Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-22 / 196. szám

1985. äugluzrar 22. • PETŐFI NÉPE • 3 NEM „FÜSTBE MENT" TFRV A LEVEGŐ TISZTASÁGA! A Kecskeméti Zománc- és Kádgyár — mint környezetszennyező KÖTELESSÉGÜNK SEGÍTENI Ötletek a bajai Kismotorból Kommunista műszak a nyugdíjasokért Üj törvény Jelenik meg jövőbe a levegőtisztaság­ról. Az előkészületek során, mint az egyik környe- zetszennyezp üzemben, a Kecskeméti Zománc- és Kádgyárban is gyűjtöttek ezzel kapcsolatban ta­pasztalatokat. A ■ törvényalkotói munkában olyannyira fontos, sokoldalú tájékozódásnak nem véletlenül volt egyik állomása ez a — ma már hetvenkilenc éves — gyár. 1927-től öntenek itt, az országban egyetlen helyen, fürdőkádakat. Az éves termelés kétszázezer, tizen- negyféle színű kád és 4500—5000 tonna zománcpor. Az utóbbit saját szükségletre és más hazai felhasz­nálóknak, például hűtőszekrény-, vízmelegítő-, füst­cső- és gázkészülékgyártóknak készítik. Jelentős te­vékenysége mellett azonban az üzemnek árnyoldala is van. Egyike a súlyos környezetszennyezőknek. A Halasi út mentén és a Leninvárosban lakóknak okoz elsősorban bosszúságot a kékes, füstös levegő, az ab­lakréseken is belopódzó por. Nevükben ?— de a környezet romlásáért aggódó többi városlakó ne­vében is — először azt kérdezzük Rendetzky János­tól, a gyár igazgatóhelyettesétől: — A helyzet változatlan? — A környékben élő embereknek úgy tűnik, igpn, Valójában kétszer költöttünk környezetvédelmi be­ruházásra. Először megépítettük azt a 61 méter ma­gas kéményt, hozzá tisztítóberendezést is, amellyel sokat mérséklődött a fluorszennyezés. Míg azelőtt óránként 25,8 kjlogramm fluorgázt' bocsátottunk ki a légtérbe, hatékonyabb szűréssel ezt öt és fél kilo­grammra, azaz majdnem egyötödére csökkentettük. Jó eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy az ide­' vágó környezetvédelmi előírásnak már 50 százalé­kos gázcsökkenéssel is eleget tehettünk volna. Má­sik módja a környezet kímélésének, hogy kevesebb fluortartalmú zománcot gyártunk, mint korábban-. •Ennek érdekében szovjet kutatóintézeti megfigyelé­seket is átveszünk, és azokat megpróbáljuk nálunk a gyakorlatban alkalmazni. — Mi történt a második környezetvédelmi beru­házás idején? — Folytattuk, a szűrő- és tisztítóberendezések építését. Formázótéri és öntvénytisztítói, por- és pernyeleválasztó, majd 13 millió forintért .egy zaj- csillapító hangfal ennek az időszaknak néhány, fon­tosabb eredménye. Ekkor összesen — a 431,8 millió forintos gyári rekonstrukció keretében — 45 millió forintot fordítottunk környeze. védelemre. — Bírságra mennyit? — 1981-ben 466. 1982-ben 460, tavalyelőtt 256, a múlt esztendőben pedig 250 ezer forintot, mivel erő- feszí éseink ellenére, még mindig kerül a levegőbe kéndioxid, szénmonoxid és pernye, a megengedett mértéken felül. — Tehát a helyzet keveset változott. Kivéve á fluort, a többi égéstermék továbbra is károsítóan hat. — A lakosság természetesen képtelen érzékelni: mennyivel szennyezettebb lenne a levegő akkor, ha nem építettük volna meg az említett környezet- védelmi berendezéseket. Abban az esetben ugyanis kétszer-háromszor súlyosabb helyzetben lennénk. Gondoljunk csak a Tatabányán, Diósgyőrött, vagy éppen a DCM környékén lakó emberekre! ök alig­ha panaszkodnának a mi levegőnkre. Nálunk, a Zo­mánc- és Kádgyárban pernyéből óránként 20 kilo­grammot bocsájtunk ki, ami nem sok. — Már akinek! A máshol elhatalmasodott szeny- nyezettséghez képest a miénk, ideig-óráig, talán nem tűnik annyira nyugtalanítónak. Ám miért kellene magunkat környezetvédelmi szempontból a legrosz- szabb helyzetben levőkhöz hasonlítani? Altatás — a baromfifeldolgozói húslisztüzem kitelepítése után visszalépj — lenne, 'ha a Kecskeméti Zománc- és Kádgyárban az a nézet kerekedne felül: füstöl mö­göttük az Alsó-pályaudvar, füstöl előttük az arra ha­ladó rengeteg gépkocsi — miért legyen különb en­nél az ,,együttesnél” a közbeékelődött termelőüzem? — Erről szó sincs — folytatja beszélgetésünket az igazgatóhelyettes. — sőt, arra törekszünk, hogy to­vább csökkentsük az általunk okozott szennyeződést. — Hogyan? — Szétnéztünk iaz országban, de a mi problémánk­ra megnyugtátó megoldást csak két helyen talál­tunk: a Szegedi Vas- és Fémöntödében és a Mohá­csi Vasöntödében. Ezekben az üzemekben tavaly óta nagy teljesítményű, 1-es fokozatú NDK porle­választó berendezést használnak, amely a gázok 70 százalékát megszűri. Mi ennél is jobb, 2-es fokozatú légtisztító eljárást szeretnénk bevezetni mielőbb. — Ismertetné ennek az előnyét? — Jelenlegi körüményeink között évenként 177 997 kilogramm szilárd szennyezőanyagot bocsájtunk ki hat kúpolóból (kemencenyílásbói). Az említett, 2-es fokozatú tisztítással ezt visszaszoríthatnánk 6900 kilogrammra. Csökkenne a szénmonoxid-kibocsájtás is: 272 754-ről 49 ezer kilogrammra, míg kéndioxid­tól és nitrogénoxidtól teljesen mentes lehetne a le­vegő. Az NDK-ban százszámra működnek ilyen, nagy hatásfokú környezetvédelmi berendezések. — Kecskeméten is örömmel látnánk ilyesfajta megoldást. — Már tárgyaltunk az NDK-beli GISAG Kombi­náttal, a gyártóval. Három, 2-es fokozatú légtisztí­tóval véget vethetnénk a mostani, áldatlan állapot­nak. Javulna a levegő. Ennek azonban ára van. Öt­venötmillió forint. Ezt a költséget mi, egymagunk nem bírjuk fedezni. A műszaki megoldás ismereté­ben épp ezért kérte a megyei pártbizottság az Or­szágos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal el­nökét, az Ipari Minisztériumot, s felhívta a megye- székhely tanácsát is, hogy segítsenek közös ügyünk, a harmadik környezetvédelmi beruházás megvaló­sításában. Ennek hiányában a gyár bezárásával kel-! lene számolni. Ábrahám Kálmán államtitkár azon­ban már kedvező választ küldött a megyei pártbi­zottságnak, ám a legyártáshoz is idő kell. — A kellő lépés, a megoldás annál is inkább indo­kolt, mivel a gyár kitelepítése a városból tudomá­sunk szerint másfél-kétmilliárd forintot emészte­ne föl — zárjuk beszélgetésünket Rendetzky János­sal. Ha viszont a beruházás zsákutcába jutna, környe­zetvédelmi .megfontolásból bezárnák az üzemet, — ragaszkodva a jelenlegi színválasztékhoz — évente tizenegymillió dollárért kellene külföldről fürdőká­dat és három-négymillió dollárért zománcport vá­sárolni. Végső esetben a lakónegyedet kellene más­hol felépíteni. Bármelyik túl nagy ár volna — és szükségtelen — olyan helyzetben, amikor lehetőség kínálkozik a környezetvédelem és a termelés érde­keinek kölcsönös figyelembevételére, ha kellő eréHyel, aktivitással és szaktudással látunk hozzá. Kohl Antal 9 A fluorgázkémény az egyik jelentős környezet­védelmi berendezés. (Ar­chív felvétel) Mélységes gyász Af város sem nagy, sem ki- . * esi nem volt, és nem új, de régi sem. Közönséges, átlagos város, amelynek — sajnos, de való — nem zavartalan a vízel­látása, s a helyi lapban megjele­nő, vizenyős karcolatok ezért alig­ha nyújtanak kárpótlást. A legutóbbi hat nap alatt ez a város halott volt, és talán még sokáig senki sem emlékezett vol­na rá, ha központi pénzügyi szer­vek v)em léteznének a világon. Ezek jöttek rá elsőnek arra, hogyha hat napon keresztül semmilyen bevétet nem érkezik egy város­ból, akkor ezzel a várossal vala­mi rendkívüli dolog történhetett. Legott elhatározták, hogy ta­pasztalI szakértőket küldenek N. városba, s függetlenül attól hogy. N. él-e vagy meghalt — be­hajtják tőle azt, ami jár. Amikor a tapasztalt szakértők kiszálltak N. város pályaudvarán a vonatból, kihalt utcákat láttak, a nagy ritkán elébük kerülő fér­fiakból pedig egyetlen értelmes szót sem tudtak kiszedni. A szak­értők figyelmét hirtelen felkel­tette egy fura szerzet; átlós irányban haladt át a téren, néfia fel-felnézett az égre, és ezt du- dorászta: „ö, add már ide azt a kék mellényt, anyuskám!” Nagy nehezen sikerült kiderí­teni, hogy az illető a helyi repü­lőtér vezetője. Az égre' pedig azért nézett, mert repülőgép pa­naszos zúgása hallatszott onnan, a mellénykéről szóló dalocskát pedig hat nap óta állandóan köz­vetítette a helyi rádió, és igy mélyen belevésődött a főnök em­lékezetébe. Az égen zúgó repü­lőgép valójában még tegnap szállt arra, és azóta ,kért leszállá­si engedélyt, de senki sem tudta fogadni, mert a repülőtér dolgo­zói közül hat nap óta senki sem jelent meg a munkahelyén. Ugyanezen ok miatt forgott a rá­dió stúdiójában is ugyanaz a le­mez. Hat nappal ezelőtt tették fel — de nem volt senki, aki le­vegye: a rádió munkatársai serp dolgoztak. t A bank felé tartó szakértők­nek egy fura menet zárta el az útját. Két farkas, egy sakál, né­hány különböző színű róka bal­lagott az utcán, meg egy nőstény­oroszlán — ezt két hímoroszlán kísérte, amely már alig állt a lá­bán. Az állatok fejüket lecsüg- gesztve vánszorogtak, és annyi­ra kimerültek voltak, hogy még csak nem is ordítottak. .A bús menet végén egy óriási elefánt haladt. Időnként kinyújtotta or­mányát az első emeleti erkélyek felé, és fikusszal, begóniával és muskátlival csillapította éhsé­gét. Az'elefánt nyakán a helyi állatkert öntöttvas kapuja lógott, amely két tonna súlyú lehetett. Amikor az elefánt kitörte a ka­put, fejét átdugta' a tömör vas- rudak között, de . kihúzni már nem tudta, úgyhogy a kapuval a nyakán járkált. Az állatkertben nyilván szintén .senki sem dolgo­zott hat nap óta, és nem adtak enni az állatoknak. — Istenem! Mi történt ezzel a várossal?! — kiáltottak fel a szakértők, ez alkalommal már kó­rusban, amikor a bankban sem találtak egyetlenegy tisztviselőt sem. Valóban, mi történt? Nem tartom magam feljogosí­tottnak arra, hogy tovább kínoz­zam az olvasókat a szörnyű bi- zonyialansággal. Nem, nem pes­tis tört ki a városban, a világ vége sem köszöntött be. Valami szörnyűbb dolog történt. Olyas­mi, aminél szörnyűbbet kitalálni is nehéz. ■ i Hat nappal eéelött a helyi lab­darúgócsapat, amelyet a város­ban mindenki imádott, 0:5 ará­nyú szégyenletes vereséget szen­vedett, és kiesett a köztársasági kupa döntőjéből... És N. város mélységes gyászba borült. , Hriszto Pelitev Fordította: Gellért György Az elvtársi, baráti segítségnyúj­tás, a szolidaritás minden mun­kásban benne él. Nem is csodál­koztak Baján a Kismotor- és Gép­gyárban. amikor 1983-ban a Va­sasszakszervezet arra kérte őket. szervezzenek kommunista műsza­kot a nyugdíjasok megsegítésére. Azóta évente két kommunista műszakot szerveznek, ebből egyet a nyugdíjasok egyszeri pénzbeni megsegítésére fordítanak. — Gyárunknak mintegy két­száz nyugdíjasa van, rajtuk segí­teni kötelességünk — mondj Ve­delek János, a pártvezetőség tit­kára. — Jövedelmük változó, de nagyobb részük kisnyugdíjas, ami annyit jelent: elkel az anya­gi segítség. Az évenkénti kom­munista műszakot megsegítésük érdekében közösen szervezzük a szakszervezettel és a gazdasági vezetőkkel. Legutóbb néhány hét­tel ezelőtt bonyolítottuk le ezt a munkát, célját elmondva minden­kinek. A kommunista műszak munkabére 100 ezer forintot telt ki... Ezt megelőzően a pártvezetőseg arra kérte a szakszervezeti bizott­ságot. végezzen felmérést a gyár nyugdíjasai körében, megvizsgál­va szociális és anyagi helyzetüket. A szakszervezeti aktivistákon kí­vül bevonták ebbe a munkába a szocialistta brigádok tagjait is akik csekély ajándék kíséretében elbeszélgettek a gyár volt dolgo­zóival. — Ennek a felmérésnek az alap­ján — folytatta a pártvezetőség titkára — tettek javaslatot a szak- szervezeti aktivisták, hogy kik és milyen mértékben részesüljenek a pénzből. Mindenki természete­sen nem kaphatott de az alacsony nyugdíjból élők, a betegek és az egyedülállók — a kétszáz közül összesen nyolcvanan — 1000— 2500 forint összeget vehettek ál. Őszintén szólva ajándéknak eny- nyi pénz jó. de segítségként ke­vésnek tartom. A korábban em­lített felmérést azért is készíttet­tük, hogy az eddigieknél nagyobb, másfajta segítséget is adjunk. A gyár gazdasági és politikai vezetői megpróbálják behozni és foglalkoztatni azokat, akik tud­nak, akarnak dolgozni. Túl ezen, a szocialista brigádok gondosko­dását szeretnék még jobban bő- V’térti. Minden évben szerveznek a nyugdíjasok számára kirándu­lást, ősszel találkozót, ahol az idősek elmondhatják gondjaikat, átvehetik a jutalmat. — Kevés a gyár lehetősége, a rendelkezésre álló pénz. Mi lenne • Vedelek János, a pártvezetőséf titkára: — Segíteni rajtuk köte­lességünk. a megoldás? Ezt aligha kell fir­tatni. a párt XIII. kongresszusá­nak határozatára hivatkozhatom, de annak megvalósítására sajnos, még várni kell — gondolkodott hangosan a párttitkár. — Minden­esetre a konkrét kéréseket meg­oldjuk, legyen az a téli tüzelő fel­vágása. behordása, vagy ház körüli munka.' Erre lehet mozgósítani a szocialista brigádokat. Igaz, ami igaz, a nyugdíjasok nehezen szán­ják rá magukat, hogy kérjenek, ám az ő gondjaik feltárásához meglehetősen népes apparátus kellene. A szocialista brigádok tesznek a nyugdíjasokért! Erre álljon itt két nagyon is jellemző példa. Distl Horstné. a készáruraktár Március 21. kétszeres aranyko­szorús brigádjának helyettes ve­zetője: — Mii régóta patronáljuk Isz- keitz Józsefet, a készáruraktár nyugdíjas csoportvezetőjét. Fele­sége is a gyár nyugdíjasa, s ami­kor az asszony beteg volt, a há­zimunkában, a kertben sokszor segítettünk. Névnapokon mindig meglátogatjuk őket, viszünk aján­dékot. s ha valamilyen gondjuk, bajuk van. elintézzük. A legutób­bi kommunista műszak munka­béréből a feleség is részesült. A Várnai Zseni nevét viselő Vállalat Kiváló Brigádjának pat­ronáltjáról Németh Istvánné bri- gádvezető így beszélt: — Kővári Laci bácsi 82 éves. a pénztárban dolgozik, jelenleg is brigádunk tagié. Az utóbbi évek­• Distl Horstné brigádvezető, helyettes: — Mi régóta gondoz­zuk Iszkeitz Józsefet. • Németh Istvánné brigádveze­tő: — Kővári Laci báesi még ma is a brigád tagja. ben szorult csak támogatásra. A két szemműtétjét követően rend­szeresen felkerestük, főztünk, sü­töttünk neki, később ebédet hord- tunk számára... Az talán ebben a gyárban ter­mészetes, hogy szinte mindegyik szocialista kollektívának van egy­két „nyugdíjasa”, de rajtuk kívüL ha kell. segítenek másokon is. Szép példáját adják a Bajai Kis­motor- és Gépgyár dolgozói as elvtársi, baráti segítségnek. Kö­vetni őket igazán humánus tett. Gémes Gábor AGRESSZIVITÁS AZ UTAKON Ki az erősebb? Az utóbbi hetekben megnőtt a közúti balesetek szánta, és sajnos több vétlen halálos ál­dozatról is Olvashattunk a je­lentésekben. Sokan a szokat­lan kánikulában keresik az okot. Valami igazuk biztosan van, hiszen a szélsőséges idő­járási körülmények erősen megterhelik ia szervezetet, csökken a figyelem, lassulnak a reflexek. Igen, az ok való­ban lehet a kánikula. Vagy mégsem csak az? ■ Több éves külföldi tartóz­kodás után nemrégiben haza­térvén, friss szemmel látom autós honfitársaimat, s talán jobban feltűnnek a változá­sok, mint másoknak. Ilyen változás például, hogy több drága, nyugati kocsit lehet látni, ugyanakkor több a ré­gi és szemmel láthatóan rossz állapotban lévő autó'is. A ve­zetési stílus, a közúti viselke­dés sem a régi: erőszakosabb, kivagyihb, ügyeskedő. Véle­ményemet sajnos alátámaszt­ja a Közlekedéstudományi Intézet két évvel ezelőtti fel­mérése a közlekedésbizton­ságról és közmorálról. A szo­ciográfiai módszerekkel vég­zett vizsgálat eredményekép­pen megállapították, hogy a helyzettel minden vizsgált ré­teg elégedetlen: az autósok éppúgy, mint a gyalogosok vagy a rendőrök. A fölmérés­be bevont gyerekek például rajzaikon megdöbbentő far­kasszerű, vagy a dühtől vörös fejű alakoknak ábrázolták a sofőröket. Lehet-e hát az okokat csak a kánikulában, a lassuló ref­lexekben keresni? Nyilván­valóan nem, hiszen a közleke­dési erkölcs része a társadal­mi erkölcsnek. Azt pedig mi is alakítjuk azzal, ahogy az élet kis és nagy helyzeteiben viselkedünk. Es helyzetek az utakon is vannak. Kicsik is, nagyok is. Íme egy kisebb. Kis n, Polskimmal szabálysze­rűen sávot váltottam, majd a piros lámpánál megálltam. Mögöttem egy szép Mercedes. Vezetője kiszáll, az ablakom­hoz jön és felszólít, hogy más­kor használjam az irányjelzőt sávváltáskor. Elnézést kértem és mondtam, hogy én jelez­tem, de lehet, hogy valami baj van a lámpával, s ha már itt van, lenne szíves megnéz­ni, hogy működik-e? A Mer- cedes-tulajdonos úr erre nem volt hajlandó, viszont közölte, hogy jól vigyázzak, mert az ő kocsija sokkal nagyobb és erősebb, és legközelebb úgy össze fog törni, hogy megnéz­hetem magamat. Ez a nagy- képű fenyegetés annyira meg­döbbentett, hogy nem indul­tam el a piros-sárgára, csak zöldre, ö persze rögtön rám­dudált. Vajon miért viselkedett így ez az autós? Talán valamely, az élet más területén elszen­vedett kudarcát ellensúlyozta ily módon? Vagy lehet, hogy mindig ilyen agresszív és pi­masz? Végsőkig viszem a kö­vetkeztetést: lehet, hogy en­nek a mentalitásnak köszön­heti a Mercedesét? Egyálta­lán nem biztos, de lehet. Saj­nos, az élet minden területén egyre gyakrabban találko­zunk hasonló jelenségekkel. Az autó az ilyen emberek szá­mára nem egyszerűen közle­kedési eszköz, sőt nem is csak társadalmi rangjuk jelképe, hanem a hatalom eszközévé is vált. Hatalmukban áll az útról leszorítani, veszélyhely­zetbe kényszeríteni, megfu­tamítani autóst és gyalogost egyaránt. Az utóbbi években egyre többet kell azért dolgoznunk, hogy életszínvonalunkat a megszokott szinten tartsuk. Hát még ha jobban szeretnénk élni, mint korábban! Akinek módja van rá és bírja, ■ kü­lönmunkát vállal, legálisan vagy feketén, géemkázik, hogy többet keressen. Pénzt azonban nem csak több mun­kával lehet keresni. A kiska­puk ismerete, a kisebb-na- gyobb szabálytalanságok, a vetélytársak pályáról való le­szorítása, megfutamítása, je­lentős többletjövedelmet ered­ményezhet — rövid távon. Ugyanúgy, ahogy az erőszako­san előző autóst is többnyire utolérjük az első piros lám­pánál. Valamit tenni kell. De mit? A közlekedési szakemberek kö­rében két nézet uralkodik. Egyesek szerint enyhíteni kell a közúti közlekedés szabálya­it, mások szerint szigorítani. Mindkét tábornak megvannak a maguk figyelemre méltó ér­vei. Egy biztos: a KRESZ elő­írásait lehetne tovább töké­letesíteni. Szakértők dolgoz­nak is ezen: időről időre hoz­záigazítják a szabályokat a megváltozott körülményekhez. Azt hiszem azonban', hogy egyelőre az is nagy dolog len­ne, ha az érvényben lévő KRESZ-t be tudnánk tartatni. A szigorúbb és ésszerűbb el­lenőrzés mellett ugyanolyan fontos lenne a nevelés. Nem elsősorban az iskolára gondo­lok, bár annak is kf kell vennie a részét az emberi együttélés és a közúti közle­kedés szabályainak oktatásá­ból. Ebben a nevelőmunkában mindannyiunknak van felada­ta. Az erőszakos autósok ugyanis nem gondolnak arra, hogy gyerekeik — és sok más autós is, akinek ez tetszik — róluk vesznek példát. Ezzel tovább nő a közlekedés veszé­lye mindannyiunkra nézve. Miklós Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom