Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-21 / 67. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. március 21. A KEZDEMÉNYEZŐK KÖZÖTT V, r Uj munkatárs a komputer A mikroszámítógépek és más számítástechnikai eszközök világhódító útra indultak. Mindenütt megjelennek és tért nyernek. Nem is véletlenül, hiszen lehet belőlük tanító, ke­reskedő, vendéglátóipari üzletvezető, de részt vehetnek a műszaki tervezésben és a termelés programozásában is. Leg­jobb „képességeiket” azonban nagy tömegű adat tárolásánál, feldolgozásánál „csillogtathatják”. Egy adat kikeresése a megszokott módon több óra is lehet — velük pillanatok mű­ve. A számítógép-alkalmazók többségét azonban nem techni­kai szempontból érdeklik ezek a masinák, hanem a hasznos­ságuk miatt. Az, hogy mit végezhetnek el velük, és ebből milyen előnyök származhatnak. Mielőtt erre rátérnénk, ér­demes visszapillantani arra az útra, amelyet végig kellett járni ahhoz, hogy ma elmondhassuk: megyénk élenjáró a számítástechnika alkalmazásában. Számítóközpont szerveződött A megyeszékhelyen meg kell teremteni iá számítástechnikai kultúráit! Ez az elhatározás 1968- bain fogalmazódott mag először, és a következő évben már az előkészítés érdekében Kecskemé­ten rendezték meg az automati­zálási oktatási konferenciát. A jelenlévők az Oktatási Miniszté­riumnak tervezetet készítettek, amelyben javasolták és sürgették a számítástechnika oktatásának bevezetését. A MTESZ koordinációs mun­kabizottsága Tokai László veze­tésével 1972-ben megkezdte a megyebeli számítástechnikai igé­nyek felmérését Ez a bizottság — 1973-ban — kerekasztal-be- szélgetést szervezett az e témá­ban országosan elismert vezetők, szakemberek részvételével. Ekkor hoztak határozatot a számítóköz­pont létesítéséről. Erre és az azóta eltelt időire Leitner László, a már felépült központ Igazgatója így emlékezik: — öt helyen, rendkívül zsúfolt körülmények között kezdtük él munkánkat 1975-ben. A mostani énületünkbe 1977-ben költöztünk. Egy román, Felix C—256 számító­géppel kezdtük. Ezt a szerkezetet mérnökeink az évek során táv- adatvezérlővel szerelték fél, a központi egységet pedig bővítet­tük. A fejlesztés folytatódott, kor­szerűbb gépre van szüksége a központnak. Napjainkban már ed- elkezdődött egy ilyen szerelése: egy IBM típusú számítógéppel és egv 16—16 munkahelyes lengyel gyártmányú l(yu kaszté berendezés­sel — amely önálló kissizámító­gépként is üzemeltethető — gaz­dagodunk. Májusban átadjuk az ügyfélszolgálati irodánkat is. Ter­veink között szerepel egv mikro­számítógépekkel felszerelt oktatási stúdió létrehozása. Az AGRO- KER Vállalatnál pedig egy 5 ter­minállal — kiiélzővel — rendel­kező rendszer kiépítése — mond­ja az livrazentó. A hetvenes évek közepén ala­kult meg a Neumann János Számítógéptudományi Társaság, amelynek célja volt és maradt a számítástechnikai ismeretter­jesztés. A ma 96-ta|gú közösség 1978-töI minden éviben rendez a fiataloknak számítástechnikai ve­télkedőt a megyei tanács, a KISZ, a Petőfi Népe védnökségével. A műszaki főiskolán is megkezdő­dött az oktatás: azóta itt évente 20—30 fiatalt képeznek. A Katona József Gimnáziumban megindult a két legfontosabb számítógép- programozási nyelv oktatása. A diákok itt az alapfokú BASIC-, és a bonyolult számítások elvég­zésére alkalmas Fortran-nyelven tanulnak. Logi-klub fiataloknak Az országban elsőként, 15 sze­mélyi számítógép használatával Logi-klub alakult Kecskeméten, az Úttörő- és Ifjúsági Házban. Itt zajlik azóta Is a pedagógusok továbbképzése, és több turnusban nyári napközis -tábort is szervez­nek általános és középiskolái diá­koknak. A középiskolák után — 1965 februárjában — a városi ta­nács művelődési osztálya az ál­talános 'iskoláknak is vásárolt ilyen eszközöket. A Petőfi Sán­dor, a Molnár Erik, a Kertvárosi alsófokú intézményekben már üzemelnek, a többi helyen pedig a következő hónapokban kezdik el oktató munkájukat. E „masi­náknak” fontos szerepük van, mert aki ezek segítségévéi tamil, az felnőttkorban is hasonlókat akar használni. Az MMG Automatika Művek nemcsak felhasználja a modem technika eszközeit a termelés programozásától az ügyviteli munkán át a műszaki tervezé­sig, hanem gyártja is ezeket. Az utóbbi években hazánkban a má­sodik legnagyobb számítógép- gyártó céggé vált a Videoton után. A mikroszámítógépeket sa­ját gyártmányú műszerekből aDó rendszerekbe építik be. A gépek­hez Itt készülnek a software-ek • is, ezek a szellemi részei a gép­nek. • A Katona József Gimnázium­ban már tíz éve számítógép se­gíti az oktatást. Vízdíjat számláz, adót könyvel Meg kell említeni, hogy a szá­mítógép alkalmazását és általános elterjedését elsősorban az tette lehetővé, hogy elkészültek és so­rozatban is gyártották már — fő­ként japán és amerikai cégek — a mikroszámítógépeket, amelyek tulajdonképpen azonosak a sze­mélyi számítógépekkel. Ez utób­biakat egyre több vállalat, intéz­mény és szövetkezet alkalmazza. Az elsők között volt az Illetmény- hivatal, a 9. sz. Volán, az IKTV és a megyei tanács. Hét állami gazdaság kezdemé­nyezésére megalakult 1980-ban az AGSZIR-Coop egyszerű gazdasá­gi társulás iis, amelynek már negyven üzemmel van szerződése. Célja: számi tógépes rendszerek kifejlesztése. így SZM—4-es, nagy teljesítményű számítógépre alapúié rendszert építettek ki a Kecskemét—Szikrai Állami Gaz­daságban, az Eszak-Bács megyei Vízmű Vállalatnál. Az utóbbinál például a vízdíjszámlázást is gép végzi. Megváltozott az adóivek formá­ja is, mert 1983 júliusától szá­mítógép tartja nyilván és dol­gozza fel az adófizetők összes adatát. A Hirös étteremben egy Commodore 64 típusú gép készíti el az éjtlapot. jrefKlezi és dolgozza fel a számlákat 1984. junuár el­sejétől. Gyors és hő információt ad naprakészen az üzlet anyag- és pénzgazdálkodásáról is. Mikroszámítógépet helyeztek üzembe az Alföldi Cipőgyárban. A Városföldi Állami Gazdaság­ban a múlt év végén vásárolt készülékbe már betáplálták az üzemgazdasági kimutatásokhoz szükséges adatokat. Az idén pe­dig a tejelő tehenészetben is hasznosítják a számítógépet, fő­leg az állatállománnyal és állat­egészségüggyel kapcsolatos nyil­vántartások rendszerezésében, A jövőben a változtatásokhoz az új technika már rendelkezés­re áll. A kérdés az," használják-e és tudatossá válik-e, hogy a szá­mítógép hasznos segítőnk, a mun­kahelyen pedig olyan társ, aki megkönnyítheti, gyor­sabbá és pontosabbá teheti az adminisztrációt, a könyvelést. Se­gítségével tervezhetünk, modell­kísérleteket végezhetünk, és tel­jesebbé tehetjük a döntések elő­készítését. Ehhez szükséges a szemlél átváltoztatáson túl a konkrét ismeret, annak tudásai, mit várhatunk a (génektől. T. Zi. KÖZGAZDASÁGI KISLEXIKON Világgazdaság tt Áruforgalmi megállapodások, kli. * RING: A KGST tagországainak olyan államközi megegyezései, amelyek a kereskedelmi forgalmat, gazdasági kapcsolatokat szabályozzák. Az elvi kér­déseket rendező kereskedelmi egyezményekkel el­lentétben, az áruforgalmi megállapodások már té­telesen felsorolják, érték és mennyiség meghatáro­zásával rögzítik a kölcsönösen szállítandó tételeket. A megállapodásokat ötéves tervidőszakoknak meg­felelően öt évre kötik, majd a konkrét szállításo­kat a minisztériumok évenkénti jegyzőkönyvben pontosítják. Valamennyi ország kétoldalúan, a ho­mogénebb termékcsoportokban — nyersanyagok — egyedileg sorolja fel az árukat, a nem specifikál­ható — alkatrészek csoportját — értékeket, szállí­tandó kontingenseket állapít meg. Az árucserefor­galmat kísérő fizetési megállapodások — a szocia­lista országok közötti forgalomban jellemzően a kliringmegállapodások — a készpénz nélküli for­galmat teszik lehetővé. Folyószámlaszerűen kreált elszámolási egységben, a transzferábilis rubelben tartják nyilván az egymással szembeni követelése­ket, amelyet az év végén például pótlólagos' áru- szállítással, vagy a követelés elhalasztásával, hite-' lezéssel egyenlítenek ki a-tagországok. A kétoldalú árucserének megfelelő elszámolási rendszerben a követeléseket nem váltják át, vagy csak korláto­zott mértékben használják harmadik féllel szem­beni tartozások kiegyenlítésére. Többek között az átválthatóság, a konvertibilitás hiányával is ma­gyarázzák, hogy a termékek szerint részletezett áru­forgalmi megállapodások nem ösztönzik kellőkép­pen a forgalom kibontakozását, hiszen a kétoldalú forgalmat behatárolja a „gyengébb” fél szállítóké­pessége. ; KOMPENZÁCIÓ (más néven barter-üzlet):- olyan árucsere, amely a pénz közvetítő szerepét kiiktatja, a minimálisra szorítja. Mivel áru áruval áll szem­ben, ezért kapcsolt üzletnek is hívják: az egyik or­szág a termék vételekor ragaszkodik ahhoz, hogy az ő gyártmányát a másik fél megvásárolja. A vi­lágkereskedelem egyik leggyorsabban terjedő üz­letkötési formája — becslések szerint a nemzetkö­zi forgalom egynegyede ma már kompenzációs üz­let. Főként a devizahiány terjesztette el, mert szá­mos országnak lehetővé tette, hogy pénztartalékai kímélésével — kivitele növelésével — jusson hozzá a nélkülözhetetlen importhoz. Gyakorta alkalmaz­zák beruházások létesítésekor úgy, hogy az üzem létesítéséért, a korszerű berendezésekért a vevő az új üzem termékeivel fizet. A kompenzációs üzlet ilyen korszerűbb formája lehetővé teszi a techno­lógia szállítója és a vevő között a szorosabb terme­lési együttműködés kialakítását. NEM TARIF ALIS KORLÁTOZÁSOK: A világ- gazdaságban hosszú ideje vámokkal szabályozták a nemzetek az áruforgalmat, az országok hazai fej­lesztési céljaiknak megfelelően fékezték — protek­cionizmus —, vagy engedélyezték — szabadkeres­kedelemben — az áruk beáramlását A nemzetközi kereskedelmi egyezmények azonban előírják azt, hogy az országok a kereskedelmi feltételeket ne mások megkülönböztetésével alakítsák ki. Mindenkit ugyan­abban a kedvezményben kell részesíteni, valameny- nyi nemzetet azonosan kell elbírálni. A protekcio­nista gyakorlatot folytató országok ez alól a köte­lezettségek alól a nem kereskedelmi korlátozások alkalmazásával bújnak ki, ami kevésbé szemetszú- ró. A legváltozatosabb formákban terjedt el: gyak­ran a kivitel önkéntes korlátozására kérik föl part­nereiket, sokféle, felesleges egészségügyi, műszaki okmányt követelnek meg tőlük, részletes behozatali követelményeket szabnak meg. Biotechnológia m . 11 HUSH H 11 ■ -i ■ ■ Képedjen el, kedves Olvasói A tudósember gzoh van, hogy értse őt laikus hallgatója. Mindent elkö­vet, hogy köznyelven fogalmazza magyarázatát. De ez kerekedik ki belőle: „Oltással elvileg minden növényt lehet szaporítani, csakhogy nagyon gazda­ságtalan. Sokkal hatékonyabb, ha vegetatív mikro- szaporítással, a klónozás módszerével végezzük a kórakozómentes növények felnevelését, Illetve fenn­tartását. Sokáig csak egyes dísznövényeknél sike­rült a rügyekből, a hajtáscsúcsokból nyert szöve­teket inkubációs körülmények között őrizve felne­velni, illetve számukat nagymértékben növelni, in vitro úton szaporítani. A gazdaságilag hasznos nö­vényekkel azonban |még sehol sem tudtak hasonló eredményt elérni.” Zsákutca? A tudósi magyarázat szakmai elejéből jóformán semmit (sem értettünk. A végéből azon­ban annál többet: hiányzik az eredmény, nincs még közvetlen haszna a kutatásnak. Csakhogy ez törvényszerű — nagy küzdelmet vív­nak napjainkban a tudósok a természettel. Kém­csövek, lombikok, különleges vegyületek, műsze­rek, gépek sokaságával, mákszemnyi részeredmé­nyekkel és mindennapos kudarcokkal törekszenek arra, hogy új növényeket, állatfajtákat, anyagokat hozzanak létre. A nagy vállalkozás véletlenül sem öncélú. Nagyobb hozamokat, olcsóbban megtermelt haszonnövényeket,' több élelmiszert, gazdagabb éle­tet akarnak. Ezt a tudományágat nevezzük biotechnológiának. De adhatunk más nevet is, például azt: új verseny­pálya. Ahol egyre nagyobb erőket vetnek be a ku­tatóintézetek, az iparvállalatok, a bankok, a nem­zetgazdaságok. Az okok nyilvánvalóak: elsőnek len­ni, az elsők között pozícióhoz jutni extraprofitot eredményező fegyvertény. Hiszen belátható, hogy mekkora hasznot vághat zsebre az akutató-fejlesz- tő-gyártó érdekeltség, amelyik legkorábban jele­nik meg a piacon a biológiai nitrogénkötés új el­járásával. Azzal, hogy például génsebészeti úton olyan baktériumokat telepítenek meg a kukoricán vagy ja búzán, amelyek hozzásegítik e növényeket a nitrogén közvetlen felvételéhez a levegőből. A nyereség a mezőgazdasági üzemeknél „csupán” annyi lenne, hogy nem kell nitrogénműtrágyát vá­sárolniuk, kiszórniuk. Hazánkban körülbelül negyven helyen folyik bio­technológiai kutatás. Ennyit számolt össze a Tu­dománypolitikai Bizottság. De nemcsak összeszá­molt. Értékelt is — pontosabban felkérte erre az Akadémiát, az OMFB-t és a Szakminisztériumo­kat. , Az ok nyilvánvaló: versenyben akarunk ma­radni ott, pzokon a területeken, ahol ehhez meg­vannak a feltételek. A vizsgálódást természetesen tettek követték — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság programot készített a teendőkről. A do­kumentum pedig bekerült az Országos Középtávú Fejlesztési Tervbe. Az akció hátterében pénz is van: anyagi segítség, melyből nem egyformán ré­szesülnek a kutatóhelyek. Azok az intézmények kaptak a múlt évben kisebb-nagyobb összegeket, amelyeknél reális eredményeket ígérő biotechnoló­giai tevékenységet folytatnak. Jótékony verseny ez, mégha amolyan szerény, há­zi megméretés is csupán. De a selejtező elenged­hetetlen ahhoz, hogy a nemzetközi porondon Is jussiunk valamire. Ml tagadás, vannak most is el­ismert, jegyzett tudományos értékeink. Előállítot­tak hazánkban például olyan baktériumtörzseket gépsebészeti eljárással, amelyek pro-inzulint szin­tetizálnak. Ha a kísérletek sikert. ígérnek, olcsóbb gyógyszert lehet így készíteni például a cukorbe­tegeknek. AZ iménti példák Is kémcső, lómbik szinten ver­senyképesek. A legtöbb hazai laboratóriumi ered­ményhez nem kötődik még üzemi szintű kutatás, kísérlet. És gyakran nemcsak a tőkehiány miatt. Az érdektelenség, az új megismerésétől, bevezetésétől való idegenkedés legalább annyira veszélyezteti ver­senypozíciónkat, mint a pénz szűkös volta. Pedig figyelmeztető példa van bőven az élet más területé­ről. Olyan, amilyen az utóbbi idők legmeglepőbb híré is: a berendezésorientált áramkörök tervezé- sé.t-alkalmazását ismertető mérnöktovábbképző tanfolyam második csoportját már nem tudták meg­tölteni hallgatókkal. A vállalatok nem engedték, nem küldték el mérnökeiket — sem a tudás, sem a mikroelektronikai alkatrész nem kell nekik. A biotechnológia, a még újabb tudományág is hasonló jövőnek néz elébe, a hazai felhasználók körében? A jelek szerint —igen. Változtatni rajta talán nem késő — ma még. De holnap ... ? G. L. Fütyülős a tengerentúlra A Budapesti Likőripari Vállalat kecskeméti üzemegysége hosszú évek óta dolgozik tőkés exportra. Az USA-ban, Kanadában, Finn­országban, Hollandiában és még sok más országban keresettek az ízléses palackokba töltött különböző italok. — Jól sikerült a múlt évünk — mondta Berende László, az üzem­egység vezetője. — Összesen 167 ezer palack fütyülős és pecsétes barack-, illetve szilvapálinka, Hubertus és császárkörte került tőlünk tőkés államokba, 284 ezer dollárra}, növelve vállalatunk árbevételét. 1 Az idei' évühk dsiojóli kezdődött.’ Január—februárban 23 ezer 400 -palack Italt- szállítottunk külföldre. Februárban egy kanadai cégtől Lánchíd brandyra Is kaptunk megrendelést, március elején Indítot­tuk útnak a 2 ezer palackot. Márciusban különben a két műszakban dolgozó huszonhat tagú palackozó részlegünknek nagyon sok a munkája. Kanadai megrende­lésre 21 ezer palackot kell megtölteni császárkörtével. 10 ezer 800- at pedig Hubertussal. Bízunk abban — mondta befejezésül az üzem­egység vezetője —, hogy az idén a múlt évinél is több dollárt ka­punk az Utalókért. O. L. • Senke Istvánná gondosan csomagolja a Kanadába szállítandó Lánc­híd brandy utolsó szállítmányát. Pisztráng az erőműből Halászok az erőműben! Nem tévedés: az NDK egyik legna­gyobb, barnaszénnel működő vil­lamos erőművének tisztítóberen­dezésében — a mesterséges ta­vaiknak is beülő ülepítő meden­cékben — szivárványom pisztrán­got tenyésztenek. A vasoxid szí­nezte. zavaros víz literenként há­rom—négy gramm szennyező* anyagot tartalmaz. És ebben a vízben is megélnek a pisztrángok, mi több, iái fejlődnek. Már ed­dig is jó néhány száz mázsát ha­lásztak le az ízletes húsú halból. Az NDK Belvízi Halászati In­tézetének szakemberei, először csak kísérletképpen. 140 ezer pisztrángivadékot helyeztek ki a mintegy hektárnyi felületű, hét méter mély medencékbe. — Hála a körültekintő etetésnek — a kristálytisztának éppenséggel nem mondható hűtővízben is jól fej­lődik a pisztráng. Tavaly 39 ton­nányit fogtak ki belőle az erőmű ..melléküzemágává” előlépett ha­lászati vállalat dolgozói. Koncepciókovács Murugya Félix elhatározta ha törik, há szakad, nagy em­bert farag magából. Tehetsé­get ugyan semmilyen szakma vagy művészeti ág iránt sem érzett, de azt már az iskolá­ban megtanulta, hogy az em­ber saját sorsának a kovácsa. Valaki mondta neki. Arra már nem emlékezett, ki mond­ta, mikor és miért, arra se, hogy pontosan Így hangzott-e á mondat, de nagyon megtet­szett neki. Egyik ükapja ugyanis kovács ' volt. Saját műhelyében dolgozott az öreg, így hát a saját sorsának ko­vácsa is volt. Félixnek azon­ban nem fűlt a foga a kala­páláshoz, inkább olyan ember ■ szeretett volna lenni, aki ka­lapáltat. Argus szemekkel figyelte a televízióban a nagy embere­ket. Feltűnt neki, hogy az egyik politikus mindig kimér- teif^megfontoltan beszél. A másik hangjában van valami i- dunántúlias dialektus. A kül­ügyminiszter barátságosan hátbaveregette a repülőtéren éppen megérkező kollégáját. Mondott is valamit, de azt nem közvetítette a tévé. Aztán a tudósokat kezdte elemezni. Ez~nagyon izgalmas volt, mert olyan kifejezéseket használtak, amelyeket senki se értett, ö sem. fJo, és a legiz­galmasabb: az ünnepelt nagy művész, aki félórás monológo­kat adott elő hibátlanul a színpadon, a riporter mikro­fonja előtt csak makogott, és állandóan azt ismételgette, hogy ... ö ...&... Ez Óriási hatással volt rá. Napokon át gyakorolta a tükör előtt az indiszponáltságot, a dunántúli akcentust, a hátbaverégetést és az idegen szavakat. Két hónap múlva debütált egy lakógyűlésen, ahol többek között arról volt szó, hogy he­tek óta áll a Uft, és befagy a vízcsap a lakásokban. — Én... ö... csak annyit akarok korreferálni — vágta egyenesen az IKV-fömémök képébe dunántúlias akcentus­sal —, hogy ... ö... a prob­léma szubsztanciája ott ... ö |.. kulminál, ahol ...ö... önök projektálnakt A felelős­ség témája ...ö... katarti- kus. Sőt szublimáns! Érti? — Értem — mondta a- 'fő­mérnök. — Én mindent... — és rémülten elrohant. Másnap megszállták a sze­relők a házat. A lakók örö­mükben szerenádot adtak Mu­rugya Félixnek, és megvá­lasztották tanácstagnak, ő ba­rátságosan hátbaveregette őket, és csak annyit mondott: „csak szubsztancia és kulmi­náció, lakótársak!" Hamarosan beválasztották munkahelyén az igazgatói ta­nácsba. Az éves tervről első­ként mondott véleményt. — Ez a .. .ö... koncepció — kezdte — konzekvens. Adatális vonatkozásban kom­petens és.szubsztans. Kompu- terálni kell ... ö...' és depri­málni. Értjük, ...ö... elv­társak? Senki sem értette, ezért mindenki bólogatott. Külön­ben is menni kelleti a gyere­kért az óvodába. De annyi idejük még volt, hogy az ép­pen nyugdíjba vonuló műszaki igazgató helyére megválasszák Murugya Félixet. Amikor a vezérigazgató gra­tulált az új beosztásához, 6 hátoldalról megcsókolta, és barátságosan hátbaveregette. — Csak egyet kérek, Félix — mondta meggyötört mosoly- lyál a vezér. — Fordítsd le magyarra, amit a tervről mondtál! — No de kérlek! ... — je­lelte Murugya ünnepélyesén felháborodott hangon. — Csak nem azt akarod mondani, hogy nem nézel tévét és nem hallgatsz rádiót?! T. Ágoston László

Next

/
Oldalképek
Tartalom