Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-07 / 105. szám

1985. május 1. • PETŐFI NÉPE • 5 FÓRUM SZAKSZERŰ ÉS NÉPSZERŰ DÖNTÉSÉRT* ' | || Hova kerüljön a Hunyadi-szobor? • Az utolsó simítások... (Fejér Gábor felvétele) fiatalokról - fiataloknak Aranyplakettes versmondó (II.) Az 1985. január 20-án megjelent Kecskeméti iskola el­ismerése című cikkünkben beszá­moltunk a kecskeméti hunyadi- városi iskola diákjainak örömé­ről: az előző évi képzőművészeti világhétre kiírt pályázaton a leg­jobbak közé kerültek. A dijakat az a Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész, a Képző- és Iparművészek Szövetségének el­nöke adta át, aki egyúttal megi- hívta műtermébe az iskola köze­lébe tervezett Hunyadi-szobor megtekintésére a művészeti kér­dések iránt érdeklődő diákokat. Alig két hónap múltán annak a közlésére kérték fel a város ve­zetői lapunkat, hogy a törökveró hadvezér emlékművét a Béke-té­ren állítják föl. A bejelentés a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus március 15- én kelt állásfoglalásán alapult. A dr. Pusztai Gabriella igazga­tó által aláirt dokumentum sze­rint a „4,5 méter magas lovas­szobor 1:1 léptékű gipszmodelljét a Képző- és Iparművészeti Lek­torátus elfogadja.. A lektorátus nem emel kifogást az ellen, hogy az emlékmű — tekintettel annak volumenére és az egész várost érintő jelentőségére — a Hunya- diváros-rész helyett a kecskeméti centrumhoz közelebb fekvő Béke téren kerüljön elhelyezésre.” A továbbiakban a kivitelezési szerződésről, az anyagiakról intéz­kednek. Végül rögzítik: a szobor avatásának tervezett határideje 1985 szeptembere, októbere. A helyszíni bejárásra» a koráb­bi elgondolás módosítására a me­gyei tanács művelődési osztálya 1985. március 6-án kérte a lek­torátust. Kérésüket így indokol­ták: „Célszerűnek látszik, hgy a ko­rábbi Április 4. téri elhelyezéssel szemben a Béke térre kerüljön a szobor. Ezt indolkolja a Béke tér rendkívül előnyös helyzete az Izsáki út és a nagykörút (E5-ös főútvonal) találkozásánál, vala­mint a tér szerkezete, amely ará­nyaival alkalmas miliőt teremt a lovasszobornak. Tekintettel a mű jelentőségére és kvalitásaira — amelyek már a gipszmodell is­meretében is nyilvánvalóvá vál­tak — szerencsésebbnek tartják a város észak—déli és kelét—nyu­gati tengelyének metszésében fek­vő Béke teret (mint helyszínt).” A helyszíni szemlén megyei és városi vezetők mellett Kiss István szobrászművész is részt vett, aki „művészeti szempontból előnyös­nek tartja a változtatást.” A kedvelt Széchenyi-szobor al­kotója telefonbeszélgetésünk so­rán is nyomatékosan helyeselte a változtatást. „Hunyadi János személye és életműve a magyarság és Európa összetartozását is jelképezi. Tud­juk, a nándorfehérvári győzelem nélkül a törökök előbb elfoglal­ták volna hazánk nagy részét, fenyegették volna a tőlünk nyu­gatabbra kialakult államokat. Ez a mű nem csak a hunyadiváro- siakhoz szól: átutazó külföldiek­kel is tudatnia kell hazánk, neve­zetesen Hunyadi történelmi kiil­A vonat megnyugtatóan za­katolt a sínek illesztőkéin. Kupébeli szomszédom, egy kö­vérkés, őszes hajú férfi meg- megvillantotta laposüvegű orr- csíptetőjét. — Csodálatos időnk lett, nemdebár? — szólalt meg, szemmelláthatólag beszédbe akarva elegyedni. — Hát, szép ... — Márpedig ha jó az idő — ahogy Descartes mondotta —, jó a hangulat is. Űjból bólintottam beleegye­zésem jeléül. Ámde kínosan éreztem magam amiatt, hogy nem ismerem Descartes-nak ezt az érdekes kijelentését. Igaz — jutott eszembe — Descartes-ot sohasem olvas­tam. — Hangulat, hangulat — nyújtotta el a szót szomszé­dom, mintha szónokolna. — Mindennek ez a kezdete, és mindennek ez a vége — ahogy azt Henrich Heine állította ... Henrich Heinét olvastam, de ilyen megjegyzése sehogy- se ugrott be. Dehát lehet min­dent észben tartani? Beszél­getőpartnerem eközben pe­dig tovább szorongatott mű­veltségével. — És egyáltalán hol a kez­dete annak a végnek, amivel végződik a kezdet? — ahogy azt Jean-Jacques Rousseau szerette mondogatni. őrlését, szerepét, önmagában ez a követelmény indokolná az újabb, a jobb megoldást. Vagyis tartal­milag túlhaladja egy városrész kereteit er. az emlékmű. Jellege miatt is központibb elhelyezést kíván. Arról sem szabad megfeledkez­ni. hogy felállítása az Április 4. téren jóval többe'” kerülne, mint javasolt új helyén. A tervezés során derült ki, hogy minden­képpen át kellene helyezni az ott található szennyvíz-átemelő be­rendezést, ami tölbb millió forint­ba kerülne. Arról nem is beszél­ve. hogy mindenképpen rendezni kellene a Béke-teret. Talán nem mindenki tudja: a kompozíciónak szerves része egy harangtorony, egy török temetőt idéző mező és — áthelyezéssel — a Mária-szobor. Megértem a hunyadivárosiak csalódását. Magam már több mint két évtizede jártam ott egy KISZ- es művészcsoporttal, egy Marx- portrét is ajándékoztam a szak­munkásképző intézetnek. Az em­lékmű jellege és a takarékosság Valami hasonlót már hal­lottam valaha, de úgy rém­lett, ezek valaki másnak a sza­vai. Szomszédom úgy nézett rám orrcsiptetöjének üvegén át, ahogy a professzor néz a vizs­gán megbukott diákra. És így folytatta: — Mit mondjak, minden re­latív, ahogy azt Albert Einstein megállapította. Lám maga meg én most itt utazunk... De hová? Végül is ennek mi a jelentősége? Ahogy Voltaire mondotta: menj a magad út­ján, és az emberek hadd mond­janak azt, amit akarnak... összerezzentem. Hiszen ezek — ugrott be hirtelen — nem Voltaire szavai, hanem Dan- te-é. Ám beszédpartnerem nem hagyott magamhoz térnem. — Emlékszik, mit mondott Ciceró a néptömegről: jöttem, láttam, győztem. Másrészt vi­szont Arisztotelésznél azt ta­láljuk: ember — ez olyan büszkén cseng. Sehogysem akaródzott ve­szíteni tekintélyemből egy ilyen nagytudású ember sze­mében, és ugyanakkor nagyon szerettem volna olvasni az előttem fekvő könyvet. Éppen ezért megtörtem a csendet: — önnek tökéletesen igaza van. Igazolásként szeretném emlékeztetni az ön által is jól ismert indiai filozófus, Prij­azonban más megoldást követel, t'gy gondolom, hogy a hunyadi­városiak, mint jó kecskemétiek, a város más részén elhelyezett szobornak is örvendeznek. Abban teljesen igazuk van: a kedves városrész főbb törődésre, támogatásra méltó, £? Meggyőződésem: Jóval kisebb felzúdulást keltett volna a módo­sítás, ha erről az indokolással együtt adhattunk volna hírt. A különböző hivatalokhoz, szerkesz­tőségünkhöz küldött levelek egy része ugyanis arról tanúskodik, hogy a lakosság nem ismeri elég­gé a terveket. Lapunk mindig fontosnak tar­totta a szocialista demokrácia ér­vényesítését. a közvéleményt. Ezért legközelebb a döntést kifo­gásoló leveleket ismertetjük. Heltai Nándor * A sorozatot a szerdán dél­után fél 5 órakor a Sajtóházban tartandó nyilvános vita beveze­téseként kózSljfik. maputra (a nevet futtában ta­láltam ki) szavaira, aki azt állította: az ember az embe­riség öröme. Ezzel kapcsolat­ban Rene Chatobrian okosan jegyezte meg: mindent, ami az enyém, magammal hordok. Vagy — ahogy Jaroslav Ha­sék mondta: változnak az idők, megváltozunk mi is. Tulajdon­képpen éppen ezért volt meg Artur Conan Doyle-nek min­den oka, hogy azt állítsa: igy múlik el a földi dicsőség. De nyilvánvaló, hogy erre Byron­nak köszönhetően jött rá, aki egyik történelmi tanulmányá­ban proklamálta: lásd a gyö­kereket! ... Amíg ezt a szóáradatot el­mondtam, szomszédom felállt, és hátrálva az ajtó felé ment. — Köszönöm az érdekes be­szélgetést — motyogta. — Ma­napság nem oly gyakran si­kerül találkozni a vonaton ilyen müveit emberrel. Na­gyon örültem. — Én még jobban! — kiál­tottam a mögötte bezárult aj­tónak. Eltűnt a folyosón. Végre ki­nyitottam a könyvet. Am alig merültem bele az olvasásba, azt hallom a szomszéd fülké­ből: — Ha jó az idő, tudja, jó a hangulat is — ahogy Marcello Mastroanni mondta ... Fordította: Juhász” László Tízezer szimbólum Pontosan ennyi rajz érkezett a Komszomol és a Könnyű­ipari Minisztérium által meghir­detett „Szimbólum” elnevezésű pályázatra. A XII. Vdlágifjúsági Találkozóhoz kapcsolódó pályázat célja olyan ifjúsági szimbólumok megalkotása volt, amelyek alkal­masak a legkülönfélébb témák — a VIT, a békeharc, a környezet- védelem, divat, sport — jelképes ábrázolására. A pályázatra a hivatásos művé­szek mellett mindenki benevezhe­tett, aki szeret rajzolni! Az első három dijat hivatásosok nyerték: Borisz Marcsenko festő, a XII. VIT jelképéért, Gija Dzjanisija építész, a „Béke Földünknek” al­kotásáért, és Szergej Ujezdinnek, az „Ifjúsági Divat” jelképéért. • B. Marcsenko elsódijas műve: a XII. VIT Jelképe. L Milyen tervek foglalkoztat­ják ezekben a napokban mun­katársait? A szokásos nyári fő­téri rendezvények folytatódnak-e az idén is? Válaszol: Kricskovics Mórica, a kecskeméti városi KISZ-bi«ottság munkatársa. — Már készül a nyári diák­centrum programja. A színhely most-is a Szalvay Mihály Űttörő- és Ifjúsági Otthon lesz. A városi KISZ-bizottság, a városi tanács művelődési osztálya, valamint a pedagógus KISZ-bizottság május közepén teszi közzé pályázati fel­hívását a diákcentrum leendő vezetői számára. Keressük tehát a legrátermettebb fiatalokat! A kecskeméti főtéren június köze­pétől augusztus végéig minden csütörtökön délután hat órakor lépnek majd dobogóra Bács-Kis- kun megye tehetséges amatőr ze­nészei. Főképp zenés rendezvé­nyeket szervezünk, bemutatkoz­nak majd aiz országos diáknapo­kon sikerrel szerepelt fiatalok. Néptáncegyüttesek, úttörő zeneka­rok fellépésére is gondolunk. Ha már a nyári terveinkről érdek­lődsz, elmondom, hogy május vé­gén jelentetjük meg azt a kiad­ványunkat, amelyben a munka­vállalási lehetőségek listáját ad­juk közre. A munkaerőszolgálat­tal közösen beszéljük meg a nyári szünetben dolgozni kívánó diákok lehetőségeit. Ebben a könyvecskében sorakoznak majd azok az ajánlataink is, amelyek múzeumokba, művelődési házak­ba csalogatják a vakációzókat. t. Hol lesznek nyári nemzet­közi építőtáborok? Válaszol: Dékány István, a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizott­ságának munkatársa. — A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola — a mi támogatásunkkal — szer­vezi szokásos táborát. Július 1-től 31-ig mintegy százhúsz külföldi egyetemista szorgoskodik majd a kiskunmajsai Janathán Termelő- szövetkezet gyümölcsöseiben. Jön­nek a Szovjetunióból, Jugoszlá­viából. az NDK-ból és Csehszlo­vákiából. Természetesen táboroz­nak velük magyar fiatalok ás, a GAMF-osok és a kecskeméti Óvónőképző Intézet diákjai. Ha letelik a munka, egy hétre Kili- ántelepre utaznak a vendégek, hogy a Balaton partján pihenjék ki fáradalmaikat, ötven GADÄF- os fiatal eljut nyáron az NDK, a Szovjetunió és Csehszlovákia hasonló táboraiba is. A megye öt felsőoktatási intézményének diákjai közül pedig harmincán vehetnek részt augusztus 4—17-ig a palicsi tavak melletti építőtá­borban. összeállította: Borzák Tibor A Salgótarjáni öblösüveggyár nagytermében ihletett közönséget borzongat a vers. ,3uJdoatam szoros utakon. Ismeretlen főldbátakon, hosszában poros pusztáknak, szélttben szikes mezőknek.” Bodor Pál kecskeméti géplaka­tos ki tudja hányadszor mondja Buda Ferenc Szólásért való éne­két. de ilyen benső feszültséggel sohasem szakadt ki belőle a köl­tő zsoltáros keserűsége. Sokszázan neveztek a szakmun­kások hetedik országos vers- és prózamondó versenyére. Hetvenen jutottaik el a Nógrád megyei dön­tőbe. Az első fordulóban Ratkó József költeményével érdemelte ki a bíráló bizottság és a közön­ség elismerését, a harmadára fo­gyott mezőnyben egy Móldova- karcolattal jeleskedett, a legjobb tizenkettő között már érezte, hogy az erős sodrású, szenvedélyes vers mindenkiben megszólaltatja a Dalt, létrejött az alkotó, a tol­mácsoló és a közönség nagy áramköre. Bízott magában is. A Bács-Kis- kunban élő költő elolvasta előtte ezt a verset; így képzeli. El­mondta: miért. Dicsérte az író- olvasó találkozókon és versmondó esteken megismert Bodor Pál ér­telmezését. Kicsit őérte is szorított: mind­ketten parasztcsaládból származ­nak. és hosszú ideje a legkedve­sebb költői közé sorolja. Amikor háromszor is a bíráló bizottság asztalához szólították a díjak átvételére, eszébe jutottak mindazok, akik ehhez a gyönyö­rű sikerhez segítették. Sohasem jut talán eszébe a versmondás — a kiskőrösi általános iskolában olykor a kötelező versek fölmon­dásakor is zavarba jött —, ha a kecskeméti 607-es Gáspár András Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben Hertling Mária könyvtáros nem figyel föl tehetségére. Ügy történt, hogy az ott kiala­kult hagyományok szerint az el­sősöknek be kellett mutatniok: mit tudnak. Volt aki bűvészke­dett, volt aki gitározott,. vplt. afci énekelt. Bodor Pál osztálytársai közül talán keften-hárman mond­tak verset. Az említett tanárnő meghívta irodalmi színpadára. Ment, szívesen. Szerepeltek üze­mekben. iskolai ünnepélyeken. Petőfi él? ».Ifjú szívekben élek...” — ezt Ady Endre állította magáról, de bízvást írhatta volna Petőfi Sán­dor is, hiszen életkora okán sem szólhatott másként, csak úgy, ahogy az ifjúi sziveknek kedves. A szabadság és szerelem költője volt, s elevenen élő példa ma is. Ezért is gondolták úgy a duna- vecsei KISZ-bizottság illetékesei, hogy a tavaszi rendezvénysoroza­tuk részeként „Petőfi él!” címmel szerveznek előadást. A jeles iro­dalomtörténészt, dr. Alexa Ká­rolyt hivták meg, hogy a költő egykori lakóhelyén beszámoljon: miként újul meg. miként korsze­rűsödik Fetőfi-képünk. A forra­dalmár poéta példája hogyan hat napjainkban, s milyen megközelí­téssel ismerhetjük meg legjobban testamentumát. Ilyenkor, má­jusban, ha megjelennek a kirakatokban az érettségizők tablói, egy ki­csit mindig fi­gyelmeztetés­nek vesszük. Húszan-har- mincan moso­lyognak a ké­peken: itt va­gyunk, hama­rosan érettsé­gizünk, fel­nőttkorba lé­pünk! Ki-ki folytatja tanul­mányait egye­temen, főisko­lán. Helyben, vagy az ország távolabbi vi­dékén. Mások munkába áll­nak, s néhány hónap elteltével már saját maguk gazdálkodnak első fizetésükből. A tablók figyelmeztetnek. Ar­ra, hogy ismét kiröppennek a diákok a „jó meleg fészekből”, az alma materből. Kezdődik szá­Peli mind többször indult yers- és prózamondó versenyeken. Ál­talában a legjobbak között mél­tatta teljesítményét a zsűri. Az időközben kitűnő bizonyít­vánnyal szakmunkássá előlépett fiatalember már tartalmas házi­könyvtárat mondhat magáénak. Több tucat versest' sorako­zik munkásszállási szekrényében. Beiratkozott a megyei könyv­tárba^ színházbérletet váltott, és élt a nagyvárosban adott kultu­rálódási lehetőségekkel. Mindezek ismeretében természetesnek tű­nik: beiratkozott a dolgozók gim­náziumába. Mondani sem kell tá­lán, 'hogy jó eredménnyel fejezte be tanulmányait. Újabban mind több idejét for­dítja, hasznosítja népművelői fel­adatokra, Megszerezte az amatőr színjátszó—rendezői képesítést. A jövőben az eddiginél is nagyobb tekintéllyel vezetheti csoportját az építőipari nagyvállalatnál. Ér­demes annak a szavára figyelni, akit a kiváló szakemberekből ösz- szeállított bíráló bizottság az or­szág legjobb szakmunkás vers­mondójának minősített és arany- plakettel jutalmazott. Tudtommal a televízió is műsort készít róla, vele. Ezt már azon a nagyképer­nyős készüléken nézheti, amit az Orion gyár ajánlott föl a legki­válóbbnak. A készülék tetején ta­lált helyet másik különdíja: egy gyönyörű serleg. Még szerencse, hogy a szegedi versmon’dók kisautóbusszal men­tek Salgótarjánba, és szívességből hazahozták Bodor Pált. Meg a dijait. El is indult a szervezés. Meg­hívókat vitt a posta, plakátok kerültek a hirdetőtáblákra, és a személyes találkozások alkalmá­val is terjedt a hír. A költőről elnevezett művelődé­si ház nyolcvan személyes elő­adótermében kezdődött az előadás. A széksorokban azonban csak öt KISZ-korú fiatal ült. Botrány csak azért nem lett, mert az idő­sebb dunavecseiek, a Petőfi Mú­zeum baráti köre és a szomszéd falvakból érkezett irodalombará­tok megtöltötték — hívás nélkül is — a termet. Ügy gondolták, oda el kell menniük, ahol Petőfi Sándorról beszélnek. Tatén túl optimista volt az előadás címe? A Duna-parti nagyközségben ugyanis 420 tagja van a KISZ-nek... mukra egy újabb életszakasz. Azt kívánjuk mi is, mint mindenki más: állják meg a helyüket az életben. S gyakran lássuk őket ugyanolyan mosolygósnak, mint a tablókon... JEVSZEJ KRUKOVEC: Hogy is mondta a bölcs? (bor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom