Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-21 / 67. szám

1985. március 21. • PETŐFI NÉPE • 5 A BARÁTSÁG NEGYEDSZÁZADA 4. A mában a jövőért Bács-Kiskun megye és a Krím terület negyedszázados testvérmegyei kapcsolatában a fiatalok tevékedyen részt vesznek. A ma felnőttel, munkások, termelőszövetkezeti parasztok, értelmiségiek egyaránt azon fáradoznak a Fekete-tenger mellékén és az „aranyhomokon”, hogy leányaik és fiaik mind közelebb kerüljenek -egym^hoz, barátságuk egy életre szóljon. Így aztán nem csoda, hogy egyre szaporodik az olyan úttörők száma, akik levelezésben vannak szlmferopoli pajtá­saikkal, vagy részt vettek a krimi gyermekparadicsom, Oajdar úttö­rőtáborában egy-egy nyári táborozáson. Á krimi úttörők a balaton- fenyvesi orosz nyelvi táborokban töltenek el minden évben három hetet. Nagy élményt jelent nekik a halasi, a bajai, a kiskunfélegy­házi pajtások családjainál eltöltött néhány este is. A kapcsolatok fel­vétele óta többször volt Kecskeméten és Szlmferopolban gyermekrajz- kiállítás is. Kölcsönös üdültetés A termelési kapcsolatok mellett több állami gazdaság vállalja, hogy dolgozói gyerekeinek üdü­lési lehetőséget biztosít. Ezek kö­zé tartozik a Bácsalmási Állami Gazdaság és a szaki járásbeli Burljuk, szovtaz kollektívája. 15—15 testvérigazdasági gyerek ismeri meg évente Jevpaitória, Baja, Alusta és Bugac nevezetes­ségeit, szokásait. : ■: / \ telegve az ismeretlen katona sír­ja előtt több tucat Ját ültettek el a barátság jegyében krími vendéglátóikkal együtt. A vissza­visszatérő. faültetők öröme nyil­vánvaló a fejlődést, növekedést látva. A két ország, a ma­gyar és a szovjet nép, Bács-Kis­kun megye és a Krím terület la­kosságának jelképei ezek a fák. Élnek, terebélyesednek, sokasod­nak. A két terület legőszintéjjb örömére. területre, amelyet körös-körül hegyek öveznek, a ahol ugyanúgy megél a Szibériai fenyő és a cit- rusfia, az erdei- és a mammut- fenyo| a parafa és a platán, a magnólia és a pálma. A krimi rezervátumban 34 emlős-, 135 madár- 'és 10 hüllőfaj él. Ked­velt tartózkodási helye ez az őz­nek, a krími szarvasnak, a vad­disznónak, de szép számmal ta­lálható itt borz, muflon és mó­kus is. Több madárfaj költ a természetvédelmi' területen-: ba­rát- és fakókeselyűk, vércsék, sa­sok, solynjok. A már nagyobbak számára fő­iskolás építőtáborokat, szakmai tanulmányi utakat szerveznek a KISZ és a Komszomol területi bizottságai. Évek óta 60—70 ba­romi itenyésiztő, zöldségtermesztő, szőlész, építőmunkás látogat el a Krímbe és Bács-Kiskunba az Express és a Szputnyik szervezé­sében. S ahogy szaporodik az egymás megyéjébe kölcsönösen ellátogató turista- és'" szakembercsoportok ‘számia, ezzel együtt fiatalodik az életkoruk. A Szimferopolba érkező Bács- Kiskun megyeiek gyakori vendé­gei a Barátság-parknak, ahol tisz­Szibériai fenyőtől a citrusfáig A’ napfényes 'félszigeten 2300 növényféle él. Ezek közül 1700 új otthonra talált a Déli-part földjében. Két* jelentős termé­szetvédelmi területe a Masszand- rától keletre található, 1812-ben alapított Nyikitai Botanikus Kert, és a Krími Természet- és Vad­védelmi Gazdaság. Ez utóbbit az erdők 1923-as közkinccsé tételé- 1 ről szóló dekrétum alapította. Az itt dolgozó 15 kutató méltán büszke az összefüggő tömböt al­kotó, mintegy 34 ezer hektáros Jevpatória, gyermekparadicsom A Krím-félsziget nyugati ré­szén található az üdülő- és ten­gerkutató központ, Jevpatória. Nemzetközi hírű gyermekparadi­csom. Kétezer évvel ezelőtt már éltek a település helyén. Klímá­ja, tengerparti fekvésié több tíz­ezer gyógyulást, pihenést, felüdü­lést kereső embert vonz. A város első szamitóriiumát nyolcvan év­vel ezélőtt építették. Az 1936. ja­nuár 2'0-i határozat a várost hi­vatalosan is gyermeküdülőnek nyilvánította. Több ezer úttörő nyaral a belföldi és a nemzet­közi táboraiban, ahol minden nyáron 20—30 Bács-Kiskun me­gyei kispajtás is itt tölti juta­lomból az idejét Jevpatória ma tipikus krími kereskedelmi és kulturális köz­pont. Hialfeldoligozó és tejipari vállalatainak termékeit : ország­szerte . ismerik. Három felsőfokú intézményébenorvosokat, építész­mérnököket és tengerésátiszteket képeznek. A város állandó — Puskinról elnevezett — kőszínházában rendszeresen fellép a moszkvai, a kijevi és a szimferopoli állami Gorkij Színház. Történelmi desz­káin Fjodor Saljapin, Leonyid Szobinov, Nagyezsda Obuhova is énekelt, s iitt olvasta fel verseit több alkalommal V. Majakovsz­kij. Kovács István • Krími pionírok Balatonfenyvesen, ahol évek óta együtt töltenek pár hetet Bács-Kiskun megyei barátaikkal. (Folytatjuk.) HAJNAL JÓZSEFRE EMLÉKEZÜNK Nagy idők harcosa, tanúja volt A szemtanúk közül már nagyon kevesen élnek. Ha vala­ki tudni akarja, mi történt 1918 őszén és 1919-ben, kényte­len a nagy vonásokat felvázoló történelemkönyvek mellett a helyi események krónikáját őrző korabeli újságokhoz for­dulni. Az egyik ilyen, ma is megszólaltatható tanú a Magyar Alföld, amely több mint négy évi kényszerű hallgatás után 1918. november 16-tól, a köztársaság kikiáltásának napjától előbb hetenként, majd 1919. március 25-től a Magyar Ta­nácsköztársaság végső időszakáig. naponta volt a baloldali, forradalmi érzelmű munkásság, vagy ahogy akkor mondták: a Kecskeméti Szocialista-Kommunista Munkások Pártjának aszócsöve. \ H ■Ha Ennek a szavahihető tanúnak, a ma már forrásértékű, muzeá­lis riitkaságú újságnak volt előbb egymaga, majd március 25-től társaival — Tóth Lászlóval és Simon Istvánnal együtt — szer­kesztője és „mindenes” munkai- társa . Hajnal József. Jórészt egyedid végezte ezt a munkát, mert két harcostársának szinte minden idejét a közügyek, a direktóriumi szervező- és agitáci- ós feladatok vették 'igénybe. — Írtam vezércikkeit,, riportot, összegereblyéztem a híreket, kor­rigáltam, s végül átnéztem a re­víziót (az újság korrigált levona­tát) is. A helyzet diktálta a tem­pót. Fliatafliok voltunk, és bírtuk. Bizony sokszor. láttam Tóth Lászlót kidőlve, agyonfáradva, sárosán, aludni egy-két órácskát a tanácsterem Ibőrdíványán. — Így emlékezett Józsi bátyánk, amikor a hatvanas években fel­járt közénk a szerkesztőségbe, hogy derűs kedélyével oldja a mi fáradtságunkat is. A Magyar Alföld* csak rövid ideig létezett, a fehérterror belé- fojtotta a szót, de az a négy és fél hónapnyi idő, amíg szólhatott, teli volt felgyorsult események­kel, forradalmi változásokkal, mai szemmel nézve talán naiv­nak tűnő hittel és akarással. Az újságban nemcsak ági táti v cik­kek jelentek meg, de olyan, az élet minden,, területére figyelő Írások is, ameHyek a termelés, a gazdálkodás, az ellátási, a szo­ciális gondoskodás, az egészség- : -ügy;* ai kultúra — könyvtárügy, -színház — napi- és' távlatos kér­déseit feszegették. A forradalom mintha csak pár hónap alatt akarná pótolni az év­százados elmaradást minden te­rületen. Egymást érték a szak- szervezeti és más tömeggyűlések, amelyeken Szamuely Tibor, Vágó Béla, Kunfi Zsigmond, Böhm Vilmos, Rákosi Mátyás, Nyisztor György népbiztosok mellett sű- - rün szerepelt szánokként Tóth László és Simon István is. Közli a lap április 10-én a kecskemé­ti Munkás-, Katona- és Földmű- vestanács névsorát, köptük: „Si­mon István, Tóth László, Hajnal József hírlapírók”. Előbbiek az intéző bizottságnak és a megyei tanácsnak is tagjai. ^ A témák, címszavak is jelzik az újságban, hogy mennyi mun­kája lehetett az akkori hírlap­írónak. íme néhány ezek közül: a közoktatás államosítása, tanító- gyűlések, ifjúmunkások szervez­kedése, választási és szavazatsze­dő bizottságok alakulása, rende­let a lakáselosztásról, a háztar­tási alkalmazottak fizetéséről, a vallás szabad gyakorlásáról, az első proletár-hangverseny Vásár­helyi Zoltán részvételével, men­tőállomás, anyák otthona létesült, kertészek szakcsoportja alakult, földgázfúrások kezdődtek, városi írók szereplése, május elseje megünneplése, Sinkó Ervin város­parancsnok felhívása, tárgyalá­sok a város jövőjéről, a kisibir- tok védelméről, pártnapok sok ezer résztvevővel, proletárok a színházban — Gorkij színművét, az Éjjeli menedékhelyet adták elő —, Kecskemét fejlesztési ter­véről, sportünnepélyek. Aztán már június elején: A csongrádi hídfőnél — Látogatás a lövész­árokban — a lap kiküldött mun­katársától sorozat, csapatszemle Kecskeméten, vidéken is lesz részletfizetéses bútor, statárium (június 24.), a tanítók átképző tanfolyamát Lukács György nyit­ja meg (július 8.), a kecskeméti pénz csak Kecskeméten érvényes, kevés a hús, majd augusztus 3- án nyugalomra intő felhívások, a munkástanács — tegyük hozzá: utolsó — ülése... A repertórium címszavait ol­vasgatva évtizedek távolából is megcsapja az embert a helyzet drámaiságát az edszánt igyekezet tisztelete. S elképzelhető, mennyi munkája volt e viharos időkben annak az embernek, aki maga is író volt, cikkei, versei, karcolatai mindig a humánumot, az erkölcs­nemesítő, tiszta szándékú forra­dalmi ságot képviselték a lap ha­sábjain. A fehértemxr kegyetlenül le­csapott a proletárdiktatúra el nem menekülő vezető személyeire, de egyszerű támogatóira is. Hajnal Józsefre, Tóth Lászlóra börtön várt. Simon Istvánt elhurcolták, megkínoeták, kivégezték a külö­nítményesek. Hajnal József évekig cukorkát, képeket árult, alkalmi munkákból élt, Promé­theusz néven néha cikkei Jelen, tek meg. A felszabadulás előtt a városháza pincéjébe „gyűjtötték be”, mint rendszerellenes egyént. ­A felszabaduláskor már hatvan­éves volt. Kezdetben megpróbált részt venni a politikai életben, az­tán csendesen visszavonult. Nem tolta magát előtérbe, nem dicse­kedett érdemeivel, hagyta, hogy elfelejtsék. Weither Dániel me­gyei főszerkesztőnek volt köszön­hető, hogy újra ráirányult a fi­gyelem, s a napi gondoktól — fogalmazzunk így finoman — mentette meg a megyei vezetők támogatásai. Még megérte az el­ismerést: a Tanácsköztársasági Emlékéremmel, ős Munka Érdem­renddel tüntették ki. Nem' mondta, de tudtuk, hogy valamikor mint költőt, írót is szá- montartották. 1913-ban jelent meg Gőzkalapács című verseskötete, melyről elismerően írt a kritika, később harctéri — békére, buz­dító — leveleit gyűjtötte kötetbe. .Ma, március 21-én van szüle­tésének századik évfordulója'. Ügy érzem, most is időszerű, amit csaknem másfél évtizeddel ellőtt írtam róla: .1969. novem­ber 1-én temettük. Sír ja. ott van a kecskeméti köztemetőben. Sze­rény, egyszerű fejfa. Szinte jel­telen. Biztosan tudom, hogy kü­lönbet érdemelne. Ott volna a helye a város nagyjainak kijáró díszsírhelyek egyikében, a teme­tő panteonjában. Bár sosem vá­gyott különös elismerésre. Meg kellene kezdeni adósságaink tör­lesztését vele szemBen. Bár nem mi vétkeztünk ellene. Nagy elő­dünk volt, akinek élete, becsüle­tes hetytállása, holtig tartó betű- szeretete és munkássága példa lehet előttünk s az utókor előtt. F. Tóth Pál BRIGÁDTAGOK KOKÁRDÁVAL Helytörténi vetélkedő Izsákon (Tudósítónktól.) A három ta­vasz ünnepére, március 15-ére, 21-ére és április 4-ére méltókép­pen készültek laz Izsáki Állami Gazdaság, az áfész és a Sár­fehér Tsz szocialista brigádjai. Valamennyien megtették felaján­lásaikat munkahelyükért, a nagy­községért. A közös tanulásról som feledkeztek meg. Elhatároz­ták, hogy részt vesznek a művelő­dési ház által szervezetit március 15-ii helytörténeti vetélkedőn, amelyet szorgalmas tanulás és kutatás előzött meg. A vetélkedő napján fél három­kor gyülekeztek az intézmény előtt ía .szoiciailiisitia brigádok tag­jai. akikről nem hiányzott a nemzeti,színű kokárda. Az aszta­lon elhelyezett tábla hirdette a rajthoz álló csapatok nevét; Vá­mos Ilona, Március 8., Kun Béla, Nőbdzottság (Sárfehér Tsz részt­vevői), Ságivári Endre (állami gazdaság), Radnóti Miklós, Clara Zetkin (áfész). A Himnusz .elhangzása után Fodor László tanuló Petőfi Nem­zeti dalát mondta el, majd Te­tézi Lajos, á művelődési ház igazgatója üdvözölte a megjelen­teket, méltatta az ünnep jelen­tőségét, és átadta a szót a játék­vezetőnek. A vetélkedő anyagát és a játé­kot Kovács Gyula, a Táncsics Mi­hály Általános Iskola igazgató- helyettese állítatta össze, illetve vezette. A téma: „Ki tud többet a felszabadulásról, a 40 év izsáki eredményeiről, múltjáról és jele­néről?” A tíz forduló kérdéseiben sze­repeltek áz ország, a megye, a nagyközség felszabadulási esemé­nyei, volt néprajzi TOTÖ, a Ko- lon-tó története, a 'helyi szőlő- kultúra és mondavilág. A mezőny győztese a Március 8. szocialista brigád tett (136 pánttal), második a Clara Zet­kin (134), harmadik helyezett a Kun Béla brigád (116). A szerez- hető pontok száma 150 vált. A díjaikat Vízi Mátyás tanács­elnök — a zsűri elnöke — adta át: három-, kettő-, illetve egyezer forintot, a többi kollektíva pedig könyvjutalomban részesült. Kovács Gyula Hangverseny Baján Hazánk felszabadulásának 40. év­fordulója tiszteletére Éneklő Ifjúság hangversenyt rendeztek hétfőn Baján, a Központi Filmszínházban. A ren­dezvényen — két kivétellel — a város általános és középiskoláinak énekka­rai léptek közönség elé. A bemutat­kozó tizenhárom kórus közül hárman arany, hatan ezüst minősítést kap­tak. „Aranyos” lett: a halai Dózsa György Általános Iskola (képünkön), a Türr István Közgazdasági és Pos­taforgalmi Szakközépiskola és a sü- kösdi Általános Iskola nagykórusa. A hétfői rendezvényen fellépett a Su- góvica-parti város III. Béla Gimná­ziumának leánykara és vegyeskara is. Az előző arany, az utóbbi ezüst mi­nősítést Kecskeméten nyert, a már­cius 9-én és 10-én .megtartott megyei seregszemlén. HAJNAL JÓZSEF „Ki a b Ezt kérdi most' is a szabadság és tavasz legszebb éneklő madara, a dalban el nem fáradó sárgarigó. Pedig láthatná, mert ott mennek piros zászlók alá tömörülve, kemény lépésekkel, komor arccal, a jö­vendőbe fürkésző szemmel, mindenre kész, öntuda­tos erővel igazságot mérni azoknak, akik évszáza­dokon át hóhérolták őket. A vörös bírák kezében most az élesre köszörült szuronnyal meghosszabbí­tott puska lett a toll, s az ország dolgozó népe ellen felhajtott, pálinkával tüzelt hordák szíveinek kala­márisába mártják, hogy a népek szabadságlevelét le nem mosható vértintával állíthassák ki, hogy az a szent okmány örök időkre érvényes legyen. Ezen forradalmi, legszentebb tavaszon a vörös katona lett a bíró, süti fegyverével a népek kezére rozsdásított rabláncokat tördeli le óriás erejével, hogy ezután ne a rabló lovagok telhetetlenségébe öntse véres verítékét, hanem önmagáért dolgozva, a föld összes kincse az övé legyen. A dolgozó milliók most rettenetes hatalmú vörös katonává olvadtak össze. Ez a vörös katona most emberpusztító szerszámokat szorongat acélos mar­kában, de a szívében nemes öntudat lakik; nemes öntudat, mely megöli a rút rabszolgaságot és em­beri méltóságra emeli a letaposottakat, s a dolog- talan herékből is tisztelt és becsült dolgozókat for­mál. Drága életüket áldozatul viszik a harcok meze­jére, hogy a Munka oltárát kiömlő piros vérükkel feldíszítsék, és hogy az emberiség nagy szent neve ezáltal megszentelve legyen. Az Isten hajlékában prédikáló pap ajkairól szálljon az ige, hogy tenger­nyi szenvedés után testet ölthessen az Emberszere­tet, hogy megvalósulhasson a népek áhítata: az egy 'akol, egy pásztorról álmodott álma, ahol a mind­nyájunkra egyformán mosolygó Munka pásztorko- dik a megértő szeretetben eggyé olvadt emberiség fölött. Azt prédikáljátok Krisztus tanítását hirdető papok, hogy valóban ez a harc lesz az utolsó, mely drága emberéletek elpusztításával viharként tom­bol, s ezután az életért, az élet széppé, nemessé és naggyá tételéért lesz napi küzdelem, mely mindnyá­junknak örömére szolgál, mert a Munka fenségé­ben egyenlők leszünk. Ezt prédikáljátok felszentelt papok, és áldjátok meg a vörös katonát, aki nem emberek ellen küzd, hanem az emberiségért vereti áit szivét gyilkos go­lyóval a harcok mezején. Hajnal József mintegy félezer fontos, ma is ta­nulságos cikkéből néhányat közlünk az elkövetke­zendő hetekben, Így is fenntartva a száz eszten­deje született „régi harcos” emlékét. Most az 1918 őszétől általa szerkesztett Magyar Alföld 1919. május 8-1 számában olvasható vezér­cikkét adjak közre. Tudni kell, hogy előtte tíz nappal a román csapatok és az ellenforradalmá- rok nagy támadást indítottak a Tanácsköztársaság ellen. Szervezkedett a belső ellenség. Kecskemét is veszélybe került. Céltudatos, határozott intéz­kedéssel, a vöröskatonák mozgósításával sikerült megállítani a támadást, legalábbis átmenetileg meg­szilárdítani az új rendet. Az írás áldozócsütörtökön, a kecskeméti Nagy­templom búcsúnapján jelent meg, erre utalnak az utolsó bekezdések. <bn) Gőzkalapács Te két emeletnyi szörnyű alkotás, Acél karjaid megcsudálni jöttem. Amióta élek még ily istenség Nem uralkodott e földön fölöttem. Melletted sürgő hangya ember arcát Izzadtra, ijesztő sárgára fested. Rég elporladt szivek, agyvelők, izmok Emelik, feszítik iszonyú tested. Ütéseidtől megremeg a falu, Reng az anyaföld, a virágzó távol: S ki ma még kevélyen a szenny polcán ül, Holnap lebukik a zsarnok trónjáról! Amint így nézlek, megroggyan a lábam, Térdepelni készt a végtelen csudálat. Te vagy oltára a jövő nemzedéknek, Mikor az ember Isten lesz, nem állat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom