettel Nézzük idősebb Kovács Ferenccel a paradicsomüzemi légszivattyú — a kívülállónak óriásinak tetsző — levegőt, falat re- megtető, háromméteres lengőkerekét. Lenyűgöző erőteljes, sebes forgásával. Holott rég volt, amikor először indították! A jó öreg masina — így nevezi Kovács Ferenc, aki csaknem 30 éve dolgozik ennél a gépnél — 1942-től hajtja sikló csapággyal a vákuumtartályok légszivattyúját. Az ember és a gép mintegy íratlan szövetségben munkálkodik, aminek alapvető feltétele a jó gépészeti karbantartás. Két- óránként olajcsere. Ellenőrizni a szelepeket és a hibásak helyére újat betenni. Emellett arra is figyelni, hogy a légszivattyú tartja-e a szükséges 650—700 higany- milliméteres értéket. Ilyen sokrétű idősebb Kovács Ferenc munkája a Kecskeméti Konzervgyárban. Az 52 éves lakatosnak is köszönhető, hogy az idei paradicsomszezon közepén az üzemben ezt hallani: eddig minden rendben, a termelés jól halad. Megfeszített erővel, tizenkét órás műszakban dolgozik társaival. Mint a tíztagú Petőfi szocialista brigád helyettes vezetője és csoportvezető-helyettes, lendületes fejlődés részese és tanúja volt a gyárban. Ma már csak a felszabadulás előtti légszivattyú a régi. Idősebb Kovács Ferenc és társai helytállása azonban a termelésben évente meg-megújul. Ennek jele a kiváló dolgozói címe, s az a hat kitüntetés, amelyet a Petőfi brigád kapott az évék során jó munkájáért. 2. Ha kiszakad a szita... Ifjú Kovács Ferenc 1976-ban került ide. Ma, ezen a szép ősz eleji hétvégén, házigazda módján vezet ködbe a paradicsomfel- dolgozóiban, s mutatja: hányféle részművelet eredménye, mire a földekről beszállított paradicsomvett magára, máskor szalagokat kötött a hajába, olykor pedig sztaniolpapírból készített nagy gombokat varrt a kabátjára.; Lengyel Győző Pál ugyan jól tudta, hogy a húga elmebeteg, mégis nagyon haragudott rá, rö- videbb ideig sem volt hajlandó meghallgatni. Igaz, többnyire csak olyat hallhatott volna, hogy a húga „a föld mélyéből született”, meg többféle diplomája, foglalkozása van, amit megszerzett. A fellengzős, tömeges nagyzási eszméit, téves következtetéseit, bizarr képzelettársításait a bátyja egyszerűen csak úgy könyvelte el, hogy „felvágós”, és nem a családjukba való, mert állapota miatt csak szégyent hoz rájuk. Ezért közöttük gyakran került sor nézeteltérésre, de olykor még tettleges bántalmazásra is. Nem adok, mert nincs Idén tavasszal, egy márciusi napon a reggeli órákban átment Lengyel Győző Pál a szomszédba, hogy a korábbi megállapodásnak megfelelően trágyát hordjon. A szomszéddal dolguk végzése közben elfogyasztottak ötliternyi bort. A felkínált ebéd helyett Lengyel újabb két deci bort kért, majd hazament. Otthon a lakrészéül szolgáló konyhában hozzáfogott egy fűrész élesítéséhez. Amíg ezt csinálta, a beteg húga ból üvegekbe töltött sűrítmény lesz. Közben elmondja, mi a feladata neki, aki apja nyomdokain haladva lett lakatos, és akinek laboráns felesége is itt vállalt munkát. — Az első dolog megakadályozni, hogy a paradicsomkonténerből idegen anyag kerüljön a zúzóba, mivel az, a forgódob leállításával, 2—3 percet elrabolna a termelésből. A válogatószalagnál az volt a legfontosabb karbantartói feladatunk, hogy a görgőket és a láncokat olajban kifőzzük. A passzírozógépekkel már több a gondunk. Azokra jobban oda kell figyelni. Az 1,2, a 0,8 és a 0,4 milliméteres szitalyukak közül az utóbbi méretű köny- nyebben megsérül. A szakadt szitát gyorsan megjavítjuk vagy kicseréljük. A múlt héten az EP— 17-es passzírozógépen volt javítanivaló. Zörgött, melegedett a csapágya: ki kellett cserélni. Negyedóráig tartott a szerelés. A sűrítőtartályok csapjainak csiszolását, a tömítés- és szivattyúgu- micserét, s a tizenöt kilogrammos dobozok töltéséhez a töltő- fej beállítását szintén mi, karbantartó lakatosok végezzük. □ □ □ Ragyogó napsütésben érkezik a paradicsom a gyárba. Napi 1100 tonnát vesznek át. Eddig már 30 ezer tonnát tartósítottak — s még mintegy 8000 tonnára valót várnak. Abban, hogy a hátralevő termést is folyamatosan, veszteség nélkül feldolgozhassák, fontos szerepük van a másfél műszakot — nemegyszer szombatjukat, vasárnapjukat is — bent töltő konzervgyári munkásoknak, köztük az idősebb és ifjabb Kovácsnak, apának és fiának. Kohl Antal a szomszéd szobában feküdt az ágyon. Egyszer csak kiszólt az asszony, hogy kér egy cigarettát. Bár Lengyelnél volt füstölnivaló, inkább letagadta és ingerülten visszakiabált a húgának, hogy nem ad, mert nincs. A testvér ezután egy húszas kölcsönkérésével próbálkozott, de Ipába. Majd mindketten egymás kölcsönös és vaskos szidalmazásába kezdtek. Nem bírta elviselni Lengyel a csöppet sem szelíd szólamokat, ezért a tűzhely alól felkapott egy kisbaltát. Amikor vérben forgó szemekkel odalépett a húgához, először bal kezével megfogta a nyakát, aztán a jobb kezében tartott szerszámmal fejbecsapta. Az asszonynak csupán annyi ideje maradt, hogy elkapja a bátyja (baltát szorító) csuklóját. Az egésznek tanúja volt az édesanya, aki mást nem tudván tenni, segítségért kiáltott. A másik lány az udvarról rohant be, s kivezette anyját a szobából, majd a beteget is kitessékelte az udvarra és eldobta a baltát. Lengyel Győző Pál még egy ideig káromkodott, majd lehajtott néhány pohár bort, befejezte a fűrész élesítését és lefeküdt aludni. „Nagyon felidegesítette” Szerencsére a kisebb erejű ütés miatt nem volt életveszélyes a sérülés. Maradandó testi fogyatékosság nélkül két hét alatt meggyógyult. A vádlott nem érezte magát bűnösnek. A tárgyaláson azzal védekezett, hogy már nem tudott uralkodni magán. ’ Annyira felidegesítette a „pofázásával” a testvére, hogy megfordult benne a gondolat: egyszer agyonüti. A bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el. Ellene szölt az a húga is, aki lényegében „megmentette” a súlyosabb tettektől. Elmondta, hogy amikor a szobába lépett, látta, a bátyja szorítja a testvére torkát, akinek a nyelve kilógott, a szemei kimeredtek. Azt is elmondta, hogy egyszer már rá is kezet emelt a fivére, de nagyanyja figyelmeztetésére időben elugrott. Az orvosszakértői vizsgálat megállapította, hogy Lengyel Győző Pál elmebetegségben, gyengeelméjűségben nem szenvedett a cselekmény elkövetésekor. Kritikában magatartása alkoholos állapotával és felindultságá- val magyarázható, de ez beszámítási képességét nem érintette. A Kecskeméti Megyei Bíróság a megyei főügyészség vádiratában foglaltakkal egyezően Lengyel Győző Pál bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében állapította meg. Ezért őt 5 évi, börtönben letöltendő szabadság- vesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Egyben elrendelte Lengyel Győző Pál alkoholelvonó kényszergyógyítását is. A büntetés kiszabásánál a bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen' előéletét, tényfelderítő beismerő vallpmá- sát és azt, hogy a cselekmény a kísérleti szakaszban maradt. Az ítélet nem jogerős. Tuza Béla I
