Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-01 / 230. szám
1985. október 1. • PETŐFI NÉPE • 3 TÁRSADALMI MUNKÁVAL PÓTOLT MILLIÓK Népfrontválasztás előtt Apostagon A gesztenyefákkal szegett Hunyadi utcát —ahol a községi gyógyszertár található — sűrűn útbaejtik az apostagiak. Nemcsak az orvosságért érkező betegek nyitogatják a patika ajtaját: gyakran keresik a köz ügyeiben is a gyógyszertár vezetőjét, Csatári Szűcs Csabát. Tíz éve, hogy először megválasztották a népfrontbizottság titkárává. Azóta ritka az olyan társadalmi akció, közösségi vállalkozás, melynek ne lenne valamilyen formában résztvevője, szervezője a népfronttitkár. Az ország más településeihez hasonlóan Apostagon is ezekben a napokban alakul újjá a helyi népfronttestület. A közelgő választás kapcsán az elmúlt öt év munkájáról beszélgettünk. Az eredmények szemléltetéséhez nem kell messzire menni példáért. A gyógyszertár ablakából épp Nagy Lajos szobrára látni az út túloldalán, s mögötte az 1983- ban elkészült új iskolára. Az utóbbi évek legnagyobb vállalkozása volt Apostagon az iskolaépítés, melyben jelentős szerepet vállalt a népfrontmozgalom is. Az indulásnál csak a költségek egynegyedére volt fedezet a tanács költségvetésében. A hiányzó milliókat a község lakói ás üzemek, szövetkezetek pótolták társadalmi munkával, összefogással. — A tanácselnökkel és a tanári karral az élen az egész falu kivonult az alapozáshoz. A népfrontbizottság tagjai is megfogták a lapátnyelet. Ez bizo.- nyult a leghatásosabb mozgósító erőnek — mondja Csatári Szűcs Csaba. Mint megtudom, az iskola igyekszik viszonozni, amit a község lakóitól kapott. A kulturális rendezvényektől az utcafásításig, nem képzelhető el nagyobb megmozdulás a tanárok és a diákság nélkül. Minden osztály gondoz, tisztán tart egy-egy utcát, parkot a község területén. Több oktató tagja a népfrontbizottságnak is. Az apostagiak nemcsak az iskolaépítésnél mutattak példát az összefogásra. Sok kilométernyi út, járda, a fásítási akciók során elültetett fák százai tanúskodnak a község lakóinak tenniakarásá- ról. „Komfortos faluvá” vált az évek során a 2200 lakosú Duna menti település. A Hazafias Népfront településfejlesztési versenyén hagyományosan az első helyek valamelyikén végeznek az apostagiak. A kisközségek között 1981-ben és 1983-ban a legjobbak, 1982-ben másodikok lettek. Tavaly a harmadik helyezés mellé megkapták a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elismerő oklevelét. Amikor a kiemelkedő társadalmimunka-sikerek titkát firtatom, a népfronttitkár megszívlelendő dolgokat mond: — Nagy szerepe van a társadalmi szervezetek szoros együttműködésének, a vezetők jó hozzáállásának. Ha kialakul egy lelkes mag az emberek között, szinte húzza maga után a többieket is. Amikor az iskola elkészült, a tanácselnöktől minden résztvevő kapott egy személyre szóló köszönőlevelet. Az emberek érzik, hogy számontartják a munkájukat, számítanak a segítségükre. Egyébként is, dolgozni szívesebben jönnek, mint gyűlésez- ni. — A népfrontválasztásra ösz- szehívott falugyűlésen bizonyára szó esik majd a soron következő feladatokról. Mi foglalkoztatja leginkább az apostagiakat? — kérdezem a titkárt. — A kisebb, lakókörzeti ügyek mellett még mindig fő helyen áll az iskola. Jó lenne tovább bővíteni három tanteremmel. A régi épületnél kialakított tornateremmel, amelyben szintén jócskán van társadalmi munka, szeretnénk novemberre elkészülni. Ha a vasút melletti' üzletet a környékbeliek segítségével rendbe tudnánk hozni, az áfész berendezné, bővülne a választék. Hoszn fos ;v sí bíiitó wó I ',/iVlffl • A népfronttitkár ablakából erre nyílik kilátás. szú idő óta tervezzük, hogy elkészítjük a község monográfiáját. Azután itt van a felújításra váró régi zsinagóga. Társadalmi munkában lebontottuk a romos tetőzetet, most várjuk, hogy elkezdődhessen a .műemlék jellegű épület rendbehozatala. Beszélgetőpartnerem folytatná még a megvalósításra váró tervek felsorolását, de látogató érkezik. Nyéki Béla bácsi, nyugdíjas tanár, ezúttal nem gyógyszert visz, hanem mint tanácstag kopog a gyógyszertári iroda ajtaján. A választókerület póttanácstagjához jött megbeszélni, hogyan kérjék Ki választóik véleményét a településfejlesztési hozzájárulásról. Elköszönőben még feljegy- zek néhány mondatot a tanácstag és a népfronttitkár beszélgetéséből: — ötkor találkozunk. Végigjárunk minden házat, ismertetjük az elképzeléseket. így legalább megtudjuk, mi az emberek véleménye a javaslatról. Lovas Dániel VÁLASZ CIKKÜNKRE KECSKEMÉT KÖRNYÉKI FAJTAJELÖLTEK Magyar—szovjet szőlőkutatás Egyeztetik a következő öt év közös feladatait a magyar és a szovjet szőlőkutat.ók. A Kertészeti Egyetem kecskeméti központú Szőlészeti és Borászati Kutató Intézete, valamint a kisinyovi, a novocserkasszki, a jereváni és a tbiliszi kutatóintézet tudósai a tízéves sikeres együttműködés után tovább bővítik a kutatási témákat, új agrotechnikai, tápanyag-utánpótlási, művelési eljárásokat dolgo'znak ki. A magyar és a szovjet szakemberek egymás kísérleti parcelláin közösen ellenőrzik a cserélt fajták alkalmazkodóképességét, hozamát Ezekben a napokban szovjet kutatók járják a hazai nemesítőtelepeket, és fajtaösszehasonlító értékeléseket tartanak. Jelenleg a Kecskemét melletti Miklós- és Katonatelepen, Laki- teleken és Egerben 40 új nemesí- tésű szovjet bo r&zőlőf a jta-jelölt Ki vagyok? Reggel fölébredtem, és nem tudtam, ki vagyok? Fölkeltem és körülnéztem. Egy nő aludt mellettem. Nem ismerem. Átmentem a másik szobába. Ámulva vettem észre, hogy egy gyermek kandikál kifelé az ágyból. őt sem ismerem. Kimentem az utcára. Valaki rám köszönt, de én egyáltalán nem ismerem. A lábaim elvittek egy épülethez. Majd tovább liften, egészen egy ajtó elé. Bemegyek. Két nőt és egy férfit látok az íróasztalok mögött. Rám mosolyognak. Nem ismerem őket. Emberek jönnek. Ügy látszik, látogatók. Nézem őket, nézem a papírjaikat, melyeket a kezembe nyomnak, de minden olyan ismeretlen a számomra. Ügy is bánok velük, mint ismeretlen emberekkel. Elküldöm őket — egyiket a másik után. Odajön az egyik illető a szobából, és húsz levát kér kölcsön. Visszautasítom — ismeretlen embernek nem adok. öt óra felé fölállok az íróasztaltól és távozom. Reggel fölébredek — és sem: mire sem emlékszem. Kérdezem a feleségemet, látott-e tegnap? — Igen — válaszolja. Kérdezem a gyereket, látott-e tegnap? Igen — feleli. Elmegyek a munkahelyemre. Kérdezem a kollégáimat, nem vizsgázik, s ugyanennyi magyar fajta bizonyít a Szovjetunióban. A közös cél: megtalálni azokat a törzseket, amelyek fagytűrőek, betegségekkel szemben ellenállók, jó minőségű és bő termést hoznak. A múlt évi kemény tél segítette a kutatók munkáját, a fagyra érzékeny fajták mindkét ország kísérleti telepein kiszelektálódtak. így a megmaradt jelöltek törzslapjára véglegesen feljegyezhették a fagytűrőséget. Továbbléptek a szőlő rezisztens tulajdonságának javításában is. A jelöltek között számos magyar és szovjet fajta ellenáll a gombabetegségeknek. A Szovjetunióban a nálunk már fajtaelismert' Zala- gyöngye télállónak és rezisztehs- nek bizonyult, ezért eddig mintegy ötmillió gyökeres szaporítóanyagot vásároltak belőle. vettek-e észre rajtam valami furcsát? Csak egyikük válaszol: — Kértem tőled kölcsön, mint rendesen, húsz levát, ás te, mint mindig, visszautasítottál! Jönnek az ügyfelek — régi ismerősök, régi problémákkal, őket is megkérdezem! Semmi különös — mosolyognak nyájasan. — Mint általában, haza tetszett küldeni bennünket valamiért, és azt tetszett mondani, jöjjünk holnap ... Azt mondom nekik, hogy ma gyengélkedem, és visszarendelem őket másnapra. Letörve távoznak. öt óra tájban felállók az íróasztaltól. Hazatérek. Mielőtt elaludnék, megbököm a feleségem: — Tegnap semmire sem emlékeztem ... Nem vetted észre? — Mit vettem volna észre? — vonja meg a vállát. — Mint rendesen, egy szót sem szóltál hozzánk, mielőtt munkába mentél... Azután hazajöttél, és anélkül, hogy ránk néztél volna, lefeküdtél aludni... A másik oldalamra fordultam. Valójában azt sem tudom, ki vagyok? ... Ezt a nőt nem ismerem, azt a gyereket szintén, a kollégákról már nem is beszélve ... Még a nevemet sem tudom ... Hogyan fogok így fizetést kapni elsején? Ez itt a kérdés! Rumen Balabanov Fordította: Adamecz Kálmán Felújítják a tőserdei kilátót Lapunk 1985. július 20-án megjelent „Élet a Holt-Tisza mellett” című cikkében egyebek között a tőserdei kilátó rossz ál- lapotával, s lezárásával is foglal- * koztunk. A felvetett probémákra dr. lványosi Szabó András, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóhelyettese válaszolt. „A kilátót 1977-ben Makovecz Imre Ybl-díjas építész tervei alapján készítettük el, kizárólag a kirándulók élményeinek gyarapítása érdekében. A torony üzemeltetésére megállapodást kötöttünk a lakiteteki Nagyközségi Tanáccsal. Az eltelt nyolc esztendő alatt karbantartásra és a környék rendjének biztosításiára 227 ezer forintot fordítottunk. Ennek ellenére a kilátó 1984- ben — nem kis réssíben a kíméletlen használat miatt — olyan állapotba került, hogy megrendeltük Makovecz Imrétől a felújítás terveit. Ám e tervek többszöri határi dő-mó dosítás után sem készültek el, viszont egy nemzetközi hírű tervező munkáját felelőtlenség lenne kontár módon megbontani, átépíteni. Ezért vállaljuk inkább a hosz- szabb tervezési időt, s kérjük a látogatók türelmét.” Az illetékes válasza érthető, csak megérteni és elfogadni nem lehet. A torony tetemes pénzügyi ráfordítással készült. Mint a levélből kiderül, a karbantartása és üzemeltetése sem kis összegbe került. S ennek ellenére rövid idő alatt tönkrment! Meggyőződésem, hogy nem a „kíméletlen használat” miatt, hiszen egy torony azért van, hogy a kirándulóik tömegei megmász- szák, s a tetején a kilátásban gyönyörködjenek. Ettől még nem korhad el az építmény alapanyaga — a fa! A torony forgalomból való kivonása tehát nem a kirándulók számláját terheli, sokkal inkább a tervezőét és a kivitelezőét, akik nem vették figyelembe, hogy a kilátó nem egy konzervdobozban, hanem a szabadban lesz felállítva... Rajtmár István Tagfelvétel és pártpolitika Ha nyomon követjük az elmúlt évek tagfelvételi munkáját, őszintén meg kell állapítani, hogy évek óta gond, feloldhatatlannak tűnő ellentmondás a szociális és a korösszetételre vonatkozó cél teljesítése és a minden arra alkalmas jelölt felvétele a pártba. Miért nincs ezen a téren előrelépés? Megítélésem szerint azért, mert a tagfelvételt nem pártpolitikai mozzanatként kezeljük, hanem szervezeti síkon, bürokratikus módon közelítjük meg. Célszerűbb lenne, ha a tagfelvételi munkát, a pártépítést a párt előtt álló politikai feladatok fontos részének tekintenénk. A statisztikai arányoknak tulajdonított túlzott jelentőség helyett elsősorban azt kellene néznünk, hogy milyen szerepet játszik a párt politikájának alakulásában a taglétszám nagysága (életkor, foglalkozás, képzettség szerinti) összetétele. Követelmény: az alkalmasság Természetesen mindenekelőtt a párt országos és nagyobb területi szerveiben van értelme és létjogosultsága annak, hogy az összetételre vonatkozóan átfogó következtetéseket vonjanak le és orientációs programot dolgozzanak ki. A helyi szervek és főleg az alapszervezetek csak olyan összetételből meríthetnek, amilyennel működési területükön rendelkeznek. Ezt eleve meghatározza az adott munkahely jellege, de ennek keretén belül sem lehet más követelmény a leendő párttagokkal szemben, mint az alkalmasság. A területi pártszerveknek a politikai szükségletek alapján időről időre át kell tekinteniük a pártépítés helyzetét az összetétel vonatkozásában. is. Az ebből levont következtetéseknek megfelelően ösztönözhető egyes területeken jobban, másutt kevésbé a tagfelvétel. Indokolt esetben természetes politikai lépés az előzetes elképzelések korrigálása. Egy megyei vagy városi párt- bizottság rendelkezik azzal a képességgel és fel- készültséggel, amellyel, áttekintve a pártépítés helyzetét, politikailag befolyásolhatja a párt- szervezeteket a tagfelvételi munka konkrét teendőire. Csak ezen az alapon lehet helyesen meghatározni, hogy elsősorban hol, milyen rétegek körében szükséges szorgalmazni a tagfelvételt. A szervezet vonzóereje A szocialista demokrácia viszonyai között a jól működő politikai rendszer erősíti az emberek közéleti vonzalmát, még nyitottabbá és érzékenyebbé teszi őket a közügyek iránt. Ilyen körülmények között lényegesen jobbak a színvonalas tagfelvételi munka esélyei — feltéve, ha az emberek azt tapasztalják, hogy a pártban nagyobb teret kapnak a cselekvésre, a kommunista kollektívával karöltve jobb feltételekhez jutnak a személyes gondjukat is jelentő közügyek megoldásához, képviseletéhez. Viszont az is igaz, hogyha ezzel ellenkeznek tapasztalataik, ha úgy látják, hogy a párthoz tartozásuk nem vagy alig jelent többet a puszta formaságnál, ha a pártélet kimerül a semmit előre nem vivő fölösleges értekezésekben, egyszóval, ha nem tudunk tartalmas és vonzó pártéletet kialakítani, akkor a tenni akaró emberek számára csökken a pártszervezet vonzóereje. Ezt megelőzendő szükséges a pártélet kellő nyitottsága, nélkülözhetetlen az érdemi tájékoztatás, hogy valós kép alakuljon ki az adott párt- szervezetek munkájáról. Fogékonyak a közügyek iránt Ezeken is érdemes lenne elgondolkodni, amikor a tagfelvételi munka mai feltételeit vizsgáljuk. Leegyszerűsítése a tagfelvétellel kapcsolatos gondjainknak a közéleti szerepvállalás hiányára vagy a fokozott individualizálódásra hivatkozni. A fiatalok körében — ahol a tagfelvételt jobban kellene szorgalmaznunk — az átlagosnál nehezebbek az életkörülmények, nagyobb terhekkel kell megküzdeniük. Elsősorban körükben kellene a közéletiség olyan feltételeit kialakítani, a mozgalmi élet presztízsét erősíteni, ami a párthoz való vonzódásukat erősítené. A szocialista demokrácia fejlődése a gazdasági-társadalmi élet minden területén jelentősen növeli a közéleti-po 111ikai aktivitást. Napról napra tűnnek fel olyan fiatalok és idősebbek, akik nagyfokú közéleti érdeklődésről és felelősségről tesznek tanúságot. Számtalan példa mutatja, hogy a közvélemény felfigyel rájuk, bizalommal van irántuk. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a pártépítésben nem mindenütt merítenek eléggé ebből a gazdag és természetes forrásból. Nem arról van szó, hogy egy-egy sikeres közéleti szereplés eleve az illető alkalmasságát bizonyítja a párttagságra. De azt igen, hogy alapos okunk van jobban figyelni ezekre az emberekre, hiszen olyan tulajdonságukkal tűnnek ki, amely minden párttagtól elvárható: a közügyek iránti fogékonyságukkal, a közvélemény befolyásolásának készségével és képességével. Most ezen a téren kell segítsééet nyújtani az alapszervezeteknek. A különféle, esetenként bürokratikus egyeztetések helyett az alkalmasság politikai jellemzőire érdemes lenne több figyelmet fordítani. Ha ezt a fajta gondolkodásmódot erősíteni tudjuk az egész párttagság körében, akkor fölöslegessé válik a bábáskodás* a beavatkozás az alapszervezetek életébe, amely ma még meglehetősen jellemzője a tagfelvételi munkának. E tekintetben is fokozni lehetne az alapszervezetek önállóságát, megteremtve a feltételeit annak, hogy a taggyűlés következetesebben érvényesíthesse döntési jogkörét. Nem szabad lebecsülnünk ezen a téren sem az alapszervezeti kommunista kollektíva politikai tapasztalatát, emberismeretét és felelősségvállalási készségét. Rákos Imre Letették az esküt a katonafiatalok Szombaton délelőtt szinte meg- ostromolták a szülők, a hozzátartozók, az érdeklődők, a kíváncsiak a kecskeméti helyőrség laktanyáját. Több ezren vettek részt a katonaélet egyik színpomnpás és felemelő ünnepségén, a katonai eisikün. A vezénylő parancsnok jelentéstétele, a Himnusz elhangzása után, B. Kiss István alezredes mondott beszédet. Meleg szavakkal! ecsetelte a bevonult fiatalokról való gondoskodást, a katonaélet szépségeit és nehézségeit, s arról biztosította a szülőket, hogy a Magyar Néphadsereg mindent megtesz annak érdekében, hogy a fiúk fizikailag, erkölcsileg, emberileg megerősödjenek. A fiatal ka• Az esküt tevő fiatal katonák. tornákat arra emlékeztette, hogy a katonai eskü szavad meghatározzák nemcsak a néphadseregben töltött idejüket, hanem egész életüket. Sok fiatalasszony, menyasszony elérzékenyült, de jó néhány édesapa szeme ds elhomályosodott, amikor messze csengő hangon Pataki Attila honvéd, szülei társaságában, elmondta a katonai eskü szövegét. Tiszadadáról vonult be, a Tiszai Hőerőmű Vállalatnál dolgozott műszerészként. Júliusban vették fel a pártba, kiváló munkája elismeréseként. — Nagyon büszke vagyok a kisebbik fiamra — mondta Pataki János, az édesapa, aki a tiszasza- lóki hajójavító üzem darusa. Felesége szakácsnő — A nagyobbik gyerek Venpeléten főhadnagyként szolgál. Azért vagyok büszke Attilára, mert beváltotta * hozzá: fűzött reményeimet, derép munkásember vált belőle, s remélem ió katona is lesz... Az eskütétel a fiatal katonák díszmenetével fejeződött be, amely után a szülők, hozzátartozók néhány órát együtt tölthettek katonafiukkal. Gémes Gábor • Pataiki Attila honvéd szülei társaságában az eskü szövegét mondja.
