Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-30 / 255. szám

1985. október 30. 6 PETŐFI NÉPE « 3 BERUHÁZÁSOK A KISKUNHALASI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN Melléktermékből értékes fehérje Az eddig nagyrészt kárba- veszett vágóhídi mellékter­méket, a vért hasznos anya­gaira bontva értékesíti a Kis­kunhalasi Állami Gazdaság. A technológiát szolgálati sza­badalom alapján dolgozták ki. A vérben lévő fehérjét — a proteint — szárítják, fehér por készül belőle, A termé­ket szinte teljes egészében a Hemovit gyógykozmetikai készítményekhez használja fel a Caola cég. Pápa Lajos mezőgazdasá­gi főosztályvezető elmondja, hogy egy volt magtárból át­alakított épületben kezdték meg a termelést. A 25 millió forint értékű beruházás még tart, de az értékes készít­ményből már kisebb tétele­ket szállítanák. A berendezé­sek hazai gyártmányúak, részben a gazdaság gépmű­helyében készültek. Az üzem belső kialakítása az idén be­fejeződik. Másik jelentős beruházá­suk a likőrüzem, amelynek építéséhez az Állami Fejlesz­tési Banktól kaptak hitelt. Szintén egy régi épület átala­kításával valósítják meg a 41 millió forintot igénylő beru­házást, amely szeptemberben már megkezdte a részleges termelést. A többszörös nem­zetközi elismerést kapott Ca­sanova tojáslikőrt töltik itt palackokba. A közeljövőben a jelenlegi egyszerű palacko­zási módszert korszerű váltja fel, mert megérkezik egy mo­dern gépsor a Német Szövet­ségi Köztársaságból. Elképze­léseik szerint jövőre a fürj- tojáslikőrből másfél miliió palackot töltenek meg, amelynek 80 százaléka tőkés exportra kerül. Pápa Lajos hangoztatja: — A gazdaságosság érdekében tehát a beruházás megvaló­sításának ideje alatt igyek­szünk megkezdeni minden esetben a termelést is. A VII. ötéves terv elkép­zeléseiről szólva legfonto­sabb teendőként említi a 700 hektár új szőlő telepítését. Az említett területről 130 hek­tárt már jövőre szeretnénk betelepíteni. Már csak a mód­szerek tisztázása van hátra — a főosztályvezető vélemé­nye szerint —, részben a gaz­daság telepeit, azonkívül ala­kítanak szakcsoportokat és alkalmazzák az egyéni érde­keltségi formákat is. A cél az. hogy a következő esztendők­ben is megteremtsék az alap ­anyagot a jó minőségű borá­szati termékek előállításához. Ennek érdekében világbanki hitelt szeretnének igénybe venni, kötvényeket bocsáta­nak ki. A gazdaságban jelen­leg is a borászat adja a ter­melés értékének 70 százalé­kát, a gazdasági eredmény­nek pedig a 80 százalékát. K. s. • Sok ezer fürj- tojást tűrnek fel naponta az asszonyok. • Most még így történik a palack töltése, de rövidesen megérkezik a korszerű gépsor. (Méhest Éva felvételei) t«VVOoV 1 ír Építkező fiatalok Baján ORSZÁGOS FOTÓTÁRLAT November 7-én Békéscsabán megnyílik a 18. Ku- tich Gyula fotókiállítás. A tárlatra majdnem nyolc- száz művészi igényű felvételt küldtek be nemhiva­tásos fotóművészek. A bíráló bizottság ezek közül hetvenhetet ajánlott a kiállításra. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban az esztendő végéig NEGYVEN ÉVE Fölszállott a páva... A kkor, 1944 őszén, októberben, amikor az otthonokban már hallani lehetett a távoli ágyúdörgést, a rendszer csoma­golt. A Tiszántúlon indult a sátorfaszedés, majd sokán mások is nyugati irányba kerekedtek. Népvándorlás volt ez, teherautóval, vagonba rakodva, lovas kocsival, kerékpáron vagy éppen gyalog, egy görnyesztő hátizsákkal; otthagyva vagyonukat, házukat, nem kevesen a becstelenségüket. Sokan voltak megtévesz­tettek, .akik az unos-untalan hallott „vörös rém’' elől menekültek, íájdalomal, keserűséggel. Ezek élén állt a közigazgatás: szolgabíró, főjegyző. De nem kevesen voltak a száműzöttség vámszedői sem, akik hitték, hogy ebből is lehet vagyonosodni. Üresek maradtak a hivatalok. A szél kénye-kedve szerint röpí­tette a később nagyon hiányzó iratokat, dokumentumokat. Az ak­kori rend adminisztrációja saját vádiratát készítette ezzel. A fel­szabadítók mindenütt üres szobákra leltek csupán. A nép fiai töltötték be az űrt. Tisztességes, helyi, tekintélynek ör­vendő, bizalmat élvező munkás, paraszt emberek hetes tanácsot vagy ötös bizottságot — többségében nemzeti bizottságot alakítva. A nép új „hivatalai”1, a földosztó, az igazoló bizottságok letteka hir­detmények aláírói. I gen! Leginkább a nemzeti bizottságok — mondhatni spon­tán létrejötte — képezte az átmeneti erőt a helyzet küz­delmes rendbejöveteléig. Bátor emberek voltak ők, csen-> des forradalmárok, az élet tanította igazság- és arányér­zékükkel. A kezdeti hónapok múltával azonban már nem csupán a helyi, hanem a területileg nagyobb, megyei dolgokat is kézbe kellett ven­ni. „Csúcsosítani" kellett az igazgatást. A községek, járások, váro­sok vezető szervei úgy-ahogy kialakultak. A továbblépést minisz­terelnöki rendelkezés alapozta meg. „. .. minden megyei törvényhatóságban haladéktalanul meg kell alakítani a törvényhatósági bizottságot... a bizottság megalakítása úgy történik, hogy az egy,es pártok, illetőleg szakszervezetek képvi­seleti arányát a helyi nemzeti bizottságok állapítják meg. viszont a képviselőket maguk a pártok, illetőleg szakszervezetek küldik be.” A rendelet szellemében a vármegyei törvényhatósági bizottság meg­alakításának kérdését a megyei nemzeti bizottság 1945. május hó 27. napján összehívott gyűlésén tárgyalta, és döntött az arányszá­mokról. A törvényhatósági bizottságba kijelölendő tagok létszámát össze­sen 48 főben állapította meg, akként, hogy minden járás 16—16 tagot küld. A községenként és pártonként küldendő személyek számát a járá­si nemzeti bizottságok határozták meg. Ez ügyben 1949 júniusában egymás után ülésezett a bajai, a bácsalmási és a jánoshalmi járás; 1950-ig ezek alkották Bács-Bodrog megyét. A megyei törvényhatósági bizottság Baján, 1945. június 28-án tar­totta alakuló közgyűlését. Akkor ríiég kezdetleges volt a tájékozta­tás, mégis a Függetlenségi Front hetenként kétszer megjelent jános­halmi lapja (1945. július 10., 2. szám) Demokráciánk című vezér­cikkel üdvözli az eseményt. Bojtos Antal főszerkesztő a következő­ket írja: „A dolgozó nép minden egyes, a sorsával összefüggő kér­dések megoldása terén már eddig is bizonyságát adta annak, hogy nemcsak elfoglalni -volt képes az őt megillető helyet a közéletben, hanem azt meg is tudja tartani, és minden ténykedése fiatal demok­ráciánk fejlesztésének és erősítésének az érdekében nyilvánul meg. Fényes bizonyságot szolgáltatott erre a nép küldötteiből megalakult megyei törvényhatósági bizottság első ülése is .. Nagy, az államhatalom birtoklásával kapcsolatos politikai tanács­kozás volt — a tanácsok 1950. júniusi létrehozása után — az 1950. október 22-én lezajlott tanácsválasztás. Ez alkalommal már új elne­vezésekkel, és tömegesen új nevekkel találkozunk. Üj, addig isme­retlen társadalom delegátusai költöztek a hivatalokba, és bár üggyel- bajjal, de megkezdték gyakorolni a néphatalmat. V isszatekintésünk a megyei igazgatás népi átszervezésével kezdődött, amely az első megyei tanács 1950. november 9-i létrejöttével folytatódott. Annak, aki egy kicsit is jár­tas volt a magyar költészetben, eszébe jutott Ady Endre verse: „Fölszállott a páva a vármegye-házra / Sok szegény legénynek szabadulására." Bajai tanár ismerősöm ajánlotta Péteréket, ami­kor megtudta, magánerőből építkező fiatalokat ke­resek. Kollégája a fiatalember, mondta, s a fele­ség is pedagógus. Nagy fába vágja *a fejszéjét, aki ma építkezésbe fog, de nekik — talán az átlagnál is nehezebb. MŰSZAKI FEJLESZTÉS A BAROMFIIPARBAN W. D. Élénk kopácsolás fogad a befejezéséhez közele­dő lakásban. Taskovics Pé­ter, a bajai 609-es szak­munkásképző faipari mér­nöktanára — délelőtti lyu­kasórájában — lépcsőt bar­kácsol. Míg lebotorkál a te­tőtérből az ideiglenes „tyúk­létrán”, pár pillantással fölmérem: csak a földszin­ti lakótérbe beférne né­hány házgyári otthon ... Méretes konyha tálaló­ablakkal, kamra, fürdőszo­ba, az étkezőtől csupán esz­meileg elválasztott tágas nappali. Kandallóval. Fő­leg ez utóbbi üt szöget a fejembe: lehet hogy mégis rossz beszélgetőpartnere­ket választottam? Nem le­hetnek olyan rosszul el­eresztve, akiknek ilyen lu­xusra is telik. Sok pénz­ből pedig nem boszorkány­ság építkezni, ezt megírni is fölösleges. Péter nevetve hallgat­ja kétségeimet, miután hellyel kínál az egyelőre még rakásban álló lép­csődeszkákon. — Nem fogod elhinni: mindössze tízezer forint­nyi készpénzvagyonunkkal vágtunk bele! Értsd ez alatt: ennyi volt az, amit lassan egy évtizedes 'házassá­gunk alatt élire bírtunk ra­kosgatni. De nem is nagyon gyűjtögettünk, olyan képte­lenségnek tűnt, hogy mi egyszer, esetleg, házat építsünk. Miből?! Aztán jött ez a lehetőség, kap­tunk rajta, s pénzzé tettük, amink csak volt. Tízezret kaptunk a magnónkért, öt- venet a garázsért, tizen­ötöt a rokonok dobtak ösz- sze, a feleségem kapott hat­vanezer forint munkáltatói kölcsönt, százötvenezret — a valamikori beugró három­szorosát — adtak a leadott tanácsi lakásért, vagyis szép lassan mégis összejött az'( az összeg amire az OTP megadja az építési köl­csönt. Valamennyit be­tudtak a saját — fizikai erőnek is, az ugyanis már az elején nyilvánvaló volt: amit csak tudunk, magunk csinálunk majd. — Négylakásos társas- ház-építkezésbe szálltatok be. Ennek a formának meg­vannak a maga előnyei, de a hátrányai is ... — Mi eleve az előnyeire építettünk: úgy társul­tunk, hogy mindenki ért­sen valamihez. Az egyik szomszéd építész; ő csinál­ta a terveket, ő végezte az ezzel kapcsolatos összes ügyintézést, irányította a kivitelezést. Én — szak­mámból adódóan — a fa­anyagok beszerzését, be­építését vállaltam, ter­mészetesen mindannyiunk­nak. Azokra a szakmunkák­ra, amiket nem tudtunk házon belül megoldani, egy gmk-t fogadtunk. Ha vál­lalatot bízunk meg az épí­téssel, az csak az egészet vállalta volna, s mindent felszámít. A gmk-sokkal viszont lehetett egyezked­ni: csak akkor jöttek, ami­kor szükség volt rájuk, s akkor is leszámították az árból a mi „segédmunkán­kat”. — Hogy egyezkedtek egy­más között? A „kölcsön­adott” munkák végül is nagyon eltérő értékűek. — Nagyon egyszerűen: kifizetjük a másiknak a munkadíjat. Igen nehéz lenne átszámítani, hogy mondjuk egy tervrajz hány falépcsőt, vagy hány óra vízvezeték-szerelési mun­kát ár... — Milyen a te mérleged? — Körülbelül a nullán áll. De egészen biztos: a « szomszédoknak végzett munkám bevételei fede- zik a kiadásaimat. Edit, a feleség robog be, neki is van ma egy lyukas- órája. Ó a Türr István Köz- gazdasági Szakközépisko­lában tanít, oroszt. Lelken­dezve mondja a hírt: meg­találta álmai étkezőgar­nitúráját. — Ovális asztal, hat szék­kel. Meg kell nézned! — kicsit félve teszi hozzá — tizenhétezerbe kerül... — Akkor talap nem is olyan sürgős — hűti le Pé­ter —; lesz abból később is... — Sok mindenről le kell mondani az építkezés miatt? — kérdezem a fiatalasz- szonyt, aki láthatóan nem vette túlzottan a lelkére hitvese józan szavait. — Nem mondhatnám, más­ra nem nagyon kellett köz­ben költenünk. A bútoraink megvannak, csak az étkező berendezése hiányzik. A gyerekek — Andrea most elsős, Éva pedig kiscsopor­tos — szerencsére sokat örökölnek a rokonoktól, is­merősöktől: ruhát, cipőt, még játékot is. De azt nem tudnám megmondani, ma­gunknak mikor vásároltam új holmit. A kettőnk fize­tése körülbelül tizenkétezer forint — ezt általában tpin- den hónapban felszippan­totta az építkezés. — Mit szólnak a gyere­kek az új házhoz? — Jaj, rettentően várják, hogy elkészüljön! Részben, mert akkor sokkal több he­lyük lesz a játékra, s fő­leg, mert tudják: akkor végre visszakapják az apukájukat. Mert sajnos, mióta tart ez az építkezés, nem sokat találkoztak ve­le ... Szabó Klára A VI. ötéves terv időszakában évente átlagosan 8—10 százalékkal növelte ter­melését a baromfiipar. Egész sor üzemben valósítottak meg rekonstrukciót, bő­vítést, és ennek nyomán jelentősen javult a lakossági ellátás, lehetővé vált az exportigények magasabb színvonalú kielégítése. Az élelmiszeriparnak ez az ágazata, amely a hazai vágóállat-termelésnek hozzávetőleg egynegyedét adja, az el­múlt években újabb nagyüzemmel nem gazdagodott, de csaknem valamennyi létesítményében viszonylag nagyobb összegekbe kerülő korszerűsítésen dol­goztak. Egyebek között óránként négy— hat—nyolc ezres baromíivágó-vonala- kat adtak át, és nagyteljesítményű fel­dolgozó berendezésekkel emelték a mű­szaki színvonalat. így vált lehetővé. ) hogy több mint háromszorosára növel­jék a darabolt állapotban forgalmazott áru mennyiségét. Nagyobb szabású műszaki fejlesztés színhelye volt egyebek közt a győri, a kecskeméti, a kiskunhalasi, a debrece­ni és a törökszentmiklósi üzem. Korsze­rűsítették a munkát a fővárosi nagy­üzemben, Budafokon is. Az iparág — amelynek termelését a Baromfitermelők Egyesülete koor­BÁCS-KISKUNBAN IS 4 t V.# » dinálja — jól hasznosította a piaci le­hetőségeket. A mezőgazdasági nagy­üzemek és a kistermelők által felkínált alapanyag lehetővé tette az export fo­kozását; a világexportból hazánk éven­te 9—10 százalékban részesül. A hazai fogyasztók egyre szívesebben vásárol­ják az egészséges, tápláló baromfihúst. Az egy főre jutó hazai fogyasztás éven­te 21 kilogrammot tesz ki, ami kitűnő eredmény nemzetközi viszonylatban is. JÓL MŰKÖDIK A KECSKEMÉTI NAGYBANI Vásárlók az ország minden részéből — Ezt nézze meg, ezen szállítom a káposztát — mutatott egy jókora szi­vacsot csütörtökön Nagy Jenő izsáki gazda a kecskeméti nagybani piacon. Délután négy órakor négy forintért ad­ta el kilóját a veje termelte árunak, ami 12 órakor még a földön volt. Mint azt a piac statisztikusa Tóth Mihályné elmondta, csak fejeskáposz­tából 2360 kilogramm cserélt gazdát, s összesen 21 tonna különféle zöldséget és gyümölcsöt árultak déltől másnap reggel hajnali ötig. A pótkocsis, üléseiktől megfosztott személygépkocsik és teherautók már .délelőtt 9-kor gyülekeznek, de árumoz­gatás, adásvétel csak 12 órától engedé­lyezett, tájékoztatott Lampé Tamás előadó. A viszonteladókat igyekeznek kiszűrni, így csak az vásárolhat nagy tételben, akinek kereskedői engedélye van. illetve valamelyik állami vállalat vagy bolt felvásárlója. Budapestről, Miskolcról, Győrből, Veszprémből is jönnek kereskedők. A helybéli házi­asszonyok — előnyös vásárlás reményé­ben — is szívesen szerzik be itt a fő­zéshez szükséges zöldfélét, gyümölcsöt. Az áru főleg Kecskemét környékéről, de a megye délibb vidékeiről is érke­zik. Dómján Jenő például Kiskunha­lasról hozott huszonhárom rekesz szép körtét. Nem kellett sokáig várnia, mert a lajosmizsei Juhász Gyula és felesége egy tételben mind megvásárolta. Nem mindenkinek megy az üzlet. Vida And­rejs kecskeméti gazdálkodó trabantnyi szép, egészséges piros retkének nem volt nagy "keletje. Tóth Sándor 120 ki­logramm birsalmájából sem tudott so­kat eladni. Lassan harmadik éve adnak-vesznek kertészeti termékeket a kecskeméti nagybani piacon. Mégis találkoztam olyannal, aki nem hallott róla. Egy bácsi például sorra szólította meg az embereket: Vesznek-e káposztát? Mint kiderült, még fel sincs szedve az el­adásra szánt növény, csak az iránt ér­deklődött, igaz-e amit hallott, hogy itt nagy tételben vásárolnak. Igaz. L. Sz. L. • Áru és eladó egyaránt a vevőre vár. (Tóth Sándor felvétele) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom