Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-17 / 89. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. április 17. LÉPÉSVÁLTÁS KÖZBEN Uj utakon a beruházások A gazdaság életében kulcsszerepet játszanak a beruházások. Mennyiségük­től és főleg minőségi mutatóiktól függ, merre léphet, miként fejlődik tovább egy ország. A beruházáspolitikai dönté­sek éppen ezért mindig a gazdaságpoli­tika elsőbbségéhez igazodnak, annak cél­jait tükrözik. A január elsejétől érvény­be lépett új jogszabályok is ennek szel­lemében változtak. A termelési szerkezet átalakítása, a versefliyképesség javítása, a hatékony­ság növelése megkövetelte ezt a lépés­váltást. így a felsőbb szintről a válla­latokhoz kerül a döntések jelentős ré­szének joga és' felelőssége, s ezzel pár­huzamosan megnő döntési szabadságuk is. A jogszabályok általános elve, hogy a beruházásokkal kapcsolatos döntéseket azon a szinten hozzák, ahol a szükséges információk rendelkezésre állnak, és viselhetik az ezzel járó felelősséget, va­lamint a kockázatot is. Négy csoport A rendszer változásait akkor tekint­hetjük át — természetesen csak nagy vonalakban —, ha követve a jogszabá­lyokat, négy csoportba osztjuk a fej­lesztéseket. Az elsőbe a központi hatáskörbe tar­tozó beruházások tartoznak; a nagy, a célcsoportos és az egyéb beruházások. A nagyberuházások olyan országos je­lentőségű, az előkészítés során határo­zott állami szervezést és egyeztetést igénylő fejlesztések, amelyeknél rend­kívül nagy a befektetés, és ebben az ál­lami költségvetés számottevő szerepet játszik. (Ilyenek például a villamosener- gia-ipar, a bányászat nagyberuházásai.) A célcsoportos körbe azok a nagy te­rületet átfogó, kiemelkedő jelentőségű infrastrukturális beruházások tartoz­nak, amelyek előkészítésében, koordi­nálásában az államnak jelentős mér­tékben kell igénybe vennie. Összesen kilenc célcsoportba osztják e beruhá­zásokat, a műszaki-gazdasági feladato­kat az Állami Tervbizottság öt évre szó­ló beruházási javaslat keretében hatá­rozza meg. Ám a tervezésről és a meg­valósításról már az illetékes miniszté­riumok, illetve országos hatáskörű szer­vezetek vezetői döntenek. Az állami beruházások harmadik ré­szébe az első kettőbe nem sorolható, döntően kommunális jellegű létesítmé­nyek tartoznak. A népgazdasági terv ebben az esetben csak arról hátároz, hogy mennyi pénzt juttathatunk erre a célra, a beruházási döntés már a kije­lölt szervek feladata és joga lesz. A tanács dönt A beruházások másik nagy kategóriá­jának tekintjük a tanácsi fejlesztése­ket. A szabályozás tág teret enged a helyi döntési szabadságnak és növelte a tanácsok önállóságát. Nagy szerepet kap — elsősorban a kis településeken — a lakosság is: például egy-egy infrastruk­turális beruházás eldöntése során. A ta­nácsok változatlanul számíthatnak anya­gi támogatásukra is, de gondoskodni kell arról, hogy nagyobb hozzájárulás esetén az érintettek meghatározhassák, mire adják a pénzüket. Természetesen csak a kisebb településeken lehet a csa­ládokhoz egyenként bekopogtatni és megkérdezni a véleményüket, legyen-e út, esetleg hol épüljön az óvoda. Más­hol inkább össze kell gyűjteni a javas­latokat és azokról a tanácsülés határoz. A fővárosi, illetve a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai és szakigazgatási szervei pedig olyan kérdésekben dönt­hetnek, amelyekben nem várható, hogy a lakosság felméri az összes hatást. A vállalati beruházások jövőjét alap­vetően meghatározza az adók és befi­zetési kötelezettségek módosulása. Mint ismeretes, megszűnt a pénz „dobozolá­sa” és ezentúl osztatlan érdekeltségi alapot képeznek. Eltörölték az építési adót és a beruházási illetéket, ezek sze­repét a 18 százalékos felhalmozási adó vette át. Jelentős változás az is, hogy ezentúl a kormányzat közvetett eszkö­zökkel, a szabályozók felhasználásával akarja a népgazdasági érdekeket is ér­vényre juttatni a vállalati beruházá­soknál. A bukás kockázata Változatlanul kaphatnak a gazdálko­dók különböző formában támogatást és kedvezményt, de a beruházás teljes kockázata és felelőssége őket terheli. Amikor erről a szféráról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a finanszírozási rendszer, a pénzügyi intézmények fel­építésében bekövetkezett változásokról. Mind a hitelezésnek, mind a beruhá­zásoknak üzleti jelleget kell ölteniük, ahol elsősorban az elért eredmény szá­mít. Ezt segíti elő, hogy az újonnan ala­kult bankoktól is kaphatnak pénzt kü­lönböző célokra a gazdálkodók, s nem kell egyetlen ablaknál sorban állniuk. Az üzleti jelleg nagyobb terhet ró a vállalatokra, hiszen nemcsak a siker, hanem a bukás kockázatát is viselniük kell. Eddig három nagy csoport, a közpon­ti, a tanácsi és a vállalati beruházáso­kat tekintettük át. A negyedikbe a la­kossági fejlesztéseket sorolják az új szabályok. Ez elsősorban a lakásépítés­hez, -vásárláshoz kapcsolódik. Ebbé a csoportba tartoznak a mind nagyobb'' részarányt képviselő háztáji gazdasá­gok és a kisvállalkozások is. Bár az utóbbiak gazdasági súlya nem túl nagy, az országos és a helyi érdekek azt kí­vánják, hogy a kisvállalkozások beru­házási tevékenységét mindinkább szám­ba kell venni a népgazdasági terv ösz- szeállításának során. L. M. Félvezetők, integrált áramkörök Az elektrotechnikai tech­nológiákról kezdődött ked­den négynapos nemzetkö­zi szimpózium Budapesten a MTESZ székházában. A tanácskozást áz Optikai, Akusztikai és Filmtudo­mányi Egyesület rendez­te a Híradástechnikai, valamint a Gépipari Tu­dományos Egyesületekkel közösen, hogy elősegítsék a hazai és a nemzetközi elektrotechnikai kutatás- fejlesztés legújabb ered­ményeinek megismerését. A keddi plenáris meg­nyitón a felszólalók felhív­ták a figyelmet az elektro­technika mind szélesebb körű elterjedésére és hang­súlyozták ma már a mű- szaki-gazdasági-társadalmi élet szinte valamennyi te­rületén alkalmaznak elekt­rotechnikán alapuló be­rendezéseket. Az ilyen ké­szülékek korszerűsége, ha­tékonysága, megbízhatósága jelentős részben az elektro­technikai alkatrészek, il­letve. részegységek gyár­tási technológiájától függ. A mostani tanácskozáson éppen ezért mindenekelőtt a félvezetők, a hibrid-in­tegrált áramkörök, a nyom­tatott huzalozások előál­lítási technológiájával, va­lamint az alkatrészek tu­lajdonságainak mérésével, szerelésükkel és a finom- mechanikai kutatás-fej­lesztés eredményeivel fog­lalkoznak. A szimpózium időben egybeesik a BNV területén, kedden megnyitott Mipel ipari elektrotechnikai ki­állítással. AZ ÁFÉSZEK ÉS A VERSENY Szövetkezés magasabb szinten Sokszínű kereskedelem A megye fogyasztási szövetkezetei az elmúlt év­ben összességében eredményesen tevékenykedtek, bruttó árbevételük az éves üzletpolitikai progra­mokban rögzített célok szerint növekedtek. Álta­lános tapasztalat, hogy van törekvés a megújulás­ra. Egyre inkább tudatosabbá válik, hogy a régi .módszerekkel az áfészeknél sem lehet előbbre lép­ni. Erről beszélgetünk dr. Géró Imrével, a Fo­gyasztási Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Szö­vetsége áfész-titkárságának vezetőjével. — Milyen általános megállapításokat összegezhe­tünk 1984-röl? — A szövetkezetek lehetőségeikhez képest a vá­rosokban, a községekben, de különösen a külterüle­teken egész évben kiegyensúlyozott áruellátásra tö­rekedtek. Néhány területen javultak a technikai fel­tételek, jobban szervezték meg a beszerzést és az értékesítést, jobb lett a kínálat. Ugyanakkor azon­ban arról is szólni kell, hogy a közgazdasági kör­nyezet változásai — az alapellátás színvonalának megőrzését célzó törekvések ellenére is — egyre gyakrabban okoznak gondot, teremtenek feszültsé­get a gazdálkodásban. — Mit bizonyítanak az elmúlt évi mérlegek? — Az áfészek bruttó árbevétele 4,3 százalékkal haladta meg az előző évit, a nyereség megközelítet­te a tervezettet, de az előző évinél 2,6 százalékkal kevesebb volt. A szövetkezetek tevékenységének mintegy 80 szá­zalékát kitevő kiskereskedelmi forgalom — a napi cikkeket tekintve — kiegyensúlyozott volt. Sajnos, tovább nőtt a hiánycikkek köre. A kedvezőtlen idő­járás hatására a mezőgazdasági termékfelvásárlás — különösen a zöldség- és gyümölcsfélék mennyisé­ge — nem érte el az előző évi szintet. A vegyescikk- felvásárlásban — egyes kivételektől eltekintve — szintén csökkenés következett be, viszont az ipari és egyéb kisegítő tevékenységék termelése dinamiku­san fejlődött. — Miként jelentkezik a verseny a szövetkezeti ke­reskedelemben? \ — Az általános minősítés, a jó és rossz vállalat, szövetkezet, a versenyképes és a kevésbé verseny- képes gazdálkodó egység megítélése döntően a haté­konyságtól függ. Meghatározó a nyereség alakulása. A verseny a vállalatok, szakmák között azért folyik elsősorban, hogy minél nagyobb legyen a piacrésze­sedésük. ÁT szakemberek megítélése szerint a gaz­dasági verseny hazánkban egyértelműen ösztönzően hat a kereskedelmi-vállalatokra, szövetkezetekre. Az utóbbi években fontos feladattá vált az elemzés, a konkurrenciavizsgálat, melynek célja a szövetkeze­tek helyének és szerepének meghatározása az egyes piacokon. — Hogyan kötődnek piacaikhoz az áfészek? — Kapcsolatuk a vásárlókkal és a versenytársak­kal álláhdóáh”váltözik. A piaci részesedés egysze­rű ■'ÖSszéha&hh'tásárr kívül még .jó néhány kérdés megválaszolása vezethet a versenyhelyzet helyes megítéléséhez. Többek között: jobb-e az értékesíté­si szervezetünk, mint a versenytársaké, van-e ele­gendő, szakemberünk, milyen az áruválaszték, mi­lyen szolgáltatásokat nyújtunk a vevőnek, kezde­ményezünk-e kereskedelemi akciókat és így tovább. Az sem közömbös, hogy milyen a vásárlók vélemé­nye tevékenységünkről. — A fogyasztási szövetkezetek részesedése a me­gye kereskedelmi forgalmából az utóbbi években mérséklődött. — A „sokszínű kereskedelem” kibontakoztatása a megye szövetkezeteit hátrányos helyzetbe hozta. A legérzékenyebb pontunk a beszerzési piacokon kiala­kult helyzet, különösen azoknál a cikkeknél, ame­lyekből kevés van. A kiút — véleményünk szerint — a szövetkezetek együttműködésében, az összefogás­ban található. Jelszavunk a szövetkezetek szövetke­zése magasabb szinten. — Mégis hogyan lehetne előbbre lépni? — A pozíciók javításának további lehetőségét je­lentheti, hogy kezdeményezőbb, a kockázatot job­ban, de ésszerűbben vállaló üzletpolitikát próbálunk megvalósítani. Az elmúlt évben néhány szövetkeze­tünknél és az Alföld Szövetkezeti Kereskedelmi Vál­lalatnál már megkezdődött egy ilyen folyamat. Az eddigi eredmények biztatóak, igazolják a váltásban rejlő lehetőségeket. Az Alföld Szövetkezeti Kereske­delmi Vállalatnál például közvéleménykutatást vé­geztek a fogyasztók körében. A kérdőívek adatainak összesítése alapján átalakították az áruházat, 820 négyzetméterrel bővítették. Beszerzési pozícióink,, versenyképességünk javulását várjuk a megyeszék­helyen a Skála-COOP-pal közösen létesített gazda­sági társaság megalakításától is. Kereskedő Sándor ■SsisS mmmmmmmmmmmmmsm ina A tanyai pénzügyminiszter gaz, ami igaz, a tanyákon senki nem értett úgy a pénzhez, mint Józan Mi- hályné. Akármibe fogott, akár­mihez nyúlt, minden arannyá vált a kezében. Ha bement áru­val a városi piacra, legalább öt­száz forinttal tért haza, nem be­szélve arról a krumpliról, gyü­mölcsről, zöldségről, amit meg­szokott helyeire szállított ház­hoz. Lett is eredménye a gazdálko­dásának. Először a legidősebb gyere­kének építettek fel egy gyönyörű házat a városban. Belekerült vagy nyolcszázezer forintba. Meg is csodálta azt mindenki, még a tanyákról is bementek megnézni á szomszédok, ismerősök, mikor elkészült. Három évvel később a máso­dik gyerek házának az építésé­hez fogtak hozzá, s alig egy esz- tentő alatt kész is lettek vele. tJjabb három év telt el, s a leg­kisebb gyerek is megkapta a maga házát. A tanyasiak ámul­doztak: honnan telik ennyi Jó- zanéknak? Nem irigységből; inkább kí­KÉ'Af,-:. ■ váncsiságból kezdték el faggatni Józan Mihályt. — A lottón nyertetek vagy mi? — Nincs nekünk olyan szeren­csénk! — Csak ezt ne mondd legalább. Máskor egyenest nekiszegezték a kérdést. — Hogyan csináljátok? Józan Mihály vont egyet a vál­lán, s csak ennyit mondott. — Kérdezzétek az- asszonyt! — Nálatok nem te viseled a kalapot? Józan Mihály kihúzta magát. — Dehogynem! A miniszterel­nök én vagyok, de ő a pénzügy- miniszter. Az emberek nevettek, s ettől kezdve kezdték az asszonyt ta­nyai pénzügyminiszternek hívni. Az biztos, hogy Józanné értette a dolgát. Csak a tanya körüli hatszáznégyszögöles kertből ki­árult vagy százezer forintot éven­te. S ebben még nem volt ben­ne a tojás, a baromfi, külön pénzt jelentettek a disznók, amikért az állatforgalmi vállalat teherautó­ja ide a tanyára jött ki kétszer egy évben, s mindezekhez jött még az a jövedelem, amit a nö­vendékmarhákból szereztek. Józan Mihályné mindig tudta, mivel érdemes foglalkozni, mit érdemes termelni. Az egyik évben nagy volt a hagyma ára. A következő esz­tendőben mindenki hagymával rakta tele a zártkertjét. Józanné egyetlen fejet sem termelt el­adásra. Filléreket fizetett az át- vevöhely a hagymáért. Egy másik évben pulykafarm­ja volt. Hallotta a rádióban, hogy az angolok töméntelen pulykát vesznek át tőlünk karácsonyra. Garantált tojásokat szerzett va­lahonnan és szerződést kötött egy magyar céggel, hogy december elejére ötszáz pulykát ad le. „Bő­rönddel” hozták haza a pénzt. Volt olyan, hogy holland ubor­kamagot vásárolt tízszer olyan árért, mint amennyiért a többi­ek a magyar magot vették. Olyan futó uborkája lett, hogy a kert­ben minden gyünyölcsfán ubor­ka lógott. Abban az évben , csak az uborkából félszázezer forintot tettek be a takarékba. Amikor a harmadik gyerek há­za is elkészült, az egyik szom­szédasszony odaállt Józanné elé. — Te, Rozika! Áruld már el, mi a titka annak, hogy nektek annyi pénzetek van? Józan Mihályné elmosolyodott. — Nincs ebben semmi boszor- ’ kányság. Annyi az egész, hogy a pénzt mindig össze kell rakni. S minél többet tud az ember ösz- szerakni, annál több lesz. Érted? Hát ez a .titok.. Azzal otthagyta az álmélkodó asszonyt, aki értette is, nem' is, amit hallott. Hogy aztán hogyan keletkezett a szólás, azt nem tudta senki, de egy idő után, ha a tanyasiak kö­zül valaki gyűjteni kezdett va­lamire, azt mondta: „rakom ősz-' sze a pénzt, mint Józanék.” Józan Mihály pedig egy csep­pet sem bánta, ha valaki akár a háta mögött, akár a füle halla­tára pénzügyminiszternek ne­vezte a feleségét. Tóth Tibor A 12. órában úgyanúgy, mint az elsőben Nyeregben a Kossuth gépészei A szántóföldeik csendjét szinte mindenütt felváltja ebben az idő­szakbab a traktorok dobogása. A tavaszi munkákat erejük összpon­tosításával végzik a mezőgazdasági üzemek. A kecskeméti Kossuth Termelőszövetkezetben is szorgosan dolgoznak emberek és gépek. A napraforgó vetéséhez készítik elő a talajt. Ä gazdaság Rába-Steigere éjjel-nappal a határban van, vezetője Kőrös 'József, az ásóboronát húzatja hatalmas gépével. Láthatóan megpróbálja kifújni magát a beszélgetés ideje alatt. HELYTÁLLÁS A FÖLDEKEN • Kőrös József épp csak kifújja magát, máris indítja a Rábát. — Reggel hatkor szálltam trak­torra, 12 órát dolgozom egyhu­zamban. Este jön a váltótársam, Gábor János. Néhány szót vál­tunk, s máris mehet újra a gép. Négyéves a Rába, azóta ketten hajtjuk. Egy nap alatt képes 40— 50 hektáros földdarabot meg­munkálni. Mindig oda küldenek bennünket, ahol ennek az erejé­re van szükség. Holnap már vegy­szert dolgozunk a talajba. A leg­nehezebb időszak, amikor éjsza­kázásra van szükség, a tavaszi, meg az őszi hónapoké. Persze nyáron sem lehet tétlenkedni, lu­cernát kaszálok, vagy a műhely­be irányítanak. A simítózás a legkönnyebb munka — azt szeretem legjobban —, de a többit is meg kell csi­nálni. Mégpedig jól. Mindezt tudjuk. De azért nehéz a 12. órá­ban ugyanúgy figyelni, mint az elsőbén. Nem mondom,1 elismer­nek, megbecsülnek bennünket. Hiszen én is kaptam már Kiváló Dolgozó kitüntetést, kormányki­tüntetést, de nem hinném, hogy sokan cserélnének velem ilyen­kor áprilisban. Alig érünk a tábla szélere kí­sérőmmel, Kajtár György nö­vénytermesztési ágazatvezetővel, máris dübörög a Rába. A porfel­hő láttán nagyot sóhajt: — Eső kellene most már, leg­alább 50 milliméter. A gépek jól dolgoznak. A traktorosok isme­rik a feladatukat. Naponta négy- szer-ötször, ha valami gondot je­leznek, többször is meglátogatjuk őket a brigádvezetőkkel. Amíg az emberek a határban vannak, éj­jel sincs nyugtom, kijövök. A hó­nap végére földbe kell kerülni a magoknak, ez a legfontosabb! A terepjáró úttalan-utakon rázkódik, mire eléri a gazdaság FÜRJTOJÁS ÉS ZELLER Hetényi ízek másik végében a vegyszerezőket. Az MTZ-re szerelt permetezőt két T—150-es követi. Kombiná­torral dolgozzák a talajba a gyomirtószert. Ifj. Dakó Ferenc az MTZ-t vezeti, ő kiáll egy pil­lanatra, azonban a nagygépek folytatják a munkát. A fiatalem­bert Kajtár György így mutatja be: traktoros dinasztia tagja. — Valóban, szinte az egész családom — apám, testvérem, só­gorom, apósom — traktoros. Én négy éve dolgozom az MTZ-n, előtte rakodó voltam. Nem cse­rélném el a gépemet, megszok­tam, megszerettem. Nekünk sze­rencsére nem kell éjszakáznunk, igaz most mi is nyújtott műszak­ban dolgozunk. Persze vegysze- rezni nem is lehet sötétben, a sorok hiányosak lennének, meg görbék. így jó dolgozni, hogy nem egyedül van az ember a határban. Jobban telik az ,'idő, könnyebben vesszük a nehézsége­ket. ^ Tegnap jó párszor ki kellett ugranom a kormány mellől szó­rófejeket tisztítani. Lépten-nyo- mon eldugultak. Márpedig csak minőségi munkával tudjuk pótol­ni, amit az időjárás késése „el­vett” tőlünk. Szorít az^ idő, siet­nünk kell, de kapkodni nem sza­bad. Ha ezt a táblát befejezzük megyünk a másikba. Minden év­ben ugyanaz és mégis mindig ta­lálni munkánkban újat, érdeke­set. Az idén azt kell kitalálnunk, hogyan, milyen fogásokkal hoz­hatjuk be a lemaradást. A visszaúton az ágazatvezető felmutat az egyik villanyoszlop tetejére: — Látja, a gólyafészek gazdá­ja már megérkezett. Mi sem kés­lekedhetünk. Gál Eszter exportja • A töltügépsor végén nagy gonddal csomagolják a készárut. Kis tételekben exportál az UNIVER ÁFÉSZ hetényegyházi konzervüzeme. Az eddigi szállí­tások és ja folyamatban^ levő tár­gyalások az exportlehetőségek to­vábbi javulását mutatják: az év első három hónapjában annyi árut szállítottak külfödre, mint tavaly fél év alatt. A pirosarany, a gu­lyáskrém mellett a fokhagyma- és hagymakrém iránt nyugatnémet, olasz, osztrák és ausztrál vevőkön kívül Angliából és a skandináv állámokból van érdeklődés. Termékeik honi kedvelőinek is tud újat ajánlani a konzervüzem: márciusban boltokba került a vadas- és pástétom-fűszerkeverék. Nagy az érdeklődés itthon és külföldön is a fürjtojásmajonéz iránt, amelyet az idén új válto­zatban is készítenek, zellerrel íze­sítve’. Bővítik a választékot az úgynevezett francia típusú mustá­rokkal, jellegzetességük, hogy különböző levélfűszerektől más­más színűek, így például lesz zöld és citromsárga mustár is. A konzervüzem az idén 220 millió forint termelési érték elő­állítását tervezi, ami 10 százalék­kal több a tavalyinál. O. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom