Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-07 / 105. szám
4 • PETŐFI NÉPE • IMS. május 1 VENDÉGÜNK VOLT WILLIE RAU: A fejlesztésben nem lehet megállni A közelmúltban Bács-Kiskun megyében járt Willie Rau, a világhírű Maschinenfabrik RAU GmbH mezőgazdasági gépgyár társtulajdonosa és műszaki igazgatója. A látogatásra az az ünnepség adott alkalmat, amelyet a Kecskeméti Mezőgép és a RAU- cég tízéves együttműködése alkalmából tartottak. A vendéggel a mezőgazdasági gépgyártásról, a közös munka eddigi tapasztalatairól és az együttműködés bóvité- -sének feltételeiről beszélgetünk. — Bemutatná a RAU-céget? — Szívesen. A céget ketten vezetjük, Hans bátyám foglalkozik a kereskedelmi, én pedig a műszaki ügyekkel. Gyártmányaink — melyek német földön mindig kelendőek voltak — a nemzetközi piacon is népszerűek lettek. Ma két leányvállalatunk van Franciaországban. egy az USA-ban. Görögországban és Nigériában. Jugoszláviában egy vegvesválla- lattal vagyunk leien. Magyarországon pedig a Kecskeméti Mezőgép vásárolta meg néhány kom- binátorunk eyártási jogát — Ügy tudom, hogy a Mezőgép részegységek gyártásával törlesztette a licencdíjat. Milyen partnernek ismerte meg a Bács-Kiskun megyeieket? — Kezdetben voltak minőségi és szállítási határidőbeli problémák, amik elég lassan rendeződtek. Ebben szerepet játszott a kevésbé rugalmas ügyintézés is. Ezen az időszakon azonban túl vagy link, s ma nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy a Kecskeméti Mezőgép megbízható, jó partnerünk. Kellemes együttműködés alakult ki közöttünk. — Bizonyára van azért olyan, amit a Mezőgép ma is jobban csinálhatna... — Igen. Dolgozhatnának magasabb szintű gyártástechnológiával, de tudom, hogy ez idő és beruházási pénz kérdése. Jó lenne, ha az itteni fizikai dolgozók közül időről időre kijönnének néhányan a mi üzemünkbe egy kis tapasztalatcserére. — Milyen lehetőségeket lát a további együttműködésre? — A fejlődő világiban a gazdaságok méretei ’hasonlóak a magyar és amerikai méretekhez. Az itteni tapasztalatokat tehát feltétlenül figyelembe kell venni egy harmadik világbeli piaci áttöréshez. Az ázsiai és afrikai országoknak nem látszik más választásuk, minthogy előbb-utóbb rátérjenek a mezőgazdaság intenzív fejlesztésére. Ha a Mezőgép erre felkészül és nyugat-európai minőségű gyártmányokat állít elő, szívesen értékesítjük majd ezeket a saiát kereskedelmi hálózatunkon keresztül. Ennek legfőbb akadályát pillanatnyilag abban IáA KERMI SZÁZEZER VIZSGÁLATA' Milyen a termékek minősége? A fogyasztási cikkek vásárlására fordított összegek növekedésével együtt jól érzékelhetően emelkedik a lakosság igénye a forgalomba kerülő termékek minősége iránt. Ezt állapította meg a Belkereskedelmi Minisztérium jelentése, amely a minőségvizsgáló intézetek, a népi ellenőrzés, valamint a szakszervezetek jelzései alapján értékelte, hogy a — 85 százalékban hazai forrásokra alapozott — kínálat miként felel meg a vásárlók igényeinek. A minőség fogalmát szélesebben értelmezték, ugyanis az egyes termékek kedvező tulajdonságain túl az elbíráláskor számításba vették a cikkek korszerűségét, az anyag- és energiatakarékosságot, a a tartósságot, a megbízhatóságot, a formatervezést, a csomagolást, és más, az árucikkek színvonalát meghatározó szempontot. Alig változott A KERMI az elmúlt évben csaknem 100 ezer termékminta minőségét ellenőrizte műszeres laboratóriumi vizsgálattal, és mintegy 1700 boltban végzett hatósági ellenőrzést. Ezek és a társuló más szervek által végzett vizsgálatok garantálják, hogy az összegzett tapasztalatok árnyalataikban is megfelelnek az országos képnek. Bár termékcsoportonként eltérd tapasztalatokra jutottak, abban egységes a „bizonyítvány”, hogy a kapható cikkek túlnyomó részének minősége alig változott az utóbbi két-ihárom évben, holott bizonyított: a termékek nívója ösztönzi a takarékos fogyasztást, nem terheli a javítókapacitást, csökkenti a pótalkatrész-igényt, s nem kényszeríti a vevőt a termék idő előtti cseréjére. A hullámzó élelmiszeripari teljesítmények között egyenletesen kiváló minőségűek a növényolajok, a hűtő-, a gabona- és cukoripari termékek, a baromfi- áruk, a bébiételek és -italok, a szűrt gyümölcslevek, a szénsavas üdítők és a borok. Továbbra is jó színvonalat képviselnek a porcelán-, a tűzzománcozott, a teflonbélésű edények, a cement- és mészféleségek. Kielégítő az egészségügyi szaniteráruk: a mosdók, W. C.-k, fürdőszoba- berendezések minősége. A kiválótól a gyengéig Miközben a műszaki áruk nagyobb része jó és közepes „érdemjegyet” kapott, a vegyipari termékcsaládban vannak kiemelkedő, a nyugat-európai márkákkal vetélkedő gyártmányok is. Egyes területeken' — például a kozmetikai és a háztartási-vegyipari termékek kiváló minőségében — áz sem okozott visszaesést, hogy a tőkés importot hazai alapanyagokkal helyettesítették. Azért örvendetes ez, mert jó néhány, korábban kiváló, illetve jó minőségű cikknél az alapanyagok, alkatrészek, tartozékok tőkés piacokról behozható mennyiségének csökkenése a minőség szembeszökő romlását eredményezte. Közepes szintű a szövetek, kelmék választéka, a lábbelik zöme, s a korszerűbb technológia ellenére sok a gond a bútorokkal. Kifejezetten gyengék az építőipari termékek, tovább romlott például aiz azbesztcement tetőfedő anyagok és falazóanyagok egy részének minősége. Szaporodtak a húskészítményekre, főleg az olcsó húsárukra, konzervekre vonatkozó kifogások is. Javult ezzel szemben a korszerű táplálkozás követelményeit megtestesítő gyártmányok: például a zöldséggranulátumok, a sörök minősége. Örvendetes, hogy a dohányipar új füstszűrő-megoldásokkal igyekszik a cigaretták egészségkárosító hatását csökkenteni. Kedvező fejlődés regisztrálható a vegyipari: kozmetikai, autóápolási cikkek minőségében és választékában. Szigorúbb ellenőrzést ■ Sajnos csak néhány vállalatra jellemző a márkavédelmi szemlélet. A Videoton, az Orion, a Hajdúsági Iparművek és néhány más gyártó gyakorlatával szemben sokszor nehézségekbe ütközik a szavatossági és jótállási jogok érvényesítése. A vásárlói reklamációk 75 százaléka bizonyult indokoltnak, és gyarapodtak a szervizmunka minősége, elmulasztása, vagy megtagadása miatti panaszok is. A fogyasztási cikkek minősége alapvetően a gyártás során dől el, ezért elsődleges feladat, hogy a termelők szigorítsák már a gyártásközi ellenőrzést is. Minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni — fogalmazták meg az illetékesek — a nem megfelelő minőségű termékek forgalomba hozatalának megakadályozására, a szállítás és raktározás közbeni sérülések megelőzésére. A gazdálkodó szervezeteknek az áruforgalom folyamatának minden szakaszában maradéktalanul teljesíteniük kéll a termékek minőségének védelmét szolgáló feladataikat. G. R. • Willie Rau (Baliget Iskander felvétele) tóm. hogy a magyar szerkezeti acélok választéka és minősége meggátolhatja a Mezőgépet a lehetőségek kihasználásában. — Térjünk vissza az Ön cégére. Mi a siketek titka? — A fejlesztésben nem lehet megállni. Állandóan a konkur- rencia előtt kell járnunk egy lépéssel. Ezt egyaránt kell érteni a gyártmányra és a technológiára Sok a rivális és ők sem ülnek a babérokon. Weilheiml üzemünkben ma már olyan többkaros hegesztőautomaták vannak, amilyenek a mezőgépiparban tíz éve még elképzelhetetlenek voltak. Meggyőződésem, hogy a jövőben is a fejlesztésből fogunk megélni. B. F. L Bolgár külföldi kkerei Közel három évtizede működik sikeresen a bolgár Technoexportsztroj mérnökszervezet, |j amelynek dolgozói több mint 500 jelentős létesítményt hoztak létre Afrika, Ázsia és Európa 42 országában. Tervezési és építési tevékenységének elismeréseként a cég számos hazai és külföldi ’elismerésben részesült. A többi között UNESCO- díjjal és nemzetközi Arany Merkur-díjjaJ jutalmazták a vállalkozásban részt vevő mérnökök és szakmunkások teljesítményét. A bolgár tervezőket és építőket 3000 családi ház és 62 többemeletes épület dicséri Líbiában. Bolgár építészek műve az NSZK-beli Honniger és Ulm egy-egy korszerű, esztétikus látványt nyújtó lakótelepe. Szállodák, középületek, kulturális- és sportlétesítmények egész sorát hozták létre az elmúlt években, többek között Nigériában • ; lágert :.V Nemzeti Szín«' J házat. A Technoexportsztroj azonban nemcsak lakó- em középületek tervezésével és építésével foglalkozik. Munkatársai részt vesznék gazdasági és közlekedési objektumok, sőt egészség- ügyi központok létesítésébe» is. Szíriában például inét víztározót alakítottak ki az Oronto folyó mentén. Ezeket villamos energia-termelésre is befogták. Vállalkoznak a mocsaras területek h idromeliorácíós munkálatainak elvégzésére is Ily módon alakult át, fordult termőre az Eufrátesz folyó lápos völgyszakasza. A SZÖVETKEZETI MOZGALOM NÉGY ÉVTIZEDE Kaszától a kombájnig Az országban néhány termelőszövetkezet ezekben a napokban ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. Bács-Kiskunban 1945-ben Baján! illetve az akkori ökécskén úgy döntött néhány halász, hogy ezután közösen húzzák a hálót, s megalakították az Oj Élet és az Ókécske és Vidéke Halászati Termelőszövetkezetet. Az utóbbi a tiszaalpári Virágzó HTsz elődje volt. Ünnepi szónokok beszélnek az alapítókról, akik köziül mór kevesen lehettek jelen a megemlékezésein. Pedig nekik, a földhöz juttatott cselédembereknek köszönhető talán a legtöbb. A kezdeti botladozás emlékeit, a közös múlt árnyoldalait — hiszen az első téeszek megalakításakor az elszántság mellett jelentős szerephez jutott a gazdasági kényszer is — a mostani sikerek már megszépítik. A mai eredmények gyökereit 1945 tavaszán, a felszabadulást követő gyors földosztásban kereshetjük. Ezek a törekvések öltöttek testet a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Paraszt Párt március 15-én kiadott 600/1945. ME. számú rendeletében. Az ezt követő hetekben a mai Bács-Kiskun megye, aiz akkori Bács-Bodrog és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye parasztsága aktivizálódott. Az egyházi, uradalmi birtokokon földet Ifaptak a nincstelen cselédek, mezőgazdasági munkások. A számadás tanúsága szerint harrriinchétezer igénylő közel 115 ezer hektárnyi földet kapott. A háború következményeként hiányoztak az igavonó állatok és az eszközök, kevés volt a szekér, az eke, a borona. Sokan küszködtek szinte őskori szerszámokkal a maguk erejéből, hogy immár saját földjükbe vetőmag kerüljön, s azon a nyáron arathassanak. Kevesen ismerték' fel az összefogásban rejlő lehetőségeket. Az országban alig hatvan községben, így többek között Nyárlőrin- cen, Kisfkunmajsán termelőszövetkezeti csoportok alakultak. Ezek számát nem is lehet pontosan megállapítani, hiszen a mai fogalmaink szerint nem is voltak igazi szövetkezetek, ám a közös gazdálkodás megindulását jelezték. Bármilyen bizonytalanok is voltak az első lépések, azt mindenképpen a magyarság és a világ tudtára adták, hogy az emberek egy részében megvan a szándék, az akarat és a kitartás a közös gazdálkodáshoz. Az ösztönös, gyakran kényszer diktálta csoportosulást a kommunista párt kezdeményezésére tudatos szervezés követte. 1948—49 fordulóján hozták létre az első — formájában már valódi — termelőszövetkezetet 1949 végén a megye jelenlegi területén mór 93 tsz működött, kétezer tag művelte a 11 ezer 510 hektárnyi közös földet. Ekkor már aktivisták érveltek a közös előnyei, s távlatai mellett. Sokakat persze nem ez sorakoztatott a szövetkezeti mozgalomba. A nagy terheket jelentő beszolgáltatás enyhülését várták a közös gazdálkodástól. Három szövetkezeti forma közül választhattak az újonnan belépők. A különbség a föld közős művelésében és az osztályozás módjában volt. Sokan a fejlettebb első és második tipusú termelőszövetkezet megalakítását vállalták. 1951-ben százötven téesz csaknem 47 ezer hektáron tdzenkétezer-hétszáz taggal gazdálkodott Bács-Kiskun megyében. Két évvel később, majd 1956-ban törést szenvedett a mozgalom. 1953-ban az erőltetett szervezés és más agrárpolitikai hibák miatt az országban mintegy százezer tag hagyta ott szövetkezetét. 1956 őszén pedig a szövetkezetek 60 százaléka feloszlott. A téeszmozgalom az MSZMP 1958. decemberi határozata után vett új lendületet. Ugyanis a párt agrárpolitikája kiváltotta a parasztság bizalmát Oj felvásárlási és árpolitika lépett a korábbi kötelező beszolgáltatás helyébe. Ennek nyomán a megyében 63 új téesz alakult. 1959 tavaszán hatezer-hétszáz család választotta a fejlettebb nagyüzemi gazdálkodás útját. A helyes agrárpolitikai intézkedések gyümölcse 1962- re ért be. Befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Persze ebben az időben sem volt könnyű a téesztagok többségének az élete. Az egyre bővülő állami támogatás ellenére sok helyütt akadozott a gazdálkodás, elmaradtak az eredmények, keveset fizettek a szövetkezetek. A közös munkában azonban hamarosan sok tapasztalatot gyűjtöttek az emberek, s fokozatosan álltak talpra a gazdaságok. Ebben jelentős szerepük volt a területi érdekképviseleti szerveknek, a teszövökmek, amelyeket az MSZMP IX. kongresszusának határozata és a termelőszövetkezetek 1. országos kongresszusának elvi irányítása alapján hoztak lére. Negyven éve ki gondolhatta volna, hogy ä mai Bács-Kiskun megyében gazdálkodó 1D3 tsz, 27 szakszövetkezet és négy mezőgazdasági jellegű társulás már több mint százezres tagsága 21 milliárd forintos termelési érték előállítására lesz képes. Az adatok önmaguk helyett beszélnek, bizonyítva az egykori alapítók roppant akaratát, helytállását, a mai szövetkezeti dolgozók szorgalmát, szakmai tudását. Az ünnepi közgyűléseken tehát méltán köszöntik az egykori cselédembereket, ismerik el munkájukat és állítják követendő példaként helytállásukat. Czauner Péter KURJANTÓI „FÖLDINDULÁS*’ Apa, fiú és az SZ 100-asok Ha valahol szülőhelyemről, a Fülöpszálláshoz tartozó Kurjantópusztáról mesélek, gyanakodva néznek rám az emberek. Nemde mulatós, dologtalan emberek laknak arrafelé, s ezért ez a duhaj jókedvre utaló elnevezés? Hosszasan kell bizonygatnom, hogy az egykori Duna-ág dim- bes-dombos — „partos” — homokbuckáin dolgos, szorgalmas emberek élnek. Olyanok, akik szüleikkel együtt „paradicsom- kertté” tették, gyümölcsössel, szőlővel gazdagították a homokot. A névadás inkább arra utalhat — magyarázhatom —, hogy a buckák közti vízállások, tavacskák, nádasok miatt körülményes volt a szomszédolás, így az ott lakók csak emelkedett hangon, kiabálva, kurjantva válthattak szót egymással. A 60-as években úgy tűnt, kiürülnek a kurjantópusztai tanyák. Nem csoda: az elemi élet- feltételek — járható út, az orvosi ellátás, vagy a bevásárlás — sem voltak megoldva. A fogyás máig meglátszik a tájon. A változó idők jele: ma ismét életrevalóságról tesznek bizonyságot Most vásárolhatja meg olcsóbban — amíg a kénlet tart — a legkorszerűbb technológiával készült, új típusú, hőszigetelt DUFA ablakokat a kecskeméti FÉSZEK áruházban Várjak kedves vásáriáinkat! a kurjantóiak. Szántják a parlagot, hogy új termőhelyet készítsenek a hagyományos haszon- növényeknek. A nagy munkát, csaknem 40 hektár szőlőültetvény talaj-előkészítését két SZ—100-as géppel a fülöpszállási Vörös Csillag Termelőszövetkezet két dolgozója, az Ifjabb és idősebb Bar- ta László — apa és fia — végzi. A gépek — melyek láttán két bibliai alak: Góliát, és Matuzsálem jutott eszembe — méter mélyen hasítják a földet. Radírozzák a tájat: „törlik” a régit, a múltat, a parlagot, ’hogy tiszta lappal induljon a fát és szőlőt telepítő — vagyis reménykedő — fülöpszállási, kurjantói gazda. Az egyik fordulónál megállnak a gépek. Apa és fia, egy dióverőnek is beillő villás kulccsal — közös erővel — meghúzzák a lánctalpak csavarjait. A rövidke szünetben beszélgettünk: — Mióta dolgozik ezzel a masinával? — kérdeztem az idősebb Barta Lászlót. — 1960-ban az alapításkor léptem a Vörös Csillag Tsz-be. Gépszerelőt, ügyeskezű embereket kerestek, hogy az újonnan vásárolt traktorok kezelését megtanulni, iskolába küldhessék. Én mindig is szerettem a gépeket, jelentkeztem. Mielőtt az új erőgépek elterjedtek — vagyis gyermekkoromban — már érdekeltek a „firnyákos-eszű” emberek újításai. Esztergapad és szerszámok nélkül Is okosan könnyítettek a munkájukon a ré. giek. Én már gyerekként ott settenkedtem a szalmával „üzemeltetett” tüzesgépek körül. Láttam több „mechanikus” újítást a homokos földek locsolására is ... De hát ezek a modernebb gépek mások, sokkal erősebbek és megbízhatóbbak. Tizenöt éve ülök a botkormány mögött. — Nem mai gyerekek ezek a lánctalpasok sem... — A „vasszüzek” — így becézzük őket — papírjaik szerint harmincévesek. Félelmetes erejű gépek, olyanok, amelyek száz bivaly helyett is dolgoznak. Annak idején, amikor először feltűntek ilyenek a fülöpszállási határban az emberek majdhogynem étellel, itallal kínálták őket, olyan nagy volt a becsületük. — Hogy került ez a monstrum a szövetkezethez? — A közös gazdaság 15 éve vásárolta ezeket, felújított állapotban a Szarvasi Gépjavítótól. Nyolc esztendeig nagyobb javítás nélkül dolgoztam velük, de ma sem panaszkodhatok, kérdezze meg a fiamat... A fiú, iíj. Barta László láthatóan megilletődve beszél a „vasszüzekről” a mester, a tanító — az apa előtt... — Szerencsém van, mert én apámtól tanulhattam meg a gépek szeretetét, kezelését és gondozását. Gyerekkoromtól figyelhettem, hogy bajlódik a csavarok, fogantyúk, kerekek állításával, karbantartásával. Tőle tudom: mennyire fontosak az apró javítások. Megtanultam: a jól gondozott gép életkora megduplázódhat. Nem szabad megszakítani, és nem használ, ha „rodeóznak” vele. Meg kell becsülni a közös vagyont. Ezék jelentik családunknak a megélhetést... — Persze — veszi át a szót Ismét az idősebbik Barta — két ember ehhez a két géphez egyedül kevés lenne. Szerencsénkre jól ellátott műhely áll mögöttünk, és gyorsan segítenek, ha hiba van. Itt Kurjantóban, ahol homokos a talaj, nem kell erőlködni a sztallnyecekmek. Megtisztítjuk, újra termővé tesszük a parlagföldeket, hogy ismét szőlő és gyümölcsös kerülhessen ■ kurjantói földbe. Közel dolgozunk a tanyánkhoz. Még a birkapaprikás illata is ideérzik dél# körül... A múltkor a kisunokám Is meglátogatott az anyjával. Úgy látom vlzsgálgatja már ő is a masináinkat ... Apja fia! Farkaa P. József ,
