Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-17 / 89. szám

1985. április 17. • PETŐFI NÉPE • S MISKÉN, FAJSZON ÉS BÁTYÁN ( Alkalmazkodik-e a kereskedelem? Olcsóbb húsáruk nyomában százalékos arány 76 forintnál nem drágább, olcsó hústermé­kekből közel sem jelenthet be­lenyugvást a jelenlegi helyzetbe. Jobb áruszállítással azt is el le­hetne (el kellene) érni, hogy leg­alább a mezőgazdasági szezon­munkák idején, hajnalban kelne útra Fajszra a BÁCSHŰS tölte­lékárut szállító autója! „Fontos belkereskedelmi cél­kitűzés, hogy a húsárukon belül az olcsóbb termékek aránya leg­alább a 60 százalékot érje el” — írtuk április 5-én Alkalmazkodik a kereskedelem című cikkünk­ben. Egy tanácsi felmérés alap­ján azt is megjegyeztük, hogy megyénkben ez az arány ez idő szerint 64—68 százalékos. Választékban csakugyan eny- nyire kedvező az áruösszetétel olcsó hústermékekből a Kalocsa környéki falvakban is? A nyugdíjasoknak létkérdés Miskei ABC. Felvágottakból ^ korántsem gazdag a kínálat. Két párizsi-véget, szélükön bámu­lással, valószínűleg csak ott fe­lejthettek a hűtőpulton — gon­dolom, hiszen húsvét hétfője után vagyunk egy nappal. Kilencven- forintos Olasz és 84 forintos Ba­jai szalámi még a választék, s ami füstölt kolbász és csülök az ünnep előtt megmaradt. — Hol itt az olcsó áru? —kér­dezem, mire az üzletvezető: — Máskor szokott lenni disz­nósajt, kenőmájas és lecsókol­bász. Itt a megrendelőfüzet — la­poz bele egy nyomtatványtömb­be, —, ebben visszakereshetjük; mit kértünk a húsipartól. A ti­zenharmadik héten például ki­lenc, a tizennegyediken hétféle terméket: Párizsit, virslit, Sop­roni és Bajai felvágottat, lecsó- kolbászt, kenőmájast, disznósaj­tot — sorolja. Bár ezek olcsó készítmények, az áprilisi napon látott gyenge kínálat és — a húsipartól meg­rendelhető —, kilogrammonként 76 forintnál alacsonyabb árú ter­mékek egyébként bőséges vá­lasztéka közt feszülő ellentmon­dást érzek. Keresletet kelteni csak olyan árucikkek iránt lehet, amelyek rendszeresen eljutnak a termelőktől a fogyasztókig. Ha eljutnak .. A tanácsházán Pirisiné Tor- day Zsuzsanna vb-titkár szavai mindenesetre figyelmet érde­melnek : — Miskén a kétezer-kétszáz fős lakosságból hétszázhetven kisjö­vedelmű nyugdíjas. Számukra najgyon fontos, létkérdés, hogy van-e és mennyi olcsó áru az ABC-ben? Fél 6-kor nyitás — 11 órakor szállítás? Éled a fajszi határ. Hol egye­dül, hol csoportosan dolgoznak a földeken; paprikaműveléskor 300—400-an is egyszerre. Megtudom, hogy a kétezer-há­romszáz lakosú község ABC-je fél hattól már nyitva áll. A téesz-dolgozók így munkába me­net be tudnak menni vásárolni. Viszont ilyenkor még csak szá­razkolbászt és konzerveket ta­lálnak, mivel a szállítók a friss felvágottakat később, 11 órakor hozzák. Ezért a Párizsit és az Olasz szalámit, másnapra, kény­telenek délután megvenni. Az olcsóbb húsáruk megyei 64—68 százalékos arányára terel­ve a szót, Paczolai Sándor vb- titkár mosolyog: — A jelentésekből általában nagyobb számok kerekednek ki, mint ahogy a valóság mutatja. Ez az arány, szerintem, kissé félrevezető. Az igaz, hogy nálunk 45—50 csibét tartanak családon­ként, s mindenütt vágnak éven­te egy-egy sertést, viszont ez nem indokolja, hogy a BÁCSHÜS csak a felét, vagy a negyedét szállítja a megrendelt olcsóbb húsoknak. Karajt és színhúst küld elegendőt, meg füstölt ter­mékeket is„ de az óvodásoknak változatosább ennivalóra van szükségük. Valóban, a helyi ellátásra Faj- szon is nagyobb gondot kell for­dítani. A Novák Jenöné ABC- vezetőtől • hallott több mint jj 50 Kevésbé optimistán! Bátyán az olcsóáru-kinálatról megoszlanak a vélemények. A vevők elismerik: számukra ked­vező, hogy az ABC-ben háztar­tási keksz- és nápolyi is van a polcokon. Az Ibolya utcai Soós István élesztőért szokott idejár­ni, mert a lakásához közelebbi újtelepi boltban hiányzik ez az áru. A havi másfél millió forint forgalmú ABC kitűnő hűtőfel­szerelését látva, csaknem biztos­ra veszem, hogy a hűtőkapacitást jól kihasználják az olcsóbb hús­termékek tárolására. A valóság azonban mást jelez. Csupán 5—6-féle olcsó húské­szítményt árusítanak. A kínálat sablonos: lecsókolbász, disznó­sajt, Párizsi, kenyérszalonna és Bácskai hurka. Fontolgatják, hogy majd a csávolyi Egyesülés Tsz húsüzemétől is rendelnek rizses- és májashurkát, valamint Kolozsvári szalonnát. Pevity La- josné üzletvezető derűlátóan íté­li meg a kínálatot: — A tanáccsal közösen dolgo­zunk a lakosság ellátásáért. Ami­kor az áfész márciusi küldöttgyű­lésén a tanácselnök dicsért ben­nünket, úgy híztunk, hogy szinte emelkedtünk a széken. Ezzel az emelkedéssel azonban egy kicsit várni kell. Sáfrány Jó­zsef tanácselnök szavaiból más derül ki. Nem rendelnek eleget — Az igaz, hogy elismertem a szövetkezet jó munkáját. Az is igaz, hogy az áfész-kereskedelem- ben ma már jobb a napicikkel- látás. A dicséret azonban — hangsúlyozom — az egész szö­vetkezetnek szólt, és nem az ABC-nek. Az üzlet lehetőségeihez és a helyi szükséglethez mérten, kevés olcsó húsárut kínál. Nem rendelnek eleget — ez a problé­ma. Figyelmen kívül hagyják, hogy a falusi ember nem időre, 7 vagy 8 órára, hanem az időjá­rás függvényében megy a határ­ba dolgozni. Az árukínálatot is — hasonlóan, mint a reggel fél 6-os bolti nyitást — ehhez kell igazítani. Bátya, 2562 lakosával, gazdaságilag erős község. Szük­ségleteinek kielégítésében erről egyetlen percre sem szabad meg­feledkezni. A lakosokkal ■» együtt azt vallom: az a drága, amiért be kell utaznunk a városba! Osztjuk a tanácselnök nem op­timista, de a falu lakóinak érde­keit valóságosan figyelembe ve­vő észrevételeit. Jó szándékához nem fér kétség. Viszont annál inkább szükség van az ABC-k és a szállítók hatékonyabb együtt­működésére, hogy a fontos bel­kereskedelmi irányelvnek az olcsóbb hústermékek megfelelő arányáról helyileg érvényt sze­rezzenek. Kohl Antal TATAI SZŐNYEG • A Lakás­textil Vállalat tatai Szőnyeg­gyárában mái a század elején gyártottak sző­nyegeket. A 110 éves gyár­ban napjaink­ban évente kétmillió négy­zetméter gépi szövésű sző­nyeget szőnek Jelentős ré­szük tőkés ex­portra készül. MEGYEI TANÁCSTAG MADARASRÓL „Észrevehetően változik a választott testületek szerepe” A madarasi Béke Termelőszö­vetkezet 1971-ben a mélypontra jutott. Több helybeli szakembert is hazahívtak akkor a szomszédos községekből. Elnöknek Bartos Jó­zsefet, aki addig a közel Katymá- ron dolgozott főagronómusként. Azóta négyszer választották újra az elnöki poszton — legutóbb 1984 decemberében. A szövetke­zet, mely időközben egyesült a Kossuth Tsz-szel, dinamikusan fejlődött az elmúlt évtizedben. Talpraállása az egész község éle­tére hatott, hiszen a madarasiak többsége kötődik valamilyen for­mában az 1100 tagot számláló gaz­dasághoz. Nem véletlen, hogy 1975-ben a szövetkezet elnökét vá­lasztották meg megyei tanácstag­nak. Bartos József azóta a község képviselője a megyei testületben. — A választás kifejezte az em­berek bizalmát. Hogyan fogadta a tanácstagi megbízatást? — Űj feladatnak számított az életemben. Községi tanácstag vol­tam már korábban is Madarason, de a megyei testület más. Először meg kellett ismernem a tanácsi munkát, a feltételeket, lehetősé­geket. Az első két-három év után kezdtem igazán érezni, me­lyek azok a feladatok, amelyekkel el kell számolnom az itteniek­nek. — Emlékszik még az első fel­szólalására? — Ahhoz is kellett egy-két év, hogy az ember rájöjjön, melyik témához mikor érdemes hozzá­szólni és milyen formában. Az első alkalommal a településfej­lesztésről, azon belül a községek szakember-ellátásáról beszéltem, és egy másik vesszőparipámról, a kulturált alapellátás feltételeiről. — Milyen élményeket, tapasz­talatokat nyújtott a testületi munka? — Gyakorlatilag egy tanács­ülésen megismeri az ember a me­gye arculatát, a tanács erőforrá­sait, a döntések hátterét. Le tud­ja vonni a következtetést például a költségvetés tárgyalásánál, mi az, ami saját települése számára reálisan elérhető. Én már kezdet­ben olyan szerencsés helyzetbe ke­rültem, hogy tagja lettem a ter­melési-ellátási bizottságnak is. Véleményem szerint az a bizott­ság nagyban segíti a testület mun­káját, mert meghatározó fontos­ságú témákkal foglalkozik. Meg­vitattuk például a zöldségellátás, a szarvasmarha-ágazat, a hiány­cikkek, a gabonaprográm helyze­tét. A bizottsági üléseken j sokkal keményebb, kritikusabb hozzá­szólások hangzanak el tapasztala­tom szerint, mint egy tanácsúit* sen. Több az élmén; kezetes vita. — Milyen ügyek tudta tanácstagként — A község több nye készült együttnjűködélssel a megyei és a helyi tanács, vala­mint a szövetkezet összefogásával: az alapellátást javító BÁCSHÜS- üzlet, a több kilométernyi szilárd útburkolat vágy a Kígyós-csator­na hidjai, melyek közül kettőre úgy kaptunk fedezetet, hogy a szövetkezet vállalta egy harmadik felépítését. Most két kilométernyi út felújításához fogtunk hozzá. Eddig nem kellett egyszer sem interpellálnom a megyei fóru­mon. Ha reális igénnyel mentünk, volt elképzelésünk a megoldásra és vállaltuk a terhek ránk eső ré­szét, nem ütköztünk akadályba. Megkaptuk a megyei erőforrások­ból kért támogatást. — A községen belül milyen fel­adatokkal jár a tanácstagi meg­bízatás? — A tanácsüléseken rendszere­sen részt veszek, és gyakran ka­pok meghívót a vb-ülésekre is. A községi pártvezetőség tagja va­gyok,. így az ott' ülőket közvetle­nül tudom tájékoztatni a megyei tanácsüléseken született dönté­sekről. Mivel nagyon sokan ismer­nek, gyakran apró ügyes-bajos dolgaikkal is megállítanak az ut­cán az emberek. Nemrég azt kér­dezte tőlem egy idős néni, miért nem lehet a boltban villanyégőt kapni. Ilyen esetben mint válasz­tott testületi tagnak, kötelességem utánajárni a dolognak. — Vannak-e visszatérő, meg­oldásra váró gondok Madarason? i — Nagy gondunk, hogy az alap­ellátást biztosító boltjaink kicsik, korszerűtlenek. A következő öt- l éves tervben szeretnénk egy ABC- áruházat létesíteni. A szövetkezet tagsága ehhez jelentős anyagi tá­mogatást is felajánlott. Sajnos, Négy évtized békében Azon a tavaszon, amikor hazánk felszaba­dult, Európa nyugati felében még dörögtek a fegyverek, dúlt a háború. A hitleri német had­sereg maradványai kétségbeesetten védekez­tek, bár sok pusztítástól kímélhették volna meg országukat a fegyverletétellel. Erre azonban csak május 9-e után került sor, rövi­desen azután, hogy Berlint is elfoglalták a szovjet csapatok, s a teljes kapituláció véget vetett a további vérontásnak ezen a földré­szen. A Távol-Keleten fellobbanó két gomba alakú felhőről, a Hirosima és Nagaszaki japán városokra ledobott amerikai atombombák iszonyatos hatásáról csak augusztus első felé­ben érkezett hír a már békésnek látszó Euró­pába. A béke akkor valóban beköszöntött a hábo­rútól szenvedő országokba, s volt önfeledt ün­neplés is lobogó zászlók és díszsortüzek kísé­retében. A hazatérni vágyó katonák, a honta­lan menekültek, pincéből napfényre jövők, toprongyos hadifoglyok, hozzátartozóikat ke­reső emberek közül azonban még sokan nem érezték a béke első napjainak történelmi je­lentőségét, ünnepi áhítatát. Hosszú időnek, éveknek, évtizedeknek kellett eltelnie, hogy a sebek behegedjenek, az elveszettek miatti fáj­dalom is enyhüljön, hogy a túlélők álmaiban se zúgjanak a félelmetes repülőkötelékek, s ne hulljanak a vasúti sínekre, állomásokra, lakóházakra az összeláncolt, nagy hatású bom­bák. Nemcsak egyének őrizték a sebeket, szen­vedtek alig pótolható veszteségeket, hanem országok és népek is. A Szovjetunió, ahol két magyarországnyi honvédő hős katona nem térhetett vissza sohasem az otthonába, és nem ismerhette meg a béke igazi örömét, mert elestek népük és más nemzetek szabadságá­ért. És hazánk is, ahol a férfilakosság a szó szerinti értelemben megtizedelődött az igazság­talan ügyért hadrafogva és hajszolva, pusztul­va a Don menti hómezőkön. S ugyanannyi „másodrendű állampolgár” — munkaszolgá­latos, — a gettókba, majd megsemmisítő tá­borokba hurcolt zsidóság, köztük a munkás- mozgalom, a haladó művésztársadalom sok kiválósága, s akikről alig esik szó e vonatko­zásban : a cigányság gyanútlan tömege — sem­misült meg a náci haláltáborokban vagy a hosszú menetelés kínjai között. Ahol elvonult a háború, lerombolt, üszkös házak maradtak. Fővárosunk hidjai vízbe zuhanva. Leningrád- tól Varsóig, Budapesttől Drezdáig az épületek ezrei váltak romhalmazzá, s vártak valami elszánt és a csüggedéssel is szembeszálló, az emberi akaratot is feltámasztó újjáépítésre. Pótolni kellett a veszteségeket, újra rakni az otthonokat, szinte a semmiből talpraállítani a gazdaságot, s nekifogni a bizalom, az emberi megbecsülés, a szellemi értékek újjáteremté- séhez is, hogy értelme legyen az élet tovább­folytatásának. A béke tehát — mint szó és állapot — nem jelentett már kezdetben sem, s ma sem je­lent felhőtlen boldogságot, hanem magában hordozta és hordja mindig a küzdelem, a te­remtő munka keserveit, fájdalmait, s olykor csalódásait. S talán azt is el kell mondani és megérteni, hogy a béke fogalma nem jelen­ti ugyanazt valamennyiünk számára. Sőt, ahány embert megkérdeznek a világban, any- nyiféle elképzelése van róla, bár országonként és földrészenként sok az azonosság is a békére vonatkozó vágyakban, óhajokban. Különös, de így van, hogy a béke igazi ér­telmének befogadása, vállalása nincs korhoz kötve. Mondjuk sokszor, hogy az ifjabb nem­zedék csak könyvekből, olvasmányaiból is­meri a háborút, illetve napjainkban — saj­nos — már filmszalagról, tévé-híradókból is bőségesen, de közvetlen élményeik — szeren­csére — nincsenek itt, Európában. Mégis, ho­gyan lehetséges az, hogy a felvonuló, a fegy­verkezés, a rakétatelepítés ellen tüntető nyu­gati békeharcosok soraiban ezrével, tízezré­vel találhatók a fiatalok? S nálunk is egyre élénkebb, aktívabb az ifjú nemzedék, egyre tudatosabban vesz részt a béke ügyét támoga­tó mozgalmakban. Földrészünkön a háborút nem éltek vannak többségben, ök tehát a bé­ke letéteményesei, bíznunk kell bennük, a jövő az ő kezükben van. Az elmúlt négy évtized á békés építőmunka jegyében telt el hazánkban. Ezen a tényen az sem változtat, hogy ennek a folyamatnak vol­tak igen nehéz szakaszai, fordulatai, időn­ként drámai pillanatai. Végül is a legszélesebb nemzeti egység alakult ki az ország sorsáért felelősséget érző emberek között. Kifejeződik ez a fejlődést nehezítő körülmények legyőzé­sében, az emberiesség mércéül állításában, más népek tiszteletében, a haladás szolgálatában. Nem titkolható az sem, hogy támadnak még rossz szellemek, megújulnak a rombolásra kész ösztönök, fészkelődik még a nemzeti gőg, a nacionalizmus csírája, ki tudja, honnan, felszivárognak faji előítéletek, a körülmények hatására születnek és növekszenek törtető, harácsoló, egymást lebecsülő, cinikus jellem­vonások is némelyekben. A béke pedig csak úgy lehet tiszta arcú, tha nem homályosítják el képmását a tőle idegen, torz vonások. Csak • így tud helytállni a világban, ahol naponta te­remnek új veszedelmek, a földi élet elpusztí­tására is alkalmas félelmetes eszközök. A küzdelem a béke ügyéért láthatatlanul itt a házunk táján, környezetünkben is fo­lyik. A békét hozó győzelem napja évfordu­lójának közeledtével erre is emlékeznünk, em­lékeztetnünk kell. Annak érdekében, hogy az általunk formált és teremtett béke vonzó le­hessen az egész emberiség számára. F. Tóth Pál 350 ezer birka gyapja Megkezdődött a birkanyírás Bács-Kiskunban. ahol több mint 350 ezer j,uh kerül „olló" alá ezekben a napokban. Az alkalmi nyíróbrigádoknak most van a leg­több dolguk: naponta 10—15 ezer juhot szabadítanak meg bundájá­tól. Egyidejűleg a gyapjúbeváltó telepeken is megkezdődött a for­galom. Ä Kiskunfélegyházi Tex­til- és Nyersanyagforgalmi Válla­lat feldolgozó telepére az idén is az áfésznek egyelőre' nincs pén­ze a fejlesztésre. Másik gondunk a telefon. Tarthatatlan állapot, hogy délután egyetlen vonal köt össze bennünket a külvilággal,1 és ha az elromlik, megszűnik a kap­csolat. Hozzá' is szóltam ez ügyben az egyik tanácsülésen, s van is ja­vaslatom. Nálunk a szövetkezet­ben tíz CB-rádió üzemel, s itt, a központunkban folyamatos ügye­letet tartunk. Bácsalmáson is lé­tesíteni kellene CB-rádióállomást, száz vagon nyersanyagot várnak, amelyet osztályozva, tisztára mos­va továbbítanak az iparnak. A gyapjú minőségével elégedettek a szakemberek: az évek óta tartó, tervszerű állományi a vitás ered­ményeként a korábbinál tömöt- tebb rugalmasabb szálú a birkák gyapja. A törzstenyészetekben ju- honként átlagosan 5 kilogramm gyapjút nyírnak. mely állandó kapcsolatot tart a közeli településekkel. Az egész­ségügyben már kiépülőben egy ilyen hálózat, miért ne lehetne ezt a postánál is megvalósítani? — Tapasztalt-e a testületi mun­kában, a tanácsi ügykezelésben változást az eltelt idő alatt? — Különösen az utóbbi időben észrevehetően változik a tanácsi munka, ezen belül a választott testületek szerepe. Több önállósá­got kapnak a helyi tanácsok. Per­sze az is szükséges, hogy felismer­jék a lehetőséget, élni tudjanak vele. A városi tanácsok felett nem bábáskodik senki, de nekik is en­gedniük kell kibontakozni a hoz­zájuk tartozó kisebb községeket. Személy szerint sokat várok a ta­nácsi munkában az 1986-os évtől, az ekkor életbe lépő változásoktól. . — Hogyan summázná a megyei tanácstagként eltöltött évtizedet? — Megyei tanácstagként foko­zottan éreztem a felelősséget Ma­darasért, amit erősít az is, hogy a község szülötte vagyok. A tele­pülés arculatát fejezi ki szereplé­sével az ember. Akkor tud siker­rel megfelelni megbízatásának, ha élvezi az őt megválasztó, szorgal­mas emberek bizalmát, s megvan a kellő összhang a helyi vezetés­sel. Van egy alapelvem. Azt szok­tam mondani: ha állandóan sirán­kozunk, a nehézségekre hivatko­zunk, nem jutunk előbbre. De ha égy településen belül a tanácsi, politikai és gazdasági vezetés összedugja a fejét és — egy nyel­ven beszélve — őszinte a lakos­sághoz, az emberek megértik a nehézségeket, és segítenek a fel­adtatok megoldásában... Lovas Dániel 'jr Élelmiszerek perselyes malaccal Tovább bővült, egy év alatt csaknem megkétszereződött az olcsó élelmiszerek közé tartozó „fehéróru”-család választéka — ez tűnik ki a fehértermékek gyár­tására, forgalmazására tavaly ki­írt MÉM-pályázat most elkészült összesítőjéből. Eszerint jelenleg megközelítően 100-féle olyan hús-, tej-, édes-, és konzervipari készítmény tartozik e kategóriába, amely magas biológiai, élvezeti értékkel, ám mérsékelt áron ke­rül forgalomba. A külföldön is ismert fehér- termékek általában a hasonló cikkekkel azonos értékűek, de szerényebb, díszítés nélküli cso­magolásban jelennek meg. s — főként emiatt — olcsóbbak is. Nálunk 4—5 évvel ezelőtt kezd­ték meg forgalmazásukat, s a gyártás tavaly kapott nagyobb lendületet. A harmadik alkalom­mal kiírt pályázatra benevezett termékeknél — örvendetes módon — már az úi gyártási szemlélet jelentkezett. Amig korábban az üzemek elsősorban a csomagolás egyszerűsítésére fordítottak fi­gyelmet —, ezzel igyekeztek egy- egy termék árát lejjebb szorítani —, addig újabban mind több olyan fehértérmék jelenik meg. amelyeket import alapanyag he­lyettesítéssel. s gyártmánykorsze­rűsítéssel fejlesztettek ki. Jelen­tős részük egyúttal a korszerű táplálkozás követelményeihez is igazodik. A perselyes malac-emblémával jelzett fehértermékek közé tar­toznak a többi között a pályáza­ton nyertes Tolna megyei Tejipa­ri Vállalat különböző Ízesítésű zsírszegény sajtjai; a Pest—Nóg- rád megyei Húsipari Vállalat ré­gi paraszti recept szerint készülő zsemlés véreshurkája, a különle­ges aromájú sárgarépával és pet­rezselyemmel ízesített húskenye­re és a Budapesti Édesipari Vál­lalat • csemegegyárából kikerülő Szaljut-szelet, amely importanya­gok helyett hazai szójával készül, és íze kiváló. A pályázatot az idén is kiírja a MÉM. A minisztérium szakem­berei arra számítanak, hogy az eddigieknél nagyobb számban vesznek majd részt a versengés­ben az üzemek, annál is inkább, mert a piaci jelzések szerint a vásárlók mindinkább keresik a f ehértermékeket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom