Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-27 / 149. szám

1985. június 27. • PETŐFI NÉPE • 3 .vfiLSP 'KAPAVÁGÁS JÜLIUS VÉGÉN . | Megépül a halasi felüljáró • Kiskunhalason több mint egy évtizede kérdés, hogy mikor épül meg a vasutat átívelő felüljáró? Mert az senki számára nem kétséges; régóta szük­séges volna. — Tizenkét évig voltam itt tanácselnök, s csak most, közvetlenül nyugdíjba vonulásom előtt mond- hatom el, hogy rövid időn belül elkezdődik a fe­lüljáró építése — mondotta Tánczos Sándor. — Ta­lán meglepő, de már akkor is téma volt ez az ügy, amikor funkcióba lépésem előtt a Magyar Állam­vasutaknál dolgoztam. Akkortájt a nap 24 órájából 18 óra 40 percig állta el az utat a lezárt sorompó. Pedig a lakótelepről az ipartelepre megközelítőleg tízezer ember igyekezett naponta. Jó időben, rossz időben nemritkán 40—50 perceket kellett arra vár­ni, hogy az elhaladó vonatszerelvények után sza­bad legyen az áthaladás. A MÁV Szegedi Igazgató­sága később — kérésünkre — a sorompólezárás me­tódusát megváltoztatta, amitől némileg csökkent az állásidő. Ezután már csak 16 órát kellett egy nap­ból ácsorgással tölteni, — Hány éve tartják napirenden a felüljáró­építést? '<• — Az elmúlt 12 év alatt folyamatosan ostromol­tuk a tárca' vezetőit. Végül is teljes — anyagi ér­telemben is vett — megértésre kérésünk 1984-ben talált. A megyei tanács vezetése pedig a szükséges költségek egy részének fedezésére vállalkozott. De néhány vállalat jó hozzáállása is újabb pénzekét je­lentett a fejlesztési alapba. A közlekedési tárca — Urbári Lajos miniszter tájékoztatása szerint — 28,5 millió forinttal támogatja a létesítmény elkészíté­sét. — Áprilisban az egyik kollégámnak a parlament­ben elmondta a közlekedési miniszter, hogy 40—50 millió forintnál nem kerülhet az építmény többe, mert akkor az egész ügy veszélybe kerül. Hol tart most a költségvetés? — Az összberuházási érték 57 millió forint lesz a jelenlegi árszinten. Reméljük, plusz költségek már nem fognak erre rárakódni, hiszen július végén vagy augusztus elején megtörténik az első kapavá­gás is. A kivitelező a Közúti Építő Vállalat, s az át­adást 1986 végére ígéri. Mi nem valami csodálatos építményt akarunk, hanem egy jól használható fe­lüljárót. Végül is két nyomsávú lesz, amely mellett helyet kap egy gyalogosátjáró is. Reményeink sze­rint ez hosszú időre megoldja Kiskunhalasnak ezt az égető problémáját. — Amíg az építkezés folyik, addig is közleked­ni kell az átjárón valahogyan. — Nem a régi nyomsáv helyén épül a felüljáró, így a mostani szintbeni kereszteződés megmarad. Ettől délre, a Batthyány utca irányában és a II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskola üres területén ke­resztül vezet majd ívesen a felüljáró a majsai útra. A nyomvonali tervek más 'készen vannak. A KÉV vállalta, hogy szakaszosan, a kiviteli tervszolgáltatás ütemében halad majd a munkával. Gyakorlatilag a kezdés konkrét időpontja is ettől, valamint a ha­tósági jóváhagyási eljárástól, s a közigazgatási be­járástól függ. Ügy ítélem meg, hogy ezzel senki nem fog kés­lekedni, s az évtizedes álom végre elindul a megva­lósítás útján. Tuza Béla VONZERŐNEK ENGEDVE Külföldi építészek Kecskeméten Ráckevén, a Savoyai-kastély- ban másodszor rendezték meg a Nemzetközi Építész Társaság al­kotótáborát, ahol mesterépíté­szek és végzős egyetemisták dol­goznak együtt. Fő feladatuk Ráckeve történelmi épületeinek, városképének megmentése, újra­teremtése, szoros együttműkö­désben a település lakóival, ve­zetőivel. A Magyar Építőművé­szek Szövetsége, a Magyarok Vi­lágszövetsége, és a Budapesti Műszaki Egyetem közös vállal­kozása a nemzetközi alkotótábor. A magyar építészhallgatók örömmel barátkoznak, beszélget­nek. rajzolnak együtt §yvédors,«- szagból, Bulgáriából, USA-ból 'jött kollégáikkal. Ez az együtt­működés öregbíti' a hazai építő­művészet hírnevét és emberi, szakmai kapcsolatokat teremt. A ráckevei alkotótábor tagjai a napokban megnézték Budapes­tet. Visegrádot, majd Kecske­métre látogattak. Ez is bizonyít­ja, hogy a régi épületek meg­mentése, felhasználása, a megye építészeinek munkája a nemzet­közi példa rangjára emelkedett. A londoni építészprofesszor­nak, Alison Smithson asszony­nak igen tetszett az, 'hogy a vá­rosban új szerepet kapnak a felújított régi, szép épületek. A Népi Iparművészeti Múzeumot megtekintve, a bőrmunkákat, a bútorokat és a kerámiákat di­csérte. Christine Reinke, a New York-i Építészhallgatók Egyesületének alelnöke „jó történelmi lecké- "rtel^ ’Mhorftfta ' inig' Thomas Kálmán, a Kanadában élő magyar származású építész arról beszélt, hogy1 már Torontó­ban is elindult hasonló, érték­mentő folyamat. Többé már nem bontják le a viktoriánus háza­kat, inkább restaurálják őket. Roula Habash jordániai diák­lány a tradicionális arab építé­szet értékeinek átmentéséről me­sélt, összehasonlítva azokkal az itt tapasztalt törekvésekkel, ame­lyeket a táj jellegének, klimati­kus viszonyoknak, a környezet­nek és persze a lakosoknak meg­felelő szép házak építése jel­lemez, az amerikai felhőkarco­ló-utánzás helyett. A Finn Építőművészek Szövet­ségének volt elnöke, Matti K. Makimén elmondta, hogy több mint száz magyar építész járt mostanában Finnországban, és a finnek is gyakran jönnek magyar földre taulni. Ez a kapcsolat már száz évé szoros á két testvérnép között. A szecessziós épületek társai Finnországban ' vannak, Kqs Károly és Saarinen építész már együtt alakította a nouveau art építészetet. Márkus Zsuzsa Forrásvíz exportra Nagy teljesítményű töltőüzem kezdte meg működését Kékkúton. A Badacsony-vidékt Pincegazdaság Ásványvízpalackozó Üzemé­ben, az üvegekbe töltött ásványvíz mellett óránként 3600, másfél literes műanyag pa­lackot töltenek meg a híres Theodora-forrás vizével. Évente 45 ezer hektolitert palackoz­nak, és a hazai igények kielégítése mel­lett jelentős mennyiséget exportálnak. Az NSZK-ba például 2 millió, másfél literes fla­kon kerül, de szállítanak a tengerentúlra, Kanadába is a híres kékkútiból. Megválasztott tanácstagok m ji TISZAKÉCSKE Abonyi István, Abel Antal, Ádám Miklós, Ádám Sándorné, Babák Ferenc, Baji Mihály, Bat- ka Attiláné, Bányai András, Csi­kós Erzsébet, dr. Csitári József, Darabos Istvánné, Fazekas Já­nos, Fehér -Gyula, Gálántai Im­re, Gyapjas László, Győri End­re, Jelenfi István, Jóljárt Mi- hályné, dr. Károssy Gyula, Kiss Lajos, Lantos Mihályné, Lászki Ferenc, Lovas József, Lovas Lász­ló. Mérő Lászlóné, Mészáros Ti­bor. Miskó István, Nagy János, Nagy Zoltán, Németh Béláné, dr. Pekli Éva, Petőfi Sándor, ifj. Petrik András, Pékár Béláné, Pusztai Béláné, Rózsa András, Schachinger László, Szabó Jenő- né, Szudy Sándor, Szűrszabó Lászlóné, ifj. Varga András, dr. Varga István, Zoboki Mariann. LAKITELEK Akócsi János, Boros Józsefné, Debreczeni József, Dékány István, Dobra Sándorné, dr. Dudás Éva Edit. Faragó Sándorné, ifj. Feke­te Ferencné, Haraszlin János, Kakó Józsefné, Király Lászlóné, Kócsó Antal, S. Kovács Márton, S. Kovács Lajos, Labancz István­né, Lengyel Pálné, Madari Ist­ván, Major Józsefné, Magyar Sándor, Molnár Anna, Németh Ferenc, Pavádi József, Pópa György, Rozsnyói Zoltán, Szabó Istvánné, Szabó Lajos, Szénási Bertalanné, Varga Iméréné, Var­ga István, Varga Sándor, Vere- bélyi János. LASZLÓFALVA Bálint Miklósné, dr. Beszter- czey Gyula, Berta László, Dobos Lászlóné, Farkas Istvánné, Kiss József, Kovács Péter, Martai El­vira, Pásztor Gézáné, dr. Pillér Józsefné, Sáfrány Dezsőné, K. Szabó István, Szabó Károly, Sza­bó Mária, Szecsődi György, Ta­kács Istvánné, Tormási László, Törőcsik Béla, Vecsei Ferenc, Vö­rös László, Zakar Jenő. NYARLÖRINC Balogh János, Balogh Péter, Bukodi Gedeon, dr. Dani Sán­dor, Gulyás Endre, Hajagos An- talné. Halasi István, Kertész- Farkas Sándor, Kőrös Lajosné, Nyúl Lőrinc, Oláh József, Szabó Györgyné, Szappanos Istvánné, Szomju Lajosné, Tóth Kálmán, Tóth Sándor, Turi-Kiss Lajos, Vincze János, Vörösmarti Imré- né, Vribinszki Józsefné. KUNSZENTMIKLÓS Aczél István, Ballbán József, Baski Jónás, Bartáné Rácz Éva, Bíró Károlyné, Czesznak György, Csizmadia Péter, Dalocsa Vince, Fórizs Antal, Hajdú Gáborné, Halmi László, Hajni József, Hor­váth László, Jávorka Antal, Ka­locsai János, Kiss Bertalan, Ro­han Sándor, Kóta György, Lesi Árpádné, Liptai Mihály, Markó Kálmánné, Mikulesz Istvánné, Mózes Ernő, Rácz János, Selyem Zsigmond, Sitkéi Béla, Szappanos Imréné, Szappanos Zsigmond, Szatmári Tamásné, Tóth Erzsé­bet, Varga Ferencné. szabadszAllAs Dr. Bak István, Balázs György, Bánáti Csaba, Bencze Gábor, Csepela Mária, Csík László, Don- kó Józsefné, Kékes Szabó Ferenc, Kovács János, Kovács Sándor, Kovács Zoltán, Kozma István, Lőrincz János, Markacz István, Molnár István, Mondok Gábor, Nagy Bálintné, Nagy Bertalanné, Nagy István, Nagy József, Or­szág János, Pásztor József, Pesti József, Puskás Kálmán, Puskás László, dr. Réthy Aladár, Szalai László, Szőke Péter, Szoboszlai Sándor, Szűcs Imre, Tasnádi Im­re, Tóth Endre, Váradi István, Zrínyi Ferenc, Zsoldos Sándor. SZALKSZENTMARTON Ágoston Gyula, Ámlerné Sikár Veronika, Aranyi János, Bállá János, Czuczor Lajos, Csonka István, Dallos Józsefné, Deli Károlyné, Giron Imre, Horváth József, Horváth Lajos, Juhász József, Kerner István, Koszta Flórián, Kovács Lajosné, Mercz Vince, Mészáros István, Mészá­ros Péter, Németh József, Ober- nyik Béla, Sági János, Skrenyó János, Szalai István, Tóth Antal, Treczkó László. TASS Ifj. Bognár Lajos, Bóta Ká­rolyné, dr. Cserép József, Csík Józsefné, Fodor Pál, Frendl Ká­rolyné, Gubacsi Tamásné, Hor­váth Győző, Horváth Lajos, Ka­pitány Sándor, Kincses József, Kosa Jánosné, Kovács András, Mag József, Makkai János, Mé­száros Ferenc, Mészáros Pálné, Nagy Mátyásné, Rácz Lajos, Ré­ti István, Polánszki Sándor, Sza­bó József, Szekeres Pál, Sző- nyeghy Zoltánné, Tenke András. KUNADACS Antal Lajos, Béni Imre, Bó- dogh Ferencné, dr. Farkas Kál­mán, dr. Fodor Lászlóné, ifj. Gazdik Mihály, Halcsik Antal, Hegedűs Ferencné, Jáger József, Kemény Lajos, Lackovics Ist­vánné, Nagy Ferenc, Petrecki Sándor, Pintér Istvánné, Sipos László, Spanyol Imréné. NAPKÖZBEN Mi Ingyentakarmány Csapadékos volt eddig az esztendő. Nemcsak a kultúr­növényeket, hanem a füvet is erőteljesebb növekedésre ser­kentette a kedvező időjárás. Néhol zöld dzsungellé változ­tatták az árokpartokat a réti csenkeszek, perjék, tippanok, s a cicfarok. valamint egyéb fűf^lék. Örömmel látom, sok helyen hagyományqs módszer­rel, vagyis kaszával levágják, s miután tarlón szárították, kupacokba rakják. Kisebb- nagyobb boglyák „díszítik” az útmenti árokpartot, az idő­szakosan termó réteket pél­dául Kecskeméttől 6—10 ki­lométerre az 54-es út mentén vagy távcüabb, Bocsa térségé­ben. Jó .széna lesz belőle a ké­rődzőknek — szarvasmarhák­nak, juhoknak — a télen. Az ingyen jött takarmány ol­csóbbá is teszi a tejtermelést. Arra már kevesen vállalkoz­nak, hogy az állatukat kipány­vázzák, de van példa erre is, ilyen is előfordul. Sajnos, olyan Is, 'hogy sem kasza, sem állat nem jár az útmenti fű­rengetegben, amely aztán megöregszik, takarmányozás­ra alkalmatlanná válik. Érték folyik el azoknak az embe­reknek a keze közül, akik nem törődnek az árokpartok, az út- és vasúti, valamint ár- vízvédelmi töltések, csatorna­partok, erdőszélek fűtermé­sével. Minisztertanácsi rende­let is ráirányítja a helyi ta­nácsok végrehajtó bizottsá­gainak figyelmét, sőt kötele­zővé teszi, hogy egyetértés­ben a KM, a MÁV, a föld­hivatalok, a mezőgazdasági üzemek területi illetékeseivel, vezetőivel, gondoskodjanak e részek szétosztásáról. Ily mó­don Az állattartók díjtalanul juthatnak takarmányhoz.- Á megyei tanács mezögaz­HhsSB das ági és élelmezésügyi osz­tálya májusban külön is fel­hívott erre valamennyi illeté­kest. Nem mindenütt használt az Írás, sőt sok helyen a ház­táji gazdák, az állattartók nem is tudják, hogy ilyen kedvező lehetőségük van. Mostanában pedig sokat hal­lani a panaszt: drága a te­héntartás; ha pedig a kor­mányzat, mint most is, lehe­tővé teszi, felkínálja az in­gyenszénát — amivel a költ­ségek csökkenthetők — rá sem hederítenek azok, akik­nek feladatuk lenne környe­zetükben az állattartók segí­tése. Ez. reméljük, csak pilla­natnyi „figyelemkimaradás”, s azok a tanácsok, mezőgaz­dasági üzemek is megkezdik az árokpartok, töltések stb. kiosztását, amelyeknél ez ed­dig elmaradt. Áz állattartók pedig „üssék a vasat”, kérjék az engedélyt, a rendeletben meghatározott részekre, a fű kaszálásához. S ne feledjék: ezért fizetni nem kell. — csls — MINI-VIT AZ ODERÁN 3 Az emlékezés virágai ’ Első állomásunk — négyórás hajóút után — Frank­furt am Oder. A lengyel oldalon kötünk ki, majd átgyalogolunk a két országot összekötő hídon, s rövid útlevélvizsgálat után máris az NDK-ban va­gyunk. A híd lejáratánál úttörőzenekar, az ifjúsági szervezet kék egyenruháját viselő fiatalok sorfala. — Csak nem bennünket vártak? — nézünk egy­másra csomagjainkat cipelve. A zenekar valóban eljátszik a tiszteletünkre is egy pattogó indulót, de mint kiderül, a Moszkvából Berlinbe tartó jubileumi autós-stafétát várják reg­gel óta. Néhány perccel utánunk meg is érkezik a kocsisor. Rövid üdvözlőbeszéd, s már robognak is tovább Berlin felé. Tulipános forgó Egy festői szépségű tó, az erdőkkel övezett Scharmützelsee partján töltünk két napot az NDK- ban, egy ifjúsági üdülőtelepen. A szomszédos Bad Saarow a berliniek egyik legkedveltebb üdülőhe­lye. Táborunk felszereltsége, a sokféle sportolási le­hetőség szemléletesen mutatja, hogy itt sokkal fon­tosabb helyet foglal el a testkultúra a fiatalok és idősebbek életében, mint nálunk. Már az első órában magyar vonatkozású látniva­lót is felfedezünk. A játszótér jellegzetes népi mo­tívumokat felhasználó, ötletes játékait magyar fa­faragók készítették 1984-ben. A tulipános forgók, csikófejes hinták a nap egyetlen szakaszában sem bálinak üresen. Este németországi kirándulásunk célja, a berlini Treptoto-emlékpark felé vesszük utunkat. A berli­ni harcokban elesett hétezer szovjet katona nyug­szik itt. A számunkra szokatlan, mintaszerűen szervezett megemlékezésen hatvanezer német fiatal szavaz fáklyás demonstrációval a béke mellett. Másnap nagy küzdelrpet hozó nemzetközi futball- torna, melyet a házigazdák csapata nyer — mi a második helyre futunk be — s máris véget ér rövid németországi kitérőnk. A hid túloldalán ismerős­ként köszöntj'ük „vízitündérünket”, elhelyezkedünk fedélzetén, folytatjuk utunkat. Spanyol útitárs Az előző napi futball- és röplabdacsaták, után nincs már ismeretlen arc a nemzetközi társaság­ban. A lengyel csoport egyik tagja fekete hajú, kre­ol bőrű, feltűnően spanyolos kinézetű fiatalember. Mint kiderül, Jósé valóban spanyol. Madridban él, Lengyelországban ösztöndíjasként tanul egy éve. A lengyel és spanyol nyelv közötti kapcsolatokat tanulmányozza. Jósé még nem járt Magyarországon. Annyit tud rólunk, hogy nem európai származású nép va­gyunk, nyelvünk is különbözik szomszédainkétól, s hogy a szocializmust sajátosságainkhoz igazítva építjük. Beszélgetésünk a politikára kanyarodik: — A szocialista országokban élő embereknek van munkájuk, lehetnek terveik — fejtegeti Jósé. — Ná­lunk, Spanyolországban sok férfinak és nőnek sem­mi reménye sincs, egyik napról a másikra él, mert nem talál munkát. A fiatalok is gyakran beszélget­nek erről. Van munkád? — mondja az egyik a má­siknak —, akkor szerencsés ember vagy. > — A béke ügye is foglalkoztatja az embereket Spanyolországban. A lakosok többsége ellenzi a NATO-tagságot. Nem akarjuk, hogy az ország az Egyesült Államok támaszpontja legyen — mond­ja egyik kérdésemre a szemüveges madridi fiú. A múlt elevenen él Beszélgetés közben gyorsan telik az idő. Máris a ■következő állomásnál vagyunk: Siekierkibe érkez­tünk! A kis Odera menti település neve sokat mond a lengyelek számára. Itt látható az a hősi temető, melyben a háború utolsó nagy hadműveletében, az Odera menti harcokban elesett lengyel katonák nyugszanak. Az emlékmű talapzatán állandóan frissek a virágok, volt fegyvertársak, rokonok ró­ják le kegyeletüket. A múlt még elevenen él. Siekierki más miatt is emlékezetes állomása utunknak. Ezen a napon a lengyel néphadsereg vendégei vagyunk. Házigazdáink — szakasznyi kis- katona egy fiatal zászlós vezetésével — épp az utolsó sátrat állítják fel egy erdei tisztás közepén, amikor megérkezünk aznapi táborhelyünkre. A sá­tortábor a négy nemzet zászlójával szép látványt nyújt. Lelkesedésünket csak az csökkenti, hogy amikor valaki óvatosan a tisztálkodási lehetőségek­ről érdeklődik, zászlósunk elnézést kérő mosollyal, néhány lavórra, majd a következő kérdésre a tá­bort körülvevő erdő felé mutat. A hangulatot a spártai körülmények sem ronthatják el. Az esti tábortűznek csak egy átvonuló zivatar vet véget. Lovas Dániel (Következik: 4. A béke mindennapjai.) • A tulipános forgót magyar fafaragók készítették.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom