Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

i M PETŐFI NÉPE • 1985. február 23. Együttműködünk a világ valamennyi békeszerető erejével Konsztantyin Csernyenko választási beszéde Az SZKP főtitkára beszédében megállapította: a szovjethatalom intézményeiben tevékenykedő képviselők megválasztása köz­vetlen kifejezése a nép politikai akaratának. Mi, kommunisták természetes módon büszkék va­gyunk arra, hogy a szovjet em­berek elsősorban a társadalom vezető erejét alkotó kommunista párt tagjait jelölik képviselőjük­nek. Ez a tény is meggyőzhet bennünket arról, hogy a dolgo­zók támogatják az SZKP politi­káját, s arról is, hogy a párt és a nép egysége megbonthatatlan. A Szovjetunióban országszerte megkezdődtek az SZKP XXVII. kongresszusának előkészületei. Ez a kóngresszus fogadja majd el a párt újjászerkesztett prog­ramját, amely a fejlett szocializ­mus tökéletesítésének program­ja. Olyan program ez, amely ma­radéktalanul lehetővé teszi, hogy valóra váltsuk szocialista esz­ményeinket, közelebb hozzuk azoknak a feladatoknak a meg­oldását, amelyek már közvetle­nül a kommunizmus építéséhez kapcsolódnak. Cél az életszínvonal emelése Beszédének következő . részé­ben Konsztantyin Csernyenko a szovjet népgazdaság tavalyi ered­ményeivel foglalkozott. .Ezek az eredmények a szovjet ipar egyen­letes fejlődéséről, a vezető nép- gazdasági ágak termelő kapaci­tásának számottevő növekedésé­ről, a nép életszínvonalának emelkedéséről, a társadalmi va­gyon gyarapodásáról tanúskod­nak. A nemzeti jövedelem csak­nem teljes növekménye a mun­ka termelékenységének növe­kedéséből származott. A szovjet gazdaságra egyre nagyobb mér­tékben válik jellemzővé az in­tenzív fejlődés. A gazdaság fejlesztése érdeké­ben tett lépések végső célja a nép életszínvonalának emelése. Ahhoz azonban, hogy a nép jó­lét gyorsabban növekedjék, az eddiginél gyorsabban kell javí­tani a munkát a gazdaság min­den területén. A nyolcvanas évek végére tényleges áttörést kell el­érni a tudományos és műszaki haladás meggyorsításában, a ' szovjet gazdaság hatékonyságá­nak növelésében. Külpolitikai kérdésekről szól­va Konsztantyin Csernyenko megállapította, hogy a mostani, igen bonyolult világhelyzet nagy­fokú éberséget, szilárdságot és kitartást igényel, tevékeny lépé­seket tesz szükségessé a nemzet­közi légkör megjavítása érdeké­ben. A béke és a nemzetközi biz­tonság szempontjából rendkívül kedvező körülmény, hogy létezik a szocialista államok közössége, amely következetesen védelmezi a békés egymás mellett élés le­nini élvét. Az utóbbi években nem sajnáltuk az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a szocia­lista országok együttműködése minden területen erősödjön és szélesedjen. A munkásmozga­lomnak nagyon régi i jelszava, hogy egységben az erő. Ez a jel­szó ma is teljes mértékben ér­vényes a testvéri szocialista or­szágokra. Együtt hiúsítottuk meg az imperialistáknak a szocializ­mus gazdasági kimerítésére vo­natkozó terveit. Az utóbbi évek­ben országaink előbbre léptek társadalmi és gazdasági fejlődé­sük útján, s ami különösen fon­tos, gazdaságilag egyre kevésbé lehetünk sebezhetőek a külső hatások által. Ezt kívánják elő­segíteni egyebek mellett a KGST-országok múlt évi felelős szintű gazdasági értekezletének határozatai is, amelyek végrehaj­tásán most dolgozunk. A szocia­lista gazdasági integráció folya­mata gyorsabbá, a , szocialista nemzetközi munkamegosztás mélyebbé válik. Ez előnyére szol­gál' minden egyes testvérország­nak, s a szocialista közösség egé­szének is. Szövetségünk megbonthatatlan Együttesen akadályoztuk meg, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei a maguk javára változtassák meg a katonai-ha­dászati egyensúlyt. Így lesz ez a jövőben is. Testvéri szövetségünk megbonthatatlan. Hamarosan megünnepeljük a Varsói Szerző­dés létrejöttének harmincadik évfordulóját, s közölhetem, hogy a szerződés valamennyi részt­vevője a szerződés érvényének meghosszabbítása mellett foglalt állást. Miközben a NATO agresz- szív imperialista tömbje tovább tevékenykedik, nekünk is szük­ségünk van a jól működő, meg­felelően koordinálj külpolitiká­ra, a békés munka megbízható védelmére. Célunk az, hogy tovább növe­kedjék a szocialista világrendszer egészének nemzetközi szerepe és befolyása, állapította meg a to­vábbiakban Konsztantyin Cser­nyenko. Ezért tartjuk fontosnak a Kínai Népköztársasághoz fű­ződő kapcsolatok normalizálását. Ennek érdekében a múlt évben hasznos lépések történtek, bár» továbbra is vannak súlyos poli­tikai nézetkülönbségek. Szeret­nénk remélni, hegy a két fél erőfeszítéseinek eredményeként a szovjet—kínai kapcsolatok to­vábbra is kedvezően fejlődnek. A nemzetközi biztonság erő­sítésében együttműködünk a vi­lág valamennyi békeszerető ere­jével. Jó kapcsolatokat akarunk Külpolitikánk alapelemei közé tartozik az imperializmus által kikényszerített fegyverkezési haj­sza megszüntetéséért, a nukleá­ris világháború veszélyének ki­küszöböléséért vívott harc — hangsúlyozta választási beszédé­ben Konsztantyin Csernyenko. — Hamarosan új tárgyalásokat kez­dünk az Egyesült Államokkal. Ezek a tárgyalások mindkét fél kijelentése szerint a kozmikus fegyverkezési hajsza megakadá­lyozását. . a Földön elkezdődött fegyverkezési hajsza beszünteté­sét szolgálják. Megállapodtunk abban is, hogy a kozmikus és a nukleáris fegyverzetek kérdése­it komplex módon, egymással szoros összefüggésben vizsgáljuk és oldjuk meg, mivel ez elenged­hetetlen a sikerhez. Ez a Géniben létrejött megállapodás fő gondo­lati tartalma. Szeretném még egyszer a legvilágosabban kifej­teni, milyen szándékaink vannak a küszöbönálló tárgyalásokon. Először: nem akarunk semmi­féle egyoldalú fölényre szert ten­ni az Egyesült Államokkal és a NATO-országokkal szemben, nem törekszünk katonai előnyökre. Nincs rájuk szükségünk, mivel sem fenyegetni nem akarjuk őket, sem pedig akaratunkat nem akar­juk rájuk kényszeríteni. Békében akarunk élni és normális, jó kap­csolatokat akarunk fenntartani velük. Másodszor: a fegyverkezési haj­sza beszüntetését, nem pedig foly­tatását óhajtjuk. A Szovjetunió tett javaslatot az olyan kezdeti lépésekre, mint a felek nukleáris fegyverzeteinek befagyasztása, a további rakétatelepítések beszün­tetése. Erkölcstelen és alantas lé­pésnek, a népek becsapását cél­zó kísérletnek, ellenük elkövetett bűntettnek tartjuk, ha valaki a tárgyalásokat az elmondottakkal ellentétes célra, a tömegpusztító eszközök további telepítésének, számuk növelésének igazolására, vagy leplezésére akarja fel­használni. Harmadszor: a felhalmozott fegyverzetek tényleges csökkenté­sét, kezdetnek pedig jelentős ré­szük megsemmisítését jcívánjuk; nem pedig új és új fegyverrend­szerek létrehozását, legyen szó. akár a világűrbe, vagy a Földre telepített, támadó, vagy névleg védelmi eszközökről. Végső cé­lunk, hogy az egész világon ma­radéktalanul megsemmisítsük a nukleáris fegyvereket, és mara­déktalanul kiküszöböljük a nuk­leáris háború veszélyét. Minden nép békére vágyik A felek között ma nagyok a né­zetkülönbségek a megvitatandó kérdésekben. Ez mindenki szá­mára nyilvánvaló. A tárgyaláso­kat eleve kudarcra ítéltnek mi­nősítő prognózisokban nincs hi­ány. Mi azdnban nem értünk ezekkel egyet. A megállapodás feltétlenül szükséges, és egyértelműen le­hetséges. Szükséges, mert ha nem jön létre, akkor a világ még gyorsabban zuhan a fegyverke­zési hajsza szakadékéba, tovább nő a háborús veszély. A meg­állapodás lehetséges is, mivel létrejöttéhez csak arra van szük­ség, hogy' mindkét fél tisztelet­ben tartsa a másik jogait, és törvényes érdekeit, s ne töre­kedjen a kialakult erőegyensúly megbontására. Felszólítjuk az Egyesült Álla­mok vezetőit, hogy tanúsítsanak komoly s becsületes magatartást a küszöbönálló tárgyalásokon. Felszólítjuk őket, hogy mondja­nak le a Szovjetunióval szem­beni katonai fölény megszerzésé­re vonatkozó értelmetlen törek­véseikről, mondjanak le arról a szándékukról, hogy erőpozícióból tárgyaljanak Velünk. Felszólít-; juk őket, hogy meg se próbálja­nak olyan megállapodást kény­szeríteni ránk, amely egyolda­lúan megkötné a Szovjetunió ke­zét védelmének erősítésében, de szélesre tárná a kapukat Wa­shington rekordméretű katonai programjainak megvalósítása előtt. Ezek a próbálkozások tö­kéletesen kilátástalanok, viszont alááshatják a megállapodás le­hetőségét. Márpedig népeink, és minden más nép, amely szilárd békére és nyugodt, boldog életre vágyik, megállapodást várnak — állapította meg Csernyenko. Az emberiség jövője A második világháború befe­jeződésének 40. évfordulójáról megemlékezve, az SZKP főtitká­ra rámutatott arra. hogy annak a koalíciónak az országai, amely győzelmet aratott a fasizmus fe­lett, különböző társadalmi rend­szerekhez tartoztak. Mégis szö­vetségesekké váltak, s vezetőik gépesek voltak közösen elhe­lyezni a háború utáni világrend alapjait. Ezeket az alapokat rög­zítik a Teheránban, Jaltában, Potsdamban elfogadott dokumen­tumok. Kelet és Nyugat államainak vezetői a köztük levő jelentős né­zeteltérések dacára képesek vol­tak kellő határozottsággal fel­lépni, bebizonyították, hogy tisz­tában vannak a kor követelmé­nyeivel. Nagy lépést tettek a tar­tós béke megteremtése felé. Meg­kezdődött a kölcsönösen előnyös együttműködés rendszerének ki­építése, közös erővel kidolgozták a békés kapcsolattartás hosszú időre érvényes elveit. Ezeket az elveket megtaláljuk a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kö­zötti kapcsolatok alapjait rögzítő dokumentumban, a nukleáris há­ború elhárításáról létrejött meg­állapodásban. Kifejezésre jutnak ezek az elvek a szocialista orszá­goknak az NSZK-val megkötött szerződéseiben, amelyek meg­erősítik a háború után kialakult európai realitásokat. A helsinki tanácskozás záróokmánya ezek­nek az elveknek a kollektív meg­erősítését és továbbfejlesztését je­lentette. A történelem ma még éleseb­ben veti fel az emberiség jövő­jének kérdését. Az államok veze­tőinek napjainkban még nagyobb szükségük van arra, hogy bátrak és előrelátóak legyenek. Már volt alkalmam szólni arról, milyen hatalmas jelentőséggel bírna, ha a nukleáris fegyverrel rendelke­ző hatalmak olyan szerződést kötnének, amely kötelezné őket bizonyos viselkedési normák be­tartására egymás közötti kap­csolataikban, s a nukleáris há­ború kitörésének megakadályo­zására. Ez a javaslatunk továbbra is érvényes. A Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői az ed­digi legszörnyűbb és legpusztí­tóbb háború 40. évfordulójáról megemlékezve mindkét fél szá­mára elfogadható módon ismét hitet tehetnének azon kötelezett­ségek mellett, amelyeket a két ország a háború végén és a het­venes években létrejött szerző­désekben vállalt. Kijelenthetnék, hogy külpolitikájukban tovább­ra is e kötelezettségek szellemé­ben kívánnak cselekedni. Ez ter­mészetesen hozzájárulna a köl­csönös bizalom erősödéséhez, a világhelyzet általános javulásá­hoz — állapította meg végezetül pénteki választási beszédében Konsztantyin Csernyenko. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: VASÁRNAP: Hivatalosan bejelentik, hogy a szovjet külügyminisz­ter látogatást tesz Olaszországban és ■ Spanyolországban. — Folytatódik a nyilatkozatcsata az Egyesült Államok és Űj-Zéland között. — Washington lemondja a Roll Call fedőnevű hadgya­korlaton való részvételét. HÉTFŐ: Viszonylagos nyugalom után heves összetűzések a dél-liba­noni Szidonban, izraeli megtorló intézkedések a megszállt terüle­teken. — Szovjet—amerikai eszmecsere Bécsben a Közel, és Közép-Keletről. KEDD: A közös piaci külügyminiszterek a spanyol és portugál tag­ságról tárgyalnak. — Súlyos incidensek Dél-Afrikában, a fekete lakosság tiltakozik a kényszerkitelepítési intézkedések ellen. SZERDA: Általános választások Kuvaitban. — Thatcher brit mi­niszterelnök washingtoni útja, beszéd a kongresszus előtt. — Amerikai robotrepülőgép-kísérlet -Kanadában. —v Lengyelor­szágban letartóztatják a volt Szolidaritás több vezetőjét, az am­nesztiatörvény megsértése nyomán. CSÜTÖRTÖK: Az SZKP KB Politikai Bizottsága a szovjet—amerikai viszonyról. — Kambodzsai tiltakozás az ASEAN-országoknál. — Reagan sajtóértekezlete: támadások a nicaraguai sandinista kor­mány ellen. — Az izraeli miniszterelnök Bukarestben. — Tár­gyalások a palesztin mozgalomban. PÉNTEK: Magyar—-'osztrák kormányfői megbeszélések Bécsben. — A Szovjetunióban befejeződnek a vasárnapi választásokat meg­előző gyűlések. A hét három kérdése Milyen új fejleményei vannak a szovjet—amerikai kapcsolatoknak? A nemzetközi jelentésekben já­ratos újságolvasó hozzászokha­tott ahhoz, hogy adott esetben a kifejezésbeli árnyalatoknak is szerepe van. Januárban Genfben tárgyalásokat tartottak a tárgya­lásokról, március 12-én új tár­gyalások kezdődnek ’ugyancsak a svájci városban, s a héten eszme­csere folyt Bécsben a két nagy­hatalom között a Közel- és Kö­zép-Kelet időszerű kérdéseiről. Nem formális tárgyalásra ke­rült sor Bécsben — a több órás konzultáció során olyan ismert diplomaták vezették a küldöttsé­geket, mint Vlagyimir Poljakov és Richard Murphy. A cél inkább a közvetlen első kézből való tá­jékozódás volt, § annak .keresése, van-e mód valamelyik területen közös fellépésre. Ezért egyelőre teljes titoktartás övezi, a találko­zót— ebben már előzőleg meg­állapodtak —, hiszen olyan fo­lyamatról van szó, amely éppen- hogy megindulhatott. A tény így is rendkívül jelentős, hiszen utol­jára 1977 őszén folytattak szov­jet—amerikai tárgyalásokat, ki­zárólag a válságtérség ügyeinek szentelve. I Gyors és látványos eredmények aligha várhatók, hiszen az Egye­sült Államok mind ez ideig nem mondott le a különutak erőlteté­séről, míg a Szovjetunió — a leg­több arab ország elvi egyetérté­sével — egy átfogó közel-keleti békekonferencia mellett száll sík­ra. Más kérdésekben, mint az öböl-menti feszültség korlátozá- .sában, talán könnyebben lehet bi­zonyos közös nevezőt találni, ám ma még csak j annyi bizonyos, hogy felújították az eszmecserét. A különválasztott témák nem jelentik azt, hogy nincs közöttük összefüggés: nyilván a válságtér­ségek körüli szovjet—amerikai viszony kapcsolódik az új tárgya­lásokhoz, a két ország viszonyá­nak fővonalához. A márciusi nyi­tánnyal kapcsolatban fontos nyi­latkozatok hangzottak el Moszk­vában, a vasárnapi köztársasági választásokat megelőző kampány­ban. A hagyományokhoz híven egymás után léptek a választási gyűlések szószékére a párt és a kormány vezetői, s megerősítet­ték: A Szovjetunió messzemenő­en keresi a lehetséges megálla­podásokat, ugyanakkor fellép minden nyomással és beavatko­zási próbálkozással szemben. Az amerikai sajtó gyakran idé­zi a szellemes összevetést, hogy a tangóhoz és az eredményes tár­gyalásokhoz mindig két partner szükséges. Ezt, a jelek szerint, Washington címére kell adresz- szálni. A genfi előkészületekkel és a bécsi eszmecserével párhu­zamosan ugyanis amerikai poli­tikusok változatlanul hirdetik az űrfegyverkezési előmunkálato­kat, sajtóértekezletén maga az elnök fenyegette meg a haladó Nicaraguát, s újabb kísérletet hajtottak végre Észak-Kanada fe­lett egy amerikai manőverező ro­botrepülőgéppel. Ez esetben az in­doklás is figyelmet érdemelt, s nemigen szolgálhatta a bizalom elmélyítését. A Pentagon azzal indokolta a helyszín megválasz­tását, hogy az hasonlatos a Szov­jetunió domborzati és természeti viszonyaihoz.. Mi a helyzet Dél-Libanonban? Két nappal a tervezett időpont előtt visszavonták az izraeli csa­patokat Szidon környékéről, s a Litani folyó feletti első kiürí­tési zónából, nyilván meg akar­ták előzni az esetleges ellenállási akciókat. A libanoni kormány­erők átvették a területet, de az össze nem hangolt akciók; lehető­vé tették különböző szélsőséges elemek beszivárgását is. Az el­ső órák csendjét ezért nemsoká­ra többé-kevésbé súlyos inciden­sek törték meg, szunniták és síi­ták ütköztek meg, siita funda­mentalisták zavarták meg a ren­det. A libanoni egységkormány — rendszerint nem teljes számban, hanem olyan fontos tagok, mint a drúz Dzsumblatt, vagy a siita amal mozgalmat képviselő Bar- ri távollétében — szinte megsza­kítás nélkül ülésezett, és Da­maszkusz is nagy erőfeszítéseket tett a nemzeti egyetértés kiala­kítására Libanonban. A polgár- háborús jellegű törekvésekkel szemben ugyanakkor ellentétes irányzatok is mutatkoznak: ma már mindenki riadót fúj a liba- 1 nőni gazdaság állapota felett. (A libanoni font, amely jelentősebb értékveszteség nélkül átvészélte a belső válságot, s az 1982-es há­borút, az utóbbi hónapokban ér-' tékének egyharmadára zuhant a dollárhoz viszonyítva. Az ezzel kapcsolatos kényszerű kijózano­dás mindenesetre elősegítheti a konszolidációt. Közben véres színjáték zajlik Libanon még megszállt területe­in. Az ellenállási mozgalom, amelynek fő erejét a siita lakos­ság képezi, több akciót hajtott végre az izraeli hadsereg ellen, s támadásaival erőteljesen bom­lasztja a Haddad utódjaként fel­lépő Lahad tábornok miliciáit. Ügy tűnik, hogy a dezertálások száma már csaknem a zsoldos­haderő negyven százalékát érin­ti! Az ellenállás nyilván rá akarja kényszeríteni Izraelt a teljes kiürítésre, mivel az első zónából történő kivonulás nyo­mán akár hosszabb szünet is kö­vetkezhet. A megszálló hadsereg válaszként körülveszi a rebellis falvakat, és a korábbi módszert folytatva bulldózerrel a földdel teszi egyenlővé a gyánúsítottak házait, utcáit. Miért tiltakozott Kambodzsa az ASEAN-országoknál? Fegyveres harcok és diplomá­cia — ez jellemzi a Kambodzsa körüli viszály élénkülését. A kambodzsai néphadsereg, vala­mint az őket támogató vietnami egységek — kihasználva az ápri­lisig tartó száraz évszak lehető­ségeit, a korszerűbb haditechni­kai eszközök bevetésére — nagy­arányú offenzívát indítottak a thai határvidéken elhelyezeti el-, lenforradalmi gerillatáborok el­len. Először a jobboldali Son San katonai erőit számolták fel, majd csapást mértek a polpotistákra. Ezzel a rendszerellenes csopor­tokat jelentős vereség érte, igaz néhány százezren átmenekültek Thaiföldre, hiszen a táborok jel­legzetessége éppen a szomszéd ország felé hagyott „vészkijá­rat-’ volt, amelyen át egyúttal fegyvert és utánpótlást is kap­tak. A sikeres akciók nyomán egy­részt Pekingből hangzottak el fenyegetőzések (egészen egy újabb Vietnam-ellenes csapás emlegetéséig), másrészt az ASEAN-országok soros értekez­letükön katonai segítséget kértek a nyugati országoktól, a népi erők előrenyomulására hivatkoz­va. i Kambodzsa határozott jegy­zékben tiltakozott az ASEAN magatartása 'ellen, s rámutatott: a kambodzsai területen létesí­tett, beékelt bázisok éppen a .né­pi Kambodzsát veszélyeztették, s az ASEAN segítette a manőve­reiket. Phnom Penh több ízben javasolta, hogy létesítsenek de- militarizált, elválasztó övezetet a kambodzsai—thai határon, ami kölcsönös biztosítékot nyújtana mindkét fél számára, sajnos, az hektáronként 6,53 tonnát takarít­hattak be. A növénytermesztésen kívül jelentős a dusnoki tsz-ben a szarvasmarha- és a baromfite­nyésztés. Az istállókban 221 te­henet tartottak, a tehenenkénti tejtermelés pedig 4 ezer 332 liter volt. A baromfiágazatban legfon­tosabb volt a kacsakeltetés. A 12 ezres törzsállomány tojásaiból 688 ezer naposkacsa kelt ki, mely­nek több mint a felét — jövedel­mezően — értékesítették. Az alaptevékenységen kívül a szö­vetkezet konfekcióipari bérmun­kát ’vállalt, valamint vendéglátó- egységet és benzinkutat is üze­meltet. Így a múlt évben az üzem termelési értéke 225 millió 484 ezer forintot tett ki. Harcban az aszállyal Az öt és félezer hektáros vá­rosföldi Dózsa Termelőszövetke­zetben — hangzott el pénteken a zárszámadó küldöttgyűlésen — különösen a kukorica sínylette meg tavaly az aszályt. Az 1500 hektáros vetésterületnek kéthar­madáról tudtak betakarítani ter­mést, s ott is hektáronként csak három tonnát. Viszont az 500 hek­tár búza 6,3 tonnás rekordtermést hozott. Fontos ágazat a Dózsában a ta­karmánytermesztés és -feldolgo­zás is. A Kiskunsági TESZÖV ál­tal meghirdetett versenyben a gyep-kategóriában első helyen végeztek. Szárítóberendezéseik áprilistól november közepéig dolgoztak, a feldolgozott lucerna, fű és kukoricaszár mennyisége meghaladta a 450Ó tonnát. A szabadban tartott szarvas- marháik száma 1300 fölötti. A sertéságazatuk túlteljesítette ter­vét, az állomány csaknem 4000, a háztájiban pedig kereken 7 és félezer. Sertésből az összes bevé­tel meghaladta a 24 millió forin­tot, szarvasmarhaból a 8 és fél milliót. A termelőszövetkezet árbevé­tele több mint 360 millió forint. A gazdasági eredmény mintegy hatmillió forint lett; a tervnek ASEAN még nem módosított ál­láspontján, de a katonai helyzet változása minden bizonnyal érez­teti majd hatását a diplomáciai érintkezésben is .... nem egészen fele, de az előző évi eredménynek többszöröse. Sajnos az idén megint nem jók a kilátások. Ot év alatt egy teljes esztendő átlagcsapadékával adós már a természet. A talaj­ban nincs víztartalék. Felvetet­ték a küldöttgyűlésen, hogy ilyen szélsőséges helyzetben meg kel­lene nyitni a kutatások alkalmá­val fúrt kutakat. Az Alföld tele van ilyen kincset érő vízforrá­sokkal, a Dózsa területén három van belőlük. Segítségükkel több száz hektárt lehetne végszükség­ben öntözni. Tehenek a háztájiban Tegnap gyűltek össze a kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet tagjai is zár­számadó közgyűlésükre. A gaz­daság a múlt évet eredményesen zárta, bár az utóbbi három év aszálya megnehezítette a koráb­ban elhatározott« fejlesztések megvalósítását. Súlyosbította a helyzetet, hogy talajvizet 180 cen­timéternél találtak, ami már az ültetvények termésében is kiesést okozott. A búza kivételével ala­csony termésátlagokat értek el. Az anyagfelhasználás takaréko­sabbá válásával csupán az ága­zat veszteségeit lehetett csök­kenteni. Az új öntözőgépek beál­lításával a vízfelhasználás húsz százalékkal emelkedett az előző évihez képest. Az állattenyésztési és takar­mánytermesztési főágazat ered­ménye a múlt évben elmaradt a tervezettől. Így a tehenészet nye­resége is kisebb a vártnál, át­szervezése mégis fejlődést je­lent. Az állomány jelentős részét, 152 állatot kistermelőkhöz he­lyezték ki. A nagyüzemi állatte­nyésztés munkájához elegendő szálas- és tömegtakarmányt ter­meltek, bár silóból hiány mutat­kozott. Ezt a kukoricaszár tartó­sításával pótolták. A városföldi üzemben 154 ezer naposlibát keltettek, értékesítét- tek, sőt tyúktojás bérkeltetésére is vállalkoztak. A májliba minő­ségének javítása érdekében nö­velték a keresztezett fajták ará­nyát az állományban. ; Réti Ervin Szövetkezeti zárszámadások (Folytatás az 1. oldalról.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom