Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

1985. július 6. • PETŐFI NÉPE 0 3 HOGYAN JUTUNK TÁZLÁRRÓlí HALASRA? Ha egy út „üggyé” válik... Minden viszonylagos, jutott eszembe a szállóigé­vé vált, eredetileg a fizika tárgykörében született megállapítás az alábbi ügy kapcsán. Például két­ezer tázlári ember gondja-baja a megyei szintű problémákhoz képest — a jelek szerint — évtize­dekén át elhanyagolhatónak minősült. Ebből a saj­tó számlájára annyi írható, hogy akkor teszi szóvá mindezt, amikor már kibontakozóban van a meg­oldás. De miről is van szó? — Szinte teljesen el vagyunk zárva a külvilágtól ;— kezdi a felsorolást Papp Józsefné, a táz­lári tanács vb-titkára. — Ponto­sabban : jókora kerülőre kény­szerülünk, ha a legközelebbi vá­rosba, Kiskunhalasra akarunk utazni. Van itt ugyan egy össze­kötő út Tázlár és Pirtó között, amely ha használható lenne, ép­pen felére rövidítené a távot, de ez bizonyos időszakokban trak­torral sem jártható, mivel öt ki­lométer hosszon nincs szilárd burkolata. Soltvadkert felé kell hát kerülni, ha be akarunk jutni a kórházba, áruházba, az ingázók a munkahelyükre, a kistermelők a piacra. Ez természetesen az utazási, szállítási időt, költsége­ket is a duplájára növeli. — Milyen gyakran jár innen- busz Halasra? — Én inkább úgy mondanám: milyen ritkán. Reggel indul egy 4.40-kor, ami délután fél 3-kor jön vissza. Természetesen Solt- vadkerten keresztül. Bár kicsi a remény, de ha elkészülne a táz­lár—ipirtói összekötő út, talán el tudnánk érni, hogy közvetlen já­ratot is indítson hozzánk a Vo­lán, mert ami van, az nagyon ke­vés. Mivel itt nincs vasútállomás sem, ez az egyetlen oda-vissza- utazási lehetőségünk. — Mióta húzódik ez az útügy? — Én az ötvenes évek végén kerültem ide a tanácshoz, akkor már terítéken volt, csak hát min­dig másra kellett a pénz. Már a központi pénz, mivel a mi helyi anyagi lehetőségeink nagyon kor­látozottak: kétszázezer forint az évi fejlesztési alapunk. Ebből nem tudunk milliókat útépítésre költeni. De a közelmúltban kap­tunk egy olyan ígéretet, hogy a VII. ötéves tervben a Közlekedési Minisztérium és a megyei tanács támogatásával talán-talán mégis­csak elkészül ez az út, és — más forrásból — megoldódik a köz­ség jelenleg sokszor akadozó energiaellátása is. — Az utóbbival mi a gond? — Régiek és túlterheltek a vil­lanyvezetékek. Gyakran van áramszünet, s ami szinte állan­dó: esténként a sok bekapcsolt fogyasztó miatt hunyorog a vil­lany. szemcsés, vibráló, egyszó­val élvezhetetlen a tévé adása. De ha minden jól megy, nem so­káig ... Hogy mégis meddig, arra a DÉMÁSZ bajai üzemigazgatósá­gának' üzemviteli osztályvezető­je, Budai József válaszol: — Még az idén kitűzzük egy új 120/20 kilovoltos, nagy kereszt­metszetű vezeték nyomvonalát, amely a Jciskőrösi hálózattól köz­vetlenül indul ki Tázlár felé. Je­lenleg a község a Kiskőrös—kis­kunhalasi vezeték soltvadkerti elágazásáról kap áramot. Ha ez az állomás kiiktatódik, jelentő­sen csökken a hibalehetőségek száma, s kiegyensúlyozottá válik az ellátás is. — Mikor fognak hozzá a kivi­telezéshez? — A tervek szerint a jövő év elején. Mivel ez a munka a kis­kőrösi állomás bővítését is szük­ségessé teszi, körülbelül decem­berre várhatják a tázláriak áramellátási gondjaik végleges megoldását. — Mibe kerül ez a falunak? — Mivel települések közötti munkálatokról van szó, a költ­ségek teljes egészében a DÉ- MÁSZ-t terhelik. Előreláthatóan a távolabbi jö­vőben teljesül a helybeliek má­sik nagy kívánsága, a tázlár— pirtói út megépítése. Legalábbis ez derül ki a megyei tanács köz­lekedési osztálya vezetőhelyettesé­nek, Karsai Attilának a szavai­ból: — Valóban nagyon régóta hú­zódik ez az ügy, de az az igazság — és ezzel nem az elődeimre aka­rom hárítani a felelősséget —, hogy korábban főleg a nagyobb települések, a városok fejlesztését szorgalmaztuk. Ez az azóta már felismert aránytalanságokhoz ve­zetett. Ennek az „áldozata” ez az igazán nem hosszú útszakasz is. Azóta viszont új gond állt elő: évről évre kevesebb a pénz ... Most sajnos úgy néz ki, hogy 1987—88 előtt se a Közlekedési Minisztérium, se a megyei tanács nem tud hozzájárulni összekötő- és bekötőutak építéséhez. Csak két-három év múlva foghatunk ezekhez, s akkor is fontossági sorrendiben. — Vagyis?. — Mindenképpen az elsők kö­zött lesz az 54-estől Bugacra ve­zető út — az idegenforgalmi szempontok miatt — és a helvé- ciai összekötőút az 52-es és 54-es út között, utóbbi elsősorban a te­herforgalom útvonalának lerövi­dítése érdekében. Igaz, hogy ezekbe az építkezésekbe jelentős mértékben „beszállnak” saját anyagi eszközeikkel a környék­beli termelőegységek is. Ha a tázláriak is meg tudnák ezt ten­ni, ott is hamarabb hozzá lehet­ne fogni... — Mennyi pénzre lenne szük­ség? — A szóban forgó út három ki­lométer hosszan, három méter szélességben ki van kövezve. En­nek hat méterre való bővítése és a további öt kilométer kiépítése közel 30 millió forintba kerül. Ennek egyharmadát magára vál­lalja a KM — mivel az út az ő fennhatósága alá tartozik —, a második harmadot a megye fizeti. De a fennmaradó összeget min­denképpen helyben kell előte­remteni. Kemény dió lesz, de a tázláriak bizonyára mindent meg fognak tenni érte — amit tudnak. Csak­hogy nagyon keveset tudnak. Ha feltételezzük is, hogy a helyi ta­nács 200 ezer forintos évi vagyo­nát csak erre tartalékolja — vagyis egy fillért sem költ jár­daépítésre és más, valóban helyi célokra —, kerek ötven évig kel­lene a fogához verni a garast, hogy összegyűljön a tízmillió. Ami pedig a gazdálkodó szerve­zetek támogatását illeti, a község vezetői azzal is elégedettek len­nének, ha a falubeli szakszövet­kezet végre nem veszteséggel zárna, hanem — legalább — megállna a saját lábán ... A fél évszázados gyűjtögetés persze, viccnek is abszurd. Más megol­dást kell találni. Mert nemcsak az útépítési költségek emelked­nek évről évre, hanem a kény­szerű kerülőutakon elhasznált üzemanyag mennyisége is. A most még fölöslegesen elpufog- tatott benzin megtakarításával pedig szép lassan összegyűlne — ha nem is a közlekedési tárca bukszájában, de mindenképp ab- ban a bizonyos nagy kalapban — a nyolc kilométernyi útszakasz ára. Talán még ötven év sem kel­lene hozzá, hogy a leendő tázlár —pirtói út — ily módon — kifi­zesse saját magát. Szabó Klára rádiójegyzet A majsai példa Hiába telepített kitűnő szőlő­fajtákat, nem tudott jelentősebb jövedelemre szert tenni a hatva­nas években a kiskunmajsai Jonathán téesz. Ezért megpróbálta önállóan értékesíteni saját borát, majd nagy vendéglájtóipari válla­latokkal teremtett egyre jobb kapcsolatokat, s kereste az ex­portálás lehetőségeit. Emellett más termékek előállítására is vál­lalkozott. Ilyen volt például a konyakos meggy, amelyből évente 35 vagonnyit állít elő saját édes­ipari üzemében. Közkedvelt, ke­lendő itókát is készít azóta e gyü­mölcsből: a belföldi forgalmazá­son túl, mintegy hétmillió palack meggylét értékesít áz idén a ter­melőszövetkezet külföldi pia­con ... A hetvenes évek közepére, a legdinamikusabban fejlődő téesz lett a Jonathán Majsán és környé­kén, s így sorra egyesültek vele az önállóan élni nem tudó gazda­ságok. Az egyik , ilyen „beolva­dás" adta a baromfitenyésztés öt­letét és lehetőségét. S azóta — a háztájiban és a szövetkezetben felnevelt aprójószágok jobb ér­tékesítése érdekében — létreho­zott a termelőszövetkezet egy saját baromiivágodát, amely je­lenleg mintegy 1300 tonna árut termel évente. Ezzel gazdaságos­sá vált ez az ágazat is, s a kis­termelőknek biztonságos értéke­sítési feltételeket teremtett a környéken. Sokáig a zöldségtermesztés volt a legbizonytalanabb ágaza­té a Jonathánnak. öt éve azonban kiépítette primőr zöldségszállítás­ra alkalmas gépparkját, s ennek segítségével — kellő időben — mintegy 400 tonna árut értékesít­hetnek, döntő mértékben tőkés piacon ... Ma már a majsai téesz árbevé­tele jócskán meghaladja az évi 800 millió forintot, a nyeresége pedig a 65 milliót... Akik hétfőn délután hallgat­ták a Kossuth-adón a Portré dr. Vedres Ferencről, a kiskun­majsai Jonathán Mgtsz Eötvös- díjas elnökéről című rádiómű­sort, azok számára ismeretesek a fentebb leírt tények. Az elnök­kel készített interjúból még ki­derült, hogy ez a „több lábon ál­ló” — sokféle termékszerkezetre, különböző kooperációkra, s a termelés mellett a feldolgozás­ra, sőt az értékesítésre is vállal­kozó — Bács-Kiskun megyei szö­vetkezet, nincs híján az utóbbi évtizedekben a vállalkozó kedv­nek. S valójában ennek köszön­heti kitűnő eredményeit. — Mindig azt tartottam, hogy bátran kell építeni az emberek új kezdeményezéseire, alkotó­kedvükre — vallotta Simon Fe­renc szerkesztő-riporter mikro­fonja előtt az Eötvös-díjas elnök, majd a téesz legújabb vállalko­zásáról, az egészségügyi és ide­genforgalmi szempontból egyaránt jelentősnek ígérkező, termálvi­zes fürdő építéséről beszélt. Nem­rég átvett ugyanis a szövetkezet néhány meddő olajkutat, s ezek segítségével — illetve geológusok bevonásával — kiaknázzák a nagyközség határában a föld mé­lyén rejlő melegvízforrásokat. Je­lenleg már két medence üzemel, s folyamatban van — a téesz fi­nanszírozásával — egy 40 szobás motel és egy 500 személyes kem­ping kiépítése is, amelyeket re­mélhetőleg még ez év augusztu­sában átadnak az idegenforga­lomnak. S a a jelek szerint, ez a vállalkozás sem lesz sikertelen: A helybeli lakosságon kívül, nagy érdeklődést tanúsít a fürdő iránt több nyugati cég is ... Kétségtelen, hogy nem véletle­nül választotta beszélgetőpart­neréül e rádióműsor készítője dr. Vedres Ferencet: Az általa veze­tett termelőszövetkezet példája nemcsak figyelmet érdemlő, de tanulságos, követendő lehet va­lamennyi hazai gazdaság számá­ra. Koloh Elek A tüzelő- utalvány nem évül el Az országos sajtófórumok rendszeresen foglalkoznak a ha­zai szénellátás akadozásával, s ezzel kapcsolatban a tüzelőutal­ványok beváltásának módjával, lehetőségével. Bács-Kiskun me­gye nyugdíjasai közül is nagyon sokan utalványra vásárolnak tü­zelőt, és ezekben a hetekben, hó­napokban kívánják azt besze­rezni. — Milyenek a lehetőségek? — kérdeztük Búza Endrétől, az Al­földi TÜZÉP Vállalat igazgató- helyettesétől. — Ha a telepen nincs a vevő által kért szénfajta, a telepvezető köteles engedélyezni a rendelke­zésre álló keretből a tüzelő befi­zetését olyan formában, hogy az utalványos választhasson a meglevő jobb fajta szenek közül a gyenge vagy a közepes minő­ségűnek megfelelő arányban. — És ha sem készlettel, sem az említett kerettel nem rendelke­zik a telep ...? — Akkor a telepvezetőnek meg kell hosszabbítania az utalványt és gondoskodnia kell arról, hogy azt később beválthassák. A tü­zelőutalvány tehát nem évül el. — Minden utalvánnyal ren­delkező nyugdíjas tüzelőbeszer­zési gondját meg tudják oldani a fűtési szezonig? — Erre egyértelműen igennel válaszolhatok. — S — m Nem fogy ki a szóból Gál Gyula, akit figye­lemmel hallgatnak tanítványai. (Somos László fel­vételei.) 0 A táborhely egy csöppnyi bemutatója a nem­zeti park növény- és állatvilágának, ahol a mik­roszkópok segítségével is végeztek vizsgálatokat a gyerekek. KÖRNYEZETVÉDŐ ISKOLÁSOK KÖZÖTT Egy hét a növények és madarak birodalmában A Kiskunsági Nemzeti Par­**• kot a tanítási időszakban több ezer iskolás felkeresi. Rend- le­hagyó környezetvédelmi órákat tartanak itt a lelkes biológiata­nárok. Szinte mindegyik kecske­méti iskolából, de a környékről is — például Helvéciáról a Feke­te-erdei úti iskolából — jöttek diákok. Lisztes Jánostól a KNP oktatási felügyelőjétől megtud­tuk, hogy most, a nyári időszak­ban táborozók váltják egymást a fülöpházi „vendégfogadóba”, ab­ban, a régen iskolának használt épületben, amelyet a hasznos idő­töltéshez berendeztek. — Harmadik éve működik a tábor — mondja Lisztes János — az OKTA támogatásával, azzal a céllal, hogy az ideérkező fiatalo­kat a természet szeretetére és védelmére tanítsuk, ugyanakkor alkalmuk legyen az iskolában hallottak mélyebb elsajátításá­ra. Már töltött itt hét napot egy fővárosi általános iskola csapa­ta. Augusztusra várjuk a Vörös- kereszt szervezésében a mozgás- sérült gyerekek csoportját. Ter­mészetes, hogy legtöbben a kecs­keméti iskolákból érkeznek, pél­dául a Buday Dezső, a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános és Középiskola diákjai jönnek ide egy-két hétre. "Most a Mátyás Ki­rály Körúti Általános Iskola ötö­dikesei és hatodikosai vették bir­tokba a tábort. Ezzel az iskolával kapcsolatunk a legszorosabb, ugyanis az OKTA és a mi támo­gatásunkkal nagyobb óraszám­ban, a környezetvédelemmel is foglalkozva, sőt még szakköri munka keretében is,' folyik a kép­zés a környezetismeret tantárgy tanítása. A Mátyás Király Körúti Iskola két tanárával Gál Gyulával, és Tóth Endrével a táborhelyen ta­lálkoztunk, reggel, mielőtt még nekivágtak volna a nemzeti park homokbuckákkal tarkított vidé­kének. Gál Gyula táborvezető, a környezetvédelem tanára, öröm­mel újságolta, hogy hasznosan és jó időben töltötték a hét első négy napját. — Amikor megérkeztünk a kör­nyéken gyűjtögettünk. Lepkét, tollat, földre esett madárfészket és különféle szervetlen anyagot hoztunk a táborhelyünkre, amit másnap mikroszkóp alatt és vegyszerek segítségével megvizs­gáltunk — mondja Gál Gyula. — Ellátogattunk Ungor István ta­nyájába, ahol a gazda szalmafo­násra is megtanította a gyereke­ket. Nagy gyalogtúrát tettünk, elmentünk a Kondor-tóhoz, a ma­dárvártánál távcsövekkel néztük a madarakat. A legnagyobb él­mény az volt, hogy láthattuk a kékcsőrű récéket, olyanokat is amelyek éppen a tojásból kibúj­tak. Molnár László tanyáján Ugyanis egy kotlós költi az Ang­liából hozott tojásokat, s mi ép­pen a költés utolsó napján érkez­tünk. A tábor épületében meg­látogatott bennünket a Nemzeti Park két ornitológusa dr. Tölgye­si István és Szemek Zoltán. Ér­dekfeszítő előadásukat szívesen hallgattuk. A tábort vetélkedő­vel zárjuk s aki jól szerepel az évet egy ötössel kezdheti környe­zetismeretből ... A gyerekek hóna alatt növény- határozók, távcső is van náluk és indulnak ismét, hogy a mai napra tervezett program szerint megvizsgálják a növénytársulások kialakulását, s azt, milyen deter­mináló hatással van a környezet az élőlényekre. Elhelyezik még a fákon azokat a madárodukat is, amelyeket a madarak és fák nap­jára az iskolában készítettek. Amint tapasztaltam a gyerekek — a nyolc fiú és a hat lány — élvezték a hasznos táborozást. Kovács Jancsinak az tetszett, hogy egy kis műszerrel még a szél sebességét is megmérték, Herczeg Zsolt és Balogh Zsolt a szikes tavak madárvilágáról mon­dott lelkes szavakat, de az utób­bi „nyilatkozó” hozzátette: csak egy kicsit sokat kellett gyalogol­ni ... De az is kiderült szavaik­ból, megérte, ilyen élményben ritkán van részük a városi gye­rekeknek. Csabai István Rongyrázás Olvasom, hogy házi haszná­latra oroszlánkölyköket lehet vásárolni. Egy röpke pillana­tig eljátszom a gondolattal: nekem sem áktana egy, lega­lább a morgása elnyomná a szomszédom részeg ordítozá- sát. Azután elvetem az ötletet, mivel éppen elég két serdülő fiamat hússal ellátni, nem­hogy még egy oroszlánt is etessek. Annak nem adhatok tökfőzeléket. Igaz a csemeté­imnek sem... Mindenesetre örömmel tölt el, hogy a hiánycikkek listájá­ról ismét kipipálhatunk egyet. Ez ám a fejlődés! Eddig csak a kutyákkal ment a flancolás, hiszen aki adott valamit ma­gára, annak vagy tranziszto­ros méretű házőrzője volt, amelyiket csak nagyitóval le­hetett észrevenni, vagy sámli kellett a fületöve megvákará- sához. Azt még nem tudni, orosz­lánban mi lesz a módi. — A tied hány decibellel üvölt? — faggatják majd egy­mást a büszke gazdák. — Mennyit fogyaszt? Az enyém ebben a hónapban két postás, és egy díjbeszedő nadrágját fogyasztotta el. Sanda gyanúm, a vadállatos házaknál a levelek és újságok kézbesítési útja és ideje jelen­tősen rövidülni fog, és a pos­taláda előtt ér véget. Csak azt nem értem, az én küldeménye­im miért nem érkeznek meg hiánytalanul, pedig oroszlájn- nak nyoma sincs a környékün­kön? Száz szónak is egy a vé­ge: most már az állatok kirá­lyával is rázhatjuk a rongyot, mint ahogy például a külföldi utazásokkal tesszük. Az. egyik ismerősöm szinte mentegető­zött, amiért az idén csak „franciába” tud kiugrani a nyáron. Nem várakoztattam addig, magamban rögtön el­küldtem a francba. Síelni sem jó akárhol, az Alpokban sikk siklani. Én vi­szont rájöttem, remekül lehet csúszkálni a házunk előtt is, ahol sár van. A kéz-, vagy lábtörést itthon forintért is be lehet szerezni. Legfeljebb a gipszcsizmám nem lesz olasz, vagy svájci, de ez legyen a legnagyobb bajom! Megy az egymásra licitálás az építkezéseknél is. Szauna, úszómedence, lift nélkül nem igazi egy vityilló. A múltkor jártam egy kétszintes házban, ahol a házigazda mentegetőz­ve mutatta „a lift nem mű­ködik” feliratú táblát. Egyből otthon, a bérházunkban érez­tem magam. Ezeket a palotákat látva csak az vigasztal, engem a panellakásom miatt biztosan nem szólnak meg rongj/rázá- sért. Ebben viszont tévedtem, mert mégis megszóltak. Amikor az erkélyen a por- rongyot ráztam... — amik — Számítástudományi konferencia A Magyar Tudományos Akadé­mia Számítástudományi Bizott­sága, a Neumann János Számi- tógéptudományi Társaság, vala­mint az ELTE számítóközpontja szervezésében július 8-tól 10-ig Győrben rendezik meg a IV. ma­gyar számítástudományi konfe­renciát A tanácskozást —amely­nek a győri Közlekedési és Táv­közlési Műszaki Főiskola ad ott­hont — Márta Ferenc akadémi­kus, az MTA alelnöke nyitja meg. A konferencia — hasonlóan az előző években megrendezett *»!■»> háromhoz — fontos elméleti szá­mítástechnikai kérdésekkel fog­lalkozik. Mintegy száz előadás hangzik majd el: az előadók so­rában megtalálhatók a Szovjetu­nió, több európai szocialista or­szág, az USA, Japán, az NSZK és más, a számítástechnika alkal­mazásában nagy tapasztalattal rendelkező ország szakemberei. A konferenciára csaknem 250 résztvevőt várnak hazánkból és 18 külföldi országból. A „ Vörös grófnő” Moszkvában A XIV. moszkvai nemzetközi filmfesztiválon csütörtökön este vetítették a játékfilmek kategó­riájában nevezett magyar ver­senyfilmet, a „Vörös grófnő” cí­mű alkotást. A vetítést megelő­zően a zsűri és a nézőközönség előtt bemutatkoztak a magyar filmművészküldöttség köztük Kovács András, a film rendezője. A bemutatót követően Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagy­követe fogadást adott a művészek tiszteletére. #

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom