Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

HAVASI FERENC Fokozatosan élénkülhet a gazdasági növekedés A szünetet követően az első felszólaló Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a-KB titkára volt. Elöljáróban a XII. kongresszus óta bekövetkezett fejlődést ele­mezte. 0 — A népgazdaság — mondotta — a legutóbbi években — a ked­vezőtlen külgazdasági körülmé­nyek ellenére — a XII. kongresz- szus határozatának megfelelően fejlődött. Megteremtettük az or­szág pénzügyi egyensúlyát, meg­őriztük fizetőképességünket, az életszínvonal megvédését — má­sik fő célunkat — azonban, saj­nos, maradéktalanul nem sikerült elérni. Megőrizzük a bizalmat — Népgazdaságunk jelenlegi nehézségei, egyensúlyi problé­mái, a növekedés és felhasználás korlátái jelentős részben a leg­utóbbi évtizedekben gyökereznek. És, bár még távolról sem mond­hatjuk el, hogy az eladósodott­ságból származó problémáinkat megoldottuk, jelentős eredmény, hogy úgy tudtuk mérsékelni adós­ságállományunkat, hogy közben megőriztük a párt és a nép kö­zötti kölcsönös bizalmat, belpoli­tikai nyugalmunkat. A fő probléma az, hogy a nö­vekedés lassulása nem járt együtt a szükséges szerkezeti változások­kal. Minőségi változások nélkül azonban hiába állítanánk vissza magas beruházási hányadot a ré­gi struktúrában, ezzel felgyorsí­tanánk ugyan a növekedést, de számolnunk kellene a korábbi fe­szültségek visszatérésével. A legutóbbi öt év teljesítmé­nyei és eredményei nemzetközi viszonylatban is elismerést váltot­tak ki. Olyan időszakban sikerült megőrizni fizetőképességünket, amikor több mint ötven ország vált fizetésképtelenné és kérte adóssága átütemezését. Azt, hogy az ismert kedvezőtlen körülmé­nyek között is talpon maradhat­tunk, több tényező együttes ha­tása tette lehetővé. Ezek sorában elsőként népünk erőfeszítéseit, ha kellett, áldo­zatvállalását, kiegyensúlyozott belpolitikai légkörünket, a poli­tikát támogató közmegegyezést kell említeni. Fontos stabilizáló tényező, hogy töretlenül folytatni tudtuk szövet­kezet- és agrárpolitikánkat, hogy megőriztük a parasztság anyagi érdekeltségét, termelési kedvét, hogy a szocialista nagyüzemek .jól integrálják a másfél milliónyi háztáji és kisegítő gazdaság te­vékenységét, hogy mezőgazdasá­gunk és élelmiszeriparunk meg­felelő hazai kínálatot és növekvő exportot tudott produkálni. Nehézségeink áthidalásában je­lentős szerepet játszott politikai intézményrendszerünk minden elemének céltudatos és követke­zetes munkája is. Eredményeink fontos tényező­je, hogy ebben az időszakban is támaszkodhattunk a Szovjetunió­val és a többi baráti szocialista országgal folytatott gazdasági együttműködésre. Pénzügyi egyensúlyi helyze­tünk javításában, fizetőképessé­günk megőrzésében szerepük volt az ENSZ szakosított nemzetközi pénzügyi intézményeinek is, amelyeknek 1982-től tagjai va­gyunk. Az utóbbi időben hallani lehet olyan véleményeket is, hogy gaz­dasági kapcsolatainkban felerő­södött a nyugati orientáció. Akik ezt hangoztatják, megfeledkez­nek arról, hogy nem az utóbbi, hanem a hetvenes években adó- sodtunk el; hogy ezekben az évek­ben csökkentettük az adósságot; hogy a gazdaság pénzügyi egyen­súlya nem mostanában bomlott meg, azt most állítottuk vissza; hogy a tőkés importot nem ezek­ben az években bővítettük, ha­nem épp a legutóbbi években mérsékeltük, ily módon csökkent­ve egész gazdálkodásunk sebez­hetőségét. Magyarország ezekben az évek­ben is aktív részese volt a KGST- integráció fejlesztésének. Hazánk számára mindegyik relációnak megvan a maga sajátos szerepe. Hosszú történelmi korszak Ma valamennyi szocialista or­szág mérlegeli, hol tart a fejlő­désben és hógyan tovább a jövő­ben. Tavaly decemberben Cser- nyenko elvtárs írásában, ' azt megelőzően az ideológiai konfe­rencián Gorbacsov elvtárs beszé­dében, de Andropov elvtársnak az 1983 júniusi KB-ülésen elhang­zott felszólalásában is .szerepelt az a gondolat, hogy a Szovjetunió jelenleg hol tart,' milyen szaka­szában van a szocialista fejlő­désnek. Erősödik az a felismerés, hogy a fejlett szocializmus töké­letesítése egy hosszú történelmi korszakot igényel, s a szocialista országok ennek a kezdetén tar­tanak. Ebből sok minden következik, többek között a termelési viszo­nyok fejlettségére, a megtermelt javak elosztásának elveire, a szo­cialista demokráciára és a poli­tikai intézményrendszerre is. A szocializmus felépítésére a legszélesebb társadalmi erőket egységbe kell fogni, a társadalom igazságosságát ki kell tudni bon­takoztatni, s ez a társadalom nem lehet a hiány és a szegénység tár­sadalma. A szocializmus a mun­ka társadalma, amelytől idegen a fegyelmezetlenség, a lazaság, a kötelezettségek elmulasztása. A szocializmushoz vezető út azon­ban göröngyösebb, sokkal több a kitérő, a kudarc, mint azt koráb­ban hittük. Ezért nem baj, sőt jó, ha illúzióinktól megszabadulunk, s erősítjük hitünket eszméink iga­zában s elérhetőségében. Exportorientált termelés A XII. kongresszus felismerte: ahhoz, hogy új léhdületet ve­gyünk, előbb lassítani kell. Most a XIII. kongresszus egyik fontos feladata felvázolni egy élénkebb, egyensúlyi helyzetünket szilárdí­tó, a gazdaság szerkezeti fejlődé­sét segítő és intenzív forrásokból táplálkozó gazdasági fejlődés programját. A VII. ötéves terv. e követel­mény ■ jegyében formálódik. A gazdasági növekédés élénkülése, a kedvezőbb folyamatok kibonta­koztatása fokozatosan valósulhat meg. Az első években az 1985-re tervezett növekedési ütem, a nem­zeti jövedelem 2,5—3 százalékos bővülése irányozható elő. Ez biz­tosítja a belső felhasználás kis­mértékű növelését, ezen belül a beruházások és a reálbér szinten tartását. 1987—1988-tól a nemze­ti jövedelem növekedése már kis­mértékben meghaladhatja a há­rom százalékot, s erre alapozva a belföldi felhasználás is valamivel gyorsabban nőhet: először a nem­zeti jövedelmet megközelítő, majd azzal lényegében azonos, esetleg azt kissé meghaladó ütemben. Ez lehetőséget ad az életszínvonal­politika mozgásterének bővítésé­re: a reálbérek növelésére és a társadalmi juttatások reálértéké­nek szélesebb körben történő, megőrzésére. A szocialista szektorban öt év alatt beruházásokra — 1981. évi árakon — 850—900 milliárd fo­rint, az 1981—1985. évit megha­ladó összeg fordítható. A terme­lés fejlesztésének exportorien­táltnak és gazdaságos importhe­lyettesítőnek kell lennie. Fontos a meglevő természeti kincsek jobb hasznosítása, illetve a rendelke­zésre álló anyagok minél maga­sabb értékű és minőségű termé­kekké való hatékony feldolgozása. Igazságosabb, arányosabb szociálpolitika Az életszínvonal-politikával szemben azt a követelményt tá­masztjuk, hogy érezhetőbben se­gítse elő, jobban ösztönözze a gazdasági fejlődést, mérsékelje a társadalmi egyenlőtlenségeket, tompítsa a szociális feszültsége­ket, legyen igazságosabb, valósít­son meg arányosabb köztehervi­selést. A lakossági jövedelmek mint­egy kétharmada közvetlenül kap­csolódik a munkateljesítmények­hez. El kell érnünk, hogy a tör­vényes munkaidőben végzett munka legyen szervezettebb, meg­becsültebb, a kiemelkedő telje­sítmények erkölcsileg és anyagi­lag kapjanak megfelelő elisme­rést. A fő munkaidőn túl végzett te­vékenységekre, kisvállalkozások­ra továbbra is szükség van. Arra törekszünk, hogy a fő munkaidő­ben és a munkaidő utáni kisvál­lalkozásokban elérhető jövedel­mek egyaránt a tényleges teljesít­ményekhez igazodjanak, s kü­lönbségük társadalmilag elfo­gadható legyen. Szociálpolitikánkról szólva az utóbbi időben sokan felvetik, hogy miközben a költségvetés er­re fordított kiadásai folyamato­san nőnek, a szociális feszültsé­gek nem mérséklődnek, sőt éle­ződnek. A gondot az okozza, hogy a felgyorsult áremelkedés miatt csökkent a juttatások vásárló- értéke. Miközben a társadalmi juttatásokból a lakosság tehető­sebb rétege is részesül, addig a szociálisan rászorulók egy ré­sze nem kap megfelelő segítsé­get. Ezért sok követelmény vetődik fel a szociálpolitikáival szemben, de főként az, hogy az elosztás legyen igazságosabb, fokozottan segítse az erre rászorulókat. A létbiztonság fő pillérei ma­radnak a fövőben is a munkajöve­delmek és a társadalombiztosítási ellátások. A létbiztonság fontos feltétele, hogy teljesebb körű és társadalmilag elfogadhatóbb mértékű legyen a pénzbeli, tár­sadalmi jövedelmek vásárlóér­tékének megőrzése. Kedvezőbb gazdasági helyzetben egyes jut­tatások reálértékét esetleg nö­velni is lehet. A hátrányos szo­ciális helyzetűek segítése, a rá­szorultsági elv érvényesítése a szociálpolitika foltos eleme. Most nem tudunk többre vállal­kozni, mint jobban figyelembe venni és érvényesíteni a rászo­rultság elvét és szempontjait együtt az állampolgári jogosult­sággal. Hosszabb távon azonban az állampolgári jogosultságot kell fokozatosan uralkodóvá tenni. A szociálpolitika egyes lakos­sági rétegeket érintő elemei kö­zül a következőket tartjuk lénye­gesnek: — A gyermekes családok anya­gi helyzetére kedvezően hat, hogy a gyermekgondozási díjat foko­zatosan kiterjesztjük a gyermek egyéves korán túl a gyermek há­roméves koráig; megőrizzük a családi pótlék vásárlóértékét, a három- és többgyermekesek ter­mészetbeni kedvezményeit bő­vítjük. A családalapító fiatalok az első lakás megszerzéséhez és fenntartásához — különösen, ha az önerő és a családi háttér eh­hez nem elég — több kedvez­ményt, támogatást kapnak. A nyugdíjasok helyzete élet­koruk, egészségi állapotuk, aktív tevékenységre való alkalmassá­guk, nyugdíjuk és kiegészítő jö­vedelmük nagysága, valamint családi és vagyoni helyzetük sze­rint rendkívül differenciáit. Se­gíteni mindenekelőtt azokon kell, akik nem támaszkodhat­nak családjukra. A legsúlyosabb gondok enyhítésére még az idén sor kerül. Az a fő törekvésünk, hogy a nyugdíjrendszer jobban vegye figyelembe a végzett munkát, legyen rugalmasabb, s nyújtson nagyobb szociális biztonságot is. A módosítások — ha ezekre sor kerül — nem érinthetik hátrá­nyosan a jövőben nyugdíjba me-* nőket. Elképzeléseink szerint a mai és a korszerűsített nyugdíj- rendszer — tehát mindkettő — néhány éven át joghatályos, egy­idejűleg és párhuzamosan léte­zik. A nyugdíjba menő a kettő közül a számára előnyösebb meg­oldást választhatja. Inflációellenes program A KB titkára ezután az árpoli­tikáról szólott, hangsúlyozva, hogy az áraknak a gazdasági fo­lyamatok alakulását befolyásoló sokoldalú szerepéről a jövőben sem mondhatunk le. — A VI. ötéves terv időszaká­ban a termelői és a fogyasztói árak egyaránt a tervezettnél gyorsabban emelkedtek. A ter­melői árak öt év alatt — az 1985. évi emelkedést is- figyelembe vé­ve — 31—32, a fogyasztói árak pedig mintegy 38 százalékkal nő­nek, egyidejűleg az átlagkere­setek több mint 30 százalékkal emelkednek. Az indokolatlan ártámogatásokat ennek ellené­ne nem sikerült jelentősen csök­kenteni. Arra törekszünk, hogy az árszínvonal-emelkedéseket ér­zékelhetően, mintegy öt száza­lékra mérsékeljük, ezért meg­felelő inflációellenes program kidolgozását tartjuk szükséges­nek. A következő években sem zárhatjuk ki, hogy fogyasztóiár­emelésekre — ezen belül közpon­ti áremelésekre — kerüljön sor. A helyes árarányok kialakítását azonban úgy kívánjuk elérni, hogy az árszínvonal emelkedése társadalmilag elviselhető mér­tékű legyen. Havasi Ferenc -ezután gazda­ságirányítási rendünk tovább­fejlesztéséről szólott. — Arra törekszünk — mondot­ta —, hogy a vállalatok és szö­vetkezetek legyenek a gazdaság főszereplői és .minden lényeges jogi, közgazdasági és politikai feltétel segítse a vállalatokat, hogy azok a lehető legtöbbet tudják produkálni. A vállalat- irányítás új formái és a mun­káskollektívák érdekeltségének erősítése jelentős lépés lesz a társadalmi demokratizmus fej­lődésében is. A gazdasági növekedés belső és külső feltételeinek gyökeres meg­változása, az intenzív típusú nö­vekedés előtérbe kerülése a töb­bi szocialista országban is na­pirendre tűzte a gazdasági me­Kádár János találkozója veteránokkal Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára a kong­resszus kedd délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő veteránok egy csoport­jával. A szívélyes légkörű beszélgetésen jelen volt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Baranyai Tibor, a KB osztályvezetője. Kádár János tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét, jókívánságait, kifejezte a párt meg­becsülését idős harcosai iránt. A KB első titká­ra hangsúlyozta: a veterán kommunisták múlt­beli harca segítette hozzá a pártot, a népet a mai éredmények eléréséhez, s a kongresszus légköre, hangulata is bizonysága annak, hogy érdemes volt küzdeni, harcolni, dolgozni. Az egykori har­cosok tapasztalata ma is nélkülözhetetlen a párt számára. Kádár János szavaira Sebes Sándor válaszolt. Társai hevében köszönetét mondott a párt régi harcosai iránti figyelmességért, megbecsülésért. Szólt arról, hogy a jelenlevők a párt történetének alakítói voltak, s mindenkor a párt ügyéért, a magyar nép becsületéért harcoltak. A kongresz- szus felelősségteljes munkáját látva megelége­déssel tölti el őket, hogy a megkezdett úton a fia­talabb nemzedék is — az idősebbekkel együtt — tovább építi a szocializmust és őrzi a békét. A Mandátumvizsgáló Bizottság jelentése chanizmusok fejlesztését. Ez a felismerés nemcsak a KGST fel­ső szintű értekezletét jellemez­te, ez nyilvánul meg abban is, hogy jobban megértjük egymás gondjait: Ha egyszerre többen merünk szembenézni a változta­tás igényével, ha adottságaink­nak, nemzeti sajátosságainknak és a szocialista közös érdekeknek is megfelelő gazdaságpolitikát folytatunk, ennek megfelelően fejlesztjük a népgazdasági ter­vezést, közgazdasági eszköz- rendszerünket, a tervkoordiná­ciót, gondolkodás>módunkat, ak­kor ez garancia lehet arra, hogy közös erőfeszítésekkel gyorsab- ban tudunk helyes irányba ki­bontakozást találni. A gazdaságpolitika nehéz és összetett területe volt a legutób­bi öt esztendőben is politikai életünknek. Most is bonyolult feladatok előtt állunk. Ezeket úgy szeretnénk megoldani, hogy a politikai, ideológiai szféra egé­sze támaszkodhasson, erőt me­ríthessen, segítséget kaphasson a gazdaságtól. A gazdaság terüle­tein dolgozók vállalják és telje­sítik a kongresszus határozatai­ból rájuk háruló feladatokat. Eh­hez kérjük a tisztelt kongresszus és dolgozó népünk támogatását. • * * TISZA LÁSZLÓ, a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács elnöke, Szabolcs-Szatmár megye küldötte a terület- és településfejlesztés néhány kérdéséről, valamint a tanácsok jövőbeni szerepéről szólt. Nemcsak országosan, ha­nem egy-egy megyében is diffe­renciálni kell. s a legnagyobb fe­szültséget jelentő társadalmi kér­dések megoldására kell helyezni a súlyt. Ebben a tanácsok keres­sék meg sajátos lehetőségeiket. Erősítenünk szükséges a tanácsi testületi munkát, meg kell terem­teni a testületek Valódi önállósá­gát a döntéshozatalban — mon­dotta. — Ezért tulajdonítunk nagy fontosságot a tanácstagi vá­lasztásoknak. A lakossággal való párbeszéd során a kongresszusi határozatok megvalósítását tart­juk a legfontosabbnak. Ezzel együtt jár. hogy a település népe olyan embereket találjon és vá­lasszon .meg, akik a legrátermet­tebbek. a legvonzóbban, legoko­sabban képviselik a politikát, és képesek mozgósítani minden fel­lelhető helyi tartalék feltárására és hasznosítására. DUSCHEK LAJOSNÉ, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Budapest küldötte a párt másfél évtizedes nőpolitikái ha­tározatáról szólva megállapította: a döntés helyességét a gyakorlat bebizonyította, óvodai ellátottsá­gunk például a világon az elsők között van. Fejlesztése a jövőben is feladatunk, hiszen hazánkban az aktív keresők 45,5 százaléka nő. s a munkaképes korú nőknek 82 százaléka dolgozik. — Nagyon fontos — mondta —. hogy a közgondolkodásban kap­jon nagyobb megbecsülést és tisz­teletet az anyaság, a több gyer­mek vállalása. A jó irányú vál­tozásokat tükrözik a kongresszus dokumentumai, amelyekből vilá­gosan kitűnik, hogy mindkét szü­lő felelős a jó családi légkörért, a családi összetartásért, életvitelé­nek megszervezéséért. A következő felszólaló Klein István, a tamási áfész igazgatósá­gi elnöke a Tolna megyei fogyasz­tási szövetkezetek munkájáról be­szélt, majd Ballai László, a Man­dátumvizsgáló Bizottság elnöke tett jelentést a kongresszusnak. A küldöttek megválasztására a Szervezeti Szabályzat előírásai­nak, illetve a Központi Bizottság határozatának megfelelően, de­mokratikusan és titkosan került sor. A Központi Bizottság hatá­rozata értelmében a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártbi­zottságok pártértekezletein min­den ezer párttag után egy-egy küldöttet választottak, összesen 888-at. Ahol indokolt volt, ott felfelé kerekítettek. Huszonhat nagyüzemi pártértekezleten 47 elvtársat közvetlenül választot­tak meg küldöttnek a kongresz- szusra. A küldöttcsoportokban részt vesznek a Központi Bizott­ság és a Központi Ellenőrző Bi­zottság tagjai. Pártunk XIII. kongresszusán tehát összesen 1916 elvtárs tagja a küldöttcso­portoknak. Közülük 1010 elvtárs van jelen, a 6 hiányzó igazoltan van távol. A kongresszus hatá­rozatképes. A munkásosztályhoz és a pa­rasztsághoz tartozók aránya ere­deti foglalkozását tekintve 63,8 százalék, jelenlegi foglalkozásuk alapján pedig 30,7 százalék. Kö­zöttük nagy számban vannak je­len szocialista brigádvezetők és brigádtagok. A párt- és a társa­dalmi szervek függetlenített ap­parátusában dolgozók aránya 23,1 százalék; államigazgatási, gaz­dasági és intézményi vezetők 24,9 százalék; értelmiségi munkakör­ben dolgozik 8,4 százalék; alkal­mazott 0,4 százalék; a fegyveres erők és testületek tagja 3,3 szá­zalék; tanuló 1,3 százalék; egy küldött önálló kisiparos. A nyug­díjasok aránya 7,8 százalék. A küldöttek eredeti és jelenle­gi foglalkozása tükrözi azt a kor­szakos változást, amelyet a szo­cializmus megteremtése és épí­tése jelent népünknek. Az álla­mi és a politikai végzettség is kifejezi a- . végbement jelentős fejlődést. A küldöttcsoportok' tagjainak 27.5 százaléka nő, 72,5 százaléka férfi. Tisztelettel és őszinte meg­becsüléssel köszöntőm mindany- nyiunk nevében a kongresszus legidősebb küldöttét, a 91 éves Hunya István elvtársat, aki ma­gyar internacionalistaként vett részt a szovjethatalöm védel­mében, aki egyik alapító tagja volt Endrődön a Kommunisták Magyarországi Pártjának, és számos aratósztrájk és kubikos­mozgalom szervezője volt a Vi­harsarokban. Engedjék meg, hogy üdvözöljem a meghívottak közül Szobek András elvtársat, pártunk legrégebbi tagját, akit a közelmúltban köszöntöttünk párttagsága 75. évfordulója al­kalmából. Külön köszöntöm a legfiatalabb küldöttünket is, a 21 éves Paksi Zoltánné elvtársnőt. A küldöttcsoportok tagjai kö­zött a 30 éven aluliak aránya 15,8 százalék — közülük öten 21 éve­sek—; 21 százalékuk 31—40; 25.6 százalékuk 41—50; 27,4 szá­zalékuk 51—60 év közötti élet­korú. A nagy élettapasztalattal rendelkező 60 éven felüliek ará- •nya 10,2 százalék. A Mandátumvizsgáló Bizottság mély meggyőződése, hogy párt­tagságunk jelenlévő képviselői tapasztalataik, és társaik véle­ményének birtokában felelősség­gel és megalapozottan tudják ér­tékelni a beszámolási időszak­ban végzett munkát és helyesen fogják meghatározni soron követ­kező feladatainkat. A kongresszus egyhangúlag el­fogadta a Mandátumvizsgáló Bi­zottság jelentését. Ezt követően Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának- tagja, a KB titkára emelkedett szólásra. Tizenhat nyelven Hétfő délelőtt óta tizenhat nyelven 1szól a világhoz Ma­gyarország: az MSZMP XIII. kongresszusát ennyiféle nyel­ven közvetíti a tolmácsgárda. Tizenhárom fülkében cserél nyelvet a gondolat. A beszé­deket ezekben a tolmácsfül­kékben ültetik át fi magyarul nem értő, de Magyarország iránt érdeklődők százmilliói­nak nyelvére. 'Méghozzá azon­nal, hiszen mind a tizenhárom nyelven szinkrontolmácsok fordítanak. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osz­tályának részéről Magyar Lászlóné irányítja a csapa­tot: — Valamennyien magyar állampolgárok — mondja —, nincs közöttük úgynevezett „nyelvzseni”, aki tucatnyi nyelven tud. A legtöbb mun­katársunk egy—három nyel­ven tolmácsol, de azon szink­ron-gyorsasággal és egymást váltva. — Végül is tizenhárom vagy tizenhat nyelven szól a világ­hoz a magyar pártkongresz- szus? — Tizenhaton! A magyaron kívül tizenhárom nyelven: oroszul, németül, angolul, fran­ciául, spanyolul, bolgárul, csehül, lengyelül, románul, vietnamiul, szerb-horvátul, továbbá portugálul és olaszul továbbítjuk a kongresszus szö­vegét. Ezenkívül két kisegítőt kaptunk két követségtől, így koreaira és Kambodzsa khmer nyelvére is lefordítják. Ez összesen tizenhat nyelv. — A világ milyen tájaira jut igy el a tájékoztatás Magyar- országról? — Európában a legtávolab­bi ország Portugália, az újvi­lágban Kuba, Afrikában Ma­dagaszkár, Mozambique, An­gola, Ázsiában Korea, Viet­nam. A 13 fülke és a két kisegí­tő tolmács mellett fordítóiro­da működik, Pataki István vezetésével. Az ö feladatuk az írásbeli fordítás. Az alapélv a gyorsaság és pontosság, tgy kapcsolódunk be a világ po­litikai áramkörébe. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom