Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

\ — ARATÁS — ARATÁS — ARATÁS — ARATÁS — ARATÁS Sosem volt ez könnyű. iwWJWW*’""'# a búza víztartalma. Utána a szá­rítón átengedik, de csak hideg levegő befúvásával, tisztítási cél­lal. Ez a módszer két százalék nedvességtartalmat „elvisz” a búzából, és máris vihető a táro­lóba. f. (VERSENYBEN: MV—8 U* ÉS SUPER ZLATNA) A tavalyi sztár a martonvásá- riak nyolcas számozású búzája, a megyei gazdaságok nagyobb ré­szében most nem lesz az első. A gombabetegségekre érzékenyebb — mondják —, viszont a szom­szédja, az MV—9-es ellenállóbb- nak tűnik. Ennél is jobbak a ju­goszláviai fajták, legalábbis Ré­men, ahol Vető György főagro- nómustól és Szőke Kálmán nö­vénytermesztő főágazat-vezető- től a következőket hallottam: — A 400 hektár búzaterületünk felén Super Zlatnát termesztünk, ez; „adja a .legtöbbet (7 tonna fö­lötti tábláin^ is voltak) és a fu- záriumra sem nagyon érzékeny. Még MV—8-at és Baranjkát ter­mesztünk. Görcs Ferenc, a csávolyi téesz főagronómusa szerint: — A jugoszláv Baranjka, • a Zágrábcsanka és a Lonja búzák nagy versenytársai a magyarok­nak. Most először fajta-összeha- sonlító kísérletünkben — hektá­ros méretekben — vizsgáltuk és az említettek mellett az MV—8, a szegediek GK 32—82, valamint Ságvári elnevezésű fajtáit tartjuk a legjobbaknak. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben Garaci László ágazatvezető szerint a Baranjka eddig a legjobb, hét tonnát adott hektáronként. 7 (JOBBRA ' * VÁRVA) Jól megszervezte az idén a me­gyei gabonaforgalmi vállalat a terményátvételt. Eddig legalább­is ezt mondták megyeszerte a szö­vetkezeti gazdák. A kiskunhalasi malomban sincs fennakadás. Pa­lásti Jenő telepvezetőtől hallom: — Hajnali öttől késő estig há­rom vonalunkon összesen ezer tonna búzát tudunk átvenni. Ün­nep-, szünnap ilyenkor nincs. Azt számítjuk, ha jó marad az idő, a hét végén szállítják hozzánk az ide beosztott tizenöt gazdaság­ból a legtöbb gabonát. Reméljük, a minőség is jobb lesz ... Ezzel ugyanis nem elégedettek a labor meósai, .a minőségvizsgá­lók. Egy liter gabona súlya ala­csony, vagyis az ebből számított hektolitersúly még csak a szab­vány alsó határát, a 76 kilogram­mot éri el. Sok a csökkent érté­kű, aszott szem, amely — vízhi­ány, vagy még inkább — gomba­kártétel miatt, nem fejlődik ki megfelelően. . Q (DEREKASAN DOLGOSNAK) Csupán arról van szó, hogy most is, mint minden nyáron, végzik feladataikat a mezőgaz­dászok. Azon a színvonalon, ame­lyen a szakemberek dolgoznak, nem éppen semmiség. A betaka­rítás a gabonatermesztés koroná­ja, és ki gondol már arra, ami elmúlt: a talajelőkészités, vetés, növényvédelem, a gépek javítá­sa és előkészítése... A műsza­kiak is derekasan dolgoznak, ké­szen állnak nappal — s ha kell, éjszaka is javítanak a műhelyek­ben —, hogy zökkenőmentes le­gyen az aratás. A szakértelem és az összefogás a legnagyobb erőnk. Ebben bíz­hatunk. Csabai István. (Folytatás az 1. oldalról.) J (TERMESREKORD V ÁRAS *’ ÉS EGYEBEK) Aranyló sárga helyett piszkos­szürkének látszanak a búzatáb­lák. Ha valaki mondjuk világos színű nadrágban belemegy, ki­jövet csodálkozva láthatja, h'ogy tele a pantallója fekete porsze­mekkel. Beslity István, a felső- szentiváni tsz elnöke mondja is. ennek magyarázatát: — A feketerozsda okozza. Le­hetett már következtetni a ta­vasszal arra, hogy erősebb lesz a fertőzötitség, a gombabetegségek elhatalmasodnak a búzában. Ugyanis a növény sok levelet ho­zott, levegőtlenné vált a termő- terület, júniusban többször volt csapadék, és főleg párás idő. Elő­ször a lisztharmat, utána a sár­ga-, majd a vörös-, most pedig a feketerozsda „csámcsogja” a növényeket. Három hét elvisz tőlünik 5—6 mázsát hektáronként. A szárát szitává lyuggatja, így a kalász nem kap tápanyag-után­pótlást, a szemek nem fejlődnek rendesen. Országos jelenség, amit mond az elnök, s ha hozzátesszük, hogy a fuzárium is nagy károkat okoz, igazat kell adni neki abban, hogy az idén már nem lehet bú­zából rekordtermés. A megyében alig van remény arra, hogy az 5,4 tonna hektáronkénti tavalyi átlagot elérjék. A MÉM óvatosan tervezett, a 4,9 tonnás országos hektáronkénti átlagtermést vi­szont nem fenyegeti veszély. Állandóan halljuk: esős volt az elmúlt időszak, nincs mit pa­naszkodniuk a gazdászoknak. Ez sajnos csak látszólag igaz, mi­vel a talajnak csak a felső réte­ge ázott át — úgy-a-hogy. Az eső mennyisége sem volt több (240— 260 milliméter) mint egy hagyo­mányos félévben. A korábbi aszá­lyos esztendőkben azonban kiszá­radt az altalaj, és ezt nenutudja pótolni a csapadék. Bizonyítják ezt nekünk a gyümölcsfák: a le­veleiket csővé csavarják, hogy minél kisebb felületen szívja be­lőlük a nap a nedvességet. A ku­korica ugyancsak összecsavarja levelét, „tüskét mutat” az ég fe­lé, „furulyázik”. Kellene az eső — és mégsem, mert akkor nem tudnának arat­ni a búzatáblákon.-1 (KÖLTSÉGEK ÉS ÉRDEKEK) Drágán termel a mezőgazdaság, halljuk többször (főként ha fej­lett országokkal hasonlítanak össze bennünket) a vádló meg­jegyzést, ami többé-kevésbé igaz is. Csakhogy amikor jelentős költségcsökkentésre nyílna mód egy találmánynak is minősíthető módszer alkalmazásával, éppen a bírálók válnak süketté. Lega­lább egy évtizede írjuk lapunk­ban is: a gödrös-fóliás gabona- tárolást — amelyet a csávolyi Egyetértés Tsz-ben fejlesztettek ki — széles körben el kell ter­jeszteni. — Évek óta kitűnő minőség­ben megőrizzük gödrökben, fóliá­ba „csomagolva” a búzát, kuko­ricát és még a napraforgót is — mondja Krascsenics József csá­volyi elnök. — Tizedébe kerül így a tárolóépítés, mintha kü­lönféle silókat állítanánk föl. Nem beszélve az energiáról, amit a tárolás időszakában a szellőz­tetés felemészt, amire a mi mód­szerünknél nincs szükség. Egy- egy gödörbe 800—1000 tonna be­lefér. A megyei gabonaforgalmi észrevettük a csapágymelegedést. Egyelőre nem tudjuk; a csapágy minőségében, vagy a szerelésben van-e a hiba. C (KIVÁRÖSDI — Öreg gépekkel) Kolléganőm csodálkozva újsá­golta: a múlt hét szombatján az Alföldön sehol sem látott aratást. A helyzet rendkívül érdekes (és kicsit veszélyes) okokra vezethe­tő vissza. Lehet ugyanis aratni, ha a búzaszemek a kombájn cséplődobjában nem kenődnek, víztartalmuk húsz százalék körü­li. csakhogy nem érdemes, mert akkor szárítani kell, ami energia, pénz, idő. Tárolni viszont csak 14,5 százalék víztartalom alatt le­het a »gabonát. Mit tesznek most a gazdaságok? Kivárják, amíg lábon eléggé megszáradnak a szemek. Hétfőn már szinte min­denütt ilyen volt, s az ország va­lamennyi .vidékén elkezdődött az aratás. ‘ Egymillió'-hétS2ázötvgn- . ezer hektárkalászom ('g^japngti kóU betakarítani mintegy 13 ezer kombájnnal. Vagyis egy kom­bájnnak másfélszáz hektár ter­mését kell learatnia — elméleti­leg. Ez a nagyfokú gépesítettség teszi lehetővé a kivárást, hiszen egy heti munkával betakarítható a termés — még egyszer mon­dom: elméletileg. Évente felújítják ugyan a szö­vetkezetek a .gépparkjukat, de egyre kevesebbet tudnak új gép­re fordítani. Sok már a 9—13 éves gép. Ilyenek dolgoznak Csávo- lyon és a rémi Dózsában. Ezek a John Deere kombájnok, noha jól mennek, mégsem olyan biz­tonságosak, mint az új Claas-ok. Emiatt mondható kicsit kockáza­tosnak a kivárás, no meg azért, mert a gombafertőzés napról napra erősödik, minőségre, meny- nyiségre egyaránt kedvezőtlenül hat. és hát az időjárásban sem lehet bízni, nevezetesen abban, hogy az elkövetkezendő három hétiben mindenütt hát ágra.süt a nap. Lehet venni most kombájnt? Félezret kínálnak a kereskedel­mi cégek, az Agrokernek fizet­ni sem kell, a bank meghitelezi, ha a vételárnak csak húsz szá­zalékát teszi le a vásárló gazda­ság, sőt a bank megelőlegezi még ezt is a gazdaság amortizációjá­nak terhére. A KITE bajai al­központ vezetőjétől, Vancsura Józseftől megtudtam, hogy a nád­udvari termelési rendszer tizen­egy Claas-Dominátor.t szerzett be megyei partnereinek. — A huszonhat taggazdaságban jó állapotban vannak a gépek, ezek a szövetkezetek megvárhat­ják, míg 16 százalékosra csökken 4 (TÖBBET • ESSZEL ...) A keceli Szőlőfür.t Szakszövet­kezet leleményes szakemberei vi­szont. nem kísérleteznek a csak­nem lehetetlennel, azzal, hogy elterjesszék, netán el is adják az ésszerű újításokat. Megcsinál­ták maguknak és használják. Le­het, hogy ők az okosabbak ...? •■'Af’'dologi lényegeihnmmínfc-aho­gyan Palásti László, traktorveze­tőtől megtudtam —a köokalbá- lázógép végére Hugyi Károly, a szövetkezet lakatosa „lépcsőt” szerkesztett, ezen csúszik föl a bála, arról át a pótkocsira, amit a gép mögött vontatnak. Ez az­tán az energiát, és időmegtaka­rítást, valamint minőségmeg­óvást eredményező újítás. Ugyanis egy traktor vontatja a bálázót és a pótkocsit. Ez utóbbi cserélhető, ugyanakkor gyorsan elszállíthatok a bálák végleges helyükre. Nem maradnak a tar­lón, eső sem teszi őket tönkre. A sükösdi Május 1. Tsz tagjai­nak háza előtt láttam „leszórva” bálákat. Gyorsan megkapták őket, kellett is, hiszen már fogy­tán van a tavalyi szalma. Az idén lesz elegendő a szarvasmar­ha-istállókban, sőt még a serté­sek alá is. ‘Sok körbálázót használnak a megye gazdasagai. Ez a gép nagy karriert futott be az elmúlt évti­zed alatt, attól a nyártól, amikor Vámos Ferenc, a vaskúti tsz ak­kori elnöke elsőnek „fedezte fel” és próbálta ki (csaknem titok­ban)« ■ Licencvásárlás lévén a Hesston körbálázókat a szolnoki Mezőgép gyártja és többnyire nincs is vele gond. Azonban ta­valy is, idén pedig a bátmonos- tori téeszben kigyulladt egy-egy gép. Kovács Ambrus, a Bácskai és Dunamelléki Tsz-Szövetség gépesítési szakembere levélben kérte, hogy vizsgálja ki a gyártó az okokat. Kovács Ambrus mond­ja: — A bal oldali meghajtóten­gely csapágya felmelegszik, s ettől tüzet fog a szalma. Szeren­csére három gépnél még időben vállalattal szerződve, az idén mintegy húszezer tonna terményt tárolunk így. Hallottam, hogy az elnök évék óta levelez a módszerük beveze­tése ügyében, külföldiek is ér­deklődnek (egy távol-keleti or­szág szakembereinek nagyon megtetszett), tehát el lehetne ad­ni. ha volna , olyan szervedet, amelyiknek érdekében állna az olcsó módszer elterjesztése. Most egyik legjelentősebb termelési rendszerünkben próbálnak szö­vetségesre lelni... 9 Jó is, olcsó is' a csávolyiak gödrös­fóliás takarmány- t tárolási módszere... A gödrökbe a gabona bezúdítása sem különleges feladat. • Az ara­tóknak kijár az ebéd, a Város­földi Állami Gazdaságban jó hangulatban ebédel az arató­brigád a tábla szélén. V \ 1985. július 18. PETŐFI NÉPÉ • 3 | SZOVJET, AUSZTRÁL, Gyors információcsere, baráti kapcsolatok Vélemények a kajsziszimpóziumról Tegnap a kora esti órák­ban záróüléssel fejeződött be a Kecskeméten megrendezett VIII. Nemzetközi Kajsziter­mesztési Szimpózium tudo­mányos tanácskozássorozata. Ezzel azonban a szimpózium még nem ért véget, a kuta­tók a ceglédberceli fajtakí­sérleti állomásra, valamint termelő- és feldolgozó üze­mekbe látogatnak. A vendé­gek Bács-Kiskun megyétől pénteken búcsúznak, ekkor ugyanis a dunántúli tájkör­zetben ismerkednek a kaj­szitermesztő gazdaságok munkájával. A három nap alatt elhangzott több mint félszáz. előadás után még a laikus is bizonyságot szerezhetett, hogy a kajszi miatt aligha kell aggódnunk. Bizonyságot kaphattunk arról, hogy öt földrész kutatóin­tézeteiben a termesztés legapróbb részleteit is behatóan vizsgálják és számos, 'korábban megoldhatatlannak látszó kérdésre már megtalál­ták a választ. Arról pedig, hogy a hazai kutatók és termesztők mit „tudnak”, meggyőződhettek a Tudomány- és Technika Házában megrendezett mini fajtabemutatón és kiállításon. (Ezt egyébként az érdeklődők ma este 7 óráig megtekinthetik.) A kecskeméti tanácskozás résztvevői közül hármat kérdeztem itt szerzett tapasztalataikról. • Dr. Kenéz János 6 Dr. Srecko Mirceticb (Tóth Sándor felvételei) Dr. Vlagyimir Karpovics Szmi- kov professzor, a Krímből érke­zett, ahol a Nikitini Botanikus Kert igazgatóhelyettese és a gyü­mölcstermesztési osztály vezető­je. A magyar származású dr. Ke­néz János már több mint két év­tizede az ausztráliai Viktória ál­lambeli mezőgazdasági miniszté­rium tanácsosa. Dr. Srecko Mir­cetich növénykórtan-kutató — a szimpózium talán egyik legszíne­sebb egyénisége — az Egyesüli Államokban, a Kaliforniában mű­ködő állami kutatóintézetben dol­gozik. (Beszélgetőpartnereim ugyanazokat a kérdéseket kapták, s a válaszokat sorrendben közöl­jük.) ^ — Miről tartott előadást és leg­inkább mire figyelt a szimpóziu­mon? — V. K. S.: — A kajszibarack adaptációjának lehetőségeiről be­széltem. Főleg a tápanyag-gazdál­kodási kísérleteink eredményét, a hőmérsékletnek a termésátlagok­ra gyakorolt hatását emeltem k\ De előadásomban hangsúlyoztam a talaj vízgazdálkodásának fon­tosságát is. A mi intézetünkben elsősorban faitaelőállítással fog­lalkozunk. Néhány fajtánk — pél­dául a korai Kisinyevszkii. a Kosztyuzsenszkii — már bizta­tóan terem nagyüzemi ültetvé­nyeken Bulgáriában és Jugoszlá­viában is. A napokban láttam egy másik fajtánkat, a Gyetszkiit itt Cegléden. Jó termésátlagokat produkál, ami talán azt is bizo­nyítja, hogy nemesítőmunkánkat nagynevű elődeinkhez mérhetően sikeresen végezzük. A meghallga­tott előadások mind érdekesek voltak és sok hasznosítható in formációt tartalmaztak. Ha közöt­tük súlyoznom kellene, igen ne héz helyzetben volnék. K. J.: — Két előadást is tar­tottam, az első Bass van den Ende kollégámmal készített közös mun­kánkról szólt Egyfajta támrend- szert kísérleteztünk ki a kajszi­hoz. Angolul Tatura trellisnek hívjuk. A rendszer lényege, hogv egymástól 8 méteres távolságban 60 fokos szöget bezáró V alakú tartóoszlopokat helyezünk el, ezek három-három huzallal vannak összekötve, s ezekhez rögzítjük a kétméteres kötésben telepített Y koronájú fák ágait. A kísérletező kedvű farmerek már néhány száz hektárt így telepítettek, dicsérik a korai termőrefordulást és a hek­táronkénti 30—50 tonnás gyü- mölcsihozamot. A második előadá­som témája az ausztráliai kajszi- termesztés volt. Engem elsősor­ban az értékesítéssel összefüggő előadások érdekeltek S. M.: — Mivel a vírusos és mikoplazmás betegségek kutatá­sával foglalkozom, így előadásom is erről szólt. A fitoftórával, va­lamint a nálunk sok bajt okozó Tomato Ringspot Vírussal folyta­tott vizsgálódásaim eredményéről számoltam be. A növényvédelem- szekcióban engem főleg a vírus terjedésével ■— az úgynevezett vektorokkal — foglalkozó előadá­sok érdekeltek. Ugyanis, ha eze­ket a terjesztő rovarokat gyéríte- ni tudjuk, jelentősen csökkent­hetjük a fertőzés veszélyét és né­mileg megelőzhetjük a szinte gyó­gyíthatatlan vírusos és mikoplaz­más betegségek elterjedését. Kü­lönösen érdekesnek találtam egy spanyol és egy francia kolléga ez­zel a témával foglalkozó előadá­sát. — Az Ön által ismert körzet­ben milyen gondok nehezítik a kajszitermesztést, s hogyan pró­bálnak ezen segíteni? V. K. S.: —Nekünk a legtöbb bajunk a heterogén talajjal és a szélsőséges klímával van. A gu­taütés a Krímben kevésbé teszi kérdőjelessé a termelés gazdasá­gosságát. Annál inkább az idő­szakonkénti erős fagy. Az idén télen például többször mértünk mínusz 30 Celsius-fokot. Ezért próbálkozunk a különböző vidé­keinken is bőven termő fajták előállításával. K. J.: — Ausztráliában három­ezer hektáron 30 ezer tonna kaj­szit- termelnek. Ennek kétharma­dából szárítmány lesz, ötezer ton­nából szirup, a többi a piacokon talál vevőre. Gondjainkat sorol­va, első helyen a szakaszos ter­méshozást említhetném. Nem könnyíti a farmerek munkáját az sem, hogy a barack a nagy sza­badságolások idején karácsony és január közepe között szedhető. Ilyenkor kevés a munkás, a pia­cok elnéptelenednek, és a kon­zervgyárak is leállnak. Az érté­kesítési nehézségeken túl harma­dik bajunk a szűk fajtaválaszték. Ültetvényeink 56 százaléka Tre- vatt. 16 százaléka Moorpark, 12 százaléka pedig Story. Majdnem elfelejtettem, ahogy Magyarorszá­gon a húsvéti fagyok tizedelik meg a leendő termést, a déli fél­tekén, Ausztráliában ugyanilyen gondunk az augusztusi virágzást ritkító fagy. Mindettől függetle­nül talán a kajszit tartom az egyetlen olyan gyümölcsnek, ame­lyet kontinensünkön érdemes len­ne az eddiginél jobban elterjesz­teni. Ezért importálunk úi fajtá­kat és a technológiai változtatá­sokkal próbálunk segíteni a ter­melés hatékonyságán. S. M.: — Kaliforniában a leg­nagyobb baj forrása a túlterme­lés, valamint az, hogy igen drá­gán állítjuk elő a gyümölcsöt. A dollár utóbbi időben történt meg­erősödése pedig gátja a gazdasá­gos exportnak, legyen friss, vagy feldolgozott gyümölcs. Ezen pedig mi kutatók aligha tudunk segíte­ni. Végezetül arra a kérdésemre, hogy személy szerint mit tartanak a Vili. Nemzetközi Kajszitermesz­tési Szimpózium legnagyobb érde­mének, mindhárman egyformán válaszoltak: — A gyors információcserét, a közvetlenül a szerzőtől kapott vá­laszokat, a tudományos munká­jukból régóta ismert kutatókkal a személyes találkozást Czauner Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom