Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

e 9 PETŐFI NÉPE e 1935. snfijos 4. Dániel Ortega életrajza A TŐKÉS ORSZÁGOK CSŰCSTALÁKOZŐJÁN Politikai nyilatkozat — elhallgatásokkal Daniel Ortega Saave dra, a Nicaraguái Köztársaság elnöke, a San­dinista Nem­zeti Felszaba- ditási Front Országos Ve­zetőségének tagja 1945 no­vemberében született. Apját bebörtönözték, amiért Augusto César Sandino tábornok felszabadító harcát tá­mogatta. Kiszabadulása után együttműködött a Sandinista Fronttal, Daniéi Ortega fiatal korától aktív mozgalmi életet élt: kö­zépiskolásként diákvezető volt, és 15 évesen belépett a Frontba. Szervezte a diákok diktatúrael­lenes harcát, s irányította a meg­mozdulásokat. Többször elfog­ták és megkinozták. Egyike a legtöbbet szenvedett és bebör­tönzött vezetőknek. Családjának tagjai is ismert alakjai a nicaraguai közéletnek. Testvére Camilo 1978-ban a mo­nimbáí felkelésben elesett. Fi­vére, Humberto, a nemzetvédelmi miniszter tisztét tölti be. Daniel Ortega 19 éves volt, amikor a Sandinista Nemzeti Felszaibaditási Front Országos Ve­zető Tanácsának tagjává válasz­tották. E funkciójában 1966-ig tevékenykedett. 1967-ben a biz­tonsági szervek elfogták, s hét évet töltött börtönben. Börtöné­ből 1974 decemberében a Sandi­nista Front kommandójának egyik akciója szabadította ki. Dániel Ortega 1975-ben ismét elfoglalta helyét az Országos Ve­zető Tanácsban, 1977 októberé­ben a felszabadító erők Északi Frontjának parancsnoka lett. 1979-ben a forradalom győzelme után a Nemzeti Újjáépítés Kor­mánya Kormányzó Tanácsának tagjává választották, két év múl­va pedig e testület koordinátora lett. Az 1984. november 4-i válasz­tásokon a Sandinista Front je­löltjeként köztársasági elnöknek választották meg. E tisztségébe 1985. január 10-én iktatták be. (MTI) BONN Az Egyesült Államok és Nyu- gat-iEurópa ellentéteit, minde­nekelőtt az amerikai—francia vi­tákat elhallgató, közös politikai nyilatkozatot tettek közzé pén­teken Bonnban a hét vezető tő­kés állam tizenegyedik csúcsta­lálkozójának résztvevői. Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter sajtóértekezle­tén — a nyilatkozatot ismertetve — közölte, hogy további közle­mény nem várható a csúcstalál­kozóról, annak lefolyását Helmut Kohl kancellár ismerteti majd szombaton. A hetek „Politikai nyilatkozat a második világháború 40. évfor­dulója alkalmából’! című doku­mentuma szerint a bonni csúcs résztvevői sikraszállnak „a szi­lárd katonai erőegyensúly fenn­tartásáért és erősítésért” a fegy­verzetek lehető legalacsonyabb szintjén. Ennek során — úgy­mond — nem törekszenek erő­fölényre, de védelmüket sem ha­nyagolják el. A hét vezető tőkés állam „kész magas szinten pár­beszédet folytatni a Keletet és a Nyugatot elválasztó, mély ellen­tétekről, kész a nukleáris fegyve_ raknék tárgyalások útján történő, jelentős csökkentésére”. A nyilatkozat méltatta a Hel­sinkiben megkezdett, európai biztonsági és együttműködési fo­lyamatot. A résztvevők emellett szóltak az „emberi jogokról” is. Elítélték „Európa megosztottsá­gát” és helyeselték azt a nyugat­német követelést, hogy a „né­met nép — úgymond — szabad önrendelkezés útján állítsa hely­re egységét”. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: VASÁRNAP: Daniel Ortega, nicaraguai elnök Moszkvába érkezik, s megkezdi a nyolc európai szocialista országot érintő körútját. — Nagyszabású békettüntetések Kanadában. — Tódor Zsivkov Szí­riában tárgyal. HÉTFŐ: Győzelmi ünnep Hanoiban a vietnami háború befejeződésé­nek 10. évfordulóján. — A stockholmi konferencián részt vevő semlegesek és el nem kötelezettek külügyminiszteri tanácskozása. KEDD: Szovjet nyilatkozat Namíbia ügyében. — Sarney elnök fogad­ja a brazil kommunisták küldöttségét. — A Challenger amerikai űrrepülőgép útja. — NATO-ellenes tiltakozások Spanyolország­ban. SZERDA: Világszerte a béke és a szolidaritás jegyében ünnepük meg május elsejét. — Az általános tiltakozás ellenére, Reagan teljes gazdasági embargót hirdet meg Nicaraguával szemben. CSÜTÖRTÖK: A hát iparilag legfejlettebb tőkés ország vezetőinek lit gazdasági csúcsértekezlete Bonnban. — Gorbacsov üzenete Craxi olasz kormányfőhöz. — Argentína és Chile a Vatikánban ki­cseréli a Beagle-csatorna helyzetét rendező szerződés okmányait. PÉNTEK: Űjabb súlyos összecsapások Dél-Libanonban és Bejrútban. — Békéltetési kísérletek Irak és Irán között. A hét három kérdése Mi szerepel a bonni csúcs napirendjén? A hét iparilag legfejlettebb tő­kés állam (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország, Japán, Kanada, az NSZK) hivatalosan gazdasági­nak mondott csúcsértekezlete az idén tizenegyedik alkalommal ült össze — ezúttal Bonnban. Ami az eredeti témát, a világ- gazdaságot illeti, két témakör ke­rült előtérbe, némiképpen ellen­tétes módon. Az Egyesült Álla­mok, jelentős kereskedelmi de­ficitjétől szorítva, elsősorban a „kereskedelem liberalizálását” sürgeti, magyarán az amerikai termékek fokozottabb betörését a japán, nyugatnémet és más pia­cokra. Ám az amerikai áruk, el­sősorban a dollár túlértékeltsé­ge, s az amerikai .valuta bizony­talan árfolyama miatt, nem elég versenyképesek: Washington pe­dig csak az okozatot, s nem az okot akarja megszüntetni. A nyugat—nyugati viták any- nyiban kihatnak a kelet—nyu­gati gazdasági1 kapcsolatokra is, hogy az Egyesült Államok újabb korlátozásokat szeretne elfogad­tatni partnereivel. Rendkívül ked­vezőtlen a visszhangja annak is, hogy a Fehér Ház képviselője éppen Bonnba érkezve jelentette be a teljes gazdasági embargót Nicaraguával szemben. A magya­rázkodások szerint Reagan így vágott vissza a számára kudar­cot jelentő kongresszusi szavazá­sért a kontráknak előirányzott segélyek ügyében, s egyúttal el akarta terelni a figyelmet a bit- burgi temetőlátogatás kapcsán keletkezett felháborodásról. A fényes keretek között zajló bonni közös étkezések terítékén azonban ott szerepelnek a poli­tikai kérdések is. Az Egyesült Államok közvetlen célja, hogy ki­zsaroljon valamiféle együttmű­ködést az SDI-nek, stratégiai vé­delmi kezdeményezésnek neve­zett űrfegyverkezési tervek tá­mogatására. A bonni csúcs, min­den jel szerint, csupán egy állo­mása lesz a hosszú huzakodás­nak. 9 Libanonban változatlanul feszült volt a héten a helyzet. A képen egy békés pillanat: Tyr kikötővárosba az izraeli megszálló katonaság távozása után bevonultak a libanoni hadsereg erői. • Daniel Ortega nicaraguai elnök a hét elején Moszkvában tárgyalt. A képen: Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára köszönti a vendéget a megbeszélések kezdetén. Az űrfegyverkezési tervek eről­tetése azért is veszélyes, mert ezek képezik ma az eredményes tárgyalások legnagyobb akadá­lyát. Genfben még e hónapban megkezdődik a szovjet—amerikai párbeszéd második fordulója. Bécsben, tíz nap múlva Gromi- ko—Shultz találkozóra kerül sor, s alighanem szóba kerül egy szovjet—amerikai csúcsértekez­let előkészítése. Nagy érdeklő­dést váltott ki, jóllehet annak ér­demi része nem ismert, hogy Craxi olasz kormányfő (egyút­tal a közös piaci országok soros elnöke) Bonnba utazása előtt üze­netet kapott Gorbacsovtól, az SZKP főtitkárától. Bonnról szólva egyébként sem lehet megfeledkezni egy másik európai főváros, Varsó nevéről, ahol néhány nappal ezelőtt meg­hosszabbították hét szocialista ország barátsági, együttműködé­si és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. A Varsói Szerződés tagállamai felhasználták a legfel­sőbb szintű összejövetelt arra is, hogy ismét kifejezzék tárgyalási készségüket. Megismételték éssze­rű javaslataikat, beleértve a fegy­verkezés fontos területeire indít­ványozott, vagy éppen egyoldalú- lag vállalt moratóriumot. Gya­korlatilag ez annyit jelent, illet­ve jelentene, hogy az elhúzódó tárgyalások alatt ne folytatódjék a fegyverkezési verseny. A bonni csúcsértekezlet igazi próbája te­hát — se vonatkozásban, saj­nos, nem lehetünk túlságosan de­rűlátóak —, hogy mennyiben tudnak és akarnak a vezető tő­kés hatalmak partnerek lenni, a fegyverkezési hajsza valódi mér­séklésében és csökkentésében, az enyhüléshez való visszatérésben. Mit jelent a Nicaragua ellen elrendelt amerikai embargó? A legutóbbi év során mintegy 190 millió dolláros szintet ért el a nicaraguai—amerikai kereske­delmi forgalom, ennek kéthar­mada az Egyesült Államok ex­portja, egyharmada Nicaragua kivitele volt. Az amerikai em­bargó, amely a kereskedelem, a légi- és tengeri közlekedés leállí­tását, a diplomáciai kapcsolatok valószínű felfüggesztését helyez­te kilátásba, érthetően gondokat, egyes területeken súlyos problé­mákat okozhat a közép-amerikai országnak. Az amerikai remények „Nica­ragua összeomlásáról” azonban nem válhatnak be. Ortega nica­raguai államfő éppen most zajló körútja nyolc európai szocialista országban — köztük hazánkban — arról tanúskodik, hogy az or­szág számíthat barátaira. De a nyugati országok és a latin-ame­rikai államok többsége sem kí­vánja, Washington eljárását kö­vetni. Ha — sokkal nehezebb kő­rülrhények között — Kubával kapcsolatosan sem vált be az em­bargó; aligha- várható az ameri- káíkk álfái 'óhajtőttf döntő áttö­rés 'Managua' éá etében. Még egyszer hangsúlyozni kell: természetesen Nicaraguának nem mindegy a hagyományos gazda­sági szál elszakítása, ez kétség­kívül fokozza az amúgy is jelent­kező gazdasági nehézségeket. Ám az ország legfőbb gondja az ame­rikaiak által ösztönzött és támo­gatott hadüzenet nélküli háború. Az ellenforradalmár kontrák be­törései, kártevései, számokban is kifejezve jócskán felülmúlták azt a veszteséget, amit az ameri­kai kereskedelem leállása okoz. Nicaragua károsnak tarthatja, ha amerikai repülőgépek és hajók ezután nem szállnak le, s kötnek ki a légikikötőkben és kikötők­ben. De még károsabb, amikor amerikai repülőgépek utánpót­lást szállítanak a kontráknak, és amerikai hajók aknákat helyez­nek el a nicaraguai vizek hatá­rán. Hogyan alakult a közel-keleti helyzet? Libanonban csak a bizonyta­lanság biztos: újabb súlyos áldo­zatokkal járó harcok robbantak ki a déli részeken és Bejrút szí­vében. A szétesettségre jellemző, hogy,nemcsak felekezetközi csa­ták dúlnak (természetesen a fe­lekezeti hovatartozás rendsze­rint csak a politikai-társadalmi ellentétek burkául szolgál), ha­nem a keresztény, illetve a mo­hamedán táboron belül is harcol­nak egymás ellen. Az újabb rész­leges izraeli visszavonulás csak nehezítette a helyzetet: a terüle­tekét nem rendezett módon, a li­banoni hadseregnek kdták át, ha­nem „légüres teret” hagytak ma­guk mögött. Ez elég volt az inci­densek kirobbanására, a bosszú végtelen folyamatának megin­dulására, mindenki igyekezett el­intézni a régi számlákat. Az egyetlen halvány remény, hogy Berri siita és Dzsumblatt drúz vezető négypontos béketer­vet dolgozott ki, és a rendezésben érdekelt Szíria ugyancsak rend­kívül tevékeny. Egyelőre azonban hangosabb a fegyverropogás Li­banon körül... Közben befejeződött Murphy amerikai külügyi államtitkár ti­zenhatnapos közel-keleti körút­ja, kilenc állomással, s rövide­sen Shultz külügyminiszter ér­kezik a térségbe. A cél életet le­helni a Reágan-tervbe, s valami­féle megoldást találni a palesz­tin problémára, természetesen anélkül, hogy azt valóban megol­danák, s a PFSZ-t bekapcsolnák. A különút-viszonyok változatla­nul rosszak, majdhogy járhatat­lanok, de ez úgy látszik nem tart­ja vissza az újabb próbálkozáso­kat. R. E. JÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS Az új vállalatirányítás és a szakszervezeti jogok A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott, s ezen a vállalati hetedik ötéves tervek előkészíté­sével kapcsolatos szakszervezeti feladatokról tárgyalt. Az elnökség mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a szakszervezeti szervek miként vegyenek részt a vállalati középtávú tervek készí­tésében. Ezzel kapcsolatban rá­mutatott, hogy a vállalati terve­zés demokratizmusa jelentős fej­lődés előtt áll. A vállalati irá­nyítás új formáinak bevezetése lehetővé teszi, hogy a jövőben a kollektívák egész sora közvetle­nül vegyen részt a tervezési dön­tésekben. Eddig a dolgozóknak a tervek véleményezésére volt le­hetőségük. a jövőben azonban — elsősorban ott, ahol közgyűlés irányítja a vállalatot — a kol­lektívák közvetlenül vesznek részt a döntésekben. A szakszer­vezeti jogokat azonban ezen a területen sem csorbítják az új vállalatirányítási formák. A vál­lalati szakszervezeti szervek a középtávú tervek kialakítása so­rán részt vesznek mind a dolgo­zók munka- és életkörülményeit közvetlenül érintő feladatok megfogalmazásában, mind a ter­melési célok megjelölésében. Az elnökség nagyon fontosnak tartja, hogy jó együttműködés alakuljon ki a vállalati szakszer­vezeti testületek ás az új irá­nyító szervek között. A szak- szervezeti szervek feladata egye­bek közt, hogy a vállalati tanács munkás tagjait segítsék felkészí­teni a tervezésben való érdemi részvételre. A vállalati középtávú tervek kidolgozását az állami és szak- szervezeti vezető szervek külön­féle irányelvek közreadásával is segítik. RUGALMAS, EGYENLŐTLEN Milyen legyen a munkaidőrendszer? Nem érdemes „csúcsra” tervezni A vállalatok jó része létszám- hiányra panaszkodik, ugyanakkor a különféle felmérésekből kitű­nik, hogy még a rendelkezésre álló munkaerővel sem gazdálkod­nak jól. A foglalkoztatás haté­konyságának javítására a válla­latok ma még csak korlátozottan élnek a korábbiaknál rugalma­sabb, ésszerűbb munkaerő-gaz­dálkodás lehetőségeivel. Létszám­gondjaik közepette is a munka­csúcsokhoz méretezik a munka­erőigényeiket, s mereven kezelik a munkaidőalapot, a napi mun­kaidő akkor is 8 óra, ha éppen nem tudnak munkát biztosítani; sürgős feladatok esetében pedig jöhet a túlóra. A munkacsúcsok idejére, vagy kisegítőként behív­ható részmunkaidős dolgozó ará­nya az összes foglalkoztatottak­hoz viszonyítva a 3 százalékot sem éri el — ez az arány sokkal kisebb, mint az iparilag fejlett országokban. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal útmutatót tett közzé a Munkaügyi Közlönyben a kor­szerű, rugalmas foglalkoztatási formák és munkaidőrendszerek alkalmazásáról. Ebbin’, egyebek fcÖ2;oty; felhívja $ 1 Ijgyeím^t,’ arra, hogy a részmunkaidősök célsze­rű foglalkoztatásával a vállalatok miképpen egészíthetik iki a tel­jes munkaidőben dolgozók lét­számát. Az általános gyakorlat ma még az, hogy a vállalatok ki­segítőként általában napi 4, il­letve 6 órára keresnek jelentke­zőket, pedig a Munka Törvény- könyve ennél jóval tágabb lehe­tőségeket biztosít a részmunka- időben történő foglalkoztatáshoz. A munkáltató és a munkaválla­ló megállapodhat például az éves munkaidőkeretben, s az így meg­határozott óraszámot a rész­munkaidős akkor dolgozza le, amikor a vállalatnak éppen szük­sége van a munkájára. Elsősor­ban a kereskedelemben és a szol­gáltatásokban lehet hasznos, ha a részmunkaidős például rend­szeresen csak szombaton vagy más forgalmas napokon dolgozik. A részmunkaidős foglalkoztatás új formájaként arra is lehetőség van, hogy ketten vállalják el egy teljes munkaidős dolgozó mun­kakörét. A napi 8 órás munkát úgy is megoszthatják, hogy mind­egyikük 4—4 órát dolgozik na­ponta, de abban is megállapod­hatnak, hogy a munkakör ellátá­sában naponta, hetente, havonta vagy akár félévente váltják egy­mást. Ez a megoldás különösen azoknak kedvez, akik gyerme­kük vagy idős szülőjük gondozá­sa, illetve tanulás miatt nem tud­nak egész évre teljes munkaidő­ben munkát vállalni. A rugalmas munkaidő formál közül a legelterjedtebb, amikor a vállalat a napi törzsidőt határoz­za meg, amit kötelezően a mun­kahelyen kell tölteni, s a dolgozó az ezen felüli néhány órával gaz­dálkodik, ezt oszthatja be úgy, hogy korábban vagy később kez­di, illetve fejezi be a munkát. A lehetőség azonban ennél jóval több. Egyes munkahelyeken mód van arra például, hogy még törzs­időt se állapítsanak meg, csak a napi munkaidő minimumát, illet­ve maximumát írják elő — per­sze az időszak egészére meghatá­rozott óraszámot összességében teljesíteni kell. Kevéssé ismert az egyenlőtlen munkaidő bevezetésének lehető­sége, amikor a napi munkaidőt a változó feladatukhoz igazítva az év meghatározott hónapjaira, heteire vagy napjaira eltérő hosz- szúságban írják elő. Így például az építőiparban, a növényter­mesztésben vagy az idegenforga­lomban — ahol a feladatok zöme néhány hónapra koncentrálódik — lehetőség van arra, hogy a munka dandárjának idején na­ponta az átlagosnál hosszabb le­gyen a munkaidő, míg azokban a hónapokban, amikor kevesebb a tennivaló, a munkanap is rö- videbb legyen. A napi'munkaidőt egy hónapon belül is meg lehet osztani. Ez a módszer különösen a - könyvelők, a bérszámfejtők esetében lehet eredményes, amely munkakörökben havonta ismét­lődő, ma még általában túlórák­kal megoldott, néhány napos munkacsúcsok adódnak. Mindezek a foglalkoztatási for­mák, illetve munkaidőrendszerek új munkaszervezési módszerek kialakítását is szükségessé teszik a vállalatoknál. A bevezetésükkel együtt járó többletfeladatok azon­ban bőven megtérülnek, mert a célszerűen megválasztott mód­szerrel a munkaidőt a tényleges munkavégzésre hasznosíthatják. Kölcsönös felelősség (Folytatás az 1. oldalról.) hatékonyabb együttműködésre készteti. Megállapodás szerint, egyhetes kocsirendelés alapján, a kért napon ki nem állított va­gon a vasútra éppúgy fizetési kö­telezettséget ró, mint a megren­delőre az, ha nem rakja meg ha­táridőre a kérdéses szállító j ár­művet. Ilyen ’ egyezséget kötött a körzeti üzemfőnökséggel jó né­hány nagyobb vállalat, mint pél­dául a Kecskeméti Konzervgyár, a Kecskeméti Borgazdasági Kom­binát, a Helvéciái Állami Gazda­ság és a megyeszékhelyi MÉH- telep. Ócsán is terjed a kölcsönös felelősségvállaláson alapuló ko­csikiállítás és -rakodás, amely iránt az érdeklődés nő. A következő hetek, hónapok növekvő szállítási feladatainak megoldása a MÁV-tól és a fuva- roztatóktól feszítettebb munka­tempót követel. A műszakilag el­használódott vagonok pótlására egyelőre nincs elegendő pénz; ezért igen fontos, hogy mind a vasutasok, mind pedig az áru­feladók óvják a kocsikat a sérü­lésektől. A hétvégi' rakodások, sajnos, változatlanul lanyha üte- műek — emiatt nem egyszer har­minc kocsi is kirakatlan marad szombattól hétfőig áz üzemfő­nökség állomásain. Ezen a hely­zeten a késésben lévő vállalatok jobb rakodásszervezéssel és a hétvégi munkáért járó ösztön­zőbb bérezéssel javíthatnának. A körzeti üzemfőnökségen azt remélik, hogy az április 1-től érvényes, személyenként 7,8 szá­zalékos újabb bérfejlesztés ked­vező hozzájárulást jelent a va­sutas dolgozókra váró idei mun­kák eredményes elvégzéséhez. K. A. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Elutasították az Internazionale fellebbezését Pénteken az UEFA fellebbviteli bizottsága megtárgyalta az Inter­nazionale fellebbezését. Az ólaszok azit kérték, hogy az Európai Lab­darúgó Szövetség semmisítse meg a Real Madrid—Internazionale UEFA Kupa elődöntő visszavágójának eredményét, s rendeljen Újra­játszást. A kérést már első fokon egyszer elutasították, s most másod­fokon is ugyanez a határozat született. Így tehát a Real Madrid a Vi­deoton ellenfele a döntőben. (MTI) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom