Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-29 / 99. szám

4 • PETŐFI NfiPE m 1985. április 29. „EGY LÉPÉS ÉS CÉLBA ÉRÜNK” SAJTOPOSTAL Z; Kalocsa legkorszerűbb üzeme A munka szerint emelik a fizetést A Kalocsa környéki Agráripa­ri Egyesülés Tejüzemében tavaly év elején indult meg a termelés. A munkaerő szervezése azonban már jóval hamarabb,- ősszel el­kezdődött. Sokan a régi tejüzem­ből érkeztek, a szállítás stábja majdnem teljes egészében szin­tén régi „motoros” a szakmájá­ban. Az üzemben dolgozó kettő- százharminc ember kisebb há­nyada az iparvállalatoktól vagy a mezőgazdaságból jött az élelmi­szeriparba. A tejüzem a város legkorszerűbb vállalata, mégis fárasztó az itteniek munkája. A napi feladatokat gyakori túlórá­val, szombati, vasárnapi mű­szakkal lehet megoldani. — A tejtermékek nem hiányoz­nak a családok asztaláról ünne­peken sem. Tárolni pedig hosz- szabb ideig nem lehet sem a tejet, sem a tejfölt, a túrót. Előregyár- tásról tehát szó sem lehet — mondja Décsi Lajos üzemigazga­tó. — Ez pedig alapjában meg­határozza a tejüzem munkarend­jét. Aki idejön, nem minden eset­ben méri fel, mit is kell tulaj­donképpen vállalnia. Amikor pe­dig rádöbben, inkább megválik az üzemtől. Tavaly például száz- hatvanketten mentek el a Kalo- csatejtől, igaz, ugyanennyien munkába léptek. A nagy fluktuá­ció miatt most „duzzasztott” a létszámunk. Előfordul így is, hogy naponta öten—hatan elfelejtenek dolgozni jönni. Most jutottunk el oda, hogy a felvételt kérőket ala­posabban körülnézzük. Alapelvünk — kezdettől —, hogy inkább alacsonyabb bérrel vesszük fel a dolgozót, és ami­kor tisztességgel letöltötte a pró­baidőt, a munkája után emeljük a fizetését. Azt szoktuk mondani, ha tíz emberből csak egy is ná­lunk marad, már jól járunk, mert őrá biztonsággal lehet számítani. Ilyen azok nagy többsége, akik a régi tejüzemből kerültek át. Nekik nem volt újdonság a túl­munka, az ünnep előtti műszak. Egyébként is kötődnek a szak­máihoz. Kurucz Lászlóné termékgyártót a túróval töltött kádak mellett találjuk: — Az idén már itt kezdtem az évet, a régi tejüzemben 1971 óta dolgoztam, tejipari szakmunkás lettem. Kicsit idegenkedtem et­től az üzemtől, sokkal modernebb, valahogy más, mint a régi volt. Meg kellett ismerkedni több szer­kezettel. A tejfölös túrót készítő gépet még most is csak óvakod­va közelítem meg. Igaz, Magyar- országon ez az egyetlen ilyen gép. Először meg is lepett, mennyi kar, gomb van rajta. Persze a beállítása, karbantartása nem a mi feladatunk, de még idő kell, hogy megszokjam. Január elsején hatan érkez­tünk, régi „tejesek”, az üzembe, még mindannyian itt vagyunk. Ügy látszik, meg tudjuk szeret­ni ezt az üzemet. Érezzük, hogy van jövője. Mi is tapasztaljuk, saját bőrünkön érezzük a mun­kaerőmozgás hatásait. Aki nem tud megfelelni a követelmények­nek, inkább menjen. Sok a gond azokkal, akik nem élelmiszeripa­rosok voltak. Orrolnak, ha a tisztaságot megkövetelik, zsör­tölődnek a munkaidő-beosztások miatt. Nekünk szerencsénk van a túrózóban. Be tudjuk úgy oszta­ni a munkát, hogy havonta min­denkire csak egyszer kerül sor szombat—vasárnap. Kellner Tiborné egészen más területről érkezett a tejüzembe, a pénztárgépet váltotta fel lom­bikkal, pipettákkal. — A Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat pénztárosa voltam tíz évig. Az egészségem érdekében kellett felváltanom az ülőmunkát olyannal, amely mozgással jár. Továbbképzéseken vettem részt és megszerettem a mostani fel­adatomat. Oltóanyagot állítok elő a tejföl- és túrógyártáshoz, valamint baktérium- és csíra- mentességet ellenőrzők. Tudtam, amikór idejöttem, mire vállalko­zom. Érdekelt kezdettől, amit megmutattak, sok mozdulat „meg­maradt” bennem. Sokat segítet­tek a szakkönyvek is. Akik most az üzemben dol­goznak, lassan ráébrednek arra, hogyan is lehet a múlt évi nagy veszteséget „ledolgozni”. Innen pedig már csak egy lépés kell — igaz jó kiadós — ahhoz, hogy cél­ba érjünk. Istella István sertéskombiná­tot hagyott ott a KAGE Tejüze­me és az ezzel együttjáró köny- nyebbség kedvéért. — Egy ideig lehet bírni a nagy távolságra való bejárást, a haj­naltól későig tartó munkát. De amikor jön a családalapítás, sok minden megváltozik. Egy éve múlt márciusban, hogy a tej­üzemben dolgozom, tejátvevő vá­gyóik. Az üzemeikből érkező tej átvétele, savfokának megállapí­tása, tárolása a feladatom. Na­ponta körülbelül 90 ezer liter te­jet vizsgálok meg. • Kurucz Lászlóné a tejfölös tű' rét készíti elő a szállításhoz. Mezőgazdasági szakközépisko­lát végeztem annak idején. Ak­kor nehezen találtam munkahe­lyet, hiszen az itteni gazdaságok vagy telítettek voltak, vagy ipar­kodtak elfele az emberek. Így aztán messzebb néztem szét, és vállaltam az átjárást Kalocsáról Miskére. Nekem még ez a munkaidőbe­osztás is könnyebb, mint a régi volt, több otthon a szabad időm, tudok a jószágokkal foglalkoz­ni, paprikát termeszteni. Az ere­deti szakmámtól tulajdonkép­pen idegen ez, de nem volt ne­héz elsajátítani a tudnivalókat. Az üzemben tett körút után Décsi Lajos Uzemigazgató érde­kesen osztja fel az elmúlt idő­szakot, az üzem indulásától nap­jainkig: — Kezdetben volt a nagy „ne­kilendülés” ideje. Mindenki úgy érezte, magának alakítja, formál­ja az új munkahelyet. Ez 1984 tavaszáig tartott. Akkor fásult­ság lepte meg az embereket. Vagy a számításukat nem találták meg, vagy rájöttek, hogy nem csupán annak kell kitennie a munka­időt, hogy túrót, tejfölt ehetek. Ekkor szinte hegyek emelkedtek a kilépők munkakönyveiből egy-egy ünnepi műszak után. Most már remélhetően a sta­bilizálódás korszakának kezdé- téhez érkeztünk. Ez az év még nagyon „szorosnak” látszik, az­tán, bízunk abban, hogy a kö­vetkezőt már elfogadhatónak mondhatjuk majd a végén. Gál Eszter • Kellner Tlborné a tejföl minőségét ellenőrzi. I Istella István az özembe érkező tej mennyiségét méri. (Méhes! Éva felvételei) FILOXÉRAVESZÉLY, VASÜT, VÖRÖSMARTY-FÜZETEK Egy évvel a chicagói tüntetés előtt Az erdélyi gyalogló viszontagságai Egy évszázada május első napja csak annyiban különbözött a többi hónapétól, hogy a legtavaszia- sabb hónap kezdetét jelentette. A nevezetes chica­gói munkástüntetésre csak egy év múlva kerített sort a történelem. Az emberek önfeledten adták át ma­gukat az újjáéledő természet csodálatának. Senki sem sejtette akkor, hogy a tavasz pezsdülete a kö­vetkező év május elseje nyomán egy olyan új ér­telmezést is kap, amely nem ismer égövi határo­kat, és az új jelentés folytán minden május elsején munkások százezrei tesznek tanúbizonyságot arról, hogy egységes egészet alkotnak. Abban áz időben New Yorkban csak egymillió­kétszázezren éltek, Párizsban pedig kétszer annyian. Budapestinek is csak négyszázharmincezren mond­hatták magukat. A világtengereken az angol és a német lobogó nézett egymással farkasszemet. Ez utóbbi Bismarck herceg gyarmatosító tevékenysége folytán mind több dél-óceáni szigeten tűnt fel. Az Amerikai Egyesült Államokban kipróbáltak egy találmányt, amellyel a mozgó vonatok is érintkezhettek egymás­sal és az állomással. Egy hajdani kecskeméti újság­író így ír a magyar vasútról. „Ma már megtehetjük azt, hogy Kecskeméten kőszöntsük a felkelő napot, s ugyanott is búcsúztassuk, s közben Budapesten töltünk 4—5 órát." Akkoriban még nem jegyezték a különleges re­kordokat, ennek ellenére Fernolend Márton erdé­lyi polgár gyalogszerrel, vándorbottal a kezében in­dult megnézni a Budapesti Nemzetközi Vásárt. (Meg kell jegyezni, hogy akkori vélemények sze­rint a vásár igen lanyha volt.) Nos a vállalkozást nem kísérte siker, ugyanis a gyalogló ifjút az útjába eső községekben csavargónak nézték és több alka­lommal tömlöcbe zárták. Arról nem szól a fáma, hogy milyen útja volt, de más forrásokból megál­lapítható, hogy melege még a gyaloglás ellenére sem lehetett, ugyanis az 1885-ös nyárelő igen hideg és csapadékszegény volt. Május elsején viszont esett az eső. Egy akkori újság így ír: „A rozsra elkésve érkezett, de még sokat segített, a kapásokra kiszá­míthatatlan jelentősége volt.” Akkortájt sok borsot tört a szőlősgazdák orra alá a filoxéra. Ezért a Nagyméltóságú Földművelési Ma­gyar Királyi Minisztérium rendelete folytán Comoy János francia szőlősgazda országszerte bemutatói kát tartott a szőlőoltási módozatokról, mint a filoxé­ra elleni hatékony védekezésről. A kulturális életről szólva megemlíthető, hogy akkoriban adták ki a Vörösmarty Mihály összes műveit tartalmazó füzetsorozatot. (Egy füzetecske 35 krajcárba került.) Kecskeméten a helyi olvasókör­ből megalakulóban volt a Katona József Társaság. Száz évvel ezelőtt egyre-másra tartották a majá­lisokat. A diákoknak éppúgy volt majálisa, mint a dalárdának vagy a korcsolyázó egyesületnek. Nem volt abban az évben a kecskeméti polgári leányis­kola növendékeinek, ugyanis a felügyelőbizottság leszavazta. Mondván, hogy a múlt esztendőben is olyan mulatsággá fajult, hogy az a leányiskolái nö­vendékek korviszonyainak nem felelt meg. Sikeres majálist rendeztek a helybeli jogakadémia diákjai. A bevételt az Erdélyi Közművelődési Alapnak ado­mányozták. A kereskedő ifjak már nem voltak ilyen önzetlenek, mert ők saját könyvtáruk javára fordították a mulatság nyereségét. Volt akkoriban egy érdekes szokás. A majálison részt vevő hölgyeket név szerint megemlítették az újságban. Az idei majálison egy efféle próbálkozás bizony — várhatóan — igen nagy terhet róna az újságíróra. L. Szabó László Megoldást keresek... Régóta fogyasztom a vezetékes vizet, s 400 forintnál több soha­sem volt a díjszámlám. Ám leg­utóbb — nem kis meglepetésem­re — 1811 forintot követelt tő­lem a halasi vízmű. Természete­sen rögtön megírtam reklamáló levelem, melyben világosan le­szögeztem, véletlenül sem hasz­náltam fel a saját átlagigényem­nél lényegesen nagyobb mennyi­ségű vizet, vagyis irreális össze­gű a számla. Közben elteltek hó­napok, de megnyugtató intézke­dés máig sem született ez ügy­ben. A minap ugyan megérkezett hozzám a vízmű válasza, mely azonban az orvoslás helyett újabb elkeserítő érveket tartalmaz, mi­szerint : arra következtetnek, hogy magas vízfogyasztásom oka a fagycsap meghibásodása, eset­lég csőtörés. Mivel mindkét hi­báról úgy vélték, hogy a vízóra és a házam közötti szakaszon kö­vetkezett be, fehéren-feketén ki­mondták; a javítás az én felada­tom, s annak költségét is visel­nem kell. Kevéske nyugdíjamból kép­telen vagyok ennyi kiadást fe­dezni. Viszont attól is félek, ha semmit sem teszek, tovább nö­vekedhet a vízfogyasztásom. Va­lami ésszerű megoldást keresek ebben a helyzetemben, sajnos egyelőre hiába... — írja a Solt- vadkert, Dobó István u. 2. szám alatt lakó Imre László. • E panaszról szakemberekkel beszéltünk, akiktől a következő­ket tudtuk meg: . Célszerű évente ellenőriztetni — de a fogyasztás hirtelen meg­növekedésekor mindenképp —, helyesen mér-e a vízóra? Ilyen­kor kiderülhetnek a vízvezeték hibái is. Ha azok a mérőeszkö­zön belüli szakaszon találhatók, a helyrehozásból valóban a fo­gyasztónak kell gondoskodnia. (E munkát bármelyik vízveze­ték-szerelő kisiparos vagy szol­gáltató egység elvégzi.) Ameny- nyiben az órán túli hálózaton fordul elő rendellenesség, a ja­vítás érdekében a vízmű köteles intézkedni. Önnek tehát csakis azt taná­csolhatjuk, sürgősen bízzon meg hozzáértő embert a munka el­végzésével, különben tényleg előfordulhat, hogy tovább növek­szik a fogyasztása, melyért jo­gosan követel díjat a vízmű vál­lalat. Természetesen nem vonjuk kétségbe nehéz anyagi helyzetét, s erre való tekintettel megteheti, hogy részletfizetési kedvezményt kér tartozása kiegyenlítéséhez. Persze az is segíthet esetében, ha rendkívüli szociális segélyt igé­nyel a helyi tanácstól. A zsákutca nem utca? Kovács László nyugdíjas és még 21 lakótársa írta alá a kecskeméti Műkertvárosból érkezett sorokat: Az Alkotóház közelében le­vő otthonunkhoz zsákutca ve­zet. Ez nem lenne baj, meg­szoktuk már a korlátozott közlekedési feltételeket. Gond­jaink azóta szaporodnak, és egyre elviselhetetlenebbek, mióta közművesítés volt a tér­ségben. Ha jól számoltuk, ilyen okból háromszor is fel­forgatták utunkat, amely most csatatéri állapotot idéz. Még száraz időben sem szí­vesen vállalkozik a fuvaros, hogy e gidres-gödrös szakasz­ra behozza a tüzelőt, eső után pedig járművel megközelíthe- tetlenek a lakásaink. Rossz rágondolni, mi történne, ha éppen ilyenkor kellene ide­hívnunk a mentőket, netán a tűzoltókat. A tengelyig érő sár­ral ők sem tudnának megbir­kózni. Az érdekelt lakosság közös összefogása egyelőre mit sem változtat e tarthatatlan álla­poton. melynek megszünteté­séhez hatósági segítségre: földgyalura, meg nagy meny- nyáségű töltési anyagra (sa­lakra, sóderre stb.) van szük­ség. Minél előbb! Segítőket várnak a tiszaugi gyerekek A Tőserdő szomszédságában, túl a Tiszán található a mindö&z- sze 1100 lelket számláló település, Tiszaug. Légvonalban is legalább kétszer akkora távolság választja el a közigazgatás területi központ, jától. Szolnoktól, mint amennyire van a mi megyénk székhelyétől, Kecskeméttől, így nem véletlen, hogy a községbeliek zöme ez utóbbi városban keresi meg a * kenyerét Értesülésünk szerint a kon­zervgyárban, a 'Baromfifeldolgozó Vállalatnál, a vízműnél és a DUTÉP-nél dolgozik a legtöbb tiszaugi lakos. Voltaképpen e tényből kiindulva keresett fel bennünket a Tiszaug, Rákóczi u. 16/b. szám alatt lakó Tigyi Ist­vánná, aki ezeket közölte: Kisközségünk óvodájának és is­kolájának technikai körülmé­nyei elavultak, szegényesek. Mi, szülők rendszeresen \végzünk társadalmi munkát az intézmé­nyek szépítése, gyarapítása ér­dekében, de kevés közöttünk a megfelelő szakmával, vagy leg­alábbis sokoldalú műszaki gya­korlattal rendelkező, ezért aztán számos javítani valóval és építé­si feladattal egyszerűen nem tu­dunk mit kezdeni. Tudjuk, a helyi adóbevételből sajnos, nem futja mindenre, s mert a településfejlesztéshez se­honnan sem igényelhetünk tá­mogatást, arra gondoltunk, meg­osztjuk gondjainkat a szomszé­dokkal, a Bács-Kiskun me­gyeiekkel. Nem titkolt szándé­kunk, hogy megértőkre talál­junk. sőt olyan kollektívára, mely örömmel vállalja a hoz­zánk való kiruccanást néhány órára, segítés céljából. A legsürgősebb teendőkről a tiszaugi általános iskola igazga­tója tájékoztatott bennünket: Az óvodában meg az iskolá­ban jó néhány régi, használt bú­tor van, mely egy kiadós kar­bantartással újjávarázsolható. Hozzáértők az épületek tetőze­tén találnák pár négyzetméter­nyi javítandó felületet. A legki­sebbek részére babaházat, tanu­lóink tornafoglalkoztatásához, testedzéséhez pedig kellően fel­szerelt sportudvart szeretnénk létesíteni. Felújítandó a belső­elektromos hálózatunk és a han­gosító berendezésünk. Íme, dióhéjban a gondjaink, melyek minimális enyhítése is nagy örömmel töltene el bennün­ket, s főleg a mintegy 150 ovist és iskolást, akik érdekében mindezeket elmondtam. Egyre gyakoribbak a 'humánus tartalmú brigádfelajánlások, me­lyek teljesítésével idős, beteg és egyéb okból rászoruló embere­ken segítenek a kis közösségek. Ilyen patronálók jelentkezésében bíznak a fiszaugiak is. Felrobbant a disznó ÜZENJÜK „Várom az első babát” jeligére, Kiskőrösre: A háztartási alkal­mazott is kaphat szülési (terhes, ségi-gyermekágyi) segélyt, mely­nek napi összege 120 forint, ha szüljés előtt 270 napon át volt biztosított, s 80 forint, ha előze­tesen legalább 180 napot töltött biztosításban. Ezen összeg két­harmada illeti meg, amennyiben a segélyezésekor a munkáltatójá­nál lakik, s ott teljes, természet­beni ellátásban részesül. Zsoldosnénak, Lászlót al vára: Aki munkavédelmi vizsga leté­tele nélkül tölt be olyan munka­kört, mely a saját, illetve a szak­társai egészségét és testi épségét veszélyezteti, csak felügyelet mellett dolgozhat. Ha minden úgy igaz, ahogyan többektől hallottuk, példátlanul véres dráma játszódott le nem­régen megyénk egyik kisközségé­ben. Bár az eseményeket utólag már nem lehet pontosan rekonst­ruálni — hiszen az elkövetők mé­lyen hallgatnak, vagy a legjobb esetben ellentmondásosan nyilat­koznak. s a tanúk sem mentesek a túlzásoktól —. a különféle vé­lemények mozaikjaiból összeáll a hihető történet, amely igencsak tanulságos. A dolog azon a kora reggelen kezdődött, amikor a ház udvarán volt már a család apraja-nagyja, a meghívott sógor és a foöllér. Na, meg a leendő áldozat, a három­mázsás hízott disznó. S miiként lenni szokott, a bátorságcsiholó egy-egy pohárnyi pálinka elfo­gyasztása után kezdetét vette a „szertartás”. A röfi persze hamar rádöbbenhetett, a fele se tréfa, így aztán körmeszakadtáig véde­kezett, minek következtében hol a sógor, hol a böllér huppant a földre. Hosszú percekig ' eldöntetlen volt a küzdelem, ekkor jött — ta­lán az újabb koccintás eredmé­nyeként — a kolosszális ötlet: gázzal kell jobblétre szenderíteni a hatalmas állatot. Gyorsan elő­került a perzseléshez készített propán-bután tartalmú palack, a az onnan kivezető cső végét az állat orra elé tartották. A hatás nem váratott magára sokáig, mert fokozatosan lecsendesedett, ká­bulttá vált. elaludt a disznó. A diadalt ismét itallal ünnepel­ték a győztesek, aztán nekiláttak) az ilyenkor szokásos tennivalók­nak. Mit sem sejtő módon kap­csolták be a gázperzselőt. s mi­kor az égőfejet közelítették az élettelen testhez, robbanás rázta meg a levegőt, a sertés darabjaira szaggatva repült szerteszét. A nagy mennyiségből csupán pár kilónyi felhasználható hús került elő a kerítés mentén, ahová visz- szazuhant a magasból. Ezzel kapcsolatosan megkérdez­tük a DÉGAZ egyik vezető szak­emberét, aki közölte: a belélegzés által az állat testében felgyülem­lett gáz felrobbanhatott a nyílt lángtól, A drámai helyzetben egyetlen szerencse, hogy nem járt személyi sérüléssel. Pedig az sent zárható ki akkor, ha gázzal mű­ködő szerkezettel perzselnek a tu­lajdonosok. Akiknek tudniuk kell, hogy ily módon szabálysértő cse­lekményt követnek el. amiért fe­lelősségre vonhatják őket. Nincs hírünk arról, hogy a szó­ban forgó eset miatt bárki ellen is eljárás indult volna. Igaz. akár büntetéssel is felér a tény: a drá­ga takarmányon hizlalt sertés egy szemvillanásnyi idő alatt odave­szett. Kár ez. a javából! Szerkeszti: Telkei Árpái Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-811 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom