Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-26 / 47. szám
« • PETŐFI NÉPE • 1985. február 26. AZ IDÉN MEGTAKARÍTÁST HOZ A Az értékelemzés csapati Tavaly nyátron adtunk hírt arról. hogy a Kecskeméti Mezőgép Vállalat megtette az első lépéseket a felesleges költségeket feltáró értékelemzéses módszer alkalmazására. Már a nekibuzdulás is sikerrel járt. ugyanis témajavaslatával harmadik díjat nyert a cég a PRODUKTORG Szervezési Vállalat által kiírt pályázaton. A nyertes téma a modul-rendszerű, alagút-pasztőröző berendezés konstrukciós és technológiai értékelemzésére vonatkozott. Ebből a gépcsaládból évente 100 millió forintos megrendelése van a MEZÖGÉP-nek. A termelési érték 60 százaléka anyagköltség, ugyanakkor az anyag 70 százalékát tőkés importból szerzik be. A pályázatra beküldött javaslat az import hazai anyagokkal való helyettesítése volt. Harminc javaslat A harmadik díj elnyerése azt jelentette, hogy a téma érték- elemzését — hatszázalékos garantált költség-megtakarításig — ingyen végezték el a PRODUK- TORG szakemberei. Csak az ezen felüli eredményből kért a szervezési vállalat megegyezés szerinti részesedést. Arról, hogy végül is milyen eredménnyel zárult ez a hatékonyságot és gazdaságosságot javító munka. Kalásziné Alter Ibolyát, az MEZŐGÉP műszaki ellenőrzési főosztályának értékelemzési csoportvezetőjét kérdeztem. — Vállalatunk vezetősége és a PRODUKTORG képviselői az elmúlt év végén értékelték csoportunk zárójelentését — válaszolta Kalásziné — Megállapították, hogy tevékenységünk sikeres volt. A pasztőröző berendezés funkcióját elemezve csoportunk ugyanis mintegy 30 javaslatot dolgozott ki. Ezek többek között konstrukciós egyszerűsítésekre, olcsóbb, belföldön is beszerezhető anyagok alkalmazására, valamint a gép energiatakarékosabb működésére vonatkoztak. — Mondana néhány példái} — A csapat tagjai találtak a gépen olyan alkatrészeket, szerelvényeket. amelyeket el lehetett hagyni vagy egyszerűbbekkel helyettesíteni anélkül, hogy az a berendezés működésére * hátrányosan hatna. Azután jó néhány alkatrésznél a drága festés helyett az olcsóbb, sőt tartósabb műanyag porszórt felületfedést ajánlották. Az önköltség csökkentését célzó ötletek mintegy 60— 70 százalékát képezték az energiamegtakarítást is lehetővé tevő javaslatok. Vagyis a berendezés előállításához nemcsak kevesebb alkatrészre, olcsóbb hazai anyagra. h’anem üzemeltetéséhez gőzből is kevesebbre van szükség. Senki sem idegeskedett — Számokban hoavatn fejezhető ki az eredmény? — A modul-rendszerű alagútpasztőröző berendezés előállításának önköltségéből 9,32 százalékot faragtunk le. A zárójelentésben foglalt javaslat alapján már elkészült a módosítások bevezetéséhek ütemterve is. Ezt két részre bontotta a vállalat vezetése. Az elsőbe sorolták azokat a javaslatokat. amelyek alkalmazása nem ütközik különösebb nehézségekbe. Ezek előkészítése folyamatban van. és az év második felében már a figyelembevételükkel módosul a gyártás, négy százalékkal csökkentve az önköltséget. A többi javaslat bevezetése is folyamatban van. de alkalmazásuk nagyobb előkészületet igényel. Ezek közé tartozik az említett hazai anyagok beszerzése, a gvártó gépek felszerszámozása stb. Ily módon az említett módosítások valószínűleg csak egy év múlva éreztetik majd hatásukat a termelésben, ám megéri, mert további 5,3 százalékos önköltség- csökkentést eredményeznek. — Milyen 'tapasztalatokat szerzett az új munkaköre, az érték- elemzés területén? — Nagyon érdekes, változatos, izgalmas tevékenység. A csoport tagjaiban láthatóan felébredt az alkotnivágyás. egyre-másra születtek a jobbnál jobb ötletek. NaIdőszerű feladatok a nemesített vetőmagter Az Agrártudományi Egyesület és a Nyugdíjas Agrár- szakemberek Klubja szervezésében a napokban, népes szakmai tanácskozáson vitatták meg azokat a kérdéseket, amelyek a mezőgazdaság részére annyira fontos nemesített vetőmagtermesztést, -kikészítést és -forgalmazást elősegítik. Barada Lajos, a Növénytermesztési és Minősítő Intézet igazgatója ismertette az ország nemesített vetőmagtermesztésének és minősítésének problémáit, az exportlehetőségeket. Hangsúlyozta, hogy a vetőmagtermesztés a természeti adottságokon kívül szakember és bizalom kérdése is.Pálinkó István, a Bács-Kisikun megyei Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat igazgatója a , megye gondjaival foglalkozott. A' vetőmagtermesztést szerződéses alapon, ötezer hektáron végzik, ezenkívül még felvásárol a vállalat több mint huszonegyezer tonna fémzárolt vetőmagot is a megyei és az országos igények kielégítésére. A tavaszi vetőmagokból előreláthatóan nem lesz hiány, de a hibridkukorica-vetőmag negyven százalékát — az aszály okozta terméskiesés miatt — nyugati importból kell pótolni. Ezeknek a tételeknek a beszállítása megkezdődött. A vállalat, és a minősítő, valamint szállítási szervek mindent elkövetnek. hogy a vetés idejére a vetőmag rendelkezésre álljon. A vetcburgonya-ellátás több fajtá- - ból biztosított. A Bajai Mezőgazdasági Kombinát a megye egyik legnagyobb vetőmagtermelő és hibridüzerp- mel rendelkező gazdasága. Molnár János, helyettes vezérigazgató tájékoztatta a résztvevőket az ígéretes búzafajták előállításáról, a kísérleti intézetek által kiadott új fajták minőségi követelményeiről, és mindarról, ami vonzóvá tehetné a nemesített vetőmag termesztését. A vetőmag-export tekintetében sikerekről számolt be. mert az elmúlt évben a kombinát kétmillió dollár értékű vetőmagot értékesített, melynek felét olajos magvak adták. A Bácsalmási Napraforgó-termelési Rendszer munkáját és eredményeit dr. Horváth Zoltán 'ismertette. Húsz hibrid- és két napraforgó-fajtát termesztenek. A terméseredmény az aszályos időjárás ellenére is megfelelőnek mondható. A vetőmagigényeket a rendszer tagjainak biztosítani tudják, választék és mennyiség tekintetében. Az előállított és fémzárolt, kiváló minőségű vetőmagok egy részét exportálják. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz képviseletében Ga- raczi László növénytermesztési ágazatvezető ismertette azj 1984- es tapasztalatokat. Elmondta, hogy a gazdaság 1300—1400 hektáron termel vetőmagot. Nyolc búzafajtával dolgoznak, és az elmúlt évben kiemelkedő termés- eredményeket érték eL Ezeknél igen fontos tényező a koraiság. Bizonyítja ezt az, hogy a korai, rövid tenyészidejű fajták jobban tűrték az aszályos időjárást, kisebb mértékű volt a megszorulás, a minőségromlás. Kevés az igen korai fajta búzavetőmag, a nemesiteknek kívánatos lenne ezek előállításán munkálkodni. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet részéről dr. Acker Iván osztályvezető ismertette azt a sokrétű feladatot, amit a zöldségfélék vetőmag-előállítása követel. Az intézet fő törekvése arra irányul, hogy a belföldi zöldség vetőmag-igényeket lehetőleg hazai fajtákból elégítse ki. A nagy nyugati cégek is szívesen fogadják az új nemesítésű paradicsomfajták vetőmagjait. A tennivaló sók, de" sajnos, az előállításhoz szükséges anyagi követelmények csak részben állnak rendelkezésre. Dómján Gergely, a NÖMI Bács-Kiskun megyei vezetője tájékoztatást. adott arról a minősítő és fémzárolási munkáról, amelyet az intézet munkatársai tavaly végeztek. Hibridkukorica-vetőmag szaporítás háromezer hektáron történik, amelyből szakmai hiányosságok miatt kizárásra került 771 hektár, az p°ész szaoórító terület 9.5.4 százaléka. Az aszályos időjárás következtében fémzároltak 3870 tonna minőségi vetőmagot, •amelyből 2670 torVnát exportra MEZÖGÉP-NÉL M unka gyón fontos azonban, hogy időnként megfelelő körülmények között zavartalanul dolgozhasson a csapat. Tiszakécskén van a vállalatunknak egy oktatóbázisa. Egy ízben idevonultunk háromnapos megbeszélésre. Rengeteg jó ötlet született, minden javaslatot sokoldalúan megvitattunk. Senki sem idegeskedett, nem lis érzékeltük az idő múlását. Egyik alkalommal szinte észre sem vettük, hogy este kilenc óra van. annyira belemerültünk a szakmai kérdésekbe. Éles versenyben — Jelzett-e már újabb feladatot a vállalatvezetés? — fordultam a kérdéssel Diószegi Dezső műszaki ellenőrzési főosztályvezetőhöz. — Három új téma kidolgozására kapott megbízást főosztályunk erre az évre — válaszolta. — Ez is azt jelzi, hogy az értékelemzési csoport létjogosultsága egyre nyilvánvalóbb. A feladat két konzervgyártó gépcsalád, s egy talajművelőgép sorozatgyártásánál a felesleges költségek feltárása. Vállalatunk éles versenyben áll mind a külföldi, mind a belföldi piacokon a különböző gyártó cégekkel. A versenytárgyalásokon csak úgy állhatja meg a helyét. ha korszerű, árban verseny- képes. a vevő igényeit kielégítő minőségű termékeket gyárt. — Ezek után milyen tennivalókat lát maga előtt az értékelemzési csoportvezető? — tudakoltam ismét Kalászinétól. — Elsősorban újabb munkacsoportok szervezése a feladatom. Mind a három témához kell egy- egy csapat. Ezekben képviselve lesznek az érintett konstruktőrök, technológusok, valamint a gyártásban közvetlenül résztvevő szakemberek is. Ugyanakkor megkezdjük az információgyűjtést a gépeket, berendezéseket megrendelő. illetve felhasználó cégeknél, hogy figyelembe vehessük igényeiket. Csakis így tudunk állandóan a piaci követelményekhez alkalmazkodni a legkorszerűbb konstrukciókkal. Nagy Ottó esztésben szállítanak. Napraforgó-szaporítás1 2804 hektáron történik — ez az ország egész szaporításának 88,3 százaléka — énről fémzároltak 251 vagonnal, amelyből exportra kerül 68 vagon. Olajosok: Repce-, olajretek-előállítás 3237 hektár; az történt, ami az előző év kétszerese, a terméshozamból fémzárolásra Ikerült 431 vagon, amelyből tőkés exportra 402 vagont küldenek. Barada Lajos, a NÖMI igazga- .tója összefoglalójában értékelte az elhangzott üzemi tájékoztatásokat, tennivalókat. Elmondta, hogy lehetőleg újszerű módszerekkel csökkenteni kell az önköltséget, és érdekeltté tenni az eredményes munkában élenjárókat. Értékes kezdeményezés a MAE és a nyugdíjas aigránklub szervező munkája, amellyel hozzájárultak mezőgazdaságunk 1985'. évi tervfeladatainak teljesítéséhez. Hajdú András 'UQLKnj \ • 1 LEVEGŐ KONTRA ÁTEV Solton, Hartán, Dunatetétlenen mindenki tudja —i és érzi —, hogy mi bűzlik. Solton, a presszóban, a buszmegállóban és az ABC előtt furcsán tekintgetnek rám a járókelők, amikor az ezzel kapcsolatos kellemetlenségekről kérdezősködöm. Egy fiatalasszony állítja, hogy szomszédaikat a „szag” űzte el a környékről. Barátnője szerint a bűz különös és veszélyes légzőszervi megbetegedést okoz. Beszélik azt is, hogy a „kutyapirítónak” van ugyan tökéletes elszívóberendezése, de takarékosságból nem használja. S hogy mit mondanak még? Egy nyugdíjas pedagógus azt az esetet meséli, amikor egy osztrák turista- csoport fogta magát, és ebéd helyett inkább elinalt a pincefaluból. Ennyi talán elég" — hangulatfestő — bevezetőnek, ideje megnéznünk: voltaképpen mi is bűzlik Solton, és miért. Bűzkényszer Solton még öt évig? • Termel az ATEV — bűzt is. • Udvari tájkép. A képen látható kon. téner, csak ilyenkor, télen szagtalan. Az Állaiti Fehérje Takarmányokat Előállító Vállalat (ATEV) solti telephelyét 1963-ban létesítették a községtől két kilométerre délre, az 51-es fűútvonal mentén. A korabeli tanácsülés! jegyzőkönyvek tanúsítják: a Soltiak többször is tiltakoztak a gyár ellen. Hiába. Proihászka János tanácselnök szerint „akkoriban még nem volt olyan beleszólása a saját ügyeibe a helyi vezető testületnek, hogy \az építkezést megakadályozhatta volna”. Azt, hogy kellenek olyan üzemek, amelyekben az elhullott állatokat értékes anyagokká alakítják, nem vitatta senki. A probléma okozója a közelség. A környékbeli lakosságot nem vigasztalja, hogy ma már nem olyan erős a szag, mint kezdetben, hiszen — a gyengébb bűz is bűz. Mindenesetre eredmény, hogy ma már zárt gépkocsikban szállítják az ATEV-„árut”, és gyorsan feldolgozzák. Hogy közben szaga van? A ' gyárnak elsősorban a talaj- és víaszenniyezést kellett csökkentenie. Ennek érdekében a közelmúltban mintegy nyolcvan- millió forintért (Solt szennyvízgondjait is megoldó) tisztítóművet építettek. Lendvay Pál, a gyárrészleg fia-, tál vezetője újkeletű tudományos vizsgálatok eredményeit bocsátja rendelkezésemre. Az alapos elemzést az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Környezetvédelmi Intézet Szegedi Állomásának szakmérnökei készítették a solti nagyközségi tanács felkérésére. — Ebből kitűnik — mondja I.endvay Pál —, hogy a gyár elhelyezése, építése során nem történt törvénysértés. Vállalatunk sohasem zárkózott el a környezetvédelemtől, sőt, élenjár a kísérletezésben. Ez különben elemi érdekünk is, vmert az országban működő hét gyárunk után milliárdos nagyságrendű bírságot hajtanak be rajtunk évente. — Ha akácillat lengené be a levegőt, aligha kellene fizetniük. Milyen a viszonyuk a Soltiakkal? — Százhúsz dolgozónk többsége solti. Brigádjaink rendszeresen részt vesznek a község .intézményeinek karbantartásában. Támogatjuk a nagyobb építkezéseket pénzzel is. A községi szennyvíztelep — szerénytelenség nélkül állíthatom — nem épül meg mostanában, ha mi nem vagyunk. Ettől függetlenül mindenkinek a saját orra érzi, hogy jogosák a bűzpanaszok, és hogy a helyzeten változtatni kellene. • A biofilter hazai alkalmazása még kísérleti szakaszban van *- mondja Lendvay Pál. A legutóbbi vb-ülésen éppen a gyárunk „kellemetlen gázai? voltak napirenden. A vállalat vezér- igazgatója ígéretet tett, hogy a következő ötéves terv végére teljesen megszüntetjük a szagot. — Kár, hogy ezt az ülést nem húsz évvel ezelőtt tartották! — Nem erről van szó... Mi már korábban is próbálkoztunk a dobszárító gőzének tisztításával. Megépült egy úgynevezett vízkondenzációs légtisztító rendszer, de ez — bár valamit változtatott a helyzeten — nem megfelelő hatásfokú. Jelenleg Magyarországon nem is üzemel olyan berendezés, amely alkalmas a tökéletes bűztelenítésre... — Épp ez az! Miért nem? Amennyire fontos az önök munkája, annyira lényeges az is, hogy a solti és a környékbeli lakosság jól érezhesse magát otthon vagy a pincefalu meghitt világában ... Ehhez pedig jó levegő kellene! — Hadd idézzem a kutatók véleményét: „Iro^glrpj., adatok alapján Nyugat-Európábjan a közelmúltban készítették 'rnár olyan 'bioszűrőket, amelyek megfelelnek az 1 ottani követelményeknek.” Egyik munkatársunk tanulmányozta is ezeket Ausztriában. A biofiltert készítő és értékesítő cég szállodát épített egy korábban „bűzös gyár” mellé, hogy így is felhívja a figyelmet: a légszűrés tökéletes. — Tehát mégis van megoldás. Nem sarkallja ez az ATEV-et? — A filterek hazai alkalmazása kísérleti szakaszban van. Az első két ilyen berendezést éppen az ATEV helyezi üzembe Sárváron és Tökölön. Ha-jól működnék, mi is ilyet kapunk. A vezérigazgatónk ötéves határidőt ígért a végrehajtó bizottságnak, ez, ha azt is számításba veszem, hogy a beruházás százmillióba kerül — nem is hosszú idő ... — Már akinek nem... — tol- •dottam meg végezetül. Mert bár elismerés illeti az ATEV erőfeszítéseit, hogy végre Solton és a környékén megszüntesse a lég- szennyezést, de ha arra gondolok, hogy huszonhét éves „bűzkényszer” után lesz majd tiszta a levegő, sóiknak találom, hogy csak fél évtized múltán lesz az. Farkas P. József A furfang Bíró András úgy ült a zárszámadás utáni vacsorán az asztalnál, hogy azt sem tudta, merre nézzen. Nem csoda: az elnök azt mondta d beszámolójában, hogy ha mindenki annyi hasznot hajtott volna a szövetkezetnek, mint ö, most a helyükbe hoznák áz Állami dijat. Az emberek jogosnak tartották a dicséretet: Bíró András vette rá az elnököt, hogy a tsz vásárolja meg a tagoktól a háztájiban terviéit zöldséget, s nyissanak egy boltot a városban, mert ez az igazi üzlet, ö maga lett a bolt vezetője is. Igaz, zöldségboltja más szövetkezetnek is volt, meg ők is próbálkoztak már effélével, de ez a mostani dolog várakozáson felül beütött, s a tanyasiakat szörnyen furdalta a kíváncsiság, mi lehet a siker mögött. Sós István a töltött káposzta után fel is állt a helyétől, és odaült Bíró András asztalához, de magával vitte a poharát is. — Hát először is isten éltessen! 1— mondta az ünnepeltnek. Fenékig itták a bort. Ezután Sós István a vacsorát kezdte el dicsérni, majd a bort magasztalta az egekig, de végül rátért jövetele okára. — Te, András! Áruld el nekem, mi a furfang ebben a te dolgodban? — Furfang? — Csak kellett valami ügyesség, hogy ez a bolt így sikerült. — Nincs itt semmi turpisság, koma, egyszerűen azt akartam, hogy mindenki jól járjon. Sós István csak nézett, még a szája is tátva maradt. — Az kellett — folytatta Bíró András —, hogy mindenki megtalálja a számítását. Te is, én is. Sós István becsukta a száját, és nyelt egyet. — Neked például nem volt jó? — fordult feléje Bíró András. — Már hogyne lett volna! Tíz százalékkal többet fizettél mindenért, mint az átvevőhely. Hát persze hogy oda vittem a paprikát meg a paradicsomot. Ész nélkül hordta hozzád mindenki a zöldséget a háztájikból. — No! A tagoknak hát jó volt. — Ez egy. — Aztán jól járt a szövetkezet is, mert a haszon az övé lett. Nem termeltünk zöldséget, mégis adtunk el. Igaz? — Ez kettő. — Jól járt a vevő, mert szép árut kapott. Talán szebbet, mint más boltokban. — És persze jól jártál te is. — Nem tagadom. A százalék, amiben az elnökkel előre megegyeztünk, szép summa lett. Meg aztán saját magamtól is megvettem az uborkát meg az újkrumplit. Áttettem a pénzt az egyik zsebemből a másikba. Nevettek, de Sós István valahogy csalódott lett. Kevesellte, amit hallott. Azt hitte, valami rendkívüli trükk fog kiderülni, valami hetedhét országra szóló ravaszság, s ehelyett Biró András csupa olyan dologról beszélt, ami bármelyikük eszében megszülethetett volna. Egyszerre nem is tartotta olyan jelentősnek < a boltügyet. Még az ajkát is lebiggyesztette, úgy szólt oda Bíró Andrásnak. — Hanem tudod-e, hogy még lehetett volna emelni a bevételen. — Emelni? Hogyan? — Egy kis furfanggal. Mondjuk, ha ötven fillérrel olcsóbban adtad volna egy-egy portéka kilóját. Minden vevő hozzád ment volna vásárolni, s a kis árkülönbség busásan megtérült volna. Biró András elmosolyodott. — Tudod, István, ennek amit te mondasz, van egy kis bibéje. Ha én olcsóbban adom az árut, mint más, a vevő azt gondolja, hogy gyengébb a minőség, hogy valami hibája van a zöldségemnek. A kurázsi mindennél fontosabb! Érted? Sós István arca felragyogott. — Hát ihol a furfang! Lám csak, lám. Beszélhetsz te nekem, koma, hogy nem csináltál semmit. Nagy zsivány Vagy te, égetni való nagy zsivány! Azzal felállt, és indult vissza a helyére, boldogan, felszabadultan, mint aki rettenetes nagy titkot fejtett meg. Tóth Tibor
