Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-30 / 125. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1985. május 30. Ü Bérnyomás és orvoslás Amikor a dolgozó elhelyez- 1 kedik, állást változtat, vagy I éppen ragaszkodik a meglévő- 1 hoz — némi egyszerűsítéssel i — két körülményt mérlegel: 1 mit követelnek tőle és meny- I nyiért? Egyesek még a mun- I kahelyen is a kényelmet ke- 1 resik, míg mások tisztes pénz- I ért vállalják a nagyobb' kö- I vetelményeket, az esetleg ne- I hezebb körülményeket. S I egyre inkább van választási I lehetőségük azoknak, akik a I kényelem rovására a nagyobb I jövedelmet részesítik előny | ben. || Kezdetben csak a központi I szabályozás és ellenőrzés ha- I tókörén kívül eső szabad pia- I con lelhetett viszonylag ma- I gas jövedelmet kialkudni. | Azután alakultak a gmk-k, a I vgmk-k, jött 1 kísérleti bér- I szabályozás, és 1985-től a ke- I resetszint'szabályozás, egyre S tágítva a mozgásteret a bér- I és teljesítményalkuhoz. p A munkaerőpiac I és visszája Jobban lehet fizetni, töb- I bet követelni. A bővülő lehe- I tőség egyben természetes fe- I szültségforrás. A kívülreked- I tek ugyanis becsapva érzik I magukat, s a nagyobb jöve- I delmet reklamálják. Az elért I teljesítményről mit’ sem tud- I nak, nem is kíváncsiak rá. Elég széles körben kétféle I mércével és hatással működő \ bérezés létezik. Egyrészt több- 1 féle formában léteznek és 1 mind nagyobb tért hódítanak I a rugalmas és ösztönző bére- I zési és jövedelemszabályozási megoldások. Másrészt tovább I "él a keretek és szabályok ál­tal belhatárolt nyomott és : merev bérezés, amely nem I számol a munkaerőpiac szű- | kös kínálatával, ösztönzés követelményeivel, s ezért túl- j foglalkoztatáshoz, kapun be- j lüli munkanélküliséghez ve­zet. Miért léteznek az életre-- 1 való új formák mellett a túl­haladott régiek? A hatásos ! ösztönzéshez szükséges esz­közök, erőforrások előterem­tésének sokáig a népgazda­ság lehetősége, újabban a vállalatok teherbíró-képessé­ge szab határt. Jellemző, hogy a hatásos ösztönzésre ráutalt több vállalat 1985 januárjá­tól képtelen volt lemondani az új és rugalmas kereset- I szint-szabályozás alkalmazá­sáról, mivel a minimális bér- fejlesztéshez sincs kellő nye­reségfedezete. Az elavult bérezési formák előbb-utóbb kiszorulnak, mi­közben az előremutató meg­oldások továbbfejlődnek. A bérek mind következeteseb­ben — nem valamilyen külön mutató alapján, hanem — ki­zárólag a nyereségtől függően növekednek, vagy csökken­nek. Ezzel összhangban meg­szűnik a különböző ráfordítá­sok rubrikázása, a „kemény” bér- és a „puha” költségforin­tok elkülönült kezelése. Megelőlegezett teljesítmény? Mint ismeretes, a puha költ­ségforintból fizethetnek je­lenleg kétszer akkora átlag­bért a vállalati gazdasági munkaközösségekben, mint a főmunkaidőben. A teljesít­mények pedig 30—50 száza­lékkal magasabbak. „Eny- nyiért megéri, kevesebbért nem” — vallják a többlet- munka önkéntes vállalói, akikre egyébként nem jellem­ző a bérmunkás-mentalitás. Jól előkészítik, öntevéke­nyen megszervezik saját munkájukat — a szakmai el­különültség, a hierarchia kor­látáit áttörve —, egymást se­gítve, helyettesítve dolgoz­nak. Nincs „vattaember”, ál­lásidő, eszközpazarlás. Egy­értelmű és közvetlen az érde­keltség. Valahogy így képzelhetjük el a korszerű ösztönzést a fő- munkaidőben. Az egyre in­kább megkeményedő költség- keretből fizetik majd a bére­ket. Ezáltal persze felesleges­sé válik minden olyan vgmk- tevékenység, amely a főmun­kaidőben elvégezhető. A vál­lalati gazdasági munkaközös­ségek pedig majd csak sajá­tos jellegüknél, fogva a fő­munkaidőbe be nem illeszthe­tő feladatok végzésére spe­cializálódnak. Olyanokra, amelyek valódi vállalkozó- készséget feltételeznek, s •nem a munkaidő puszta meg­hosszabbítására építenek. „Fizessenek minket is úgy, mint a vgmk-tagokat, és ak­kor mi is többre leszünk ké­pesek”. Látszólag mintha a kívülállóknak ebben igazuk lenne. A lehetőség adott. El­vileg a heti 40 óra alatt le­hetne annyit teljesíteni, mint jelenleg a túlmunkával együtt 50—55 óra alatt. A lehetőség azonban nem valóság.. Egy­részt azért, mert 'amíg ' a vgmk képes a gyakorlatban követni a termelés egyenet­lenségeit, a főmunkaidős te­vékenység nem. Másrészt az ország nincs abban a hely­zetiben, hogy megelőlegezze, 100 százalékos többletbérrel honorálja a ‘holnapi, akár 30 —35 százalékkal nagyobb teljesítményeket. Elgondolkodtató egyébként, hogy rendkívül erőteljes és széles körű a bérnyomás. Nincs olyan ágazat és inincs olyan szakma, amely ne érez- né és ne hangoztatná hátrá­nyos anyagi helyzetét. Ez csak részben magyarázható azzal, hogy az utóbbi években csök­kent a munkajövedelmek re­álértéke, ösztönző ereje. Kü­lönös paradoxon: az alacsony szintű főidős teljesítmény, a kapun belüli munkanélküli­ség nem mérsékli, ellenkező­leg, kifejezetten felhajtja a béreket. Felborítja a piaci egyensúlyt, mesterkélt mun­kaerőhiányt és irreális keres­leteket teremt. Végeredmény­ben olyan helyzet alakult ki, hogy a bérnyomás nem szün­tethető meg csupán béreme­léssel. A meglévő dolgozók hatékony foglalkoztatása, a felesleges létszám leépítése, a munkaerőpiac egyensúlyá­nak megteremtése a feladat. Csak így válhatnak a jelenle­ginél szigorúbbá az elhelyez­kedés feltételei, és érvénye­sülhetnek az ösztönzést' ki­egészítő kényszermechaniz­musok. A gazdálkodási tartalékok felszabadításához, mozgósí­tásához különben is az ösz­tönzés csak egy eszköz, bár igen fontos eszköz. Múlha­tatlanul szükséges a vezetés, a szervezés, az irányítás, a szabályozás javítása is. Vég­ső soron olyan feltételek ki­alakítása a feladat, amelyek közt lehetővé válik, sőt ki- kényszerítődik az eredmé­nyes munka. Mindenütt és mindenkinek van tehát tennivalója a fő­munkaidő tekintélyének, tel­jesítményének emelésében, a gazdasági folyamatok dina­mizálásában, a jobb élet meg­alapozásában. Kovács József AZ ORSZÁG ÖT VÁROSÁBAN Számítógép­karbantartás Hazánk számítógépparkja hosz- szú évekl óta folyamatosan gya­rapszik. Mivel a magyar kompu­tergyártás jó néhány éves lema­radásban van a nálunk fejlettebb országokhoz képest, ezért megle­hetősen sokfajta számítógépet használunk, nézzük ezt akár a gé­pek származási helyét, akár ka­pacitását illetően. Több mint egy évtizede meg­szervezték Magyarországon a gaz­dálkodó szervek által üzemelte­tett számítógépek javítását, kar­bantartását, alkatrészcseréiét, származzanak azok akár valame­lyik KGST-országból. akár nyu­gatról. Egészen a legutóbbi időkig viszont nem volt javítóhálózata a magyar gyártmányú és a szocia­lista államokban készült közepes vagy kis teljesítményű, úgyneve­zett professzionális személyi szá­mítógépeknek. annak ellenére, hogy mintegy ezerkétszáz ilyen gépet használnák a kisebb üze­mek, termelőszövetkezetek. Ügy látszik, az Agro-Indusztria Innovációs Vállalat magára vál­lalta a fent említett számítógépek javítását, alkatrészcseréjét, mert létrehozott egy országos hálózatot SC1LCO néven három számító- géptípus karbgntartására. A há­rom számítógéptípus, amit a SOILCO javít, karbantart: a Fe­lix, a Proper 16, és az M 08 X Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a műszerészeknek legkevesebb gondjuk a Proper 16 típussal van, hiszen e termék nagydíjat nyert az 1984. évi BNV-n s a gyártás tavaly szep­temberi megkezdése óta 170 da­rabot vásároltak a vállalatok e nagy háttértárolóval felszerelt gépből. Ugyancsak a Budapesti Számí­tástechnikai Intézetben fejlesztet­ték ki az M 08 X nevű gépet. Ez a komputer fele akkora teljesít­ményű. mint a Proper 16. de nép­szerűségét mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy már ötszázhar­minc üzemel szerte az országban, pedig csak 1982 ősze óta gyártják. A SOILCO által gondozott harma­dik számítógép, a Felix, francia licenc alapján készült román gyártmány, amit a magyar kül. kereskedelem tíz éve importál. Az új javítószolgálat —. amely a fővároson kívül Miskolcon. Deb­recenben, Szegeden és Kaposvá­rott tart fenn telephelyet — a magyar gyártmányú számítógé­peknek garanciális gondozását is elvégzi, és a Számítástechnikai Koordinációs Intézet tudományos és műszaki irányítása mellett végzi munkáját. A főidő tekintélyéért JÁRMÜVEK A BNV-N Bár a kapuit ma záró tavaszi BNV a beruházási javak be­mutatója volt, a kereskedőkön és a gyártókon kívül a nagy- közönség is talált magának érdekes látnivalót. Képripor­tunk a járműipar újdonságai közül mutat be olyanokat, melyek nemcsak a szakemberek érdeklődését keltették fel a vásáron. * • A Mercedes Benz munkagépei mellett legújabb autócsodái közül is bemutatott néhányat. • Az amerikai Hughes helikopterére akadt vevő. A menyasszonyok Csonka Józsi bácsit már rég­óta unszolta Hus. a lánya, hogy költözzön be hozzájuk a városba. Minden találkozáskor szóba került a bemenetel, de az öreg nem akart kötélnek állni. — Bírom én még magamat, édes lányom. Csak teher len­nék nálatok. — Ugyan, édesapám, hogy mondhat ilyet! Nagyobb’gond az nekem, ha itt van kint a tanyán. Azt sem tudom, mi van magával. Józsi bácsi csak hümmögött. hogy ugyan mi lenne vele: megvan mindene, meg más itt a- régi. megszokott helyen, de aztán a tél folyamán megfor­dult a véleménye. Valahogy életében először egyedül érez­te magát a tanyán. Azelőtt még akkor is tudott mit tenni-ven- ni, ha hó takart mindent, most csak ült naphosszat a kis kony­hában, és rakta a tüzet. Néha nyitva hagyta a tűzhely ajta­ját. s csak bámulta a lángokat. Tudta, hogy meleg van a he­lyiségben, fnégis fázott, és a csönd úgy körülfogta, hogy szinte fájt tőle1 mindene. Februárban aztán, amikor a lánya kint járt nála, így for­dult hozzá. — Amint kitavaszodik, mégis bemegyek hozzátok. llus boldogan sóhajtott fel. Aztán elolvadt a hó, kezdett melegeit sütni a nap. és a ta­nya körüli, fákon sorra kipat- tántak a rügyek. Először a ba­rack virágzott ki. aztán a szil­va meg a meggy, végül az almák öltöztek díszbe. Csonka Józsi bácsi minden fának, minden ágnak, minden virágnak külön örült. Megállt egy-egy fa előtt, és percekig gyönyörködött benne. A meleg napsütésben ezernyi méh dongott a virágokon, és mézillat töltötte be a tanyai kertet. Olyan volt minden, mintha ünnepet tartottak vol­na. — Mintha lakodalom lenne — szaladt ki az öreg száján. — S ahány fa. annyi menyasz- szony! Elment vagy száz méterre a tanyától, s onnan nézte a fá­kat. Messzebbről még szebb lát­ványt nyújtottak. így egyszer­re látta minden fáját, s az egész olyan volt a piros tete­jű kis házzal, mintha egy me­se elevenedett volna meg előt­te. A fákon csipkéiénél, tündé­rt fehér meg rózsaszínű fátyol. — Meny asszonykáim! Drága kicsi meny asszonykáim! — is­mételgette meghatottan. Egyik este megjelent a lá­nya, hogy megbeszélje az ap­jával a városba költözést. heültek a konyhában, de Csonka Józsi bácsi csak hall­gatott. — Mondjon már valamit, édesapám! Az öreg kinézett az aprócs­ka konyhaablakon. Egy nö­vendék almafa ágai néztek vissza rá tele virággal. — Ügy gondoltam, lányom, mégsem mennék. Inkább ma­radnék. Talán... jobb lasz így.. —De hát miért? — Nem hagyhatom itt a mennyasszonyaimat. — Kiket? — Csak annyit mondj: el­szökhet a vőlegény a lakoda­lomból? llus felállt, és szó nélkül ha­zament. Otthon elmondta, hogy az apja megháborodott, s hogy ő nem tud vele mit tenni. A férje csak ai vállát vonogatta. Csonka Józsi bácsi pedig valóban eszelősként járta a kertet fától fáig. és bódultán suttogta: — Menyasszonykáim, édes, drága kis menyasszonykáim. Tóth Tibor ..KÖSSÜNK ÜZLETET, 1.EGYÜNK BARÁTOK" Vendégeink Portugáliából ANTONIO ALMEIDA, portugál pénzügyminisztériumi ál­lamtitkár is ott volt Veresegyházán, ahol a Kecskeméti Bor- gazdasági Kombinát, a LIGNIMPEX Külkereskedelmi Vál­lalat és a portugál Amorim cég parafadugógyárát fölavat­ták, másnap pedig Kecskemétre is ellátogatott, ahol interjút adott lapunknak. — Miként értékeli az el­ső portugál—magyar ve­gyesvállalat létrejöttét? — Fontos lépés a két or­szág kapcsolatában, amely üzleti szempontból mindkét félnek előnyös, s amit ugyancsak fontosnak tar­tok: hozzájárul a -magyar és a portugál nép kifeötti baráti kapcsolatok elmélyí­téséhez. — Jó üzletnek tartja a vállalkozást? ,9 Americo Amorim és Antonio Al­meida a gyáravatón megbeszélték a látottakat. — Ha nem az lenne, lét­re sem jött volna; példa­adónak értékelem. — Lát lehetőséget a foly­tatásra? — A külföldi tőkebefektetések kezdeményezői nálunk a vállala­tok, | ha lesz más területen vál­lalkozó, kormányunk támogatja p magyarországi beruházást. — Először jár hazánkban. Él­ményei? — Két csodaszép várossal is­merkedtem meg. Budapest gyö­nyörű. építészeti szempontból is • Évente 12—15 millió külön­böző méretű parafadugó készül a vegyesvállalat gyárában. figyelemre méltó, fantasztikus tu­ristaparadicsom. Kecskemétről Js hasonlóan érzek, kis ékszerdoboz, nagyon megtetszett... AMERICO AMORIM, a .nevét viselő portugál parafagyár elnöke ismerőse már lapunk olvasóinak. Most, másfél év után. ugyancsak vállalkozott rövid beszélgetésre. — Remélte a gyár gyors felépí­tését? — Mindig bíztam benne, hiszen az egyetakarás eredménye a gyár. Nagyszerű munkát végeztek a magyar társak, a kecskeméti kom­binát és a LIGNIMPEX vezetői, szervezői. Kormányaink rokon- szenve kísérte a beruházást és sei gítségükkel az apróbb akadályo­kon is gyorsan túljutottunk. — Az On országa már az EGK tagja, ez hatással lesz a kapcso­latainkra? — Nem. semmilyen vonatkozás­ban. Egyébként is elvem az: le­gyünk kontaktusban az egész vi­lággal, kereskedjünk, kössünk kölcsönösen hasznos ió üzleteket és legyünk barátok. Különösen fontosak az ilyen kapcsolatok a kis országoknak, mint az önöké és a mignk: — Mi az, amit leginkább kíván magának és a Hungarokork— Amorim Kft-nek? ,v—' Magamnak " jó egészíáéáet.’ a Vállalatunknak pedig' ,ázt hagy kellemes légkörben, gyorsan fej­lődjön, és találjon követőkre az első magyar—portugál közös vál­lalat. Természetesen mindenek­előtt békét, amiért ugyancsak dol­gozzunk. együtt is. Csabai István • Az udvaron bálákban a Portugáliából érkezett alapanyag, a pa­rafakéreg. A MÉLYKÚTI LENIN TSZ-BEN 15 H.EKTÄRRA 1 MILLIÓ SZÁL pritaminpaprika-palánta éli idő IRÁNYÁR: 2Q FILLÉR/DARAB. 1082

Next

/
Oldalképek
Tartalom