Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

V 1985. október 1. 9 PETŐFI NÉPE 9 5 SZAKÉRETTSÉGISEK A rendőrfőkapitány — Milyennek látta az ak­koriban megyeszékhellyé elő­léptetett Kecskemétet a Pest­ről idekerült ifjú szakérett­ségis —, ezt kérdeztem elő­ször dr. Fehér Gézától, a megyei rendőrfőkapitánytól. Szívesen emlékezett fiatal­kori nagy vállalkozására. — Többnyire fővárosi vagy Pest környéki társaimmal szá­munkra idegen világba csöppen­tem 1950 szeptemberében. Este 7 órakor üres volt az utca. Csak a mi énekünk hangzott messze, amikor az esti foglalkozásról da­lolva mentünk haza. Csoportosan, alakzatban persze, ahogyan ez akkor természetes volt. Mozgalmi dalokat, csasztuskó'kat énekel­tünk. Rá sem ismernének a mostani Kecskemétre, akik akkor elkerültek a városból. Részben az átrendezés, részben a nagyívü fejlődés alaposan megváltoztatta. Pályamódosítás I. — Miért hagyta ott megszokott környezetét egy — gondolom — jól kereső fiatalember, milyen célért vállalta a sohasem könnyű tanulást? — Szeretném azzal kezdeni, hogy talán kissé méltatlanul mel­lőzik a szakérettségit. Jóval töb­bet beszélnek, beszélünk a népi kollégiumi mozgalomról, aminek tulajdonképpen a folytatása volt, hiszen ugyanazokért a célokért hozták létre. Törekvései, talán határozottabbak, egyértelműbbek voltak. A szakérettséginek is megvolt a maga romantikája. Lelkesített bennünket az a tu­dat, hogy államunk munkás ká-' derjelöltekkel akarja megerősí­teni politikai, gazdasági és kul­turális életünket. — Kitől hallott először a kecs­keméti tanfolyamokról? — A népszigeti hajójavító mű­helyben dolgoztam. Már az első felhívás elgondolkoztatott, de ak­kor mj“g((úgy éreztem, hogy dplyy goznom kell valamennyit szak­mámban, villanyszerelőként. Ak­kor lettem SZIT-titkár. amikor az első garnitúra elment szak- érettségisnek. — Miért vonzott az érettségi bizonyítvány egy munkásfiatalt? Szegény gazdagok — Nem végcél volt a szakérett­ségi. A jelentkezőket bizonyos egyetemekre, főiskolákra készí­tették elő. Diploma megszerzésé­nek reményében jelentkeztünk: jogászok. mérnökök, tanárok, közgazdászok akartunk lenni. Nem szervezte senki, teljesen ön­kéntes volt. Kivétel nélkül mun- kásgyerekelkkel találkoztam, ami­kor a második turnussal Kecske­méten megkezdtem tanulmányai­mat 1949 őszén. — Tudtommal anyagi áldozatot is vállaltak a tudásért. — Fiatal szakmunkásként 1200 —1300 Ft-ot kerestem, ami ak­koriban szép fizetés volt. A szak- érettségis tanfolyamon teljes ellá­tást és 100 Ft ösztöndíjat kap­tunk. Sokan tagjai voltunk a pártnak, mindenki legalább egy tömegszervezetnek, jegyeztünk békekölcsönt. Szerényebben, mondhatnám szűkösebben éltünk, mint jelentkezésünk előtt. Négyen összefogtunk, összeadtuk a pénzt, abból gazdálkodtunk. Tíz forin­tot tarthattunk meg magunknál. Annyira nem volt pénzünk, hogy — emlékszem — egyszer bicik­livel kerékeztünk haza pünkösd­kor Pestre. Hetente legfeljebb egy pohár sörre futottá, ezért szórakozóhelyre ritkán mentünk. Ráadásul a kecskeméti fiatalok nem vették túl jó néven tömeges megjelenésünket, mert féltéke­nyek voltak a lányokra. — Mivel töltötték szabad ide­jüket? — Azt a keveset, hozzá kell tennem, mert hétköznap kora reggeltől estig közösen tanultunk. Vasárnaponként — tavasszal, ősszel — segítettük az éppen időszerű mezőgazdasági munká­kat. Már akkor megszerettem ezt a szép vidéket. Szombat estén­ként éltünk társasági életet. Táncestet rendeztünk vagy ná­lunk vagy a tanítóképzőben. Ti­zenegy óráig vigadhattunk. Az akkori idők erkölcseinek megfe­lelően csoportosan kísértük haza a lányokat. Persze, aki nagyon akarta, módot talált arra, hogy kettesben maradjon választottjá­val a vasúti parkban, a Műkert­ben vagy a kollégium előtti utcá­ban. a mai Zója utcában. Renge­teget olvastam, röplabdáztam. Tanárok, diákok — Mozi, színház? — A mozi — nekünk drága volt. Inkább ' színházba jártunk. Csoportosan. Minden előadást megnéztünk, természetesen a kar­zatról. Eseménynek éreztük a színházat, kedveltük Győlay Vik­tóriát, Csajányi Gyurit, Csorbát. Vili bácsi volt az igazgató. — Mégiscsak a tanulás volt a legfontosabb. Hogyan készültek a feleltetésekre, a vizsgákra? — Kitűnő tanárok tanítottak bennünket. Szeretettel és tiszte­lettel emlékszem Csongornéra, rengeteget adott nekünk Bognár Imre. Ügy tanítani magyart azóta sem hallottam, mint Orosz Lász­ló tanított. Bennem most is visz- szacseng, ahogyan József Attiláról, A.dy Endréről beszélt. Sokat volt velünk a kollégium­ban Majzik Illés matematikata­nár. Szemerei Andor is szeretet­tel foglalkozott velünk. — Milyen tanuló volt vezér­őrnagy elvtárs? — Tanulókör-vezető voltam. Az óraadó tanárok bejártak a tan­körökbe, amelyekben a körvezető felelt bizonyos fokig mindenki­ért. Kutya kötelessége volt a gyengébbekbe is ,,beleverni” '— előfordult, hogy a szó szoros ér­telmében —, a másnapi feladatot. Pályamódosítás II. — Jó tanuló létére miért nem jelentkezett egyetemre? — Főként anyagi okokból Ha­zulról semmilyen támogatásra nem számíthattam. Nagyon nehéz volt az élet akkoriban. Még a tanszervásárlásra sem lett volna pénzem, mert az érettségit követő nyáron a mai Dunaújvárost épí­tettük. Sajnos, sok tehetséges fiatal kénytelen volt hasonló gondok miatt föladni terveit. Mehettem volna a műszaki egyetemre is, de ruhára, cipőre kellett volna a pénz. Sohasem vágytam fegyve­res testülethez, végül mégis oda­kerültem. — Hívták, önként jelentkezett? r .V -».y. ' — Egy itt szolgáló állámvédel- mista, jvóM RVünfcstársart*1 javasol­ta: jelentkezzek, hiszen nincs ki­záró ok, ami miatt elutasítanák kérelmemet. Felvettek, havi 800 Ft fizetéssel. — Nem érezte a politika tor­zulásait? — Apámnak volt egy kis föld­je, ezen dolgozott minden vasár­nap, bizony a begyűjtés eleven­jébe vágott. A politikai problé­mák próbára tették tűrőképessé­gét. A pártból is kimaradt. A szakérettségisek közösségében könnyebb volt elfogadni az ak­kori politikai vonalat. Fenntartás nélkül hittünk; csak 1953 után kezdtünk elgondolkodni a közál­lapotokról. Feleségem — Kecske­méten ismertem meg a képzőben — 11 gyerekes családból szárma­zott. ők is gondokkal küszködtek. így látja a rendőr vezérőrnagy — Tudom: már fiatalon felelős, parancsnoki tisztségeket töltött be, közben képezte magát. A me­gye szinte valamennyi városában dolgozott, tíz éve irányítja a me­gyei rendőr-főkapitányságot, a megye belügyi dolgozóit. — A megye történelmi, föld­rajzi, gazdasági sajátosságai mennyiben befolyásolják munká­jukat? — Figyelembe kell vennünk a nagy kiterjedést, a laza és sűrű településszerkezetet. Hatalmas nagyközségek vannak és ritkán lakott puszták, figyelembe kell venni az itt húzódó országhatárt, a műveltségi szintet, amivel nem dicsekedhetünk. A politikai, gaz­dasági, kulturális feladatok kö­zül az iskolát helyezem az első helyre. Becsülöm és támogatom a közoktatás feltételeinek javítására irányuló törekvéseket, a megyei tanács erőfeszítéseit. — Nyilván statisztikai követ­keztetések is alátámasztják ér­veit. — A nálunk 'bűnelkövetőként előforduló emberek többségének nincs meg a nyolc általánosa. Kikutatható a kulturáltsági szint és a közbiztonsági helyzet közötti összefüggés. A művelődésügy eredményeinek tulajdonítható, hogy Bács-Kiskumban az utóbbi 10 évben az országos átlagnál lassabban növekedett a bűnözés, noha korábban ez a megye volt bűnügyi szempontból a legfertő­zöttebb. Ma kedvezőbben állunk az országos összesítésben, viszo­nyításban. Joggal említettem te­hát a kulturális fejlődést a bűnözés dinamizmusának csökkenését elő­idéző okok között. GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET ,.Kulturális centrum vagyunk... y y — Sajnálatosan gyakran olvas­hatunk termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban elkövetett lopásokról, jogtalan előnyszerzés­ről. .. — Könnyebb volna a mun­kánk, ha a mezőgazdasági üze­meket is kerítés övezné, mint a gyárakat. Ezzel csak azt szeret­ném jelezni, hogy az emberek fölfogása mezei ügyekben — ho­gyan is mondjam — rugalma­sabb. A bűnmegelőzés ezen a te­rületen különösen fontos, bár vannak gondok az ipar területén is. A tevékenységünket tárgyaló megyei testületek úgy vélték, hogy sikerült a (közvélemény ér­deklődését ráirányítani a bűn- megelőzésre. Különösen a társa­dalmi tulajdon védelménél ta­pintható ki leginkább. — Szavaiból azt érzem, hogy a személyi tulajdon védelme még problematikusabb. — Borzasztó felelőtlenségeket tapasztalhatunk. Volt, aki száz­ezreket hagyott őrizetlenül ke­rékpárjára akasztott csomagban. — A gazdasági változások ha­tása érzékelhető-e a bűnözésben? — A megnövekedett vállalkozói kedv nagyobb tőkebefektetést követel, nagyobb pénzforgalom­mal jár együtt. ’ Mivel a gazdával csak akkor állnak szóba, ha kész­pénze van, százezreket visz ma­cával, ha állatokat akar vásárolni. Százezreket őrizget otthon, ha ezeket eladja. A tanyai, falusi őrzésbiztonság olyan, mint fél évszázada. Ha ugat a kutya, jön az idegen. És ha jött az idegen, de nem ugatott a kutya, bottal üthetik a pénz nyomát. A háztáji termelés szükséges forgóeszköze­inek a védelme a mostani fölfo­gással, a mostani körülmények között szinte megoldhatatlan. Mindenképpen csökkenteni kell a készpénzforgalmat. Kamionok és kisdiákok — Szinte naponta hallunk sú­lyos, halálos közlekedési balese­tekről. — Saját bőrünkön érezzük a közlekedési feltételek romlását, de a közlekedési balesetek száma az elmúlt évtizedben alig válto­zott. Mégsem lehetünk nyugod­tak, mert a közlekedési baleset­ben elhaltak száma nálunk sok­kal nagyobb az országos átlagnál. Ez pedig magasabb az európai átlagnál. Ütjaink zsúfoltsága, ál­lapota tűrhetetlen közlekedési agresszivitást vált ki egyes em­berekből, amellyel majd-majd tehetetlenek vagyunk. Tarthatat­lan, hogy az óvodás gyerek együtt közlekedjen minderiféle jármű­vel. Régen, a lovas 'kocsik korsza­kában az okos ló még kikerülte a gyerekeket. A kamionnak nincs ilyen érzéke. Micsoda világ az, ahol a kamion és a 'biciklis isko­lás gyerek együtt jár. — Befejezésként — megkö­szönve válaszait — mi mást kér­dezhetnék: a belügyi szolgálat­ban mit hasznosíthat a szákérett­ségis éveikből? — A szakérettségi után úgy látszott, 'hogy eredeti céljaimtól teljesen idegen területre ke­rültem. A tanfolyamra zömé­ben párttagokat, a rendszerhez hű embereket vittek. Magamat is azok közé sorolom, ákik soha nem felejtették el, hogy honnan jöttek. Ma is annak vagyok híve, hogy a lehetőség szerint úgy kell az erőszakszervek állományát összeállítani, hogy annak kötő­dése legyen a kétkezi dolgozók életéhez, mert aki azt nem isme­ri, azoknak az érdekéit politikai elkötelezettséggel nem is tudja teljesen magáévá tehni. Ez volt végig a vezérelvem, ez mostani beosztásomban is, mert ha a la­kosság egyetért azzal, amit és ahogyan csinálunk, az nekünk fél siker, mert akkor támogat bennünket. Nagyon jó iskola volt számomra a kétkezi munka, a szakérettségis indítás. Heltai Nándor A kiskunfélegyházi Platán ut­cai iskola udvarát a fiatal pla­tánfák mellett sok örökzöld is dí­szíti. Büszkék is rá az ide járó gyerekek! Iskolájuk olyan tiszta, mintha hatszázan csak azért jár­nának ide, hogy rendben tartsák az épületet és környékét Pedig ezek a gyerekek nagyon eredmé­nyesen és jól tanulnak — bizo­nyítja ezt a vetélkedőkön elért sok jó eredmény is. Jó közösséget alkotnák, egészségesen büszkék sikereikre, amikor napfényes út­törőszobájukban arra a kérdésre fogalmazzák meg a választ, hogy miért jó a félegyházi Széchenyi István Úttörőcsapat tagjának lenni? Az emeleti úttörőszobában egy óriás poszter alá ülünk, együtt hallgatjuk meg rádiójuk szignál­ját, majd az éppen soron követ­kező ötödikes szerkesztők műso­rát. Széchenyi Istvánra, csapatuk névadójára emlékeztek összeállí­tásukban ezen a napon. — Iskolánk kétéves, máris vannak hagyományaink — mond­ja az elsőként megszólaló kislány, — A csapatzászló ünnepén ugyanis mindig a Tőserdőbe me­gyünk valamennyien, hogy hiva­talosan is megnyissuk a mozgal­mi esztendőt. Ünnepségeink min­dig emlékezetesek, és én nagyon jónak tártom, hogy nem egyfor­mák. — Sok nálunk az érdekes szak­kör! Sokan járunk a matek-, a kémia-, a számítástechnika-, a színjátszó, a kézimunka-, a nép­tánc-, a különféle sport-, meg a környezetvédő, a botanikus es a csillagászszakkörre. Mindenki csak kettőt választhat, hogy az időből ne fusson ki, maradjon ta­nulásra is ... — Szerintem az énekkarunk a csapat legnevezetesebb része, mert • A Platán utcai úttö­rők egy cso­portja. (Szondi Gyula fel­vétele) aki tagja, az önként és örömmel énekel, és ezért tudunk szép ered­ményeket elérni. — A mi iskolánk egy valódi kulturális centrum a lakótelepün­kön! — mondja egy fiú eltöp­rengve, talán egy kicsit megle­petten is, hiszen annyira lénye­gesét mondott ki. — Nálunk az aulában folyamatosan van kiál­lítás, amit megtekinthet az itt élő ötezer ember, természetesen szüléink is. És ezekben a kiállí­tásokban az a nagyszerű, hogy segíthetünk a tablók, tárlók el­rendezésében, ott lehetünk, ami­kor a képeket elhelyezik. És utá­na a megnyitón meghallgatjuk, hogy a kiállító művész munkái­ra miért érdemes odafigyelni... — Én arra vagyok büszke — ismét fiú a válaszadó —, hogy kiváló tanáraink vannak. Ezt azért merem kimondani, mert a továbbtanulók minden nehézség nélkül képesek érdemjegyeiket megtartani, és a különféle verse­nyeken is szépen szerepelünk. Ta­valy az országos matekvetélke­dőn Szabó Kriszta a 14. helyen végzett — pedig nagyon sok jó matekos mérkőzött! Évfordulóra készülünk Szeptember 29-én immár a hivatalos mozgalmi esztendő is megkezdődött. Különböző módon emlékeztek meg erről az úttörő- csapatoknál : kirándulások, aka­dályversenyek, történelmi emlék­helyek felkeresése volt a prog­ram legtöbbjüknél. E sokféleséget összefogta egy gondolat: Pákozdra emlékeztek, a 48-as szabadságharc hőseire, Petőfi Sándorra — és arra, hogy az úttörőmozgalom évfordulóhoz érkezett: ebben az évben lesz negyven esztendős! Négy évtized pedig nagyon hosszú itjő! Érdemes tehát emlé­kezni azdkra, akik kibontották a zászlót, leírták a rajnaplókba az első mondatokat, felverték a sátrakat, vagy éppen szalmát hintettek a Balaton-parti iskolák tantermeinek padlójára, mert még sátruk sem volt... Ök vol­tak azok a gyerekek, akik átél­ték a háború borzalmait, éheztek, fáztak, és ha iskolába mentek, akkor egy darab fát, vagy egy darab szenet kellett vinniük, hogy fűthessenek. Így érkezett el 1946. június 2. Ezen a napon számos iskolában megtudhatták a gyerekek, hogy egy nagyszerű esemény, egy új közösség kibontakozásának lőhet­nek részesei: megalakul az ŰT- TÖRÖMOZG ALOM! Az igazsághoz tartozik, hogy még nem volt egészen pontos el­képzelésük arról, hogy milyen lesz a program, de 'azt tudták, sokat akarnak együtt lenni, ját­szani, tanulni, tenni hasznosat másokért, egymásért. És most. az évfordulóra készül­vén ezekről az időkről is meg kell emlékeznünk. A tervek sze­rint nálunk egy születésnapi sta­fétára kerül sor, amely a gyer­meknapig tart, és csúcsát az a megyei úttörőtalálkozó jelenti majd, amelyet 1986. május 30— 31-én rendeznek meg. Természe­tesen a staféta idejéri minden kö­zösség, csapat, raj és őrs szer­vezte eseményen igyekezzetek az évforduló jelentőségét is hangsú­lyozni ! Kezdjetek munkához! Gyűjtsé- tek össze csapatotok híressé lett úttörőinek nevét, kutassátok fel úttörőmúltját! Olyan hajdani út­törőket keressetek tehát, akiket példaként állíthattok társaitok elé. Gyűjsetek régi fényképeket, amelyeken az akkori csapat tág­ját valamilyen eseményen vesz­nek részrt, gyűjtik a vasat, papírt vagy éppen ünnepelnek. Készít­setek születésnapi köszöntő kira­katot, és valamennyi szakkör kapcsolódjon be a stafétafelada­tok elvégzésél>e. A megyei talál­kozóra — május 30—31-én — jó lenne ha rendeznétek történeti, bélyeg- és képzőművészeti kiállí- • tást! A megyei úttörőtalálkozóra minden csapattól két úttörőt hív­nak meg. Itt lesznek a különbö­ző pályázatok nyertesei, a kitün- tertrt csapatok képviselői, a szem­lék győztesei. A találkozó progríamja pedig olyan gazdag, hogy felsorolni is nehéz. Biztos, hogy aki részt ve­het rajta, annak életre szóló em­léke marad! A Gyermekélet — gyermekévek rovatban folyamatosan szeret­nénk nyomon kísérni készülő­déseteket. Ehhez kérjük és vár­juk segítségeteket, á régi és az új tudósítók jelentkezését! — Szerintem azért jó itt úttö­rőnek lenni, .mert rend van és fegyelem, a házirendet mi tár­gyaltuk meg, és most már ma­gunknak kell betartani... — Nálunk azért is jó a tanul­mányi munka, mert az oroszt már a harmadikos kisdobosok is tanulják. Sóikkal könnyehb nekik ötödikesként, hiszen folyékonyan írnak, olvasnak ... — A mi úttörőcsapatunk a szín­játszóiról híres! — szögezi le egy kislány. — A művelődési házban, Rádi Dezsöné betanításában, az elmúlt május elsején A kíváncsi királykisasszonyt játszhattuk el. — A mi csapatunkból azért me­hettek sokan Zánkára, mert gár­distáink kiérdemelték! Tőlünk kerültek ki az első helyen vég­zett munkásőrgárdisták, környe­zetvédők, lövészek, rajzpólyázat győztesei. Igyekszünk minden pá­lyázaton elindulni, ha úgy érez­zük: van esélyünk a győzelemre, helyezésre. És a sok felkészülés, gyakorlás, igyekezet mindig meg­hozza a sikert! Tanáraink támo­gatnak, nagyon figyelnek ránk — ezért jó ide járni! — Meizl Ferenc igazgatónk Szegedről hozott értékes növé­nyeket az iskola parkjába. A bokrok, fák elé kis táblákat ra­kott, a növény magyar és latin neve van rajta. Olyan ez, mint egy kis bonatikuskert. Az biztos, hogy mi, akik idejárunk, mindig óvni fogjuk a növényeket, fákat, hiszen úttörőkorunkban erre ta­nítottak bennünket. • A Platán utcai iskola Széche­nyi István Üttörőcsapatának tag­jai joggal büszkék iskolájukra, tanáraikra, csapatukra, Hagyo­mányaik alig vannak, de gondo­san építik, alakítják útjukat. sei — Rejtvényfejtőknek Ezen a héten egy BETÜPIRA- MlS-t közlünk részetekre. Az itt látható ábrába úgy írjátok be az alább közölt meghatározásokat, hogy mindig csak egy új betűt te­gyetek az előbbihez! 1. Betű. 2. Rag. 3. Időmérő. 4. Támasz. 5. Nyakrész. 6. Paplan. A megfejtéseket levelezőlapon küldjétek be szerkesztőségünkbe — Kecskemét, 6001, Pf. 76. — ok­tóber 10-ig. A levelezőlap címol­dalára írjátok rá: Úttörőre jt- vény! A helyes megfejtők között tíz darab könyvet sorsolunk ki, postázunk címükre. Mese a varázstükörről és a varázsszőnyegről (Kaukázusi népmese) Élt egyszer egy gazdag ember két fiával. A két fiú apjuk halála után nagy-nagy egyetértésben élt tovább, mígnem egyszer elhatározták: meg­osztják mérhetetlen vagyonukat. Mindent igaz­ságosan elosztottak, csupán két dologban nem tudtak megegyezni: jcié legyen a varázstükör és a varázsszőnyeg? Ezen a két dolgon sokáig vi­tatkoztak. A varázstükörbe csak bele kellett néz­ni, s az ember kívánsága nyomban teljesült; a varázsszőnyegre csak rá kellett állni, megadni a parancsot: „Repíts szőnyegem ide és ide”, s a varázsszőnyeg egy szempillantás alatt ott ter­mett. Mindkét testvér magáénak akarta a szőnyeget és a tükröt, ezért mindennapossá vált köztük a veszekedés. Egyik alkalommal, amint éppen Vitatkoztak, arra járt egy szegény ember. Hallván a nagy kiabálást, odament a testvérekhez és megkér­dezte: — Min vitatkoztok? A testvérek elmondták, miről van szó. — Felesleges ezen ennyit civódni — szólt a szegény ember. — Egyezségre kell jutni, még­hozzá akként: egyiké legyen a tüfyör, a másiké a szőnyeg. Hogy melyik kié legyen, azt Imegsúgják majd e tárgyak. Én megkérdezem tőlük: kit vá­laszt gazdájának az egyik, kit a másik. A testvérek hajlottak a jó szóra, és kissé tá­volabb mentek. A szegény ember meg úgy tett, mintha a tárgyakkal beszélgetne, majd megfog­ta a tükröt, rálépett a szőnyegre és így kiáltott: — No, gyerünk csak varázsszőnyegem, szállj velem ide és ide! A szőnyeg egy szempillantás alatt a levegőbe emelkedett. A szegény ember onnan szólt le a testvérekhez: — Isten veletek! INe búsuljatok, nem lesz min vitatkoznotok! Újra békességben élhettek majd. Elviszem a varázsszőnyeget és a varázstükröt. A többi földi javakon már úgyis megegyeztetek. A Iszegény ember így szerezte meg a konok testvérektől a varázstükröt és a varázsszőnyeget. Baraté Rozália fordítása összeállította: Selmeci Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom