Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

1985. május 4. • PETŐFI NÉPE • • mm SZABÁLYSÉRTŐK HELIKOPTERBŐL ÉS JÁRŐRKOCSIBÓL NÉZVE (I.) Akció indul Az autóm lámpája világít, a fék is jól fog. Biztonsági övét becsatolni — most már indulhatok. Pár pillanatig tar­tott csak a járműpróba. Mindezt még magam végez­tem, megelőzve a közúti el­lenőrzésen részt vevő rend­őröket, hisz ha bármi gond van, még mindig mehetek gyalog. S az esetleges bünte­téspénzből pedig a javításra is futná. Eligazításon a csapat így kezdődött számomra a nap. Aztán a folytatás már a kecske­méti rendőrkapitányságon kö­vetkezett. Itt gyülekezett az egész_ megyére kiterjedő közúti ellenőrzési akció résztvevőinek egyik csoportja. A közlekedési rendőrök mellett a bűnügyi állo­mány tagjai, önkéntesek, ifjú­gárdisták, katonák. Az eligazítást Szabó Péter szá­zados tartja. , — Bori Feri itt van? — néz körül. — Kovács Sanyi? Rend­ben. Azért kérdezem, mert ne­kik mindjátií1 indulni kell, megjött a helikopter. Elosztják a közreműködő vál­lalati kocsikat. — Az MHSZ-é helyben marad, a fényképészt viszi — mondja a százados. Mindenki tudja: az a felvétel biztosán nem kerül be a családi albumba. Az akció célja a közlekedési balesetek, s természetesen egyéb bűncselekmények megelőzése — foglalja össze a lényeget. Szabó Péter. Amire figyelni kell: közúti személy- és áruszállítás, gépjár­művek azonossága, adategyezte­tés, ittas vezetés, műszaki álla­pot — különösen világítás, gumi, fék, környezetszennyezés, rako­mányelhelyezés, feketefuvar, út- állaipot-jelentés, fegyelmezetlen gyalogosok. Mindezt megjegyezni is sok. Az ellenőrzésbe egyébként besegí­tenek a Szolnok és Csongrád me­gyei, valamint a budapesti kol­légák, ők is hozták a traffipaxot. Resizkessenek a gyorshajtók, a piros jelzésre áthaladók! Fentről a kidöntött tábla is látszik Na és persze itt a helikopter! Kecskemétről szállunk föl. La- josmizse felé vesszük az irányt, majd a falu fölött megfordulunk, s végigkövetjük az E 5-ös utat a 1 I mm ■§! ... wmásMwm Csak a gumiköpeny mintázata hibádzott. (Straszer András felv.) levegőből. Az járőrkocsikkal Dá­vid József százados tartja a kap­csolatot. Felhívja a figyelmet a szabálytalanul várakozó pótko­csis teherautóra, amely mellett egy — feltehetően általa kidön­tött — tábla hever. Azt fentről, 50 méter magasból is jól látjuk, hogy Kovács Sándor már dolgo­zik. 150—180 kilométeres sebes­séggel keresztül repülünk a me­gyeszékhelyen, majd megnézve Pálmonostorát és Petőfiszállást is a levegőből, Kiskunfélegyhá­zán, az MHSZ repülőterén eresz­kedünk a földre. Pár perc pihenő után a heli­kopter új utasokkal ismét elin­dul, hogy a Solt—Kalocsa—Baja— . Kiskunhalas ' útvonalon Végigre- pülve feltérképezze szinté az egész megyét. Mi járőrkocsiba szállunk fotós kollégámmal, hogy a közutakon is körülnézzünk. A rendőrségi Csak meg kell állítani?... — Jó napot kívánok. Közúti ellenőrzést tartunk. Kérem az iratokat. — mondja Bálint Imre, miután megállította a segédmo­torost Kiskunfélegyházán. — Sajnos csak jogosítvány van nálam — mentegetőzik Szendi Zoltán. — A motort most hoz­tam el az anyósomtól javíttatni. De elismeri a szabálysértést és kifizeti a helyszíni bírságot. Száz forintja bánta a délutánt az MR 46-66-os motor gazdájá­nak, aki a munkahelyéről üzem- képtelen féklámpával indult ' el. Csak úgy mehet tovább, ha a helyszínen megjavítja. Megja­vítja! Gyánti István az FN 51-08 IFA teherautó' menetlevelét, s a gép­jármű adatait /egyezteti. Minden rendben. Közben társa a világí­tást ellenőrzi. Elöl nincs hiba. Hátul sem. A lámpával. Ám az azonos tengelyen lévő két hátsó gumiköpeny mintázata eltérő, éz pedig balesetveszélyes. — Ilyenkor levelet küldünk a munkahelynek, mert ezért első­sorban a garázsmester a felelős, de figyelmeztetjük a gépkocsive­zetőt is — közli Bálint Imre. SMÉRLEG A KÉPVISELŐI JELÖLŐGYÜLÉSEKRŐL A demokratizmus jegyében autóban két őrmester: Bálint Imre és Gyánti István vár ben­nünket. Bár mindketten fiatalok, rutinosak a szakmában. Ráadásul előbbinek autószerelő a végzett­sége, társa pedig hivatásos gép­kocsivezető volt korábban. így aztán nemcsak a járműveket, ha­nem minden trükköt, furfangot is ismernek, amivel a szabályta­lanul közlekedők próbálkozhat­nak. Gyorsan be is számolnak egy leleplezett feketefuvarról. Vaj­da István a móricgáti Petőfi Tsz teherautójával visszáruként ho­zott három köbméter kavicsot, csak engedélyt nem kért hozzá. Gyenge kísérlet volt állítani, hogy semmi sincs a ponyva alatt, hi­szen a gyakorlott szem ’ azonnal észrevette — a rakománytól meg­süllyedt a kocsi hátulja. A me­netlevelet elvették, a vezetőt fel­jelentik. A tanácstagi jelölőgyűlések egy részét még a következő napokban rendezik, az ország- gyűlési képviselők jelölése azonban csütörtökön, május 2-án befejeződött a megyé­ben. A húsz választókerületben megtartott negyven gyűlésről még nem született — ilyen rövid idő alatt nem is szület­hetett — összegző elemzés. Hogyan jellemezhető mégis az összkép? Az első adatok, s a tanácskozásokon szerzett — korántsem teljes — tapaszta­latok alapján néhány tanulság máris biztonsággal levonható. Elemi erejű érdeklődés A jelölőgyűlések legszembe­tűnőbb, a tudósítót is magával ragadó vonása a választók ré­széről megnyilvánuló széles körű, néhol szinte elemi ere­jű érdeklődés volt. Összesen mintegy tizenötezren — egy- egy alkalommal átlagosan majd négyszázan — jelentek meg a gyűléseken. A legtöb­ben — 948-an — a jánoshal­mi sportcsarnokban jöttek ösz- sze. A szabadszállási moziba 850, a keceli nevelési központ­ba 689 választópolgár ment el jelöltet állítani. Általában elmondható, hogy a községekben nagyobb volt a részvétel aránya, mint — Kiskunfélegyházát kivéve — a városokban. Rendszerint töb­ben jelentek meg a vártnál, és néhány helyen szűknek bi­zonyult a rendelkezésre álló legnagyobb terem is. Az em­berek egy része kiszorult az előcsarnokba, folyosóra. Több olyan hely is van a megyében, ahol a harmincezres választó- kerületből minden harminca­dik szavazásra jogosult már a jelölésnél személyesen is találkozott a jelöltekkel. Véle­ményt alkothatott róluk, mér­legre tehette egyéniségüket, szavaikat. Sokan éltek a felszólalás le­hetőségével is, bár itt nagyok a különbségek az egyes gyű­lések között. A választásnak ezzel a módjával mindannyian most ismerkedünk. Nem szok­tunk hozzá, hogy ennyi ember előtt beszéljünk — mondta Hajóson az egyik hozzászóló. Összesen 236-an kértek szót megyeszerte, s többnyire nem csupán a jelöltek személyéről mondtak véleményt, hanem megfogalmazták a leendő kép­viselőnek szánt útravalójukat is. Jellemzőnek tekinthető, hogy a politikai kérdésekről nem általánosságban esett szó, hanem az adott település, tér­ség konkrét feladatainak ad­tak hangot a választók. Mint egyikük mondta: akit majd végül megválasztunk, attól el­várjuk, hogy megfelelően kép­viselje a helyi érdekeket. Felelős döntések Természetesen egy-egy vá­lasztókerületben — különösen ha az nem egy települést fog­lal magába — többféle helyi program is érvényes lehet. Ezért is kísérte megkülönböz­tetett figyelem a jelöltek rö­vid bemutatkozását, ha úgy tetszik — programbeszédét. A hiteles összképhez az is hoz­zátartozik, hogy a javasolt je­löltek néhány helyen nem kaptak lehetőséget a szólásra. Persze akadt olyan is, aki ele­ve nem igényelte. Pedig egy- egy sikeres bemutatkozás szin­te érzékelhetően növelte a szavazatok számát. A legnagyobb érdeklődést, az ország más részeihez ha­sonlóan, Bács-Kiskunban is a többes jelölés váltotta ki. A jelölőgyűléseket ez tette való­ban fontos kérdéseket eldön­tő fórummá. Gyakran váratlan helyzetekben kellett a megje­lenteknek mérlegelniük és dön­teniük. Több helyen hangzott el javaslat újabb személyek­re, volt, akire távollétében sza­vaztak, sor került néhány, sze­mélyes okok miatti visszalé­pésre, s történt önjelölés is a fórumokon. Bebizonyosodott, hogy a választópolgárok — él­ve demokratikus jogaikkal — képesek felelősen dönteni. Igazolt népfrontjavaslatok A Hazafias Népfront által javásolt személyek — egy visszalépést leszámítva — minden kerületben megkapták a jelöltté váláshoz szükséges szavazatokat. Bács-Kiskun­ban négy helyen — a kiskun­félegyházi, kiskunmajsai, já­noshalmi és soltvadkerti vá­lasztókerületben — állítottak harmadik jelöltet is. Két eset­ben a javasolt újabb szemé­lyek, ha kevéssel is, de keve­sebb szavazatot kaptak a je­löltséghez szükséges egyhar- madnál. A megyében egyetlen he­lyen sem kell ismételt jelölő­gyűlést tartani amiatt, hogy nincs meg a törvényben elő­írt két elfogadott jelölt. Egy- egy képviselőjelölt általában az összes szavazat 70—80 szá­zalékát kapta meg. Van, akit ezernél többen juttattak a vá­lasztócédulákra, de a legkeve­sebb vokssal megválasztott jelöltre is kétszáznál többen szavaztak. A választók több­sége megértette, hogy lehet és érdemes egyszerre több jelöl­tet is támogatni a jelölőgyűlé­sen. Hiszen választani a képvi­selő-----és egyúttal a tanács­tag----jelöltek közül minden­ki nek személyesen majd júni­us 8-án kell. Addig is, a kö­vetkező hetekben a jelöltek lehetőséget kapnak, hogy vá­lasztási gyűléseken fejthessék ki elképzeléseiket, találkoz­hassanak választóikkal, ezzel is segítve a mindannyiunk ér­dekét szolgáló döntést —, hogy a nép képviseletére méltó, a kisebb és nagyobb közösségek érdekeinek kifejezésére alkal­mas emberek kerüljenek az országgyűlésbe és a helyi ta­nácsokba! Lovas Dániel BÁCSALMÁS, 33-AS VÁLASZTÓKERÜLET Jobb utat szeretnének az ószőlősiek Amikor a gumikról hallok, ötszáz forintot aizonnal jóváírok magam­nak. A 6500-ból, amennyiért nem­rég öt újat vásároltam. Már ez is nyereség, nem is szólva a bizton­ságról. A rendszámtáblát látni, a szám olvashatatlan a sárga Lada há­tulján. Miután megállították ak­kor tudom csak kibetűzni: ZG 94-53. A tulajdonos kezében egy sárvédő gumival száll ki, jelez­vén, .tudja, hogy az hiányzik, de még nem ért rá fölszerelni. A közlés — a kocsija azonosítha­tatlan — váratlanul, éri, de gyor­san kész a válasz: ' — Eddig már háromszor átfes­tették a táblát. És azt is taná­csolták, hogy veszítsem el a rend­számot (!), ötszáz forintért kapok másikat. — Nagyon rossz tanács. Elég egyszer lefesteni, de jól! — így Bálint őrmester. A szabálysértés a vétkesnek 200 forintba Jcerül, s egy látogatásba öt nap múlva a közlekedési alosztályon — az új­rafestett táblával. (Folytatásá következik.) Váczi Tamás „Már azt hittem, hogy én leszek itt egyedül. Nem láttam bicikliket a kerítésnél...” — az egyik későbben érkező e szavak kíséretében' húzta be maga mögött az ajtót Kucsera Jakab magángazdálkodó ószőlősi tanyáján, ahol a bácsalmá­si 33-as választókerület lakói gyülekeztek, hogy tanácstag­jelölteket állítsanak. A betoppanó nem ürességtől kongó helyiségbe érkezett: a hatalmas előszobában és a belőle nyíló konyhában össze­sen huszonegy környékbeli szorongott, akik közül a legtöb­ben kilométereket gyalogoltak azért, hogy jelen lehessenek. Gyalogoltak. Mint kiderült, nem passzióból. A jelenlévő ta­nyasiak közül kettőnek van autója. Igaz, kerékpár szinte minden háztartásban akad, de esőzések vagy — mint most is —sötétedés után nem célszerű használni: nagyon rosszak az utak. Szirák Pál termelőszövetkezeti tag — az egyik jelölt — erről így beszélt: „Néha még kocsival is kockázatos itt a közlekedés. Egy­szer beragadtam. Ez tarthatatlan állapot, ha netán megválasztaná­nak, ezt minden fórumon hangoz­tatnám.” „Az utat harminc éve kérjük, hiába — kapcsolódott a beszélge­tésbe Kovács Jánosné ruhagyári dolgozó, a másik jelölt. — Ügy gondolom, hogy be kell érnünk valami szerényebb megoldással is. Már az is sokat jelentene pél­dául, ha a körzetünk kapna egy mozgóboltot,, hogy ne kelljen három—négy kilométert caplat- ni egy kiló kenyérért, cukorért.” A gondokat — tegyük hozzá: súlyos gondokat — sorolhatnám tovább. Egyebet nem említve most: a jelenlévők közül négy­nél nincs még bevezetve a vil­lany, jóllehet pár száz méternyi vezetékre lenne szükség összesen. A népfront jelöltjeit egyként el­fogadták, többen is felhorkantak Szirák Pál szavain, aki — hivat­kozván arra, hogy időközben Bácsalmásra költözött — az el­lenjelölt támogatását javasolta: Most vásárolhatja meg olcsóbban — amíg a készlet tart — a legkorszerűbb technológiával készült, új típusú, hőszigetelt DUFA ablakokat a kecskeméti FÉSZEK áruházban Várjuk kedves vásárlóinkat! 960 RÁDIÓJEGYZET U j sorozat indult csütörtök . este a Kossuth-adón, amelynek műsorvezető­je, Erdei Grünwald Mihály, a Tudósportrék félidőben címet adta. Nem kisebb célt tűzött ki ez a műsor, mint hogy megszó­laltat jai, bemutatja azokat, akik a magyar tudomány derékhadát képviselik, kik mögött és előtt komoly tudományos munkásság áll. Az első portré riportalanya dr. Magyar Beck István pszicholó­gus, egyetemi docens volt, aki eddig kilenc könyvet írt az al­kotás elméletéről, a tudományos alkotások méréséről. Neve nem­csak hazánkban, külföldön is jól ismert a kreativitás tudományá­val foglalkozók körében. Vannak új fogalmai, amelyek nemzetkö­zileg is elfogadottak. Ilyen pél­dául a kreafometria. az alkotá­sok mérésének problémaköre. A vele készített beszélgetésből íme egy rövidke részlet: „Arról gondoskodjunk, hogy az alkotó, tudós, művész, tervező a problé­ma karmai között maradhasson, Tudósportrék s ne nekik kelljen újra és újra megküzdeniük azért, hogy életü­ket a könnyebb örömök és a fel­színes vállalati beilleszkedés mellett e nehéz munkának áldoz­hassák. Ha az úgynevezett alko­tószervezetek nem tűrik meg fa­laik között ezt a mentalitást, úgy az egész alkotásszervezés hiába­valónak mutatkozhat.” — Elgon­dolkodtató megállapítás, s két­ségtelen, hogy a mai magyar tu­dományos élet egyfajta kritiká­jának összegzéseként jogosan ér­telmezhető. Nemcsak hazánk, más nemze­tek tudósaira is vonatkozik, hogy minél nagyobb a teljesítményük, annál hátrányosabb a helyzetük; annál több idő telik el. míg meg­értik, fölfogják tanításaikat. A tudományos munka mérésénél általában a publikálások meny- nyisége dönt, holott a publikálás egyfajta termékenység kérdése, és nem feltétlenül a szellemi nagyságé... Ilyen és ehhez hasonló kérdé­sek felvetése mellett az teszi iga­zán hasznossá, érdekessé ezt a sorozatot, hogy betekintést en­ged egy-egy tudományág leg­újabb eredményeibe, a kutatások kulisszái mögé, miközben meg­szólaltat egy-egy neves tudóst. A sorozat első — indító — mű­sorát hallgatva az erények mel­lett szembetűnt egy hiányosság is: Tudósportrénak jelzik, de nem igazán az. Ugyanis a tudós­ról, mint emberről nem sokat árul el. Pedig az átlag rádió­hallgató kétségtelenül kiváncsi arra is, hogy honnan, hogyan in­dult pályáján, milyen nagyobb konfliktusokkal kellett (kell) szembenéznie, megküzdenie a tu­dósnak a mindennapi életben, hogyan vélekedik bizonyos hét­köznapi dolgokról, és így tovább. A portréhoz, mint műfajhoz, ezek is hozzátartoznak. Remél­jük, a sorozat többi részében nem feledkezik meg ilyen kér­désekről sem a műsor készítője. — koloh — ,,Azért nem idegenedtél te el mitőlünk!” „A tanyád itt van^ találkozunk veled most is na­ponta!” A kívülálló e ponton érezni kényszerül: kívülálló. A döntés nem rá tartozik. Leg­feljebb reménykedhet, hogy ■ majd bizalmat kapó akar és tud is valamit tenni, hogy megoldód­jék a nehéz sorsot vállaló ósző­lősi emberek néhány régóta em­legetett gondja. Káposztás János Öntözési yerseny Vízdíjmentesség öt alföldi megyében Országos öntözési ver­senyt kezdeményezett t MÉM támogatásával a ti- szaföldvári Lenin TSZ, a Mezővíz társaság, továbbá a tiszai öntöző gazdaságok együttműködése. Felhívá­sukban utalnak rá, hogy az utóbbi két és fél eszten­dőben az ország nagyobb részén mostoha csapadék- viszonyok uralkodtak, kü­lönösen Bács-Kiskun, Bé­kés, Csongrád. Hajdú-BL har és Szolnok megyében, ahol a téU csapadék is igen kevés volt. A Mezővíz ál­tal végzett talajmérési vizsgálatok szerint terüle­tenként változóan 2—300 milliméter a csapadék- hiány, ami sürgetővé teszi a meglévő öntözési lehető­ségek minél jobb kihasz­nálását. Az Országos Víz­ügyi Hivatal az aszály által leginkább sújtott öt alföldi megyében mentesíti a viz. díj fizetése alól a gazdasá­gokat. A most meghirdetett or­szágos versenyhez máris több gazdaság csatlakozott. A Tisza II. vízlépcső ön­tözőrendszere térségében is megkezdődött a mester­séges csapadékpótlás, a tiszaföldvári és a mezőhékl öntözőtürtről elsősorban m búzát, a jászsági gazdasá­gokban a legelőket és » kertészeti kultúrákat lát­ják rí vízzel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom