Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-02 / 77. szám

2CZS. április Z. © PETŐFI NÉPE • 3 Hétfőn — hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából — Köpeczi Béla mű­velődési miniszter Budapesten a Vigadóban átadta az idei művészeti díjakat. Az .esemé­nyen megjelent Aczél György, Politikai Bizottságának tagja, a Társadalom- tudományi Intézet főigazgatója, Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhe­Helyzetkép tűzvész Bíró Mária: Van emberség! József Attila-díjat kapott: Asperján György író, a Magyar Rádió szerkesztője; Fenyő István irodalomtörténész, az MTA Iro­dalomtudományi j Intézet mun­katársa; dr. Nagy Katalin író; Nádas Péter író; Orbán Ottó köl­tő, műfordító; Sándor Iván író, a Film Színház Muzsika főfcxer- kesztő-helyéttese; Sőtér István író, irodalomtörténész; Sumonyi (Papp) Zoltán író, a Magyar Rá­dió rovatvezetője; Szilágyi Ákos kritikus, műfordító; Teliér Gyu­la műfordító; Tóth Endre költő; Ungvári Tamás kritikus, iroda­lomtörténész, a Színház- és Film- művészeti Főiskola egyetemi ta­nára; Veress Miklós költő, mű­fordító, az Élet és Irodalom szer­kesztősége főmunkatársa; Zalka Miklós író, a Zrínyi Katonai Ki­adó ny. szerkesztője. Jászai Mari-díjat kapott: Básti Juli, a Katona József Szín­ház színművésze; Bubik István, a Nemzeti Színház színművésze; Dunai Tamás, a Madách Színház színművésze; Egri Katalin, a 1 Szolnoki Szigligeti Színház szín­művésze; Eötvös Kálmán György, a MACIVA artistaművés'ze; Fe­kete Gizi, a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművésze; Géczy Dorottya, a Vidám Szín­pad színművésze; Kemenes Fan­ny, a József Attila Színház jel­meztervezője; Kiss Jenő, a Kecs­keméti Katona József Színház színművésze; Korcsmáros Jenő, a Debreceni Csokonai Színház színművésze; Körtvélyessy Zsolt, a Miskolci Nemzeti Színház szín­művésze; Lékay Ottó dramaturg, a Magyar Rádió Rádiószínház önálló osztályvezetője; Lén er Péter, a Nyíregyházi Móricz. Zsigmond Színház igazgató­főrendezője; Lukáts Andor, a Kajjcgv^rij Csikv Gergely Színház színmuvés^e;^^|tJcó István.'a' Thá- " lia Színház;, szmpnűvésze; Öszóáld!' Marika, a • Fővárosi Operéttszín- ' ház színművésze; Papp Zoltán, a Katona József Színház színművé­sze; Sólyom Katalin, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze; Szakácsi Sándor, a Vígszínház színművésze; Szántó Judit kriti­kus, a Magyar Színházi Intézet osztályvezetője; Székhelyi József. a Madách Színház színművésze} Szigeti András, a Nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház színművé­sze; Tordai Teri színművész, a MAFILM filmszínésze. Liszt Ferenc-díjat kapott: Hara László, a Magyar Állami Hangversenyzenekar fagottművé­sze; Kiss János, a Győri Kisfaludy Színház magántáncosa; Kovács János, a Magyar Állami Operaház karmestere; Pitti Katalin, a Ma­gyar Állami Operaház magánéne­kese; Szakály György, a Magyar Állami Operaház magántáncosa; Szabó Dénes karnagy, a nyíregy­házi 4. sz. Általános Iskola taná­ra. Erkel Ferenc-díjat kapott: Dubrovay László zeneszerző, a Liszt iFerenc Zeneművészeti Főis­kola egyetemi tanára; Kalmár László zeneszerző, a Zeneműkiadó Vállalat főszerkesztője; Pesovár Ernő táncfolklorista, koreográfus, szakíró, az MTA Zenetudományi Intézet néptáncosztálya vezetője; Victor Máté zeneszerző, a Magyar Rádió zenei szerkesztője. Balázs Béla-díjat kapott: Békés József, a Magyar Televí­zió dramaturgja; Bencze Ferenc színművész, a MAFI.LM filmszí­nésze; Gazdag Gyula, a MAFILM filmrendezője; Koltay Gábor, a MAPILM filmrendezője; Marx József, a MAlFILM stúdióvezető­je; Mihály fi Sándor, a Magyar Televízió filmrendezője; Neu. mann László, a Magyar Televízió főoperatőre; Novák Emil, a MAFILM operatőre; Űr- bán Tamás, az Ifjúságii Magazin ■ fotóriportere, Varga.. Csaba,, a Pannónia' Filmstúdió rajzfilm- j.rendezője-/) » ,.>••■ Munkácsy Mihály-díjat kapott: Cserny József ipari formaterve­ző; Deim Pál festőművész; Fajó János festőművész; Kemény György alkalmazott grafikus; Kocsis Imre festőművész-grafi­kus; Kovács Imre grafikusmű­vész; Kovács Péter festőművész; Németh Gábor festőművész, res­taurátor; Pauli Anna, a Lenfonó és Szövőipari Vállaltat tervező iparművésze; Szabó Albert, a FÉKON Ruházati Vállalat ruha­tervező 'iparművésze; Szekeres Mihály, a CSOMITERV belső- építésze; Székely András kritikus, az Űj Tükör képzőművészeti ro­vat szerkesztője. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából újság­írókat tüntettek ki hétfőn a Par­lament kupolacsarnokában. Ki­magasló újságírói munkája el­ismeréseként: Rózsa Ferenc-díjat kapott: Avar János, a Magyar Nemzet főmunkatársa; dr. Benda László, a Magyar Televízió főmunkatár­sa; Diósdi László, a Népszava rovatvezetője; Eck Gyula, a Sza­bad Föld főszerkesztője: Faragó Jenő, a Népszabadság főmunka­társa; Földes Anna. a Nők Lapja rovatvezetője; Földi Iván. a Ma­gyar Rádió Aktuális Szerkesztő­ségének helyettes vezetője; Gách Marianne, a Film Színház Muzsi­ka főmunkatársa; Pálos Tamás, a Magyar Távirati Iroda főszer­kesztője, az MTI vezérigazgató­jának első helyettese; Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszer­kesztője. Ugyancsak a sajtóban végzett eredményes tevékenységükért öten a Szocialista Magyarorszá­gért Érdemrend, tizenegyen az Április Negyediké Érdemrend, harminohatan * a Munka Érdem­rend arany, ezüst, illetve bronz fokozata, hatvankilencen pedig a Kiváló Munkáért kitüntetést vették át. A kitüntetéseket Bányász Re­zső államtitkár, a Mfnisztértanács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke adta át. Az ünnepségen je­len volt Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint Lakatos Ernő, a KB osztályvezetőj e. A kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium első osztályában teg­nap reggel hiába várták Bíró Má­riát, az Akadémia körúti tűzvész hősét: kisebb füstmérgezéssel a megyéi kórházban ápolják. 1 Így emlékezik vissza: — Filmen láttam már vészes lángtengert, olvastam Micó macs­ka történetét is, aki a lángoló padlásról mentette ki kölykeit. De a valóságban minden más­képp van. — Mi volt a más? — Visszagondolva, két dolgot tartok meglepőnek: az egyik, hogy vannak emberek, akik hí- vá,s és érdek nélkül életüket koc­káztatják egy másik ismeretlen emberért. Engem is ilyenek men­tettek meg. Egy bátor férfi a szörnyű füstben a kilencedik emeletről falvi tt a tizedikre, majd eltűnt. Ott maradiam az eg>rik lakásban öt síró gyerekkel. — így következtél te! Mit tet­tél? , — Be kellett zárnom az ajtót, mert a gyerekek erővel a folyo­són akartak menekülni. Az er­kélyre tereltem,, majd egy szék­ről föladogattam őket a tetőn le­vő személyeknek. Nagyon féltem, de szerencsére a gyerekek egy­más közt beosztották a sorren­det. A legkisebb ment előre. — Végül te következtél, de... — ... majdnem leestem. Két férfi fogta a csuklómat. A ru­hám megcsúszott. Üjna próbál­koztak. Akkor a nadrágom akadt- be az erkélykorlátba. — Két „meglepő” dolgot emlí­tettél ... — Amikor még a kilencediken — megláttam a szirénázó kocsi­© Nem gGndoJtam nagy tettre... kát. azt gondoltam, nincs miért Izgulni, a tüzet gyorsan eloltják. Nem így történt! A kapkodást, gyakran hiú próbálkozásokat borzasztó Végignézni egy égő ház tetejéről. — Ismersz hősöket olvasmá­nyaidból. Milyen az, amikor tényleg tenni kell? — Nem gondoltam nagy tettre, csak arra, hogy miként menthe­tem meg a rámszorulókat és ma­gam. Most láttam igazán: van emberség! után TÓTH ÁRPÁD, NÁDASDI MIHÁLY Ketten az önkéntesek 1 ee ••* közül Nem tudtunk mindenkit megkérdez­ni azok közül, akik a vasárnap déli tüzet látva önzetlenül a bajbajutot­tak segítségére siettek. Blrö Mária, Farka« Mihály, Tóth Árpád. Nádasdi Mihály és tánal felejthetetlen példá­ját adták a hősiességnek és ember­ségnek. Már az üszkös romokat ku­tatták a tűzoltók, amikor az Akadé­mia körúti épület parkolójában a két elázott, didergő életmentővel beszél­gettünk. Tóth Árpád: — Nem a házban lakom, de amikor az utcán meg­láttam, hogy füstöl a második emelet, ide siettem. Rohantunk a felső emeletekre, hogy a hatal­mas füsttől menekülni képtelen személyeket megmentsük. Feltör­tük a lépcsőház-átjáró ajtóit, hogy szabad utat engedjünk a mene­külésre. Aztán föl a tetőre, hogy a felső erkélyről kiemeljük a két­ségbeesett gyermekeket. Gondolja el, hogy izgultunk, amikor több ezer aggódó szempár előtt fel­emeltük őket. Egy rossz mozdulat végzetes hibát okozhatott vol­na ... Nádasdi Mihály: — Én a fér túloldaláról, az Irinyi utcából fu­tottam a helyszínre. Sok volt a néző, kevés a segítő. A felső eme­leteken már fuldokoltunk a füst­től. Gázálarcot kértünk a tűzol­tóktól. de nem jutott mindenki­nek. Sajnos, amit én kaptam, rossz volt Miután az egyik kis­lányt (Bíró Máriát — szerk.) fel- vittem a tizedikre, rosszul let­tem, s ha nem jön értem Tóth Árpád a tetőről, ott veszek. Köz­ben persze nem is gondoltam a veszélyre, valami egészen más mozgatott... Szép, de kegyetlen mesterség... Vasárnap délben tragikus hirtelenséggel elhunyt Major Pál, a kecskeméti Katona Jó­zsef Színház társulatának tagja. Remek ala­kításai — Machiavelli Mandragórájában, Shakespeare Periklészében, Páskándi Géza Vendégségében, Moliere Úrhatnám polgárjá­ban — még sokáig emlékezetesek maradnak a kecskeméti közönségnek. Meghatározó egyénisége hiányozni fog az évad hátralévő részében a Mukányiból. A kétbalkezes va­rázslóból és A kaméliás hölgyből. Művészi és társadalmi munkásságáért többször is el­ismerésben részesült: a Bács-Kiskun megyei művészeti díjat, a Munkásőrség Emlékjel­Major Pál vényt, a Hazafias Népfront Társadalmi Mun­káért és a Szocialista Kultúráért kitüntetést, valamint a Munka Érdemrend ezüst fokoza­tát mondhatta magáénak. A színművésszel halála előtt néhány nappal beszélgettünk. Ki gondolta, hogy ez élete utolsó interjúja? A beszélgetés — az üzenet —J közlésével bú­csúzunk tőle. Pokoli lépcsőház? Nyilatkozik a tűzoltóparancsnok Az Akadémia körúti tűzvész nemcsak éietreszóló élményt jelentett a Széchenyi városiaknak, de szám­talan kérdést is megfogalmazott bennünk, s mind­azokban, akik tízemeletes házakban élnek. Meny­nyire biztonságos az otthonuk? Megtettek-e min­den tőlük telhetőt, értenek-e vajon felszerelésük megfelelő kezeléséhez a tűzoltók? Megvan-e min­denük, ami egy ilyen tűz eloltásához kellhet? Tör­vényszerű-e, hogy egyetlen lakás tüze miatt egy egész lépcsőház kiég? Kérdéseinkre dr. Lengyel László, tűzoltó alezre­des, megyei parancsnok válaszolt. — Embereink — a lehetőségekhez képest — min­dent elkövettek. Ha figyelembe vesszük, hogy sen­ki sem esett a tűz áldozatául, elégedettnek kell len­nünk. — A helyszínen több ezer ember egyáltalán nem tűnt elégedettnek. — Ez minden nagyobb tűzesetnél így van, mert a nézők számára minden túl lassan történik. — Mennyi idő alatt értek ki? — Az első két kocsi és a létra a bejelentés véte­le után 7 perccel megérkezett. — Ezt soknak tartja vagy kevésnek? — Talán őt percnek is elégnek kellett volna len­nie — de ez a mindenkori forgalmi viszonyok függ­vénye. . — Mindenesetre, amikor az első kocsik megjöt­tek, a szemtanúk szerint már alaposan pusztított a tűz. — A tűz keletkezése és a helyszínre érkezésünk között valóban több idő telhetett el a kívánatosnál, amiben a délelőtti áramszünet játszott szerepet. A tűzoltóság 05-ös számú telefonja ugyan automati­kusan akkumulátorra kapcsolt, ám a posta Bács- Kiskun megyei Távközlési Üzemének hétfő délutá­ni vizsgálata szerint ez az akku elromlott, és csak az ötjegyű számon lehetett hívni bennünket. — Amikor viszont fölvették a kagylót, megkér­ték Erdei Péternét, a bejelentőt: várja meg, míg visszahívják. — Igen, de az ügyeleteseket azonnal riasztották, és útnak is indultak a kocsival. Nem árt visszahív­ni ugyanis a bejelentőket, majdnem naponta ka-- punk beugrató telefonokat. — Felkészültek-e egy ekkora tűz gyors eloltásá­ra, vagy törvényszerű, hogy egy lakás tüze miatt kiég az egész lépcsőház? Magam is szemtanúja vol­tam annak, hogy hosszú-hosszú percekig működés- képtelen volt a nagylétrájuk. — A drótkötél kiugrott helyéről, a működési za­var 7, legföljebb tíz percig tartott, ami persze ilyen helyzetben lényegesen többnek tűnik. A 44 méte­res létrával egyébként hetente többször is trénin­gezünk, „éles” életmentési gyakorlatot tavaly má­jus 26-án tartottuk a megyei kórháznál. A favá­gástól a fészekszedésig használjuk ezt az eszközt, épp azért, hogy megfelelő gyakorlatunk legyen al­kalmazásában. Ebből a létrából nincs is minden megyében, mert túlságoséul drága és devizaigényes. — Emiatt nem volt a tűzoltóknál elég oxigéné* lélegzőkészülék, amivel át tudtak volna menni a füstön? Tuza Béla kollégám a Petőfi Népe jannür 29-i számában tények sorával bizonyltja, hogy el­látottságuk elmarad a kívánatostól. Így van? — Az első két kocsival három oxigénes készülék érkezett. Ezek elavultak, használatuk káros az egészségre, helyettük sűrített levegővel működők beszerzése van folyamatban. Ezek nem olcsók, ösz- szesen több, mint tízmillióba kerülnek. — Majdnem annyiba, mint amennyi az Akadé­mia körúti kár. Maradjunk még egy kérdés erejéig a helyszínen: megfelelőek voltak a körülmény ék munkájukhoz ? — Az egyik utcai tűzcsapot alig egy-két percig tudtuk csak használni, mert eltört ... — A vízágyú is csak többszöri próbálgatás után lett működőképes. — Ezt csak szükségmegoldásként használtuk, hogy a fecskendő felérkezéséig legalább ezzel hűt- sük az épületet — Egy tűzoltó — úgy hallottam — szívrohama* kapott. Szép példáját mutatták a segítőkészségnek a katonák és a szomszéd házakban lakú civilek. — Szeretném ezúton is kifejezni köszönetemet mindenkinek, aki segítségünkre volt. Utólag már elárulhatom, hogy a tűzoltók három turista gáz­palackot is találtak a házban, márpedig ezt tilos ilyen épületben tárolni. Beláthatatlan következmé­nyekkel járt volna, ha csak egy is felrobban. — A tűzvésznek vége, de sokan nem fogjuk el­felejteni. Önök például mit tesznek? — Átnézzük az összes lakótelepi házat, mindeh szükségeset ellenőrzünk. Erről — a maga idejében — tájékoztatjuk a Petőfi Népe olvasóit. Minden­esetre kérdéseink nekünk is vannak, egész attól * látszólagos apróságtól kezdve, hogy vajon helyes-e lakások százait olyan zárral felszerelni, amely be» csukódhat az ember mögött? Nemcsak ezt, hanem az összes egyéb tanulságot is le akarjuk, és le is fogjuk vonni az Akadémia körúti tűzvészből, hogy elejét vehessük a hasonló eseteknek. Ballal József—Farkas P. József A felvételeket Tóth Sándor készítette. Nincs könnyű dolga az újság­írónak. de interjúalanyának sem. amikor egy majd négyévtizedes pálya képét kell megrajzolnia. Ugyanis ennyi idő telt el azóta. Hogy Major Pál színművész elő­ször a színpadra lépett. — .1947. január 3-án indultam a pályán egy hajdúnánási ma. gánszínházban. Előtte évekig amatőrösködtem, s 1948-ig négy­szer próbálkoztam — sikertelenül — a főiskolai felvételivel. A szín­házak államosítása után jött egy olyan rendelkezés, hogy a főisko­lát nem végzett, de gyakorló szí. neszek úgynevezett minősítő vizs­gát tehetnek. Ezen átestem, de szerződést nem kaptam. Egy ideig statisztáltam az operaház Car- men.jében, de ebből nem lehetett megélni. Végül protekcióval beke­rültem a GANZ Hajógyárba se­gédmunkásnak. Közben sorra jár­tam a színházakat munka után. nemhiába, mert felvettek az ak­kori Belvárosi, ma Katona József Színházhoz. Százötvenszer játszot­tam a Hétköznapok hőseinek fia­tal muhkását, | százötvenötször léptem színpadra a Mélyszántás című darabban, Egv szezonban ezt a két szerepet kaptam, kez­dett belőle elegem lenni. 1950-ben jelentkeztem Szendrö Józsefnél Pécsen itt három évet töltöttem, maid Debrecen következett, ahol Soós Imre, Mensáros László, Márkus László mellett' én a tár­sulat második vonalához tartoz­tam. Ezt követően két évig Bé­késcsabán játszottam, s 1960. augusztus elseje óta vagyok tag­ja a kecskeméti színháznak. Ez a huszonötödik évadom itt. Minden ember vágya az otthonteremtés, de ha örökösen vándorol, érre jó­formán semmi esélye sincs. Ide nősültem, s huszonhét év albér- letezés után lakáshoz is jutottam. Ezek után erkölcsi kötelességem­nek ‘ tartottam, hogy maradok, nem engedek a különféle csábí­tásoknak. Emlékezetes szerepei­met kérdezi? Hát van belőle egy- kettő, kisebbek és nagyobbak is: a Ruy Bias inasa, a Bánk bán Bi- berachja, a Rómeó és Júlia Ti- baldja. a Hamlet Rosencrantza. Rüszt József rendezésében ját­szottam A furcsa pár Félixét, s a Periklész négy kulcsfiguráját Szőke keze alatt pedig a Heil- bronni Katica császárát. Éppen ez utóbbi darabról készítették fel­vételt, vagyis ettől az előadástól számíthatom filmes szereplései­met. Főleg Dömölky János alko­tásaiban játszottam, például A 6-os kórteremben és Az isten há­ta mögöttben. A közérzetem? Ta­valy épp ilyenkor a szerződtetés! időszakban kérdeztek rá. Akkor is azt mondtam, megértem a ven­dégművészekkel kapcsolatos el­képzeléseket, de mj is szeretnénk feladatokat kapni. Szép, de ke­gyetlen mesterség a színészet. Egyébként nem panaszkodom, eb­ben az évadban három darabban. A kétbalkezes varázslóban, a Mu­rányiban és A kaméliás hölgyben játszottam. Szeretnék még olyan szerepeket kapni, amelyek a ko­romnak és képességeimnek meg­felelnek. Egy-egy szép randevú lenne... Kormos Emese ■Fotó: Straszer András Kitüntetések felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából pflpi * * ' * ~ ** *nZ*rr*PG& í, Éji • Sűrű, áttét fffi& «kMMtiÍMlP' ** ÉK a menekülést.^ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom