Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-27 / 149. szám

4 • PETŐFI NÉPE m 1985. június 21.

A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ÉLETÉBŐL

Húszéves az Agromas

Hatékonyabb gyümölcs- és zöldségbetakarítás

Korszerű technika alkalmazásával hatékonyabban betakarítani és feldolgozni a káposztát, a borsót, az uborkát, a bogyósokat, az almát és más gyümölcs- és zöldségfajokat, ez az a lényeges feladat, amelynek megoldását az Agromas mint államközi szervezet mértékadóan támogatja. A Bulgária és Magyarország által Budapesten 1965-ben a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztési gépek fejlesztésére alapított nemzetközi társaság, amelyhez később a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia is csatlakozott, két évtizedes fennállása során érdemeket szerzett a kutatás és fejlesztés koordinálásában, az intenzív fejlesztés e területén. Javaslatokat és ajánlásokat dolgoz ki, amelyeket bevesznek a kétoldalú szerződésekbe és azokat a kereskedelem megvalósítja. A szakértők emellett a termesztés hagyományaiból és a gépgyártási tapasztalatokból indulnak ki, amelyek alapján létrejött a munkamegosztás.

így van az, hogy Magyarországnak kell a legjobb megoldásokat felkínálnia a zöldborsó-, a zöldbab-, az uborkabetakarító gépek, a gyümölcs- és zöldségfeldolgozó gépek, valamint a gyümölcsfa- és szo- lőmetsző gépek esetében. Az NDK a gyökérzöldségek, különösen a sárgarépa, továbbá a különböző káposztafélék és a szamóca betakarítására alkalmas gépeket vállalta magára. Lengyelország a bogyósok betakarítógépeire és a faiskolai gépekre szakosodott. A Szovjetunió esetében a paradicsom-, a fejeskáposzta- és a szőlőbetakarító gépek, a gyökérzöldségfeldolgozó gépek, valamint a talajművelő

gépek képezik a fő vonalat. Bulgáriában a dohánytermesztési és -betakarító gépsor áll előtérben, a palántanevelő gépek és a faiskolai gépek mindenekelőtt Csehszlovákiából származnak.

Közel 50 gépet sikerült kifejleszteni a tevékenység koordinálásával a résztvevő országokban, amelyek már értékes szolgálatot tettek a munkaigényes termelési folyamatok megoldásában. 1981 és 1985 között mintegy 30 kutatási és fejlesztési téma szerepel a programban. A következő ötéves tervidőszakban 50 téma lesz.

Az együttműködés előnyei kézenfekvőek. Egyenként minden egyes ország — a Szovjetunió kivételével — csupán néhány ezer hektárral rendelkezik növényenként. Kevéssé célszerű lenne a gépek egész skálájával foglalkozni. Munkamegosztásban dolgozva az országok időt nyernek, nagyobb sorozatokban tudnak gyártani, és a felhasználók jó minőségű gépeket kapnak. Példa erre az E 825-ös kétsoros sárgarépa-betakarító gép, amely éppen az átépítés szakaszában van, vagy az E 804-es káposztabetakarító gép az NDK-ból, amely univerzálisan alkalmazható több káposztafej esetében. Mindkettő jelentős hasznot hoz a munkaidő- és az üzemanyagmegtakarítás révén.

Már a nemesítők is messzemenően figyelembe veszik a gépesítés követelményeit, mint az egyöntetű érést és az egyenletes gyümölcsnagyságot, valamint a mechanikai hatásokkal szembeni ellenállóságot;

ADN—APN—MTI

Dobrudzsa kenyere.

Korszerű tehenészet.

Bulgária északnyugati csücskét Dobrud^ának nevezik. Az ország éléskamrájának is hívják ezt a termékeny vidéket, ahol a föld termékeny, de nehezen megművelhető. Ezen a tágas síkságon fekszik Krusar.i falu. Egy idő óta központja a környező 430 négyzetkilométeren elhelyezkedő, mintegy húsz apró falucskának, összesen 10 700 lakossal, amely egyetlen agráripari komplexumban egyesül.

Mincso Krajcsev, az agráripari komplexum elnöke, és munkatársai sok munkával és sok leleménnyel birkóznak a tágas földterülettel. „Amikor központtá nyilvánítottak bennünket — mesélik a krusari parasztok —, Mincso elhatározta, 'hogy az utakkal kezdi. Az aszfaltút lecsökkenti a távolságokat. Jó utak nélkül itt elveszett emberek vagyunk. A másik gondunk a géppark volt: traktorok, kombájnok, kamionok, ma már annyi a gépi lóerőnk, akár egy harckocsizó zászlóaljé. Amikor itt a munka dandárja, a vetés meg az aratás, minden lcomolyabb géphiba kész szerencsétlenség. Ezért hoztuk létre a központi javító- műhelyt, ahol a szerelők minden javítási munkát elvégeznek.”

Mit termel a gazdaság? Búzát 135 hektáron, napraforgót 35 hektáron, és kukoricát 31 hektáron. A termésátlagok magasak. A többi terület az állatoké — 'takarmánytermesztásre, amelynek húszezer birkát és háromezer fejőstehenet kell jóllakatnia. Egy-egy tehén évente átlagosan 3700 liter tejet ad.

Moist azt tervezik, hogy csökkentik a gabonatermő területeket, és intenzívebb kultúrákat telepítenek: babot, zöldséget, dohányt. A búza termőterülete csökken, de mennyisége nem, mert a hozamok — hála az innen alig 50 kilométernyire levő gabonakutató intézet szakemberei segítségének — évről évre nőnek. A kutatók szinte futószalagon állítják elő a mind újabb és mind jobb fajtákat.

A községi kulturális tanács íeliratú irodáiban egy fiatalember a körzet kulturális 'tevékenységi tervét készíti. Gimnáziumi tanár képesítése van, ám úgy érzi. hogy számára testhezállóbb munka a népművelői tevékenység. Arra a kérdésre, hogy mit tart legfőbb feladatának, így vállaszol: „Megpróbáljuk itt-tartani a fiatalokat, mert bár a körülmények sokat javultak, mqst még a városba iparkodnak. Megszervezzük,, hogy városi színházak látogassanak ide. Más vonzó kikapcsolódási lehetőség: a lovaglás, a futballcsapat, no és a kulturális klubjaink, ezek is javítják a fiatalok ittmaradásának esélyeit.” Odakinn, nem messze az ország- úttól, az egyik gabonatábla végében hárman állnak. Egyikük Mincso Krajcsev. Ujjai a kalászokat morzsolgatjáfy. 'Milyen lesz a termés? Van-e elég csapadék? A városi embernek a búzaszem nem mond semmit. De ők, ennek a földnek a gazdáit, értik a búzaszemek beszédét.

CSíCSERl BORSÓ, SIVATAGI ÁRPA

Vállalni az újat

A piac, a termőhelyek célszerűbb hasznosítása, a tájba nem illő kultúráktól felszabadult homokok termő- bentartása termékszerkezetváltást sürget a mezőgazdaságban. Erre találtunk figyelemre méltó kezdeményezést a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban, ahol a szik és a futóhomok új növényeit keresik honosítással.

A Vilbur-Ellis Co. Ltd Washington állambeli .kutatóintézetből származó növények egész sorát figyelik meg kísérleti kertjükben, valamint üzemi táblájukon. Közülük sajátos tulajdon- ságúak az árpafajták, melyek a szélhordta homokon, a sziken is megélnek és hozamban sem maradnak el a gazdaságos szinttől A Nova, a sivatagi árpa például minden eddigi ismert hazai tavaszi árpánál rövidebb tenyészidejű, szárazságtűrő és az első tapasztalatok szerint alkalmas *a homoki takarmánynövény-termesztésre, a termőhelyek kétsze• Ilyenek a törpe napraforgók (Méhesi)

ri hasznosítására. Társa, az Onda a szikes talajok árpafajtája. Őszi vetésű, s miután jól bok- rosodik, kevesebb a hektáronkénti vetőmagigénye, egy-egy tö- vön hat-hét kalászt is nevel. A kombinát üzemi tábláján egyenletes, sűrű az állomány és hektáronként 6—7 tonna a termésígéret. Elszaporításukkal a Duna— Tisza közén és a Nyírségben, de az ország más területén is művelésbe foghatják az eddig parlagon heverő homoktalajokat és a kevés fűhozamú szikeket.

A gyenge termőképességű talajok hasznosításán túl a növény- termesztés szerkezetváltását a piac is sürgeti. A repce, az olaj• Az építési telek váilslkosórs vér. (Klima Győző felvétele)

..*P • *

Kalocsán, a Széchenyi út és a Kun Béla utca által határolt területen — mely fekvése miatt lakásépítésre kiválóan alkalmas, — az OTP, mint beruházó, a városi tanáccsal egyetértésben, 180 lakást akart felépíttetni. Ennek előkészítése azonban — mint arról Berkes Lászlótól, a Bács- ber osztályvezetőjétől tájékoztatást kaptunk, — jelenleg olyan szakaszban van, hogy két kardinális kérdés is vár megoldásra. A városban eddig átadott lakások az úgynevezett blokkom technológiával készültek, de a blokkgyártást a DUTÉP megszüntette. A paneles, vagy valamilyen más építési mód legyen a továbbiakban követendő eljárás? A másik kérdés az építendő lakások

fűtésével kapcsolatos. Manapság már a gázfűtést tartjuk természetesnek, azonban Kalocsa még nem élvezheti ennek előnyeit. Mivel fűtsenek hát a leendő lakók?

Annak idején a DÚTÉP tett árajánlatot, paneles építési mód és olajüzemű tömbfűtőmű alkalmazásával. A paneles technológia Viszonylagos, drágasága miatt 13100 forintos négyzetméterenkénti lakásár jött ki. A közművesítés 20 milliós és a tömbfűtőmű 8 millió forintos költsége miatt az OTP a magas értékesítési árakat nem tudta vállalni, félt, hogy a nyakán maradnak a lakások, így kiviteli szerződés nem jött létre. A terület közmű- ellátása időközben elkészült, a

telek jó másfél éve építésre alkalmas.

Azóta olyan döntés született, hogy 150 lakás épüljön, s a lebonyolítást végző Bácsber az ilyen értelmű — tervezésre és kivitelezésre szóló — versenyfelhívást közzé tette, (lapunkban is megjelent). Szeretnék, ha a megyén kívülről is akadna vállalkozó, s néhány pályázati kiírást az érdeklődők már el is vittek.

Így áll jelenleg annak a 180, majd 150 lakásnak az ügye, amelyeknek a felépítése érdekében már 1983-ban megtörténtek az első konkrét lépések. Az ilyen és hasonló esetek okait elemző tanulmányok közben kötetekké bővültek. Bálái F. István

Természetvédelem és vízgazdálkodás a Kiskunsági Nemzeti Parkban

A Kiskunsági Nemzeti Park megalakulásakor látszólag újszerű elképzelésekkel jelentkeztünk a vízügyi szerveknél. Kezdetben voltak ugyan nézeteltérések, azonban az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy a természet- védelem — mint új „üzemág” — ugyanúgy, felléphet vízigénnyel, illetve” a vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb követelményekkel, mint a hagyományos gazdálkodó ágazatok.

Első lépésként meg kellett találni helyünket a vízügyi irányítás és tervezés rendszerében. Elképzeléseinket megfogalmazva ez már nem is hangzott újszerűnek, mivel célunk nem más, mint tervszerű és célszerű vízgazdálkodás megvalósítása a védett területeken is. Természetesen nem az ember közvetlen termelési céljainak szolgálatában, hanem a veszélybe került élővilág fennmaradásáért.

Új intézkedésekkel, beruházásokkal, kisebb építkezésekkel, vízkormányzási szabályzatok kidolgozásával — a gazdálkodókkal egyeztetve — folyamatosan megteremtettük a természetvédelem számára kedvező helyzetet. Ma már elmondhatjuk: a kezdeti nehézségek után teljes rangúan beépültünk a Duna—Tisza köze viz■ Hu HE ~ I 7*1

I Wä gs I Ka

49 Kiszáradt ;szikes - tófenék, " j futóho- mok-ráfú- m v ássál. É

retek iránti csökkenő kereslet nagyobb hasznú, jobban értékesíthető növények termesztésére kényszeríti a mezőgazdasági üzemeket, a háztáji termelőket. Megválasztásuknál ma már kevés a hazai igény kielégítése, szükséges, hogy a termék a világpiacon is vevőre találjon. Ezzel a céllal honosítják az amerikai csicseri borsó-fajtákat, valamint ll-féle napraforgót. A szárazságtűrő csicseri borsó több szántóföldi növénynek lehet riválisa, az olaj- retken, a repcén kívül például a lóbabnak is, mivel ennek a növénynek nincs rovarkártevője, s kitűnő elővetemény. Két fajtája is yan, egyik kizárólag étkezési

célt szolgál, a másik fehérjedús takarmány. A szakembereknek sokat mond az is, hogy a tavaszi vetésrendben elsőként szerepelhet, mivel április 10—15-e között földbe kerülhet magja, s nem jellemző a növényre a túlérés, a pergés. Az idén már száz hektáron szaporítják magját, amelynek felét visszavásárolja a fajtát adó cég. A többi a Bajai Kukorica- termesztési Rendszer partner- gazdaságaiban bővíti a növény- választékot.

Bár a napraforgóhonosításban, -nemesítésben az utóbbi években figyelemre méltó a hazai eredmény, a kombinát ennek ellenére újabb amerikai fajták adaptálását vállalta. Tenyészkértjében 11 hibrid bizonyítja alkalmazkodóképességét, s „vizsgázik” magtermelésből. ígéretesek a törpék, amelyek alacsony törzsüknél fogva energiatakarékosabb növénynek tűnnek minden téren. Nagyobb tányérokat nevelnek, s egyszerűbb a betakarításuk. A hibridek között étkezési fajták is vannak — amelyeket nem olaj- termelés célra állítanak elő —, és ezek magját pörkölve, héjaz- va, csemegeként forgalmazzák majd. Ehhez épül a kombinátban

a . napraforgómag-feldolgozó

üzem, ahol végtermék készül az étkezési napraforgóból a kereskedelemnek.

V. E.

ügyi szabályozásának rendszerébe.

A védett területek vízügyi kezelésének megválasztásában jelenleg egészen más kérdés jelenti a fő nehézséget. Ez pedig az időjárás periodikus, szélsőséges váltakozása. A sok száz éves megfigyelések alapján medencénkben ezek az időjárási szélsőségek nem rendhagyóak, azonban esetenként a természetvédelem számára is gondot okoznak. A viszonylag könnyen mozgó és regenerálódó élővilág fennmaradása szempontjából — amikor még nagy összefüggő területek voltak érintetlen állapotban — ezek a szélsőségek különösebb nehézséget nem jelentettek, hiszen ez az egyik fő mozgatórugója a fajok elterjedésének, szelektálódásának. Ma azonban a természetes állapotban megmaradt — vagy ahhoz közel álló — területek mint apró szigetek helyezkednek el az ember által létrehozott kultúrkörnyezetben. így egy-egy faj erősen leszűkült életterét, néha kritikusan lecsökkent egyedszámát védjük. E fajok elterjedése évszázadokkal ezelőtt — jóval nagyobb számban —, sokkal nagyobb területet érintett. Tehát az egyes védett területeken „összeszorult” élővilágnak ma nincs meg a lehetősége, hogy szélsőséges időjárási helyzetben más területeken életben maradjon. A rendkívüli szárazság, a szigorú hideg tél, a váratlanul lehullott nagy meny- nyiségű hó ma már nemcsak a természetes szelekció egyik tényezője, hanem fajok kipusztítója is lehet.

Vízügyi téren a természetvédelem feladata a szélsőséges helyzetekre is érvényes optimalizálás. Ezt azonban sokkal egyszerűbb leírni, mint a valóságban véghez vinni. Nézzünk egy példát: a Duna—Tisza közének kétségtelenül a legértékesebb hid- romorfológiai felszíni formái közé tartoznak a szikes tavak. Természetes náluk az időszakos kiszáradás is. Ha azonban, ez túl hosszú ideig — mondjuk évekig — tart, védett élőviláguk minden bizonnyal károsodik. Így óhatatalanul felmerül a kérdés, hogy a vízhiányt más vízgyűjtőről odavezetett vízzel vagy a tavak mellé telepített csőkutakkal meg lehet-e oldani? A.fülöpházi Kondor-tó esetében például — amely az utóbbi nyolcvan évben csak háromszor száradt ki — az idegen vízkészletből való feltöltéssel az a veszély járhat, hogy a tó kémiai háztartását, természetes sóforgalmát megváltoztatjuk. Az itt védett élővilágnak viszont pontosan az eredeti állapot adná azt a környezetet, amelyben jól érzi magát. A beavatkozással tehát rosszat is tehetünk, holott javítani akarunk.

Az aszály szempontjából a Duna—Tisza közének talán legérzékenyebb területe a homokhátság központi része, az . úgynevezett fennsík. A térség vízháztartási egyensúlya könnyen megbillen. Az évi átlagos csapadék ott 520 milliméter, míg az évi relatív párolgás 700 milliméter (!) körüli érték, (összehasonlításképpen Irak csapadékosabb részein évi átlagban 3—400 milliméter eső hullik és itt már csak öntözéssel lehet gazdálkodni!)

A vízmérleg bevételi és kiadási oldala akkor kerül egyensúlyba, ha a csapadék zöme a téli félévben hullik, mivel ekkor nincs, vagy igen kicsi a párolgás. így ez a vízkészlet raktározódni tud a nyári félévre. Ez általában így is történik.^ Azonban már az is az egyensúly megbomlását eredményezi, ha a csapadék évi eloszlásában változás történik — arról nem is szólva, ha kevesebb hullik — s ez nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem a természetvédelemnek is komoly problémát jelent.

Buzetzky Győző vízügyi felügyelő Kiskunsági Nemzeti Fark