Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-17 / 89. szám

1985. április 17. • PETŐFI NÉPE • 5 VENDÉGÜNK VOLT Bacsó Péter “Ser ú??a’ Kecskeméten, az Otthon moziban a múlt héten rendhagyó előadá­son lláthatta a közönség a Hány az óra, Vekker úr? című új magyar fűimet, s utána ankéton találkozhatott rendezőjével, Bacsó Péterrel. A film, melyet nem fogadott osztatlan elismeréssel a kritika, részint új hangot üt meg, részint régi filmjeinek: a „félmúltunikkal” foglalko­zó Tanú, s a Te rongyos élet hangnemének folytatója. A történet, mely a második világháború éveiben egy vidéki órásmester törté­nelmi kalandjairól szól. a korszak, a téma, s a probléma vizsgálatát szokatlan súlypontokra helyezte. Bacsó Péter — aki az idén kapta meg eddigi munkásságáért a Kossuth-díjat — bevezetőképpen új filmjének alapötletéről, indítta­tásáról beszélt. Önállóság és demokratizmus az iskolában Beszélgetés Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettessel — Hogy hol lesz filmem helye a többiek sorában, az a kritiku­sok dolga. Csak azt tudom, hogy én mit akartam.. Páskándy no­vellája tizenöt éve foglalkoztat. Nem hagyott nyugodni az alap­ötlet, mely „csak" annyi, hogy él egy kisvárosban egy órás, aki ér­zi az időt. Békeidőben ennek sem­mi jelentősége. Attól válik jelen­tőssé, hogy rendkívüli helyzetbe kerül. Az idő tudása: lázadás. A mérhető idő belülről érzékelhető­vé válik, költői jelentőséget kap, mely a civilizációhoz, a helyére zökkent időhöz való hűséget je­lenti. Az ankéton jelenlevőket fog­lalkoztatta a kérdés, hogy Bacsó Péter összetettebb elemzéseket hordozó, a történelmet sajátosan láttató1 filmjeinek sorában a ha­zánk felszabadulásának 40. évfor­dulóján bemutatott film' vajon igazából történelmi-e. — Filmem természetesen nem­csak az ünnepre készült. De ben­ne a felszabadulás értékeink őr­zésének hagyományában, s abban, ami e civilizációban számunkra értéket jelent. Szeretném, ha né­zőim e képsorokat nem úgy néz­nék, mint egy tudományos ana­lízist 1945-ről, mert akkor egy­szerűen nem értik meg mondan­dómat. Lukács Györgyöt idézve: „szörnyű az a kor, amelyben egy embernek morális atlétává kell válnia”. A film nem akarta a ma­gyar ellenállási mozgalom elem­zését adni. A groteszkké fokozott tulajdonságokkal fölszerelt fő­szereplők: a habókos ellenálló, a Gestapo-főnök, s maga Vekker úr is egyetlen rendkívüli tulajdonsá­gukkal meghatározzák a törté­netnek, sőt a történelemnek is ezt a lebegtetett, mesés vonalát. Nem a kornak, sokkal inkább egy em­beri magatartásnak akartam em­léket állítani. A film befejezése is e logika szerint érezhető logikus­nak. Azért döntött a sokak által szóvátett — szürreális befejezés mellett, mert — egy lehetséges patetikus befejezés helyett — ezt csúfondárosabbnak, s a film stí­lusához illőbbnek érzem. A tün­dén elem nem véletlenszerű, sor­sunk realitása magában hordozta, hiszen akkor mindenki életében kellett a túléléshez egy kis csoda. (Az utolsó képsorok egy kicsit tisztelgésnek is tekinthetők az az olasz neoralizmus nagy meste­re, de Sica Csoda Milánóban cí­mű filmjének befejezése előtt.) Bacsó Péter végezetül a küz­delmes és keserves forgatásról is szólt. — A főszerepet, melyben a fil­men Jordán Tamást láthatjuk, öze Lajosnak írtam és szántam. Öze Lájós már egy éve készült szere­pére, amikor Kőszegen elkezdtük a forgatást. Két hétig dolgoztunk együtt, s ő meghalt. Dokumen­tumfilm készül majd ebből az anyagból, a végső erejét összesze­dett művész utolsó két hetéről, akit én a magyar színészet utolsó zsenijének tartottam. Jordán Ta­másnak (s vele együtt valameny- nyiünknek) nemcsak a szereppel, hanem öze emlékével is meg kel­lett birkózni. A film azonban a munkának csak az egyik része. A másik része a közönség, akivel nem is olyan könnyű közös han­got találni, mert a leglényegesebb kérdésekről a kioktató hangnemet nem viseli el, a magvastól elme­nekül, de figyelemmel kell len­nünk a fiatalok igényrendszerére is, amely más... S ha erre nem vagyunk tekintettel, a székek üre­sen maradnak. Károlyi Júlia Oktatási rendszerünk néhány időszerű kérdéséről beszélgettünk Gazsó Ferenc művelődési minisz­terhelyettessel: — Folyik az oktatási törvény tervezetének társadalmi vitája. Milyen változásokkal számolha­tunk oktatási rendszerünkben? — Az iskolák további fejlődésé­nek kiemelt feladata a szakmai önállóság megteremtése, s a de­mokratizmus fokozása. Gazdasá­gi életünkben 1968 óta reform- folyamat indult el. A gazdasági egységek többek között önállób­bakká váltak. Oktatási rendsze­rünkben még nem alakult ki új mechanizmus. Az iskolák irá­nyítása lényegében ma is az öt­venes években kialakult módon folyik, szigorú, normatív, egye­di az irányítás. Ez a módszer nem juttatja kedvező helyzetbe az iskolát a szellemi tartalékok feltárásában. Az erősen besza­bályozott irányítás a szakmai önállóság minimumát sem képes megadni az iskolákban. Merev, szigorú ragaszkodás, a tanterv­hez, a jogi típusú irányítás nem indíthatja él a fejlődést. Magán az alaphelyzeten aka­runk változtatni — hangsúlyozta a miniszterhelyettes —. És nem­csak felülről jövő kezdeménye­zésről van szó. Intézményes ke­reteket akarunk teremteni az iskolákból érkező ötletek, mód­szerek felkarolására. A jövőben a nevelőtestület joga lesz a tan­terv alkalmazása a helyi körül­ményekre, a társadalmi, környe­zeti sajátosságokra. A pedagógus ezek figyelembevételével úgy építi fel az anyagot, ahogyan jó­nak látja, úgy „adagolja" a ta­nulóknak a terhelést, hogy mind­egyikük elsajátítsa a kötelező is­mereteket, a kiválóbbak pedig ennél többet. Azt szeretnénk, ha az iskolai nevelés innovatív erővé válna. Kísérletileg próbálhassák ki és alkalmazhassák saját elképzelé­seiket, s a szakmailag megalapo­zott változtatásokat építsék be az oktatott ismeretekbe. — S ki dönti el, hogy szakmai­lag megalapozott-e a változta­tás? — E célra tudományos taná­csot hozott létre a minisztérium, amelyben szakemberek értéke­lik és bírálják el a javaslatokat. Részt vesz ebben a munkában az Országos Pedagógiai Intézet, s a megyékben - részben már meg­alakult megyei pedagógiai inté­zetek is. (14 megyében már lét­rehozták, s a minisztérium el­rendelte, hogy máshol is meg kell alakítani ezeket az intézete­ket.) — Van-e az iskolákban ma elég innovatív erő erre a célra? — Annak ellenére, hogy a mai iskola számos gonddal küzd (zsú­folt osztályok, képesítés nélküli pedagógusok), meggyőződésem, hogy igen. Csak egy példát hadd mondjak. A fakultációra kiad­tunk 19 keretprogramot, ame­lyek alapján az iskolák 49-féle programot dolgoztak ki saját ma­guknak. Vagy a közismert szent­lőrinci kísérlet. Vezetője egy át­lagos falusi tantestületben való­sította meg ötleteit, s bebizonyo­sodott, hogy a tantestület tagjai képesek voltak a megvalósításra, sőt a maguk elképzeléseivel még gazdagították is a kísérletet. — A gimnáziumokban is nagy lehetőség van a környezeti sa­játosságok kiaknázására. Pél­dául, olyasmire gondolok, mint ami a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban folyik, ahol az egyetem oktatóinak közreműkö­désével különleges kurzusokat tartanak^az érdeklődőknek. Ki­használják a Biológiai Központ szellemi potenciálját is. Ilyen le­hetőségek más egyetemi váro­sunkban is vannak. — A szakmai önállósághoz nagy szakmai tudás is szükséges. Ho­gyan lesznek képesek majd kar­bantartani tudásukat a tanárok ma, amikor olyan gyorsan avul­nak el a tudományos ismeretek? — Átszervezzük a továbbkép­zést, megteremtjük annak a fel­tételeit, hogy évente ötezer pe­dagógus részesüljön benne. (A képzést is megváltoztatjuk, de az hosszabb munka lesz.) Az ősz­től kezdődően az egyetemeken szervezünk egyéves továbbkép­zést a pedagógusoknak. Ebből az időből hat hétre mentesíteni kell őket az iskolai munkától is. A továbbképzésen nemcsak a tudományok legújabb fejlődésé­ről kapnak képet a tanárok, ha­nem az alkalmazás, a tananyag­ba építés módját is bemutatják nekik. Azaz az ismereteket transz­formálva kapják, hogy azok fel- használhatók legyenek az iskolai munkában. A metodikai újdonsá­gokat is tanítják majd, csakúgy, mint a legújabb technika (szá­mítógép, video) iskolai alkalma­zását. A továbbképzés anyaga füzetekben is megjelenik. — Milyen változásokat hoz az iskolákba a demokratizmus fej­lődése? — A már említett szakmai ön­állóság természetesen csak akkor ér valamit, ha a nevelőtestü­letnek döntési kompetenciákat, hatásköröket adunk. Az oktatási törvény növeli a tantestületek szerepét az iskola irányításában. Az iskolák szakmai munkakö­zösségeinek vezetője, akit a kö­zösség maga választ, órakedvez­ményt kap, de azon kell lennie, hogy gondolkozzon, miként lehet javítani a szakmai tudást. A de­mokratizálódásnak, — ami nem szervezési elv, hanem a működés alapelve — intézményesülnie kell. A nevelő- és a szakmai testüle­ten kívül ezt a célt szolgálja az igazgatók' ‘meghatározott -időre szóm táftev.ezesp. Ez, és áz^Tiogy a kinevezésben a n evéTőt es tűi ét­nek döntő szerepe lesz, lényegé­ben a nevelőtestületnek mintegy a „hatáskörébe" helyezi az igaz­gatót. — Ezek az intézkedések merő­ben újak, és fokozzák a demok­ráciát az iskolán belül. De meny­nyire lesz demokratikus „kifelé" az iskola? — A társadalmi nyilvánosság­nak, a demokrácia alapfeltételé­nek fóruma az iskolatanács lesz. Ennek nemcsak a szülők a tag­jai, hanem gazdasági, társadal­mi szervezetek is. Itt cserélhet­nek véleményt, tapasztalatot a társadalom képviselői, a szülők és a pedagógusok. Esetleg dön­tési joguk is lesz bizonyos kér­désekben. Ebben a demokratikusabb isko­larendszerben komolyan-kell ven­ni a diákönkormányzatot, is, nemcsak az önkormányzati nap­ra, hanem az egész évre. E mo­dellben előfordulhat, hogy a di­ákönkormányzat véleményt mond, amit áz iskolatanácsban megvi­tatnak, s ennek nyoma lesz az iskola irányításában is. — Mit vár mindettől a minisz­tériumi vezetés? — Szabadabban, demokrati- kusabban működő iskolát, ami jobban eleget tesz az iránta tá­masztott követelményeknek, mint a mostani, felülről irányított, le­fojtott konfliktusok terhét hor­dozó oktatási intézmény. — Milyen tennivalók várnak a minisztériumra ennek érdekében? — Ebben az évben kidolgozzuk az irányítás továbbfejlesztésének programját, s megkezdjük a vál­toztatások fokozatos bevezetését. Hangsúlyozom a fokozatosság el­vét. Lesznek zökkenők is, de azokból nem lehet azt a követ­keztetést levonni, hogy vissza kell csinálni a reformot. Változta­tunk az irányítás stílusán ”is. Nem parancsnoklásrá lesz szükség, hanem szolgáltatásra ebben is. A minisztériumra és a tanácsok­ra is érvényes mindez. Biztosíta­ni kell a feltételeket az önálló szakmai munkához. Nem a régi értelemben vett felügyeletre, nem beavatkozásra, hanem orientá­lásra, iránymutatásra lesz szük­ség. Alternatív javaslatokat kell az iskolák elé tárni, amelyek kö­zött választhatnak, amelyeket sa­ját ötleteikkel variálhatnak. Al­ternatív tankönyvek és tantervek is megjelennek majd. dött ki főkről fokra. Az első valódi fehér porce­lán megszületése a Tang dinasz­tia idejére — több mint egy év­ezreddel ezelőttre — vezethető vissza. Használata azonban csak a XV. században a Ming dinasz­tia idejében vált általánossá. Az első kínai porcelánokat a keresz­tes lovagok hozták Európába. A keramikusok évszázadokon át ku­tatták készítési módját. Pedig ösz- szetételére nézve nincs benne semmi különös: kaolinból, kvarc­ból és földpátból áll. A kaolin ad­ja a keménységét, a földpát az átlátszóságát. Az európai porcelán feltalálá­sának dicsősége megoszlik két né­met mester között. Kettőjük kö­zül Johann Friedrich Böttger — Felmerülhet a kérdés, nem származik-e abból baj, hogy túl nagy lesz a nevelőtestületek sza­badsága a tantervek adaptálásá­ban? Ném szűnik-e meg a kép­zés egysége az iskolákban? — Nem. Az egységes képzés biztosítható irányelvekkel, ame­lyekben meghatározzuk, mi az, amit feltétlenül meg kell taníta­ni. A variabilitás egyrészt abban lesz, hogy nem kötjük meg a pedagógusok kezét az alkalma­zandó módszerben. (Írni tanítani hatféleképpen is lehet, fontos, hogy végül is valóban megtanul­jon írni a tanuló.) Másrészt .ab­ban, hogy a törzsanyagon felül sokfélét lehet oktatni. Arra azért ügyelünk, hogy egy-egy önmagá­ban jó módszer ne legyen abszo­lút mércéje a korszerűségnek. Nem attól lesz korszerű a tanár, ha minden órára egy csomó fel­adatlappal megy be. (Hiszen a nyakra-főre alkalmazott feladat­lap például gátolja a verbális' készség fejlesztését.) Végezetül arra kérem a peda­gógustársadalmat, hogy higgyen a továbbfejlesztés lehetőségeiben. Tudom, oly sokszor beszéltünk már reformról, oly sok változta­tási kísérletet megéltek a peda­gógusok, hogy közülük sokan már legyintenek a szó hallatán. Az oktatásügy továbbfejlesztése társadalmunk fejlődéséért szük­séges, azért, hogy jobban felké­szíthessük a tanulókat azokra a feladatokra, amelyek a jövőben a társadalom előtt állnak, s ame­lyek megoldásától függ a jövőnk. G. J. drezdai keramikus (és alkimista) a híresebb, akinek az első valódi kemény porcelánt 1708-ban sike­rült előállítania. Nem sokkal ez­után a porcelánmáz titkára is rá­jött. Hazánkban aránylag későn, csak a XIX. században indult meg a porcelángyártás. Később azután annál komolyabb rangra tett szert, s ma sincs mit szégyenkeznünk: a magyar porcelánipar termékei világhírűek, vagy a világhírre tör­nek. Ez utóbbi kategóriába tar­toznak a Hollóházi Porcelángyár különleges — Szász Endre kivé­teles képességű művész munkás­sága nyomán kialakított — tá­nyérjai, vázái, étkészletei, és ha­talmas porcelánfalai. A MAGYAR PORCELÁN RANGJA Törékeny szépség A porcelán neve portugál eredetű: a ke­reskedők por- celanának hív­ták az Európá­ba importált, addig ismeret­len kínai ke­rámiát. Olasz neve a fényes, sima. áttetsző porcella teh-. geri csigától származik. Kí­nában a porce­lán a kőcse­répből fejlő­• Képünkön: a híres láthatunk néhányat. hollóházi porcclánvázákból z utcán ismerkedtek meg. A lány fagylaltot vett. mögötte állt a fiú. Megszólította. Aztán sétál­tak beszélgettek, nézegették a kirakatokat, vettek borítékos sorsjegyet. A lány tíz forintot nyert, a fiú nem nyert semmit. Másfél óra múlva már fent volt a lány a fiú lakásán, és két óra múlva már szótlanul feküdtek egymás mellett. Mint két idegen a strándon. akik véletlenül egymás mellé terí­tették le a gyékényeiket. — Iszol sört? — kérdezte a fiit. — Nem szeretem... — mondta a lány. — Akkor konyakot. Van az is. Apámék feltankoltak, mi­előtt lementek a Balatonhoz. — Te miért nem mentél? ... — Majd egy hét múlva — mondta a fiú —. akkor veszem ki a szabadságom. De csak pár napra megyek le. aztán kirepülök Finnországba. Rég­óta gyűjtök rá. izgat az az or­szág. — Biztosan érdekes lesz... — mondta eltűnődve a lány. — Biztosan... — mondta a fiú. Később a lány azt ajánlot­ta hogy főz kávét, ha van itt­hon. — Van... — mondta a fiú — megtalálsz mindent a kony­hában. A lány leszállt a heverőről. a ruháját kereste, hogy felöl­tözzön. ..Jó alakja van — néz­te a fiú —. egy kicsit lehetne tettebb is. de azért jó. — Fordulj el — nézett hátra a lány. — Miért? — csodálkozott a fiú. — Csak. Nagyon kérlek ... — Oké... — mondta a fiú és elfordult. A lány gyorsan felöltözött, és kiment a konyhába. „Ügy látszik golyós egy kicsit — gondolta a fiú —. most adja itt a szemérmest...” Nyújtóz­kodott, majd rágyújtott eav cigarettára. Nem volt elégedett önmagával. Talán nem is volt jó a lánynak. Na és...?'Mit számít az? Még egy félóra és tapintatosan elküldi. „Hívni foglak telefonon...” — mond­ja majd neki. és nem hívja. A lány behozta a kávét, tál­cán. rajta kis tányérkán cu­kor. csészében tej. — Te... ne haragudj — mondta —. de hogy is hívnak? — Péternek... — mondta a fiú. és kis szünet után hozzá­tette: — Szűcs Péternek... — Engem Kiss Júliának — mondta a lány. — Hány cu­korral iszod a kávét? — Hárommal... — mondta a fiú. — Odavigyem? — kérdezte a lány. — Nem-.. — mondta a fiú — felkelek én is ... A lány bólintott, az ablak­hoz ment kicsit elhúzta a sö­tétítőt. Erős napfény zuhant be a résen, hunyorgott tőle. A fiú csak nadrágot húzott, fél­meztelen maradt. — Meleg van... — mondta, amikor az asztalhoz ült. — Meleg... — mondta a lány. és ö is leült a fiúval szemben. Kortyolgatták a ká­vét. — Klassz... — mondta a fiú. — Nem titkárnő vagy vé­letlenül? — Nein... — nevetett a lány —. óvónő. — Ne mondd... — csodál­kozott a fiú. — Miért ne mondjam? Olyan különös? — Nem is tudom... — mondta a fiú —. de annyi biztos, hogy ezt nem találtam volna ki.. — Pedig nem különleges foglalkozás... — mondta a lány. — Ahogy vesszük... — mondta a fiú —. mert eddig még nem volt dolgom óvónő­vel ... — Akkor most volt... — mondta a tány. — Igen... — mondta a fiú. Hallgattak, megitták a kávé maradékát. — És nem fárasztó...? — kérdezte a fiú. — Micsoda? — Hát... azokkal a kis srá­cokkal ... — Nem ... dehogy... — mondta a lány —. hiszen sze­retem csinálni. És nagyon há­lásak, kedveseik ... És ami cso­dálatos. hogy szinte végtelen a fantáziájuk ... Egy fadara­bot ns képesek táltosnak. sár­kánynak' vagy bárminek lát­ni... És megszemélyesítik a buszt, nevet adnak neki... És hallgatják, hogy az autók mit beszélgetnék egymással a par­kolóban ... Te el tudod kép­zelni. hogy az autók beszélget­nek? — Nehezen... — nevetett a fiú. — Pedig egyszer biztosan te is el tudtad képzelni... A múltkor egy kisfiú meg elúj­ságolta. hogy megismerkedett egy markolóval ..........Barátok l ettünk — mondta —. és meg­hívtam. hogy jöjjön el hoz­zunk ..„És el fog menni?” — kérdeztem. .Biztosan — né­zett rám komolyan a kisfiú —, hiszen megígérte...” — Jó fej a kisöreg... — ne­vetett a fiú. — Jó fej... — mondta a lány —, és ne hidd. hogy egye­dül csak ö ilyen ... Ilyenek szinte mind! És kiváncsiak! Te. ha tudnád, mi mindent ösézekérdeznek! — Miket? — Mindent. Miből lesz a kő? Mi az árnyék? Laknak-e a Napon? Honnan jönnek a fel­hők? Milyen magasan van az ég? Soroljam ...? — Hagyd... — nevetett a fiú. — És te ezekre tudsz vá­laszolni? — Nem mindegyikre... — nevetett a lány is. — Amelyik­re nem tudok, egyszerűen azt mondom, hogy nem tudom ... — Nem félted előttük a te­kintélyed? — Előttük nem kell félte­ni... ök még megértik azt is, ha valamit nem tud az em­ber ... — Igaz... — mondta a fiú ők még megértik... Csend lett. nézték egymást. „Szép szeme van — gondolta a fiú —. tiszta tekintetű ...” .,Kellemes a hangja — gondol­ta a lány —. jó hallgatni, ha beszél...” — Irigyellek — mondta ké­sőbb a fiú —, te azt csinálha­tod. amit szeretsz ... Nekem ez eddig nem sikerült. — Mit csinálsz? — Kabinos vagyok... — mondta a fiú. és nevetett. — Vicces mi...? — Miért lenne az...? Az is munka... — Na jó, fagyjuk... — ko­molyodott el a fiú —. ez csak amolyan átmeneti állapot... Sajnos nem az első. és úgy ér­zem, nem is az utolsó... — Mit szeretnél csinálni? — Valami értelmeset... — mondta a fiú. — Ez nem. válasz..; — mondta a lány. — Tudom — mondta a fiú —. de jelen helyzetemben most még itt tartok... Azok után. hogy negyedszerre sem vettek fel az orvosira, mit mondhat­nék ... — Feladtad? — Az orvosit? Talán már igen... — Bizonytalan vagy ...? — Jó. akkor talán nélkül, igen... — És helyette...? — Nem tudom... Most még nem tudom... — Szeretnéd megtudni? — Hát persze... — Akkor majd segítek ... — Te? Miben? — Abban, hogy megtaláld önmagadat... Ha ketten ke­ressük, úgy könnyebb .. — Lehet... — mondta a fiú. Hallgattak. A függöny hasa­dékán már az alkony csúszott be szürkén és mogorván. A fiú Finnországra gondolt. Fin- landiára. ahogy néha magában nevezte. A közeli utazásra, az élményekre. Fehérnek ■ képzelt ott mindent, és illatosnak, mint agy frissen lehántolt nyírfát. És egy pillanatra odaképzelte a lányt is. Maga is meglepő­dött ezen. hiszen még gondo­latban sem vitt oda magával senkit. Miért, hogy most még­is...? — Bekapcsoljam a magnót? — kérdezte aztán. — Kapcsold... — mondta a lány. — Milyen zenét szeretsz ...? — Nem túl harsányat... — mondta a lány. —r Jó. fej — mondta a fiú. Á magnóhoz ment. bekap­csolta. A hangok csöndes eső­ként permetezték, mosták a csendet. A lány és a fiú hall­gatott. Ügy. mint akik már nagyon régóta ismerik egy­mást. Aztán egy idő után a lány felállt. a táskájáért nyúlt. — Megyek... — mondta. — Ne menj még... — mondta a fiú. és megfogta a kezét. TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: Egy lány meg egy fiú

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom