Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-28 / 279. szám

4 0 PETŐFI NÉPE • 1984. november 28. AKIKEN SOK MÚLIK Kevés manapság a marós szakember. Tanul­mányok születnek arról, hogy miért nem divat a mai időkben gépiforgácsolónak tainu-lni. Az em­lített írások helyénvaló megállapításai sem vál­toztatnak azon a tényen, hogy van a megyében olyan — figyelemre méltó iparral rendelkező — város, ahol évente mindössze három marós szak­ember kerül ki az iskolából. Ez annál inkább érthetetlen, mivel igen nagy becsületben vannak ezen nehéz, de nagyon szép szakma legkiválóbb képviselői. Akad közöttük olyan iá — mint Szabó Károly, a Kismotor- és Gépgyár bajai 5. sz. gyá­rának csoportvezetője, aki hozzáértése révén a termelési folyamat egyik nehezen pótolható kulcs­embere. Üzemvezetője így mutatja be: — Nagy bajba kerülnénk, ha Szabó Károly va­lamilyen okból itthagyna bennünket. Gépeinket betanított munkásak kezelik, ezért egy-egy soro­zat gyártása előtt el kell végezni a beállítást. Ez a tevékenység a különböző maró-, véső- és le­mezmegmunkáló gépek esetében igen nagy szak­értelmet kíván, és nagy felelősséggel jár. A szer­szám, a készülék, a munkadarab vagy a forgá­csolási paraméterek pontatlan beállítása selejtet eredményez, aminek következményeit a jelenlegi gazdasági helyzetben felesleges hangsúlyozni. Kü­lönösen nagy hozzáértés szükséges a fogazógé­pek beállításához. Egy-egy ívelt fogú kúpkerék elkészítése olyan elméleti feladatot jelent, amely még mérnököknek is komoly lecke. Hatvan dol­gozónk teljesítménye múlik Szabó Károly pontos munkáján. A negyvenéves férfi érdekes életpályáról szá­mol be: — Kiskunfélegyházán születtem, tízen vagyunk •testvérek. Gyerekkorom óta nemcsak a nevem­ben, hanem a foglalkozásomban is szabó akar­tam lenni. Abban az időben azonban nehéz volt bejutni valahová erre a szakmára. Nekem a ma­róst javasolták, amit kénytelen voltam elfogad­ni. Időközben nagyon megszerettem a megmun­káló gépeket, nagyon sokat köszönhetek taná­raimnak. 'oktatóimnak. Szaktudásban és ember­ségben a legtöbbet volt mesteremtől, Tóth Páltól tanultam, aki jelenleg az Április 4. Gépipari Mű­vek szb-titkára. Nincs annál szebb dolog, mint *> Szabó Károly gépbeállítás közben. (Méhesi Éva felvétele) amikor látom, hogy a gép és a szerszám kihozza a kemény anyagból azt, amit előzőleg elképzel­tünk. Tíz évvel ezelőtt arra gondoltam, elég öreg vagyok már ahhoz, hogy kilépjek a családi kör­nyezetből, és a magam lábára álljak. Otthagytam Félegyházát, és eljöttem ebbe a gyárba Bajára, ahol azóta is dolgozom. A közelmúltban eljutot­tam Svájcba is. A MIKRON cégtől vásároltunk egy fogvéső és egy lefejtő fogazógépet. A be­állításukat tanulmányoztam egy hétig. — Mennyit ikeres egy ilyen jó szakembernek ■tartott marós? — Az alapórabérem most lett 36 forint. Az át- lajövedelmem 8—9 ezer havonta'. Az anyagiak mellett erkölcsi megbecsülésben sincs hiány, két­szer voltam Kiváló Dolgozó, az idén pedig a „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetést kaptam meg. — Mivel foglalkozik szívesen a szabad idejé­ben? — Egyedül élek, albérletben lakom. 1980-ban szakszervezeti bizalmi, 1981-ben főbizalmi let­tem. Jelenleg a gépműhelyben százhatvan dol­gozó ügyes-bajos dolgaival kell törődnöm, ez a hobbim. A gyárban naponta nem nyolc órát va­gyok benn, hanem ennnél jóval többet. A hétvé­geken sporteseményekre járok, a BSK egyik fő- szurkolója vagyok. Minden rendezvényre bérle­tem van. Bálái F. István A gépbeállító TERMELÉS ÉS FELVÁSÁRLÁS II. Zöldség- és gyümölcskereskedelem A zöldség—gyümölcs-terme­lés 1975—80 között a gazdasági ösztönzők hatására kedvező ütemben fejlődött, visszaesés 1981-től tapasztalható. amely volumenében megközelíti (egyes termelőkörzetek „érzékenységé­től” függően) a 10—40 százalé­kot. A termeléscsökkenés termé­szetszerűen a nagyüzemben kö­vetkezett be. Az összes zöldség­területen belül az egyéb szektor és a kisüzem (háztáji, kisegítő gazdaság stb.) részaránya jelen­tősen emelkedik. Hasonló a hely­zet a gyümölcstermesztés terüle­tén is, a nagyüzem aránya erő­teljesen csökken, az új telepíté­sek az integrált háztáji, háziker - ti és zártkerti formákban valósul­nak meg. Vagyis a piaci zöldség— gyümölcs-termelésben nőtt a kis­üzemek szerepe. Minden lehetséges közbeavat­kozás ellenére is, az ismert ter­melési költségnövekedések miatt, szerintem reálisan számolni kell évi 15—18 százalékos áremelkedési indexszel, amelyet végül is a fogyasztóknak kell megfizetni. Ha az árakat mes­terségesen csak rendeletekkel, és nem a termelési költségek csök­kentésével, valamint az érdekelt­ség megteremtésével kívánjuk mederben tartani, akkor előbb- utóbb alapellátási nehézségek­kel kell szembenézni. A termékforgalmazás rend­jét a 45 1977. (XI. 24.) MT sz. rendelet szabályozza, helyesen, miszerint a mezőgazdasági ter­melő a maga termelte áruját bár­kinek szabadón értékesítheti. Nagykereskedéssel viszont ki­zárólag állami vagy szövetkezeti gazdálkodó szervezet foglalkoz­hat, külön engedély alapján, az 1978. évi I. törvény szerint. Te­hát. nem folytathatnak nagyke­reskedelmi és közvetítő kereske­delmi tevékenységet azok a szer­vezetek vagy magánszemélyek, amelyek nem minősíthetők gaz­dálkodó szervezetnek. Ugyanak­kor sajnos a zöldség—gyümölcs­nagykereskedelemre hivatott ZÖLDÉRT-vállalat(ok) a terme­lő és a bolti kereskedelem között különböző gazdasági érdekelt­ségi és egyéb tényezők miatt nem tudják nagyobb zökkenők nélkül megoldani a feladatot, ezért meg- szaxadt a közvetítői lánc. A bekövetkezett változás — hogy a piacra termelt zöldség és gyümölcs jó része a kisgazdasá­gokból származik — szétaprózta a termelést, ezzel párhuzamo­san szerkezeti változások követ­keztek be a kiskereskedelemben is, a korszerűsítések kapcsán (szerződéses, jövedelemérde­keltségű üzletek, magánszektor megjelenése). Ezek a változások a közvetítő kereskedelmet (ter­mékforgalmazás) nem érintet­ték. Nem is igazodott rugalmasan a termeléshez és kiskereskede­lemhez. Ezért van alkalmuk azok­nak az „ügyeskedő” személyek­nek beékelődni a termékforgal­mazásba, akik ezt a hiányt fel­fedezték. Ilyen értelemben ez a közvetítői tevékenység nem ítélhető el egyértelműen, nemlé­tük esetén lehet, hogy ma nemcsak a magas árakról, hanem meny- nyiségi és minőségi gondokról is beszélni kellene. Feladatunk, hogy e tevékenységet szabályo­zott keretek közé szorítsuk, így az ebből fakadó káros kinövéseket megszüntessük. A mezőgazdasági nagyüzemek termékeinek döntő hányadát az exportáló vállalatok, a tartósító­ipar és a szövetkezeti forgalmazó szervezetek értékesítik. Az integ­rált kistermelésből származó árualapok jellemzően a mező- gazdasági nagyüzemeken keresz­tül, az említett „termékpályák­ra” kerülnek. így a mezőgazda- sági üzemek és a belföldi fogyasz­tói piac közvetlen kapcsolata rendkívül fejletlen (visszafej­lődött). Közvetlen lakossági fo­másként gyasztásba a szükségesnél kisebb mennyiségű friss áru kerül tőlük. A kisgazdaságokból szárma­zó, nem szerződött árualapok ér­tékesítési irányainak megválasz­tásakor lényegében alig van vá­lasztási lehetőség a termelő szá­mára. E termékmennyiséget ugyancsak a ZÖLDÉRT vásárolja .fel, többnyire általa diktált, nyo­mott áron. Ha pedig nem köz­vetlenül a vállalat vásárolja fel, hanem az az ÁFÉSZ-en keresz­tül történik, szerződések révén valamilyen úton mégis a ZÖL­DÉRT a végállomás. Az ÁFÉSZ- telepek felvásárlási árai szinte szó szerint megegyeznek a ZÖL­DÉRT által kiadottal. Tehát az ÁPÉSZ-ek tevékenysége itt nem eredményez új termékpályát, ha­nem beépül a ZÖLDÉRT Vál­lalat tevékenységébe. Ezzel csak a termék útja és a közvetítők száma nő, amelynek minden át­tétele egy újabb árrést takar, a hosszúsága pedig rontja a mi­nőséget. Ezért tapasztaljuk mi. fogyasztók azt, hogy az állami és szövetkezeti boltokban fony- nyadt, rossz minőségű árut ka­punk, csaknem annyi pénzért, mint a friss, tetszetős, jó mi­nőségű. zöldséget, gyümölcsöt. Így természetszerűen jelentkezik az a termelői igény, hogy megter­melt javait a szabadpiacon érté­kesítse, és lehetőleg minél na­gyobb mértékben maga tegye el azt at árrést, amelyet a termék­forgalmazás előbb említett „kö­tött” pályáin az egyes szerveze­tek nyernek. Vagyis a fogyasz­tói árban ez sem jelentkezik ár­csökkentő hatásként. dr. P. Kovács István a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője • Nagybani piac a nyár végén Kecskeméten. SAJTÖPOSTA Könyörögjünk, borravalót ígérjünk? Idős, nyugdíjas emberek va­gyunk. Kis jövedelmünkből nem futotta még arra, hogy bekapcsol­tassuk házunkat a szennyvíz­elvezető rendszerbe. így hát ma­radtunk a régi gyakorlatnál: ha teli az udvaron lévő derítőnk, ki kell tiszü'ttatnunk. Két hónappal ezelőtt is meg­rendeltük a „szippantást”. Azóta várjuk a munka elvégzését. A A negyedik emeleten lakom, s kifogástalan hangú a csengőm, mely a kapubejárónál és az aj­tóm mellett levő nyomógomb se­gítségével egyaránt működtethe­tő. Mindezt fontos leszögezni, hogy bizonyítsam, aki keres, ér­tesíthet jöttéről. Mivel gyakorta otthon vagyok, látogatóim nem jönnek hiába. A postásunk azonban állítólag olyan időpontot fogott ki többször is, hogy nem adhatta át az augusz­tus—szeptember havi tévészám­lát. s a díjat nem fizethettem ki idejében. Minderről levélben ér­tesített, meg azt is közölte: a 120 forint 'tartozáshoz hozzászámláz­ták e küldemény 6 forintos díját is. többszöri sürgetés után is — hiá­ba. Lassacskán már nem használ­hatjuk a mosdónkat, vécénket, mert... Könyörögjünk vagy bor­ravalót ígérjünk, hogy a szolgál­tatók végre megszánjanak ben­nünket? Salacs Istvánné és férje Baja. Petőfi u. 68. Bár közöltem, hogy egyszer sem csengetett hozzám — effélé­ről a környezetem sem, tud —. a levelem válasz nélkül maradt. Nemsokára Kiskunmajsára vitt az utam, ahol a tartozásom pos­tára adtam. Azóta hosszabb idő eltelt, ám a nyugtát máig sem kaptam kézhez. Annyi itt a rej­tély, tartok tőle. hogy egyszer újabb értesítést kapok az emlí­tett hátralékról, illetve a kése­delmi kamattal megnövelt össze­géről, s annak befizetését kérik majd tőlem. Nem lehetne elintézni az ilyen ügyet simábban, egyszerűbben? , Harmos Jenő Kiskunhalas, Bocskai u. 7. Már belefáradtam... Akkor, tíz évvel ezelőtt köz-;- ? műfejlesztési hozzájárulná ct~ 1 , méh írlak éld nekem 1500 ft>- rímét, amtf hat röszlMbetv.be-- j üzeitem, Bitót nyeim vannak. Az-egyik túsz- , "összeg -iciityvveíéfé krttul*v<i'.a- mi nein lehetett rendjén, .mert . felszólítottak a hátratékom-'KÍ^® egyénit Lesére Én iganWúúji. ■ hogy teljesítet lem a kötele.-1> zettse^emet, dé úgy tjűník, ftía-y ba. mert a kővetkező évben I >fi ??:•('. '> tőlem 1 pi Hip Azóta nliuden -esztendőben' AdegtsrnpUddíii a dolog,sé - ha így megy tovább, a felszámolt * kamat m u túlhaladni <rt<Ai>. összegét Már belefáradtam;;- hogy mindig bizonyítsam, sem-..; ■miféle tartozásom nincs. A hí-: vatal meg kitart mert megint rne^kstt'cÄt ilyen tartalmú le- ? 'VelpvplV; ’’ i/f^'^'7 , "Most már én is jceresek va~; rla'kl£, olyan illetékest, aki ál-á- - posan körülnéz 'áz adóhivatal ban. s elejét veszd a további 1 zaklatásomnak lg Ádám János >, ÍJé t tmyégy házá; J| , Kossuth 'u. 175 „ I Esetem a postával A dolgozók érdekeivel összhangban... Harminc éve szorgoskodik a Városföldi Állami Gazdaság sertéstelepén a Kunszállás 75. szám alatt lakó E. Nagy Imre. Eredményes munkájáért, be­csületességéért olyannyira tisztelik munkatársai, hogy régóta képviselheti őket bizalmiként a szak- szervezetben. A brigád, ahová ő is tartozik, aktívan és sikeresen kivette részét az ismert sertésprogra­mok végrehajtásából, amiért legutóbb már a negye­dik alkalommal részesült magas kitüntetésben. Az utóbbiak ellenére olvasónk most mégis bána­tos, mégpedig azért, mert rövidesen véglegesen fel­számolják szűkebb munkahelyét, a telepet, s az ott tevékenykedő-, harmincegynéhány szakembert máshová irányítják. Ezt az intézkedést többen nem értik, s az új kollektívába való beilleszkedést re­ménytelennek vélik. Sőt gondolkodnak azon, hogy a 60 éves koruk elérése előtt nyugdíjaztalak ma­gukat. Persze nem tudják, az effélére van-e jogi le­hetőség. - ■■■’•?. t-> Az összetettnek tűnő ügyiben beszéltünk az álla­mi gazdaság szakszervezeti bizottsága titkárával, aiki az alábbialkat válaszolta: — Az aszályos időszak következtében számottevő termelési veszteség érte a gazdaságot, így nem fe­dezheti a 20 milliónál is lényegesen nagyobb össze­gű költséget, melybe kerülne íaz igen régi sertés­telep felújítása, átalakítása. Ezért született a döntés (a felsőbb szervek jóváhagyásával), hogy a telepet megszüntetjük, s az érintett, a gyakorlattal, értékes tapasztalatokkal rendelkező tenyésztőket áthelyez­zük a társulás keretében működő részlegbe. E he­lyütt jelenleg is több mint 900 a tenyésztésre kije­lölt kocák száma. A korábbi munkahelytől alig 300 méterre lévő másik telepről — ahol a technika és a technológia egyaránt korszerű — 1985-től kezdő­dően évi 40 ezer hízott sertés kerülhet a vágóhi­dakra. Kétségkívül némileg megváltozik a tevékenysége azoknak — közöttük az említett olvasójuknak is —, akik a társulási rendszer keretében dolgoznak majd, s talán, az új kollektíva összetétele sem lesz teljesen azonos a régivel, de könnyebbé válik a munkavég­zés, ami nem jár keresetcsökkenéssel. Meggyőződé­sünk, hogy az alkalmazottaink megértik a változás szükségességét, s hamar megtalálják számításaikat e feltételek között is, melyek részleteiről a munka- . helyi megbeszéléseken idejében tájékoztattuk az 1 embereket, öleiknek érdekeivel összhangban végez­tük az, átszervezést,.... * * * Az említettekhez még annyit teszünk hozzá — felelve olvasónk mások nevében is feltett kérdésé­re —, hogy a sertéstenyésztés nem tartozik az úgy­nevezett korkedvezményes munkakörök ‘közé, tehát az ott foglalkoztatott férfiak is csak a 60 éves koruk betöltésével kerülhetnek öregségi nyugállományba. Szolgáltatások és díjak Ma már nem túlzás kijelenteni, hogy sokak életében szinte meg­határozó szerepük van a szolgál­tatóknak, akik gondoskodnak a vízzel, a gázzal, az elektromos árammal stb. való folyamatos el­látásról épp úgy, mint a külön­féle használati eszközök karban­tartásáról, hibáinak megszünte­téséről. E fontos tevékenységek alapján számlák készülnek, s azok olykor igen csak elgondol­kodtatják a megrendelőket. Akik persze korántsem először talál­koznak a piaci kereslet-kínálat rendjére, Illetve a nyereséges gaz­dálkodásra törekvő gyakorlat­tal, mégis furcsállnak egyes ára­kat. Hogy milyeneket, arról íze­lítőt adunk kecskeméti olvasóink legutóbbi eseteiből: Kalmár Nagy Ferenc az el­romlott vLUanyborotváját vitte a szervizbe, ahol annak rendje- módja szerint elvégezték a javí­tást. Ez abból állt, hogy kicserél­tek két úgynevezett szénkefét, összesen 1 forint volt az anya­gok értéke. Munkadíjként a negyvenszeresét számolták fel... Köpösdi Pál az Árpád körúti tízemeletes ház legfelső szintjén lévő távfűtéses lakásában éveken át nélkülözte a rendszeres me­legvíz-ellátást. Következésképpen nem volt hajlandó kifizetni a szolgáltatási díjat, melynek igaz-, ságos, méltányos csökkentését többször kérte, hiába. Most újból követelik tőle az összesen három-- ezer forintnál is nagyobb ösz- szegű tartozását. Nincs azonban meggyőződve, hogy a meleg víz nélküli napokra-hetekre is jog­szerű kiegyenlítenie a meleg víz költségét... Ladányi Miklós nyolc darab kisméretű síküveget , rendelt a kisszövetkezetben. Az anyagért, meg a munkáért 1200 forintot kértek tőle. Mindezt drágállotta, s elment a város egyik nagy ipa­ri szövetkezetének szakrészlegé­be, ahol az 1 milliméterrel véko­nyabb! ám ugyanolyan méretű' és mennyiségű üveg mindössze 221 forintjába kerüli:;--. • Hogy az említett árak és díjak összeegyeztethetők-e a tisztessé­ges gazdálkodás követelményei­vel és a hatályos rendelkezések­kel, nem feladatunk eldönteni. Kötelességünk viszont ezúttal is Október 24-i Sajtóposta rova­tunkban számoltunk be arról — több mint hetven olvasó pana­sza alapján —, hogy mióta vég­legesen bezárták a Kisfáiban lé­vő vegyesboltot, baj van a kör­nyékbeliek ellátásával. Jár arra­felé mozgóbolt, de az a sűrűn la­kott területtől kissé távol áll meg, nem pontosan érkezik, s a választéka szűkös. A közérdekű üggyel kapcso­latban választ kaptunk az illeté­kestől, a kecskeméti UNIVER szövetkezettől. Piukovics Mik­lós elnökhelyettes ezeket írta: Kiépítetlen út mentén találha­tó a villamosítatlan, régi bolt­épület, melynek korszerűsítése legalább 1 millió forintba kerül­ne, s e ráfordításhoz nincse­nek meg a pénzügyi lehetősé­Október 31-én tolmácsoltuk a tataházi Turda Lajos panaszát, arról, hogy a két és fél éve vá­sárolt padlólapjának jelentős része használat közben; tönkre­ment, de mivel á beszerzés he­lyét nem tudta blokkal igazolni, hiába reklamált. E soraink nyomán küldte szer­kesztőségünkbe levelét a Kerámia és Cserépkályhagyár tófeji bur­kolólap-gyáregységének igazga­tója, Soós Tibor: Az Alföldi TÜZÉP Vállalat, melynek boltjában a panaszos vásárolt, a napokban juttatta el hozzánk jegyzőkönyvét, és a szó­ban forgó újságcikket. Ezzel kap­csolatosan vizsgálatot folyta­tunk. és a jogos reklamációt or­vosoljuk, vagyis megtérítjük a ■kárt. Minderre már sor került felhívni olvasóink figyelmét arra: ha úgy vélik, hogy a túlságosan borsos számla nem áll arányban a kapott szolgáltatással, bátran reklamáljanak a cégek vezetői­nél, s amennyiben indokolt, a felügyeletet gyakorló szerveknél! geirik. Ezért határoztunk arról, hogy helyette a mozgóbolt-szol- gálat segítségével gondoskodunk az érintett kisfáiak ellátásáról. Ez az egység a vegyesüzlethez vi­szonyítva háromszoros kínála­tot biztosít, s, utasítást adtam, hogy tovább bővüljön az árusí­tandó termékek listája, például nagyobb értékű iparcikkekkel. Intézkedtem annak érdekében is, hogy a megadott időben érjen a helyszínre, s az előírt ideig ott tartózkodjon. Ami a jelenlegi megállóhelyet illeti, az megváltoztatható vagy-' is a lakókörzethez közelebb te­lepíthető, feltéve, ha az odave­zető földút szilárd burkolatot kap, mélyen simán közlekedhet . a nagyméretű és jelentős súlyt szállító -mozgóáruda. volna, ha a TÜZÉP hamarább ér­tesít bennünket.­1978 óta gyártunk, padlólapot, mellyel a vevőink elégedettek. Ha mégis előfordul minőségi ki­fogás, azt gyorsan, korrekt mó­don rendezzük, ahogy azt meg­követeli a vállalat és a fogyasz­tók érdeke. Az eddig okozott kellemetlen­ségékért szíves elnézést kérünk olvasójuktól. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. CIKKEINK NYOMÁN Intézkedés a fogyasztók érdekében Megtérítik a kárt

Next

/
Oldalképek
Tartalom