Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ MSZMP XIII. KONGRESSZUSA ACZÉL GYÖRGY A szellemi életben a legfőbb eszköz a meggyőzés — Az elmúlt években a szocia­lista építés fő területein — mar­xista—leninista pártként — új formákat, új szocialista megoldá­sokat kezdeményeztünk. Új, és legtöbbször jó megoldásokat ta­láltunk. De tévedtünk is. Mindez együtt bizonytalanságot, idegen­kedést is keltett, s ez próbára tet­te a párttagokat és pártonkívülie- ket. Egyik oldalnak sem Megélénkültek az ideológiai, ja kulturális viták, amelyek első­sorban történelmi utunk, alapér­tékeink, gazdasági és politikai fejlődésünk kérdéseivel foglal­koztak, és — sajnos — lényege­sen kevesebb szó esett magáról a kultúráról. A vitákban hémelyek egy ko­rábban kialakult, már akkor is sokban téves szocializmus-képet kérnek számon mai valóságun­kon, mások nemzeti fejlődésün­ket féltik, hagyományos értéke­ket látnak veszélyben forogni. Itt-ott hangosabbak lettek a mar­xizmustól idegen nézetek, ami­ben szerepe van a megélénkült burzsoá propagandának is. Van­nak olyanok is — szerencsére számuk és befolyásuk elenyésző —, akik, látván nehézségeinket, a közérzet romlására játszanak, s az évtizedes munkával megszerzett nemzeti közmegegyezést igyekez­nek megbontani. Az elmúlt évek vitáiban nem ritkán és egyidejűleg tapasztal­tuk, hogy némelyek parttalan li­beralizmust, mások túlságosan merev magatartást vetnek a sze­münkre, s ennek megfelelően vagdalkozó „rendcsinálást” vagy korlátlan engedékenységet szor­galmaznak. Pártunk a beszámolási időszak­ban sem engedett egyik oldalnak sem. Továbbra is kitartunk amel­lett, hogy a szellemi életben a legfőbb eszköz a meggyőzés, a következetes elvi magatartás és vita. Feltétele továbbhaladásunknak az elmélet alkotó alkalmazása, s a küzdelem eszmei ellenfeleink­kel, amiben elkényelmesedés is mutatkozik. Pedig egyidejűleg kell türelemmel lennünk azokkal, akik a mai bonyolult világban őszintén keresik az előrevezető utat, és következetesen kell fel­lépnünk minden rosszhiszemű, a közösség ügyének ártó szándékkal szemben. Ennek a kétfrontos politikának szellemében hoztunk fontos, hosz- szú távra szóló határozatokat a közművelődésről, a művészet- és tudománypolitikáról, a közokta­tásról, a felsőoktatásról, s ebben a szellemben kell tevékenyked­nünk továbbra is — hangoztatta Aczél György, majd az oktatásról szólva kiemelte: Az érték nem pusztán tananyag — Iskoláinknak nagyobb figyel­met kell fordítaniuk a szocialista szellemű közösségi nevelésre, a világszemlélet megalapozására. De a szocializmus értékeit nem lehet pusztán tananyagként taní­tani. Az oktatási-nevelési intéz­ményekben olyan légkörre van szükség, amely bizalmat ébreszt a nevelőintézmény és a társada­lom iránt egyaránt, ahol a tan­anyag és a nevelés összhangban van az iskolán kívüli világgal. Az iskola, ha nem is mindent, de so­kat tehet a társadalmi eredetű egyenlőtlenségek, a családban öröklött hátrányok csökkentésé­ért. De minden fiatálnak tudnia kell, hogy maga is felelős saját sorsáért, arcáért, azért, hogy mi­ként él lehetőségeivel. A szocializmus pedig soha nem adhatja föl alapértékei közül a születés véletlene ellen, a társa­dalmi esélyegyenlőbbségért foly­tatott küzdelmet. Iskolarendszerünkben tovább kell javítani, bővíteni, fejleszteni a hazánkban élő nemzetiségek anya­nyelvi oktatásának feltételeit. A lenini tanítást követjük: a több­ség soha nem lehet elég figyel­mes a kisebbséggel szemben. Ez alapvető szocialista nemzeti ér­dekünk. Megújítani a szövetséget «Hazánk történelmében először valósult meg olyan egységes kul­turális értékrend — folytatta Aczél György — amelyben talál­kozott a művészeti élet és a kul­turális politika, a mérvadó kriti­ka és az értő közönség ítélete. Egyetlen jelentős művész sem kényszerült a szocialista hatal­mat ellenezve alkotni, s minden jelentős mű eljutott a közönség­hez. Oj nemzedékek nőttek és nő­nek fel, új törekvések jelentkez­nek, új eszmei problémák tá­madtak és támadinak, új vitákat kell lefolytatnunk. Felelősségtel­jes kötelességünk most és a jövő­ben is megújítani ezt a szövetsé­get a generációk között és a ge­nerációkon belül egyaránt. Itt jegyzem meg, nem vettük észre, hogy nálunk elterjedt egy különös szóhasználat: alkotó ér­telmiségnek szinte kizárólag az írókat, a művészeket, az elvont tudományok művelőit nevezik. Ez elfogadhatatlan. Ideje már, hogy megillesse ez a rang és el­ismerés az alkalmazott kutatót; a tervező és fejlesztő mérnököt; az erőforrásokkal és piaci adott­ságokkal kalkuláló közgazdászt; a növénynemesítő vagy honosító agrárszakembert; a minden egyes emberért másként küzdő gyó­gyító orvost; az újító szellemű pedagógust; az ipari, mezőgazda- sági üzemek szervezőit, a környe­zetünket alakító és védő szak­embereket, a közlekedés, a hír­közlés, az információ-feldolgozás rendszereinek, eszközeinek fej­lesztőit is. Bizonyára így gondol­ják ezt a művészek, tudósok is. S ne feledjük: hazánkban mint­egy 600 000 értelmiségi dolgozik, s közülük minden harmadik tagja a pártnak. Bármilyen problémákat kell is megoldanunk, az utak sosem vezetnek visszafelé, sem a Lenin által a kommunizmus gyermekbe­tegségének nevezett dogmatikus szemlélethez, sem a nemzet sor­sát a nemzetköziségtől elválasztó zsákutcához, sem a polgári de­mokrácia számunkra történelmi- - leg túlhaladott illúziójához. Három vitakérdés Hadd említsek három, napja­inkban különösen hangsúlyos vi­takérdést. Művészeti alkotások, tudományos munkák, visszaem­lékezések, közéleti megnyilatko­zások sora foglalkozik visszaté­rően az úgynevezett „ötvenes évek” értékelésével. Ez helyes, erre szükség van. Vannak azon­ban, akik az ötvenes évek torzu­lásait, bűneit elítélve mindent megkérdőjeleznek, ami akkor történt, mindenkit pellengérre állítanak, aki akkor élt és tette a maga dolgát. A történelmi igaz­ságnak tartozunk azzal, hogy ki­mondjuk: amit a magyar munká­sok, parasztok, értelmiségiek, pártmunkások százezrei, milliói teremtettek akkoriban, arra tisz­telettel gondolunk ma is. S ne tévesszük össze az akkori párt tömegeit egy vezető klikkel, amelynek eltorzult politikája volt az első azok között az ókok kö­zött, melyek végül is a nemze­ti tragédiát okozó ellenforrada­lomhoz vezettek. Pártunk negyed- százados munkával bizonyította be, hogy ezzel a politikával vég­érvényesen szakított. Lgyre több szó esik a nemzet sorsáról, a nemzeti értékek és ér­dekék védelméről. A szocializmus körülményei között is indulatka­varó viták jelzik a nemzeti tudat még lie nem küzdött zavarait. A „mai magyarok’’ cselekvő hazafi- ságábói fakadó bármennyi okos tett nem lehet elég sok. De na­cionalizmusból bármilyen kevés is nagyon sok. A nacionalizmus a nemzeti lét nagy kérdéseire adott korlátolt, szűk látókörű, veszedelmes vá­lasz. Rendszerint indulatokra, ér­zelmekre apéllál, s ezért ideig- óráig népszerű lehet. S vannak, akik demagóg módon tudatosan építenék is erre. Van tisztázni való a demokrá­cia körül örvendetesen bontakozó vitákban is. Programunk a mar­xista—leninista párt vezető sze­repének érvényesülésével, ösztön­zésével megvalósítandó demokra­tizálás. Sokszor elmondtuk már, hogy ebben szívesen tanulunk használható megoldásokat, ahon­nan csak lehet. De tévednek, akik a szocialista demokrácia kétség­telenül meglevő fogyatékosságait a burzsoá demokrácia receptjei szerint gondolják „kijavítani”. A szocialista demokráciát akarjuk gazdagítani. A vita a pártdemokráciának is nélkülözhetetlen feltétele. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­ban a lénini demokratikus cent­ralizmus szabályának kell érvé­nyesülnie. Vitatkoznunk kell, hogy legyen mit közösen kép­viselni. Nehezebb időkben persze ne­hezebb képviselni az olykor nem éppen népszerű határozatokat. De a kommunista, aki kiáll a nép elé, nemcsak a tapson, hanem az elgondolkozó,' töprengő arco­kon is lemérheti szavainak az érvényességét. • • * SZŰCS LÁSZLÓ, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola' fő­igazgatója, Heves megye küldöt­te a Központi Bizottság írásbeli beszámolójának az oktatásügy-; gyei, az iskolával és a pedagó­gusképzéssel foglalkozó részé­hez szólt hozzá. Korunkra egyértelműen jel­lemző — mondta —, hogy tö­megessé vált az oktatás az álta­lános iskolától az egyetemig, s ez nagyon jó dolog. De közben az iskolák zsúfolttá váltak, s a már tartós, kényszerű, tömegesség fokozódása nem tett jót a minő­ség alakulásának. A magyar ok­tatásügy színvonala csak megfe­lelő képzettségű pedagógusok­kal, szaktanárokkal emelhető. Ezzel párhuzamosan pedig olyan anyagi és bérezési feltételek meg­teremtésére van szükség — be­leértve a felsőoktatást is —, hogy a frissen végzettek kated­rára álljanak, a már ott dolgo­zók a pályán maradjanak, az el­mentek pedig visszatérjenek. VIRÁG JÓZSEFNÉ, a Kapos­vári Ruhagyár varrónője. Somogy megye küldötte felszólalásában a nőik képzéséről, továbbtanulásáról szólva megállapította, hogy a munika, a gyermeknevelés és a háztartás teendői a meglevő sza­bad időt kitöltik, hiszen a mind drágábbá váló szolgáltatásokat a gyermekes családok nehezen tud­ják megfizetni. így a háziasszo­nyok többsége a hétvégeken az elmaradt otthoni munkát pótolja HORVATH MIKLÓS, a Vas me­gyei pártbizottság első titkára, Vas megye küldötte a pártmun­kások előtt álló feladatokról szól­va kifejtette: a pártszervezetek úgy válhatnak képessé a dolgo­zó kollektívákban kialakítani a tulajdonosi szerepből fakadó jo­gokkal való élés felelősségét, ha maguk is mindennapi politikai munkájukban gyakorolhatják á mérlegelés, a döntés, a szervezés és ellenőrzés művészetét, éppúgy, mint á következmények — ered­mények és esetleges kudarcok — számbavételének és hasznosítá­sának módját. A kádermunka demokratizálásával erősödik a társadalmi ellenőrzés, a nyíltság, a bizalom a vezetők, s a politika iránt egyaránt. OLÁH ISTVÁN vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Magyar Néphadsereg küldötte elmondotta: ma, amikor a 'katonai erőfeszíté­sek és lépések szinte meghatáro­zói a nemzetközi helyzetnek, a honvédelem ügye, a védelem helyzete a párt politikájának is fontos része. Ugyanakkor honvé­delmi politikánk sarkalatos, tétele — mondotta —, hogy 'hazánk vé­delmének ügyét, feladatait a Var­sói Szerződés szövetségi rendsze­rében a testvéri szocialista orszá­gok hadseregeivel szoros egység­ben lehet és kell megoldanunk. A jövőről szólva kijelentette: A következő időszakban szö­vetségeseinkkel összehangoltan, és a körülmények figyelembe!, vételével — tovább folytatjuk a néphadsereg fegyverzetének, fel­szerelésének, a hozzá kapcsolódó infrastruktúrának a fejleszté­sét, a szervezeti korszerűsítést. A jövőben még nagyobb hangsúlyt adunk az emberi tényezőknek. Ennek pedig döntő feltétele, hogy néphadseregünk mindenkor, s minden tekintetben rátermett és felkészült hivatásos állomány- nyai rendelkezzen. Ezt követően DR. CSERHÁTI ISTVÁN, a szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem rektora arról be­szélt, hogy a kórházi klinikai ágyak további létesítésétől nem várható az egészségügyi ellátás színvonalának emelése, mert már nem a mennyiségi kérdések a dön­tőek, hanem a minőség. JANZER FRIGYES szobrászművész (Buda­pest) méltatta a párt és a kor­mány kultúrpolitikáját, majd ja­vasolta a képzőművészeti intéz­ményrendszer korszerűsítését.. En­nek lényege a decentralizálás, vagyis a központi mecenatúra he­lyett egyes területek váljanak sa­ját gazdáikká. Az átszervezés ed­digi eredményeként a centraliz­mus gyengült, ám a megyék nem rendelkeznek sem anyagi, sem személyi feltételekkel e fontos feladat fogadására. SZABÓ IST­VÁN, a TOT elnöke kifejezte egyetértését a beterjesztett doku­mentumokkal, majd arról szólt, hogy a termelőszövetkezetek az elmúlt öt évben a terveknek megfelelően növelték hozamai­kat, miközben ráfordításaik ará­nyosan magasabbak lettek. A ter­melőszövetkezetek fejlődése iga­zolja azt is, hogy az agrár- és szövetkezetpolitika egybevág a parasztság érdekeivel, ám az el­múlt fél évtized arra is megtaní­tott bennünket, hogy hazánk ter­mészeti adottságai még a mi szín­vonalunkon álló mezőgazdaság­nak is hozhatnak meglepetést. HEGYI ISTVÄNNE, Szolnok me­gye) küldötte a KISZ-tagok fele­lősségét állította a figyelem kö­zéppontjába, majd RÄDULY LÁSZLÓ (Veszprém megye) a párt nevelő munkájáról szólva ki­fejtette: a párttagnak munkatár­saival való mindennapi kapcsola­ta során mind kevésbé kell betöl­tenie az országos és világesemé­nyek hírnökének, magyarázójának szerepét, mert ezt a feladatot a tévé, a rádió, az újságok ellátják. Ezt követően KRASZNAI LAJOS (Pest megye) kapott szót, majd KÖPECZI BÉLA művelődési mi­niszter. Elmondta: bár a magyar iskolarendszer ma is viták ke­reszttüzében áll. gyors, azonnali változtatást nem lehet elérni, 'csak lassú, fokozatos reformok útján lehetséges a haladás. Az is­kolának ugyanakkor megfelelő követelményeket is kell támasz­tania, mert csak így felelhet meg történelmi feladatának. A keddi utolsó felszólaló HUSZAR AN­DOR, a Tiszai Vegyi Kombinát vezérigazgatója volt. * * * Ezzel az MSZMP XIII. kong­resszusának második munkanap­ja — amelyen Szűrös Mátyás, Benke Valéria, Sarlós István és Majoros Károly elnökölt — vé­get ért. A tanácskozás szerdán reggel a Központi Bizottság be­számolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések megvitatásá­val folytatódik. • Fiatalok eszmecseréje!. Megyesi Lajos Komárom megyei, Sós Ta­más Heves megyd és Gráner Gyula Bács-Klskun megyei küldött a kongresszusom. Érdekeltté tenni a A Kecskeméti Kádgyár terme­lési osztályvezetőjét Szeredi Jó­zsefet arról kérdezem, mi ragadta meg leginkább a kong­resszus első. papi vitájában. — Nagyon tetszettek Grósz Károdynak, a budapesti pártbi­zottság első titkárának a műsza­ki értelmiségről kifejtett gondo­latai. Nagymértékben csökkent a műszaki pályák társadalmi te­kintélye, vonzereje, s ami még ennél is nyugtalanítóbb, s ezt nagyon is hangsúlyozta a felszó­laló: csökkent a műszakiak érde­keltsége a termelésben. Szeredi József úgy látja, hogy a műszakiak jövedelmük kiegé­szítése céljából mostanában egy­re nagyobb számban dolgoznak kisvállalkozásokban, ahol nagyon kevesen végeznek magasabb színvonalú, értékes mérnöki munkát. Tízért is nagyon szüksé­,,Kérdéseimre is Krepsz Erzsébet, a Dunavecsei Általános Iskola igazgatóhelyet­tese: — Őszintén mondom, a kong­resszust előkészítő testületi ülé­sek vitáját alaposabban ismerem, műszakiakat ges lenne a műszaki értelmiség nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülése. A vállalatok saját erejükből csak a bérfejlesztés egy részét teremthetik elő. A változ­tatás érdekében a pánt- és tár­sadalmi szerveknek is többet kel­lene tenni. — A műszaki fejlesztés nyil­vánvalóan nem képzelhető el műszaki értelmiség nélkül. A fejlesztésre pedig mindenképpen szükség van, 'hiszen csak így tu­dunk korszerű gyártmányokat előállítani, modern technológiát bevezetni. A gazdaságtalan ter­melés megszüntetését színvona­las technológiai megoldásokkal, a munkafegyelem megszilárdításá­val lehet elérni. S ebben érde­keltté kell tenni a műszaki ér­telmiséget. G. G. válaszolt” mint azt, ami a tanácskozás első napján hangzott el. Tegnap reg­gel fél nyolckor menitem be az iskolába, és ott voltam este ha­tig, foglalkozásokat vezettem, és még haza ,ls vittem munkát: fü­zeteket kellett javítanom. „Hát­térrádiózóként” figyeltem , este a. napi összefoglalót. Kádár János beszédében két gondolat ragadott meg. Az egyik, hogy ismét kiemelte az iskola szerepét a nevelésben. Szerintem ezzel jelét adta, milyen fontos a pedagógusok munkája a tömegek és a politika kapcsolatának erő­sítésében. őszintén örültem an­nak — és bevallhatom, meg is lepett —, hogy külön is foglalko­zott a magyar nyelv megbecsü­lésével, a nyelvművelés felada­taival. Érdekelt az is, amit az első ' titkár a jövőnkről mondott. So­kan keressük a választ, várható-e a jövőben életszínvonalunk emel­kedése. Egyáltalán: hogyan és mikor kezdődhet ismét fejlődé­sünk korábbi dinamikája? Kér­déseimre is válaszolt Kádár Já­nos, amikor azt mondta: a fejlő­dés a mi munkánkon, teljesítmé­nyünkön múlik, hiszen felelős­séggel csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. Kedden reggel — a felszólalá­sokat ..részletesen közlő napilapok csak délután, vagy csak este ke­rülnek a kezünkbe — már a hallottakról vitatkoztunk a kol­légákkal. A nevelői szoba olyan volt, mint egy zsongó méhkas. Számomra ez is' bizonyította, hogy Kádár elvtárs és a többi hozzászóló «beszéde tartalmas, és hatásos volt. Szerintem sok ér­dekességet hozhat a további vita is. F. P. J. Nálunk bizonyítottak a vgmk-k Kovács Tiborné, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat toll- üzemének szocialista brigádveze­tője: — A pártkongresszus első nap­ján több felszólaló is foglalkozott a vállalati gazdasági munkakö- zöségekkel. A munkások egy része a jót, a másik része a rosszat lát­ja benne. Nálunk négy vgmk mű­ködik, s meg kell mondanom, na­gyon jó a hírük. Ez 'a közösség választóvíz, ugyanis, aki nem dolgozik, lóg, netán iszik, nem kerül be soraikba, mert ott meg kell fogni a munkát. Nekem te­hát az a véleményem: ha ezek az emberek, akik éjjel-nappal, sőt szombaton és vasárnap is dolgoz­nak, megtalálják számításukat, akkor itt is maradnak. Ez jó a munkásoknak, a vállalatnak, a népgazdaságnak egyaránt. Ezek­ben a közösségekben nem lehet ügyeskedéssel pénzt szerezni, mert csak a-tényleges és szüksé­ges munkát fizetik meg. Különö­sen igaz ez itt nálunk a gyárban, mert nem azt csinálják fő mun­kaidőben, amit a gmk-ban. Példát is mondott Kovács Ti- borné. Az üzemfenntartási vgmk tagjai Salzburgba mentek ki, hogy ott leszereljék, majd itt Kecske­méten üzembe állítsák a tollosz­tályozó gépet. A gyors és jő munkával jelentősen hozzájárul­tak ahhoz, hogy a vállalat telje­síteni tudja az évi 2500 tonnás tollexportját. Az nyilvánvaló, hogy a feldolgozott tollért többet fizetnek. — Szerintem ezt a formát, a vgmk-t fenn kell tartani, mert ez sokkal kifizetődőbb, mint egy új szervezetet, hadd ne mondjam: „vízfejet” létrehozni. A vállalati gazdasági munkaközösségekben nemcsak a szervezettség, de a munka intenzitása is magasfo­kú ... —s—r Gyorsabb haladást, településfejlesztést — Az elmúlt két kongresszus­ra gondolva mondom: ezt a mos­tanit jobb előkészítés, szélesebb körű vita előzte meg. — Ez volt az első véleménye Szirmay Lász­lónak, a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet párttitkárának, amikor a XIII. kongresszusról be­szélgettünk. — Már az első napon szó volt a kedvezőtlen adottságú szövet­kezetekről, amelyek támogatását természetesen folytatják — mond­ta a párttitkár. — Ez azonban ke­vés. Véleményem szerint nagyobb lehetőséget kell nyújtani az ipari tevékenység, a melléküzemágak fejlesztéséhez, hogy ennek segít­ségével jussanak pótlólagos jö­vedelmekhez a kedvezőtlen adott­ságú gazdaságok. Sokkal több korszerű gépre is szükség volna, ezért fontosnak tartom a mező­gépipar gyorsabb fejlesztését, amihez viszont a hazai szellemi tőke „mozgósítását”, a műszaki értelmiség fokozottabb megbe­csülését kell elérni a gyakorlat­ban is. — A településfejlesztés meg­gyorsítása is szükséges. Ez épp­úgy vonatkozik a megyeszékhely­re, amely az országban az utolsó helyen áll például a középiskolai ellátottságban, és Jakabszállás- ra, ahol a társadalmi munka fej­lesztette igazán a községet. i Cs. L i I Ip X t

Next

/
Oldalképek
Tartalom