Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-05 / 53. szám

Bács-Kiskun megye pártszervezetei,' kommunistái a XII. kongresszus, az 1980. évi megyei pártértekezlet határozatai szellemében végezték munkájukat. A párt-, állami és társa­dalmi szervek, a tömegszervezetek és mozgalmak terv­szerűen, javuló összhangban és felelősségteljesen dolgoztak céljaink eléréséért. Az itt élő munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek és más társadalmi csoportok gondolkodását, tetteit az orszá­gos és a helyi politikai döntések iránti bizalom jellemzi. A politikai közhangulat kiegyensúlyozott. Erősödtek megyénk társadalmának szocialista vonásai. Szélesedett a lakosság be­vonása a közügyekbe, nőtt az emberek aktivitásai A gazdasági növekedés az egyre nehezebb feltételek kö­vetkeztében mérsékelt üteművé vált. Jelentős erőfeszítéseket tetteink mind a városi, mind a fa­lusi lakosság élet- és munkakörülményeinek, közérzetének javításáért. A megyében élő emberek általános és szakmai műveltsége emelkedett, Szocialista tudata fejlődött. A köz- gondolkodásban meghatározó a marxizmus—leninizmus esz­méje. Kulturális életünk- gazdagodott. Bács-Kiskun megye lakossága egyetért pártunk nemzetkö­zi tevékenységével és kormányunk külpolitikájával. Nagyra értékeli azt a törekvést; amelynek célja — együttműködve a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival és más ha­ladó erőkkel — a béke, a haladás ügyének szolgálata, a nem­zetközi feszültségek csökkentése, a békés egymás mellett élés politikájának érvényesítése, s ezáltal a szocialista‘építőmun­ka kedvezőbb nemzetközi feltételeinek megteremtése. . Bács-Kiskun megye társadalmi •változásai az országos folyamatok részeként a megye sajátosságait is tükrözik. A rétegek közötti és a rétege­ken belüli változások között szá mos új tendencia található. Az aktív keresők 51 százaléka munkás, 24 százaléka szövetke­zeti paraszt, “21 százaléka értel­miségi és alkalmazott, 4 százalé­ka kis árutermelő. A megye mun­kásságának létszáma mérsékel­ten csökkent, a szövetkezeti pa­rasztoké stabilizálódott. Az értel­miségiek, az alkalmazottak, vala­mint a kisárutermelők és a kis­kereskedők aránya valamelyest nőtt. A megyében a háztartások 62 százaléka folytat mezőgazda- sági kistermelői tevékenységet. Erősödött a munkás-paraszt szövetség, határozottabbá váltak a szocialista vonások. A munkásság a legnépesebb legszervezettebb osztály a me­gyében. Létszámának növekedé­se a gazdasági fejlődés extenzív szakasza után megállt. Az egyes rétegek helyzete is eltérő: az ipa­ri, építőipari és a mezőgazdasá­gi munkások száma mérsékelten csökkenő, az egyéb ágazatokban foglalkoztatottaké pedig mérsé- ,keJíf? növekvő. Az utánpótlás legfőbb forrásai a szakmunkás- képző intézetek. A következő további átrétegeződés várható. Elsősorban a. szolgálta­tásban lehet létszámnövekedésre számítani, ugyanakkor a termelő ágazatokban foglalkoztatottak száma csökken, csakúgy, mint az összlétszám. Jelentősen nőtt a munkásság képzettségi és iskolázottsági szint­je, szakmai és politikai felké-' szültsége. A nem mezőgazdásági főfog-’ Ialkozásúak egy részére is jellem- : ző a földhözkötődés. A másod- a belépő harmadgenerációs munkásoknak azonban ez már nem a paraszti múltat, hanem a jövedelemkiegészítés és a szabad idő hasznos eltöltésének lehetősé­gét jelenti. A munkásság utánpótlása na­gyobbrészt munkás, kisebb rész­ben paraszt, és növekvő mérték­ben érte: :ségiek és alkalmazot­tak gyermekeiből kerül ki. A műszaki fejlődés eredményeként nőtt a közvetlen termelésirányí­tók, kissé csökkent a fizikai mun­kát végzők aránya. Életkori át­lagukat tekintve a szakmunká­sok a legfiatalabbak, őket köve­tik a betanított munkások. A szövetkezeti parasztsághoz több mint százezren tartoznak. A hagyományos értelemben vett paraszti munka ma már egyre inkább a háttérbe szorul, s az agrártermelés iparosodásával, sza­kosodásával és gépesítésével a parasztság fokozódó mértékben mezőgazdasági szakmunkássá vá­lik. A mezőgazdasági szövetkeze­tek aktív foglalkoztatottjainak je­lentős hányada ipari és szolgál­tató tevékenységet végez. Az agrártermelés anyagi ér­tékének növekedésével, műszaki fejlődésével és termelési körül- nrényeinek kulturálódásával erő­södött az ágazat vonzása és nőtt a parasztság tekintélye. Ennek következtében a korábban jel­lemző elvándorlási folyamat meg­állt, s a paraszt szüíők gyerme­kei mellett egyre több munkás­családból származó fiatal a me­zőgazdaságot — azon belül is a magasabb műszaki színvonalú te­rületeket — választja. Az elöre­gedés megállt, helyenként növek­szik a fiatalok aránya. A megyében sajátosan jellem­ző szakszövetkezeti forma bizo­nyította életképességét, és sike­res gazdasági tevékenységével, szocialista jellegének fokozatos erősödésévé^ hosszú távon része­se a társadalmi, tulajdon forma- gazdagságának. Az értelmiségiek és az alttal, mazottak száma megyénkben is dinamikusan nő. Szerepük, jelen­tőségük a műszaki haladással párhuzamosan alakul. Az értel­miség tudásával, szakértelmével a gazdaságban, a közéletben, a közművelődésben, a kulturális értékek átörökítésében játszik jelentős szerepet. Eredményeik, alkotásaik sokszor túlmutattak a megyehatáron. Kedvezőtlen, hogy egyes kisközségekben csökken a heivbenlakó értelmiségiek száma. A kisárutermelők és kiskeres­kedők száma emelkedik. Elsősor. ban a szolgáltatásban és a válasz­tékbővítésben 'értek el figyelem­re méltó eredményt, de a nagy­üzemeknek végzett munkájúk is jelentős. Közülük számosán fő­I. Társadalmi és politikai viszonyok foglalkozásukkal a szocialista ' szektorhoz kötődnek. A nők teljes foglalkoztatása alapvetően megoldott. Munkájuk minden ágazatban jelentős Tnér- tékben — különösen az agrár­ágazatban és az oktatás, egész­ségügy területén — hozzájárult a megye eredményeihez. Nőtt sze­repük a közéletben is. Alsó- és középszinten egyre javuló arány­ban • kerülnek vezető funkcióba, felsőszinten azonban az előrelé­pés még ott is lassú, ahol a fog­lalkoztatottak döntő többsége nő. A megyében élő fiatalok döntő többsége nagy szakmai hozzáér­téssel végzi munkáját, illetve fe­lelősséggel készül hivatására, Ugyanakkor a családok nagyobb elfoglaltsága, a kevés együtt töl­tött idő miatt nem zavartalan tár­sadalmi beilleszkedésük folyama­ta, s még mindig magas a vészé- j lyéztetett fiatalok száma. Az idősebb — már nyugdíjban levő — nemzedékek anyagi biz­tonságának megteremtésére a be­számolási időszakban is"jelentős erőfeszítések történtek. Számos településen újabb közösségi ott­honokat, ellátást segítő klubokat alakítottak ki, s megfelelő fog­lalkoztatási lehetőséget biztosítot­tak a nyugdíjkorú, de még aktív emberek számára. E korosztály létszáma és átlagos életkora to­vább növekedett. A nemzetiségiek számaránya az asszimiláció következtében csök­kenő. A szlovák szórványlakos­ság meUett’az^ország •’délszláv la-- kosságának negyede, a németaj- kűak mintegy ló százaléka me­gyénkben él. Számos községben jelentős az arányuk, helyenként többségben vannak, s a vezetők is soraikból kerülnek ki. A szocialista demokrácia tar­talma gazdagodott, fórumrend­szere kiszélesedett. A helyi és a vállalati, munkahelyi önállóság növelése, a jogkörök pontos meg­határozása, és gyakorlati műkö­dése javította a munka haté­konyságát. s a dolgozók jogainak érvényesítési lehetőségét. A jobb együttműködés és mun­kamegosztás hatására javult ’ a dolgozók informáltsága a terme­lés. a gazdálkodás és az irányítás folyamatairól. Ennek eredménye­ként a dolgozók az eddigieknél aktívabban vesznek részt a ter­meléshez szükséges feltételek ki­alakításában, az ellenőrzésben és a termelőtevékenységben. Az üzemi, szövetkezeti és munka­helyi demokrácia adta lehetősé­gekkel élve, a dolgozókban erő­södik a tulaidonosi érzet, amely a termelés növelésének és a mi­nőség javításának komoly tarta­léka. Az állami szervek munkájukat rendeltetésszerűen, jó együttmű­ködésben. a jogalkalmazás jogpo­litikai irányelveinek, és a törvé­nyességi követelmények' betartá­séval túlnyomó részt megfelelően, kulturáltan, nagy aktivitással végzik. A közigazgatás korszerűsítésé­vel nagyobb lehetőségek nyíltak a tanácsok népképviseleti, önkor­mányzati és államigazgatási jel­legének erősítésére. A szükséges anyági feltételek hiányában azon­ban a tanácsok gyakran nem tudtak eleget tenni a velük szem­ben támasztott követelmények­nek. Teleoüléseink fejlődése a ki- «“bb központi támogatás mellett is az anyagi eszközök összponto­sításával folytatódott. Az ered­mények eléréséhez hozzájárult a társadalmi erők fokozott öntevé­kenysége. A közigazgatás átszervezése nem volt zökkenőmentes. Idő kell ahhoz, hogy az új helyzettel, a megye közvéleménye azonosul­jon. Kitűzött céljaink megvaló­sulása érezhetően a következő évekre tevődik át. A megye népesedési helyzetét az utóbbi években ismét csökke­nés jellemezte. A halálozások aránya megyénkben országosan a legnagyobbak közé tartozik, az élveszületések száma pedig az átlagnak megfelelő. A lakosság jelenleg 564 ezer fő. A megye — Somoggyal együtt — az ország legkisebb népsűrűségű területe. Különösen alacsony — 30—50 fő/négyzetkilométer — a népsű­rűség a megye déli részén. Nőtt a városi lakosok aránya (43 százalék). A javuló életfel­tételek ellenére a falusiak száma a korábbiaknál lassabban ugyan, de tovább csökkent (57 száza­lék). Csaknem minden hatodik ember tanyán, vagy más külte­rületi lakott helyen él — városi, illetve nagyközségi lakosként nyilvántartva. IL A megye gazdasága A VI. ötéves tervben megfo­galmazott két fő cél — a külgaz­dasági egyensúly megszilárdítá­sához való fokozott hozzájárulás, és az életszínvonal megőrzése, az életkörülmények javítása — alap­vetően meghatározta Bács-Kiskun megye gazdaságának fejlődését. A gazdasági növekedés üteme mérséklődött, az országos átlag körül alakult. A gazdasági ter­melőalapok bővültek, a terület- és településfejlesztési tervben megfogalmazott feladatok na­gyobb része megvalósult. A termelés növekedése teljes egészében a munkatermelékeny­ség, emgl'kfíEteséből ,g séf rrja zott ja -_ vuló költséggazdálkodás mellett a vállalatok, "szövetkezetek ter­meléspolitikája piacérzékenyebbé vált. Erősödött az ágazatközi és a vállalati együttműködés. Az iparban a fejlesztések eredményeként tovább korszerű­södött az állóeszköz-állomány, ja­vult a felszereltség és a gépellá­tás. Több üzem azonban továbbra is elavult technikával működik. A korábbi tervidőszakhoz ké­pest az ipar termelésének növe­kedési üteme mérséklődött, telje­sítése elmarad a tervezettől. A termelés nagyobb része a minisz­tériumi iparban történik. A szö­vetkezeti ipar mintegy 10 száza­lékkal részesedik a megye ipari termeléséből. Az ipari szövetke­zetek száma átalakítással, illetve új kisszövetkezetek létrehozásá­val 30 százalékkal1 nőtt. A tanácsi ipar termelésből való részesedé­se alacsony, de az előállított ter­mékek keresettek a piacon. A gazdálkodó szervezetek fel­ismerték a termékszerkezet kor­szerűsítésének jelentőségét, azon­ban énnek megvalósítását a fej­lesztési források hiánya gyakran akadályozta. Ez különösen a gyá­rakra, gyáregységekre volt jel­lemző. A megyei központú válla­latok, szövetkezetek jobban mű­ködő szervezeti struktúra kiala-^ kítására törekedtek. Az iparfejlesztés, a termékszer­kezet-korszerűsítés, a piaci kap­csolatok erősödése hozzájárult az ipar növekvő értékesítéséhez. A megyei székhelyű ipar — élelmi­szeripar nélkül — folyó áron számított értékesítése 41 száza­lékkal nőtt. A minisztériumi ipar 39 százalékkal, a szövetkezeti ipar 44 százalékkal, a tanácsi ipar 45 százalékkal növelte eladásait. A külkereskedelmi célú értéke­sítés folyó áron' 45 százalékkal, ezen belül a nem rubelelszámo­lású export 12 százalékkal nö­vekedett. ' A megye; iparában egyre na­gyobb részarányt képviselő szén­hidrogénipar dinamikusan növel, te termelését. Szénhidrogénme­zőink adják az országban kiter­melt földgáz és kőolaj 13—15 szá­zalékát. Az iparág jelentősége tovább nő. A megyei székhelyű szpeialis- ta kivitelező építőipar saját épí­tési-szerelési teljesítménye válto­zatlan áron számítva közel 10 százalékkal csökkent az előző tervidőszakhoz képest, amit csak részben indokol a beruházások visszafogása. Az’’építőipari kínálat bővítésé­hez — részben a fokozatosan nö­vekvő szállítási költségek, rész­ijén a versenyt visszaszorító ma- gátártSs miütr-^ 'fiérri sikerült megyén kívüli kivitelezőket be­vonni. A lakásépítés csökkenő jövedelmezősége miatt a tanácsi és a szövetkezeti építőipar foko­zatosan visszafogta a lakásépítést, és a szabadáras felújítási, fenn­tartási munkákat helyezte előtér­be. Az építkezések változatlanul elhúzódnak, a határidőket, költ­ségekéit túllépik, és gyakori a ki­fogásolható, pazarló munkaszer- ; vezés. A megye építőipari .szerkeze­tének sajátossága, hogy a nem építőipari ágazatba tartozó vál­lalatok, szövetkezetek, költségve­tési intézmények építőrészlegei a kivitelező építőipar teljesítmé­nyével csaknenj azonos nagyságú — ám esetenként gazdaságtalan — építési feladatot végeznek. Az építőipar állóeszköz-állo­mánya csak a DUTÉP 1984-ben üzembe helyezett, évi 250 ezer négyzetméter kapacitású ablak­gyárával bővült. Bács-Kiskun megye agrárgaz­dasága a középtávú tervbén meg­határozott ütemet megközelítő termelésnövekedést ért el. Ez ki­egyensúlyozott belső ellátást és exportnövelést tett -lehetővé. .A termelés növekedése azonban nem volt egyenletes, a többirányú ked­vezőtlen hatást a jobb gazdasági évek nem ellensúlyozták. Egy­mást követő három évben a nö­vénytermesztést — különösen a Homokhátságon — aszály, súj­totta. Nőtt a munka termelékenysé­ge, de nem javult kellőképpen a gazdálkodás hatékonysága. A differenciáltság nem csökkent, az alacsony hatékonysággal gazdál­kodó üzemek száma nőtt. A hozamok emelkedése a ter­melés értéknövekedését megha­ladó költségnövekedéssel párosult. Számottevő eredmények születtek az energiatakarékosságban, s bővült a melléktermékek felhasz­• Az elmúlt évek egyik legnagyobb magyarországi beruházása volt Kiskunhalason az új kőolaj- és földgázipari létesítmények kialakítása. A bonyolult technológiai folyamatokat a főgyűjtőállomás disz­pécserközpontjával irányítják és ellenőrzik. • Az Izsáki Állami Gazdaságban az ott dolgozók által szerkesztett géppel metszik a gyümölcsfákat. • Az apostagl Dunamenti Tsz hagyományosan nagy krumplltermelő gazdaság. A jobb termés érdekében Igyekeznek minél nagyobb terü­leten öntözni a burgonyát. nálása. Megjelentek az egyéni ér­dekeltséget jobban közvetítő gaz­dálkodási formák. Új tartalom­mal és formákkal, bővültek az együttműködések, társulások. Az üzemek beruházási forrá­sai 1983-tól — a nyereségcsökke­néssel párhuzamosan — szűkül­tek,'és ez nem egy esetben-ateiv melés növelését veszélyezteti. A megye állami gazdaságai — folytatva korábbi hagyományai­kat — növelték termelésükéit. En­nek mértéke meghaladja az álla­mi gazdaságok országos átlagát. Különösen az ágazati ' vertiku­mok kiépítésében jártak élen. A Bajai és a Hosszúhegy! Állami Gazdaságot, valamint a Közép­magyarországi Pincegazdaságot is kombináttá nyilvánították szé­les körű tevékenységük alapján. A termelőszövetkezetek jelentős része magas termelési színvona­lon gazdálkodik. Szerepük tovább erősödött. Fejlődésük üteme 1983- tól' mérséklődött. Az alaptevé­kenység alig bővült, a termelés- növekedés a kiegészítő tevékeny­ségből származott. Nőtt — külö­nösen a Homokhátságon — az egyszerű újratermelés gondjaival küzdő szövetkezetek száma. A megye szövetkezeti mozgal­mának sajátos területét képvise­lik a szakszövetkezetek. A me­gye speciális adottságaihoz illesz­kedően tevékenységükben jól öt- / vöződik a szocialista nagyüzemi és a saját munkán alapuló, az egyéni érdekeltséget közvetítő tagi—háztáji gazdálkodás. A szántóföldi {növénytermesz­tésben a nagy termelőképességű fajták alkalmazása, az agrotech­nika és a tápanyag-utánpótlás kor­szerűsítése csak részben ellensú­lyozta az időjárás okozta káro­kat. A gabonaprogram megvaló­sítása eredményeként a kalászo­sok termőterülete növekedett és stabilizálódott. A hozamok az aszályos időjárás ellenére is lé­nyegesen meghaladták az előző tervidőszakét. így a program cél­kitűzései teljesülnek. Az ipari növények termőterületének ala­kulását konjunkturális tényezők erősen befolyásolták. A növénytermelés eredményei­nek alakulásában jelentős szere­pet játszottak a különböző ter­melési rendszerek, kivált a Bács­almási Állami Gazdaságé. Egy részük azonban az V. ötéves terv­időszak dinamikus, de extenzív fejlődése után képtelen volt gyors megújulásra, és a széles körű in­tegráció kialakításában sem fe­lelt meg a követelményeknek. A kertészeti ágazatok teljesít­ménye a közgazdasági környezet változása miatt visszaesett. A zöldségtermesztésben gazdasági és termesztés-technológiai okokból kellően nem indokolt méretű munkamegosztás alakult ki a nagyüzemek, a háztáji és kisegí­tő gazdaságok között. A kister­melés csak részben tudta ellen­súlyozni a kieséseket. A gyümölcstermesztés nagy­mértékű visszaesése azt tükrözi, hogy az ágazat sem az időjárás kedvezőtlen hatását, sem a piac változását nem tudta kellőképpen ellensúlyozni, s válságos helyzet­be került. i v A szőlőtermesztésben a hoza­mok szóródása, a piaci igények­nek nem megfelelő fajtaösszeté­tel, az integráció, a közös érde­keltség, a tárolókapacitás hiánya jelentette a legnagyobb gondot. A korábbi időszakhoz 1 hason­lóan i a2 állattenyésztés-' növekedéi si .üteme — a háztájí és kisegítő gazdaságok árutermelésének bő­vüléséből eredően —- meghalad­ta a tervezettet és a növényter­melés növekedési ütemét.- A tér hénállomány csökkenése viszont a vártnál nagyobb ütemű, első­sorban a kistermelőknél. Jelen­tősen fejlődött a sertés- és ba­romfiágazat, s ennek eredménye­ként Bács-Kiskun megye az or­szág legjelgntősebb hústermelője. A sertéshús-kibocsátás, megha­ladva minden korábbi mértéket, megközelítette az évi 150 ezer tonnát. A termelést minden te­rületen hátráltatta az átvétel, a szállítás megbízhatatlansága. Az export hullámzását közvetlenül érezték a nyersanyagtermelő gaz­daságok. A mezőgazdasági üzemek ki­egészítő tevékenysége a tervidő­szak elején gyorsan féjlődött, napjainkra az ágazati és üzemen belüli átrendeződés felgyorsult. Szerepük nőtt a helyi lakosság ellátásában, a foglalkoztatásban, A nagyüzemek koordinációs te­vékenysége eredményeként a kis­termelés tovább fejlődött, szako­sodott. Jelentősen nőtt a szőlő-- termesztés, a sertés-, juh- és kis­állattenyésztés. A javulás ellené­re sincs kellő összhang a felvá­sárlás, a takarmány- és táp-, valamint a műszaki és anyagi ellátás között. Az élelmiszer-feldolgozás a megye mezőgazdasági termelésé­vel együtt, néhány ágazatban azt meghaladóan fejlődött. Az élel­miszeripar és a mezőgazdasági termékek jelentősebb részét a termőhelyen, vagy annak közvet­len közelében sikerült feldolgoz­ni. Néhány élelmiszeripari válla­lat nagy távolságokról szerezte be nyersanyagát, indokolatlanul nö­velve költségeit. Az erőteljesebb fejlődést hátráltatta a megfele­lő háttéripar hiánya. A termelés és feldolgozás össz­hangjának hiánya a VI. ötéves tervidőszak alatt mérséklődött, de teljes egészében nem szűnt meg.-Mezőgazdasági üzemeink és erdőgazdaságaink folytatták az erdőtelepítést. Az erdő területé­nek aránya megközelíti az orszá­gos átlagot. Számottevően gya­rapodott az élőfa-készlet. A ki­termelt fa azonban továbbra is alapanyagként, döntően feldolgo­zatlanul értékesül a bel- és kül­földi piacokon. A közlekedés és hírközlésben az elmúlt időszak alatt egves te­rületeken jelentős eredményeket értünk el, de továbbra is számot­tevő a lemaradásunk. A lassúbb gazdasági növeke­dés ellenére a gazdaság szállítási igényé nem csökkent. A Volán közúti áruszállítási teljesítménye a tervezett szint alatt maradt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom