Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-23 / 18. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. január 23.

É

/

Ötezer találmány

A múlt évi v találmányi bejelentések száma 1984 végére elérte az ötezret. Magyarországon a felszabadulás óta még egyetlen évben sem regisztráltak ennyi bejelentést. A rohamos növekedés az utóbbi időben következett be. ami. óta a kormányzati szervek és a közvélemény fokozott figyelemmel kíséri a szellemi alkotások, sorsát.

' Aki ért hozzá, az persze azt mondhatja erre: a találmányi bejelentés önmagában nem sokat ér. fő kérdés az. milyen gazdasági eredményt hoznak a hasznosított találmányok, újítások. Nos, 1977 óta a találmányok esetében a hasznos eredmény és az újítások hozama is egyenletesen emelkedik. 1983-ban csaknem 12 milliárd forint volt a vállalatok által kimutatott eredmény. Ennél azonban jóval többről van szó, hiszen, a »gazdálkodó szervezetek csak egy naptári éven belül mérnek, s a tavalyelőtt bevezetett újítások, találmányok halmozódó gazdasági haszna így már nem kerül bele a kimutatásokba.

Mivel magyarázzuk a szellemi értékek hasznosításában bekövetkezett kedvező változásokat?

A gazdasági fejlődés ütemének mérséklődése, a vállalati műszaki fejlesztés lelassulása éppenséggel nem látszanak alátámasztani ezt a tendenciát. Az utóbbi években megszaporodtak az alaphiámyos. veszteséges vállalatok, amelyek nehezebben szánják rá magukat új vállalkozásokra, s így a találmányok hasznosításától is húzódoznak. Ezt látjuk az egyik oldalon.

A másikon viszont megjelentek az innovációt felkaro. ló- szervezetek, megjelent a kockázati tőke. amely hajlandó finanszírozni a jő ötleteket. A feltalálóknak ma. már van hava fordulniuk, van kitől segítséget kérniük. A Magyar Nemzeti Bank Innová. ciós Alapja mellett megalakult a KISZ keretében az Alkotó Ifjúság Egyesülés, az OMFB

és az Állami Fejlesztési Bank életre hívta a Műszaki Fejlesztési Pénzügyi Egyesülést, az Ipari Minisztérium az Ipari Innovációs Alapot, a MÉM az Agrár Innovációs Alapot és így tovább. Az újítások, találmányok hasznosításának esélyei tehát a megnehezedett, szigorúbbá vált gazdasági feltételek közepette is jelentősen javultak.

Ugyanakkor gazdaságirányítási rendszerünk a szabályozók és a jogszabályok mó-. dosításával a közelmúltban több olyan kötöttséget feloldott. amely eddig a szellemi alkotások létrejöttét hátráltatta. Ilyen volt például a munkaköri kötelezettség merev értelmezése, amely szinte teljesen kizárta a mérnökökéi az újítók sorából. De visszavetette az újítási mozgalmat az is, hogy a vállalatoknak az újítási díjat a részesedési alapból kellett kifizetniük. A múlt évtől ez is megváltozott, s ma már az adózott nyereség, vagy a bérköltség képezi a kifizetés alapját.

Vagy emlékezzünk csak hány pert indítottak a vállalatok a feltalálók ellen (s megfordítva), amikor a találmányi díj összegének megállapítására került sor. Az úi szabályozás ma már bizonyos fogódzót, támpontot ad a vállalatvezetésnek, amikor kimondja, hogy újítások esetében az egyévi hasznos eredmény 5 százaléka, szolgálati találmányoknál az öt év alatt elért hasznos eredmény, 8 százaléka képezi a tárgyalás kiindulópontját.

A felsorolt jogszabálymó-% dosítások kivétel nélkül a vállalati kollektívák, az újítók, feltalálók érdekeltségét növelték. s ezáltal fokozott mértékben ösztönöztek új szellemi produktumok létrehozására. illetve hasznosítására.

A gazdaságirányítási rendszer jelenlegi továbbfejlesztése is több olyan elemet, tartalmaz. amely bizakodásra ad okoj. A legfontosabb ebből a

szempontból a vállalati nyereségérdekeltség megnövekedett szerepe. Az újítások, találmányok felhasználásával elért magasabb műszaki színvonal ezentúl fokozottabban kifejezésre juthat a termékek árában, s így remélhetőleg tovább, növeli a szellemi eredmények becsületét.

Az új szabályozás adókedvezménnyel igyekszik fellendíteni a szellemi értékek vállalatok közötti adásvételét, kereskedelmét.,. S kedvezményt kap a vállalat az újítási és a közreműködői díjak kifizetésekor is, mert ezek ezentúl semmilyen esetben nem számítanak bele a keresetbe. tehát adózni sem kell utánuk.

A változások sorában beszélhetnénk még arról, hogy az Országos Találmányi Hivatal hogyan gyorsította, egyszerűsítette a szabadalmakkal kapcsolatos eljárásokat, s ide tartozik az is, hogy az iparjogvédelmi szakemberek képzése új lendületet kapott különösen azóta, hagy a felsőfokú tanfolyamokon nem oklevelet. hanem másoddiplomát lehet szerezni. Figyelmet érdemel az is, hogy az Országos Vezetőképző Intézet kötelezővé tette a licencforgalom és az iparjogvédelem című tantárgyakat a vezetők számára. Jó jel. s a megindult pezsgés, bizonyítéka, hogy a megyékben soha annyi újítási, iparjogvédelmi kiállítást, ankétet. börzét nem szerveztek még, mint tavaly.

Mindez arra mutat, hogy a társadalom mind szélesebb rétegei ismerik fel: véget kell vetni a pazarlásnak, okosabban kell gazdálkodni szellemi értékeinkkel. Maga az ügy körültekintőbblb szabályozást, rugalmasabb ügyintézést kíván és igényel, azok pedig, akik átlagon felüli teljesítménnyel járulnak hozzá a népgazdaság eredményeihez, kiemelkedő erkölcsi és anyagi megbecsülést érdemelnek.

T. M.

Parikén sok mülik

Az üzemvezetőnő

• Az flzemvezetőnő megbeszéli » feladatokat, (Tóth Sándor felvétele)

Egy 280 dolgozót foglalkoztató forgácsolóüzem veze&jjének lenni nem könnyű dolog. Ha jó szakemberekből áll a gárda, akkor ií nagy felelősség nehezedik a főnökre, hiszen szájnos műszaki és szervezési feladat sikeres megoldásán túl el kell járni az emberek ügyes-bajos dolgaiban, s az ekkora létszám mellett elkerülhetetlen súrlódások, érdekellentétek között is meg kell őrizni a kollektíva egységét. Tehát mindenképpen sok múlik az üzemvezetőn, ezért csak olyan embernek szabad ezen a poszton dolgozni, aki szakmai tudásával és emberi magatartásával képes kivívni a munkakör ellátásához nélkülözhetetlen tekintélyt. Aki valaha dolgozott vezető beosztásban tudja, hogy ez a legnehezebb.

„Dörzsölt, öreg rókák” előtt kell a ráter- ipettséget bizonyítani nap mint nap annak, aki a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárának forgácsolóüzemét akarja vezetni. Schneider József né gépész üzemmérnöknek ez rendre sikerül. Főnöke szerint nehéz ember, aki nem rejti véka alá a véleményét senkivel szemben, de a rábízott feladatokat, ha törik, ha szakad, végrehajtja.

2

Sokan csodálkoznak, hogy nő létemre a műszaki pályáit válasz- tottarrf, de ez nálunk családi hagyomány. Villamosmérnök apám 1961-ben — mikor kijártam a gépiipari technikumot — beadott a Telefongyárba egy barátjához, és kérte: „Tanítsd meg ezt a lányt dolgozni”. Egy évig normában, • majd üzemtechnológusként dolgoztam, mindig műhely közelben voltam, így otthonosan, moz. gok a gépek között. Időközben elvégeztem a felsőfokú technikumot is. 1964-ben férjhez mentem és Kecskemétre jöttünk a BRG- be. itt ígértek ugyanis lakást.

Tíz évig borzasztó „honvágyam” volt. Ebben aZ időben még a város iparának munkakultúrája * lényegesen alacsonyabb szinten állt, mint almiilyenhez Budapesten hozzászoktam. A környezet’ is idegen volt számomra. Azóta nagy lokálpatrióta lettem. Előfordult. hogy a már itt született lányommal nem éreztük jól ma-, gurtkalt a fővárosiban, mert nagy tömeg volt az üzletekben^ nem ízlett a vásárolt kenyér.

1971-ben jöttem át a SZIM-hez,

amit nem bántam meg. Kezdetben , hidraulikus munkaihengere- ket készítettünk, kis- és közepes daraibs záróiban. Ezután tértünik át a nagy sorozatú fékszerelvé- jiyek gyártására, amiit jelentős beruházás előzött még. A gyár- tásfejlesztésban is részt Ve^em, mint technológus, végigkísértem a folyamatot a gépek kiválasztásától az üzembe állításig. 1978- ban átrendeztük á csarnokot, ami szintén izgalmas feladat volt.

— Üzemvezetőként hogyan sikerült elfogadtatnia magát?

— 1991-ben kerültem ebbe a beosztásba. Sokáig .^mutogattak”, ami nagyon zavart. Ha bárki idejött, elmondták néki, hogy itt egy nő az üzemvezető. Bizony másfél évig tartó, nagy harcot kellett vívnom, míg a művezetők és az esztergályosok elismerték, hogy értem a szakmát. Technológusként azonban nagyobb sikerélményeim voltak. Csodálatos érzés, amikor az ember a kezébe vesz egy alkatrészrajzot és gonl- dolatalban egymást követik a variációk, miképpen lehetne ezt gyártaná. Végül kialakul a végső

elképzelés, amit meg kell tudni védeni más véleményekkel szem. ben. Jelenleg a napi nyolcból csak egy órát tudok műszaki kérdésekkel foglalkozni, a többi ügyintézés, ellenőrzés. Persze így is sokat tanulok, s ha újra technológus lennék, már másképpen, a jelenlegi tapasztalataimat felhasználva csinálnám. Ha rajtam múlna, minden szakemberrel végigjáratnám a „szamárlétrát”. Kezdjenek a fiatalok a műhelyben a gépnél, izzadjanak, tanulják ki a mesterség minden fortélyált. Utána irányítsanak.

— Mit tart saját maga legnagyobb erényének és hibájának?

— Mindkettő a makacsságomból adódik. Nem nagyon ismerem a megalkuvást, és ez bizonyos szempontból jó. Ugyanakkor az iis sokszor előfordul, hogy nem gondolok végig türelmesen valamit, hirtelen vagyok, amit később megbánok, és módosítani kell az álláspontomat.

Bálái F. István

KlSZ-mérleg SAJAT tollakkal a baromfifeldolgozóban

A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál ezernyolcszázan keresik a kenyerüket. Minden száz emberből harmincnyolc fiatal. A központi, kecskeméti gyárban négyszázhetvenen tartoznak a harminc éven aluliak közé. A cég évente tekintélyes — hús-, toll- és tojástermelő — népgazdasági feladatot old meg. Nyilvánvaló, a külpiac szeszélyeihez igazodni kénytelen, olykor hajszás, kimerítő munkából az ifjú korosztályok tagjai derekasan kiveszik a részüket, másként a jó eredmények nem lennének elérhetők. Sok fiatalt nyomasztja az otthonteremtés gondja, akadályozza a közösségi megmozdulásokban az ingázó életmód. Nem lehet könnyű a KISZ-ben a :szervezést-vezetést vállalók dolga.

„Ha velünk tartanak, tartalmasabbá válik az életük” Hatszáz aláírás a békefelhívásra A termelést is segítik

— Sikerül-e a mozgalomban a munkahely gazdasági rangjával összhangban dUó szintet elérni? — kérdeztem a Vágó Béla nevét viselő KISZ-bizottság titkárától. Mthó Mihálynétól.

— Azt hiszem, ha a vállalati KÍSZ- •élet sokszínűségét vesszük alapul, akkor igennel válaszolhatok. Ami nem jelenti egyben azt is. hogy mindlennel elégedettek lehetünk.

— Hol kell erősíteni?

— Itt van mindjárt a szervezettségi arány, csak harminckét, százalékos. Nem célunk, hogy mindenkit mindenáron beédesgessünk a KISZ-be, de azért érezzük: akkor lehetünk igazán a vállalati ifjúság vezető ereje, ha növeljük a tag. létszámot.

— A múlt évben nem járt sikerrel ez a törekvés?

— Tizennégy tagot vettünk fel, nyolcat átigazoltunk. Lehetne ez több is, főleg a munkásfiatalok közül kell újabbakat is megnyernünk. Ennek érdeké, iben létrehozunk az idén egy munkabizottságot, amely a fiatalok e rétegével külön is foglalkozik.

— Azért a vonzó program sem mellékes ...

— Természetes, és nem a gyerekek valamiféle „megdolgozására” készülünk. Azt. akarjuk velük az eddiginél jobban ■érzékeltetni, hogy ha velünk tartanak, tartalmasabbá válik az életük, s esetenként talán könnyebbé is.

— Az előbb említett sokszínűség miben állt, 1984-ben?

— Elsőként említem a báb. és a néptáncszakkörünket. amelyekbe min- denjki beléphet, akinek kedve van. Ezek sok örömet szereznek a vállalati óvoda

kicsinyeinek és az általunk patronált iskolák tanulóinak. Az irodalmi színpadunk a munkahelyi ünnepségeken szerepel. Bekapcsolódhattak a fiatalok tavaly a 'Kecskemét és a vállalat törté, netét feldolgozó vetélkedőibe, volt öt. fordulós műveltségi totónk, felszabadulási vetélkedő és több bálát is rendeztek az alapszervezetek.

Bővültek a sportolási lehetőségeink, a hunyadivárosi általános iskolában, valamint a kereskedelmi és -vendéglá- tóipari szakmunkásképzőben rendszeres edzési alkalmaink vannak. A fiúk futballcsapata második lett az iparági országos versenyen. A Hírős SE tollaslabda-bajnokságon is indultunk, és megnyertük a férfi és a női versenyt. A női kosárlabdacsapatunk bekapcsolódott a munkahelyi szintű városi küz. delmek.be. A vállalati sportpálya megépülése után még több alkalmunk lesz a sportolásra.

— Ez eddig kultúra, szórakozás és

sport volt. —

— A békefelhívásra hatszáz aláírást gyűjtöttek a KISZ-tagok a múlt évi országos békekonferenciát megelőzően. Ott voltunk minden tömegpolitikai megmozduláson. A politikai, érzékenységet szervezett oktatással Iá fejlesztjük a fiatalokban. Tavaly a béke, a vallás. az egyház szerepe Magyarországon és a népgazdaság helyzete volt a vitakörök három fő témája. A. munkához való hozzáállásról külön fórumon Csaptak össze a' fiatalok. A viták kapcsán jártunk Budapesten a Munkás- mozgalmi Múzeumban, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házát is felkerestük. A forradalmi ifjúsági napok városi és megyei rendezvényein mindig ott vagyunk.

— Ügy tűnik, valóban történt egy és más a Vágó Béla KISZ-szervezetben. A pártba hány fiatalt ajánlottak?

— A százhetvennyolc KISZ-tag közül ötvenhármán tagjai a ■ pártnak is. Tavaly tíz fiatalt vettek fel ajánlásunkra a vállalat pártszervezetébe. Azt hiszem, ez nem rossz szám. Egyébként a KISZ-fiatalak a szakszervezetben is' számos választott tisztséget betöltenek, a SZOT-tagságtól a 'brigádvezetőségig. A pártban többen vezetőségi tagok.

— A termelést, a gazdálkodást segítik-e külön szervezeti eszközökkel?

— Erre hivatott az PMKT. vagyis a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa, amely csoport már tíz éve irányítja nálunk a mozgalom termelési részét. Támogatja a fiatal újítókat, újítási heteket, vetélkedőket szervez a szakmai színvonal emelése érdekében. Tőlük,származik az import pótalkatrészek helyettesítésének ötlete saját fcé- szítésűekkel. Az FMKT tagjai szervezik a Szakma Ifjú Mestere erőpróbákat. Tavaly egyébként három ifjúsági munkabrigád alakult nálunk, részt vesznek a kohgresszusi és felszabadulási versenyben. A múlt évben egyébként négy- turnusos építőtábor szervezésével is segítettük a termelést.

— A vállalat vezetői odafigyelnek a KISZ munkájára?

— Elismerik, megbecsülik, amit 'esi-' nálunk. A - FIN idején és november 7- én például évente pénzjutalmat kapnak* a mozgalom legaktívabb résztvevői. Minden tekintetben számítanak, ránk — mondta Mihó Mihályné, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat KISZ-bizottságának titkára.

A. Tóth Sándor

Mire jó Sós Mihály bora?

A melléküzemág nagyon rosszul állt a szövetkezetben. Pedig a beinduláskor azt remélték, hogy ezzel fognak minden bajt megoldani, sőt hogy ezzel a „földide- gen” munkával, ahogy a tanyákon elnevezték az ipari tevékenységet, a tagok jövedelme is emelkedni fog.

Vasmegmunkálásra rendezkedtek be. A legmodernebb gépeket sikerült beszerezniük, és jó fizetésért a szomszéd városból a legjobb szakmunkásokat is ide tudták csábítani.

Valahol azonban hiba •csúszott a számításba, s most ott álltak, hogy vagy mindent felszámolva eladják a csodálatos gépeket, vagy úgy, ahogy van, gépestől, emberestől átadják az egészet valami idegen cégnek.

Az elnök ezt az utóbbit szerette volna, de lehetőleg már holnap, mert púp volt a hátán a melléküzemág, meg szégyellte is, hogy más „rendes szövetkezet” meggazdagodik az ilyen vállalkozáson, ők meg ráfizetnek.

Ekkor hívta el Sós Mihály egy ’ kis borozásra az elnököt a tanyájára.

— Igaz — mondta — nem szekszárdi vagy villányi, csak afféle alföldi vörös, de jó keverék: kadarka, kékfrankos meg oportó, Még eddig senki sem bánta meg hogy a szájába vette.

Az elnök eleinte szabódon, hogy sok a dolga, de végül elment.

Sós Mihály tanyája elég messze esett a központtól, de minden zuga azt mutatta, hogy a gazda érti a dolgát. A vendégnek előbb végig kellett néznie a gyümölcsfákat, aztán az ólakat a jószággal, s csak ezek után mentek le a pincébe.

Végigkóstoltak minden hordót, de elsőre nem sikerült eldönteni, melyik a legjobb. A must-* rát meg kellett ismételni.

Be nem rúgtak, de mind a ketten jó hangulatba kerültek. Ekkor rukkolt elő Sós Mihály a maga dolgával.

—- Várjunk még egy fél évet ezzel a melléküzemággal, elnök elvtársi

— Már így is elkés-• tünk vele.

— Nem szabad semmit sem elsietni.

— Elkéstünk vele, nem elsiettük!

— Mondok én valamit. Adjon nekem három havi próbaidőt, és helyrehozom az egész dolgot. Jia nem, három hónap már. nem oszt, nem szoroz. Ha meg igen.,. szóval fogadjunk, hogy tízszeres hasznot hozok. No! Itt a kezem.

— Dehát hogyan?

— Pszt! — tette Sós Mihály a szája elé az ujját. i— Ez titok. Csak annyit, hogy nem lesz benne gazemberség. Én meg kapok tiz százalékot minden • haszonból.

Az elnök, vagy mert nagyon ízlett neki a bor, vagy mert ismerte Sós Mihályt, és tudta, hogy még eddig akármibe fogott, az mind sikerült, beleegyezett a dologba.

Egy hónap alatt a melléküzemág egyenesbe került, két hónap után már nyereséggel dolgozott, s egy fél év múlva egy kombájnt tudtak venni abból >a haszonból, amit megtermelt.

Pedig ugyanazok a vezetők és ugyanazok a munkások dolgoztak most is, mint régebben.

Az elnök behívatta magához Sós Mihályt.

— Van-e még abból a jó vörös borból, amibőt a múltkor Ittunk?

— Van hót.

— Elmennék, megnézném, nem romlott-e meg.

Igaz, már nem volt annyi tele hordó, mint első alkalommal, de most is volt mit kóstolgatni, Előszörre most sem tudták eldönteni, melyik a legjobb. Másodszorra sem.

Valamikor a harmadik menet közepén, az elnök megfogta Sós Mihály karját.

— Idefigyelj, koma? Addig egy kortyot sem iszom, amíg el nem mondod, mi a fenét csináltál a melléküzemmel.

Sós Mihály teleengedte a topóból az elnök poharát, aztán elvigyo- rodott.

— Borzasztó egyszerű az egész. Elmentem a megye vasboltjaiba, és megkérdeztem, mi a legkeresettebb hiánycikk. Mindig volt jócskán. Hol facsavar, hol anyáscsavar, hol ajtózár, hol mós. Aztán hazajöttem, megbeszéltem a mérnökkel, tudnak-e ilyen és ilyen profilú gépet csinálni. Gyerekjáték volt nekik. Egy hét múlva a hiánycikk nem volt hiánycikk. Én újabb basbolto- kat kerestem fel, most már a megyén kívül is, és ott is megkérdeztem, mijük nincsen. És kezdtük elölről.

Azzal Sós Mihály az elnök felé nyújtotta a poharát.

— No, isten-isten!

— Egészségünkre! — mondta az elnök, és felhajtotta az újabb pohár bort.

Aztán bizonytalanul nevetni kezdett.

— Te! Azt hiszem, megint eltévesztettem a rangsort.

— Nem baj! — legyintett Sós Mihály. — Majd újból kezdjük az egészet.

Tóth Tibor

&