Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

1985. április 27. • PETŐFI NEPE • t AZ 5. SZÁMÚ VÁLASZTÓKERÜLET KÉPVISELŐJELÖLTJEI: Dr. Sztrapák Ferenc és K. Szabó Imre A helvéciai Petőfi Sándor Mű­velődési Házat csütörtök délután zászlódíszbe öltöztették, a Haza­fias Népfront helyi aktivistái pe­dig az előcsarnokban általános iskolai tanulók munkáiból ren­deztek kiállítást Negyven év gyermekszemmel címmel. Jóval este hat óra előtt gyülekeztek a helybeliek, de érkeztek személy- gépkocsival Ballószögből, Ágas­egyházáról, Izsákról, Városföld­ről, Jakabszállásról, Örgovány- ról is, hogy az 5. számú ország- gyűlési választókerület döntő je­lölőgyűlésén részt vegyenek. A nem túlságosan nagy színházte­remben 119-en jelentek meg, s már a gyűlés megkezdése előtt latolgatták: melyik jelöltre, mennyi szavazat jut. A Himnusz elhangzása után Varga Mónika, a Fekete-erdei iskola tanulója mondta el Váci Mihály Még nem elég című ver­sét. Dr. Mészáros István, a Hel­véciái Állami Gazdaság igazgató­ja, a községi nápfrontbizottság tagja köszöntötte a megjelenteket, közöttük dr. Greiner Józsefet, a megyei bíróság elnökét, a me­gyei pártbizottság tagját és dr. Bódoczky Lászlót, a kecskeméti városi pártbizottság első titkárát. Molnár Csaba a községi pártalap- szervezet titkára mondott beszé­det. — A párt XIII. kongresszusa világos programot adott népünk számára. Ennek végrehajtásáért kell dolgoznunk, csakis így ér­hetjük el a magasabb életszínvo­nalat, a jobb életet — hangsú­lyozta bevezetőül. A továbbiak­ban a felszabadulás után elért eredményeket ismertette, s na­gyon érzékletesen mutatta be a választókerülethez tartozó köz­ségek gazdasági, kulturális, szo­ciális és egészségügyi fejlődését, azt az alkotó tevékenységet, ame­lyet e települések lakói végezték szűkebb pátriájuk szebbé, ott­honosabbá tételéért. — A képviselőtől, akit majd június 8-án megválasztunk, azt várjuk, hogy ezeket az eredmé­nyeket fejlessze tovább, segítse megoldani az itt élő emberek gondjait — mondta befejezésül, majd indítványozta: A Hazafias Népfront javaslata alapján kép­viselőjelöltnek válasszuk meg, dr. Sztrapák Ferencet, a Petőfi Népe főszerkesztőjét és K. Sza­bó Imrét, az orgoványi Egyetér­tés Szakszövetkezet elnökét. Nagy tapsot kapott a beszéd, s a két jelölt bemutatása, akiket tulajdonképpen már az izsáki áp­rilis 17—i jelölőgyűlésen sokan megismertek. A hozzászólók is erről tettek tanúbizonyságot, akik mindkét jelölttel elégedettek, de sokat, s főleg tetteket várnak tő­lük. Kurucz István (Jakabszállás). Mindkét jelöltet támogatta, de kérése nagyon is konkrét volt: „Bármelyikük lesz az ország- gyűlési képviselő, arra ■ kérem, látogasson el a községekbe, s ne fogadóórát, hanem fogadónapot tartson, mert az órák túlságosan rövidek az ismerkedésre.’' Török Péter (Városföld): „Elé­gedett vagyok a Hazafias Nép­front mindkét jelöltjével. Alkal­masnak tartom őket a nép kép­viseletére, s arra is, hogy segítse­nek megoldani a községek gond­jait." S nyomban jó néhány valós, megoldatlan problémához kérte a leendő képviselő közbenjárá­sát. A teljesség igénye nélkül ezek közül a legfontosabbak: a • Török Péter (Városföld): Elé­gedett vagyok a jelöltekkel. közlekedés jobbítása, gyógyszer- tár létesítése, az üzemorvosi jogkör kiszélesítése, az üzlethá­lózat bővítése. Herczeg Imre (Helvécia). Mind­két jelöltet támogatva .megálla­pította: két olyan ember közül választhatnak, akik a megbízatás­ra egyaránt érdemesek. A jelölteket illette a szó, akik­nek programjára igencsak kí­váncsiak voltak a gyűlés résztve­vői. Dr. Sztrapák Ferenc szívből- jövő köszönetét fejezte ki a bi­zalomért, majd így folytatta: „Azért küzdők, hogy még job­ban élhessenek azok, akik jobr ban és többét dolgoznak. Igazuk volt a felszólalóknak, ott kell jobban élni, ahol laknák.” Sorol­ta, mi minden hiányzik: Jakab- szálláson gyógyszertár, 'Balló- szögben a helyi foglalkoztatás, Városföldön az orvosi rendelő be­fejezése, s általában a telefon, az út, a közlekedés, a kereskedelmi hálózat javítása. „Amit itt hal­lottam, az összecseng az ország- gyűlés legutóbbi napirendjével. Ügy vélem a képviselőnek az a dolga, hogy kijárója legyen a közösségi érdekeknek és én vál­lalom ezt a munkát.” K. Szabó Imre a bizalomért mondott köszönet után hangsú­lyozta: „Az Alföld homokján élő embereknek többet, keményebben kell dolgozni, mint máshol, hogy közepes eredményt érjenek el. Több ciklusban voltam megyei tanácstag, együtt élek és érzek az emberek gondjaival, sokszor magam is szenvedő alanya va­gyok.” A tennivalók között, szólt ő is a községfejlesztésről, a fiata­lok, tanyán élők öregek segíté­séről, a Kiskőrösi út kiépítéséről, az iskola és vízhálózat bővítésé­ről. A szavazás következett. Dr. Sztrapák Ferenc 90, (összesen 248), K. Szabó Imre 78 (összesen 253) szavazatot kapott, azaz mind­ketten képviselőjelöltek lettek. Gémes Gábor t Szavaz a jelölőgyűlés. A tanyán, Székhalom-dűlőben Több mint másfélezer hektár­nyi területet, ám mindössze 80 lakott tanyát fog össze Tiszakécs- ke 37. számú székhalom-dűlői vá­lasztókerület. Szerdán este hatan ülünk a Szerfás-major parányi irodájában.. Várjuk a buszt, amely a szétszórt tanyákról ösz- szegyűjti a tanácstagi jelölőgyű­lésre induló embereket. Az itt lakó — többségükben idős — választópolgárok másképpen leg­jobb szándékuk ellenére sem tudnának részt venni az esemé­nyen. Hat órakor már harminc­ötén szorongunk a helyiségben. Vonók István, a helyi Béke és Szabadság Tsz párttitkára részle­tesen beszámol az egybegyűltek­nek az előző választási időszak­ban elért eredményekről, ame­lyek közül a legjelentősebb: ta­valy Tiszakécskén elnyerte a vá­rosi jogú nagyközség címet. Hang­súlyozza, hogy a június 8-án megválasztandó tanács’ előtt is fontos feladatok állnak: az új testület irányításával immár a várossá válás feltételeinek meg­teremtése a cél. A újonnan meg­választottaknak foglalkozniuk kell a lakosságot érintő legap­róbb kérdésekkel is, amelyhez jó segítséget nyújt a gázprogram kezdetén kialakult utcagyűlések rendszere. A további település- fejlesztő tervekben egyebek kö­zött egy új, 40 millió forintos költséggel felépülő gimnázium kivitelezése, és a szennyvízmű-, illetve csatornahálózat befejezése áll. Felhívja a figyelmet arra,, hogy a népfront, e helyi céljai egybeesnek az országos' célokkal — mindenkinek helyben biztosí­tani az élet- és munkakörülmé­nyek legoptimálisabb feltételeit — de a finisbe több út, módszer vezethet. Ezek közül a vélhető legjobbat azok közreműködésé­vel választják ki, akiket a lako­sok a jelölőgyűlések, illetve a szavazások során leginkább meg­tisztelnek bizalmukkal. A népfront programjának is­mertetése után Kiss István leve­zető elnök tesz javaslatot a jelöl­tek személyére. Dr. Csitári Jó­zsef, a Béke és Szabadság Tsz állatorvosa és Kőszegi Péter ag­rármérnök, a tsz elnökhelyettese egyaránt megkapja a jelölőgyű­lés egyhangú .javaslatát. Kettő­jük neve kerül majd a szavazó­lapra, s közülük az egyik képvi­seli majd a székhalmiakat az új tanácsban. Bemutatkozó beszé­dükben mindketten megígérik, „kiesőként” is támogatni fogják a másik tanácstagi munkáját, hi­szen a demokratikus vetélkedés tétje nem személyes sikerek szer­zése, hanem a közösség érdekei­nek a tehetséghez mért legjobb képviselete. Nincs szépen megfogalmazott, hivataloskodó hozzászólás, a szűkszavú parasztemberek nem állnak elő konkrét kérésekkel; mit is várnának a jelöltektől. Az okról így vélekednek: az itt la­kók tisztában vannak lehetősé­geikkel. Elsősorban az elért eredményeket akarják megtarta­ni: kapjon jó ellátást a tanyai bolt, továbbra is álljon rendelke­zésükre a naponta járó beteg­szállítóbusz, amely a betegen kí­vül ingyenesen beviszi a nagy­községbe a bevásárolni, vagy ügyes-bajos ügyeiket intézni in­dulókat is. Szabó Klára Népi diplomácia Kevesen tudják: a Szovjetunióból röppent világgá az ötlet, hogy a hasonló sorsú váro­sok — a béke megőrzése jegyében — létesít­senek szorosabb kapcsolatot egymással. A második világháborúban legtöbbet szenvedett ország, a Szovjetunió városainak lakossága vállalta az úttörő kezdeményezést, és az öt­venes években, egy francia városnak felkínált kéznyújtással kibontakozott a testvérvárosok mozgalma. Ma már a szovjet városok százait fűzi testvéri viszony a szocialista országok városaihoz, és körülbelül háromszáz nem szo­cialista országbeli várossal tartanak fenn őszinte, tartalmas partnerkapcsolatot. A „népi diplomácia” e sajátos formája 28 . esztendővel ezelőtt intézményesült. A fran­ciaországi Aixies-Bains-ben 1957. április 28- án megalakult a Testvérvárosok Világszövet­sége. Célja akkor az volt, hogy a világhábo­rús pusztítások után segítséget nyújtson vá­rosok és népek közeledéséhez, hogy hidat, kapcsolatot teremtsen a különböző társadal­mi és gazdasági rendszerű országok városai között. A szervezet, amelybe öt világrész öt­ven országának sok száz városa kérte felvé­telét, azóta a népek közötti megértés, a békés egymás mellett élés és a kölcsönösen hasz­nos kapcsolatteremtés aktív szószólója lett. Közgyűlésein rendszeresen megvitatják egye­bek között a béke, a leszerelés, urbanizáció, környezetvédelem, az emberi jogok tisztelet­ben tartásának és a kulturális értékek hasz­nosíthatóságának kérdéseit. Magyarországról a hatvanas évek elején hat- város — Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, Kecskemét és Dunaújváros — lett tagja a vi­lágszövetségnek. Ma már nemcsak ezek a te­lepülések büszkélkedhetnek kiterjedt testvér­városi kapcsolatokkal: csaknem valamennyi magyar városnak vari szovjet vagy más szo­cialista országban lévő partnere. Kecskemét a megyében elsőként, 1960-ban kötött szövetséget külföldi várossal. A Krím területi Szimferopollal azóta él és virágzik az együttműködés, amelybe egész sor termelő­üzem és kulturális intézmény kapcsolódott be. A jó testvéri viszonyokat delegációcserék, szakmai és üdülőkollektívák cserelátogatásai, egymás művészeti és sporteseményein va­ló részvétel, kiállításcserék és kölcsönös ven­dégszereplések révén ápolja a két város la­kossága. A kapcsolat az utóbbi években még inkább kiszélesedett: Bács-Kiskun és Krím testvérmegyei szövetséget kötött, aminek eredményeként a két terület sok más, kisebb települése is kibővíthette együttműködését a partner megye városaival, falvaival. Több Bács-Kiskun megyei helység a hatá­ros jugoszláviai területeken lévő városokkal működik együtt. A testvérvárosi kapcsolat ugyanis a legtöbb esetben közös érdekeken alapuló, szoros gazdasági, kulturális, társa­dalmi, politikai együttműködést jelent. Baja és Zombor csaknem két évtizedes jó viszo­nyát egyebek között a Finomposztó Vállalat és a zombori textilgyár, vagy a Kismotor- és Gépgyár és a hasonló profilú vajdasági test­vérüzem munkakapcsolata is példázza. Erős szálak fűzik össze az Eötvös József Tanító­képző Főiskolát a Zarko Zrenjanin Pedagógiai Főiskolával. A testvérintézményben ■ töltött 4—6 hetes szakmai gyakorlatoknak, szak- könyvcseréknek a nemzetiségi nyelvoktatás szempontjából van kiemelkedő jelentősége. De a két város általános és középiskolái, va­lamint közművelődési intézményei is gya­kori vendégek egymásnál. Két évvel ezelőtt kétnyelvű kiadvány jelent meg fiatal bajai és zombori írók, költők műveiből Találkozá­sok címmel. Hasonlóan eredményes Kiskun­halas és a vajdasági Kanizsa, Bácsalmás és Bezdán, Hercegszántó és Bácsbereg, Dávod és Doroszló, Gara és Regőce több éves kap­csolata is, amelyek szintén azt jelzik: mi­ként hozható közelebb két nép a testvérvárosi mozgalom keretében. Kiskőröst és a lengyelországi Tarnow vaj­daságot közös történelmi emlékek kötik ösz- sze. A két város nagy szülötte, Petőfi, illetve tábornoka, a lengyel Bem apó közös célért, a magyar szabadságért harcolt csaknem más­fél évszázaddal ezelőtt. A forradalmi hagyo­mányokat, s az újabbkori jó kapcsolatokat a 70-es évektől kezdve testvérvárosként ápol­ja tovább Kiskőrös és Tarnow. Megyeszékhelyünket Szimfieropolon kívül immár két, nem szocialista országbeli hely­ség is testvérének mondja: a franciaországi Arcueil és az angliai Coventry. A velük való együttműködést elsősorban a közös béke­vágy, a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósításának szándéka jellemzi. Erre a törekvésre — mint a mozgalom egyik legfőbb céljára — is emlékeztet április utolsó vasárnapja, a testvérvárosok világ­napja, amelyet szerte a világon holnap ün­nepelnek. Legfontosabb feladatuk a jogi ismeretterjesztés A jogászszövetség megyei szervezetének küldöttközgyűlése Tegnap Kecskeméten, a megyei bíróság dísztermében a Magyar Jogász Szövetség Bács-Kiskun Megyei Szervezete vezetőségválasztó küldöttközgyűlést tartott. Dr. Egyedi Ernő, a megyei szer­vezet alelnöke köszöntötte a kül­dötteket, s a vendégeket. Az ese­ményen részt vett Hodossi Sán­dor, a megyei pártbizottság tit­kára. dr. Gajdócsi István, a me­gyei tanács elnöke, dr. Györgyi Kálmán, az MJSZ országos elnök­ségének tagja. Benisné dr. Győr- ffy Ilona, az MJSúZ titkára. A közgyűlés résztvevői egyper­ces néma felállással emlékeztek a szerdán váratlanul elhunyt dr. Deák Árpádra, a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság elnökére, a megyei szervezet tagjára. Az elmúlt öt év alatt végzett munkáról dr. Greiner József, a megyei szervezet elnöke számolt be. Mint mondta, az MJSZ me­gyei szervezetének több mint hat­száz tagja két tagozatban, három szakosztályban és öt helyi cso­portban valósítja meg a feladato­kat. Ezek közül egyik legfontosabD teendőjük a jogi ismeretterjesz­tés. A TIT-tel együttműködve évente mintegy 500 jogi felvilá­gosító előadást tartottak a külön­böző munkahelyeken, s rendsze­resen felkeresik az általános és középiskolákat, a szakmunkás- képző intézeteket, hogy a diákok­kal megismertessék az állampol­gári jogokat, kötelességeket, az embereket közvetlenül érintő sza­bályokat. A szervezet nagy figyelmet for­dít a jogászok szakmai tovább­képzésére is. A vállalati és a szö­vetkezeti tagozat rendszeresen foglalkozik a jogászok szakvizs­gára való felkészítésével. A jog­tanácsosoknak szervezett tanfo­lyamok pedig jól segítik az .egy­séges jogértelmezést, ami nagyon lényeges a különböző ügyek dön­tésénél. A TIT-tel és az SZMT- vel közösen továbbképzéseket tar­tanak a megye csaknem hatszár népi ülnökének, s jogi felvilágo­sításokat adnak a vállalati döntő- bizottságok tagjainak. Az elmúlt években egy törvény- erejű rendelet alkalmazásával le­hetőség nyílt arra, hogy a szer­vezet jobban érvényesítse érdek­képviseletét. Ezzel kapcsolatban különös figyelmet fordítanák a pályakezdő, jogászokkal való rend­szeresebb foglalkozásra, beillesz­kedésük segítésére, problémáik megoldására. Az előadó a jövőt illetően hang­súlyozta. a jogászok egyik leg­fontosabb teendője, hogy a párt XIII. kongresszusának határoza­tából rájuk háruló feladatokat megvalósítsák, juttassák érvény­re a szocialista törvényességet, segítsék elő a jogalkalmazás jog­politikai irányelveinek teljes kö­rű megvalósulását. A beszámolót követően dr. At- vay Arpádné. a megyei szervezet titkára ismertette a szövetség alapszabályának módosítására vo­natkozó javaslatot, amely előse­gíti a jogalkotás demokratizmu­sát. s egyebek között nagyobb .le­hetőséget ad a szakmai érdekkép-' viseletnek. A felszólalók elmondták véle­ményüket az elmúlt öt év alatt végzett munkáról, s javaslatokat tettek a további feladatokra. A vita, s a beszámoló elfoga­dása után tisztújítás következett, mivel az öt évvel ezelőtt megvá­lasztott vezetőség mandátuma le­járt. A megyei szervezet tagjai megválasztották a tizenkilenc ta­gú vezetőséget, és húsz küldöttet az országos közgyűlésre. A me­gyei szervezet elnöke ismét df. Greiner József, a .titkár dr. Ar- vay Árpádné lett. T. L. RÁDIÓJEGYZET KEMPINGKIÁLLÍTÁS A csoda Már önmagában az is igen iz­galmas kérdés, hogy ki mit tart csodának, miközben különböző jelenségeket különböző módon ér­zékel. Zeley László műsorvezető­szerkesztő arra vállalkozott a hét­főn este sugárzott. A csoda ter­mészete című rádióműsorban hogy mélyebb összefüggésekben ',a különböző korokra jellemző, s' a legújabb jelenségeket is vizs­gálja. a csoda ürügyén. S ehhez felkérte beszélgetőpartnernek Fe­hér Márta filozófust, Buda Béla pszichológust és Nyíri Tamás teo­lógus professzort, akik a saját szakterületük, világképük alap jáij'ól vizsgálták a csodát s an­nak természetét. Kétségtelen, hogy a csoda va­lami rendkívülit, valami különö­set jelent, amire nem találunk ésszerű magyarázatot az adott pillanatban, sőt az esetek ió ré­szében évek. évszázadok teltek, telnek el a tudományos magyará­zat megszületéséig. Azaz a termék szettudományok fejlődésével ren­geteg természeti jelenség meg­szűnt csodának lenni. Viszont mindez egy fonákságot is előidéz, előidézhet, mégpedig azt, hogy éppen a hatalmas léptékű.,s egy­re bonyolultabb technikai fejlő­dés .következtében — tudományos technikai ismeretei híján — az átlagember mint Csodára tekint az új eszközökre, s az általuk előidézhető jelenségekre. Egy másik érdekes fejtegetés is elhangzott a hétfői műsorban, konkrétan az. hogy a csoda élmé­nyével szembeni nyitottság pszi­chológiailag tulajdonképpen elő­nyös. személyiséget fejlesztő, gaz­dagító állapot, ugyanis ilyen ese­tekben az ember úgy reagál a vi­lág különböző — számára isme­retién, s éppen ezért, olykor cso­daként ható dolgaira —. hogy közben „nyitva hagy” mindenféle hipotézist, a válasz után kutatva. Ez az úgynevezett „arisztotelészi rácsodálkozás”, vagyis a megis­merés alapja. Sok érdekes izgalmas, av filo­zófia. a teológia,' a pszichológia terén járatlan rádióhallgató szá­mára különösen tanulságos ma­gyarázat. fejtegetés hangzott el a Zeley László szerkesztette műsor­ban, egy valamit azonban hiá­nyoltam: az emberben, az embe­ri természetben születő csodát, csodákat. Gondoljunk például a szeretetre. szerelemre, a hazához, barátainkhoz stb. kötődő érzel­meinkre. amelyek mindannyiunk- ban élnek, de mindannyiunkban más erővel, más színekben, más összefüggésekben, éppen ezért — ■bár ősidők óta próbálgatjuk — pontosan, tudományos precizitás­sal ' megmagyarázni, definiálni nem lehet őket. Akkor viszont mik ezek, ha nem csodák? •S végül hadd írjak le egy na­gyon szép mondatot, amelyet nem­rég olvastam valahol: „A csoda olyan embert feltételez, aki hagy­ja, hogy létezésériek mélyén meg­szólítsák.” K. E. • A Szigma Kereskedelmi Vállalat a kecs­keméti Helyőr­ségi Művelődé­si Otthon Szol­noki úti kert­helyiségében kempingkiálli- tást rendez, amely ma és holnap dél­előtt 10-től es­te 8 óráig vár­ja a látogató­kat. (Méhesi Evá felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom