Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-06 / 183. szám

1985. augusztus 6. ♦ PETŐFI NÉPE • í SZOMJAZÓ KISKUNSÁGI T artalékhasznosítás és piacérzékenység Segítségre várva Poden Gyula, a TOT főtitkárhelyettese kecskeméti látoga­tása alkalmával sok olyan aktuális témát beszélt meg dr. Ivicz Vilmossal, a Kiskunsági Szövetkezetek Területi Szövet­ségének titkárával, amelyek foglalkoztatják a szövetkezete­ket, véleményt, állásfoglalást várnak, vagy éppen a ren­delkezések, a szabályozás módosítását kérnék. Természete­sen szóba került az is, teljesítheti-e tervét az ország mező- gazdasága, megterem-e a 15,5 millió tonna gabona? Beszél­getésünket is e témakörrel kezdtük. Ember és szabad idő Olvasgatom a lap hasábjain spontán kerekedett eszmecse­rét a tőserdei boltocska hiá­nyos ellátásáról, a hiányossá­gok megszüntetésére tett ígé­retekről, s az jut eszembe er­ről az egészről, hogy á téma túlságosan is leszűkül a konk­rét esetre, pedig itt jóval több­ről van szó. Meg kell oldani ezt is mielőbb, de érdemes volna alaposabban átgondol­ni a körülményeket, amelyek a kis bolt példáján szinte ki­rakatba tették annak az em­bertömegnek a gondját, baját, amely — főleg hétvégeken — a szabad idejét szeretné vala­hol kellemesen, kulturáltan eltölteni. S nemcsak Tőser- dőn, hanem Baján és Kunfe- hértón, Kerekdombon és Ke- celen, a Petőfi- és a Szelidi- tónál vagy a dunavecsei, Sol­ti, kalocsai Duna-szakaszon stb. Tőserdö legfeljebb, mint ama bizonyos állatorvosi ok­tatásra szolgáló üvegtehén, jól mutatja mindazt, amiről érdemes és kell beszélni az előbbiekkel kapcsolatban. Aki régen járt akár a Holt- Tisza tőserdei kanyarulatá­nál, akár a megyénkben töb­bi természetadta pihenő-, nya­ralóhelyen, megdöbbenve ta­pasztalja a sokszorosára nőtt igénybevételt, a hatalmas gép­kocsiforgalmat — külföldi jár­művekkel is tetézve —, a strandok, fürdőzésre alkal­mas vizek zsúfoltságát, s az alig fejlődő, néha inkább rom­ló ellátást. A Töserdő példá­jánál maradva — de lehetne említeni mást is — a korábbi terveket jóval meghaladó nya­ralóövezet kommunális ellá­tása alaposan túllépi a gazda lakiteleki községi tanács anya­gi, szervezési stb. lehetősége­it. Miközben főleg Kecskemét, Kiskunfélegyháza polgáraiból verbuválódnak az üdülőtu­lajdonosok, a terhek jórészt a területileg illetékes tanácsra hárulnak. Működik itt egy for­galmas kemping, egy olcsó diák-táborozóhely, s naponta autóbuszok hozzák ide az or­szág távoli vidékeiről is a ven­déget. A vízpart olyan, mint egy kisebb balatoni fürdözö- szakasz, népes családok százai keresik fel naponta, mivel a strandbelépő nem a legolcsóbb a számukra, de egyébként is kellemesebb itt, mint a zárt környezetben. Csak hát a tisz­taság, a higiénia megőrzése nem könnyű, s láthatólag nem bir ezzel a tanácsi gazda sem. Erre a megnövekedett igény­re — sok személyes tapaszta­lat birtokában merem kijelen­teni — általában nem vagyunk felkészülve. Azt is mondhat­nám, hogy nem látszik a köz­ponti, intézményes támogatás, fejlesztés, ellenőrzés nyoma. Különben nem fordulhatna elő, hogy gazdaságossági.okok­ra hivatkozva az állami, szö­vetkezeti kereskedelem (tisz­telet a kivételnek) szinte visz- szavonul ezekről a helyekről. A hazai vendég dühöng, a külföldi gúnyosan mosolyog, s levonja a következtetést az alapellátás nívótlansága miatt. De nincs nyoma a kulturális ellátottságnak sem, aki így üdül, számíthat a szellemileg is nomád életre. Különösen bántó a táborozó diákok, fia­talok tétlensége, csellengése, amit még egy szabadtéri esti mozielőadás sem „zavar” meg. Micsoda kihasználatlan lehe­tőségek! Ha arra gondolok, hogy néha a városban mekko­ra erőfeszítésbe kerül néhány tucat ember összetoborzása, s az úgynevezett szabadidős programok szervezésében mi­lyen sok pénz és energia fek­szik, ennek legalább töredékét hiányolom ezeken a tömege­ket vonzó helyeken. Szinte a csodával határos, hogy az emberek mégis — az említett hiányosságok ellené­re — jól érzik itt magukat. S ez talán éppen a vidék vará- zsos hangulatával, az alföldi táj semmihez sem mérhető vonzerejével magyarázható. Ezt kellene tudatosan is erő­síteni, anyagilag is támogatni. Hogy több legyen a lekaszált fű és a tiszta homok a vízpar­ton, s kevesebb a szemét min­denütt, amihez nemcsak kul­turált magatartás, de elegen­dő szeméttartály is szükséges. Hogy legyen elegendő vízcsap és abból folyó ivóvíz, rendben- tartott egészségügyi hely, s őr is, aki feltűnés nélkül vi­gyáz amire kell — és így to­vább. Mert az emberek többsége- nem utazik el külföldre, de még az ország ,távoli nyaraló­helyeire sem, mert nem tud­ja megfizetni a drága szállás- és utazási költséget. Marad a szép közelebbi környezet, me­lyet még nem rontott el telje­sen a motoros civilizáció és tájromboló könnyelműség. Segítsük ezt a tömeges igényt érvényre jutni, az egy­szerű vágyakat teljesülni. Hogy pihent, felfrissült embe­rek — diákok, munkások, tiszt­viselők — térjenek vissza a hétvégi pihenőnapról és sza­badságról. P. Tóth P&I MITŐL SZAGOSODIK A TEJ? Jobb szervezés, több gondosság — Bár kockázatos dolog jósol­ni a kalászosok aratásának befe­jezése előtt, mégis azt mondom, edléphető a tervezett mennyiség, hacsak katasztrofális Időjárás meg nem gátolja ebben az ága­zatot — mondta a főtitkárhelyet­tes. — Kalászosokból rekordter­mésben bíztunk még a tavasszal, de a gombabetegségek erős kár­tétele miatt a vártnál szerényebb mennyiséggel kell beérni. — Kevesebb a kalászos gabona, kevesebb a jövedelem, (ez) kü­lönösem jellemző a Kiskunságra, ahol a bevételelmaradás, tovább nő a szőlőültetvények részleges kipusztulása, a téli fagyok miatt. — Tárgyalásainkon és a kun- szállási Alkotmány Termelőszö­vetkezetben tett üzemlátogatás során meggyőződtem arról, hogy a szövetség taggazdaságai kedve­zőtlenebb helyzetben vannak, Lyuk a kerítésen Kisváros. Semmi látnivaló. Mégis van ebben a kis­városban egy iskola, egy húsüzem és egy temető. Az iskolában tudományt töltenek a nebulók fejébe. Mint minden iskolában. Az iskolát kerítés veszi körül. Az iskola mögött egy lyu-k tátong, a kerítésen. í í ­Mindenki, akit érdekel, láthatja,. hogyan szöknek ki a tanulók a lyukon ke­resztül tanítási idő alatt. Egyszer megkérdezte va­laki az iskola igazgatójá­tól: — Miért nem csináltat­ja be a lyukat, hogy ne tudjanak kiszökni a diá­kok? — Nem tehetem — vá­laszolta az igazgató —, mert akkor senki sem jön­ne az iskolámba tanulni. A kisvárosban levő hús­üzemet is kerítés övezi. Ezen a kerítésen is lyuk tátong. Mindenki, akit érdekei, láthatja, hogyan viszik ki a lyukon keresztül az özem dolgozói a lopott húst. Egyszer megkérdezte va­laki az Üzem vezetőjétől: — Miért nem csináltatja be a lyukat, ‘hogy a dolgo­zók ne tudják kivinni a lopott búst? — Nem tehetem — felel­te az üzeni vezetője —, mert akkor senki sem dol­gozna az üzemünkben. Az elmondottakon kívül nem történt semmi külö­nös ebben a kisvárosban. Na, de itt van még a tea­métől Azokat temették ide, akik ebben a kisvárosban hunytak el. Egyszer megint meghalt valaki. Eltemették, és a ■lelke egy szempillantás múlva már az Égi Kapu előtt találta magát. Úgy alakultak a dolgok, hogy a Mennyek Országát is .kerítés övezte. A kerítésen pedig, égy kis darabon, lyuk tátongott Ezen a lyukon' keresztül'' tengersok ,, lélek furako- ■ dottbe. Elhunyt kisvárosi lako­sunk leiké is ezen a lyu­kon keresztül érkezett az égbe. <■ -Az érdekesség kedvéért rögtön a kapuban álló Szent’ Péter elé került, és || megkérdezte; I Miért, nem tcsináltatja N\spe a lyukat Szentatyám, hiszen így tengersok lélek jut a Mennyek Országába :... anélkül, hogy átesnék a ka­pu előtti ellenőrzésen? — Nem tehetem — vá­laszolta Szent Péter ; mert akkor senki sem hin- \ ne az. égben .. „ Janus* Oseka ,, Fordította: Adamecz Kálmán mint az ország más részén gaz­dálkodók. Az évek óta tartó aszály miatt az altalajban sincs már víz, a vízhiány csökkentette valameny- nyi szántóföldi és ültetvénykul­túrában a terméshozamot, a sző­lőkben pedig helyenként nagyon nagy a kár. E térség gazdaságai­nak bevételei csökkennek, rom­lik a terület eltartóképessége, a tervezett fejlesztések elmarad­nak. Mindezek beláthatatlan kö­vetkezményét meg kell előzni külső — vagyis gazdaságokon kí­vüli — intézkedésekkel, segítség- nyújtással. A szövetkezetek csak erre nem várhatnak, maguknak is mindent meg kell tenniük (mint ahogyan volt erre példa a ko­rábbi esztendőkben is) helyzetük javítására, egyebek között a bel­ső tartalékok feltárásával. — Úgy tűnik, csaknem kifogy­tak a belső tartalékok ... Ahol megszűnik az orvostudo­mány hatása, és már nem hatnak a gyógyszerek —, mindent meg­próbálunk a gyógyítás érdeké­ben, és az utóbbi években kissé háttérbe szorultak a „vegytiszta" gyógyszerek. Így alakult, hogy a gyógynövények reneszánszukat élik. Világszerte fokozódik az érdeklődés azoknak a hagyomá­nyoknak kutatása iránt, amelyek­kel minden nép rendelkezik a betegségek gyógyítása terén. Hi­szen az emberiség egész történel­me folyamán a növények képez­ték a kezelés alapját. Csak a XIX. század közepén kezdtek a gyógyászatban olyan vegyülete- ket alkalmazni, amelyek a ter­mészetben nem léteztek. A ma­gyar népi orvoslás is rendkívül gazdag ismerettel és tapasztala­tokkal rendelkezik a gyógynövé­nyekkel való gyógyítás (a fitote- rápia) terén. A gyógynövények a természet kiapadhatatlan forrásai. Amikor a szintetikus gyógyszerek „előre­törtek”, az orvosok azt hitték: ezek most már minden bajt. orvo­solnak. A gyógyszertárak dugig teltek vegytiszta, mesterséges ké­szítményekkel. De lassacskán be­bizonyosodott, hogy mennyire ér­tékesek a gyógynövények, sőt bi­zonyos területeken kifejezetten jobbak a szintetikus szereknél, melyeknek egyre több, többé-ke- vésbé súlyos mellékhatása derült ki. Napjainkban például sok a krónikus, elhúzódó betegség, mely éveken át tartó gyógyszerszedést igényel. Ez pedig ritkán történ­het mellékhatások nélkül. A gyógynövényeknél viszont nincs mellékhatás. Nem elhanyagolha­tó az sem, hogy sok embernél egyre gyakoribb a bizonyos fajta kémiai szerekkel szembeni érzé­kenység, az úgynevezett allergia. — Mindig lehet és kell is ilyet találni! Például el kell azon gon­dolkodni, hogy a terményszárí­tásban, a takarmányalapanyag- szállításban lehetne-e racionáli­sabb megoldást találni? (Ez költ­ségmegtakarítást hozna.) Az üze­mekből élő sertések helyett pél­dául nem lenne célszerűbb hasí­tott sertéseket szállítani a fel­dolgozókba? Vagy nem volna elegendő zsákos műtrágya helyett csupán hatóanyag szállítása a folyékony műtrágyázást végző gazdaságokba? ... — Ezek nem a klasszikus tar- talékfeltáró eljárások, az említet­tekhez pénz kell, valamilyen be­ruházást igényelnek. Viszont ép­pen erre nem jut egy fillér sem a szövetkezetekben... — Valóban beruházást feltéte­lező tartalékfeltárásról van szó. Az ország szövetkezeteinek két­harmad része képes ilyen beru­házásokra, tehát nem a pénz­hiány, hanem a döntések elma­A gyógynövényekkel való gyó­gyítás gyakran kétségbe nem von­ható előnyt jelent a modern gyógyszerekkel szemben. A nö­vények biológiailag aktív anya­gai ugyanis egy élő szervezet ter­mékei, tehát ezek nagy részét az emberi szervezet természeteseb­ben olvaszthatja magába, illeszti anyagcseréjébe, mint a szinteti­kus, gyári szereket, melyek végső soron számára idegen anyagok. A jövő fejlődési irá­nya, hogy minden területen elő­térbe lép a természethez való visszafordulás. És ennek jegyé­ben egy sokkal „természetesebb” orvostudomány alakul ki. A „zöld orvostudomány" korszaka már el is kezdődött. Félreértés azonban ne essék. A természetes — naturista — és a klasszikus gyógymód azonos cél felé tart. Együttműködésük szükséges az egészség megőrzése, illetve visszanyerése — a gyógyí­tás érdekében. A szintetikus (gyá­ri) és a természetes (növényi) gyógyszer nem kizárja, hanem hasznosan kiegészíti egymást. Mennyivel kedvezőbb lenne, ha például egy-egy meghűlés ese­tén a már bevált gyógy teával (ka­milla, hárs, bodzavirág, csipke­bogyó) kúrálnánk magunkat, és feleslegesen nem terhelnénk szer­vezetünket gyógyszerekkel. Földünk növényfajainak szá­ma több százezres nagyságren­dű, ugyanakkor a növényekből eddig előállított anyagok száma csupán néhányszor tízezer, de még ezek közül is csak pár száz­nak Ismerjük kellőképpen a bio­lógiai értékét és gyógyhatását. A növényvilág tehát még óriási tar­talékokat rejt magában a gyógyí­tás, az ember számára. E. fi. radása okozza, hogy- az ehhez ha­sonló tartalékfeltáró beruházá­sokra a szükségesnél még kever sebb a példa. A kiskunsági szö­vetség té eszeinek kétharmada kedvezőtlen adottságú, nincs pén­zük fejlesztésre. íEz az, amire nagy figyelemmel kell lenni és nem szabad magukra hagyni eze­ket a gazdaságokat. — Az elmélet reménykeltő. A gyakorlatban mi várható? — A közeljövőben ennek konk­rétumai is nyilvánosságra kerül­nek, egyebek között a kiegészítő tevékenységek ösztönzésével 'kap­csolatban. A kunszállási téeszben tapasztaltam, hogy megragadják lehetőségeiket, most készült el a harmadik tésztaüzenmüik. A ko­rábbiakkal együtt, a jövőben a keresletnek megfelelő mennyisé­gű, minőségű, választékú és cso­magolású tésztát gyártanak — exportra is! Ez példa a rugalmas­ságra, a piacérzékenységre. — Jövőre lesz a mezőgazdasági szövetkezetek 5. kongresszusa. Megkezdődött a felkészülés? — Szeretnénk azzal ünnepelni, hogy a mezőgazdaság képes ma­rad a tervek teljesítésére. Állan­dó „edzésben” vagyunk, minden évre jut említést érdemlő siker, példáiul az energia- és üzem­anyag-megtakarításban, az esz- közkühasználás, a földihasznosítás javításában, a hozamok növelésé­ben stb., amelyek bizonyítják az agrárágazatban tevékenykedők szakértelmét, cselekvőképességét és igyekezetét. Jó eredménnyel akarjuk az idei esztendőt is zár­ni. Ezt tartom legfontosabbnak a kongresszusi felkészüléshez, a VII. ötéves tervidőszak sikeres indításaihoz. Cs. L Kalocsai minták Ötféle étkezési és , több mint húsz tájjellegű dísz­tárgy-mintával dolgoznak a hódmezővásárhelyi Al­földi Porcelángyár kalo­csai gyáregységében. Ter­mékeik 50 százalékát az USA-ba, Kanadába és Ja­pánba exportálják. A nagy érdeklődésre való tekintet­tel tíz új piingálóasszonyt vettek fel. Betanítási ide­jük, az eredményes felvé­teli után, hat hónaptól egy évig terjed. Évről évre gyarapszik, s több százezer tonnában mérhető az a forgalomba kerülő élelmiszer- mennyiség, amely a szállítás, a tárolás és az árusítás során hű­tést igényel. A rendelkezések a gyorsan romló húsok-hentesáruk, tej_ és tejtermékek szállítását, tá­rolását 0—5 Célsius-fok között, a cukrászsüteményekét plusz 5 és plusz 10 Celsius-fok között, a gyorsfagyasztott termékekét pe­dig mínusz 18 fókon írják elő. A hűtésigényes élelmiszereket 16 ezer 'boltban és vendéglátóhelyen árusítják, s összesen 170 ezer hű­tőberendezés áll rendelkezésükre. A látszólag kedvező ellátottság mellett a kereskedelem hűtőháló­zata mégsem tartott lépést a hű­tést igénylő élelmiszerek mennyi­ségének és választékának növeke­désével. A hűtőgépek egy harma­da ugyanis — s ezeket főként a vidéki kis. üzletekben és' a fővá­ros peremkerületi boltjaiban al­kalmazzák — egyszerű, kis kapa­citású hűtőszekrény, s nem al­kalmas a forgalomba hozott áruk teljes egészének tárolására. Az elmúlt esztendők során ja­vult a szervizkapacitás, s átlago­san 48 órán belül a helyszínre ér­keznek a javítást végző szakem­berék. ha elromlik egy hűtőbe­rendezés. Bár a kereskedelmi és vendég­látó vállalatok a hűtőhálózat fej­lesztésére immár több éve 20 szá­zalékos központi támogatást, il­letve —, ha igénylik — 50 száza­lékos visszatérítendő kölcsönt kapnak, a fejlődés meglehetőseit lassú. Átmeneti megoldásként ezért a kánikulai időszakban a forgalom alakulásának megfelelően napon­ta töhb alkalommal szállítják az üzletekbe a romlandó élelmisze­reket. A meglevő hiányosságok, nehéz­ségek ellenére mégis lehetne csök­kenteni az élelmiszerek megrom­lásából adódó veszteségeket, ha a termelők, a szállítók és a keres­kedelem több gondossággal, jobb szervezéssel használná ki a meg­levő lehetőségeket, karbantartani a gépeket, ha van hely a hűtő­pultokon nem hagynák az eladó­térben. vagy esetleg a bolt előtt rekeszekben a gyorsan romló élelmiszereket. Háromezerféle tankönyv A 'tankönyvterjesztéssel is foglalkozó vidéki köny­vesboltok alig három hét múlva, augusztus 21-től megkezdik idei legfontosabb tennivalójukat: min­den iskolába eljuttatják a tankönyveket. A tanévre megjelenő kiadványokat e naptól vehetik át a nem­zetiségi iskolák is. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat budaörsi raktárát — a tervek szerint au­gusztus 25-ig — mind a háromezerféle tankönyv el­hagyja. A készülő 30—32 millió példányból már csak 1 millió 200 ezer tankönyv hiányzik. A július 31-i ada­tok szerint a kiadók összesen 81-féle kiadvánnyal tartoznak még. Az általános iskolásoknak készülő 182-féle könyvből csupán hét, a 179 fajta gimnáziu­mi tankönyvből kettő, a mintegy 600-féle szakközép­iskolai könyvből tiz hiányzik. A vállalat a már el­készült kiadványok szállítását már április első nap­jaiban megkezdte, s július végéig 181 millió forint értékű könyvet eljuttatott a tankönyv-értékesítés­sel is foglalkozó 88 vállalati boltba, 150 áfész-üzlet­be, illetve az Állami Könyvterjesztő Vállalathoz. Ebben az időszakban számos iskolában vették át a tankönyveket, jelentősen könnyítve a vállalat dol­gozóinak munkáját. Volt, ahol a diákok már az el­múlt tanév végén kézhez 'kapták az idei tanulni- valót. A tankönyvek szeptember 6-ig csak az iskolákban vehetők át, a boltok nem foglalkoznak árusítással. Azok a könyvek, amelyek a tanévkezdést követően sem kelnek el, az évközi árusításra kijelölt megyei boltokban kaphatók. Az általános, illetve középis­kolai, úgynevezett ellenőrző feladatlapok zárt ter- jesztésűek, szabad kereskedelmi forgalomba nem kerülnek, s csak iskolai megrendelés alapján sze­rezhetők be. Az egyetemi és főiskolai tankönyve­ket, illetve jegyzeteket a főiskolákon, illetve egyete­meken, vagy az intézmény által kiállított vásár­lási utalványon feltűntetett árusítóhelyen vehetik meg a hallgatók. Megújult a vasalóház t Pécs főterén ismét régi szépségében áll a nevezetes „vasalóház'', a vasaló alakjához hasonlító Lóránt palota. A történelmi belváros rekonstruk- , dójának részeként megújult épülettömb helyreállítása 30 millió forintba került. Pécs egyik legszebb épületét IRRS-kaa emelték. A régi pompáiét visszanyert épület földszintiét üzletsor foglalja el. Zöld orvostudomány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom