Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-29 / 99. szám

1985. áprili* 89. • PETŐFI NÉPE • 5

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT EGON ERWIN KISCH

Fejezetek a száguldó riporter

Arany Prága régi negyedében 1885. április 29-én született Egon Erwin Kisch, a világ egyik leghíresebb újságírója. Nem életrajzát és találkozásaink történetét mondom el, hanem kalandos pályafutása néhány fejezetét.

A Redl-ügy

A század első éveiben tűnt fel a prágai hírbörzén egy fiatal újságíró. Ámulva hallgatta a szén-, zációkat. Egy hölgyzenekar viszontagságai... A kettős gyilkosság titkai ... Foszfor mérgezés ... Nagy betörés ... Legérdekesebbek Jaroslaw Hasek, a Svejk majdani szerzőjének kitalált históriái: örláscápák a Moldva folyóban. Nagybajuszú csecsemő született.

Az ifjú újdondász, aki azt vallotta, hogy a kíváncsiság a mestersége: oda megy be, ahová tilos a bemenet, azt írja meg, amit el akarnak titkolni. Csakhamar feltűnik remek, izgalmas, érdekes társadalmi és bűnügyi riportjaival.

Egon Erwin Kisch 28 éves korában lett világhírű. Bécsben 1913 tavaszán a kémelhárítás embereinek a főpostán két „Opern- ball 13” jeligéjű levélt tűnt fel, amelyekben 14 000 koronát találtak osztrák bankjegyekben. A küldeményt egy elegáns úr vette át. Megindult a hajsza. A nyomok a Klomser szállodába vezettek. Ráakadtak a taxira, amellyel a titokzatos férfi utazott. Az ülésen egy szürke késtokot találtak. Ez lett a keresett úr veszte. Redl Alfréd ezredes, a prágai hadtest vezérkari főnöke került gyanúba. Pár óra múlva beismerte, hogy az orosz követség egykori sajtóattaséja kényszerítette kémkedésre, aki tudta, hogy a homoszexuális Redl — parancsra, — agyonlőtte magát.

A véletlen

Egon Erwin Kisch húsz évvel később Bécsben, így mondotta el nekünk a történet folytatását:

— A hivatalos közlemény szerint a prágai vezérkar főnöke idegösszeomlás miatt vált meg életétől. Dísztemetésre készültek, Ferenc Ferdinánd trónörökös képviselte volna az uralkodót. A véletlen, a kíváncsiság és a szerencse segített abban, hogy megtudjam az igazságot. Futballcsapatom egyik játékosa, aki lakatos, nyitotta fel egy magasrangú tiszt lakását. „A házkutatás után a nyomozó bizottság vezetője — mondotta a futballista, — így szólt a többiekhez: Itt vannak a bizonyítékok, hogy kém volt.” Azonnal rájöttem, hogy Redl ezredesről van szó. A lakás címe is bizonyíték volt. Kitaláltam, hogy cáfolat formájában írom meg a valóságot. „Magas helyről felhívtam ama hírek cáfolatára, hogy a prágai vezérkar főnöke, Redl Alfréd ezredes, aki tegnapelőtt Bécsben öngyilkosságot követett el, katonai titkokat közölt volna,' és Oroszország javára kémkedett.”

Egy korona kalandos útja

Az első világháború idején naplójában és riportjaiban örökítette meg élményeit, köztük azokat, amelyeket magyarorszá- gi szolgálata során jegyzett fel.

Az Orsován katonáskodó hírlapíró lakásával szemben egy pusztuló kápolna épületére figyelt fel. A kis templomnak érdekes története van. 1848 augusztusában ebben a kisvárosban töltötte hazai földön utolsó éjszakáját Kossuth Lajos. Néhány nappal később, augusztus 20-án, Szent István napján Szemere Bertalan volt belügyminiszter és négy társa itt ásta él egy vasládába rejtve a magyar koronát, valamint a koronázási ékszereket. Pár nap múlva császári lovasok keresték Kossuth Lajost, Szemere Bertalant és a kincseket. Négy év múlva ásták ki a koronát és a koronázási ékszereket. Varga István egykori miniszteri tanácsos árulta el a kincsek rejtekhelyét. I. Ferenc József kápolnát emeltetett a korona megtalálása helyén. Az emléktáblán az uralkodó, mint Ausztria császára szerepel.

Bajok« „Kin” hangzással ^US ■

Amikor Bécsben bemutatkoztam, Kisch tréfásan megjegyezte: „No lám! Ketten vagyunk itt magyarok!” Aztán a társaság felé fordulva elmesélte, mi történt vele kadettőrmester korában, amikor Magyarországon szolgált:

— Egyik riportomban valamelyik katonai alakulatról adtam ibeszámolót. Ezért hadrend elárulása címén indult ellenem eljárás. Tizennégynapi laktanyafogságra ítéltek, amelyet Gyulán kellett letöltenem. Püspökladányban szálltam vonatra. Kék egyenruhás huszárőrnagy ült a fülkében. Előírásszerűén jelentkeztem: „őrnagy úr! Kisch hadapródőr- mester alázatosan bemutatkozom.” Ezt németül mondtam. A Kisch Kissnek hangzik. Az őrnagy rám- rivallt, hogy miért nem magyarul mutatkoztam be... Más szakaszba mentem át... Ott is baj lett a „Kiss” hangzással. „Hogy lehet, hogy egy magyar németül mutatkozik be?” ... Végül is úgy Békéscsaba táján már a Wechtmeyer hadapródőrmester nevet mondtam. A szakaszban pihenő honvédezredes kezet nyújtott. „Kiss ezredes vagyok!”

Horthy tetoválásai

A következő történet is magyar vonatkozású.

«A legszebb tetoválást — írja a riporter — Horthy admirálison láttam. Zöldben-aranyban pompázó sárkány borította be mellkasa bal felét. Naponta mutogatta és magyarázgatta tetoválását a pólai tengerészfürdőben. Testének egy itt meg nem nevezhető részén is volt tetoválás. 1918.

TÁNCLÉPÉSEK

június 18-án a Viribus Unitus csatahajón megkértem, hogy mutassa meg.

Pár órával később torpedótalálatot kapott és elsüllyedt a Szent István, a legnagyobb csatahajó. Horthy megtagadta a segítséget a hajótörött legénységtől. Sokan elpusztultak.

— Nem kellett volna megmutatnom a rajzot, főhadnagy úr — mondta —, mert valahányszor megteszem, mindig nagy szerencsétlenség támad.”

Kisch1 még számos más magyar vonatkozású naplójegyzetet és riportot írt. így Belgrád és a Kárpátok közti utazásáról. Érdekesek a bácskai, bánáti és Ung- vár környéki feljegyzései.

BÉéeas^uáÖtkötet...

Egon Erwin Kisch sok ezer riportjának témájából mutattunk be néhányat. Publicisztikai írásaiban, riportázsában a polgári világot bírálta. Ostorozta a fasizmus minden megnyilvánulását. Védte, — a nehézségeket sem titkolva —, a szocialista rendszert, és vívmányait. A szocialista irodalmi riport alkotója harcos kommunista volt, ezt igazolják írásai.

A Levélváltás Hitlerrel című cikkében megírta: a Führer hazudik, amikor azt állítja, hogy az első világháború idején, tizenhat francia katona foglyulejtéséért,

I. osztályú vaskeresztet kapott.

A száguldó riporter életműve harmincöt kötet és sok ezer publicisztika, interjú, riport. Ezek közül a „Cárok, pópák, bolsevikok”, a „Száguldó riporter”, a „Gsillaglobogós Amerika”, a „Prágai kalandok”, az „Ázsia újjászületése”, a „Kínai titkok”, az „íme, Ausztrália!”, az emigrációban írt „Ezt láttam Mexikóban”, valamint a spanyol polgár- háború idején, a helyszínen látottakról szóló riportsorozatát említjük azzal, hogy a többi is a kiváló írásművész értékes alkotása.

A világégés után hazatért Prágába, ahol 1948. március 31-én elhunyt.

A forradalmár riporter életműve ma is időszerű, mert érdekesen, hitelesen tükrözi azt a kort, időszakot, amelyet megörökített. Ritter Aladár

LÉZER A RIZSTELEPEN

Agrár filmSZÉPÉN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL

Orgona és borostyán

Azt. hogy a hét számnévből hogyan fejlődött ki a hónap egy negyedét jelölő naptári egység neve is, könnyen megértjük: hiszen a hétfőtől vasárnapig tartó hét hét napból áll. S ha már a nap jött toliunkra, az sem szorul bővebb magyarázatra, hogy a világító égitest, s a huszonnégy órás időszak neve szintén azonos eredetű, hiszen szoros a kapcsolat a két fogalom közt.

Kis fejtöréssel felfedezhetjük, hogy miért ..lábos” a (vas)lábas, noha ma már nincs lába. csak füle. s így inkább fülesnek lehetne nevezni, de a füles már egészen mást jelent, a természetrajzba tartozik, akárcsak a tengeri lábasfefüek. Ezek a puhatestű ragadozók azonban nem onnan kapták nevüket, mintha „lábos" — avagy közlhasználatúbban „fazék”- fejük volna, hanem mivel nagy fejüket a lábból alakult s ezért „lábak”-nak is nevezett, erős tapadókorongokkal felfegyverzett karok koszorúja veszi körül; vagyis elnevezésükben a „lábas" csakugyan azt jelenti: .lábbal ellátott’, nem pedig az átvitt értelmű .edényt’-t. S ha már tengeri állatokról volt szó, hadd említsük meg, hogy a kukorica neve a Tiszán túl tengeri, s ez hasonlóan született meg. mint a lábas. Hogyan? A lábas egy lábas serpenyő, lábas fazék kifejezéséből keletkezett. a tengeri meg egy tengeri búza (vagyis tengerentúlról származott gabonaféle) szókapcsolatból. úgy, hogy első tagja „magába szívta” az egész kifejezés jelentését, s így a második nyugodtan el is maradhatott. Ezt a nyelvi jelenséget „jelenségta- padás”-ak nevezi a nyelvtudomány: ezzel szemben az időszakaszt jelentő hét és a nap szó esetében egyszerű jelentésfejlődéssel, jelentésátvitellel van dolgunk: ugyanazt a szót alkalmazzuk egy másik fogalomra: csak a jelentése duplázódott meg. S hasonló a helyzet a hangszert és a növényt jelentő orgoná-val is. ha itt már nehezebb is felismerni az összefüggést. Az orgona a latin

(musica) organa , (zene)szerszám'* kifejezésből rövidült a már ismert jelentéstapadással. (Az orgona a nyelvünkben is járatos .szervezet’, .szerkezet’ jelentésű orgánum töhbes száma.) A növénynév pedig a 'hangszer nevéből fejlődött ki, már a mi nyelvünkben, talán azért, mert az orgonabokor ágaiból is lehet sípot csinálni, vagy mert a virágai csövesek, s az orgona sípjához hasonlóan állnak egymás mellett

S az orgona mellett eszünkbe juthat egy másik növénynevünk, a borostyán is, amelynek szintén két jelentése él: jelenti a rep- kénynek is nevezett sötétzöld futónövényt. s a borszínű, sárgásbarna kövületet, amelyből ékszereket készítenek. Hát' ez hogy lehetséges? Igaz. hogy a borostyán (kő) is növényi eredetű: régi, megkövesült fenyőerdők gyantája. s a repkény is felfut néha a fenyőfára, de ez vajmi laza ösz- szefüggés. Ha a szavak eredetét nézzük: a repkény jelentésű borostyán már a 14. században feltűnt nyelvünkben, ahova a szláv nyelvekből került (a szerb-hor- vátban brscsan-nak hangúk), míg a kövület nevére csak a 19. század elejéről van adatunk: „Jószágé gyanta, illatgyanta, borostyánkő”. Ez a borostyán pedig nem más. mint a német Bernstein (szó szerint .tűzben olvadó kő, gyanta’) magyaros ejtésű alakja (amibe a repkényt jelentő borostyán hangalakja is belejátszhatott). Vagyis itt nem azonos szó hasadt szét két jelentésűvé, hanem két különböző jelentésű, s eredetű (szláv és német származású) jövevényszó hangalakja hasonult egymáshoz nyelvünkben. Úgy is mondhatnánk: a Nap és nap. a 7 és hét, az orgona (hangszer) és az orgona .(bokor) édestestvérek sőt ikertestvérek, míg a borostyán (repkény). s a borostyán (kő) csak afféle teitestvér, mostohatestvér, akiket azért egyforma ruhába öltöztetett dajkájuk: anyanyelvűnk.

Szilágyi Ferenc

és videoszemle

A lélek pihen, a test edz

• Nemzetközi verseny a Hírős Kupa. A legközelebbi októberben lesz Kecskeméten. (Somos László felvétele)

Egy percnyi időtartamú bécsi keringő 180 lépésből áll, melynek során a szervezet kalóriafogyasztása óránként 750. Ennyi kalória egy ökölvívónak kllenc-tíz menetre elegendő. Valóban ilyen „kemény” igénybevételt vár el a társastánc? Feltétlenül edzettséget kiván. A külső szemlélő csak a csillogó ruhákba bújt táncosokat, a pontosan kiszámított lépéseket, a becsülendő összhangot látja a dobogón. Auer Pál táncpedagógus szerint a társastánc pihenést jelent a léleknek, viszont a testnek tornát.

Megyei helyzetkép

. Kecskeméten és a megye néhány településén 1981-től kezdett ismét fellendülni a társastáncoktatás, a klubélet, a versenyzés, s ahogy az ország más vidékén is, igen hamar népszerű lett. A magyarázat: a táncnak nagy szerepe van az egyéniség kibontakoztatásában, megszabadít a gátlásoktól, segít a helyes viselkedéskultúra kialakulásában. A Szovjetunióban azt tervezik, hogy az iskolákban kötelező tantárggyá teszik a táncot.

Bács-Kiskun megye fehér folt volt még néhány éve a társastánc térképén. Ezt felismerve Kecskemétre költözött Szalay Attila, Szonda Mária és Gajdács János, akik áldozatos munkájuk révén megszerettették és elterjesztették a társastáncot. Kiskőrösön, Halason, Baján és a megyeszékhelyen klubok jöttek létre. Az öze László szegedi tánc- pedagógus vezette Hírős Táncklub jelen pillanatban az utánpótlásra koncentrál. Sokat tanulhatnak a táncosok minden esztendőben a bajai művészeti táborban. Jeles szakemberek segítik őket tanácsokkal, például az Amerikában élő Varga Gusztáv. A Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon Hírős Táncklubja lesz ismét a házigazdája az októberben már harmadszor megrendezendő nemzetközi seregszemlének, a Hírős Kupának.

Bács-Kiskun megyében eddig mintegy tízezer fiatal tanult meg táncolni. A Híröske Táncklubba már felvételizniük kell a legkisebbeknek.

Kecskemét: központ

Tervezik, hogy Kecskeméten alakítják ki a társastáncosok megyei bázisát — tudtuk meg Bárdos Ferenctől, az úttörő- és ifjúsági otthon munkatársától, akinek szívügye a táncmozgalom. Erre valóban szükség lenne, s ebben neves táncpedagógusok segítenének. A Hírős Táncklub tevékenysége országosan elismert, miért ne vállalhatnák a kecskeméti iskola megteremtését? 1983- ban a megyeszékhelyen összese- reglettek a táncpedagógusok, hogy megvitassák gondjaikat, s felvázolják egy egyesület létrehozásának lehetőségét. A tanácskozáson felmerült az is, hogy nincs szervezetük, szabályzatuk, mindenki azt és úgy tanít, amit éppen jónak lát. Ezen (is) segíteni kell... Ma sem eldöntött a társastáncosok hovatartozása, s jócskán akad megválaszolatlan kérdés: sport vagy művészet, amit csinálnak? Amatőrök vagy profik? És ’így tovább.

Bács-Kiskun megye több óvodájában feltérképezték a lehetőségeket a táncpedagógusok, figyelték a gyerekek mozgását, ritmusérzékét. Gajdács János az ifjúsági otthon dzsesszbdlett-klub- jában foglalkozik tehetséges fiatalokkal. Halason, Soltvadkerten,' Lajosmizsén, Tiszakécskén is vannak hívei a társastáncnak. Az Országos Úttörőelnökség szintén felfigyelt a mozgalom hasznosságára és az ebben rejlő nevelési lehetőségekre. Az úttörők kulturális szemléinek programjában már szerepel a társastánc is. Persze sokan kétkedve fogadták ezt az ötletet. Mint mindent, ami új.

„Hozzátartozik a műveltséghez”

Sokan kérdezik: hol hasznosíthatják a fiatalok a szalontáncokat? Miért akarják megtanulni ezeket? A Hírős Táncklub egyik foglalkozása előtt magam is erről faggattam a gyerekeket. Mind azt mondták: hozzátartozik a műveltséghez. Tehát nem biztos, hogy a nosztalgiázás hozta elő a társastánc igényét! Jó, ha az ifjabb generáció is szeretne tisztában lenni a hagyományokon alapuló, a nagy múltra visszatekintő táncokkal. Akik így gondolkodnak, lehetőségük van a tanulásra, a lépések elsajátítására. Fiatal, képzett oktatók várják őket, nemcsak a tánciskolákban, hanem a gomba módra szaporodó klubokban is. Új képzésforma alakult ki, letűntek a szigorú, „fehér-inges-nyakkendős” táncórák.

• • •

A társastáncosok sok gonddal küszködnek, de a mércét mindig magasabbra teszik, lépéshátrányukat egyre inkább behozzák. Olyan színvonalon táncolnak, hogy nemzetközi versenyeken is helytállnak. A megválaszolatlan kérdéseken azonban érdemes eltűnődni. Felvetésük ma — a tánc világnapján — különösen aktuális. Borzák Tibor

A XXII. Országos Agrár Film- és Vddeoszemlét május 7—9. között rendezik meg Gödöllőn. Bemutatják a magyar mezőgazdaság fejlődését reprezentáló legújabb Szakfiilmeket és videomű- sorokat, s a filmszemle idején egyéb programokat — szakmai kiállításokat és tanácskozásokat is rendeznek a művelődési központban.

A művek alkotói közül sokan a mezőgazdasági haladást szolgáló új kutatásokkal és azok alkalmazásával foglalkoznak. A szakemberek és az érdeklődők filmeket tekinthetnek meg a többi között a lézertechnika alkalmazásáról a rizstelepek építésében, a nagy teljesítményű traktorok és magajáró gépek korszerű vezérlő- és szabályozóberendezéseiről, a malmok munkavédelmi újdonságairól. Több filmet vetítenek le a házikertek növényvédelméről, a háztáji szarvasmarhatartásról.

A szemle idején a számítógépek és a videotechnika alkalmazásáról rendeznék ankétot és börzét.

Ragaszkodás

— Hol a halott? — kérdezi a fuvaros, homlokát törli; siet, délután még szénát hord másoknak.

Agnes néni köténye sarkával szeme előtt babrál, előre megy a tisztaszobába, kapcsolja a villanyt, mert sötét van, a zsalugáter behúzva; sosem nyitja ki. Mert csak szívná a nap a drága bútorkárpitot.

A vénember ott fekszik az ablak előtt, a régi sátorlapon. amit még a háborúból hozott, talpig feketében. Keze összekulcsolva a mellkasán, ujjai alatt az imádságos könyv, kicsit lejjebb a nyúlszőr kalap, amit úgy szeretett, azzal a fácántoll-bokrétával a széles szalag mögött. Fel van készítve tisztességgel a nagy útra, úgy, mint vasárnapokon, szentmisére menet

i — Jó lesz, ahogy van? — szipogva néz a fuvarosra Agnes néni. — Magam öltöztettem, az ember lánya nem bízza másra a hites urát. Amint meghalt, és lezártam a szemét, menten hozzákezdtem, amíg meleg, hogy könnyebb legyen, mert hogy addig nem merevszik. Megborotváltam az aranyomat, hogy álljon majd az Úristen ítélőszéke előtt, ne hogy azt mondják, no, jóember, miféle asszonya volt magának abban a siralomvölgyben, hogy ilyen borostás ábrázattal engedte el erre a hosszú, nagy útra.

A fuvaros türelmetlenül legyint;

— Hagyja már, hagyja. Minek annyi beszéd? megtette, hát jól tette. Halottnak minden jó — az arcán látszik, legszívesebben hóna alá csapná ezt a madárcsontú öregembert, s vinné, mint a rongyot kifelé, a kocsihoz, mert igaz, ami igaz; ki nem mondaná ugyan, de cseppecskét neheztel a halottra. Hogy pont most, legnagyobb dologidőben? Ráért volna vele várni kicsit, télig, amikor kevesebb a dolog. De ha így jött, igy jött, nem kezdhet semmit vele, bele kell törődnie az ilyen fuvarokba is, mert emberbaráti szeretet is van még ebben a kacifántos világban, s lám, máris sebes léptekkel a portákat elhatároló kerítésnél terem, s belekiált a levegőbe:

— Jani, te! Hallod, te Jani, hol esz a fene?

— Na, mi kő?

— Gyere át, azt* segíts.

— Jani bátyám?

— Az. Csak gyere.

Ezután a koporsót leemeli a szekérről, becipeli a szobába, s oda fekteti majdani lakója mellé, a világ dolgai iránt már teljesen közömbös ábrázatot mutató öregember mellé. Az öregasszony előhozza a szoba sarkából a lepedőbe csomagolt szénahalmocs- kát, még az este odakészitette, a legfinomabbjából, bánta kicsit, hogy a jászolból szedte el, a marhák szája elől, de hiába, a kinti vizes volt, nedves, nem száradt még le róla a hajnali eső. Selymes, jó illatú

széna, s az öregasszony szemében az örökös fáradtság megtört fényét az irigység fénye veszi át; milyen jó fekvés esik majd azon a finom szénán, tudom istenem, sóhajt maga elé, kipihenné rajta az ember lánya ezt a hetvenhat esztendei munkáló- dást.

— Nyugodjék szegény — motyogja maga elé, s keresztet vet.

Jön János, a szomszéd. Ketten emelik a vénembert, de csak nem is szusszantanak, mert könnyű, mint a pihe. Kicsi igazítás, hogy a fej jól álljon, Ágnes néni odarakja boldogult férje mellé a nyeles fésűt, amit úgy szeretett. Ezen jócskán töpren- kedett; nem prédaság-e, oktalan pazarlás egy teljesen jó, használható állapotban levő fésűt a föld alá küldeni, végül mégis megtette, gondolván, van még fésű ezen kívül fölösen is, mert hogy a múlt évben találta azt a nagy, ritka fogú, barnát. Hozza a szemfedőt, gondosan kivágja rajta a léleknyílást, kereszt alakban, majd széles mozdulattal párjára teríti, és utolsó Isten hozzádot mond.

— Mennyi a fizetség? — a tornácon Kérdezi, könnyein át figyelve.

— Erre jövök visszafelé, belépek a pénzért. Nem olyan sürgős, hogy mindjárt kellene.

Agnes néni visszatipeg a tisztaszobába, összekulcsolt kézzel megáll az esküvői kép előtt, s hosszan nézegeti egykori önmagukat, a hajdani ifjú párt. Különösen a fekete, fölfelé kunkorodó bajuszú dús hajú, nyílt tekintetű férfit, amint mellőle néz le rá hatvan esztendő távlatából. Erősen töri a fejét; ugyan, mi az élet? Ugyanazt az embert vitték ki perccel előbb, de mi lett belőle? Madárcsontú, örökké köhécselő hajlott hátú, megkopott vénember. Mégis, mi változott? Akkor is ilyen nyár volt, mint most, amikor először gyűjtötték a szénát a Sári réten, s minden percben érezték az egybekelt emberpár önfeledt boldogságát. Mert volt boldogság, bőven volt. Jó ember volt az ura, szépen folydogált el az a hatvan esztendő. Szép volt, no, szép.

— Elmúlt — súgja maga elé Agnes néni.

Szédülést érez. Odalép a tornyosra vetett ágyhoz,

s amit még sosem cselekedett, azt most megteszi: beljebb tolja az egymásra rakott dunyhákat, vánkosokat, helyet csinál magának, leül a szalmazsákos ágy szélére, szembe az esküvői képpel, hátát az ágy- nemütoronynak veti, s várja, hogy elmúljon szeméről a hirtelen jött sötétség.

Jön a fuvaros.

Agnes néni! Hallja? Hol van? Gyüjjön má’, mer‘ sietni köll.

Megint szól, aztán újra, hangosabban.

Semmi nesz.

Rossz érzéssel nyitja a tisztaszoba ajtaját, s belép- a huszonötös égő szórta halovány fénybe. Ott az öregasszony, háttal az ágyneműnek dőlve, arcán békesség, nyugalom, fekete kendője alól kibukott hófehér hajának tincse, s csak a szeme árulja el: elment a férje után. Varga & József