Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-05 / 53. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XL. évi. S3, szám Ára: 1,80 Ft 1985. március 5. kedd f * Beszámoló axn. kongresszus óta végzett munkáról A március 2-án és 3-án megtartott megyei pártér­tekezlet a vita kiegészíté­seit figyelembe véve egy­hangúlag elfogadta a me­gyei pártbizottság beszá­molóját a XII. kongresz- szus óta végzett munká­ról. Ez alkalommal ismer­tetjük a dokumentumot és a küldöttek által elfoga­dott határozatot. FILMNAPOK FALUN — 1985 BIZTONSÁG ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS Gromiko-Genscher találkozó Községi fesztiválok Nem sokkal a XVII. Magyar Játékfilmszemle után kisehb te­lepülésekre is eljut azori frissi­ben a hazai alkotások jó része. Erre azok az alkalmak is lehető­séget teremtenek, amelyek a ha­zai és nemzetközi seregszemlék között tegnap kezdődtek Bács- Kiskunban. Szinte minden adva van ahhoz, hogy a községek — helyi közös­ségek — családiasabb légkörű -fesztiváljai kövessék egymást Bácsborsódtól Lajosmizséig. A válogatás a hazai filmművészet régebbi kiemelkedő remekei mellett műsorra tűzi a legújabb alkotásokat. Mától kisebb-na- gyobb — felújított vagy korsze­rűsítésre váró — falusi mozik­ban is -láthatók a budapesti já­tékfilmszemlén bemutatott mű­vek. Köztük a Redl ezredes Bács­almáson, Dunaszentbenedeken péntektől vetítik a Vörös gróf­nőt, 7—8-án az őszi almanachot ■Lajosmizsén, 11-én lesz Lugossy László Szirmok, virágok, koszo­rúk című kitűnő filmjének maj- •sai premierje. Á bemutatókat hagyományo­san és számos helyen követik ke- rekasztal-beszélgetések. Ezeken a film alkotói, intézetvezetők, kri­tikusok találkoznak a közönség­gel. S mivel elsősorban olyan művekről van szó, amelyek mai társadalmunk életével, illetve nagy horderejű történelmi ta- ' nulságokkal foglalkoznak, a he­lyi vezetők észrevételei is segít­hetik az értelmezést. Jó alkalom a sorozat arra, hogy a művészi tükörkép, . kiemelés és sűrítés szembekerülhessen azzal a való­sággal, amelynek mindennapi ala­kítói a nézőtéren foglalnak he­lyet. A Filmnapok falun rendezvé­nyei tegnap kezdődtek Rémen. Megnyitó beszédet lapunk fő- szerkesztője dr. Sztrapák Ferenc mondott. Egy nappal a megyei pártértekezlet befejezése után — a felszabadulás közelgő 40. év­fordulója előtt — a gyakorlatban valósul meg a határozatnak az a része, amely megfogalmazza, hogy bővüljön a községekben élők művelődési lehetősége. A Bács- Kiskun megyei Moziüzemi Vál­lalat előkészítő munkájának kö­szönhetően a korábbi 15—20 köz­ségnek csaknem kétszeresét fog­ja át az idei, közművelődési jel­legű sorozat. S mivel jó esetben a legnagyobb azonosító erejű mű­vészeti ág alkotásai kerülnek kö­zönség elé, remélhetően a hatás sem marad gl. Erről tanúskodott az első vetí­tés Rémen, a művelődési házban kialakított új moziban és az utá­na következő beszélgetés Űjhelyi Jánossal, a Dialóg Filmstúdió fő­dramaturgjával, a Kinek a törvé­nye című, Szőnyi G. Sándor ren­dezte filmről. Szerdán a ha­jósi művelődési házban mu­latják . be a Guernicát, a ven­dég Kosa Ferenc, a film rendező­je. Ezt követően az István, a ki­rályt, a Daliás időket, az Ideig­lenes paradicsomot, a Beszélő köntöst, a Te, rongyos életet, a Budapesti tavaszt és még vagy negyven filmet láthatnak, illetve nézhetnek meg újra Akasztó, Apostag, Katymár, és az alfabe­tikus névsor végén álló Tisza- kécske lakói. A falusi filmnapok Szánkón fejeződnek be egy hét múlva. Itt díszelőadáson mutat­ják be Lugossy László Köszönöm, megvagyunk című filmjét. Zárszót dr. Matos László, a megyei ta­nács elnökhelyettese mond, majd az alkotók és közönség találko­zójának ad otthont a bányász­község. A Szovjetunió konstruktív és érdemi megbeszélésekre törekszik a nukleáris és űrfegyverzet egy­mással szorosan összefüggő kér­désköréről a március 12-éii Géni­ben kezdődő I szovjet—amerikai tárgyalásokon, minden részleté­ben be fogja tartani a tárgyalá­sok témájáról és céljáról elfoga­dott megállapodást. A tárgyalá­sok sikere attól függ, hogy ha­sonló ' álláspontot foglal-e el az • Andrej Gromiko és Hans- Dietrich Genscher a megbeszélé­sek előtt. Egyesült Államok is — erősítette meg Andrej Gromiko külügymi­niszter a Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszterrel folytatott tegnapi moszkvai meg­beszélésen. Genscher vasárnap (Folytatás az 5. oldalon) Baranyai T ibor a SZOT új főtitkára A Szakszervezetek Országos Tanácsa tegnap ülést tartott, amelyen személyi kérdésekben határozoitt. Méhes Lajost — aki saját kérésére, egészségi állapotára való tekintettel nyugállományba vonul —■, ér­demeinek elismerésével, SZOT-tagságának meghagyásával felmen­tette a SZOT főtitkári tisztségéből, a SZOT elnökségi és titkársági tagságából. A tanácsülés elismeréssel méltatta Méhes Lajos életútját, a mun­kásmozgalomban és xkülönböző beosztásokban a szocialista társada­lomért végzett odaadó munkáját. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Baranyai Tibort, a SZOT tagját megválasztotta a SZOT főtitkárának, a SZOT elnöksége és titkársága tagjának. A tanács Gál László titkár . előterjesztése alapján módosította a SZOT vezetésének rendjét, és úgy döntött, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa és annak vezető szervei munkáját az elnök irá­nyítja és képviseli hazánk határain belül és kívül. A főtitkár irá­nyítja az apparátus munkáját és az elnök általános helyettese. A SZOT a főtitkárhelyettesi funkciót megszüntette. « A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Méhes Lajosnak, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főititkárának a munkásmozgalom­ban és a szocialista -társadalom építésében kifejtett több évtizedes eredményes munkássága elismeréseként, nyugalomba vonulása alkal­mából a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést adomá­nyozta. * A kitüntetést hétfőn Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, a Politikai Bizottság tagjai. (Baranyai Tibor életrajzát az 5. oldalon közöljük.) Hatékonyabb piackutatás, bővülő kínálat félegyházi gyárában Korántsem voltak irigylésre ér­demes helyzetben tavaly az év második felében a Villamosszi­getelő- és Műanyaggyár 2-es számú, kiskunfélegyházi üze­mének dolgozói. Sokkal kevesebb termék gyártására kaptak meg­rendelést, mint amennyit szállíta­ni tudtak volna. Az ezerfős lét­számöt' az üzem mégis megtartot­ta, arra számítva: hatékonyabb piackutatással előbb-utóbb nö­velhetik a termelést. Az idei év jobb előkészítése és újabb megrendelés révén az 1985. évi tervük 680 millió forint ér­tékű műanyagcikk előállítása. Mintegy 600 millió forintért olyan — immár hagyományosnak ne­vezett — árukat készítenek, ame­lyek jól beváltak és keresettek a kereskedelemben. Bálint László főmérnök ezek közé sorolja a (Folytatás az 5. oldalon) • A gyárban nagy gondot fordí­tanak a több millió forint értékű gépek karbantartására. Változtassuk cselekvéssé a helyes felismeréseket ROMÁNY PÁL VITAZÁRÓ BESZÉDE A megyei pártértekezleten Romány Pál, a megyei pártbi­zottság első titkára foglalta össze a másfél napos — mint mondotta: felelős, politizáló — vitát. Beszédét az alábbiakban ismertetjük. Köszönetét mondok pártbizottságunk nevében a küdötteknek azért, hogy a beterjesztett javaslato­kat támogatták, s felszólalásaikkal, tefszésnyilvá- nitásukkal kifejezték egyetértésüket a párt politi­kájával. Ez számunkra a legfontosabb. Nem túl­zás felelős, mértéktartó tanácskozásnak tekinteni pártértekezletünket. Mondanivalója, hangvétele méltó volt ahhoz a munkához, amit Bács-Kiskun kommunistái végeztek. Éppen ezért mohdok köszö­netét az alapszervezeteknek is, amelyeknek a véle­ményét az elvtársak elhozták ide, s felszólalásaik­ban visszatükrözték, írásban leadott észrevételeik­ben megfogalmazták. Köszönet illeti a végzett mun­káért mindazokat, akikkel a küldöttek majd ismer­tetik tanácskozásunk eredményét; mindazokat, akiknek meg kell válósítaniok, szervezniük saját hatáskörükben, pártonkívüli barátainkat is bevon­va, mostani elhatározásainkat. Nem túlzók akkor sem, ha azt mondom: másfél napos együttlétünk kollektív tapasztalatcsere is volt. Szeretnék külön is köszönetét mondani azok­nak, akik elmondták: mi mindent tesznek saját maguk, mit tesz a vállalatuk, intézményük. Külön fordulok azokhoz az elvtársainkhoz, akik intézkedé­sekért felelősek és különböző posztokon a munkát irányítják: jó, hogy tudtak és mertek első személy­ben fogalmazni. Mert nekünk, kommunistáknak vál­lalnunk kell saját tanácsaink megvalósítását, a fel­ismert teendők véghezvitelét is. A vitában kevés olyan javaslat hangzott el, amely tételes igazítást igényelne a beterjesztett határozati tervezeteken, vagy az irányelvekkel kapcsolatos ál­lásfoglalás-tervezetünkön. Az új megyei pártbizott­ságot bízzuk meg azzal, hogy az elhangzottakat rendszerezze, vesse egybe és valósítsa meg mun­kájában, másrészt juttassa el a XIII. kongresszus fórumaihoz. Többen említették a bérezés megoldásra váró kér­déseit. Szeretnék hivatkozni Benke Valéria ezzel kapcsolatos felszólalására: különbség nélkül nincs hajtóerő. A különbség mértéke sem mindegy, hasz­nosítani kell ezt az érdekeltségben. Csak üdvözölni tudom, hogy az egyik gazdaságpolitikai hetilapunk a közelmúltban portrét vázolva azt is közölte, hogy mennyi ma az Országos Tervhivatal elnökhelyet­tesének fizetése. Selyem Zsigmond a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságok kiegyenlítésének erőteljesebb állami tá- mógatását sürgette. Ez a mi vidékünkön jogos igény, amit megfelelő módon meg kell tudnunk fogalmaz­ni és még világosabbá kell tennünk. Kapjon támogatást Hercegszántón a szerb-horvát nyelv tanítása, kérte Gyurity József. Természetes­nek tartom, hiszen ezt népköztársaságunk yállalta . és öröftimel teljesíti is. Az ezzel járó költségek ki- egyenlítését bizonyára meg fogja vizsgálni a me­gyei tanács. A kétnyelvű oktatás, a két nyelv hasz­nálata többe kerül, de mérhetetlen a belőle szár­mazó politikai, gazdasági előny, a jobb politikai közérzet. . Sokan beszéltek az idősebbekről. A nyugdíjas párttagok szervezeti életével kapcsolatban abból kel­lene kiindulni: munkásmozgalmi, szakmai tapaszta­lataik hogyan hasznosíthatók a legkedvezőbben, és ők maguk hogyan érzik jól magukat? A nyugdíjak színvonala a komolyabb gond. Bács-Kiskunban 2616 forint az átlagnyugdíj. Az átlag azonban roppant csalóka! Óriási különbségek vannak még abban is, . Hogy egyik idős ember városban, a másik meg fa­lun él, mert ez is hat életkörülményükre. Az „át­lagból” nem derül ki az, hogy o megyében csaknem 16 ezer a téesz-járadékosok száma. Nem elégséges tehát csupán megfogalmazni a nyugdíjak emelésé­nek igényét, mert túl azon, hogy ennek a forrásait is meg kell teremtenünk, mérlegelni kell a különb­ségeket is. Akkor és ott járnak el helyesen, ahol a tanácsok megfelelő módon segítik azokat, akik sür­gősen rászorulnak. Nyilvánvaló, hogy a legalacso­nyabb — régi — nyugdíjak emelésére is meg kell teremteni a megfelelő alapot. A régi munkahelyek­nek is megvan a szerepük. Akármi is lesz a nyug­díjas — párttag és nem párttag — lakóhelye, bár­hogyan alakuljon is szervezeti hovatartozása, a ré­gi munkahely nem perzselheti fel a múltat. Nem lehet idegen mező azoknak a számára, akik hosz- szabb-rövidebb időt, vagy éppen egy egész életet töltöttek ott el. Tisztelt Pártértekezlet! Joggal igényeltek több segítségét az alapszerve­zetek a pártélet fejlesztéséhez, alakításához. Vissza kell szorítanunk az elfogultságot, el kell oszlatni a tévedéseket, információkat kell adni. Igaza volt He­gedűs Miklós elvtársnak, amikor arról szólt, hogy érdemi segítséget kell a pártszervezeteknek kapni­uk fentről is, középről is. Hadd tegyem hozzá: a te­levíziótól i$, sajtónktól is. Gyors, hiteles, pontos, megfelelő tájékoztatást! Sőt, az információ továb­bítására pe úgynevezett „levitel” formájában ke­rüljön sor, ne csak közöljünk valamit, vonjuk is be, már a tervek kialakításába, formálásába az embe­reket. Minél többen kapcsolódnak be, politikai és pártéletünk is annál elevenebb, érdemibb lesz. Viták mindig vannak és mindig lesznek, s ezek- ben türelemre, toleranciára is szükség van — ‘ erre . felhívta figyelmünket Benke Valéria. Ugyanakkor politikai támogatás is kell azoknak a kezdeménye­zéseknek az erősítésére, amelyek előbbre visznek szocialista céljaink eléréséhez. » , A gazdaság fejlesztése nélkülözhetetlen — ez egy-- értelműen kicsendült pártértekezletünk vitájából. Nélküle nem lehet elérni alapvető céljainkat. Nem egyszerűen az export fokozásáról van szó — ezt a két kongresszus között az egyensúly megtartása kapcsán gyakran csak így emlegettük —, hanem a kivitel gazdaságosabbá tételéről. Ma még, sok eset­ben, drágán exportálunk, azaz' a jövedelmünket át­adjuk a külföldnek. Nemcsak a mezőgazdasági, ha­nem az ipari exportra is megfelelő gondot kell for­dítanunk. Bizonyos előítélet is övezi megyei gazdaságun­kat, helyzetünket. Magam például azt hallottam, hogy Izsákon a Sárfehér Tsz kitermelte az emeletes liftes, házakat, villákat. Megkérdeztem az ottani elv­társakat, tényleg van-e náluk ilyen. Hát egy sincs ... Van különbség a megyék megítélése között is. Más a múltja Pannóniának, dunántúli városainknak, más ennek a tájnak. Úgy gondolom, hogy nem en­nek a különbségnek keresése a legalapvetőbb kér­dés, hanem a különbségek csökkentése. Azok utol­érése, akik közben szintén haladni fognak. Ebben a politikai-gazdasági vezetés munkájának javítása az alapvető. Mert ha — mondjuk — rosszul építik fel a házat és átfúj a szél a panelek között, akkor azért nem a közgazdasági szabályozók a fe­lelősek, hanem adott esetben az a művezető, aki ezt hagyta, engedte. Fogalmazzuk meg tehát a jövőben mindenütt vi- . lágosan és egyértelműen a követelményeket, és ne csak általánosságban. Mert az általánosságok szé­pek ugyan, de olyanok, mint a köd. Lehet benne ha­ladni, csak lassan. És nekünk most nem lehet lassan haladni, ha el akarjuk érni céljainkat. Vannak például elhúzódó beruházásaink. Be kell tudnunk fejezni ezeket eb­ben a tervciklusban, még ha a tél keményebb is a megszokottnál. Ilyenre, azaz kontinentálisra kell számítanunk, nálunk ez a szokásos, nem a mediterrán, ezt az elemi iskolában is így tanítják, és így is ta- ’ nultuk. Mindenesetre ez a mi idei kontinentális telünk elég hosszúra sikerült, s még nem tudjuk fel­mérni a következményeit, azt, hogy mennyit vesz ki egy-egy család, egy-egy szövetkezet, vállalat, az ország zsebéből. Keressük és meggyőződésem, hogy meg is tudjuk találni a kiesések pótlásának módját. Sokan szóltak az ifjúságról. Nagyon meg kell szívlelnie a politikai, állami és gazdasági vezetés­nek azt, hogy a képzettség iránti igény milyen ele­mi erővel tört'fel. A középiskolai helyek számát il­letően Kecskeméten a legnagyobb a hiány, az el­maradás. Az ország megyeszékhelyei között nem az egyik utolsó, hanem a legutolsó, és csak azért nem a huszonötödik, mert csak tizenkilenc megye van. Városainkban is mindenütt jobb a helyzet, Kalo­csán például kétszer annyi középiskolás tanuló jut ugyanannyi lakosra, mint Kecskeméten. Itt tehát komolyak a teendők. Nem békélhetünk meg azzal, hogy három iskolai műszak egyáltalán felmerüljön. Ha három műszakban kellene az iskolásokat taní­tani, akkor, ha kell, még a művelődési színházter­meket is átadjuk iskolának. Ne legyen három mű­szak sehol! Nemcsak új tantermeket kell építenünk, nemcsak a már meglevő iskolákat kell bővítenünk, hanem új iskolákra is szükség van. A túl nagy iskoláink, az állandóan új és új tantermekkel bővített „okta­tó kombinátjaink” nemcsak hosszabb utazást köve­telnek, hanem hovatovább elidegenítik a gyereke­ket a tanároktól, és méreteik miatt sem alkalmasak közösségteremtésre,' közösségformálásra. Nagyon fontos az is, hogy a munkahelyek mit bíznak a fiatalra. A rangot a felelősség, a végzett munka adja, Boldog Jánosné elvtársnőnek igaza van. S hogy 50 milliós beruházást bíztak Kiskun­halason egy fiatal kezdőre, az szép megbízatás, ami olykor még az anyagi megbecsülésnél is többet ér. Ez utóbbiról is esett szó. Tudni kell, hogy az 1984- ben munkába lépett szakképzetlen kezdő fiatalok induló fizetése megyei átlagban 2354 fori- volt, míg a felsőfokú végzettséggel munkába lép 3362 fo­rintot kaptak. Kerek ezer forinttal többet. Ez azért ■ különbség, még akkor is, ha azt szeretnénk, hogy ez a különbség magasabb színvonalon alakulna ki, és azt, hogy az indulás mindenkinek kedvezőbb le­gyen. Az 1980 és 1984 között eltelt öt évben 20 ezer 668 lakás épült fel. Mihez mérjük ezt? Tudom, hogy nem lehet egybevetni a kettőt, csak az egymás mel­lé rakhatóság miatt mopdom: ugyanebben az öt év­ben 19 798 házasságot “kötöttek. Tehát elméletileg, ha minden új házas azonnal káphatott/volna egy új otthont, akkor mindenki új lakásban lakna — de saj­nos, nem ilyen egyszerű a dolog. Ezért aztán én nem is tudok haragudni amiatt, hogy egy fiatal házaspár „háztájizik”, libát töm, többet akar. A lakás meg­vásárlásához, a családi ház felépítéséhez meg kell teremteni az anyagi 'feltételeket is. Bizonyos, hogy a társadalom; sokat nyújt, sokat tud segíteni, de sokat kell a kisebb-nagyobb közösségeknek, ma­guknak a családoknak is megteremteni. Amikor Kiskecskemét felé megyek az Izsáki úton, akkor arra az új, szép lakótelepre mutatva meg szoktam je­gyezni: ide bizony nagyon sok hízott bikát építet­tek be! De hát az volt és az ma is a természetes, hogy a szülők segítenek a gyerekeiknek... És le­gyen természetes az építkezések elősegítése, a költ­ségek növekedésének visszafogása is. Jó, hogy a KISZ most többféle, szervező munkába fogott a la­kásépítésben, afmiről itt is hallottunk. Egyik küldöttünk szóba hozta a képviselet kér­dését. Ügy gondolom, hogy ezt szélesebb értelem­ben kell felfognunk. A párt nem lehet területi vagy szakmai képviseleti szövetség. Politikai szövetség voltunk, az is, maradunk. Hogy nőjön az erőnk, be- , v folyásunk, tudry kell jobban, eredményesebben dol­gozni, de nem elég csupán felismerni a teendőket. A kötelességünk ennél több. Minden vezető érdeme ott kezdődik: miképpen tud érvényt szerezni a he­lyes felismeréseknek, hogyan tudja ezeket cselekvés­sé változtatni. Amikor, joggal, elítéljük a hatalom­mal való visszaélést, ítéljük el a megbízatással, a bizalommal való „nem-élést”, tétovaságot, lagyma­tagságot is. . Kedves Elvtársak! Jó tudnunk, hogy a Központi Bizottság ismeri gondjainkat, ahogyan mi ist számon tartjuk. Tud­juk, hogy nem értünk el mindent az elmúlt öt esz­tendőben, amit szerettünk volna. Erre én Hermán István olajbányásszal együtt .úgy szeretnék vála­szolni: a fúrótorony tetejéről messzire lehet látni. Visszafelé is, a megtett útra és előre is. Lehet lábai gondjainkat: a magányos öregeket és a többi gon­dot, de lehet látni munkáhk szépségeit és távlatait P Nem értünk el mindent, ismétlem. De hadd húz­zam azt is alá; elértük, hogy kijár mindenkinek eb­ben az országban, ha becsülettel él — ahogy Pintér Lajos költő mondta itt felszólalásában — az emberi méltóság. És még sok minden más. Elmegy a postás mindenkihez, aki nyugdíjjogosult' Elvégzik az isko­lát a tanyasi gyerekek is. Ügy is mondhatnám: korszerűsítettünk egy országot, olyan rövid idő alatt, ami a történelemben csak egy perc. Ennek a mun­kának a folytatásához kéri és várja a párt a fel­hatalmazást, a bizalmat. És egész népünk végzi to­vább alkotó munkáját, amikor a béke, a szocialista országok népeinek összefogása az alapvető.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom