Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

1984. december 8. • PETŐFI NÉPE %■ MEGSZÜNTETTÉK A MÉRLEGHIÁNYT Kommunisták számvetése Lászlófalván „A mi viszonyaink között min­den társadalmi kérdés megoldá­sa, a szocializmus felépítése gaz­dasági munkánk eredményétő} függ” — ezzel a megállapítással kezdte a lászlófalvi Egyetértés Termelőszövetkezet pártalap- szervezetőnek titkára Kovács Pé­ter, a beszámoló taggyűlésen* a kommunisták gazdasági segítő, ellenőrző munkájának elemzé­sét. Az alapszervezet gazdaság- politikájának kialakítását a he­lyi termelőszövetkezetben rejlő lehetőségek alapján tudta cél­szerűen és reálisan megalapozni. Miért erre építettek? A község­ben meghatározó szerepe van az Egyetértés Termelőszövetkezet­nek, ugyanis a lakosság mintegy felét foglalkoztatja, s minden család kötődik a gazdasághoz va­lamilyen módon. A közös gaz­daság működési területe egybe­esik a községi közigazgatás terü­letével. A termelőszövetkezet 8300 hek­táron gazdálkodik, kedvezőtlen éghajlati, talajviszonyok mellett. A korábbi állami támogatások lehetővé tették az egyesült tsz- ek talpraállását, de a külső és belső egyensúly felbomlása, a termelési költségek növekedése, a több éves . aszály miatt nem tudtak eredményesen gazdálkod­ni. Világossá vált: az alaptévé- kenység nem hoz olyan nyere­séget, hogy fejleszteni, bővíteni tudjanak, 'ezért az anyagiak na­gyobb részét a melléküzemágba fektették, amely az elmúlt évek­ben nyereséget hozott. A veszte­séges ágazatok megszüntetése ér­dekében a juh- és a fejőstehén­állományt a tagoknál helyezték el, s önálló takarmány termelő' ágazatot hoztak létre, amelynek eredménye már ebben az évben megmutatkozott. Folyamatban van a 300 hektáros szőlőültet­vény telepítése, s a 79 hektár­nyi I régi szőlőültetvényben befer jezték a rekonstrukciót. Január­ban 9 millió 650 ezejr forint veszteséggel "kezdték, az eszten­dőt. Az esedékes hitélek vissza­fizetése érdekében szigorították a pénzügyi gazdálkodást. A je­lenlegi pénzügyi felmérések sze­rint nem lesz veszteséges a szö­vetkezet, a'mely.a kommunisták­nak is .köszönhető. Az Egyetértés Tsz pártirányí­tása közvetett és közvetlen for­mában is érvényesült, hiszen a párttagok közül 52-en a közös gazdaság tagjai, s a községi pártalapszervezet titkára is tsz- tag. A hat pártcsoport szorosan kötődik a munkahelyekhez, il­letve egy-egy szakmához. A pártcsoportok mozgósították, szervezték a kommunistákat a meghatározott féladatok végre­hajtására. A párttagok megtalál­hatók a szocialista brigádban, a Hazafias Népfront-mozgalomban, a téesz-bizottságokban, a közsé­gi tanácsban, s egyéb szerveze­tekben. A pártcsóportok megha­tározzák és ellenőrzik a párt­megbízatások teljesítését és mi­nősítik a kommunisták munká­ját. Lászlófalván a termelőszövet­kezet nemcsak gazdasági, de je­lentős társadalmi szerepet is vál­lal. S a téesz gazdái társadalmi tevékenységüket minden tömeg- szervezetben és mozgalomban kifejtik, de több százezer forint értékű munkával hozzájárultak a. község fejlesztéséhez is. A téesz anyagi támogatásával épült fel az általános iskola két tan­terme, és valósult meg a műve­lődési ház felújítása, a parkok kialakítása. A közös gazdaság anyagilag támogatja az iskolát, az óvodát. A beszámolóban el­hangzott az is, hogy, a korábbi évektől eltérően,' hatékonyabb segítséget várnak a KISZ-től a fiatalok párttaggá nevelésében, és a KISZ-tagok létszámának növelésében. A beszámoló felett élénk vita alakult ki, amelynek során hang­súlyozták: változatlanul nagy je­lentősége van a párttagok példa- mutatásának, a káder- és sze­mélyzeti munka javításának, a rentábilis termelésnek, a párt­építésnek. A vitában felszólalt Hantos József, a. megyei pártbi­zottság tagja, aki köszöntötte a beszámoló taggyűlés résztvevőit, majd átadta Varga Józsefnek a Kiváló Pártmunkáért oklevelet. A beszámoló taggyűlés a veze­tőségválasztó' taggyűlés tisztség- viselőinek megválasztásával fe­jeződött be. Gémes Gábor FOLYTATÓDJÉK J A VITA! Mindannyiunk hasznára Az elmúlt hetekben cikk­sorozat jelent meg lapunkban a nyilvános beszédről. - A so­rozat zárórendezvényére ma kerül sor Kecskeméten a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa, a KISZ megyei bizott­sága és szerkesztőségünk ren­dezésében. Szakács Gyula vas­kúti olvasónk levele a soro- | zathoz kapcsolódik: „Befejeződött egy életrevaló; Sokak gondolkodását serkentő sorozat A NYILVÁNOS BE­SZÉD MESTERFOGÁSAI-ról. Nem tudom, hányán vették részt a vitában, de abban bi­zonyos vagyok, hogy sokkal többen, mint akik le is írták, j be is küldték véleményüket. A sorozat közüggyé tette a nyilvános szereplés felelőssé­gét, a megszólalás, a véle­ménynyilvánítás erkölcsi ér­tékét. Amit hiányolok: nem talál­koztunk azok véleményével, akiknek kenyerük — a szó legszorosabb értelmében! — a beszéd. A tömegszervezetek, a tanácsok, a TIT-előadók, az ünnepi aktusok szónoka’i biz­tosak a dolgukban? Számuk­ra nem fontos, hogy szabato­san, közérthetően fejezzék, ki magukat ? Megkockáztattam' a sorozát elején egyik gazda­sági vezető figyelmét felhív­ni a szóiban forgó írásokra, s kézlegyintéssel, summás meg­állapítással elintézett: „Itt nem nyelvészekre, hanem jó' szakemberekre van szükség.” Hát a kettő kizárja egymást? Felteszem a kérdést: a kü­lönböző szintű vezetőképzés­ben nem kaphatna helyet olyan tantárgy — még ha fa­kultatív módon is —, amit úgy neveznek, hogy beszéd- készség, stílusgyakorlat, szó­noklattan? Bizonyára nem té­vedek, ha állítom: . ebben a megyében legalább kétezer ember rendszeresen tart elő­adásokat, ünnepi beszédeket, szerepel kisebb, vagy nagyobb nyilvánosság előtt —, s ta­pasztalatból is tudjuk: nem mindig közérthető, amit mon­danak. , Gyakran.,, hiányaik az érzelmi hatás, a tettekre moz­gósítás, mert sablonokat hal­lunk, mert szegényes az elő­adásmód. 5}' még továbblépve: ' a TIT sokoldalú nevelő, " is­meretterjesztő munkájába nem férne bele a retorikai képzés, a beszédkészség fej­lesztésének felkarolása? Hiszem, hogy á vita csak formailag fejeződött be. Biz­ton remélem, hogy mód lesz tovább csiszolni nyelvünket, fokozni a közszerepléshez fel­tétlen szükséges biztonságot.” Elismerés — újítóknak A napokban értékelték az Egészségügyi Minisztérium, a SZOT és a Találmányi Hivatal által 1984-re meghirdetett újítási verseny ered­ményeit. A megyék közül az első helyre Bács-Kiskun került! Dr. Gu­bacsi László, a megyei tanács egészségügyi osztályvezetője első díj­ként átvehette a kupát és a velejáró pénzjutalmat. Juszt László egészségügyi miniszterhelyettes ugyanakkor dr. Boromissza Csaba gyógyszerészhek és dr. Faragó Ferenc vegyészmérnöknek arany, dr. Jancsó Tamás főorvosnak és Kiss József osztályvezető-helyettesnek ezüst emlékérmet adott át. Róna Emy meseillusztrációinak kiállítása December elsejétől Róna Emy festőművész me­seillusztrációinak* kiállítása látható a SZÓRAKA- TÉNUSZBAN. A tárlat múlt szombati megnyitó­jával kezdődtek a karácsonyig tartó gazdag prog­ramoki kapcsolódva egyúttal a gyermekkönyvhét kecskeméti rendézvényeihez is. Róna Emy 1904-ben született, idén ünnepelte 80.. születésnapját. A 20-as évek közepén Párizsban ta­nult, ott kezdett — megélhetése biztosításához — illusztrálni a Villemard-kiádónak. Hazatérte után itthon is igen sork megbízást kapott; rnunkatársa volt a Singer és Wölfner, az Atheneum és a 'Palla­dia kiadóknak. Pályája során 378 könyv jelent meg rajzaival. A kiállításon több könyv W látható az eredeti grafikák mellett. Bizonyára sokan ráismernek majd a „Május hercegnője" tündéreire, a „Tányértalpúak” mackócsaládjára, Hófehérke és Hamupipőke Róna Emy megálmodta alakjára. Az egyik legnagyobb sikere Fazekas Anna: ÖREG NÉNE ŐZIKÉJE című verses meséjéhez készült sorozata. Számtalan kihdásban, több nyelven je­lent meg a könyv, két generáció egyik gyerekkori kedvence. A mesében minden lehetséges; ez hatá­sa fontosságának a titka. Ezeken a rajzokon az iga­zi mesék világa elevenedik meg: tündérek, király­nők, az erdő állatai, virágai, életre kelt babák, cir­kuszi bohócok és törpék. Ebben a környezetben rendez a Szórakaténwsz ezüst- és aranyvasárnap is karácsonyi KÖNYV- ÉS JÁTÉKVÁSÁRT. P, R. Á nemzet őrzi emléküket Negyven éve végezték ki a Felszabadító Bizottság katonai vezetőit 1944. NOVEMBER 22-én, késő délután, egy is­meretlen férfi csengetett be dr. Tartsay Vilmos nyugállományú százados Budapest, Andrássy út 29 szám alatti lakásán. Fia nyitott ajtót, aki. értet­lenül hallgatta, hogy az idegen- nagyapjával szeret­ne beszelni,,aki akkor már fél éve halott volt Míg beljebb mentek, hogy a dolgot tisztázzák, egy csend- ornyomozó-különítmény rontott be, s a jelenlévőket egy külön szobába terelték. Az akciót Radó Endre csendőrszázados, a Nem­zeti Számonkérő Szék katonai osztályának parancs­noka vezette, aki az árulóvá lett Mikulics Tibor bejelentése nyomán tudta meg, hogy a .katonai el­lenállás vezetői Tartsay lakásán aznap este fontos megbeszélést tartanak. A jelszó, amire kitárul majd az ajtó, a .^mozijegy” szócska volt. A MEGBESZÉLÉSRE érkező gyanútlan embere­ket Radó és pribékjei várták. „Gaz, bitang kom­munisták, most hurokra kerültetek!” — kiabáltak ál­dozataikba. „Na itt egy újabb tovaris!” — mondták amikor ismét megszólalt a csengő. A késő esti órá­kig 12 ellenállót fogtak el, s az egyetemi Fűvész- kertben őrizetbe vették Bajcsy-Zsilinszky Endrét egy Tarnak utcai lakásban pedig Kiss János altá­bornagyot. Messik János hadnagy és gróf Széche­nyi Pál zászlós később érkezett a Tartsay-lakásra ahol tűzharcba bocsátkoztak, és mindketten halá­los sebet kaptak. így lettek ők a Felszabadító Bizott­ság első hősi halottak A Nemzeti Számonkérő Szék a Margit körúti fogház III. emeletén rendezkedett be. Itt kezdték meg, még azon éjjel, a kihallgatásokat. A háborús rokkant Kiss tábornokot Radó rendelte maga elé: .„Na mi van tovaris?” — fogadta gúnyolódva. .Szó­lítson csak nyugodtan altábornagy úrnak” — vála­szolta az ősz generális. Radó erre ököllel' vágott az arcába. A Számonkérő Szék nyomozói a spanyol inkvizí­ciót is megszégyenítő módszerekkel próbálták áldo­zataikat szólásra bírni. Tartsay meztelen talpára 68 gumibot-ütést mértek. A foglyokat arra ikénysze­rítették, hogy az irodában órákon át négykézláb járjanak körbe-körbe. Az’ emberek nyelvét villany­árammal égették, magas feszültséget kapcsoltak rá érzékeny testrészeikre. Mikor a fájdalomtól eszüket' vesztve üvöltöttek, nevetve gúnyolták őket: „most beszél a moszkvai rádió!” Az őrizetesek megjárták Dante poklának minden bugyrát. A „puhítás” november 30-ig tartott, majd meg­kezdték a vallomások jegyzőkönyvbe foglalását. Az iratokat a Nemzeti Számonkérő Szék december 4- én adta át a Vezérkar Főnöke III. számú bíróságá­nak, amely ugyancsak a Margit körúti börtönépü­letben működött. A per levezetésére Dominies Vil­mos hadbíró őrnagy kapott megbízást, aki a sta- táriális eljárásra megszabott 72 órán belül az ügyet be akarta fejezni. Jellemző a per justizmord jelle­gére, hogy a bíróság éppencsak elkezdte az eljá­rást, amikor a második napon a börtön udvarán már fel is állítottak fiat bitófát. Az ítéletet még ki sem hirdették, de a börtön udvarán máris felsora- k<®tattárkea.őtóiWBgzés‘te négyszögbe' Vezényelt katonád kát, s még egy szakasz honvédet^akiknek elretten- • tő példát akartak mutatni. DECEMBER 6-ÁN géppuskás csendőrök biztosí­tották a börtön bejáratát, amikor Vargyassy Gyu­la altábornagy elnökletével elkezdődött a bírósági komédia. A tárgyalást végig Dominies vezette, míg a vádat Simon Ferenc hadhíró százados képviselte. A nyilas párt megbízásából „Sütő testvér” volt je­len, aki egy részére bevitetett bőrhuzatú fcarosszék- ben terpeszkedett. A tárgyalótermet csendőrök, nyomozók, | Számonkérő Szék emberei töltötték meg. Az § jelenlétük fejezte ki a per „nyilvános” jellegét, í » AZ ELFOGOTT, meggyötört ellenállók, antifa­siszták nem mentegették magukat, férfiasán és hő­siesen válalták tetteiket. Meghiúsult a bíróságnak az a-taktikája, hogy a vádlottakat megtörje, szem­beállítsa, egymással. Bajcsy-Zsilinszky kijelentette, hogy „bűnösnek nem érzi-magát, mert legjobb meg­győződése szerint, tudatosan, az ország érdekében cselekedett”. Kiss János azt hangoztatta: azért csat­lakozott a mozgalomhoz, „mert ezzel hazájának tesz szolgálatot”. Tar.tsay szerint „abban a hiszem- ben, és tudatosan cselekedett, hogy ezzel a -hazának használ . Vállalta a tetteit Nagy Jenő ezredes is, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Hasonlóan helytálltak a többi vádlottak is. Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő védője, Kelemen Kornél, az első napon elérte, hogy a mentelmi jogra való tekintettel Bajcsy ügyét ki­vonják a katonai bíráskodás alól. Ö december 24- én Sopronkőhidán állt bitófa alá. A bíróság december 8-án hirdetett ítéletet. Jel­lemző a fasiszták félelmére, hogy az ablakokba és a kapuba golyószórós őröket állítottak. Dominies unott egykedvűséggel olvasta az ítéletet. Az épü­let ablakai megremegtek, a város fölött éppen légi­támadás folyt. Ez adta a kísérőzenét egy pusztulás­ra ítélt rendszer elvetemült gaztettéhez. A 11 vádlottból hat ellenállóra mondták ki a ha­lált, közülük háromnak büntetését 10—15 évben szabták meg. Kiss Jánost, Nagy Jenőt, Tartsay Vil­most kötél általi kivégzésre ítélték. Az idős tábor­nok nyugodtan, megbékélt lélekkel fogadta a sors­csapást. így szólt feleségéhez: „Meggyaláztak, meg­szégyenítettek, villanyoztak, de én- mindent türe­lemmel viseltem. Most, ezután vigyél engem Kő­szegre!” Haló porai tényleg odakerültek. Tartsay az eljárás alatt teljesen megőszült. Nagy Jenő is bátran viselte a mártírpmságo.t, s szembenézett a halállal! E sorok írója évekkel azelőtt beszélgetett dr. Né­meth József tábori esperessel, akit Hindy Iván, Bu­dapest városparancsnoka rendelte ki a szomorú eseményhez. Az elítélteket ő vezette'fel az egzekú- cióhoz. Kiss Jánost szólították utoljára, azzal is te­tézve büntetését, hogy látni kellett a bitófán baj­társait. „Férfias határozottsággal vállalta a halált. Azt mondta, hogy mindazt, amit tettek, a magyar nép érdekében és jövőjéért tették” — emlékezett a tisztelendő úr. A kivégzés végét jelző kürtszó, a „lefúvás”, há­rom magyar honvédtiszt, igaz hazafi halálát jelez­te. A börtön foglyai, az életben maradt harcostár­sak, megrendültén hallgatták a tromhitaszót. Bi­zonyára eszükbe jutott, hogy mivel búcsúzott tő­lük Tartsay: „A megkezdett munkát folytassátok!” A KOMMUNISTA PÁRT lapja, a Szabad Nép, Űj vértanúk címmel vezércikkében búcsúztatta az ellenállási mozgalom három katonai vezetőjét. Szá­las ick tettét' Haynau hóhérmunkájához hasonlítot­tad-A-lap-az egész nemzet nevében búcsúzott tőlük: „Kiss János és hőstársainak nevét a magyar dol­gozók milliód örökre szívükbe zárták”. A Margit körúti börtönből ma már semmi sincs. Ahol a bitó állt, ott ma gyermekjátszótér van. A vörösmárvány emlékkőnél december 8-án újra megjelennek a koszorúk, az emlékezés virágai, hir­detve, hogy a felszabadult magyar nép soha nem felejti el hőseit és mártírjait. Gazsi József RÁDIÓJEGYZET Só és kenyér m A havonta — és vasárnapon­ként — jelentkező Többet ész­szel ... című rádióműsort, mely okos ötletekről és ésszerűsítésre váró dolgokról közöl érdekes, ta­nulságos riportokat, ötvenedik alkalommal hallhattuk az elmúlt hét végén a Petőfi-adón. A mű­sorgazda Bánkúti Gábor volt. Az elhangzott beszélgetések kö­zül kettőt emelnénk ki ez alka­lommal: Az egyik a.sóval, a má­sik a kenyérrel, s mindkettő az egészségünkkel, illetve gazdasá­gunk ellentmondásaival foglalko­zott. Az orvosok régen rájöttek, hogy a lakosság jó része nyolcszor, tíz­szer több sót fogyaszt, mint amennyi egészséges. A túl sok nátriumklorid, ami a sóval szer­vezetünkbe kerül, növeli testünk­ben a folyadékvisszatartást, to­vábbá magas, vérnyomást is okoz­hat. Ennek elkerülése érdekében másfél évtizede született egy ta­lálmány: a műsó, amelynek íze ugyanolyan, mint a liáztártási sóé, csak nátrium helyett káliu­mot tartalmaz, és persze még egyéb sófajtákat. A találmányt bejegyezték, gyártását engedé­lyezték. Ennek ellenére még ma sem lehet kapni, pedig két éve az a hír járta, hogy mint gyógy­szert. receptre adják*majd, a pa­tikában .. Az egyik vállalat vállalkozott ugyan a műsó előállítására, s az új termék gyártására befektetett másfél, millió forintot, végül le­álltak, mert kiderült, hogy az alapanyagoknak több mint a felét importból kellene beszerezni,, ami a mai devizaszégény gazdasági helyzetben nem megy. 'Ázutájr je­lentkezett egy hazai szövetkezet, s felajánlotta, hogy —| importkivál­tó módon j— előállítja ezeket az alapanyagokat, de kevesellte a vállalat által kínált pénzt. A cég viszont nem adhat többet, mert akkor neki is veszteséges lenne a műsóavártás hiszen igen ala­csony e termék termelői ára — mivel nem szabad értékesítésben (ahogy például az NSZK-ban), hanem gyógyszerként forgalmaz­zák... , Zavaros, bonyolult, furcsa hely- 'zet, ami végül is azért alakult ki, meFt a milliók javát szolgáló műsót gyógyszerré nyilvánítot­ták, s mint ilyennek ugyebár, ha­tóságilag szabott ára van.\ Nyilvánítsák fogyasztási cikké, szabad áron? Hová lenne akkora tekintély? Emeljék egy gyógyszer árát? Mit szólnak akkor a fo­gyasztók? Csakhogy a fogyasztók még nem is ismerik az eredeti árat! Forintok ide, zavaros ren­delkezések oda. a műsóra mégis szükség lenne egészségünk érde­kében. Másfél évtizede lehetne, de nincs A huzavona ma is tart. Ki tudja meddig? A Többet ésszel... című mű­sor másik riportjából megtudhat­tuk, hogy a mi népszerű fehér kenyerünket csak mértékkel egészséges fogyasztani Aki sze­reti a gyomrát, az inlöibb rostok­ban gazdagabb, rozsos félbarna vagy barna kenyeret egyék. Ha kap! Nálunk ugyanis, nemigen, gyártják. Holott nemcsak egész­ségesebb a barna kenyér, de a gyártása is gazdaságosabb, mert a fehér liszt igeh pazarló őrlési eljárással készül. Akkor miért nem sütnek — esak elvétve — ilyen kenyerei hazánkban? A ri­porter megkérdezte a pékeket, a kereskedőket, s kiderült, hogy bár a népgazdaságnak — a me­zőgazdaságnak, az élelmiszeripar­nak — ugyanúgy érdeke lenne e v termék gyártása, mint a fogyasz­tónak, ám mit ad isten, mégis ezt az egészségesebb kenyeret sújtják forgalmi adóval, i erre kisebb a kereskedelem haszonkulcsa. Ki érti? Só és kenyér. Két alapvető élel­miszer, s két zavaros, nehezen át­tekinthető. értelmetlen huzavona. A megoldás kétségtelenül 1 nagy­szerű rádióműsor címében rejlik: Többet ésszel... Koloh Elek Csokorra várva... A minap a Vöröskereszt kép­viselőjének kíséretében egy szovjet házaspár toppant be hozzánk. Kecskeméten elteme­tett hősi halottjuk, hozzátar­tozójuk sírjának felkeresésére jöttek. A nyilvántartásból ki­derült, hogy Alekszej 'Nyikola- jevics Bakumov főhadnagy a Szabadság téri emlékmű álatt nyugszik. Gyors telefon virágcsokorért, fényképészért, s közben be­szélgetés indult. V. Ny. Baku­mov . nyugalmazott ezredes emlékezik a testvérére. — Novokopiszkban éltünk, heten voltunk testvérek, négy lány és három fiú. Aljosa 1922-ben született, tíz évet ott­hon járt iskolába, majd Sza- ratovba került jogi akadémiá­ra, melyet 1942-ben fejezett be A diploma megszerzése után a frontra került. Az utol­só hír az volt, hogy 1944. de­cember Í2-én Magyarországon meghalt. Közelebbi adatot nem tudtunk. Amikor 1956- ban őrnagyként Debrecenben voltam, sokszor gondoltam ar­ra, hogy jó lenne megtalálni a hátyám sírját. Nyugdíjas­ként már megtehettem, hogy édesapám kívánságát teljesít­sem, aki azt hagyta ránk. hogy valamelyikünk keresse fel a bátyánk sírját. Szerencsére a Vöröskereszt segítségével létre­jöhetett e látogatás is. Közben megérkezett a cso- . kor, s néhány perc múlva el- fogódott csendben álltunk az emlékműnél... Amikor megkérdeztem Vla­gyimir Nyikolajevicset, hogy közzétehetem-e a beszélgetést, arra kért, hpgy írjam bele: a család nevében köszöni ennek a szép városnak, hogy gondot fordítanak a hősi halottak emlékművére is, az úttörők­nek pedig köszönik az emlék­műhöz leszúrt zászlócskákat. P. Gy. v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom